Gianluigi Buffon: Az Olasz Kapuslegenda Története

Amikor Gianluigi Buffon nevét halljuk, minden futballszerető embernek azonnal eszébe jutnak a bravúros vetődések, a Juventus mezében eltöltött hosszú évek és az a világbajnoki arany, amely örökre az olasz futball legnagyobbjai közé emelte. Buffon neve nemcsak a Juventus, hanem a modern futball szinonímája is lett, miért tekintett rá példaképként egy egész kapusgeneráció - a világ minden táján, így Magyarországon is. A magyar kapusok közül sokan mondták, hogy Buffon volt számukra az etalon, akitől tanulni lehetett mentalitást, alázatot és mérhetetlen kitartást.

A Buffon név már régóta ismerős az olasz labdarúgást ismerők számára, hiszen Lorenzo Buffon az 1950-60-as években a Serie A egyik legjobb futballkapusa volt. Megfordult az FC Internazionaléban és az AC Milanban is, utóbbival négy bajnoki címet nyert, és 16 alkalommal játszott az olasz válogatottban is, ott volt például az 1962-es világbajnokságon is.

A kezdetek: Carrarától a kapuig

Gianluigi Buffon 1978. január 28-án született Carrarában. A kis Gigi a család egyetlen fiúgyermeke volt, sportos családból származott, édesapja, Adriano diszkoszvető volt, édesanyja, Maria Stella pedig súlylökésben tartotta sokáig az olasz rekordot. A szülei mindketten sportolók voltak, akik a válogatott edzőtáborában találtak egymásra és szerelmükből három gyermek született. Édesanyja így nyilatkozott első sikereiről: „Örülök, hogy fiam az apja tipikus friuli, hűvös, határozott jellemét és önfegyelmét örökölte.”

Azt csak kevesen tudják róla, hogy eredetileg nem kapus, hanem középpályás, sőt, néha szélső volt. Hatévesen próbálkozott először focival, és bevallotta, jobban szeretett gólokat lőni, mint kapuba állni. A La Spezia városában található Canalette Sepor kölyökklubban, majd a carrarai Perticata együttesében kergette a labdát csatárként, és kifejezetten gólerősnek számított.

Az, hogy kapus lett, egy gyermekkori inspirációnak köszönhető. Mesélte, hogy kedvenc kapusa a kameruni válogatott Thomas N'Kono volt, aki mai napig a példaképe. A '90-es vébén is ámulattal figyelte N'Kono játékát, és ekkor, tizenkét évesen döntötte el, hogy kapus lesz. Kilenc hónap kemény edzés és végre elmondhatta magáról, hogy igazi kapussá vált.

Mindössze 14 esztendős volt, amikor az AC Parmához került, és ott faragtak belőle kapust, amihez alighanem a Buffon név is hozzájárult. Még csak 13 éves volt, de három nagy csapat is felfigyelt rá: a Bologna, a Milan és a Parma.

A pármai évek és az élvonalbeli debütálás

Az AC Parma akkoriban élcsapatnak számított Olaszországban, az előző idényben bronzérmes lett a Serie A-ban, és az 1995-1996-os idényt is remekül kezdte. A gárda első számú kapusa Luca Bucci volt, és amikor ő szeptemberben megsérült, akkor az együttes mestere, Nevio Scala a tehetséges, korosztályos válogatott Gianluigi Buffont tette be a kezdő tizenegybe.

1995. november 19-ét írtuk, amikor Buffon bemutatkozott a Serie A-ban, a kor egyik legjobb csapata, a világsztárokkal telerakott AC Milan ellen. Debütálása fantasztikusan sikerült: a meccs előtti csapatfotóról majdnem lemaradt, mert nem szokott hozzá, hogy a kezdés előtt össze kell állni egy képhez, és a térfélválasztás után rögtön a kapuhoz szaladt. A találkozón azonban lehúzta a rolót, és megúszta kapott gól nélkül első élvonalbeli meccsét. A piros-feketék két aranylabdása, Roberto Baggio és George Weah sem tudta őt legyőzni.

„A fiatal Buffon volt a mérkőzés legjobbja, ha más áll a Parma kapujában, talán sikerült volna nyernünk” - közölte a mérkőzés végén Fabio Capello, a Milan edzője. Nevio Scala, a Parma trénere is egyetértett: „Buffon volt a meccs hőse, ennek ellenére helyzeteink alapján győznünk kellett volna.”

Egy héttel később újabb rangadó következett, a Juventus ellen, amely 1-1-es döntetlennel zárult. A fiatal hálóőr egymás után hat bajnokin védett, és vele a kapuban veretlen maradt a gárda, ám Bucci felépülését követően a rutinos kapus természetesen visszakerült a kezdőbe.

18 évesen máris az olasz futball egyik legnagyobb kapustehetségének tartották, és meghívót kapott az U21-es válogatottba, amellyel 1996-ban korosztályos Európa-bajnokságot nyert. Az 1996-1997-es bajnokságban már ő számított a pármai egyesület első számú kapusának. Buffon immár rendszeresen pályára lépett az olasz U21-es válogatottban, majd 1997 októberében a nagyválogatottba is meghívót kapott. A squadra azzura Oroszországgal játszott világbajnoki pótselejtezőt, és a még mindig tinédzser kapus a kispadon kezdte a meccset, ám Pagliuca sérülése miatt már a 32. percben be kellett állnia.

Az 1999-es esztendő egészen fantasztikusan sikerült a számára, hiszen klubjával megnyerte az UEFA-kupát, illetve az Olasz Kupát is. Abban az idényben, amikor 6. lett a Parma, kivédte Ronaldo tizenegyesét az Inter elleni 1-0-s győzelem során, levette a mezét, ami alatt Superman-logóval ellátott pólót viselt. Onnantól kezdve a drukkerek rá aggatták a Superman becenevet.

Nemcsak sikereiről, de olykor vitatott döntéseiről is cikkeztek. 1999 szeptemberében, egy Lazio elleni vereség után olyan pólót viselt, amin a „Boia chi molla” felirat volt olvasható, ami Olaszországban fasiszta jelmondatnak számít, és hatalmas felzúdulást keltett. Buffon váltig állította, hogy semmi köze sincs a politikához. 2000 nyarán ismét a viták kereszttüzébe került, amikor az új szezonra a 88-as mezszámot választotta magának a Parmánál, amire az olaszországi zsidó szervezetek antiszemitizmussal vádolták meg - ennek a számnak ugyanis a neonácik szemében „Heil Hitler” a jelentése.

A Juventus ikonja: bajnoki címek és BL-álmok

A pármai egyesületben töltötte utolsó idényét 2001-ben. Buffont több olasz egyesület is csábította, de végül 2001 nyarán a Juventusban kötött ki. A váltás mindkét félnek megérte, hiszen a Juve Buffonnal a kapuban a következő két évben egyaránt megnyerte a bajnokságot. 2003-ban pedig eljutott a Bajnokok Ligája döntőjébe, ám ott végül tizenegyesekkel vereséget szenvedett az AC Milan ellen. Pedig Buffon két büntetőt is kivédett, de így sem tudta győzelemre vezetni a csapatát.

Buffonra nem lehetett panasz, hiszen nemcsak a sorozat legjobb kapusának választották meg, hanem neki adták a BL 2002-2003-as szezonjának legjobb játékosának járó díjat is. Ekkor már kétségtelenül a világ legjobb kapusának tartották, az IFFHS (Nemzetközi Futballtörténeti és Statisztikai Szövetség) 2003-ban és 2004-ben hivatalosan is őt választotta meg az év hálóőrének.

Az elveszített BL-döntő mély nyomot hagyott benne: „Úgy éreztem, elhagyott az erőm. Remegni kezdett a lábam, és hirtelen mindent megkérdőjeleztem az életemben” - vallotta be egy 2008-as interjúban a kapus, aki súlyos depresszióba esett az elveszített döntő után. Egy éven át járt pszichológushoz, és bár magát mögött hagyta a depressziót, sem akkor, sem most nem tudja, mi történt. Egy bajnoki előtt pánikrohamot kapott, de így is végigvédte a meccset. Elutasította a gyógyszert, az orvos azt javasolta, bővítse érdeklődési körét és ne csak a futballra koncentráljon. Elkezdett művészettel foglalkozó könyveket vásárolni, egy Chagall-kiállítás változtatta meg az életét, egyszerűen felvidították a képek.

A Calciopoli és a Serie B

Közben kirobbant a calciopoli-botrány, amelynek során a Juventustól elvették a 2005-ös és a 2006-os bajnoki címet is, a klubot pedig a másodosztályba száműzték. Sokan meglepődtek azon, hogy Buffon a Juventusban maradt, amikor a klubot száműzték a másodosztályba, holott hívta a Milan, az Inter, a Real Madrid és a Barcelona is. „A Serie B azonban elég nagy kihívásnak tűnt, és úgy éreztem, akkor cselekszem helyesen, ha maradok. Lehet, hogy sokaknak nem ez volt a természetes, de számomra nem volt kérdés, hogy ha a Juve a másodosztályban folytatja, akkor nekem is a csapattal kell tartanom.” - mondta akkor. A kapus vezérletével a Zebrák azonnal visszajutottak a legjobbak közé, majd újoncként bronzérmesek lettek a Serie A-ban.

Világbajnoki diadal 2006-ban

A 2006-os világbajnokság Buffon pályafutásának egyik csúcspontja volt. Óriási részt vállalt abból, hogy az olasz válogatott világbajnok lett. Hét világbajnoki meccs alatt egyszer sem hibázott. A tornán kiemelkedő teljesítményt nyújtott, és mindössze két gólt kapott. A második csoportmérkőzésen az Egyesült Államok ellen csapattársa, Cristian Zaccardo vette be a kapuját, a döntőben pedig Zinédine Zidane tizenegyesből járt túl az eszén, ám a két találat között 453 percen keresztül érintetlen maradt a hálója. Ezzel 64 percnyire megközelítette a szintén olasz Walter Zenga 1990-es, mindmáig élő vb-rekordját.

Nemcsak hogy ő fogta ki a legtöbb kapura tartó labdát (27-et), de legnagyobb bravúrjait éppen a legkritikusabb pillanatokban mutatta be, elég, ha csak a Podolski bombájára vagy Zidane fejesére gondolunk az elődöntő, illetve a finálé hosszabbításában. Második lett Fabio Cannavaro mögött a 2006-os Aranylabda-szavazáson, s felháborodott a nagyvilág azon, hogy a FIFA választásán csak nyolcadik lett a posztja miatt kissé háttérbe szorított kapus. Egy álom vált valóra számára a világbajnoki címmel, de ezzel alighanem minden futballista így lenne. Még mindig nagyon szerencsésnek érzi magát miatta.

A későbbi karrier: PSG és visszatérés Parmába

Pályafutása során ötször szerepelt világbajnoki keretben (1998, 2002, 2006, 2010, 2014), nála többször senki sem, persze vannak, akik ugyancsak ötig jutottak, de Európában senki. 2018. május 19-én a Hellas Verona elleni hazai bajnokin játszotta utolsó mérkőzését a Juventus játékosaként, gólt nem kapott, majd díszsorfalat kapott.

2018. július 6-án a 40 éves Buffon egy éves szerződést írt alá a Paris Saint-Germain csapatával. A franciák sikerét már Párizsban, egy luxusszálloda szobájában élte meg - már a PSG játékosaként. Thomas Tuchel nagyon jó benyomást tett rá az intelligenciájával, tetszett neki, hogy nagyobb volt a szabadság, mint Torinóban, nem volt feszültség az öltözőben, Neymar játékát imádta, de az idilli állapot csak márciusig tartott.

Egy év után visszament a Juvéhoz, ahol nem érezte a korábbi csapategységet. Hosszas gondolkodás után úgy döntött a szezon végén, hogy visszamegy a Serie B-s Parmához, ahol nagyon jól érezte magát. A 2022/2023-as playoff elődöntőjében a Cagliari-Parma mérkőzésen a 35. percben megsérült, a 45. percben még bemutatta futballista mivolta utolsó védését, majd abban a pillanatban eldöntötte, hogy visszavonul. 2023 augusztusában, 45 évesen bejelentette visszavonulását.

Visszavonulás és örökség

Visszavonulása után az olasz válogatott csapatmenedzsereként tevékenykedik, többször láthattuk, ahogy teli torokból énekli hazája himnuszát a mérkőzések előtt. A kapustársadalom is búcsúzott tőle, Király Gábor is érzelmes szavakkal búcsúztatta a legendát. „Sajnálom, de nem magam, hanem a csapat miatt. Buffon védelmébe vette a kritikák össztűzébe került Gian Piero Ventura szövetségi kapitányt: „A sportban csapatként veszítünk és csapatként nyerünk. Osztozunk az örömben és a fájdalomban.”

Király Gábor így nyilatkozott pályatársáról: „Buffon és én már 1995-ben egymás ellen játszottunk, egy 21 év alatti utánpótlás-mérkőzésen. Már akkor is világos volt, hogy nagyon tehetséges labdarúgó. Sok fontos meccs van a háta mögött, számtalan trófeát nyert, és rengeteg tapasztalatot szerzett. Buffon neve nemcsak a Juventus, hanem a modern futball szinonímája is lett.”

Játékstílus és filozófia

Gianluca Pagliuca 2003-ban így jellemezte: „Buffonnak az az igazi erénye, hogy egyszerűen nincsen gyenge pontja. Ha tényleg valami rosszat kellene mondani róla, azt mondanám, hogy talán a combjai nem elég erősek, de ettől még mindenhova odaér, mert jó magas. Egyébként pedig kiváló az ütemérzéke, jól jön ki az alacsony labdákra, bátor a csatárokkal szembeni fizikai harcban, egyszóval a világ egyik legjobb kapusa.”

Buffon maga is beszélt a kapuslétről és a futballról: „Másként álltam hozzá a védéshez, mint a profi kapusok. Nem volt időm gondolkozni, így aztán ösztönösen viselkedtem, mindig azt tettem, ami az adott pillanatban a legjobbnak tűnt.” Vallotta, hogy a futball nemcsak a munkája, de a szenvedélye is, és minden edzésen a maximumot nyújtotta. „Azt hiszem, 35 éves koromig a csúcson tudok maradni, addig bírja az izomzatom erővel, dinamizmussal és rugalmassággal.”

Gondos figyelmet fordított a felkészülésre is: „Az ételek megválasztása, és elfogyasztásának ideje nagyon fontos számomra. Ha este játszunk, akkor csak némi snacket eszem úgy délután 5 óra körül, teát kis süteménnyel, esetleg tésztát. Ha korábbi mérkőzésünk van, akkor sajtos tészta és némi kenyér kerül a gyomromba úgy fél 12 tájékán.”

Buffon idézetek

• „Miután végre elérkezik a győzelem pillanata, az ember hatalmas ürességet érez.”
• „Idővel megtanultam, hogy minden győzelemnél fontosabb az odavezető út… És közben megtanultam elviselni a fájdalmat. Ez a kapuslét egyik titkos összetevője. Egy csipetnyi mazochizmus.”
• „A kapus a legmagányosabb játékos a pályán, az egyetlen, aki hosszú perceken át beszélhet magában - az ő életében jelen van az egyszerűség apró csodája.”
• „Hányszor beszélgettem a kesztyűmmel, a cipőmmel vagy a kapufával! Egy kapus vagy beszél magában, vagy megbolondul.”
• „Nagyon sokan úgy tekintenek a sportra, azon belül is a labdarúgásra, mint egy cirkuszi számra. - Azt hiszem, kicsit az is vagyok.”

Gianluigi Buffon - Főbb statisztikák és eredmények

tags: #olaszorszag #kapusai #buffon

Népszerű bejegyzések:

• Orosz Péter válogatott szereplése
• A DVTK Stadion modern arculata
• A szavak ünnepe: Beszámoló az idei EB-ről
• Ügyvédek a magyar teniszben
• A Fradi legendás jelmondata