A Paksi FC története és felemelkedése
Aki úgy gondolja, Paks nyugalmas, csendes kisváros, hamar rádöbbenhet, hogy téved. Pláne akkor, ha a Fehérvári úti sporttelepen, a helyi futballcsapat bázisán jár. Az elmúlt hetek, hónapok sikerei nyomán felpörgött az élet a klubnál. A Paksi FC újfent csodás időszakot él, a 2011-ben már nagyot alkotó labdarúgóklubnál joggal reménykedtek, hogy 11 év elteltével ismét kilépnek Európába. A csapat az elmúlt időszakban a nemzetközi kupaszereplést érő negyedik helyet is elfoglalta négy körrel a zárás előtt, valamint döntőbe jutott a Magyar Kupában. Ebben az évadban történelmet írtak, először azzal, hogy fennállásuk során először a négy közé kerültek a Magyar Kupában, majd azzal, hogy az elődöntőben legyőzték az Újpestet.
A kezdetek és az első sikerek
Bár a paksi labdarúgásról már 1912-ből maradtak fenn írásos emlékek, a Paksi Kinizsi Sportkör 1952. november 28-án alakult meg. Az első írásos emlék a paksi futballról 1912. augusztus negyedikéről maradt fenn, amikor a paksi diákcsapat játszott a bölcskei nebulókból álló brigád ellen. A Paksi Sportegyesület 1952-es megalakulásáig folyamatosan megyei vagy nemzeti szintű bajnokságban játszottak városunk csapatai. A PSE nevet többször is használták, de az akkori „viharos időkben" ez többször változott: Paksi Munkás Sport Club, Biritói Á.G., Paksi Á.G., Paksi Traktor.
1952. november 28-án megalakult a Paksi Kinizsi Sportkört, melynek alapítói Rödlmeier János, Bán Péter, Bohner István, Judi János és Ambrus Ödön voltak. A csapat 1953-ban megnyerte a negyedosztályt, és feljutott a harmadik vonalba. Az 1954-1964 közötti években labdarúgóink a megyei bajnokság élmezőnyében szerepeltek. A 1960-as években már foglalkoztak helyi utánpótlással is, amely a későbbiekben megalapozta az 1970-es évek felnőtt csapatát. Ezt követően a megye I-ben több alkalommal is ezüst-, illetve bronzérmet szerzett. Időközben, 1966-ban felavatták az új, füves pályát, amelyhez 500 férőhelyes fedett lelátó tartozott.
1970 tavaszán egyfordulós bajnokságot rendeztek az őszi-tavaszi rendszerre való átállás miatt, és ekkor megszületett a várva várt siker: csapatunk megnyerte a bajnoki címet. Ezt az eredményt megismételték az első őszi-tavaszi menetelés során is, így felkerültek az NB III-as mezőny középcsoportjába. Ezt követte július 25-én a Ferencváros elleni, 5000 néző előtt lejátszott MNK mérkőzés, amelyen 7-2-es arányban kikaptak a paksi fiúk. Az 1976-os évben ismét megyei bajnokságot nyertek, méghozzá elég imponáló gólkülönbséggel (119-21), ezzel újra jogot szerezve az NB III-as szereplésre. A csapat három idény után kiesett az NB III-ból, majd 1976-ban ismét bajnok lett, ám egy év után megint búcsúzott. Az együttes 1995-ig hatszor nyert bajnokságot, és bár többnyire a harmad- és a negyedosztály között ingázott, az 1989-1990-es idényben az NB II-ben szerepelt - története során először.
Az egyesülés és a fokozatos felemelkedés az élvonalba
Rövid megingás után a megye I-be csúszott vissza a gárda. Egy ezüstérem után azonban újból bajnoki címet ünnepelhettek Pakson, amely NB III-as indulást eredményezett. Ezt követően megint a harmadik és a negyedik vonal között szerepelt a csapat, amely a 2000-es évek elejétől elkezdte a felemelkedését. 1984-ben ismét egy hosszabb NB III-as széria következett. 1987/88-ban egy csoportba került a két paksi gárda, a PSE és az ASE. Megkezdődött a városi rangadók sora, amely váltakozó sikerekkel számtalan nagy csatát hozott. Az ebben a szezonban elért harmadik hely arra jogosította a PSE-t, hogy osztályozót játszhassanak az NB II-be való feljutásért. Ez sajnos nem sikerült. „Ami késik, nem múlik", volt a jelszó az 1989/90-es bajnokság alatt, és színvonalas versenyben, jó ellenfelek előtt tudták megnyerni az NB III-as bajnokságot.
A Paksi SE és az Atomerőmű SE vezetői 1993. július elsején írták alá a közös futballszakosztály működtetéséről szóló megállapodást. 2001/02-ben Klement István irányításával a hetedik helyen végeztek a Dráva-csoportban, de a következő évben - már a Duna-csoportban - bronzérmet vehettek át játékosaink. A vezetés benyújtotta a nevezést az NB II-es bajnokságba, amit a szövetség elfogadott. Az együttes 2003-ban bronzérmes lett az NB III-ban, ám a következő idényben elindulhatott az NB II-ben. A magasabb osztályban rögtön harmadik helyezést értünk el. Klement Istvánt 2004-ben Lengyel Ferenc váltotta a kispadon.
A csapat első szezonja a magyar élvonalban tehát a 2006/07-es volt, Lengyel Ferenc vezetése alatt. A 2005-2006-os idényben a második helyezett Felcsút SE-t 13 ponttal megelőzve története során először jutott fel az NB I-be a Paks. 2006. július 28-án mutatkozott be az élvonalban Tolna megye első NB I-es gárdája, Vácon nyert 2-0-ra Buzás Attila és a manapság az első csapat másodedzőjeként dolgozó Kiss Tamás góljával. A csapat azóta is állandó résztvevője az élvonalnak.
Az élvonalbeli évek és az áttörés (2006-2011)
Az első évben, 2006-2007-ben a 11. helyen végzett, majd olyan futballisták érkeztek, mint Tököli Attila, a magyar bajnokság korábbi gólkirálya, illetve a Debrecen korábbi bajnok labdarúgója, Éger László is. A csapat vezetőedzője maradt Lengyel Ferenc. Az első kilenc forduló után hét ponttal csak a tizenkettedik helyen álltunk. 2007. szeptember 22-én Gellei Imre, korábbi szövetségi kapitány lett a vezetőedző. A 2008/09-es szezonra maradt Gellei Imre a csapat vezetőedzője. Nagy erősítés nem történt a nyáron. Az őszi szezont tizennegyedik, azaz utolsó bennmaradó helyen fejeztük be. A csapat az első három élvonalbeli idényében a 11., majd a 14. helyen végzett.
A 2009/10-es szezon előtt sikerült megszerezni Lisztes Krisztiánt, korábbi válogatott labdarúgót. Az őszt végül kilencedikként fejezték be. A huszonkettedik fordulóban viszont már a tizennegyedik helyen álltak. Gellei Imre ezután bejelentette lemondását a klubnak, amit a vezetőség el is fogadott. Az új edző, a korábbi pályaedző, Kis Károly lett. Csapatunknak sikerült bejutnia a Ligakupa döntőjébe, amelyben a Debrecentől 2-1-es vereséget szenvedett Kecskeméten. Igaz, abban az évben - immár Kis Károllyal a kispadon - bejutott a Ligakupa döntőjébe.
A döntőbe jutással azonban már megmutatták a paksiak, hogy képesek kiemelkedő teljesítményt nyújtani, aminek a következő idényben meg is lett az eredménye. A 2010/11-es szezonban az 5. fordulóban szerezték meg első győzelmüket: Szombathelyen, 2010. augusztus 29-én a Haladást 2-1-re megverték, ezzel megszakadt egy hosszú idegenbeli sorozat. Itt indult el egy igazi sikertörténet, aminek eredményeképpen, 56 megszerzett ponttal a bajnokság második helyén végeztek, ami Európa-liga indulási jogot jelent. Ráadásul, megnyerték a Ligakupát a Debrecen ellen, vagyis a klub legsikeresebb évét zárták. A remek teljesítményhez többek között Böde Dániel, Éger László, Fiola Attila, Heffler Tibor, Bartha László, Csernyászki Tibor és Magasföldi József is hozzájárult.
„Az első NB I-es meccsünket kétezerhat júliusában játszottuk - kanyarodik vissza a múltba az ügyvezető. - Minden évben megvívtuk a magunk harcát, az első és legfontosabb feladatunk az volt, hogy a klubot életben tartsuk. Kétezertizenegyben a bajnokságban ezüstérmesek lettünk, a Ligakupát megnyertük, a habot a tortán az jelentette, hogy megmérettettünk a nemzetközi porondon, sőt, miután két selejtezőkört is sikerrel vettünk az Európa-ligában, ott sem vallottunk szégyent. Ha innen nézem, az volt a legsikeresebb időszak a Paksi FC történetében.”
A modernkori sikerek és a kupagyőzelmek
A következő idényben az Európa-ligában indult a csapat. Az első körben az andorrai Santa Colomát ejtette ki 5-0-s összesítéssel, majd a norvég Tromsőt 4-1-gyel. A harmadik körben a skót Hearts azonban már túl nagy falatnak bizonyult. Igaz, a nagy sikert már nem tudta megismételni a Paks, az 5., 6. és 7. helyen is végzett az elmúlt években az élvonalban, míg az előző kiírásban a 8. helyen zárt. A 2019/20-as idény igazi próbatétel volt számunkra. A tizedik helyen zártunk az NBI-ben, és csak az utolsó fordulós, Debrecenben kiharcolt bennmaradás biztosította, hogy csapatunk élvonalbeli pályája ne szakadjon meg.
A koronavírus-járvány miatti bizonytalanságok közepette minden mérkőzés extra terhet jelentett, és éreztük, hogy változtatásokra van szükség. A fordulatot Bognár György érkezése hozta el. Keze alatt csapatunk nem csupán eredményes, de látványos és gólgazdag futballt játszott, amely gyorsan az ország egyik legnépszerűbb csapatává tette együttesünket. A 2020/21-es szezonban a csapat már pontokban és helyezésekben is előrelépett: az idényt a negyedik helyen zártuk, és mi adtuk a bajnokságnak a gólkirályt is: Hahn János 22 góljával lett a liga legeredményesebbje.
A 2021/22-es szezonban újabb előrelépést értünk el. Csapatunk támadójátéka remek volt, a tabellán a hatodik helyen végeztünk, és ismét büszkék lehettünk, hogy újabb csatárunk került ki gólkirályként: Ádám Martin 31 találattal lett a liga legeredményesebbje. A 2022/23-as idényben az ötödik helyen zártunk, a bajnoki teljesítményünk stabil maradt, és a korábbi évekhez hasonlóan újra mi adtuk a gólkirályt: Varga Barnabás 26 góljával az élmezőnybe segítette csapatunkat. Simon Attila és Hahn János személyében már két NB I-es gólkirállyal büszkélkedhet a klub. Heffler Tibor, Fiola Attila, Szabó János és Hahn János után az idén márciusban Ádám Martin lett az ötödik futballista, aki a Paksban mutatott teljesítményével érdemelte ki a válogatottbeli meghívót. A saját nevelésű Éger László a Debrecenből, Böde Dániel az FTC-ből került be.
A 2023/24-es szezon történelmi jelentőségű volt. A bajnokságban végig a tabella élmezőnyében küzdöttek, ahol végül a Ferencváros mögött második helyen zártak, de a csúcspontot a MOL Magyar Kupa döntője jelentette. Az ország legnagyobb stadionjában, a Puskás Arénában hosszabbítás után 2-0-ra győztek a Ferencváros ellen, ezzel megszerezve első MOL Magyar Kupa győzelmüket, továbbá ezzel kivívva a nemzetközi indulás jogát. A 2024/25-ös idényben közelsem tört meg a lendület. A bajnokságban a végsőkig küzdöttek, és a szezon végén ismét a dobogón állhattak: a harmadik helyen zártak. Ez már önmagában is történelmi teljesítmény, hiszen egymást követő két idényben is a legjobb három között végeztek. A szezon csúcsa azonban ismét a MOL Magyar Kupához volt köthető: újra a döntőben találkoztak a Ferencvárossal. Ezúttal a rendes játékidő és a hosszabbítás 1-1-es állása után a tizenegyespárbaj döntött: a higgadtan értékesített mindent eldöntő büntető után csapatunk zsinórban másodszor kupagyőztes lett.
Haraszti Zsolt, a Paksi FC ügyvezetője reméli, hogy a csapat ismét kilép az európai kupaporondra. „Folyton csörög a telefon, a legtöbben azért hívnak, hogy gratuláljanak a bajnoki és a kupaszereplésünkhöz - árulja el a papírmunkával végző Haraszti Zsolt. - Ebben az évadban átütő sikert értünk el, idén is bizonyítottuk, kizárólag magyar futballistákkal is lehet eredményesen teljesíteni. Érezzük, ez sokaknak szimpatikus, hogy ezzel sokaknak visszaadjuk a magyar labdarúgásba vetett hitüket. Bárhol jelenünk meg, azt halljuk, szorítanak nekünk. Örülök annak, hogy sokaknak van egy-egy jó szavuk hozzánk, az pedig különösen boldoggá tesz, ha szakmán belülről kapjuk az elismerést. Mindenesetre azt gondolom, megérdemelten vívtuk ki sokak tiszteletét.”
A klub működése és gazdasági háttere
Az iroda hű tükörképe a klubnak. Nélkülözi a pompát, mégis otthonos, barátságos. Milliókat érő festmények nem lógnak a falon, súlyos százezrekbe kerülő elektronikai eszközöket sem vélünk felfedezni, ellenben kiszúrunk valamit, ami a paksiaknak mindennél többet ér: az egyik polcot - a bajnoki ezüsttől kezdve a Ligakupa- és az NB II-es aranyon át az U17-es és U19-es csapat által szerzett érmekig - olyan relikviák díszítik, amelyekre méltán büszkék. A gyűjtemény hét darabot számlál, akárhogy is nézzük, a maga nemében páratlan. Főleg, ha azt vesszük, hogy húsz éve még a harmadik vonalban szerénykedett a csapat, amely, ugye, 2006-ban lett az élvonal tagja. Azt már Karszt József technikai vezető eleveníti fel: amikor feljutottak, úgy voltak vele, bár a körülmények nem első osztályúak, ha már a játékosok megtették a magukét, miért ne próbálnák meg, a legrosszabb, ami történhet, hogy egy év után visszaesnek a második ligába, de legalább elmondhatják magukról, hogy megjárták a csúcsot is. A folytatás ismert: sorozatban a 16. NB I-es idényüket tapossák.
Pakson nyugodtan kijelenthetjük, hogy folyamatosan erőn felül teljesít a csapat, hiszen évek óta a bajnokság legkisebb költségvetésű csapatai között vannak, ennek ellenére jól szerepelnek. A 2016-os beszámoló szerint a Paksi FC Kft. árbevétele 594,2 millió forint volt, ez 36,2 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbi összeget. Emellett volt 457,6 milliós egyéb bevétele a klubnak a 2015-ös 323,3 millió után. Vagyis hiába tartozik az alacsonyabb költségvetésűek közé a Paks, így is jelentősen növelni tudta bevételét. Látszik, hogy az árbevétel több mint 90 százalékát itt is a vagyoni értékű jogok hasznosítása tette ki, a többi csapathoz hasonlóan ez vélhetően a szerencsejáték-jogokból származó bevételt jelenti. Az egyéb bevételt sajnos nem részletezi a Paksi FC Kft., de annyit elárultak, hogy 302 millió forint vissza nem térítendő támogatást kaptak anyavállalatuktól. Ez az „anyavállalat” a Paksi Sportegyesület, mely a klub 100 százalékos tulajdonosa. Többek között azért volt szükség erre a vissza nem térítendő támogatásra, mert csak a személyi jellegű kiadások 733,8 millió forintot vittek el, 2015-ben ez még csak 569,1 millió volt. Összegzésként annyit érdemes elmondani, hogy hiába szerepel évről évre erőn felül a Paks, a csapat gazdálkodása nem biztos, hogy betonbiztos lábakon áll. Egyrészt az árbevétel szinte teljes egészében egy forrásból származik, másrészt szükség volt a 300 milliós tulajdonosi támogatásra is ahhoz, hogy ilyen körülmények között tudjanak működni. A jövőt illetően azonban kérdés, hogy a tulajdonos tudja-e majd minden évben vállalni ezt a hozzájárulást.
A mindennapok és a csapat szellemisége
Az emeletről visszatérünk a földszintre, az edzők és a futballisták „birodalmába”. Hétköznapi reggel: a még mindig kötelező PCR-teszt után a konditeremben lehet beizzítani az izmokat. A szakmai stáb tíz órakor lép be a játékosok öltözőjébe, hogy öt perc alatt felvázolja, mi várható az edzésen. Egy szemmel láthatóan - és persze érthetően - vidám brigád indul a hátsó edzőpályák egyikére, amíg ifjabb Bognár György gondosan kihelyezi a bójákat, gátakat és egyéb segédeszközöket, a másik pályaedző, Kiss Tamás felügyeletével zajlik a bemelegítés. A kezdeti jókedv gyorsan alábbhagy: a kacagást felváltja a kocogás, majd egyre fokozódik a tempó. Némelyek más sportágban is megállnák a helyüket: a gumiszalaggal végzett gyakorlatukra, ha nem is maximális, magas pontszámot érdemelnének. Félreértés ne essék, nem a támadósor tekintélyes tagjaira gondolunk. Ők amúgy is más téren jeleskednek, gondolunk itt elsősorban a 29 fordulóban szerzett 69 gólra. Nem mellesleg: ebben a kategóriában listavezető a negyedik helyezett.
Amikor véget ér a negyedórás felvezetés, négy csoportra oszlanak a játékosok, az addigra előkészített „akadálypályákon” vetésforgóban kell teljesíteniük az előírt penzumot. Böde Dániel éppenséggel előttünk száguld el, utólag meg is kérdezi: „Láttátok a zöld fényt?” A szintén nagy sprintet lenyomó Kinyik Ákos már Sajbán Máténak szól oda: „Figyelted, Sajbikám, mint a villám!” A régi motorosok persze a fotós és a helyi televíziós stáb jelenlétét sem hagyják szó nélkül: „Ha vesz a kamera, dolgozni kell…” A végszó és a pont Kiss Tamásé: „Titeket nem vesz…” Miközben a móka nem megy a munka rovására, az is bebizonyosodik, rend a lelke mindennek: Kinyik Ákos még arra is figyel, hogy a futás közben arrébb rúgott bóját visszaigazítsa a helyére. A nehezén lassan túl vannak Nagy Richárdék, a pályára cipelt kapuk arra engedtetik következtetni, elérkezett az egymás közötti futball ideje. Az addig szenvedésről árulkodó arcvonások kisimulnak - ennyit tesz a játék öröme.
„Két érintő, kell a fal” - adja ki az ukázt Bognár György. Az első gólra nem sokat kell várni, nyilván Ádám Martin a szerzője… Az egymás közti játékok során elmaradhatatlan vita ezúttal is lezajlik, gól után az alábbi párbeszéd hangzik el: - Kint volt! - Nem! - De! - Nem! VAR hiányában minden tekintet Bognár Györgyre szegeződik, aki öt centivel beljebb tolja a bóját, majd közli: a bója volt rossz helyen, a labda nem volt kint, a gólt megadja. Ezzel vezetnek 5-4-re a pirosak, de a zöldek egyik vezére, Nagy Richárd higgadtságra inti övéit, és láss csodát, nem sokkal később már 6-5 a zöldeknek, az imént a jobb felső sarokból a pókot száműző „jövendőmondó” még bölcselkedik is egy sort: „Tudjátok, ugye, mikor számolják a tyúkokat...” Itt is, ott is esik még néhány gól, a végén fel is vetődik a kérdés: ki nyert? A válasz nem késik: „A Paks!” És tényleg.
„A hangulat jó és bizakodó a klubnál, bár én feszülten élem át ezeket a heteket - vallja be Haraszti Zsolt. - A játékoskeretünk van annyira erős, hogy reális elvárás legyen a nemzetközi kupaindulás kiharcolása. A kupadöntőbe kerüléssel már óriási sikert értünk el, csodás fejezettel bővítettük históriás könyvünket. De a kisördög ott bujkál bennem: tavaly negyedikek lettünk, ám az akkor nem volt elég az európai kuparészvételhez. Szeretnénk újra Magyarországot képviselni Európában!”
„A győztes gól a kupadöntőben sokat jelentene” - Az FTC játékosaként háromszor emelhette magasba a Magyar Kupa serlegét. Mit gondol, május tizenegyedikén megteheti a Paks futballistájaként is? - Gyönyörű pillanat lenne. De maradjunk a földön: nem mi vagyunk a döntő esélyesei - felelte diplomatikusan Böde Dániel, a Paksi FC 35 éves támadója. - Ez persze nem jelenti azt, hogy ne követnénk el mindent a siker érdekében. A Pakssal nyertem már bajnoki ezüstérmet és Ligakupa-aranyat, illetve -ezüstöt, egyedül a Magyar Kupa-érem hiányzik az itteni gyűjteményemből. Az már biztos, hogy két hét múlva teljessé válik, a kérdés csupán az, milyen lesz az érem színe.
„A bajnoki ezüstöt és a Ligakupa-aranyat kétezertizenegyben akasztották a nyakába. A mostani idényben átélt élmények vetekszenek az akkoriakkal? - Ez az év sem rossz, de amiben tizenegy esztendeje részünk volt, nekem mindmáig a csúcsot jelenti - legalábbis Pakson. Akkor még fiatal voltam, többet bírtam, többet játszottam és tettem hozzá a csapat sikeréhez. Amit tudok, természetesen most is megteszem, de kissé zavar, hogy öregszem. - Azért szép csendben lekörözte Éger Lászlót, négyszázhuszonöt NB I-es meccsével már kilenccel előzi meg jó barátját. - Az évad előtt ez volt az egyik célom, örülök, hogy elértem, és abból ítélve, hogy amikor csak teheti, pályára lép szülőfalum, Madocsa csapatában, „Egér” sem haragudott meg rám. Komolyra fordítva a szót: ha nagy álmaim már nincsenek futballistaként, egy-két fontos góllal még hasznossá tenném magam. Mondjuk, egy győztes gól a kupadöntőben sokat jelentene! Aztán jöhetne még egy bajnoki cím, de már a Madocsa labdarúgójaként. Edzőként már van onnan aranyam, játékosként még nincs, remélem, egy-két év múlva lesz.”
Emlékezetes mérkőzések és tornák
A labdarúgó NB I 9. fordulójának rangadóján a Ferencváros 2-2-es döntetlent játszott a Paks ellen a Groupama Arénában. A mérkőzés után a Fradi válogatott játékosa, Ötvös Bence nem akart a bíróval foglalkozni, a vendégek gólszerzője, Pető Milán pedig biztos volt abban, hogy csapata ki fog egyenlíteni. A Fradi jobban kezdte a rangadót, de a 21. percben hátrányba került, ám a 100. FTC-meccsén pályára lépő Varga Barnabás hamar kiegyenlített. A második félidőben szinte végig egykapuzott Robbie Keane együttese, amely Alekszandar Pesics révén a hajrában vezetést szerzett, ám Windecker József 11-esből kiegyenlített, így az éllovas pontot tudott menteni a hosszabbításban. A Paks focistája tudta, hogy kiegyenlítenek a Fradi ellen. A mérkőzés után Robbie Keane dühösen nyilatkozott, az ír szakember élesen bírálta a játékvezetőt, amiért 11-est ítélt az ellenfélnek az utolsó percekben. A Fradi válogatott játékosa, Ötvös Bence is csalódott volt, de a bíróval nem akart foglalkozni. „Ilyen mérkőzés után nem esik jól az embernek, hogy így megy el a győzelem, de nyilván nem az én dolgom, hogy a bíróval foglalkozzak. Az edző az öltözőben már kicsit nyugodtabb volt. Elmondta, hogy mindenki beletette a munkát a meccsbe, de ez most így alakult. Nyilván voltak külső tényezők is, amik befolyásolták a meccset. Frusztrálja az embert, amikor az egyik oldalon sárgát kapunk, a másik oldalon meg ugyanezért semmi, de ezzel nem tudunk mit csinálni sajnos” - mondta a Nemzeti Sportnak diplomatikusan Ötvös, aki ezen a nyáron éppen a Pakstól igazolt a Ferencvároshoz. Az első paksi gól szerzője, Pető Milán bízott a csapatában, és biztos volt benne, hogy pontot szereznek a bajnoki címvédő otthonában. „A hét elején már megtudtuk, hogy nagyjából milyen kezdőcsapattal állunk majd fel a Ferencváros ellen, így én is úgy készültem végig, hogy végre kezdő csapatban leszek, és mindenképpen szerettem volna meghálálni a bizalmat. Ami a gólomat illeti, miután megláttam, hogy Dibusz már csak a gólvonal után tudott beleérni a lövésembe, nagyon örültem neki. A kispadról nézve a mérkőzést, bíztam a többiekben, és tudtam, hogy az egy gólos hátrányunk után ki fogunk egyenlíteni. Nagyon örülök az eredménynek. Úgy gondolom, a nyomást abszolút jól kezelte a csapat. Ebben a stadionban senkinek sem egyszerű játszani, pontot elhozni.”
FocizgAtom teremtorna
Kilenc csapat részvételével és az első hétvégén tizennégy mérkőzéssel indult el a paksi FocizgAtom teremtorna. Az ESZI sportcsarnokában zajló körmérkőzéses alapszakasz első két játéknapja után három csapat mondhatja magát százszázalékosnak, köztük a vármegye I-es őszi bajnok bölcskeieket erősítő Hanol Milán vezette Sörpatika, a Farsang Patrikkal kiálló Nuka, valamint a Lambs Bau. Tizennégy mérkőzésen hetvenkilenc gól esett a FocizgAtom első két fordulójában.
FocizgAtom, 1. játéknap eredményei
| Mérkőzés | Eredmény |
|---|---|
| Sörpatika - Tar&Tar | 5 - 1 |
| Nuka - Diófa | 4 - 2 |
| Liverpult - Szesz Fabregas | 1 - 3 |
| Nuka - Kristály Palack | 7 - 4 |
| Rosszfiúk - Lambs Bau | 3 - 7 |
| Sörpatika - Szesz Fabregas | 3 - 0 |
| Lambs Bau - Kristály Palack | 3 - 1 |
Alapszakasz fordulót a december 27-i és a január 3-i hétvégén rendeznek, ezt követően három-három csapatos felső-, közép- és alsóházban folytatódik a versengés, ahol még egy kört rendeznek a teremtorna során.
