A Labdarúgás Les Szabályának Megváltozása és Jövője
A Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) és a szabályalkotó testülete, az IFAB folyamatosan vizsgálja és módosítja a labdarúgás szabályait, hogy a játék dinamikusabb, igazságosabb és érthetőbb legyen a szurkolók és a játékosok számára egyaránt. A labdarúgás legtöbbet vitatott és legtöbbször módosított szabálya a les, amelynek értelmezése még százötven év után is túlságosan tág. A FIFA ezen szeretne változtatni, de az eddigi tapasztalatok alapján erre kevés az esély. Az IFAB, amelyről most már elárulhatjuk, hogy a futball szabályalkotó testülete, ugyan elég unalmasan és lassan indult be, de az utóbbi években bepótolta lemaradását újabb és újabb szabályváltoztatásokkal.
A Passzív Les Szabály Módosítása
Apró módosítást eszközöl a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség a lesszabályban. A hírek szerint az ún. passzív leshelyzetekre vonatkozó rendelkezés változik meg egy kicsit. Eddig passzív leshelyzetnek minősült minden olyan helyzet, ha egy csatár úgy helyezkedett a védelem mögött, hogy nem vett részt az akcióban (pl. nem ő kapta a passzt). Ebben az esetben a támadás során később gólt szerezhetett a labdarúgó például akkor, ha egy rossz mentési kísérlet után hozzá került a labda.
Mostantól ilyen esetekben nem fogják megadni a gólt, az érintett csatár játékba avatkozásakor les miatt szabadrúgást kell ítélni kifelé annak ellenére, hogy a támadóhoz az ellenféltől került a labda. Az ún. passzív leshelyzetek megítélése változik, várhatóan több gólt fújnak vissza a jövőben hasonló okok miatt, az viszont kérdés, mennyivel lesz átláthatóbb a rendelkezés. Eddig a bíró belátására volt bízva, mit ítél meg mentésként és mit ellenféltől kapott labdaként, a módosítás a szabály megítélését könnyítené meg.
A szabályváltozásról megkérdezett szakértők véleménye megoszlik. Juhász Roland, a magyar válogatott középhátvédje szerint: "Ha minden les les lesz ezek után, az jó. Könnyebb is lesz nekünk, bár a mostani helyzet sem volt reménytelen. Személy szerint annyira nem zavart a passzív les, a bíróknak fontosabb, mint a játékosoknak. Nekik sokkal zavaróbb volt." László Csaba azt hangsúlyozta, valószínűleg kevesebb gól született így, mint azt remélték, nem segített annyit, amennyire megtévesztő volt. Ugyanakkor az egyszerűsítés pártján áll, és szerinte végre nem egy olyan elvetült változtatásról beszélünk, hogy legyen a kapu nagyobb vagy legyenek kevesebben a pályán. „Alapjaiban ugyanakkor nem változik meg a játék, amelyik lehet, annyira felgyorsult, hogy vissza lehet menni kicsit az időben.” Éger László, korábbi válogatott védő is egyetért: "Ami les, az les, ne legyen olyan, hogy passzív les, mert ez csak vitákat szül."
A játékvezetők dolga továbbra is rendkívül nehéz. Bede Ferenc, korábbi élvonalbeli játékvezető szerint: "Ha egy védő és egy csatár egymással viaskodik, nem könnyű eldönteni, végül melyiküktől került a másik támadóhoz a labda. Lehet, hogy az asszisztens már húzza be a lest, de ha szerencséje van a bírónak, akkor jobb szögben állva észrevehette, hogy igazából az ellenfél adta a passzt, és felülbírálhatja a segítőjét." A FIFA szerint a szabályozás jelenlegi szövege túl tág értelmezést tesz lehetővé annak megítélésében, hogy a lesen álló játékos mikor avatkozhat a játékba, és mikor nem. A FIFA ezért felkérte a szabályalkotó testületét (IFAB), hogy tegye egyértelműbbé a szabály egyes részeit.
A Les Szabály Története és Evolúciója
A labdarúgásban a les szabálya az egyik legbonyolultabb és legvitatottabb elem. A játék manapság már annyira gyors, hogy a partjelzők szabad szemmel abban a 0,1 másodpercben egyszerűen nem képesek megítélni egy 20 cm-es lest, és a videóbíró (VAR) alkalmazása is rengeteg konfliktust szült a labdarúgást űzők és nézők körében, hiszen számtalan inkonzisztens döntés született.
A les szabály hosszú története
Az offside, amelynek magyarítására a les kifejezést az 1930-as években a Nemzeti Sport által indított sportnyelvújítási mozgalom találta ki, már a labdarúgás első, 1863-as szabálykönyvében is szerepelt, a mainál sokkal szigorúbb formában. Akkoriban ugyanis minden játékos lesen állt, aki közelebb volt a kapuhoz, mint a labda. Ez mindössze három évig volt érvényben, mert 1866-ban már úgy módosították, hogy a támadó és a kapu között legalább három ellenfélnek kell lennie ahhoz, hogy az adott játékos ne legyen lesen, játékba avatkozhasson. Viszont ekkor még nem a labda elrúgása volt a döntő pillanat, ezt a tényezőt csak újabb hét évvel később, 1873-ban illesztették a szabályba.
Mi az a les? | Gyorstalpaló | Unibet
A szabály története innen kezdve arról szól, hogy miként lehet engedni egy kicsit a támadó csapat javára. Kiegészítésként már 1903-ban hozzátették, hogy önmagában lesen állni nem szabálytalan, csak akkor, ha az illető beavatkozik a játékba. 1907-től kezdve már csak az ellenfél térfelén értelmezték a lest, és 1921-től kezdve a bedobás után már nem is számított. A védekező csapatok azonban addigra már tökéletesre fejlesztették a lestaktikát. Az akkoriban elterjedt 2-3-5-ös játékrendszerből az egyik hátvéd teljesen előremehetett a felezővonalig, hogy lesre állítsa a csatárt.
A szabálymódosításokról már akkor is az IFAB döntött, amelynek 1925. júniusi, Párizsban tartott ülésén változtattak a szabályon. Innentől kezdve már nem három, hanem csak két ellenfél játékosnak kellett a támadó és a kapu között tartózkodnia ahhoz, hogy ne legyen lesen. A hatás azonnal mérhető volt: míg az 1924-25-ös angol bajnokságban meccsenként 2,58 gól született, a következő szezonban a gólátlag 3,69-re nőtt. A futball fejlődésének szempontjából azonban ennél is nagyobb jelentősége volt az új szabálynak, az Arsenal edzője, Herbert Chapman ugyanis az új szabályra reagálva hátravont a középpályáról egy embert, létrehozva a mai értelemben vett centerhalfot, és kialakítva a WM-formációként ismert játékrendszert, amely 3-4-3-ként írható le.
A lesszabály a következő mintegy 65 évben változatlan maradt, csupán a megfogalmazásában történtek apró módosítások. Az 1960-as évekre a lescsapda is visszatért a pályákra; az Anderlecht, az Arrigo Sacchi-féle AC Milan és az angliai Arsenal is sikeresen alkalmazta ezt a taktikát. A legendás angol edző, Brian Clough találóan fogalmazta meg a szabály lényegét: "ha nem avatkozol a játékba, akkor minek vagy a pályán?"
Mindez azonban túlságosan is a védekező csapatot segítette, így aztán a FIFA úgy érezte, hogy megint változtatni kell. Először az egyvonal is les kitétel került ki a szabályból 1990 nyarán, majd 1995-ben ismét felhívták a figyelmet arra, hogy csak akkor kell lefújni az akciót, ha a támadó "a játékvezető megítélése szerint beavatkozik a játékba". A FIFA 2005-ben módosított, világossá téve, hogy a leshelyzet megítélésénél mely testrészeket kell figyelembe venni, és definiálta azt is, hogy a leshelyzetben lévő játékos mikor aktív. Háromféleképpen lehet az: beavatkozik a játékba (labdához ér), zavarja az ellenfelet, illetve előnyt szerez a helyzetéből.
Utóbbi két megfogalmazás azonban még mindig túl tág értelmezésre ad lehetőséget, elvégre egy csatár akár a puszta jelenlétével is zavarhatja a hátvédet. Ezt a problémát mi sem mutatja jobban, mint a 2008-as Európa-bajnokságon játszott Hollandia-Olaszország találkozó, amelyen Ruud van Nistelrooy látszólag kétségtelenül lesről talált be, de a sérült olasz védő, Christian Panucci miatt a szabály szerint jogos volt a gól. Hasonlóan, a 2008-as Európa-bajnokságon van Nistelrooy góljára is napokon át elemezték, pedig az egyértelmű szituáció volt.
Viták és egyszerűsítési javaslatok
A labdarúgásban régóta aktuális a kérdés, hogy szükség van-e egyáltalán a lesre. Verebes József, a magyar válogatott korábbi szövetségi kapitánya szerint: "Az összes közül a lesszabály volt a legnagyobb hatással a játékra, megváltoztatta a taktikát, és fejlesztette a játékrendszereket. A les hatással van a csapat együttmozgására, a kijátszása megkövetel egyfajta játékintelligenciát, és egy olyan fegyvernek számít, amellyel erősebb csapatok ellen is lehet operálni. Éppen ezért nem hiszem, hogy valaha is eltörölnék, mert számos szakmai ok szól a mellett, hogy megmaradjon. Meg is kell hagyni, hadd szidják a nézők a bírót!" Éger László is osztja Verebes véleményét, ő sem törölné el a lest, mert szerinte akkor hatalmas káosz lenne a pályán, a csatárok folyton a kapu előtt lebzsegnének, és teljesen felborulna a játékrendszer.
Marco van Basten, a FIFA szakértője, egy huszárvágással egyszerűen eltörölné a lesszabályt, ami kétségkívül a legnagyobb visszhangot kiváltott ötlete volt. Ennek hatására taktikai szempontból teljesen átalakulna a futball, értelmét veszítené a vonalban védekezés, és minden mérkőzés nagyon hullámzó lenne, sok helyzettel és gólokkal, amit a szurkolók többsége valószínűleg nagyon élvezne. Ugyanakkor Arsene Wenger elképzelése alapján egy játékos csak akkor lenne lesen, ha a passz pillanatában az egész testével az utolsó védő előtt tartózkodik. Ezt a szabályt Hollandiában, Olaszországban és Svédországban is tesztelték, de az UEFA részéről Luís Figo nem lelkesedett az újításért, így további próbákra lehet szükség.
Franz Beckenbauer, a FIFA albizottságának vezetője szerint: "A lesszabály túl bonyolult lett, ahogy mindig változtattak rajta. A szurkolók mellett a bírók és a partjelzők sem értik. A futball szabályait egyszerűsíteni kell." A játékvezetők számára a lesek megítélése a legnehezebb döntések közé tartozik, miközben egy-egy rosszul megítélt leshelyzet az egész meccset eldöntheti. Bede Ferenc szerint arról is nehéz állást foglalni, mi számít az ellenfél zavarásának, és miért pont a kéz számít kivételnek a lesnél, hiszen ez nem könnyíti meg az asszisztens dolgát.
Egyéb Jelentős Szabálymódosítások és Javaslatok a Labdarúgásban
A les szabály mellett számos más területen is történtek és várhatók változások a labdarúgásban.
A Kapusszabály: Időhúzás elleni intézkedések
A legfajsúlyosabb változás a kapusokat éri majd: az IFAB döntése értelmében a jövőben nem hat, hanem nyolc másodpercig tarthatják maguknál a labdát. Ha a kapus túllépi a megengedett időtartamot, akkor az ellenfél szögletrúgásával folytatódik a mérkőzés. Az IFAB hipotézise szerint az enyhébb büntetés könnyebbé teszi majd a játékvezetőknek a szabály betartatását. A cél az, hogy a kapusoknak minél kevesebb lehetőségük legyen az időhúzásra. Pierluigi Collina, a FIFA játékvezetői bizottságának elnöke 18 éves pályafutása során egyszer sem ítélt közvetett szabadrúgást időhúzásért, rávilágítva a szabályokhoz való hozzányúlás fontosságára.
Ezt erősíti meg a Premier League statisztikája:
| Időszak | Sárga lapok átlaga kapusoknak időhúzásért |
|---|---|
| 2006/2007 - 2013/2014 | 10 |
| 2014/2015 - 2019/2020 | 15 |
| Előző idény (rekord) | 30 |
| Jelenlegi idény (11 forduló még hátra van) | 26 |
Az új szabályt a június 14-én rajtoló klubvilágbajnokságon alkalmazzák először. A kapusokon nagyobb lesz a nyomás, hogy gyorsan szabaduljanak a labdától, ami hibákat szülhet, az éppen védekező csapat játékosait pedig arra ösztönözheti, hogy feltolják a védelmüket.
A VAR és a Játékélmény Javítása
Az IFAB ülésén a VAR-vizsgálattal kapcsolatos változásokról is döntöttek. Az NFL mintájára a játékvezetők ismertessék a döntésüket a stadionban ülő nézőkkel a VAR-ozás után, amennyiben megváltoztatják az eredetileg hozott ítéletüket. Az intézkedést néhány versenysorozatban már sikerrel tesztelték, és bár néhány másodperccel meghosszabbítja a videózással töltött időt, de legalább egyértelmű lesz a nézők számára, milyen gondolatmenet végén születnek a döntések.
Felmerült továbbá egy challenge-rendszer bevezetése, amely értelmében az edzők korlátozott számú VAR-felülvizsgálatot kérhetnének. Ehhez szorosan kapcsolódik egy másik ötlet, miszerint súlyos sérülések esetén „bírói időkéréssel” a játékvezetők megállíthatnák az órát időspórolás céljából. Felmerült az is, hogy a 75. perctől kezdve tiszta játékidőt mérve menjenek a találkozók, ezzel is megakadályozva az időhúzást. Az IFAB megerősítette azt a gyakorlatot, hogy a játékvezetőkkel kizárólag a csapatkapitányok egyeztethetnek majd, ami elkerülheti azokat az eseteket, amikor négyen-öten rontanak rá a játékvezetőre reklamálni.
Új Fegyelmi Eszközök: A Narancssárga Lap
Egy alapötlet szerint a sárga és a piros lap „közé” vezetnének be egy narancssárga lapot. Ezentúl az olyan belépőket, amikről nehéz eldönteni, hogy megérnek-e egy kiállítást, de sárgát enyhének éreznénk, narancs színű lappal díjaznák a bírók, ami egy kézilabdához/vízilabdához hasonló módon működő 10 perces kiállítást jelentene. A játék dinamikájára biztos nagy hatása lenne ennek, például egy addig rosszul játszó csapat is magára találhat ebben a 10 percben.
Több Csere a Hosszabbításban
Egy másik javaslat szerint hosszabbításos mérkőzések esetén mindkét csapat kapna 1-1 extra cserelehetőséget a normál három változtatási lehetőségen túl. Ebbe nehéz lenne belekötni, nyilván szükséges ugyanis ez a változtatás, az egyetlen negatívuma csak az lehet, hogy ezzel még inkább meg lehet majd ölni annak a 2x15 percnek a ritmusát, és a végtelenségig lehet húzni az időt.
A Játékosok Túlterheltsége
Régóta aktuális már a téma, és egy ideje már erősen feszegetjük a határokat a játékosok túlterheltsége kapcsán. A nagy bajnokságokban játszó focisták alapból 38 mérkőzéssel kezdenek per szezon, amihez hozzájön még egy-két hazai kupa sorozat, válogatott mérkőzések, BL/EL, ne adj isten egy EB/VB, és máris ott tartunk, hogy egy végig egészséges játékos könnyedén eljuthat akár 60 tétmérkőzésig is egy szezonon belül. Ez pedig nyilván tarthatatlan hosszú távon, és a játék minőségének rovására is megy.
tags: #passziv #letamadas #labdarugas
