A Ferencvárosi Torna Club évtizedei: edzők, játékosok és emlékezetes pillanatok

A Ferencvárosi Torna Club gazdag és dicső múlttal rendelkezik, mely során számos ikonikus edző és játékos hagyta ott kézjegyét. A klub története tele van sikerekkel, kihívásokkal és emlékezetes pillanatokkal, amelyek generációk számára jelentettek inspirációt.

A Fradi edzői múltja a kezdetektől

Az FTC Football Osztálya 1900. december 3-án alakult, és 1901-től dokumentálták a csapat mérkőzéseit. Ám ekkor még nem hogy vezetőedző, edző sem létezett a csapat mellett. A labdarúgás tudományát az ősi FTC-ben autodidakta módon tanulták a játékosok és a velük foglalkozó vezetők.

Az első időkben ez a vezető a csapat ún. I. számú kapitánya, később az intézője lett. Ők „vezették” a tréningeket, ők állították össze a mérkőzésekre a csapatot. Ez az abszolút tréner nélküli állapot egészen sokáig, 1912. augusztusáig tartott, akkor az intéző szerepét betöltő Malaky Mihály beadta a derekát, ha önálló trénert még nem is, a játékosok kondíciójáért felelős erőnléti edzőt már szerződtetett az angol Barney Gannon személyében, aki lényegében az I. világháború kitöréséig trenírozta a csapatot.

A világháborúban visszatért az „eredeti állapot”, újra az intéző volt a mindenes. Mindeközben a nagy vetélytárs MTK mindvégig angol trénerrel dolgozott, így egyre erősödtek a hangok, hogy az FTC-ben is valami hasonlóval kellene foglalkozni. A „hangok” az 1920/21-es bajnokság kezdetén találtak meghallgatásra, amikor a zöld-fehérek is önálló trénert „kaptak” a csapat egykori játékoslegendája, Bródy Sándor személyében.

Innentől kezdve ő felelt a csapat felkészítéséért és a mérkőzéseken a játékáért, természetesen ő állította össze a csapatot, ő határozta meg a taktikát. Az előbbiek szerint megtaláltuk az első vezetőedzőt illetve az ő működésének a kezdő időpontját. Amikor edzőként is szerepet vállalt szeretett csapatánál, egyáltalán nem kellett őt bemutatni a ferencvárosi szurkolóknak, hiszen álmukból felkeltve is tudták a korábbi játékoslegenda nevét. Bródy Sándor Székelyfalván született, és 1901-ben, 17 esztendősen lépett be az FTC-be. Első napja igazán eseménydúsra sikeredett, hiszen a harmadik számú csapatba állították, ahol egy vasárnap délelőtt játszott, majd délutánra bekerült egy hiányzó játékos helyére a második csapatba. Nem mehetett neki rosszul a játék, hiszen egy hét múlva már az első csapathoz hívták. Aztán ott is ragadt, 1905-ben az elhunyt Berán József után őt választották csapatkapitánynak. Az I. világháború kitöréséig nyert 8 magyar bajnoki címet, négyszer második volt, nyert 6 hazai kupát (ötször az Ezüstlabdát, egyszer a Magyar Kupát), egy alkalommal pedig a Challenge Cup megnyerésével nemzetközi kupát. 17 alkalommal volt magyar válogatott, részt vett az 1912-es stockholmi olimpián. Ezt a játékos karriert törte derékba a világháború. Fogságba esett, ahonnan 1920-ban tért haza. Tárt karokkal várta klubja, ahol azonban új karriert kezdett, nem a pályáról kapitányként, hanem az oldalvonal mellől edzőként irányította a szívének kedves csapatát. Ez volt az edzői debütálása, ez volt az fentebb idézett 1. időszak: 1920. október 13-tól 1921. A szezon végén önként távozott, jött ugyanis egy svéd lehetőség, a göteborgi Kamraterna (IFK Göteborg) kínált neki szerződést, amit elfogadott. Amint hazatért, újra elfogadta az FTC felkérését, hogy újra a csapat edzője legyen, ez volt a csapat edzői korszakolásának 4. időszaka. Összességében jobb eredményeket produkált, mint az első szerepvállalásakor, a bajnoki helyezések is jobbak lettek, ám a hőn áhított bajnoki cím, az MTK trónfosztása nem jött össze. A kispadról távozott, de a klubtól nem, továbbra is ott maradt annak vezető testületeiben. Ott volt akkor is, amikor 1937-ben bekövetkezett harmadik edzői korszaka, immár a profi Ferencvárosnál.

Mellette olyan nevek is formálták a klubot, mint Pataky Mihály. Pataky Mihály az FTC történelmének univerzális alakja. A labdarúgásban szinte nem volt olyan funkció, amelyet ő ne „próbált volna ki”. Volt korának híres, természetesen válogatott középcsatára, azaz legendás játékosa. Mivel már játékosként a pályán is hathatósan irányította a csatársort, csakúgy mint csapattársa, Blum Zoltán a fedezetsort, a vezetőknek adta magát az ötlet, hogy Bródy Sándor távozása után ők ketten vegyék át a csapat tréneri feladatait. Mindketten vállalták ezt, ám a játéktól sem akartak - akkor még - elszakadni, így játékosedzők lettek. Pataki Mihály 1893. december 7-én született. Nem elírás, hogy itt i-vel írtuk a nevét, mert a születésekor még az volt. Patakiból Patakyvá 1942. 05.06-án egy belügyminiszteri rendelet változtatta át a nevet. Már gyermekként a hatalmába kerítette az új játék, a futball, amit a Ferencvárosi Torna Clubban kezdett el művelni. Mindig csatárt, centercsatárt játszott, már az ifjúsági csapatban ontotta a gólokat, nem csoda, hogy már 17 esztendősen bemutatkozhatott a nagycsapatban. Pályafutását megakasztotta és kettészelte az I. világháború. Tudása azonban nem kopott meg, további egy évtizeden át játszott az élvonalban. A világháború előtti három bajnoki címét a 20-as években még kettővel toldotta meg, játszott az FTC utolsó amatőr bajnokcsapatában, majd az első profi gárdában is, de amatőrként, mert jól menő nyomdaipari vállalkozását nem akarta feladni. Az öt bajnoki cím mellett három Magyar Kupa győzelemnek is részese volt. 1927-ben elbúcsúzott az aktív játéktól, de a Fraditól és a focitól nem tudott elszakadni.

Blum Zoltán Pápáról indulva lett az FTC többszörös legendája. Kereskedő szülei hamar a fővárosba költöztek, így a XX. század elejének új őrülete, a futball nagyon hamar meghódította őt is. A 14. születésnapja után nem sokkal lett a Ferencvárosi Torna Club tagja. Ahhoz az első csapathoz, amely akkorra már hatszoros bajnokcsapat, Magyarország legjobb csapata volt. Blum Zoltán azonban helyet követelt magának, beépült a fedezetsorba, annak meghatározó játékosa lett, így már tevékeny részese volt a klub további két bajnoki címének. Mi sem természetesebb, már 1912-ben a válogatottba is bekerült, onnan is kihagyhatatlan lett, mint Magyarország egyik legjobb baloldali fedezetjátékosa. Olyan csupaszív labdarúgó volt, akinek legfőbb jellemzői a nagyszerű helyezkedés, a kitűnő fejjáték és a szinte páratlan küzdőszellem voltak. Ő is volt a háborúban, ahol többszörösen kitüntette magát, utána azonban ő nem hagyta abba a játékot, a csapat kapitányaként folytatta.

A FOTEX-korszak és a 2000-es évek kihívásai

A XXI. század elején sem volt hiány izgalmakban. Láttuk, a XX. század utolsó évei nem a várakozásoknak megfelelően sikerültek, edzhette a csapatot akár Varga Zoltán, Nyilasi Tibor vagy éppen a klub történetének első külföldi vezetőedzői, a horvát Marijan Vlak és Stanko Poklepovic. Minden szezonban akadt egy-két reményt keltő mérkőzés, ám a bajnoki végeredmény a 2. helyezésnél nem lett jobb, sőt az utolsó évben, 2000-ben az 5. lett. Így jutottunk el 2000 nyarához, amikor a Videoton éléről igazolt vezetőedzőt az FTC. Csank János, mert róla van szó, vállalta el, hogy mint egykori szövetségi kapitány, a másik vágyott kispadra, a Fradi kispadjára is leüljön. Nagy volt az átalakulás a csapatnál, játékosok jöttek, játékosok mentek, valóban új csapatot kellett építenie. Az újak között volt egy igazán reményteli fiatal, aki később valóra is váltotta a reményeket, Gera Zoltán. Ő már az első bajnoki mérkőzésén betalált és bemutatta a védjegyévé vált szaltós gólörömöt, amit utána számtalanszor élvezhetett a ferencvárosi publikum. A bajnokság lebonyolítása éppen olyan volt, hogy előbb két 8-as csoportban úgynevezett alapszakaszt játszottak a csapatok, ahol a helyezésüktől függően bónuszpontokat vittek a rájátszásba, a Fradi a harmadik helyével négyet, ami azt jelentette, hogy az akkor induló rájátszást két pont hátránnyal kezdte. Viszont a rájátszás kezdetére újra lehetett igazolni és ez akkor kimondottan jól sikerült, végleg visszaérkezett Németországból Szűcs Lajos a kapuba, visszajött Hrutka János a védelembe, a középpályára pedig egy felvidéki magyar, Pinte Attila. Velük és a szárnyra kapott régiekkel a Fradi megtáltosodott, a szezon végén két pont előnnyel bajnok lett.

A friss bajnokcsapat 2001 őszén nem tudott nagyot alkotni, a BL-ből a Hajduk Split ellenében két gólnélküli döntetlen és egy elvesztett 11-es párbaj után kiesett már a selejtezőkörben, a bajnokságban az őszi szezon végére pedig az 5. helyig jutott, az éllovas MTK-tól 20 pontra lemaradva. Az új edző Garami József lett, aki az MTK-tól érkezett, nem kis részben a labdarúgó szakosztály új többségi tulajdonosának, a FOTEX-nek köszönhetően. A FOTEX tulajdonosa ugyanaz a Várszegi Gábor volt, aki az MTK-t is tulajdonolta. Kellettek az eredmények, ez volt az egyetlen esély. Ebből a célból a Fradi elkezdett igazolni, olyan játékosokat, akik magyar szinten menőnek számítottak. Minderre az első fél szezonban kevés esély mutatkozott, hiszen a 20 pont hátrány az több, mint sok. De a Fradi ledolgozta ezt a hátrányt, sőt a bajnokság végén az MTK-val szemben két pont előnyre tett szert, mégsem lett bajnok. Volt ugyanis egy harmadik, nem kalkulált tényező az egyenletben, a ZTE csapata. Ők az őszi szezon végén a 2. helyen álltak, 11 ponttal az MTK mögött, de 9-cel a Fradi előtt. Köszönték szépen, kihasználták az MTK tavaszi mélyrepülését, a Fradival szemben pedig két pont előnyt megőriztek.

Pedig az esély adott volt, az Üllői úton telt ház előtt az utolsó mérkőzésen csupán a tét nélkül pályára lépő Debrecent kellett volna legyőzni. Nem sikerült, az eredmény gól nélküli döntetlen lett, utána pedig kitört a botrány, az elkeseredett nézők a pályára rontottak, a tulajdonos távozását követelve törtek, zúztak, senkit, még a saját játékosokat sem kímélve. "Úgy tűnt, az esőre hajló idő sokakat elriasztott az Üllői úti csatától, vagy úgy hitték a távolmaradók, hogy a Ferencváros simán nyer a kieső zónától menekülő ZTE ellen. Akár ez az ok, akár az, mindössze harmadnyi ház fogadta a dobogóra törekvő zöld-fehéreket, akik soraiban Pintér 200. NB I-es találkozóját játszotta. Nem csak klubja vezetői, de a zalai csatárok is köszöntötték."

Pintér Attila: játékosként és edzőként az FTC-ben

Pintér Attila neve elválaszthatatlanul összefonódott a Ferencvárossal. Az Üllői úton vált felnőtté, ott mutatkozott be az NB I-ben, onnan hívták be a válogatottba. Büszke arra, hogy a Fradi-család tagja lehetett, jó visszagondolni arra az időszakra. Télen, amikor szünet van a bajnokságban, és jut némi idő nosztalgiázni, még néhány régi felvételt is megnéz. A Fradi-medáliát ma is hordja.

Amikor a klub új tulajdonosához, a rákellenes kutatásairól ismert CELLADAM cégcsoporthoz került, edzőt váltottak. A fradista kötődésű, vidéken már edzői sikereket felmutató Pintér Attilát nevezték ki a csapat élére. Érdekes tavasz jött, a kupában szépen menetelt az együttes egészen a döntőig, ahol megvédte címét a Bp. Honvéd ellenében. Pintér Attila hihetetlenül boldog volt: "Nagyon köszönöm a játékosaimnak és a szurkolóinknak a mai estét. Azt hiszem bebizonyí­tottuk az egész országnak, hogy a Ferencvárost soha nem lehet leí­rni. Az első hét tavaszi fordulóban senki nem talált rajtunk fogást, aztán az MTK meccsen a kiállí­tások megtörték a csapatot, és akkortól kezdve jó ideig képtelenek voltunk az elképzelt összeállí­tásban és hadrendben pályára lépni. Az utolsó öt fordulóban kezdett újra összeállni a csapat és egyre több olyan meccsünk volt, amikor játékban már azt nyújtottuk, amit mindig is szerettünk volna. A mai este pedig maga volt a csoda. A közönségünk fantasztikusan bí­ztatott bennünket, és megállí­thatatlanok voltunk. Szeretnék gratulálni az MTK-nak azért a rendkí­vül becsületes hozzáállásért amit ma mutattak, és ami hasonló volt a Debrecen tavalyi sportszerű magatartásához. Természetesen rendkí­vül meghatott vagyok amiatt is, hogy ilyen fiatalon bajnok és kupagyőztes csapat edzője lehetek szeretett klubomban!"

Azonban a sikeres edzői korszak sem tartott örökké. Szokatlan felvezetése volt az új szezonnak a bajnok és kupagyőztes csapatnál. Illetve dehogy szokatlan, már ebben a sorozatban is érintettük, a Ferencvárosnál történt már ilyen. Hogy a külcsínen sikeres edzőt elküldik, mert Pintér Attilával ez történt. Őt nem fogadta be az a közeg, ahonnan játékosként ő is elindult, amelyet oly sokra tartott, az edzői módszerei idegennek hatottak az öltözőben. Ilyenkor pedig, mint tudjuk, mindig könnyebb az edzőt elküldeni, mint a csapatot lecserélni. Az új vezetőedző a magyar válogatott akkori pályaedzője, az erdélyi születésű, Németországban élő László Csaba lett.

Később Pintér Attila más csapatokkal is megmérkőzött a Ferencváros ellen. Pintér Attila 2016 nyara óta négyszer játszott a Ferencváros ellen soros csapatával. Sem a Mezőkövesddel, sem a Puskás Akadémiával nem szenvedett vereséget a zöld-fehérektől. A zöld-fehérek korábbi játékosa és edzője, Pintér Attila sohasem tagadja meg a múltját, de ezúttal arra készül, hogy a Puskás Akadémiával legyőzze a Ferencvárost! „A ferencvárosi múltamat sohasem tagadom meg, ám ugyanúgy tekintek erre a meccsre, mint a többire: meg akarom nyerni. Korábbi csapataimmal is játszottam már a Fradi ellen, akkor sem készültem másként, mint most. Egy újabb feladat, amelyet meg kell oldani - ez lebeg a szemem előtt, semmi más. Hogy a Ferencvárossal, a Videotonnal vagy éppen a Balmazújvárossal játszunk, számomra mindegy, csak az számít, hogy kellő alázattal és akarattal fusson ki a csapatom a pályára.” Az egyik kollégája úgy jellemezte, a nap huszonnégy órájából huszonötöt tölt a futballal. „Az igaz, hogy sok időt szánok a labdarúgásra, de hát ez a szakmám.”

Horváth Ferenc: egy másik edzői pálya

Horváth Ferenc is jelentős alakja a magyar labdarúgásnak, több klubnál is megfordult edzőként. Ő 2016 nyarán távozott a Videotontól, azóta a Diósgyőrrel kétszer győzött, a Balmazújvárossal kétszer döntetlent játszott a székesfehérváriak ellen. A Győr ezüstérmes lett a magyar labdarúgó bajnokságban, miután szombat este legyőzte a Mezőkövesdet az utolsó, harmincadik fordulóban. Pontszámban beérte a bajnok Debrecent, a gyenge gólkülönbség lett a veszte.

A taktikailag legfelkészültebb magyar edzőt - kinevezésekor ez volt a legfőbb indok, ami mellette szólt - aztán Horváth Ferenc váltotta a télen, miután Tarsoly Csabának még csak ki sem kellett rúgnia, úgy szabadult meg tőle, hogy az MLSZ lecsapott rá, és külföldi híján kinevezte kapitánynak. Horváthtal 13 meccsen 32 pontot szereztek, igaz volt egy 2-5-ös hazai vereségük a Péccsel szemben. A gólarány ezen a 13 meccsen: 31-13-as. Nemcsak pontszámban, védekezésben és támadásban is jobban teljesített vele a Győr. Horváth a legjobbakkal, vagyis a Ferencvárossal, a Videotonnal, valamint a Debrecennel is idegenben játszott, míg Pintérnek ezek a meccsek értelemszerűen hazai pályán adattak meg. Ha netán ezekről az adatokról meg meri valaki kérdezni Pintért, még a Batiz-féle kommunikációs tréning nélkül is szinte biztosan azt a választ kapja, Horváth kész, jól tolódó, taktikailag kiérlelt csapatot vett át.

„Óriási potenciál van a Honvédban, Horváth Ferenc vezetésével egy nagyon jó edzői stáb irányítja az együttest. Válogatott és rutinos játékosok elegye alkotja a keretet.”

Emlékezetes mérkőzések a történelemből

A Ferencvárosi Torna Club története során számos felejthetetlen mérkőzést játszott, melyek örökre beíródtak a szurkolók emlékezetébe.

„A félelmetes Slavia ellen fényesen játszott a bajnokcsapat és olyan elvitathatatlan fölénnyel gyűrte maga alá, hogy teljes elismerést váltott ki a nézőseregből. Az első félidőben, meglehetősen erős széltől támogatva, már eleve biztosí­totta a sikert a csapat három gólja, de a második félidőben sem lankadt a zöld-fehérek ereje, sőt Obitz sérülése után a finist tí­z emberrel játszva is megtartották a biztonságukat, fölényességüket.”

„Szegeden eddig még soha nem látott érdeklődés nyilvánult meg a csütörtökön a mérkőzése iránt. Már délután két órakor zsúfolt villamosok szállí­tják a közönséget a Vasutas pályára. Nemcsak Szegedről, hanem a környékről is rengetegen jönnek…Délután 4 órakor ár zsúfolt a pálya, így a Budapestről érkező s ülőhelyjeggyel rendelkező szurkolók már nem férnek be a pályára. A rendőrség próbál rendet csinálni…A Ferencváros csapata délelőtt fél 11-kor, kissé viharos repülőút után érkezett meg Szegedre. Nagy iramban indult a mérkőzés. Az első negyedórában inkább a Szeged támadott, de a Fradi védelem jól állt a lábán. A Ferencváros fokozatosan lendült bele és ötletes, lapos játékkal közelí­tette meg a Szeged kapuját, de lövésekkel nem volt szerencséje. A második félidőben a Ferencváros nagyobb tudása egyre jobban kidomborodott.”

„A harmadik ferencvárosi gól után zúgott a vastaps a Népstadionban. A zöld-fehéreknek szólt ez, akik a II. félidőben jobbnál jobb támadásokat vezettek. Az I. félidőben kiegyensúlyozott játékot láttunk, mindkét csapat tagjai sokat voltak játékban, hol az egyik, hol a másik kapu előtt pattogott a labda. Szünet után a gyorsabban, lendületesebben és sokkal frissebben játszó Ferencváros nagy mezőnyfölénybe került, csatárai egyre-másra teremtették a gólhelyzeteket.”

„Több nagy döntő pillanata volt ennek a mérkőzésnek. A Ferencváros az egygólos előny birtokában már nyugodtabban játszott. Albert és Varga jól tartotta a labdát. A második félidőben 1-1 után Szűcs előtt nyí­lt remek, kí­nálkozó lehetőség, de az örökmozgó, nagy munkabí­rású játékos ezúttal hibázott. És nem sokkal később egy újabb, különben könnyen elhárí­tható góllal a Bologna szerzett vezetést. Ekkor következett Havasi, aki különben ezen a mérkőzésen nemcsak Hallert, a hazaiak támadásainak első számú szervezőjét kapcsolta ki a játékból, hanem még a góllövésre is maradt ereje!”

Fradi a mélyponton és az UEFA Kupa menetelés

A 2005/06-os bajnokságban a Fradi nem úgy kezdett, ahogy az élcsapatok szoktak. Kilátástalan volt a játék, lehangoló a bajnoki helyezés. Az előző évben még UEFA csoportkörös csapat most már a selejtezőben kiesett egy fehérorosz ellenfél ellen. Aztán a bajnokságban a 11. forduló után a tabella 12. helyén szerénykedett az FTC, három pontra a kiesőhelyen levő REAC-tól, attól a csapattól, amelyik az utolsó mérkőzésén az Üllői úton verte meg a Fradit. A vezetőség ekkor lépett és a kilátástalan helyzetbe kerülő csapat kormányrúdját az egykori szövetségi kapitány, Gellei Imre kezébe adta. Egyre riasztóbb hírek jöttek a Fradi anyagi helyzetéről, ami szinkronban volt az addig mutatott játékkal, kilátástalan volt. Gellei Imre és a csapat azonban a nehéz anyagi körülmények ellenére is megtette a magáét, a bajnokság végén a gödörből kimászott, a végén a 6. helyet érte el. A szurkolók gondolhatták, eddig tartott a mélyrepülés, innen újra felfelé vezet az út, ám az út helyett beszakadt a föld, a csapat lezuhant. Az MLSZ akkori urai úgy gondolták, a viszontagságos helyzetben levő magyar labdarúgó klubok előtt példát statuálnak és meglépték azt, amit korábban senki nem mert, kizárták a Ferencvárost az első osztályból.

A szurkolók kitartottak. Az első NB II-es mérkőzés valóságos szimpátia-tüntetés lett, telt ház előtt az Üllői úton. Többen voltak a Fradi NB II-es meccsén, mint az NB I-ben egy egész fordulóban. A csapat nyert 1:0-ra a Jászapáti ellen és utána is nyert, mert akkor még kitartottak. Később ez egyre nehezebb lett. A Fradit tovább gyengítették a belső bajok, Gellei Imre is lemondott, a helyébe lépő egykori BL-hős Zoran Kuntic sem tudott csodát tenni, a csapat csak második lett, prolongálta a másodosztályt. A következő évben egy „retro Fradi” próbálkozott egy régi edzővel, Csank Jánossal. Minden szimpátia ellenére ők sem tudtak csodát tenni, akkor a Kecskemét jutott fel, a Fradi „szégyenszemre” harmadik lett. Az NB II-es évek tán egyetlen pozitívuma 2007 volt. A 2000 és 2009 között megrendezett tíz magyar bajnokságban azt FTC számára csak az első hét adja a lényeget, hiszen csak ekkor szerepelhetett ott, ahová való, az első osztályban. Ekkor elért két bajnoki címet, három második, egy ötödik és egy hatodik helyet. Ez hozzámérhető a múlthoz, a törvénytelenül a második ligába űzetés, az ott elért egy-egy első, második és harmadik helyezés messze nem, ettől függetlenül ez is tény.

Az UEFA Kupa menetelés közben a csapat a bajnokságban és a Magyar Kupában is jól szerepelt, az őszi szezon végén három pont előnnyel vezetett a Debrecen előtt, a kupában pedig címvédőhöz méltó magabiztossággal jutott a tavaszi folytatásba. Ám a tavasz ezúttal nem örömöket hozott. A bajnokságban az előny gyorsan elolvadt a Debrecennel szemben, a végén Kispesten az utolsó percekben lőtt góllal csak a második helyet sikerült megmenteni az MTK előtt. A kupában pedig a döntő az előző idény edzője, Pintér Attila által irányított Sopron ellenében botrányosra sikeredett, a csapat 5:1-re kikapott és itt is második lett. Ezek voltak azok a második helyek, amiknek akkor a szurkolók nem tudtak örülni.

Az FTC más sportágakban

Az FTC nem csak a labdarúgásban jeleskedett, hanem számos más sportágban is kiemelkedő eredményeket ért el, bizonyítva a klub sporttörténelmi sokszínűségét.

Vízilabda

A vízilabda csapat a korábbi nagy sikerek után 1980-tól komoly lejtmenetbe került. 1980-ban a 14 csapatos bajnokságban a dobogótól messze elmaradva a hatodik helyen végeztek, a kupában sem jutottak el a végküzdelmekig. Fokozta a bajt az is, hogy a sikeredző dr. Mayer Mihály az év végével távozott az együttestől, szövetségi kapitánynak kérték fel. A következő évtizedben a szakosztályvezetés egykori klasszisaink között kereste a szakmai munka irányítóját. 1984-ben felcsillant egy kis reménysugár, amikor újra bajnoki dobogóra állhatott a csapat, harmadik lett. Ilyen évek után jött el az 1987/88-as szezon. Az előző évi 9. hely után nem kis meglepetést okozott szakmai berkekben, hogy a Fradi megnyerte a bajnokság alapszakaszát. A bajnoki döntőben a Tungsram SC volt az ellenfél, amely ellen ugyancsak egy döntetlen (8:8) és egy fölényes győzelem (12:6) azt eredményezte, hogy húsz esztendő után újra a Fradié lett a bajnoki cím.

A bajnoki cím jogán 1988 őszén a BEK-ben indulhatott el az FTC. Az első selejtezőkör Budapesten volt, ahol először a dán Odense csapatát intézték el 21:6-ra, majd a török Burgazada következett, ők 24:4 után jöttek ki a vízből. A továbbjutás már megvolt, a spanyol Catalunya ellen már csak a csoportelsőség, no meg a presztízs volt a tét. Itt a spanyolok nyertek 10:9-re, de lehetett tovább menni, tovább reménykedni. A lebonyolítás most olyan volt, hogy oda-visszavágós rendszerben folytatták a nyolc között. A Fradinak az olasz bajnok Posilippo Napoli jutott, idegenben kétgólos győzelmet arattak. A visszavágóról írta a Népsport: „Zöldbe öltözött szombaton a Komjádi uszoda az FTC - Posillipo Napoli BEK-mérkőzés tiszteletére. A medencét kivéve szinte minden talpalatnyi helyet a Ferencváros színeibe öltözött szurkolók foglaltak el.” Az FTC állva hagyta a zászlót, hiszen egy mámoros estén, hatalmas küzdelemben 14:13-ra itthon is győzött, így kettős győzelemmel jutott a legjobb négy közé, ahol megint a Catalunya csapatával találkozott.

Vízilabda csapatunk a negyedszer is megnyert KEK sorozat után az új szezonnak megint új névvel - ezúttal FTC-Thomas Jeans - vágott neki, viszont újra bajnoki reményekkel. A KEK-győztes csapat mindenesetre alaposan átalakult, a kispadon Godova Gábor helyét a 90-es bajnokcsapat nagyszerű játékosa, Vad Lajos vette át. 2000 novemberében az FTC-Thomas Jeans körüli gondokkal, problémákkal volt tele a sajtó. Fizetési nehézségek, ígéretek, levelek, lemondások, sok olyan dolog történt, amely pont a lényegről, a játékról terelte el a figyelmet. A bajnokság, a kupaküzdelmek és a Bajnokok Ligája selejtezői azért még rendben lezajlottak, bár nagyobb sikert egyik sorozatban sem jegyezhettünk fel. 2001-től kezdődően gyakran változott a csapat főszponzor miatti neve, a játékosállománya, az edző személye. A tényleges ok egyszerű, a gazdasági helyzet. Az FTC köztudottan sok szakosztályt működtető sportegyesület, amelynek vezérhajója mindig a labdarúgás volt.

Birkózás

Akik ezt véghezvitték, azok a birkózók voltak, pedig a korábbi évtizedekben is számos sikerükről számolhattunk be. Ezekre sikerült alaposan rálicitálni úgy a hazai, mint a világ különböző birkózószőnyegein. A szabadfogású birkózócsapat 1980-ban mesterhármast ért el, ugyanis egymás után harmadszor nyerte meg a csapatbajnokságot. Mindez már Kruj Iván nagyszerű edzői munkásságához kötődik, mint ahogy az 1982-es csapatbajnoki aranyérem is. A kötöttfogású csapat 1984-88 között négy bajnoki címmel büszkélkedhetett! A hazai eredményekkel együtt a Fradi legendás versenyzői természetesen a nemzetközi sikereket is gyarapították. Sike András (kötöttfogás 57 kg) olimpiai bajnok (1988) és Világkupa győztes (1988). Komáromi Tibor (kötöttfogás 82 kg) háromszoros világbajnok (1986, 1987, 1989), egyszeres Európa-bajnok (1986). Gáspár Tamás (kötöttfogás 100 kg) világbajnok (1986) és Európa-bajnok (1984). Bíró László (szabadfogás 48 kg) Európa-bajnok (1982), Balla József (szabadfogás +100 kg) Európa-bajnok (1983). Ez összesen 1 olimpiai-, 4 világbajnoki- és 4 Európa-bajnoki cím. És akkor a második, harmadik helyezésekről nem is írtunk, mert azok is voltak szép számmal.

Torna

Magyar Zoltán 1980-ban a moszkvai olimpián megkoronázta a pályafutását, amikor lólengésben megvédte az olimpiai bajnoki címét. Ráadásul az egyik vezére volt a bravúros harmadik helyezést elérő férfi csapatnak, amelynek tagja volt Vámos István is. Ők ketten nyerték a tornászok 1980-as bajnoki címeit is, szám szerint négyet. Magyar Zoltán, természetesen lólengésben, Vámos István pedig talajon és ugrásban, talajon emellett mesterfokú bajnok is lett, amely címét egy év múlva ugrásban ismételte meg. A nyolcvanas évek elején már válogatott tornásznőket sikerült igazolni, akik közül 1985-ban Köteles Krisztina megnyerte az FTC tornászhölgyeinek az első bajnoki címeket, mégpedig az országos bajnokságon ugrásban és felemáskorláton. A férfiaknál a nyolcvanas évek közepétől generációváltás zajlott, ám ez egy sikeres, bajnoki címekben bővelkedő folyamat volt. Vámos István 1983-as bajnoki győzelme után öt évet kellett várni a következő címre, amikor 1988-ban Horváth Zsolt nyert az országos bajnokságon, talajon.

Az akrobatikus tornászok továbbra is szépen ugrottak. A sportakrobatika még kevésbé ismert sportág volt, ráfért a népszerűsítés. „A sportolók sorát az FTC legkisebbjei vezették be, majd megkezdődött a látványosságokban gazdag verseny. A gyakorlatokat két „páston” folytatták, a szőnyegen az akrobatikus ugrók küzdöttek, a másik talajon a társas gyakorlatokat láthattuk. Ugrásban egy kötelező és egy szabadon választott ugrássorozattal lehetett elérni a maximális 10 pontot. A sorozatugrásokban szerepelt rundel, flik-flak, Zwiss-szaltó, csavart, nyitott testű szaltó és ezek kombinációi.” A tudósításban is szó esik az FTC-ről, ami azt bizonyítja, hogy klubunk a tornaszakosztály erre szakosodott versenyzőivel a kezdetektől részt vesz ennek a sportágnak a hazai meghonosításában. Ráadásul az FTC ugrói folytatták jó szereplésüket, bajnok lett Németh László és Borhy Katalin. Szólni kell az edzőjéről, aki nem volt más, mint Vígh László. Igen, ugyanarról a Vígh Lászlóról beszélünk, aki a legendás Magyar Zoltán edzője, a lólengésben általa bemutatott Magyar-vándor kitalálója volt, úgy tűnik, szerette a sportakrobatikát is.

tags: #pinter #attila #horvath #ferenc #ftc

Népszerű bejegyzések:

• A Fradi saját nevelésű tehetségei
• Jótékonysági futball a Speciális Olimpia válogatottért
• Budapest Exiles RFC jelenlegi helyzete
• A röplabda alapjai
• Novak Djokovic történelmi ranglista rekordja