Pádár Ildikó: Egy korszakos kézilabdázó és a Ferencváros ikonja

Pádár Ildikó, az Európa-bajnok, olimpiai ezüst- és bronzérmes, valamint világbajnoki ezüstérmes kézilabdázó vasárnap ünnepli 50. születésnapját. Pádár 1970. április 19-én született Hevesen. Kömlőn nevelkedett, ahol előbb atletizált, majd Besenyei János invitálására kézilabdaedzésekre kezdett járni. Tehetsége már ekkor látszott, így 1984-ben az egri Szilágyi Erzsébet Gimnázium sporttagozatos osztályába került.

A kezdetek és az FTC-hez való csatlakozás

Egy 1987-es Eger SE-Ferencváros ifjúsági mérkőzésen figyeltek fel rá a fővárosiak, néhány nappal később máris az ő játékosuk volt, és Budapestre költözött. Az MTI-nek adott interjúban felidézte, hogy egy véletlen folytán lett belőle beálló, hiszen átlövőként szerepelt, de amikor az egri csapat beállója megsérült, edzője őt küldte a helyére. Bár eleinte szokatlan volt számára, később már jól érezte magát az új szerepkörben, ám az FTC utánpótlásában még mindkét poszton játszott.

Felnőtt pályafutása kezdetén a Ferencváros még nem számított élcsapatnak a bajnokságban, a válogatott pedig a C-világbajnokságon szerepelt. Ennek ellenére Pádár nagy lépésnek és hatalmas lehetőségnek tartotta, hogy az FTC-be kerülhetett, majd Laurencz László behívta a keretbe. Ahogy ő emlékezett: „A válogatottal egyre feljebb akartunk jutni, vissza az A-csoportba. A korosztály, a játékosok és a szakmai stáb is olyan volt, hogy látszott, mindez elérhető lesz.” Szavait igazolja, hogy a C-, majd a B-világbajnokság megnyerése után, 1995-ben a csapat az elitmezőnyben is a döntőig menetelt.

Pádár Ildikó kiemelte, hogy a Ferencvárosnál 1992-ben Németh András vezetőedző és néhány új játékos érkezésével indult el a sikerkorszak. „Látszott, hogy a munkánknak és a hozzáállásunknak lesz eredménye. Bár a Vasas SC hívott, ígéretet kaptunk a Fradinál, hogy szeretnének változtatni, jó csapatot összekovácsolni” - nyilatkozta. Nem volt nagy kérdés a maradása, hiszen az is számított, hogy nagyon jó közegben volt, jó játékosok, jó emberek vették körül, akik sokat segítettek neki.

Sikerek a Ferencvárosban és a válogatottban

Pádár Ildikó az FTC korszakos kézilabdázója volt. Az FTC felnőtt csapatában 14 éven át 636 mérkőzésen szerepelt, és 1668 gólt szerzett. Hatszoros bajnok, hétszeres Magyar Kupa-győztes lett, a KEK-ben és a Bajnokok Ligájában pedig egy-egy ezüstérem volt a legjobb eredménye. „Már ötödik éve voltam itt, és a környezet nagyon megfogott. Aki ide egyszer belép, az nehezen távozik” - vélekedett. Pádár nem távozott, sőt, a Fradiban töltött évtizedek alatt a klubbal szinte összeforrt a neve.

A válogatott karrier

A válogatottban 1990 és 2003 között 202 válogatott mérkőzésen 286-szor volt eredményes. Olimpiai és világbajnoki szinten is kiemelkedő teljesítményt nyújtott a magyar csapat. Az olimpián 1996-ban Atlantában bronz-, 2000-ben Sydney-ben ezüstérmet szerzett. Az 1995-ös osztrák-magyar közös rendezésű világbajnokságon ugyancsak második helyezett volt a csapattal. A 2000-es romániai Európa-bajnokságon arany-, az 1998-as hollandiai kontinenstornán bronzérmet nyert. Pádár Ildikó az 1990-es évek kiváló magyar válogatottjának alapembere volt.

Edzői pályafutása és a Fradi család

Pádár Ildikó 2003-as visszavonulása óta az utánpótlásban dolgozik. Ezzel nincs egyedül, korábbi csapattársai közül Kökény Beatrix, Fiedler Adrienn, Fiedler Erika, Tóth Beatrix és Szarka Éva is a szakosztálynál tevékenykedik. Visszaemlékezése szerint a rendkívül megterhelő beállóposzt ellenére fizikálisan jól bírta a magas szintű élsport megpróbáltatásait, mert bár porc- és ujjműtétje, orrtörése volt, pajzsmirigyproblémával is küszködött, de súlyos sérülés miatt soha nem kellett hosszabb időszakot kihagynia. „Nagyon jó edzők kezei között dolgozhattam, nagyon sokat lehetett tanulni tőlük” - közölte, elsősorban Németh Andrásra, Laurencz Lászlóra és Mocsai Lajosra utalva.

Játékoskarrierje vége felé még nem akart edző lenni. Szarka Éva mégis rábeszélte, hogy végezze el ő is a Testnevelési Főiskolát, a diploma megszerzése után pedig rögtön lehetőséget kapott az FTC-nél. „Nem volt bennem ilyen szándék, ugyanis nem voltam vezéregyéniség, irányító típus, de gondoltam, belevágok én is, veszítenivalóm nincsen. Az első egy-két év nehéz volt, de aztán belelendültem” - mesélte. Később Szarka Évával együtt irányították a serdülőválogatottat, illetve 2004-ben a felnőtt válogatott másodedzőjeként is dolgozott Kiss Szilárd szövetségi kapitány mellett, de végül maradt az utánpótlásban.

„Itt találtam meg a helyemet, nagyon jól érzem magamat a gyerekek között. Előbb-utóbb mindenki ráérez, milyen csapat illik hozzá leginkább. Engem nem foglalkoztat, hogy feljebb lépjek, és felnőttekkel vagy juniorokkal dolgozzak” - magyarázta. Pádár Ildikó jelenleg az FTC U15-ös csapatát irányítja, ahol a legfőbb cél, hogy a felnőttkeretig jussanak el a kéziseik, a korosztályos ranglétrát végigjárva. „Extrább célokat nem tűztünk ki, hiszen ebben a korban az a legfontosabb, hogy napról napra, hónapról hónapra fejlődjenek, és megalapozzuk azt a tudást, amire később építkezhetünk.”

A koronavírus-járvány miatt hetek óta csak a világhálón tartja a kapcsolatot tanítványaival. „Úgy küldtük el őket, hogy maradjanak mozgásban, és végezzék azokat az erőfejlesztő feladatokat, amiket a körülmények engednek. Amikor már látszott, hogy ez egy hosszabb folyamat lesz, edzésterveket is írtunk, ők pedig képeken, videókon küldik, ahogyan elvégzik a gyakorlatokat” - mondta. Hozzátette, igyekszik tartani a lelket fiatal játékosaiban, hiszen a megszokott csapat és környezet nélkül egyre nehezebb fenntartani a motivációjukat. „Nagyon nehéz, mert minden korosztályunk nagyon jó bajnokságban játszik és ilyenkor tavasszal fokozódnak az izgalmak. A lányok ilyenkor annak ellenére, hogy érezni rajtuk a szezon fáradtságait, nagyon be vannak zsongva, mert lassan vége az idénynek. Nehéz és nem könnyű őket motiválni, hogy csinálják egyedül vagy a testvérrel, mert ők csapatjátékosok.”

A Fradi családja

A Ferencváros számára sokkal inkább család, mint munkaadó. „Aki belép a kapun, azt magával ragadja a hangulat, egy-két mérkőzés után átérzi, mit is jelent itt játszani. Az itteni légkör tényleg egyedi. Nem nevezném munkának az edzősködést, de hobbinak se: valahol a kettő között.” Kiemelte, hogy élvezi az edzősködést, és látja a gyerekek fejlődését. „Imádok edzéseket tartani, és ott lenni, ahol mi is játszottunk. Emlékszem, anno talán háromszázan fértek be a mérkőzéseinkre, egy tűt sem lehetett volna leejteni, még az ablakokon is kukucskáltak be. Nem is szerették az ellenfelek ezt a pályát, varázsa volt, ilyen helyen senki sem játszott.”

Pádár Ildikó a mai napig visz süteményt a csapatnak, ahogy az a játékoskorában is szokás volt. „Úgy kezdődött, hogy a hosszú utakra mindig szerettem vinni magammal valami harapnivalót, aztán a lányok kérdezték, kaphatnak-e belőle. Édesszájúak, pillanatok alatt eltűnt minden. Végül már egy-egy tepsi süteménnyel készültem, ám mondtam, valamit valamiért, akkor kapjátok meg, ha úgy játszotok. Persze mindig üresen hozom haza a dobozt, amikor meg véletlenül elfelejtek készíteni, hiányolják.”

Személyes gondolatok és örökség

Pádár Ildikó úgy véli, tartalmas életet élt, amelynek minden percét élvezte, akár az általános iskolában, akár Egerben, aztán persze a Ferencvárosban. Mindig jól érezte magát. „Persze, akadtak hullámvölgyek, nehezebb időszakok, ezt-azt csinálhattam volna másként, de sokkal-sokkal több volt benne a jó, mint a rossz.”

Az 50. születésnapja alkalmából elgondolkodott az eltelt éveken. „Fura belegondolni, hogy így lepergett fél évszázad. Igazából nem azt sok kimondani, hogy ötven, hanem hogy ez a harmincharmadik évem a Fradiban, tizenhét éve edzősködöm, huszonöt éve nyertük meg százszázalékosan a bajnokságot, húsz éve játszottunk a sydney-i olimpián és győztünk az Európa-bajnokságon. Tulajdonképpen az a sok, amennyi minden történt.”

A sportág fejlődését is megfigyelte. „Sokkal gyorsabb lett, míg mi akár az első pillanattól az utolsóig tudtunk játszani, ma már nagyon nehéz bírni tempóval, biztosan ránk férne öt-tíz perc pihenő. A taktika is változott, akkor még meg kellett várni, hogy a középkezdés után mindenki visszaérjen a saját térfelére, most meg azonnal elvégezhető.”

A legendás beálló, Pádár Ildikót kevesen szólítják a keresztnevén, olykor meg sem fordul rá, hiszen évtizedes beceneve a Párduc, amelyet részben küzdőszelleme, illetve fekete haja után kapott. Játékoskorában egyszer egy szurkoló azonban nagy lelkesedéssel Puma néven köszöntötte. „A lányokkal kikerekedett szemekkel néztünk egymásra, de gondoltam, hagyjuk meg a hitében. Aznapra Puma lettem, szerencsére nem ragadt rám.”

2004-ben a Magyar Fair Play Bizottság kiemelkedő eredményei és példaértékű sportemberi magatartása miatt életműdíjat adományozott neki.

Pádár Ildikó Névjegye

Az alábbi táblázat Pádár Ildikó pályafutásának főbb adatait foglalja össze:

tags: #padar #ildiko #ftc

Népszerű bejegyzések:

• a ring sikerei
• Pannónia iskola kosárlabda sikerei
• Az akadémiai rendszer és az utánpótlás-nevelés
• Részletes adatok a Sopron-Kisvárda meccsekről
• Egyetemi hallgatóból élvonalbeli játékvezető