A magyar futball legendás 53-szoros válogatott balhátvédje: Lantos Mihály és a poszt fejlődése

A labdarúgásban a balhátvéd posztját sokáig egyszerűnek tartották, hiszen a védőnek „csak” meg kellett állítania a szembejövő ellenfelet. Ma már azonban egy szélső hátvédnek sokkal összetettebb a feladata: igyekezzen támogatni a támadásokat, legyen megjátszható, és segítsen létszámfölényt kialakítani a vonal mentén. A magyar képzés kritikája, hogy többnyire légiósokat kell keresni erre a posztra. A magyar futball történetében számos kiváló balhátvéd fordult meg, akik meghatározó szerepet játszottak a válogatottban és klubjaikban egyaránt, köztük kiemelkedik Lantos Mihály, az Aranycsapat 53-szoros válogatott játékosa, és a 21. század elejének meghatározó alakjai.

Az Aranycsapat és Lantos Mihály, az 53-szoros válogatott balhátvéd

A magyar labdarúgás legfényesebb korszaka kétségkívül az Aranycsapat nevéhez fűződik. Hetven éve, 1953. november 25-én játszották "az évszázad mérkőzését": a világ legjobbjának számító magyar Aranycsapat a futball szentélyében, a londoni Wembley Stadionban győzte le 6-3-ra a hazai pályán addig veretlen angol labdarúgó-válogatottat. Az olimpiai bajnok, 24 mérkőzésen át veretlen Aranycsapat a 4-4-2 felállásban futott ki a zsúfolásig megtelt Wembley Stadion gyepére, a páholyban még II. Erzsébet királynő is megtekintette a mérkőzést. A magyar csapat a következő felállásban szerepelt: Grosics Gyula (Gellér Sándor), Buzánszky Jenő, Lóránt Gyula, Lantos Mihály, Bozsik József, Zakariás József, Budai II László, Kocsis Sándor, Hidegkuti Nándor, Puskás Ferenc, Czibor Zoltán.

A balhátvéd posztján Lantos Mihály (született: 1928. szeptember 29., Budapest - elhunyt: 1989. Budapest) állt, akit becenevén „Miskaként” is ismertek. Klubjai között a MÁVAG SK, BVSC és MTK (Textiles, Bp. Bástya, Bp. Vörös Lobogó néven) szerepeltek. Sikerei között háromszoros bajnok (1951, 1953, 1958), MNK-győztes (1952), KK-győztes (1955), világbajnoki ezüstérmes (1954), olimpiai bajnok (1952) és Európa Kupa-győztes (1953) is található. A válogatottban 1949. július 10. és 1956. július 15. között 53 alkalommal lépett pályára, és hátvéd létére öt gólt is szerzett. Két gólt a svájci világbajnokságon lőtt, a brazilok elleni negyeddöntőben is betalált, tizenegyesből. Érdekesség, hogy a kiváló rúgótechnikájú balhátvéd a válogatottban mind az öt gólját jobb lábbal szerezte. Az MTK-n kívül nem játszott más klubban. Később edzőként is sikeresnek számított, a Videoton és a ZTE kispadján is ült. Az MTK - még korábban a Bp. Vörös Meteor - sporttelepe a legendás balhátvéd nevét kapta, és 2009 májusa óta emléktábla is őrzi az emlékét a létesítményben.

Az Aranycsapat védelmének további kulcsfigurái

• Grosics Gyula (1926-2014) - a kapus. Dorogi születésű, a „Fekete Párduc” becenevet kapta játékstílusa alapján. A XX. század 9. legjobb kapusának választották. Három világbajnokságon szerepelt.
• Buzánszky Jenő (1925-2015) - a jobbhátvéd. Az Aranycsapat egyetlen olyan alapembere volt, aki vidéki együttesből lett válogatott, a dorogi csapat legendája. 49-szer lépett pályára a válogatottban.
• Lóránt Gyula (1923-1981) - a középhátvéd. Vidékről indulva lett a világ egyik legjobb védője, sziklakeménységű, remek rúgótechnikájú klasszis. Harminchétszer húzhatta fel a válogatott mezét.
• Bozsik József (1925-1978) - a jobbfedezet. Az Aranycsapat szíve, motorja, zseniális irányító, kora egyik legnagyobb futballistája. 101-szeres válogatott, rajta kívül magyar férfi futballista nem érte el a száz válogatottságot.
• Zakariás József (1924-1971) - a balfedezet. Az Aranycsapat „szürke eminenciásának” nevezték. Az elveszített világbajnoki döntő volt az utolsó mérkőzése a válogatottban.

A 21. század magyar balhátvédjei: Kiállítási lista

Az Aranycsapat öröksége a modern magyar labdarúgásban is tovább él, miközben folyamatosan keresik a poszt meghatározó játékosait. Olvasóink segítségével keressük a 2000-es évek legjobbjait, vagyis azokat, akik meghatározó szerepet játszottak a XXI. század magyar labdarúgásában, és teljesítményükkel letették névjegyüket a harmadik évezred kezdetén.

A Nemzeti Sport szerkesztősége először elkészített egy bővített, összesen 148 nevet tartalmazó listát, amely objektív szempontok alapján állt össze. Azok a labdarúgók kerültek fel rá, akik 2001 és 2020 között a Nemzeti Sport posztonkénti rangsorában a posztjukon az élen végeztek, vagy abban az évben a válogatott alapemberének számítottak. A névsorban összesen 16 bal oldali védő volt. Lapunk szakírói közülük választottak ki szavazással ötöt, akik versenybe szállhatnak az olvasók szavazataiért és a csapatba kerülésért.

A jelöltek:

Korhut Mihály

Korhut Mihály klubjai között szerepel a Monor, Debrecen, Létavértes, Kaposvár, Hapoel Beer-Seva (izraeli), Arisz Szaloniki (görög), és ismét a Debrecen. Háromszoros magyar bajnok és Magyar Kupa-győztes a Debrecennel. A Lokitól igazolt át Izraelbe 2016 augusztusában, egy hónappal később az Inter elleni El-mérkőzésen mutatkozott be új csapatában, a Hapoel Beer-Sevában, amellyel egy évvel később a csoportkörbe is bejutott. Két és fél év után Görögországba szerződött, 2019 januárjától 2020 nyaráig volt az Arisz Szaloniki légiósa, majd júliusban hazatért a DVSC-hez. Pályára lépett a Bp. Honvéd elleni Bajnokok Ligája-selejtezőn 2017 nyarán, izraeli csapata végül 5-3-as összesítéssel jutott tovább. Térdsérülése miatt nyolc hónapot kihagyott, de mindvégig az izraeli klub alkalmazásában maradt. Két év szünet után Bernd Storck szövetségi kapitány hívta ismét a válogatottba, s 2016-ban a Portugália elleni Eb-nyolcaddöntőben (3-3) lehetőséget kapott. 7 gólt szerzett a magyar élvonalban, de egyiket sem tizenegyesből vagy fejesből. 22 válogatottsággal büszkélkedhet eddig, ám ez a szám akár növekedhet is, elvégre még csak 31 esztendős.

Leandro de Almeida

Leandro de Almeida brazil-magyar kettős állampolgár, aki 1999 szeptemberében mutatkozott be az élvonalban az MTK játékosaként, éppen jelenlegi klubja, a Ferencváros ellen (0-1). Bár az idény végén csapatával ezüstérmet szerzett, valamint Magyar Kupa-győzelmet ünnepelhetett, csak két bajnokin kapott játéklehetőséget. Nyolcszoros bajnok és hétszeres kupagyőztes. A harmadosztályban is futballozott, 2000 őszén a Büki TK-ban tíz bajnokin lépett pályára. Családi okok miatt 2005-ben hazautazott, s kölcsönben az Athletico Paranaensében szerepelt, csapatával a Libertadores-kupa döntőjéig menetelt. A válogatottban csak 16-szor lépett pályára, de az első és az utolsó mérkőzése között csaknem 11 és fél év telt el. 8 bajnoki címet szerzett pályafutása során, négyet a Ferencvárossal, hármat a Debrecennel és egyet a ciprusi Omoniával 2010-ben. 8 gólja a legtöbb, amelyet egy idényen belül szerzett, ezt a Haladásban a 2001-2002-es évadban érte el. 12 évvel ezelőtt szerzett legutóbb gólt tizenegyesből a magyar élvonalban, még a Debrecen játékosaként.

Lőw Zsolt

Lőw Zsolt az Újpest saját nevelésű labdarúgója, Magyarországon nem is futballozott másik klubban, mert négy évadot és 98 élvonalbeli bajnokit követően a Bundesligába szerződött. Első idénye végén az Energie Cottbusszal kiesett az első osztályból, ám maradt a klubnál a második vonalban, majd később a Hansa Rostocknál is szerepelt. Sőt 2006 júliusában az akkor harmadosztályú Hoffenheimhez került, de két évvel később már ismét a legmagasabb osztályban futballozhatott volna. A kevés játéklehetőség miatt Mainzba igazolt át, pályafutását 2010-ben egy súlyos bokasérülés miatt fejezte be. Edzői pályafutását az osztrák Lieferingnél kezdte, de 2014-ben már Ralf Rangnick segítőjeként ténykedett a Salzburgnál. Másodedzőként 2018 óta a Paris Saint-Germainnél dolgozik. 6 gólt szerzett a magyar élvonalban, ebből ötöt az utolsó újpesti idényében, 2001-ben és 2002-ben. 25 alkalommal lépett pályára a válogatottban, egyetlen gólját egy Izland elleni felkészülési mérkőzésen (2-0) szerezte. 169 bajnokin játszott Németországban az első, másod- és harmadosztályban összesen.

Mátyus János

Mátyus János élvonalbeli pályafutását a Kispest-Honvédban kezdte, öt éven keresztül futballozott a klubnál, s bár rendszerint hátvédként játszott, 94 bajnokin összesen 11 gólt is szerzett. Később a Ferencvárosnál kétszer is megfordult, másodszor éppen a másodosztályba száműzött együtteshez írt alá, de csak a 2007-2008-as idényben szerepelt a fővárosiaknál, majd az NB II-es Tatabányában fejezte be profi pályáját. A válogatottban 1998-ban mutatkozott be, négy éven keresztül rendszeres kerettag volt, összesen 34-szer lépett pályára. Edzőként eddig a REAC-nál, a Lombard Pápánál és a Nyíregyházánál dolgozott, jelenleg a Haladás szakvezetője. 1 bajnoki címet ünnepelhetett eddig edzőként, 2016-ban a Nyíregyházával nyert az NB III Keleti csoportjában. 22 gólt szerzett az élvonalban védőként, a Honvéd játékosaként 11-szer, a Ferencvárosban hétszer, míg a Győri ETO-ban négyszer volt eredményes. 57 bajnokin lépett pályára a Cottbusban, ezzel a Kispest-Honvéd után a német klubnál kapta a második legtöbb lehetőséget.

Vanczák Vilmos

Vanczák Vilmos kevesen tudják, de 2000 tavaszán a Diósgyőr labdarúgójaként mutatkozott be az élvonalban. Magyarországon öt éven keresztül az Újpest játékosa volt, igaz, közben az NB I B-s ÚFC-Fótban, majd a Megyeri út után, a 2006-2007-es idényben a belga Sint-Truidenben szerepelt egyaránt kölcsönben. Az élvonalban bajnoki címet sosem nyert, ellenben egyszeres Magyar Kupa-győztes az Újpesttel, illetve a Sionnal háromszor a Svájci Kupát is megszerezte. A válogatottban 79-szer lépett pályára. Az Újpesttel kétszer szerzett ezüstérmet (2004, 2006), illetve 2002-ben Magyar Kupa-győzelemnek is örülhetett. Svájcból 2016-ban tért haza, a Puskás Akadémiához szerződött, s a második számú csapatban is játszott 21 bajnokin; immár asszisztensedzőként tagja a szakmai stábnak. 9 éven keresztül futballozott a svájci Sionban. 17 éves sem volt, amikor bemutatkozott a magyar élvonalban. 296 mérkőzésen 41 gólt szerzett sioni légiósként, ez bajnoki meccsekből, svájci és nemzetközi kupamérkőzésekből adódik össze.

Nemzetközi balhátvéd legendák

A nemzetközi labdarúgásban is akadtak kiemelkedő balhátvédek, akik a 21. század elején hagyták rajta névjegyüket. Paolo Maldini személyében egy igazi legenda vonult vissza, aki egész pályafutását, két és fél évtizedet a Milanban töltötte. A 2000-es évekből két BL győzelme van, a 2005-ös vesztes fináléban fél perccel a kezdés után gólt lőtt! A válogatottól 2002-ben visszavonult. Gyorsasága talán kicsit megkopott, de rutinja, magabiztossága pályafutása végéig aranyat ért a Milannak!

John Arne Riise az évtized nagy részét Liverpoolban töltötte a vörös kobakú szélsőhátvéd, 2001-ben igazolt Monacóból Angliába, s 2008-ban tette át a székhelyét Rómába. A „vörösökkel” két BL döntőnek is részese volt a Milan ellen, az elsőt meg is nyerte. Mint a legtöbb szélsőhátvéd, jobban tud támadni, mint védekezni, ezért is szerzett 85 válogatott meccsen 12 gólt.

Az Aranycsapat örök emléke

Az Aranycsapat történetében akadtak már mérföldkövek. Az 1953-as sporttörténeti győzelem emlékére a Magyar Labdarúgó Szövetség 1993-tól A magyar labdarúgás napjaként ünnepli november 25-ét. Az Aranycsapat immár nem a velünk élő történelem. Végérvényesen a múlt legendája lett. Stadionok, akadémiák, utcák, iskolák, szobrok, könyvek jelzik: a hálás utókor nem feledkezett meg a legendás csapatról. Nemcsak Magyarországon, hanem külföldön is őrzik a futballrajongók az Aranycsapat emlékét.

tags: #otvenharomszoros #valogatott #balhatved

Népszerű bejegyzések:

• ujjsérülések megelőzése kézilabdában
• Részletek a Nyéki Imre Uszoda szolgáltatásairól
• Íme a 8 legígéretesebb fiatal női kézilabdázó
• Szurkolói élmény és infók a foci válogatottról
• Az állhatatosság és elhivatottság mintaképe a sportban