A Partizan Belgrád szurkolói: A Grobari, az Örökrangadó és a fanatizmus árnyoldalai
A szerb rangadó az egyik legkülönlegesebb párharc ezen a kontinensen. A felek közötti versengés több sportágban is jelen van, így például a labdarúgáson túl a kosárlabdában, ahol szintén kemény harcok zajlanak a két belgrádi klub között. A csapatok közötti mérkőzések szinte mindig rangadónak számítottak.
Mindkét együttest 1945-ben alapították, a Crvena Zvezda március 4-én jött létre, míg a Partizan Belgrad október 4-én alakult meg. A Crvena Zvezdát az Egyesült Szerb Ifjúsági Antifasiszta Liga fiataljai hozták létre, így az elnevezés, amely „Vörös Csillag Labdarúgó Klubot” jelent, tőlük ered, de külföldön sokszor csak „Red Star Belgrad” néven ismerik őket. A Partizan neve sem véletlen, hiszen az akkori Jugoszláv Néphadsereg saját sportegyesülete révén született meg a csapat, amelyet a Partizánokról, a II. világháború ellenállási mozgalmának tagjairól neveztek el.
Az egymás elleni heves csaták főként a klubok elődei miatt bontakozhattak ki, mivel a Zvezda gyakorlatilag az egykori SK Jugoslavija romjaira építkezett, amit a hatóságok feloszlattak, majd többek között annak stadionját az új csapatnak ítélték. A találkozók mindig egyedülálló hangulattal rendelkeznek a csapatok méltán híres szurkolótáborai miatt. A Crvena Zvezda mögött álló népes csoport a Delije néven ismert, ami tulajdonképpen erős és bátor emberekre utal. A Zvezda egyébként közvéleménykutatások szerint mai napig Szerbia legnépszerűbb klubjának számít, de nem panaszkodhat ellenfelük sem. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a Partizan Belgrad és a Crvena Zvezda a két legnépszerűbb klub Szerbiában.
A Partizan Belgrád szurkolói: A Grobari
A másik belgrádi klub rajongóit csak Grobari néven emlegetik, ami magyarul Sírásókat jelent. A fura elnevezés eredetére több elmélet is van, de a legismertebb szerint ezt a nagy rivális szurkolói aggatták rájuk a klub fekete-fehér színei miatt. Az is előfordulhat viszont, hogy a stadionjuk utcája miatt alakult így. Hazai meccseiket a Partizan Stadionban játsszák, amely a Humska utcán található, az utcanév viszont sírhalmot jelent, bár valójában a középkori Hum földjéről nevezték el.
A Grobari szurkolói csoport nagy múltú alakulat, melyet 1970-ben alapítottak. Európa-szerte ismertek fantasztikus koreográfiáik, a stadionon belüli pirotechnikai megoldásaik és a rendőrökkel vagy a konkurens szerb csapatok ultráival való összetűzéseik. A Grobari nem viccel, ha erőszakról, odamondásról vagy nacionalizmusról van szó. Hírhedtek szélsőjobboldali nézeteikről és homofób dalaikról. A huligánok nem egyszer fenyegettek meg játékosokat, játékvezetőket, és többször kerültek összetűzésbe az ellenfél szurkolóival, a rendfenntartó szervekkel. Sajnálatos módon azonban náluk is végződött már tragédiával rendbontás: 2009-ben egy toulouse-i szurkoló vesztette életét a két szurkolótábor összetűzésében.
A Grobari ultrái antiszemita molinót is felhúztak az angolok elleni meccs közben, ami a banjicai koncentrációs tábor felszabadításának 70. évfordulójára utalt. A 90-es évek délszláv háborúja, és annak utóhatása a mai napig érezteti hatását a volt jugoszláv tagállamok szurkolói között, így nem túlzás azt állítani: mindenki utál mindenkit, ideértve a szerbeket, a horvátokat, a bosnyákokat, de még az albánokat is. A mai Fradi- és az Újpest-tábor közötti ellenszenv eltörpül a Grobari és a Delije (Crvena Zvezda) ősi ellenségeskedése mellett. Nincs összetartás a csoportok között, ez a szerb mentalitás része.
Ahogy a Grobari egyik vezetője egy orosz lapnak fogalmazott: „Mi felajánlottuk a Delijének, hogy kiállunk velük ötven-ötvenben, fegyverek nélkül. De ők jobban szeretnek többen, fegyverrel a kezükben támadni. Szurkolónak lenni Belgrádban 365 napot kíván tőled. Én nem vagyok gengszter, de itt úgy kell élnem, mint egy bandita. Én nem harcolok fegyverekkel, de ők pisztolyt is használnak, amit mi elítélünk.” A két csoport között súlyos incidensek történtek a múltban. 1999-ben a Partizan ultrái átlőttek egy rakétát a Delije közé. Egy embert eltaláltak, aki a helyszínen meghalt.
Az Egyesült Királyságban néhány éve bezárt Bravo csatorna 2007-ben, egy dokumentumfilm erejéig már bemutatta a Partizan Belgrad félelmetes ultráit. Érdekesség, hogy a film éppen akkor készült, amikor a Grobari visszatért a Partizan meccseire, miután 2005 és 2007 között bojkottálták szeretett klubjuk összecsapásait a gyenge, szerintük lélektelen játék miatt. Ami biztos, szurkolóikkal a lelátón a Partizan-játékosok is jobban hajtanak majd, hiszen látják, vannak emberek, akik képesek értük a tűzbe menni. Hevességük azonban nem csak az „Örök Derbyre”, mármint a Crvena Zvezda-Partizan Belgrad meccsre van fenntartva, és a szurkolók boldogan harcolnak bárkivel, akit ellenfélnek tekintenek. Bár a Partizan Belgrád talán nincs azon a szinten, mint a Crvena Zvezda, de félteni őket sem kell.
A foci legádázabb rivalizálása: VICE World of Sports
Az ultrák és a huligánok világa: Kétféle fanatikus stílus
Kétségtelen, hogy a foci egy gyönyörű játék, amely tele van szenvedéllyel, adrenalinnal és eufóriával. Ám amikor az érzelmek kikerülnek az irányítás alól, és a szurkolóknál elpattan valami, a dolgok halálosan erőszakossá válhatnak. Fontos, hogy ezek a durva cselekmények nem az egész szurkolótábort jellemzik, hanem csak egy kis részüket.
Már itt fontos tisztázni, hogy alapvetően kétféle fanatikus szurkolói stílusról beszélhetünk.
1. Ultrakultúra
Az egyik csoportot a leginkább Dél-Európára és Dél-Amerikára jellemző ultrák képviselik, akiket általában a lakóhely vagy baráti szálak kötnek össze. A csoporton belül szigorú hierarchia létezik, a vezér szavát a fiatalok feltétlenül elfogadják. Az ultrák szurkolói tevékenységük során elsősorban a látványra helyezik a hangsúlyt, és többnyire csak verbálisan heccelik az ellentábort. A latin eredetű ultra szó jelentése: valamin túl, szélsőséges. A tagok elfogadnak egyfajta életstílust, amelyhez hozzátartozik, hogy fizetésük jelentős részét kedvenc focicsapatuk buzdítására fordítják. A stadionon belül állandó törzshellyel rendelkeznek, szünet nélkül, mindvégig állva biztatják csapatukat, és rendszeresen elkísérik őket az idegenbeli mérkőzésekre is.
Az ultra útra kél
Az első szervezett csoportok az 1960-as évek végén Olaszországban bukkantak fel, ahol nagy hagyományai vannak a minőségi szurkolásnak. A legrégebbi ultracsoportnak az AC Milan 1968-ban alapított - azóta már megszűnt - Fossa dei Leoni (Oroszlánbarlang) nevű szurkolói táborát tartják. Az itáliai stílus azután villámgyorsan teret hódított magának Európában, és tömegmozgalommá vált. A volt szocialista tömbben csak a rendszerváltás után legalizálódhattak, ekkor azonban elemi erővel tört a felszínre az elfojtott brutalitás. A kilencvenes évekre magának a mozgalomnak a létét kezdte fenyegetni az egymás közötti erőszak, az ultrákkal szemben fokozódó állami represszió, és a futball elüzletiesedése. Ezért az erőszak az utcára szorult, illetve az ultrák és a rendőrök közti erőszakká fajult.
Az ultracsoportok többnyire spontán szerveződés útján születnek a leendő tagok lakóhelyén, munkahelyén, esetleg kedvenc kocsmájában. Az egykori kulcsos lakótelepi fiatalok a hatvanas évek gazdasági recesszióitól sújtva kezdetben csak a stadionok legolcsóbb szektoraiba tudtak bérletet váltani. Ezeket az úgynevezett kanyarokat (curva) aztán igyekeztek hatalmas zászlókkal leválasztani a többi szurkolótól, és ezzel demonstrálni különbözőségüket. A szurkolói tábor nagyságától függően egy csapat akár öt-hat ultracsoportot is kitermelhet, akik olykor egymás torkának (is) esnek.
Színkavalkád
A szurkolótáborok közötti különbséget leginkább a színek, szimbólumok és dalok demonstrálják. Előszeretettel állítanak össze kedvenc csapatuk mérkőzéseire koreográfiákat. Ezek témája általában a klub vagy a csoport dicsőítése, esetleg az ellenfél kigúnyolása lehet. Hatalmas transzparenseket és zászlókat készítenek saját nevükkel, amelyekkel beborítják szektorukat, hogy a kívülállók is könnyedén azonosíthassák őket. Az általánosan elterjedt felvarrók, sálak mellett a ’90-es években megjelentek az arc- és hajfestések is - természetesen a kedvencek színeivel.
Az öltözet mellett a rangadókon pirotechnikai bemutatóban is gyönyörködhetünk. Egy igazi ultratábor sem létezhet azonban görögtűz, bengáli fáklya és füstbomba nélkül. A zajkeltés legfontosabb eszközei a dobok, kürtök, megafonok és természetesen a vezérszurkoló által levezényelt rigmusok. Az ultracsoportok már névválasztásaikkor is igyekeznek eltökéltségüket tükrözni. A vissza-visszatérő Hooligans, Ultras, Fedayn (öngyilkos terrorista), Irriducibili (eltántoríthatatlanok) nem nagyon szorulnak magyarázatra. A dögcédulákba karistolt név utalhat a csapat színeire, a szurkolói csoport stadionban elfoglalt helyére vagy a kabalaállatára. Az erőt és hűséget, vagy egyéb harciasságot jelképező fenevadak (oroszlán, sárkány, cápa, sas) mellett igen népszerűek a halálfejes, kalózos vagy a jobb- és baloldali szimbólumok (vaskereszt, Che Guevara, sarló és kalapács) is.
A barátom ellensége az én ellenségem is
Manapság két ellenséges szurkolótábor összecsapását majdnem akkora várakozás előzi meg, mint a csapatok megmérkőzését. A nemzedékeken átnyúló, tradicionális ellentétek sokféle okra eredeztethetőek. A gazdaságilag eltérő regionalitású országokban például gyakran lép fel az észak-dél szindróma. Az egy régión belüli ellentétek szinte minden országban fellelhetőek, de a provokatív beszólásokat az egy városon belüli eltérő egzisztenciájú szurkolói táborok ellentéte is kiválthatja. Olaszországban megtalálhatóak a klasszikusan szélsőbaloldali táborok, és a szélsőjobb képviselői is. A legtöbb esetben a rasszista és antiszemita agressziók elkövetői is ezeknek a csoportoknak a tagjai. Az etnikai szinten felmerülő ellentétek főképpen a többnemzetiségű országokban jelentkeznek. Eklatáns példa erre a spanyol Real Madrid és a katalán Barcelona tradicionális ellenségeskedése. Hasonló megosztottság figyelhető meg a volt Jugoszláviában (szerb, horvát nemzet).
2. A balhé igézetében: Huliganizmus
A másik speciális szurkolói csoport kifejezetten a balhé kedvéért látogatja a mérkőzéseket. Ezt a csoportot az Angliában kialakult, és leginkább Kelet-Európában (Legia Warszava - Legia, Partizan Beograd - Grobari) elterjedt huligán mentalitás képviseli, akik az erőszakra helyezik a hangsúlyt. Ők azok, akik egy-egy idegenbeli meccs előtt megpróbálják megfélemlíteni az ellenfél táborát, és holtrészegen felvonulva a város utcáin, válogatás nélkül törnek-zúznak, és útjukba akadó autókat borítanak fel. Maga a hooligan szó eredetét homály fedi, de sokan egy régi londoni ír családig (O’Houlihnan) vezetik vissza, amely hírhedt volt botrányairól, kötekedő férfitagjairól.
A labdarúgás és a vele járó erőszak egészen a középkori Angliához vezethető vissza. A modern időkben a XIX. század végén jelent meg újra az erőszak a focipályákon. A hetvenes években az erőszak még jórészt kimerült a bíróvadászatban, ám a fokozott rendőri jelenlét következtében a szurkolói csoportok egyre inkább a biztonsági erők ellen fordultak. Kövekkel, botokkal és a stadionok felszaggatott székeivel támadnak a pajzsokkal védekező rendőrökre, akik gumibotos rohamokat indítanak a hangadók tömegből való kiemelésére. A huligánok maszkként használva sálaikat, védekeznek a felismerhetőség és a könnygázlövedékek ellen.
A Heysel-tragédia után az angol szurkolókat veszélyességi kategóriák szerint osztályozzák, és utóbbiak képviselőit a világ összes stadionjából kitiltották. Ezzel az igazi erőszakos megmozdulások áttevődtek Kelet-Európára, de a legdurvább jelenetek azonban a volt Jugoszlávia stadionjaiban játszódnak le, ahol a gyűlölet a háború okozta fájdalmakra is visszavezethető. Sajnos a háborúk kirobbantásától a stadionok felgyújtásán át a halálos áldozatok tucatjaiig, a rajongótáborok már világszerte bemutatták a foci világának a csúnya oldalát. Az 1979-es újságidézet Vincenzo Paparelli Lazio-drukker míszerésznek állít emléket, aki egy bajnoki focimeccs alatt lett a brutális szurkolás áldozata. A látványosságot fokozó pokoli szerkezet a szerencsétlen fiatalember bal szemén keresztül fúródott az agyába. Annak ellenére, hogy az erőszak egyre inkább elharapózik a lelátókon, a drukkerek közötti összecsapások még ritkán végződnek tragédiával.
Szerencsére a játékosok személye az esetek többségében szent és sérthetetlen, időnként azonban bekövetkezik a tragédia. Andrés Escobar kolumbiai labdarúgót egy felháborodott szurkoló lőtte agyon, mert az ő öngólja után esett ki a csapat az 1994-es vb-ről. Azok a focisták sincsenek azonban biztonságban, akik a klub legnagyobb riválisához igazolnak át. A Barcelona szurkolói a mai napig nem bocsátották meg Figo árulását.
A Grobari a Videoton ellen: Egy emlékezetes UEFA-kupa párharc (1984)
1984-ben, az UEFA-kupa harmadik fordulójában azt a Partizant kapta a Vidi ellenfélnek, aki hatalmas bravúrral jutott túl az angol Queens Park Rangers csapatán az előző körben. „Nem örültünk, amikor kiderült.” - emlékezett vissza egy játékos. Az akkori Jugoszlávia nagyon erős volt csapatsportágak terén, ráadásul a játékosokat és a szurkolókat is egy jó értelemben vett fanatizmus jellemezte. A Partizan az előző fordulóban nem kis bravúrt hajtott végre azzal, hogy az angliai 6-2-es vereség után 4-0-ra győzött hazai pályán a QPR ellen. Érthetően óriási önbizalommal jöttek, talán le is becsültek minket, és eszükbe sem jutott, hogy meglepetés érheti őket Sóstón. Felfokozott várakozás előzte meg az összecsapást, bármerre is mentünk a városban, érezni lehetett az emberek szeretetét, hogy szurkolnak nekünk, izgulnak a csapatért. Nem véletlen, hogy 25 ezer ember jött ki, akik óriási hangulatot varázsoltak Sóstóra.
„Ha kimondjuk azt, hogy 5-0-ra nyertünk, azt is gondolhatnánk, sétagalopp meccset játszottunk, de ez egyáltalán nem így történt. A jugoszlávok keményen harcoltak, volt bennük csibészség, csíptek, rúgtak, haraptak. Mi azon a mérkőzésen 7 helyzetből 5-öt berúgtunk, ennyivel voltunk jobbak.” - mesélte a négy gólt szerző játékos. A gólokat is élénken fel tudta eleveníteni: „Két perccel később Burcsa Győző lapos labdáját Novath Gyuri át akarta venni, de elcsúszott a talpa alatt, én mögötte érkeztem, és jobb lábbal berúgtam.” A félidőben szóba is került, hogy kellene még találni egy gólt, mert nagyon kemény a meccs, nagyon jó az ellenfél. „A 48. percben Májer Lajos elment a bal szélen, én pedig középen teljesen üresen érkeztem a labdára.” A harmadik gól egy büntetőből született. „A harmadik gól után aztán 20 percig át sem jöttünk a félpályánkon, a levegőben lógott a szépítő találat. 4-0! Ez volt a kegyelemdöfés.” „Euforikus állapotba kerültek a szurkolók és mi játékosok egyaránt.”
A győzelem ellenére egy meccset követő beszélgetésen elhangzott az a mondat, hogy „ha innen kiesünk, akkor abbahagyom a futballt.” „Mit ad ég, másnap címoldalon hozta az újság ezt a mondatot. Ráadásul Belgrádban a meccs előtti este behívtak minket a televízióba. Amikor hozzám ért a riporter, az első kérdése az volt: tényleg abbahagyom holnap a futballt? Feri bácsi mentett ki, és azt mondta: persze, hogy abbahagyja a futballt, mert holnaptól pihenő, megtiltottam nekik, hogy labdába rúgjanak.”
A belgrádi katlan
A visszavágó Belgrádban, egy igazi „katlanban” zajlott. „Belgrádban úton-útfélen hatot mutattak nekünk a szurkolók. Szentül meg voltak győződve arról, ha az angolok ellen sikerült a bravúr, akkor ellenünk is simán menni fog. És lássuk be, az első félidő után ez bizony benne volt a levegőben, hiszen 2-0-ra vezettek.” „De ahol 50 000 ember szurkol egy csapatnak, ott már érződik. Ahogy nekünk is fantasztikus volt Sóstón a 25 000 szurkolónk támogatása, Belgrádban átélni, ahogy 50 000 ember ordít, nem egyszerű érzés. Ráadásul annyira fanatikusak voltak, ha ott a kezük közé kerülünk, szerintem szétszednek bennünket. Annyi öngyújtót és aprópénzt dobáltak be, hogyha összeszedjük, szép kis summa lett volna. A Partizan-szurkolók megpróbálták belehajszolni csapatukat a győzelembe, félelmetes volt a hangulat.”
A félidőben az edző, Feri bácsi, nem cseszte le a csapatot. „Félidőben Feri bácsi azt mondta az öltözőben: ne majrézzatok, ne forduljon meg a fejetekben, hogy itt bármilyen probléma is lehet. Merjetek játszani, és akkor nem lesz semmi gond! Nem cseszett le bennünket, és ezzel le is vette a terhet a vállunkról. Ez látszott is a második félidőben. Bár az első öt perc még húzós volt, utána elkezdtünk játszani, és nem voltunk messze attól sem, hogy gólt, gólokat szerezzünk. De a biztos továbbjutás volt a cél, és ezt el is értük.”
Jugoszlávia felbomlásával a tagállamokban megmaradtak a jó csapatok, akiknek óriási hagyományaik vannak. A mostani Partizan is jó játékerőt képvisel, meghatározó szerepet játszik a saját bajnokságában, és nemzetközi porondon is folyamatosan jelen van.
A szurkolói erőszak globális jelensége: Példák Európából és azon túlról
A rajongótáborok már világszerte bemutatták a foci világának a csúnya oldalát. Az „Irriducibili" (a Lazio ultráinak csoportja) kétségtelenül elnyerte ezt a kétes „díjat" mint Olaszország legelszántabb és legdurvább rajongótábora. Főleg rasszista énekeikről ismertek, de horogkeresztes molinókat is ki szoktak helyezni, és a fasiszta karlendítések is gyakoriak a lelátóikon. Az ultrák megtiltották a Stadio Olimpicóban, hogy az első 10 sorban nők üljenek. Ugyanakkor véresen komolyan gondolják a csapat iránti „elkötelezettséget” is, ami egy 2019-es római Európa Liga-mérkőzés előtt tettlegességig is fajult, amikor megkéseltek két Celtic-szurkolót. Mivel városon kívüli riválisuk, az AS Roma is ismert erőszakos szurkolóiról, a római derbi gyakran inkább a pályán kívül zajlik, csak ott vérre megy. Az AS Roma szurkolói is számos verekedésbe keveredtek már bele, melyeket késelésekkel és rablással fűszereztek. Persze az örök város sem marad békés, ha az SS Lazio szurkolóival találkozik. Ilyenkor az egész város romba dől.
A „Millwall Bushwackers" Anglia legőrültebb radikális rajongótáborainak első helyét foglalja el. Történetük egészen 1906-ig nyúlik vissza. Ez az általában 200-250 főből álló csoport messze a legfanatikusabb támogatója a klubnak. A káosz még súlyosabbá vált, amikor más londoni csapatok szurkolói, köztük a Chelsea és a West Ham ultrái is bekapcsolódtak a harcba. A harc mérlege nagyon szomorú volt, mivel 47 rendőr és 24 rendőrló sérült meg az összecsapásban. „Portfóliójukban” a késeléstől a garázdaságon át a gyújtogatásig szinte minden szerepel. A londoni Chelsea Headhunters szintén az egyik legrettegettebb futballhuligán-banda a ködös Albionban, köszönhetően a szélsőjobboldali szélsőséges csoportokkal való kapcsolataiknak.
Bár a Barcelona klub az elmúlt néhány évtizedben a sztárcsapat szinonimájává vált, az őket képviselő Ultras Boixos Nois (Őrült fiúk) szurkolói csoportban nincs semmi előkelő. A politikailag a szélsőjobboldali katalán szeparatizmushoz kapcsolódó és azt támogató csoportot 1981-ben alapították. Egyik nem túl elegáns tettük volt, amikor a Camp Nouban lebontották a Liverpoolt a Heyseli katasztrófa után üdvözlő transzparenst. De nemcsak az ellenféllel szemben ilyen kemények, hanem akkor sem fogják vissza magukat, amikor a sajátjaikról vagy „ex” játékosaikról van szó. 2002-ben, amikor az egykori Barcelona-játékos, Luis Figo visszatért a klub pályájára, igaz, egy másik klub színeiben, akkor a meccs alatt egy disznófejet vágtak hozzá. Természetesen a királyi gárdának is megvannak az ultrái. Az 1980-ban alakult Ultras Sur szurkolói csoportjáról azt tartják, hogy szintén erős a kötődése a jobboldali politikához, valamint a rasszista cselekedetekhez is. Miután a jelenlegi elnök, Florentino Perez kitiltotta az ultrákat a stadionból, rendszeresen tiltakoznak a klub stadionja előtt, és követelik a visszaengedésüket.
Megvan az oka annak, hogy a Turk Telekom Aréna látogatásakor a csapatokat az „Üdvözöljük a pokolban!" molinóval fogadják. Törökország legharcosabb szurkolótáborával, az Ultraslannal szemben bármelyik ellenfél csapata (és tábora) úgy érezheti, mintha a pokolban lenne. Amikor 1993-ban a Manchester United Isztambulba látogatott, elszabadult a pokol. Évekkel később, 2000-ben két brit szurkolót öltek meg a Galatasaray ultrái. A Galatasarayhoz hasonlóan isztambuli székhelyű Fenerbahçe is hírhedt szurkolótáborral rendelkezik. A helyzet néha kicsúszik az irányítás alól, és a rendőröknek muszáj plexipajzsokat és paprikasprayt alkalmazniuk a játékosok védelmére, távol tartva a szurkolókat.
Lengyelország európai szinten felér a régmúlt idők angol huliganizmusához. A Wisla Krakow ultrái jórészt különösen veszélyes elemekből állnak. Dino Baggio, a Parma FC játékosa 1999-ben állítólag a Wisla szurkolói által eldobott késtől sebesült meg. A Krakkó és az MKS Cracovia közötti „Szent Háborúban” szinte garantált a sebesülés, de a halálesetek sem minősülnek kirívónak. A 2006-os csatában nyolc ultra halt meg a városban.
A ferencvárosi ultrák Magyarország legerőszakosabbjai. Radikális politikai nézeteikről, rasszizmusukról és erőszakosságukról ismertek. Még a hírhedt a millwalli „Bushwackers” huligánokat is megijesztették, amikor egy UEFA-kupa-meccs alkalmából 2004-ben megkéseltek négy angol szurkolót. A Red Stars „Ultra Delije" az egyetlen európai klubcsapat a történelemben, amely háborút indított. Mindez 1990-ben történt, amit a történelem "Dinamo Zagreb-Red Star Belgrade lázadásként ismer". A Vörös Csillagok ultrái bejutottak a Dinamo szektoraiba, és letört ülésekkel törtek rájuk. Ehhez az eseményhez fűzhető a horvát függetlenedési harc elindulása. A Delije biztosította a jugoszláv háborúkban részt vevő, Željiko Ražnatović (ismertebb nevén Arkan) által vezetett félkatonai alakulat, a Szerb Önkéntes Gárda bázisát is. Később az ENSZ emberiesség elleni bűntett miatt elfogatóparancsot adott ki ellene. A délszláv háborúban is megmaradt az ellenségeskedés és az erőszak.
A Sparta Prága rivalizálása elég régre vezethető vissza. Ők a legrosszabb hírű szurkolótábor Közép- és Kelet-Európában. Huligán csoportjaik tagjai a közösségi médián keresztül kommunikálnak, és a legkifinomultabb módszereket alkalmazzák a balhék szervezésére, hogy kijátsszák a hatóságokat. Az ukrán Metalist Kharkiv klub ugyan beszüntette működését a jelenlegi háborús helyzet miatt, de tagadhatatlan, hogy a foci világának egyik legszenvedélyesebb szurkolótáborával büszkélkedhet. A PAOK Szaloniki ultrái (Gate 4) a legrettegettebbek Görögországban, akik „szeretettel” várják az ellenfeleket a „fekete pokol” néven elhíresült stadionjukban. Elvetemültségük palettája magában foglalja a verekedést, a szurkolók és játékosok megtámadását, a gyilkosságot, valamint a fosztogatást is. 2018-ban a csapat tulajdonosa, Ivan Savvidis egy pisztollyal a csípőjén rohant ki a pályára, mert nem értett egyet a játékvezetővel egy góllal kapcsolatosan.
Biztonsági intézkedések és a modern futball kihívásai
A világ egyik legkeményebb, leghangosabb és legbalhésabb szurkolói csoportja, a Grobari 362 tagja érkezett Felcsútra, a Videoton-Partizan Beograd Európa Liga-playoff visszavágójára. Azt nem állítjuk, hogy a balhé előre prognosztizálható Felcsúton, de nyilván telt ház volt, ami 3500 nézőt jelent. Tán jobb félni egy ilyen hírhedt szurkolótábortól, mint megijedni. Ha minden igyekezet ellenére mégis becsempésznek pirotechnikai eszközöket és azt használják is, a faszerkezetes stadionban ez kifejezetten tűz- és katasztrófaveszélyes. A rendőrség mindent megtesz a kérdéses sportmérkőzés zavartalan lebonyolítása, valamint a vendég szurkolók eseménymentes kísérése érdekében, és ezeket a szükséges felszereléssel és létszámmal biztosítja. A labdarúgó-mérkőzésre történő beléptetés a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség hatályos szabályainak megfelelően kerül majd végrehajtásra, azonban az nem a rendőrök hatáskörébe tartozó feladat.
A koronavírus-járvány alatt a zárt kapuk mögött zajló meccsek után a legtöbb játékos azt emelte ki, hogy mennyire hiányzik nekik a hangos buzdítás a lelátóról. A közönség szerves része a játéknak, ők tudják megteremteni azt a különleges atmoszférát, ami egy-egy mérkőzésre jellemző. A csapatok, a játékosok a szurkolóikért is játszanak. A szurkolók azonosulva a saját csapatukkal és támogatva, buzdítva őket, szintén részesei a küzdelmeknek. Mindemellett óriási hajtóerőt jelent a csapatok és játékosok számára a stadionokban jelenlévő szurkolótábor és a különböző helyeken drukkoló rengeteg néző, akik vendéglátóhelyekről, e célra kialakított szurkolói helyszínekről kísérik figyelemmel az izgalmas perceket: a focisták tudatában vannak annak, hogy egy egész ország áll mögöttük. „Ezeken a meccseken a siker nem csak a győzelmet jelentheti, egy jó játékkal párosuló döntetlen, vagy egy jó teljesítménnyel elszenvedett minimális vereség is jelenthet sikerélményt. Az ehhez hasonló nehéz mérkőzéseken nagyon fontos szerepe van a rajongók nyújtotta társas támasznak, ők lehetnek a „tizenkettedik játékosai” a csapatnak.”
tags: #partizan #szurkolok #sajat #csapatukat
