Oroszország meggyőző rajtja és a világbajnoki nyitómeccsek történelme
A 2018-as labdarúgó-világbajnokság nyitómeccse mindig kiemelt figyelemmel kísért esemény. A házigazda orosz válogatott a szaúdiak elleni nyitómeccsén megmutathatta, mire lehet képes hazai pályán. A mérkőzést megelőzően sokan kételkedtek az orosz csapat erejében, figyelembe véve a konfliktuskereső kapitányt, az öreg védőket és a törékeny felállást. A szaúdi oldalon fiatal, de nemzetközi tapasztalattal nem rendelkező játékosok várták a megmérettetést, akiknek képzésébe a szövetség jelentős összegeket fektetett, még a La Ligába is befizetve őket.
A világbajnoki nyitómeccsek történelmi háttere
A világbajnokságok történetében 1966 óta tartanak külön megnyitót, és ettől az évtől kezdve van kiemelt szerepe és jelentősége az úgynevezett nyitómeccsnek is. Sokkoló adat, de igaz: 1966 és 2006 között, tehát negyven éven át mindössze két olyan nyitómeccset rendeztek, amelyen mindkét csapat képes volt a kapuba találni, és csupán egyetlen olyat, amelyen kettőnél több gól esett. Sőt: a nyitómérkőzések történetének kezdetén konkrétan tizenhat éven keresztül egyáltalán nem esett gól.
Az elsőt a belga Erwin Vandenbergh lőtte a címvédő argentinok elleni csoportmeccs második félidejében, az 1982-es spanyolországi Mundialon. Hasonló szenzációra aztán újabb tucatnyi évet kellett várni: akkor a vb- és Eb-címet egyszerre birtokló francia válogatott (igaz, a sérüléssel bajlódó Zinédine Zidane-t nélkülözve) futott bele a késbe a tornaújonc Szenegál ellen.
Oroszország felkészülése és kihívásai a 2018-as vb előtt
Sokan úgy tartják, az idei tornát rendező Oroszország Dél-Afrika után a második hazai csapat lehet, amelyiknek már a csoportból való továbbjutással is meggyűlik a baja. Mindez különösen annak fényében érdekes fejlemény, hogy az orosz futballba - főképp, miután a szövetség 2010-ben megkapta az idei évi világbajnokság rendezési jogát - dézsával öntötték a pénzt az elmúlt években. Az ügynöki díjak és az átigazolási összegek emelkedtek, de egyre kevesebb orosz játékos teljesített nemzetközi szinten is kiemelkedően.
Olyan, korábban nagy tehetségnek beharangozott játékosok, mint Alan Dzagojev vagy Oleg Satov sem voltak képesek külföldi karriert befutni, mint ahogyan elvérzett az az Alekszandr Kokorin is, aki súlyos sérülése miatt lemaradt az idei vb-ről. A hazai játékosok ára és fizetése az egekbe szökött, mivel a kínálat kicsi, verseny pedig a legtöbb poszton alig létezik. Alekszandr Kokorin, a tehetséges, sokoldalú, de igazán komoly szinten még soha, sehol nem bizonyító támadó jelenlegi évi öt millió eurónak megfelelő rubelt akaszt le a Dinamo Moszkvánál, ami kontinentális szemmel nézve is nagy summa - de legalábbis akkora, amekkorának maximum a felét-harmadát kapná meg egy külföldi csapatnál.
Edzői elképzelések és csapatösszeállítás
Sztanyiszlav Csercseszov azzal kezdte, hogy indulásként kidobta a kukába azt a négyvédős rendszert, ami nagyjából 45-50 éve határozza meg alapjaiban a szovjet/orosz futballiskolát. Igen ám, csakhogy az orosz futballból eközben lényegében kikoptak a minőségi belső védők - nem véletlen, hogy a Csercseszov által emlegetett topcsapatoknál is nagyrészt külföldi játékosokat használtak a védelem közepének megszilárdítására. Maradt egyedül talpon a CSZKA, és a már négy-öt-hét éve is a kiöregedés határán evickélő Ignasevics-Berezuckij-Berezuckij vonulat. A 35 éves ikerpárral Csercseszov összeveszett, Ignasevics pedig bejelentette visszavonulását a nemzeti csapattól.
A Konföderációs Kupa - ahol az oroszok házigazdaként már a csoportban kiestek és csak Új-Zélandot tudták legyőzni - bebizonyította, hogy a helyükre behívott opciók (a kapitány két év alatt tíz embert próbált ki a belső posztokon) jóval alacsonyabb minőséget képviselnek, ráadásul azóta a kapitány terveinek alappillérét képező Vasin-Gyikija duó is súlyos sérülést szenvedett.
A középpályán ehhez képest viszonylag bőséges eszközkészlet állt rendelkezésre. Golovin például az egész torna egyik legizgalmasabb fiatal felfedezettje lehetett, Dzagojevben szintén ott volt a tehetség egy nagy dobás erejéig, és Zobnyin, valamint Kuzjajev is olyan box-to-box játékosok, akikben ott volt a kraft. Igor Gyenyiszov lehetett volna a legegyértelműbb választás erre a posztra, de vele Csercseszov még rossz emlékű dinamós korszaka alatt összeveszett, és a válogatottba sem hívta be, egyszer sem. Sokáig Glusakovot próbálgatta a helyén, akinek viszont nem ez a posztja, tavasszal pedig már a klubjában is annyira rossz formát futott, hogy a kapitány kénytelen volt elengedni a kezét, és a csak a tartalékok közé jelölte a vb-re.
Hiányzók a támadósorban is akadtak: az ősszel 19 gólt szerző és varázslatos formában játszó Kokorinról már volt szó, de mindenképp meg kell említeni Artyom Dzjubát is, akit szintén személyes ellentétek miatt kezdetben hanyagolt Csercseszov, aztán mégiscsak betette a keretbe. Az oroszok alapvetően nem túl improvizatívak a labdával, felállt védelem ellen kifejezetten látványosan tudtak szenvedni, miközben egyik nagy hibájuk, hogy a széleket kevéssé kreatívan használják ki.
A Szaúd-arábiai válogatott helyzete
A szaúdi csapatnál is tucatjával sorakoztak a megválaszolatlan kérdőjelek a csapat játékát illetően. Ott volt mindjárt a sérülés miatt kieső Navaf Al-Abed, aki az ország futballját ismerők szerint a keret magasan legjobb játékosának számított volna, ha ki tud utazni Oroszországba. Személyében a szaúdi válogatott elvesztette irányítóját, akit egyébként egész Ázsiában a klasszikus tízes poszt egyik legjobbjának tartottak.
A kapitány Juan Antonio Pizzi alapjáraton a támadó futball híve. Korábban dolgozott a Valenciánál - szezon közben beugorva lett nyolcadik -, de igazán ismerős a chilei válogatott éléről lehet: velük ugyan nyert két Copa Americát egymás után, de a vb-selejtezőkön meg speciel csúfosan elbukott. A szaúdi kispadra úgy került, hogy a csapattal a kvalifikációt kivívó Bert van Marwijk nem tudott megállapodni a szövetséggel a hosszabbításról, az utód Edgardo Bauza pedig annyira szörnyű volt (Irak 1-4, Ghána 0-3), hogy kisvártatva elhajtották.
Pizzi alatt sokat fejlődtek a szaúdiak. Kifejezetten kulturált, bár európai szemmel nem túl gyors gondolkodónak tűnő középpályásaik voltak (Al-Dzsasszim és Otaif), bár nyomás alatt azért ők sem muzsikálnak túl jól, az az igazság. A szaúdiak három legjobb játékosa - Al-Abed hiányában mindenképp - a három támadó, Al-Doszari, Al-Mouvallad és Al-Sehri. Mindhárman benne voltak abban a küldöttségben, amelyet a szaúdi szövetség lényegében befizetett anyagi gondokkal küzdő La Liga-csapatokhoz, hogy legalább edzéseken szokják kissé a spanyol első osztály és az európai topfoci színvonalát. Hárman együtt összesen két meccsen léptek pályára, ami a képességeik szintjét jól jelzi, ugyanakkor sebességüknél fogva egy rosszul védekező, kontrák ellen kinyíló orosz csapat ellen mindannyian képesek lehettek meglepetésekre.
A 2018-as nyitómeccs: Oroszország - Szaúd-Arábia
Negyedórás és közepesen szemfényvesztő műsorral indult a 2018-as futball-világbajnokság: a megnyitóünnepségen igazából volt minden, ami ilyenkor kell. Ugrándozós, szaladgálós koreográfia, lángcsóvák, Robbie Williams, egy Vlagyimir Putyin- és egy FIFA-elnöki beszéd. Aztán jöhetett, amire mindenki várt, vagy hát nem annyira. De amennyire lesajnált volt a nyitó párosítás, annyira lendületesen indult. Jó, a színvonal nem verte az egeket, mert sokat hibáztak a csapatok, de az oroszok feltüzelve indítottak, voltak lehetőségeik, és az első bénult percek után a szaúdiak is vezettek értelmezhető támadást, ami után tizenegyest reklamáltak.
Oroszország összes mérkőzése a 2018-as FIFA-világbajnokságon | Összefoglaló
Az oroszok főleg a bal szélen nyomták meg, innen jött a vezető góljuk is: a tizenegyedik percben Gazinszkij fejese a hosszúban landolt, eléggé lesgyanús helyzetből, de nem volt videóbirózás. A hazai csapat játéka kezdett javulni, és egyáltalán nem lassítottak, inkább az volt a baj, hogy sokszor kulcspasszoknál hibáztak. Az oroszok előnye nem nőtt, elvesztettek viszont egy kulcsembert, mert Dzagojev egy sprint közben kapott a combjához. Rögtön látszott, hogy komoly a baj, nem is tudta folytatni a játékot, Cserisev váltotta.
Volt még orosz lehetőség, de három a kettő elleni helyzetből sem akart megszületni a második gól. És amikor úgy nézett ki, hogy érdektelenségbe fordul az első félidő vége, akkor a csereként beállt Cserisev egy szaúdi védelmi kihagyás után két védő között remekül megtartotta a labdát, majd a rövidbe lőtt. Ahogy az várható volt, az oroszok kezdték jobban a második félidőt is, de az 55. percben jött a szaúdiak legveszélyesebb lehetősége: egy kapu előtt labdába sikerült beleszúrni, de a kaput eltalálni már nem al-Dzsasszimnak. Ennek ellenére az oroszok simán kézben tartották a meccset, az ellenfél térfelén járatták a labdát, és további lehetőségeket dolgoztak ki.
A 71.percig kellett erre várni, amikor Golovin beadása után egy másik csere, Dzjuba fejelt szépen a kapuba. Csakhogy itt még egyáltalán nem volt vége az orosz lendületnek, mert Cserisev megint villant, méghozzá gyönyörű góllal: labdaátvétel után 15 méterről külsővel, gyönyörűen nyesett ballal a hosszú felsőbe, pazar megmozdulás volt. Az ötödik gólt a szikrázóan tehetséges Alekszandr Golovin lőtte, szabadrúgásból. Addigra már kiosztott két gólpasszt.
A nyitómeccs gólszerzői és rekordjai
Sztanyiszlav Csercseszov válogatottja 5-0-s győzelmet aratott Szaúd-Arábia csapata ellen a 21. labdarúgó-világbajnokság első mérkőzésén. Az ötgólos siker az oroszok vb-történelmi csúcsbeállítása is egyben: korábban csupán egyszer, 1994. június 28-án, a kaliforniai Stanfordban nyertek öt góllal. Az ötgólos siker természetesen nem gyakori eredmény a kétezres évek világbajnokságain. A 2002-es, a Távol-Keleten rendezett tornán a németek 8-0-s kiütéssel kezdtek a szaúdiak ellen, a vb-újonc Miroslav Klose vezérletével. A Szbornaja legutóbb tétmérkőzésen 2015. szeptember 8-án, Vaduzban, Liechtenstein ellen győzött legalább öt góllal (7-0).
Az idei világbajnokság első gólját az első válogatottbeli gólját elérő Jurij Gazinszkij fejelte. A harmadik gólt Artyom Dzjuba fejelte, ő ezzel beérte a mostani vb-keret leggólerősebb játékosát, Fjodor Szmolovot. Játszott korábban a moszkvai Szpartakban is, aztán két és fél évet töltött a szentpétervári Zenyitben, a legutóbbi félévben pedig az Arszenal Tula csatára volt, kölcsönjátékosként. Nagy húzás volt, hogy elment oda, kétszáz kilométernyire került Moszkvától, de nem esett ki a kapitány látóköréből, miután tíz meccsen hat gólt rúgott.
Cserisev hatéves kora óta Spanyolországban él, mivel ugyancsak futballista édesapjával (illetve a családdal) odaköltözött. A Real Madrid nevelése, nyert Bajnokok Ligáját is a csapattal, futballozott a Sevillában, a Valenciában és a Villarrealban is. A Sevillával megnyerte az Európa-ligát, az egyetlen orosz játékos, aki megnyerte mindkét trófeát. Alekszandr Golovinról, a CSZKA 22 éves játékosáról pedig elmondta a kötelező mondatot: „Nagyon megtisztelő a Juventus érdeklődése, de most csak a világbajnokságra fókuszálok”, de elképzelhető, milyen szívesen menne Torinóba.
| Játékos | Perc | Gól típusa | Megjegyzés |
|---|---|---|---|
| Jurij Gazinszkij | 12 | Fejes | Első válogatottbeli gólja, a vb első gólja |
| Gyenyisz Cserisev | 43 | Lábgól | Csereként beállva |
| Artyom Dzjuba | 71 | Fejes | Szintén csereként beállva |
| Gyenyisz Cserisev | 90+1 | Külsővel | Gyönyörű gól, második gólja a meccsen |
| Alekszandr Golovin | 90+4 | Szabadrúgás | A meccs utolsó gólja, két gólpassz mellett |
Az orosz labdarúgás jelene és jövője a nemzetközi tiltások után
Oroszország természetesen nem lesz ott az amerikai, mexikói és kanadai közös rendezésű 2026-os világbajnokságon, hiszen a selejtezőben sem vehetett részt. Az orosz válogatott nem vehetett részt a 2024-es Eb-selejtezőn, ahogy a 2026-os vb-selejtezőn sem, és úgy tűnik, hogy a 2028-as Európa-bajnokságon sem szerepelhetnek, mert a felfüggesztésüket továbbra sem oldották fel. Az oroszok kimaradtak a Nemzetek Ligája két évadjából is, és mivel 2026-ban ez a sorozat van terítéken, ebből maradnának ki idén, hacsak addig nem ér véget a háború.
Alekszandr Gyukov, az Orosz Labdarúgó-szövetség (RFSZ) elnöke reményét fejezte ki, hogy válogatottjuk szerepelhet a következő világbajnokságon, amelyet Kanada, Mexikó és az Egyesült Államok közösen rendez 2026. június 11. és július 19. között. Gyukov reményét arra alapozza, hogy az úszók és a korcsolyázók világszövetségei nemrég - feltételekhez kötve ugyan, de - lehetővé tették Oroszország és az ukrajnai háborúban Moszkvát támogató Fehéroroszország sportolóinak visszatérését, igaz, az alaptilalom érvényben maradásával, vagyis hogy a két ország versenyzői csakis semleges színekben, himnuszuk és nemzeti zászlaik használata nélkül indulhatnak.
Az orosz futballelnök számára a könnyítő intézkedések a fordulat kezdetét jelentik. „Változás van a levegőben, és arra számítok, hogy jövőre megfordul az irány, ami az összes nemzeti csapatunk és labdarúgóklubunk visszatérését hozhatja el a nemzetközi porondon - idézte a portál Gyukovot. - Ahhoz, hogy részt vehessünk a világbajnoki selejtezőkön, a FIFA-nak és az UEFA-nak vissza kell vonnia a 2022. február végén hozott döntéseket.” A 2026-os vb európai selejtezőcsoportjainak sorsolását már december 13-án megtartották, ebben nem szerepeltek az oroszok, a fehéroroszok azonban igen.
Alternatív világbajnokságok ötlete
Milyen lehetne az Oroszországban megrendezett alternatív világbajnokság? A hírek szerint 8-12 válogatott részvételével zajlana, és a 2018-as vb-n használt stadionokban könnyedén lejátszhatnák a 16 vagy 26 mérkőzést. A tornára olyan csapatokat hívnának meg, amelyek lemaradtak a 2026-os vb-ről, viszont elég jók ahhoz, hogy a nívós focira kiéhezett oroszországi közönség megvegye a jegyeket. Résztvevők lehetnének Kamerun, Nigéria, Kína, Chile, Peru és Venezuela mellett Görögország és Szerbia.
tags: #oroszorszag #vb #nyito #meccs
