Dánia és az olimpiai mozgalom: A sporttörténelem dicsőséges pillanatai és kihívásai
Az olimpiai játékok története több évezredre nyúlik vissza, magában foglalva az emberiség sport iránti szenvedélyét és a békés versengés eszméjét. Dánia, bár egy viszonylag kis ország, gazdag és egyedi módon járult hozzá az olimpiai mozgalomhoz, mind a nyári, mind a téli játékokon.
Az olimpiai játékok eredete és újjászületése
Az olimpiai játékokat az ókori görögök Krisztus előtt 776-tól kezdődően tartották, isteneik tiszteletére. Az utolsót Krisztus után 393-ban rendezték, ám ezt követően I. Theodosius római császár a pogányság ellen vívott harcának nevében betiltotta a további rendezvényeket. Összesen 1503 év telt el olimpia nélkül, majd 1894-ben a francia Pierre de Frédy, Baron de Coubertin kezdeményezésére felelevenítették a szokást.
Az első újkori olimpiát 1896-ban Athénban rendezték meg. 1896. április 6-án nyitották meg az első újkori olimpiai játékokat Athénban. A tervek szerint később is mindig ott rendezték volna az ötkarikás játékokat, de ez a gondolat hamvába holt. Az első olimpia rögtön majdnem elmaradt a gyengélkedő görög gazdaság miatt, végül dúsgazdag üzletember Georgiosz Averoff pénzéből sikerült megrendezni a versenyeket. Kilenc sportág 43 versenyszámában (torna, tenisz, lövészet, súlyemelés, birkózás, atlétika, úszás, vívás, kerékpározás) versengett a 241 résztvevő. Az első bajnokot hármasugrásban avatták, az amerikai James B. Conolly győzött.
A modern olimpiák hőskora és fejlődése
A korai olimpiák sokban különböztek a maiaktól. Az 1896-os volt a legelső, az ezredfordulós párizsi pedig a legkaotikusabb. Ennek fő oka az volt, hogy a franciák az 1900-as Világkiállítás keretein belül rendezték meg az olimpiai sportversenyeket, amik 160 napig tartottak. A rendezés, az eredménymérés- és nyilvántartás pocsék volt. 1900-ban már hölgyek is versenyezhettek, az első női bajnok a brit teniszező, Charlotte Cooper volt. Az újítások már a második olimpián elkezdődtek, a diszkoszvetésben akkor lehetett először látni a máig alkalmazott fordulásos technikát. Aki ezzel a módszerrel nyert, a magyar Bauer Rudolf volt.
Az 1904-es st. lous-i olimpia az üzleti szellem jegyében zajlott, de ez a hőskorban nagyon sokat ártott a még mindig gyermekcipőben járó, sebezhető versenysportnak. A résztvevők létszáma is beszédes volt, a 651 sportolóból 523 az Egyesült Államokat képviselte. A rendezők kiemelt feladatuknak tekintették a hazai versenyzők erőteljes támogatását, ami sportszerűtlen tettekben is megnyilvánult.
Eredetileg a másodszor pályázó Róma kapta meg az 1908-as olimpia rendezési jogát, azonban a Vezúv kitörése okozta károk annyira lefoglalták az olaszok energiáit, hogy lemondták az eseményt. London beugróként lett házigazda. Amennyire kaotikus volt az 1900-as és 1904-es olimpia, a fejlett sportkultúrával rendelkező britek mindent megtettek a nívós rendezésért. Ez persze a kor szelleme alapján nem jelentett pártatlan bíráskodást, ez volt az utolsó eset, amikor a rendező ország adta az összes versenybírót. A londoni olimpián elsőként a megnyitón nemzetenként vonultak fel a résztvevők. A hölgyek a tenisz mellett téli olimpia híján a nyári programban szereplő műkorcsolyázásban is megmutathatták tudásukat.
Az 1912-es stockholmi olimpián már több mint 2400 sportoló vett részt. Svédországban alkalmaztak először elektromos időmérést, a közönséget pedig hangosbemondón tájékoztatták. A hazaiak sportlövője, Oscar Swahn 64 évesen győzött. A sportversenyekkel egy időben művészeti vetélkedőket is rendeztek irodalom, festészet, szobrászat, építészet és zene kategóriában. A játékok kedvencei az érthető módon nagy izgalmat kiváltó női úszónők voltak, az első női úszóbajnok az ausztrál Fanny Durack lett. A versenyeknek halálos áldozata is lett, a nagy melegben rendezett maratonfutás egyik résztvevője, a portugál Francisco Lazaro napszúrás és túlhevülés miatt a verseny másnapján elhunyt. Stockholm olimpia és az egész olimpiai mozgalom hőse a félig meszkvaki indián Jim Thorpe volt, aki megnyerte az öt- és tízpróbát is. Később kiderült, hogy a csak amatőrök számára kiírt olimpia előtt szerepelt egy profi baseball-csapatban, ezért vissza kellett adnia érmeit.
Az olimpiák a világháborúk árnyékában
Az I. Világháború miatt az 1916-os berlini olimpia elmaradt, 1920-ban a belgiumi Antwerpen adott otthont a játékoknak. A rendezést eredetileg Budapest kapta, azonban a háború veszteseként nem lehetett házigazda, sőt, a többi alulmaradt nemzettel együtt részt sem vehetett rajta. Antwerpenben volt először olimpiai eskütétel és zászlófelvonás. Jégkorongtornát is rendeztek, a nyári olimpiák történetében utoljára. Ismét lőállásba állt a svéd Oscar Swahn, aki 1912-ben 64 évesen győzött sportlövészetben. A skandináv sportember kétszer is dobogóra állhatott, ő minden idők legidősebb olimpiai érmese.
Nagy-Britannia csal az olimpián | Elfeledett történelem
Az újkori olimpia megálmodója Pierre de Coubertin báró a mozgalom megalakulásának 30. évfordulóján a francia fővárosba szánta a versenyeket, és akaratát át is vitte a NOB-on. A francia fővárosban már több mint háromezer versenyző indult. Az előző, antwerpeni olimpián megjelent öt karika után Párizsban hangzott el először az olimpia mottója: citius, altius, fortius (gyorsabban, magasabbra, erősebben). 1924-ben szállásolták el először a sportolókat olimpiai faluban.
Az I. világháborúban Hollandia semleges ország volt, ezért kapta meg az olimpia rendezését a NOB-tól. A résztvevő sportolók közül már majdnem elérte a 10 százalékot a nők aránya (2833 sportoló, 277 nő). Ezzel együtt a nők ismét nagyobb teret kaptak, először vehettek részt az atlétika és a torna sportágakban. Amszterdamban volt utoljára az a módi, hogy az összes érmet az utolsó napon osztották ki.
A nagy gazdasági világválság közepette rendezték az olimpiát Los Angelesben, így kevés (1332) sportoló vett rajta részt, de a körítés meseszép volt, 100 ezres stadionban versenyeztek. Egy bizonyos Mildred Babe Dikrikson volt az első Los Angeles-i olimpia hőse, ugyanis megnyerte a magasugrást, a gerelyhajítást és a 80 méteres gátfutást.
Az olimpia, amelyet a német nemzetiszocialisták regnálása alatt rendeztek meg. Ma már hátborzongató, hogy az olimpiát Adolf Hitler nyitotta meg. Ez volt az első olimpia, amelyen megjelent az olimpiai láng és a játékok végéig égett is. A láng Athénból hét országon keresztül jutott el Berlinbe. Először szerepelt a programban a kézilabda és a kosárlabda, valamint a kajak-kenu. A legeredményesebb sportoló Jesse Owens, a színesbőrű amerikai atléta volt: 100 és 200 méteren, távolugrásban és a 4x100-as váltó tagjaként is aranyérmes lett.
A II. világháború miatt 1936 után tizenkét év telt el a következő olimpiáig, a XIV. játékokig. A tizenkettediket Helsinkiben, a tizenharmadikat Londonban rendezték volna meg - a sorszámot meghagyták számukra. Több nagyhatalom sem volt ott: a németeket nem hívták meg, Japán és a Szovjetunió nem fogadta el a meghívást. Ezzel együtt először haladta meg a létszám a 4000 főt. Az olimpiai játékok egyik szimbolikus versenyszámában, maratonfutásban drámai véghajrá következett be: a stadionba először egy belga futó, bizonyos Étienne Gailly érkezett, de elfáradt és ketten is megelőzték. Egészen furcsa, de lólengésben három finn versenyző is ugyanazt a pontszámot kapta, ráadásul a legmagasabbat: mindhárman aranyat kaptak és osztottak ezüst- és bronzérmet is. Minden idők legeredményesebb magyar szereplését hozta a XV. nyári olimpiai játékok Helsinkiben.
Dánia szereplése a téli olimpiákon
Jogosan vetődhet fel a kérdés, hogy ha Norvégia toronymagasan a legeredményesebb nemzet téli olimpiákon, és Svédország is több mint hetven aranyérmet gyűjtött már a téli ötkarikás játékokon, akkor Dániának miért csak egyetlen, curlingben szerzett ezüstérme van az elmúlt 102 évből. Ennek egyik oka a jeges sportokban való komolyabb hagyományok hiánya, a havas sportokra való legfőbb magyarázatot viszont a (domborzati) térképen lehet keresni. Dánia mintegy 43 ezer négyzetkilométeres területű ország, amely legmagasabb pontja tengerszint feletti magasságot illetően 171 méter. Télen sem gyakran vannak igazán nagy fagyok és hóesések, ami nem mellékes a legtöbb téli sport űzéséhez - ellenben az északabbra található, jóval nagyobb és hidegebb Norvégiában és Svédországban az év jelentős részében adottak a körülmények például a síeléshez.
Az idei, milánói-cortinai olimpiára azért kijutott 39 dán sportoló, de közülük 25-en a férfi-jégkorongválogatott tagjai, akiknek a tavalyi vb-4. hely ellenére nem reális az éremszerzés. Mellettük a női curlingcsapat az, amelyik még talán reménykedhet egy esetleges dobogós helyezésben.
Dánia kiválósága a tollaslabdában és a friss kihívások
Csapatszinten már említettük, milyen dominánsak voltak a dán tollaslabdázók az elmúlt évtizedekben, de egyesben és párosban is hasonló volt a helyzet. Tavaly 31. alkalommal rendeztek már Európa-bajnokságot, és az öt versenyszámban összesen megrendezett 155 döntőből 72 után dán sportoló örülhetett aranyéremnek. Nem egyszer fordult elő, hogy három vagy négy számban is dán győztes lett, a legutóbbi négy Eb-n viszont csupán összesen hatszor ünnepelhettek a skandináv országban. Ebben az időszakban négy francia és három bolgár aranyérem is született. A bolgár Sztojeva testvérek négyszeres Európa-bajnokok női párosban, egyben ők a szám címvédői is. A tavalyi Eb-n a férfipáros versenyszámban is testvérpár győzött: a fináléban honfitársaikat legyőzve a francia Popov fivéreké lett az aranyérem, akik nem mellesleg Bulgáriában születtek. Férfiegyesben pedig szintén francia házi döntőt rendeztek, ott Alex Lanier nyert.
Nagy-Britannia csal az olimpián | Elfeledett történelem
Ezek alapján aligha nevezhető váratlannak, hogy a csapat Eb-n a franciák megállították a dánok nagy sorozatát, ahogyan a nőknél Line Kjaersfeldt (és a vegyes páros) tavalyi Európa-bajnoki címe ellenére is lehetett számítani a trónfosztásra. Christo Popov és Toma Junior Popov újból közösen ünnepelhettek Európa-bajnoki aranyérmet.
Bár a dán sajtó nem vitte túlzásba az elveszített vasárnapi Eb-döntők után a cikkek számát, és azok többsége is leginkább tárgyilagos volt, az Altomfuresoe.dk azért egy cikkben elemezte a történteket. Már a cikk első három kifejezése sokatmondó: baljós, katasztrófális, gigantikus kudarc. Később a szerző hangsúlyozta: az erőviszonyok megváltoztak az európai tollaslabdában, a francia utánpótlás-nevelés eredményre vezetett. A cikk úgy zárult, hogy a két ezüstérem után muszáj lesz belső vizsgálatot is indítani, hogy kiderítsék, mi áll a háttérben, és miként lehet Dánia ismét az európai tollaslabdázás vezére.
Emlékezetes dán olimpiai sikerek: Sydney 2000, női kézilabda
A 2000-es sydneyi olimpia emlékezetes pillanata volt, amikor a magyar nőikézilabda-válogatott ezüstérmes lett, miután a döntőben a hajrát elbukva kikapott a címvédő Dániától. A dánok négy éve megnyerték az olimpiát, és most az elődöntőben a legfélelmetesebb ellenfelet, Koreát is legyőzték. Jól kezdett a dán csapat, lerohanásból elhúzott 2-0-ra. Ezután felváltva estek a találatok. A magyarok támadás során több labdát is eladtak, így az 5. percben már 5-2-volt. A dánokon azonban az időkérés nagyon is segített. A küzdelemben Hoffmann jóvoltából 23-17-ről feljöttek 23-20-ra. A végjátékban Hoffmann ugrott ki kétszer is, és az 59. percben már 30-26-ra lépett el Dánia. Innen már nem volt visszaút.
Az olimpiai mozgalom tragédiái: München 1972
Eddig egy alkalommal történt meg, hogy a játékokat nem elhalasztották, hanem felfüggesztették: miután 1972. szeptember 5-én egy palesztin terroristacsoport, a Fekete szeptember tagjai betörtek az olimpiai faluba az izraeliek szállására, és túszul ejtették a csapat 11 tagját. Másnap az Olimpiai Stadionban nyolcvanezer ember vett búcsút az ártatlan áldozatoktól. Ekkor hangzott el Avery Brundage, akkori NOB-elnök, emlékezetes felszólalása: „The Games must go on”. A nemzetközi sportmozgalom nem adta meg magát a terrorizmusnak, az olimpiai szellem, élén a békével, közösséggel és egységével, győzedelmeskedett felette.
tags: #olompia #donto #magyar #dania
