Gödöllői Röplabda Club

Pintér Sándor: A „Négytüdejű” középpályás, akit a világválogatott is hívott

2026.06.02

Pintér Sándor, a magyar labdarúgás egyik legendás alakja, 1950. július 18-án született Pomázon. Pályafutása során kiemelkedő állóképességével, kitartásával és a labdával való tökéletes bánásmódjával vívta ki a szurkolók és szakértők elismerését. A hetvenes évek második felében a Bp. Honvéd és a magyar válogatott egyik meghatározó játékosává vált, akit nem véletlenül becéztek „Négytüdejűnek”.

Életútja és korai évek

Korai évek és első sérülés

Pintér Sándor tíz évesen kezdte szülőhelye, a Pomáz megyei másodosztályú korosztályos csapatában a pályafutását. Az iskola csapatában futballozva már fiatalon megmutatkozott tehetsége, bár ahogy ő maga emlékszik: „Nem laktunk messze a pályától, szegények voltunk, a szüleimmel vályogházban laktunk, egy szobában hatan, sok nehézséggel kellett megküzdenünk.” Már tizennégy éves korában az MTK is felfigyelt rá.

Pályafutását azonban már egészen korán beárnyékolta egy súlyos sérülés. Tizennégy évesen kettős lábszárcsonttörést szenvedett. „A pomázi serdülőben rúgtam a labdát, s az egyik meccsen nyílt síp- és szárkapocscsonttörést szenvedtem, valóban úgy volt, hogy soha többet nem futballozhatok” - emlékezett vissza. Közel két évet ki kellett hagynia, ám kitartásának köszönhetően nem adta fel. „De nem adtam fel, három év kihagyás után újra a pályán voltam, tizennyolc évesen a megye II-ben szereplő pomázi csapatban játszottam. Rugdostam a gólokat, ha emlékezetem nem csal, százharmincig jutottam.” Felépülés után már szinte azonnal a felnőttcsapathoz került.

Pintér Sándor ifjúsági csapatban

Felfedezés és a Honvéd

Tehetségére egy edzőmérkőzésen figyelt fel Budai II. László, aki Szentendrén a Kossuth KFSE edzője volt. Budai I László, az Aranycsapat egykori játékosa, a szentendrei Kossuth KFSE „örökös” edzője is felfigyelt rá Pomázon. „Nos, Laci bácsi nem csalódott bennem, az NB II-ben is gólkirály lettem” - mesélte Pintér Sándor. Hamar jött is a behívó: Pintér Sándor 1969 februárjában bevonult katonának Szentendrére. A katonai főiskola csapatában játszott egy éven át, majd átvezényelték a Bp. Honvédba. 1970-ben húszévesen lett a Honvéd labdarúgója, és 1970. január 13-án, pénteken öltötte először magára új klubja mezét.

Klubkarrier a Bp. Honvédban

A Honvéd meghatározó játékosa

Kispesten, ahol 247 mérkőzésen lépett pályára, hamar közönségkedvenccé vált. Eredetileg csatárként érkezett a Honvédhoz, azonban az akkori vezetőedző, Preiner Kálmán bácsi javaslatára egy sorral hátrébb lépett, s attól kezdve középpályásként futballozott. Ez a posztváltás jelentős hatással volt karrierjére, hiszen középpályásként került be a válogatottba is. Klubcsapatában a 7-es mezt viselte.

Csaknem 250 mérkőzésen szerepelt Pintér Sándor a Bp. Honvédban, középpályásként 12 év alatt 30 gólig jutott. Legnagyobb sikere az 1979-1980-as bajnokság végén nyert aranyérem volt. Emellett háromszor volt bajnoki ezüstérmes (1971-1972, 1974-1975, 1977-1978), egyszer Magyar Kupa (MNK) ezüstérmes és kétszer Közép-európai Kupa (KK) döntős. Sikerei között említhető, hogy egyszer bajnoki címet szerzett (1979-80) és volt kétszer KK döntős is.

Bp. Honvéd csapatkép az 1970-es évekből Pintér Sándorral

UEFA-kupa menetelés

Klubályafutása csúcspontjaként az 1978-1979-es UEFA-kupa-menetelést emlegeti. Emlékezetes volt az 1978-1979-es UEFA-kupa szereplésük. Első körben a török Adanaspor csapatát búcsúztatták fölényesen (6-0, 2-2). A második körben az MTK-VM-et búcsúztató Politechnika Temesváron jutottak túl (4-0, 0-2).

A legjobb 16 között a háromszoros BEK győztes Ajax Amsterdam volt az ellenfél. Az első, budapesti mérkőzésen parádés 4-1-es győzelmet arattak a kispestiek, és ennek köszönhetően továbbjutottak (4-1, 0-2). Az UEFA kupában az Ajax kiverése volt a legnagyobb fegyvertény, mely azóta is emlékezetes maradt. A negyeddöntőben a nyugat-német Duisburg ellen mindkét mérkőzésen tartalékos volt a Honvéd sérülések miatt, hazai pályán 3-2-re kaptak ki, ezzel búcsúztak a sorozattól.

Ajax Amsterdam - Honved Budapest 2-0 | UEFA Cup | 06.12.1978

Válogatott karrier

Válogatott szereplések és az 1978-as Mundial

A magyar válogatottban 1975 és 1978 között Baróti Lajos második szövetségi kapitánysága alatt 39 alkalommal szerepelt. A válogatottban 1975. március 26-án esett át a tűzkeresztségen, és 1978. november 15-ig 39-szer húzta magára a címeres mezt. Két gólt szerzett: egyet a luxemburgiaknak, egyet pedig, az 1978-as Mundialra vezető út utolsó előtti állomásán, a Népstadionban a bolíviaiaknak.

Büszke volt rá, hogy tagja lehetett az argentínai világbajnokságra kijutó csapatnak, még akkor is, ha a csoportkörben háromszor kikaptak. Argentínában mindhárom csoportmeccsen szerepelt. Az argentinok elleni vb-csoportmeccsre így emlékezett vissza: „Gyalázatosnak tartottam a hazaiak viselkedését. Keménykedve, a közönség támogatását kihasználva rendre provokáltak bennünket, megfélemlítve a játékvezetőt is, velem is próbálkoztak, ám nem tudtak megzavarni, nem úgy a nálam jóval érzékenyebb lelkületű Törőcsik Andrist vagy Nyilasi Tibit.” A válogatottban a 10-es mezt viselte.

A magyar válogatott az 1978-as világbajnokságon

Pelé búcsúmeccse: Elmaradt lehetőség

A világbajnokságon mutatott teljesítményét nem érhette kritika. „Hogy nem játszottam rosszul, talán jelzi, hogy nem sokkal később meghívtak a világválogatottba Pelé búcsúmeccsére” - mondta Pintér. Sőt, kvázi megkoronázásaként az évek óta mutatott kiváló produktumnak, César Luis Menottitól meghívást kapott a világválogatottba, Pelé búcsúmeccsére. „Megérkezett az angol nyelvű meghívó, amelyet máig őrzök. Négy napra mehettem volna New Yorkba, és a 2000 dolláros tiszteletdíj mellett a két repülőjegyet és a két fő részére szóló szállodai foglalást is elküldték. Akkori klubedzőmet, Tichy Lajos kértem meg, hogy kísérjen el.”

Ám nem adtak engedélyt az utazásra odafentről, így kútba esett, hogy a Fekete Gyöngyszem, azaz Pelé búcsúmeccsén - egyedüli magyarként - pályára léphessen. Tichy Lajos is próbált kilincselni a kedvező fordulat érdekében, de ő sem járt sikerrel. Pedig a 2000 dollárt még az utazás időpontja előtt felajánlotta jótékony célra, egy szociális otthon részére. Később kiderült, négymezer dollár és csodás szálloda várta New Yorkban, azonban nem lett belőle semmi, az akkori sportvezetőség ugyanis nem engedte el a gálára.

Pintér Sándor középpályásként, 10-es mezben

Játékstílus és elismerések

Pintér Sándor soha nem tartotta magát kirobbanó tehetségnek. „De nincs abban semmi szégyellnivaló, ha valaki akaraterejével, odaadásával, igyekezetével ér el valamit. És azt hiszem a legkiválóbb csapat sem nélkülözhet olyan játékost, aki végig tudja futni a mérkőzést, aki megállás nélkül küzd, harcol” - nyilatkozta. „Csak négytüdejűnek” hívták, iszonyatos futóteljesítménye és mennyisége miatt. „Mint valami gép, amelyet bekapcsoltak, úgy sprintelte végig szinte megállás nélkül a mérkőzéseket, de a labdával is tökéletesen bánt” - írták róla. „A Honvéd klasszisára udvariasság nélkül írhatták, hogy a modern totális futball megtestesítője.” Egy görög újságíró Athénban negyedórai játék után Pintérre mutatva így vélekedett: „Ez az ember a második félidőben lépni nem lesz képes, már eddig is egy teljes meccsre valót futott!” Tíz perc sem volt már hátra a második félidőből, amikor kollégája újból megszólalt: „Ez még mindig úgy robog, mintha most kezdené. Mi viszont értettük, mert tudtuk, hogy Pintér az a magyar labdarúgó, aki a mindennapi edzésmunkában annyi tartalékot gyűjtött össze, hogy egy mérkőzés meg sem kottyan neki.”

Nyilasi Tibor a következőképpen méltatta: „Nekem akkor szokott menni a játék, ha olyanok játszanak mellettem, akik besegítenek, ha késve érkezem vissza a támadásból és egyébként is éreznek engem. Pintér Sanyi például a vérünket szívta mérkőzések közben. Egy percre sem állt be a szája, ő volt viszont az első, aki odavágta magát s nem törődött azzal, sár van-e vagy jég.” A Labdarúgás című szaklap 1978 tavaszán így értékelte: „Most már évek óta a magyar válogatott motorja. Úgy nem húz senki mint ő, annyit senki nem vesz a hátára, mint ő, aki úgy robog keresztül-kasul a zöld gyepen, mintha az egész pálya minden négyzetcentije saját vadászterülete lenne. És ma már elmondhatjuk róla, hogy nincs a magyar válogatottban egyetlen játékos, aki önmagához képest annyit fejlődött volna akarati tulajdonságokban és technikában egyaránt, mint ő.”

Baróti Lajos szövetségi kapitány is elismerően szólt róla: „Egy év alatt technikailag nagyon sokat fejlődött, így páratlan fizikai ereje, munkabírása még nagyobb hasznot hoz. A csapat erőssége, példás szorgalma további fejlődést eredményezhet. Támadásban, a 16-os táján több labda nélküli mozgással gólszerzésben is előbbre léphet. A labda elvesztése után rendkívül sokat segít a védelemnek.” Pintér Sándor futni mindig is tudott, talán a génjeinek köszönhette, és szeretett nyerni. „Ráadásul a sikert időnként díjazta is a szövetség, emlékszem, egyik alkalommal Siemens kisrádiót, majd később televíziót is kaptam az elsőségért.” Egyszer még a lóversenypályán is csúcsidőt futott.

Az MLSZ fontos periódusban választotta Pintér Sándort az Év játékosának: akkor, amikor a válogatott tizenkét éves szünet után ismét kiharcolta a világbajnoki részvételt.

Pintér Sándor jelentősebb statisztikái és sikerei
Kategória Adat
Klubcsapat Bp. Honvéd (1970-1982)
Bajnoki mérkőzések 247
Bajnoki gólok 30
Bajnoki cím 1 (1979-80)
Bajnoki ezüstérmek 3 (1971-72, 1974-75, 1977-78)
Magyar Kupa (MNK) ezüstérmes 1
Közép-európai Kupa (KK) ezüstérmes 2
UEFA-kupa negyeddöntős 1 (1978-79)
Válogatott Magyarország (1975-1978)
Válogatott mérkőzések 39
Válogatott gólok 2
Világbajnoki részvétel 1 (1978, Argentína)

Sérülések és visszavonulás

Pintér Sándor pályafutását számos sérülés nehezítette. 1971. augusztus 28-án Barcelonában kifordult a térde. „Három hónapot kellett kihagynom, és akkor összecsaptam egy edzésen Ruzsinszkyval. Utána operálni kellett” - mondta. A magyar labdarúgás legnagyobb bajának tartotta, hogy „a legnagyobbaknak, akik mellett tanulni lehetne, balszerencsés a pályafutásuk.” 1979 és 1982 között szinte folyamatosan sérült volt, többször is műteni kellett a lábait, így három év alatt már csak 19 bajnokin tudott pályára lépni. Volt porcműtétje, aztán Achilles-ín operációja, később plasztikai sebész beavatkozására is szükség volt. Szenvedett izomszakadást, majd mikor már minden úgy tűnt, rendbejött, egy Debrecen elleni bajnoki találkozón kifordult a jobb térde. Pályafutása alatt összesen tízszer operálták.

Külföldi lehetőségek és végleges visszavonulás

Bár a világválogatottság rajta kívül álló okok miatt nem jött össze, a Real Madrid tárt karokkal várta volna. Azonban a kommunista Magyarországról csak akkor szerződhetett volna Madridba, ha engedély nélkül elhagyja az országot, akkori szóval, disszidál.

1982 nyarán a belga Antwerpenhez igazolt, szerződésében az is benne volt, a szokásos vételáron kívül az Antwerpen egy mérkőzést is köteles játszani a magyar válogatottal. Egy rendkívül súlyos térdsérülés miatt azonban az előtt vissza kellett vonulnia, hogy egyetlen bajnokit is vívhatott volna a belga klub mezében.

Élet a futball után

Visszavonulása után több vállalkozást vezetett, vendéglősként is próbálkozott. „Már nincs kocsma, közösségi tér, ahol a vendégekkel jókat nosztalgiáztunk a régi szép időkről - mondta a 71 éves Pintér. - Hét éve nem állok a pult mögött, nem bírják a lábaim. Maradt a kisebb-nagyobb séta, olykor bot segítsé­gével, a kímélő üzemmód.” A játékosként elszenvedett sérülései a civil életben is elkísérték: „Tíz térdműtéten estem át. Ebből ötöt még játékosként éltem meg, a többit a kocsmalét, a napi tíz-tizenkét órás állandó rohangászás és állás hozott össze. Pedig szerettem ezt a melót, Budakalászon, Pomázon, de hét éve abba kellett hagynom.”

Jelenleg „szabadúszó”, ahogy divatos kifejezéssel élve mondta: „89 ezer forintos nyugdíjam mellett szinte bármit elvállalok, csak jövedelemhez jussak. Már persze amit a lábam bír.”

Pintér Sándor Pomázon él családjával: „A harmadik fontos asszonnyal élek együtt, aki korábban egy gyönyörű fiúval ajándékozott meg engem. A srác már 16 éves, imádja a futballt, a pomázi korosztályos csapat tagja. A korábbi kapcsolatomból származó nővére 41 esztendős, jóval idősebb, de így is jóban vannak. Pomázon élünk, szerényen, visszafogottan.”

Annak ellenére, hogy a Honvédhoz tartozónak érzi magát, sajnálattal állapította meg: „A Honvédhoz tartozom, de még egyszer sem voltam az új Bozsik stadionban. [Felajánlottuk, hogy] segítünk a szakmai munkában. Nem szerepelni akarunk, hanem tenni a csapatért, amely évről évre megcsúfolja a múltját. A segítségünkből sem kértek. Sebaj, hallom, skót edző jön, ő legalább megtanítja futni a kényelmes fiúkat.”

Pintér Sándor a visszavonulása után

tags: #pinter #sandor #labdarugo #tahamata

Népszerű bejegyzések:

GRC