A Jégkorong Rivalizálás Csúcspontja: Oroszország és Kanada Negyeddöntői
A jégkorong világában kevés rivalizálás olyan intenzív és történelmi, mint Oroszország (korábban a Szovjetunió) és Kanada összecsapásai. Különösen a világbajnokságok és olimpiai tornák negyeddöntői hoztak felejthetetlen pillanatokat, ahol a tét nem csupán a továbbjutás, hanem a sportág két nagyhatalmának presztízse is.
Az utóbbi időben a nemzetközi jégkorongszövetség (IIHF) kettőzte a tétet, és Oroszország mellett Belarusz indulását is megtiltotta a világbajnokságokon. Ez a döntés komoly hatással volt a tornák menetére, így a klasszikus orosz-kanadai negyeddöntők is történelmi kontextusba kerültek. Ennek ellenére a múltbeli összecsapások továbbra is a sportág aranykönyvébe tartoznak.
Kanada lenyűgöző feltámadása a negyeddöntőben
Egy emlékezetes világbajnokságon Kanada válogatottja kissé furcsa módon, de meglepetésre jutott el a legjobb négy közé. A csapat történelmi mélypontot járt meg ezen a vébén, ugyanis három vereséggel kezdett, és egy hajszálon múlt, hogy nem esett ki a csoportkörben. A torna ezen szakaszában a csapatnak mindenre szüksége volt, hogy túljusson a negyeddöntőn.
Aztán az az orosz csapat következett a negyeddöntőben, amely egy szlovákok elleni botlást leszámítva elég meggyőző volt addig. A csütörtöki mérkőzésen sokáig nem volt gól, majd az oroszok szerezték meg a vezetést, de a harmadik harmadban emberelőnyből egyenlített Kanada. A hosszabbításban Andrew Mangiapane vált hőssé, aki a győztes gólt ütve vezette győzelemre Kanadát Oroszország ellen, ezzel bejutva a legjobb négy közé.
Vancouver 2010: Az Olimpiai Necc
Egy másik emlékezetes negyeddöntőre került sor a vancouveri téli olimpia jégkorongtornáján. Sokan előrehozott döntőnek tartották a Kanada-Oroszország mérkőzést, amely gyakorlatilag már az első harmadban eldőlt. Getzlaf, Boyle és Nash találataival már 13 percnyi játék után 3-0-s előnyre tett szert a házigazda csapat, amely őrült lendülettel játszott, és elsöpörte a nagy reményekkel Vancouverbe érkező orosz együttest.
Nabokov kapus rossz napot fogott ki, és mire Brizgalovra cserélte a szakvezetés, a mérkőzés már elúszott. Kétharmadnyi pazar játékkal könnyed győzelmet aratott Kanada válogatottja Oroszország felett. Ezen a tornán az amerikaiak könnyedén intézték el Szlovákiát, míg a finn-cseh mérkőzésen mindössze egyetlen gól született. A finnek a cseheket, az amerikaiak Svájcot, a szlovákok pedig a címvédő svédeket legyőzve jutottak be a legjobb négy közé.
A Rivalizálás Mély Gyökerei: Kanada és a Szovjetunió
A szovjet-kanadai ellentétnek már évtizedes hagyományai voltak. A sportág egyeduralkodójának az 1960-as évekig Kanada számított, de ezt a szerepet aztán átvették a szovjetek. Már 1954-ben is megnyerték a felnőtt világbajnokságot Kanada előtt, és 1963-tól eljött az igazán nyomasztónak tűnő korszakuk is. 1963 és 1983 között húszból tizenhétszer lett a Szovjetunió a világbajnok.
A szovjet játékosok bujtatott profik voltak, akik kamuállásokba bejelentve csak a hokinak éltek, míg a legtöbb ország válogatottját munka vagy tanulmányok mellett sportoló jégkorongozók alkották. Nem kell magyarázni, hogy mekkora lehet a különbség a két típus között. Az éles rivalizálás a felnőttektől a junior korosztályba is átcsúszott. Mindkét ország komoly utánpótlás programot és kiválasztási rendszert dolgozott ki, és ez meg is látszott az eredményeiken. Az 1977-ben induló junior világbajnokságokon is a szovjetek domináltak, megnyerték az első négy tornát. Sorozatukat csak a svédek szakították meg, majd 1982-ben Kanada nyert. A következő négy világbajnokságon háromszor a szovjetek szerezték meg az aranyat, míg Kanada 1985-ben tudott ismételni úgy, hogy 5-0-ra verte a Szovjetuniót.
Az 1987-es pöstyéni botrány: A legnagyobb tömegbunyó
A hokitörténelem talán legnagyobb tömegbunyóját a kanadai és a szovjet csapat hozta össze az 1987-es junior világbajnokságon. A nyolccsapatos vb-t, ami a karácsonyi és szilveszteri időszakot is magába foglalta, az akkori Csehszlovákiában rendezték, Nyitra, Pöstény, Nagytapolcsány és Trencsén voltak a házigazdák. A torna legutolsó meccsének jelölték ki a Kanada-Szovjetuniót, a hagyományok alapján ezt tekinthették döntőnek, de ebből a szempontból nem volt jó a dramaturgia. A szovjeteknek nem igazán ment, a finnektől, a csehszlovákoktól és az amerikaiaktól is kikaptak, így elszálltak az éremesélyeik.
„Ahogy elkorcsolyáztunk egymás mellett, mindenki beszólogatott a másiknak. Mindenki fel volt tüzelve. Beszóltunk a kispadoknak, de ők is beszóltak a miénknek.” A meccsen sem kímélték egymást a csapatok: még el sem kezdődött a játék, amikor Szergej Sesztyerikov lekönyökölte McLlcwaint, a finn vonalbíró, Peter Pomoell szerint viszont egy kanadai könyökölt előbb. A nemzetközi szövetség (IIHF) elég szerencsétlen módon azt a norvég Hans Rönninget jelölte játékvezetőnek, akinek egyáltalán nem volt nemzetközi tapasztalata. Gyámoltalansága aztán kisebb katasztrófához is vezetett.
Rönning a vb-n korábban a kanadai-amerikai meccsen is közreműködött, de egy meccs előtti bunyóval már akkor sem nagyon tudott mit kezdeni. Emiatt a kanadaiak jelezték is, hogy másik bírót szeretnének. A vezetést a kanadaiak szerezték meg, a fentebb említett Fleury ütött gólt, majd az első harmadot 3-1-re nyerték, így nem tűnt lehetetlennek a küldetésük a növekvő feszültség ellenére sem.
A puskaporos hordót egy kisebb szabálytalanság robbantotta be a harmad vége előtt hat perccel: a szovjet Sesztyerikov döntötte fel Everett Sanipasst, majd Pavel Kosztyicskin vágott oda Fleurynek, de hamarosan kiürült mindkét kispad, egy Bud Spencer-film tömegverekedéséhez vált hasonlóvá a jégpálya. A játékvezetők tehetetlenek voltak, nem tudták leállítani a játékosokat, egy kis idő múlva le is korcsolyáztak a pályáról.
„Amikor csak a játékosok voltak a jégen, akkor nekem kellett volna kézben tartani a meccset. De amikor kiürültek a kispadok, már minden isten kezébe került” - ismerte el később Rönning alkalmatlanságát. A norvég az edzőket hibáztatta, szerinte nekik kellett volna leállítaniuk a megvadult tinédzsereket. A verekedésben mindent bevetettek, az egyik kanadainak eltört az orra, mert lefejelték, egy szovjetnek kiugrott a válla, de a térdelés, öklözés és birkózóelemek is feltűntek.
„Az egyik legijesztőbb dolog volt ez, aminek a részese lettem. Emlékszem, megfordultam, és bárhová néztem, mindenfelől nagy vörös mezek közeledtek felém. Akkoriban nem tudták a szovjetek, hogyan kell harcolni. Még a hokiütőik is a kezükben voltak. Nálunk pedig semmi, se ütő, se kesztyű” - mondta Yvon Corriveau.
Úgy tűnt, soha nem akar véget érni a verekedés, hiába kiabálta a közönség, hogy most már hokit is szeretnének látni, még az aréna fényeit is lekapcsolták, hátha a sötét észhez téríti a játékosokat, de annyira elborult az agyuk, hogy ez sem hatott. A kanadaiakat szinte evakuálták Csehszlovákiából, fél órájuk volt elhagyni a csarnokot, azután egy iskolabuszra ültették, és a bécsi reptérre szállították őket. „Mindannyian meg voltunk ijedve, hogy mi vár ránk majd otthon a repülőút végén, mert azt mondták, hogy hatalmas szégyent hoztunk az egész országra.”
A csapat fogadtatása vegyes volt Kanadában, sokan hősként ünnepelték a szovjetekkel verekedő játékosokat, míg a hazai szövetség valóban szégyenként élte meg a pöstyéni meccset. A verekedés kirobbanásáról konspirációs teóriák is lábra kaptak, van, aki szerint a szovjetek szándékosan provokálták ki a verekedést, hogy ha már ők nem nyerhetnek aranyat, akkor Kanadát is zárassák ki a tornáról. Olyanokról is beszéltek, hogy a szovjetek nagy nyomás alatt váltak frusztrálttá, a vereségek után nem kaptak enni, és otthoni büntetéseket is kilátásba helyeztek nekik. Rönning azt állította, hogy egy kanadai játékos hagyta ott először a kispadot, míg legtöbben a szovjet Davidovot látták első közbeavatkozónak. A feszültséget az edzők is generálhatták. Bármi is volt a kiváltó ok, ez a szembenállás később már nem hozott ilyen durva kisüléseket. Az 1988-as junior vb is gond nélkül lement a Szovjetunióban, még úgyis, hogy a hazaiakat legyőzve Kanada lett újra világbajnok.
tags: #oroszorszag #kanada #jegkorong #negyeddonto
