Pap Dorci és a röplabda: Egy örök szerelem története
Pap Dorci neve sokaknak ismerős lehet a TV2 sportrealityjéből, az Exatlon Hungaryből, a csinos sportoló a Kihívók csapatában küzdött a végső sikerért. Azonban azt már kevesebben tudják, hogy Pap Dorci annak idején röplabdázott. Ez a sportág, ahogy a közelmúlt eseményei is mutatják, mindmáig nagyon közel áll hozzá.
A csinos influenszerhez pedig azóta is nagyon közel áll a sportág, még akkor is, ha most nem űzi versenyszerűen. Pap Dorcinak nagyon hiányzik a röplabda. Évek elteltével is élénken él benne a sport iránti szenvedély, ami a nyilvánosság előtt is megmutatkozott.
A minap Pap Dorci kint volt a strandröplabda magyar bajnokság döntőjén, ahol előtörtek belőle az érzelmek. A közösségi oldalán a következőket írta:
„Tegnap ellátogattam a strandröplabda magyar bajnokság döntőjére, és rájöttem, hogy még ennyi év után is ugyan úgy tud hiányozni nekem ez a sport.”
Korábbi sportpályafutás és a magasság kérdése
Mielőtt a röplabda az élete részévé vált volna, Pap Dorci más sportágakban is kipróbálta magát. Korábban szertornáztam két évig, három évig pedig gumiasztaloztam. Ez a sokoldalúság is jól mutatja sport iránti elkötelezettségét.
A magasság mindig is releváns kérdés volt a sportpályafutásában, különösen a különböző sportágakban. Oda ez a magasság megfelelő. A röpiben is úgy gondolom, hogy egy liberó 160 centije elegendő.
Kapcsolatok és a csapatmunka fontossága
A röplabda nemcsak egyéni teljesítményről, hanem erős csapatszellemről és kapcsolatokról is szól. Pap Dorci számára ez is fontos. Szakmáry Grétával nagyon jó kapcsolatot ápolunk. Ennek a háttere az, hogy Nyíregyházán szokott lenni strandröplabda bajnokság, ahol tavaly együtt indultunk.
Ez a közös élmény mély nyomot hagyott benne, kiemelve a csapatban való részvétel jelentőségét: „Igen, nekem leginkább azért is, mert először voltam a csapat tagja.”
Iskolai élet és a sport összeegyeztetése
A versenysport és az iskolai tanulmányok összehangolása gyakran kihívást jelenthet, és sok lemondással jár. Pap Dorci számára ez is valós tapasztalat. A nyíregyházi Veres Pál Gimnáziumba járok. Az osztálytársaim nem igazán látják át mindezt, mondanám, hogy ők annyit észleltek belőle, hogy nem voltam az iskolában. Ez a megjegyzés rávilágít arra, hogy a sportolók élete sok esetben láthatatlan áldozatokat is magában foglal.
