Pisont István: A labdarúgó, a "Nagy Király" és az edzői örökség

Ma ünnepli ötvenedik születésnapját Pisont István, korábbi 31-szeres válogatott labdarúgó, aki az elmúlt években a korosztályos válogatottaknál dolgozva segítette a Magyar Labdarúgó Szövetség munkáját. Pisont István pályafutása során harmincegyszeres válogatott, háromszoros magyar bajnok, kétszeres Magyar Kupa-győztes, háromszoros izraeli bajnok, izraeli kupagyőztes és UEFA-kupa-negyeddöntős lett, ami önmagában is impozáns eredménysor.

Gyermekkor és családi gyökerek

Pisont István 1970. május 16-án született Orosházán. Cigány családból származik. Édesapja futballozott, és négy testvére született: András, Richárd, Éva és Angéla. Fiútestvérei szintén labdarúgók lettek. Az orosházi születésű futballista a Békés megyei Gádoroson, egy ötgyermekes szegény család harmadik gyermekeként érkezett a világra. Az ötgyermekes szegény cigány családból származó Pisont István labdarúgó álma egy olyan gádorosi egyszobás, vezetékes víz nélküli házban született, ahol mindennap kérdés volt, lesz-e mit ennie neki és a testvéreinek.

Pisont István így emlékszik vissza gyermekkorára:

P. I.: Hát, nekem olyan életem volt! Nagyon boldog voltam. Vályogot vertünk, amihez összehordtuk a szalmát, a földet meg a lóganajt, és azt összekeverve a vályogba tapostuk. Voltunk ott vagy húszan gyerekek, nagyon élveztük. A kemény munka után benyomtuk a zsíros kenyeret, utána már ment is a foci. Amikor vége lett, mentünk a tatámmal a hosszú, nyárfás szalagerdőbe a lovaskocsival, ahol vágtuk a füvet, aztán felraktuk és vittük. Találtunk fácántojást, megittuk, aztán almát, gyümölcsöket, leugrottunk értük a kocsiról, aztán újra fára másztunk. Volt, hogy málnát ettünk, képzeld el, volt málnabokor! Olyan csodákat kaptunk az élettől, gondoskodott rólunk a Jóisten.

A rászoruló családoknak mindig le kellett adni egy kereseti igazolást az iskolában, ami alapján lehetett kérni reggelit, ebédet és uzsonnát. A hétvégék nagyon jók voltak, akkorra anyu mindig összekaparta a heti pénzt, hogy tudjon venni egy tyúkot, abból csinálni egy húslevest vagy pörköltet. A zsíros kenyér valami álom volt paradicsommal, paprikával. Ha kolbászzsírt kaptál, hú, vagy kacsa- vagy libazsírt! Volt egy hentesüzlet is a közelünkben, ahol anyu mindig olcsóbban megkapta az állaszalonnát. Előfordult, hogy nem tudta azonnal kifizetni, de nem volt gond, vihette a pénzt akkor, amikor összegyűlt rá. Megsütötte krumplival, az olyan volt, hogy elmondani nem tudom. Persze akkor mindig mondtuk, hogy jaj, már megint ez, most meg, ha eszembe jut… Nekünk a kaja volt az egyetlen, ami ahhoz kellett, hogy meglegyünk.

A cigányoknál az a szokás, hogy a lány, ha férjhez megy, a fiú házához kerül. Így anyu a nagyszüleim telkére költözött, ahol állt két ház, a miénk a kisebb volt. Egy nagyon picike ház. Volt benne egy előszobaszerű helyiség, ott tároltuk a kukoricát meg a darát, és balra egy szoba három ággyal. Volt egy telázsink, ahova a tányérokat tettük, és egy kályha, amivel fűtöttünk. Lavórban mosakodtunk, aztán, amikor a nagynénémnél lett fürdőszoba, hétvégente ott tisztálkodtunk.

Nem nagyon voltak játékaink, csak annyi, ami innen-onnan beesett. A nagymamámtól, aki jósasszony volt, időnként kaptunk, de legtöbbször ételt hozott. Volt egy biciklink, azzal éltük a mindennapjainkat. A szomszéd gyereknek volt két-három gombfocicsapata, azzal pöttyöztünk, de hogy saját kis matchboxom legyen, az elképzelhetetlen volt. Mi a labdának örültünk, ha volt egy gumilabda vagy egy bőrfoci. Istenem, bőrfocim soha nem volt! Talán csak akkor, ha valahol kiselejteztek egy szakadtat. De úgy, hogy tessék, itt egy bőrlabda, úgy nem.

Sajnos a szüleink már itt hagytak minket, anyu 2008-ban, apu pedig 2010-ben. Anyu olyan űrt hagyott maga után, hogy egyszerűen nem tudjuk földolgozni. Csodás anyukánk volt. Annyira lehetett érezni, hogy valami van körülöttünk, az isteni áldás, hogy egységben, szeretetben, békességben tudtunk élni. Ő nemcsak bennünket szeretett, hanem az idegeneket is. Akinek nem volt otthona, befogadta. Ha részeg volt valaki, behívta, a házunk külső részében lefektette, hogy aludjon egyet, mielőtt hazamegy. Tényleg olyan, mint egy szent, egy áldás volt, hogy a Jóisten őt adta nekünk anyának. Az utolsót is odaadta a gyerekeinek, csak hogy az álmaik valóra váljanak. Ő küzdött a mi álmainkért, mindent megtett értünk.

Apu egy kicsit másabb volt. Ő nagyon jó focista volt, rendkívül tisztelték a faluban, mindig öltönyben járt. Képzeld, micsoda kultusz vehette őt körbe, ha a gádorosiak azt mondták nekem, amikor már válogatott játékos voltam, hogy sosem leszek olyan, mint Csucsa, az apám.

Anyu rengeteget dolgozott. Először a kendergyárban, de azt ott kellett hagynia, mert annyira poros volt a környezet, hogy nem bírta a tüdeje. Emellett még dohányzott is. Miután leszázalékolták, elkezdett házaknál meszelni, elment idős nénikről gondoskodni, minden munkát megfogott. Anyu mindent a saját kezével teremtett meg, a bátyám sok munkát átvett anyutól. Amikor anyu elment meszelni, Mókus elment kidudvázni, és a jószágokat is már a testvérem látta el. Így kerültünk egy kicsit jobb helyzetbe, de még mindig nem volt fürdőszobánk, viszont már volt tévénk, lett egy magnónk és egy biciklink. A bátyám odaadta értünk az életét. Ő nem volt olyan asszony, aki nagy dolgokra vágyott volna. Szerette volna ő látni a jövőt is, de az volt a fontos, hogy legyen meg a mindennapi kenyerünk.

A labdarúgó pályafutás kezdetei és az argentin álom

A foci éltette, a futball iránti szeretet, az a közeg. Sohasem felejti el, a ’78-as világbajnokság ment a tévében, nyolcéves volt. Itt van előttem a kép, hogy ülök a tévé előtt, látom, ahogy Fillol, Mario Kempes meg Pasarella játszanak a döntőben, és a papírfecnik szállnak a stadionban, ellepi az egészet. Azt mondta: „úristen, ha egyszer ezt átélhetném!” Tizenhárom évvel később, az első válogatott meccsére várva, óriási papírfecnisőben ott állt a rosariói stadion lépcsőjén, Argentínában.

Kiemelkedő tehetségét már gyermekkorában felismerték. Kiszúrták, hogy ügyes, így nyolcévesen igazolt labdarúgó lett, és játszott a gádorosi egyesület serdülő csapatában, majd később az ifiben, és tizennégyévesen a felnőttben. Nyolcévesen elképzelte, ahogyan az argentin stadionban úgy hullik rá a konfetti, mint az 1978-as világbajnokság döntőjében Mario Kempes csapatára. Amikor meghívták a korosztályos válogatotthoz Pestre, a tsz-től kapott 1000 forintot, ami akkoriban komoly jövedelemnek számított.

Orosházán született, tizennyolc éves koráig Békés megyében játszott, előbb a Gádorosi TSZ SK csapatában (1978-1988), majd rövid ideig a Szarvasi Vasas Spartacus (1988) játékosa volt. P. I.: Anyu mindaddig nem engedett, amíg ki nem tanulom az iskolát, azt mondta, ha vége, mehetek focizni. És akkor jött is az első szarvasi ajánlatom, amit el is fogadtam. Onnan két hónap után behívtak a Honvédba, fél év múlva bajnok lett, kupagyőztes, a következő évben nagy válogatott. Két mérkőzés után behívták katonának, a Budapest Honvéd játékosa lett.

A kispesti évek és a válogatottság

Tizennyolc évesen került hazai pályafutása legfontosabb klubjához, Kispestre. 1989. március 11-én, az aktuális bundabotrány által megtizedelt Bp. Honvédban mutatkozott be az első osztályban, a Rába ETO elleni mérkőzésen. Első gólját 1989. augusztus 26-án a Haladás ellen szerezte. A kispestiekkel 1994 őszének végéig (illetve játszott aztán még hat mérkőzést 1995 őszén is) három bajnoki címet nyert (1988-1989, 1990-1991, 1992-1993), és kétszeres Magyar Kupa-győztes (1989, 1996) lett. Kispesti népszerűségére jellemző a szurkolóktól kapott beceneve: A legnagyobb király.

A válogatottban a dél- és közép-amerikai túrán, az argentinok ellen mutatkozott be. A Budapest Honvéd játékosaként 1991-ben egy Argentína elleni mérkőzésen lépett pályára első alkalommal a magyar labdarúgó-válogatottban. Az is egy valóra vált álom, hogy Pisont István a kedvenc stadionjában játszhatott.

Légióskodás és nemzetközi sikerek

Légióskarrierje elején rövid ideig szerepelt a belga élvonalban, az akkoriban magyarokat nagyon szívesen alkalmazó Charleroi-ban is. 1995-ben fél évet a belga Charleroi együttesében szerepelt, az év őszén visszatért Kispestre. 1995 végén igazolt Izraelbe, ahol a Beitar Jerusalem játékosa lett. A sárga-feketékkel két bajnoki címet szerzett (1996-1997, 1997-1998), a második évben a Toto Cup, a tulajdonképpeni Ligakupa győztese is lett. Az 1998-1999-es idényt Németországban, az Eintracht Frankfurtban töltötte, majd visszatért Izraelbe. A Hapoel Tel-Avivval 1999-2000-ben duplázott, bajnokságot és Izraeli Kupát nyert, majd 2002-ben újra megnyerte a Toto Cupot. Együttesével a 2001-2002-es idényben az UEFA-kupa negyeddöntőjéig jutott. 2002-ben az MSZ Asdód, 2003-ban a Bnei Jehuda játékosa volt Izraelben.

Visszatérés Magyarországra és edzői pályafutás

2003-ban Magyarországra szerződött, egy idényt az MTK Budapestnél töltött, majd 2004 és 2008 között a Vecsési FC-nél játszott.

Edzői karrier

Edzői pályafutását Vecsésen kezdte, majd 2008 és 2015 között az MLSZ kötelékében korosztályos válogatottaknál dolgozott. 2009-től utánpótlás-válogatottaknál dolgozott, és a 2009-es U20-as világbajnokságon bronzérmet szerző magyar válogatott másodedzője volt. Edzette az U17-es labdarúgó-válogatottat, 2012-ben az Európa-bajnokság elitkörébe jutott csapata. 2015-2016-ban a Szentlőrinci AC utánpótlás szakmai igazgatójaként tevékenykedett, 2016-ban kinevezték a DVTK másodedzőjévé. 2017 óta a Magyar Futballakadémián segíti a fiatal játékosok fejlődését, és edzőként visszatért korábbi együtteséhez, a Budapest Honvédhoz. Megbízott vezetőedzőként 2020-tól az NB I-es Honvédot irányította, és 2020 tavaszán Magyar Kupát nyert az együttesével.

Pisont István játékoskarrierjének főbb állomásai

Személyes reflexiók és az alapítvány

Pisont István pályafutása során nem csak a sikereket, de a nehézségeket is megtapasztalta. P. I.: Nagyon nehezen, épp emiatt talán majdnem vissza is fordultam. Ezt én korábbról nem ismertem. Persze otthon is volt cigányozás, de csak azokra a családokra mondták ezt, akik úgy is viselkedtek. Aztán följössz Pestre, zúdul rád, hogy cigány, cigány, cigány, és le is köpnek. De az a kimeríthetetlen versenyszellem, ami már annak idején, gyerekkorában is jellemezte, nem hagyta, hogy csak úgy föladjon mindent. Az emberek megszerették a személyiségét és a hozzá tartozó alázatot. Ezt a hármas egységet, az emberi oldalt, a játéktudást és a közösségbe való beilleszkedést látták a szurkolók.

1998-ban megházasodott, Diós Ágnest vette feleségül.

Pisont István ma is aktívan részt vesz a fiatal tehetségek felkutatásában és fejlesztésében. P. I.: Azt kérem az Jóistentől, abban segítsen, hogy legyen egy hely, ahol ezek a hátrányos helyzetű, tehetséges gyerekek mind együtt lehetnek. Most csak különféle tehetségkutató programok vannak, de ennél több kell. Tudom, hogy ezek a gyerekek min mennek keresztül, tudom, hogy mire van szükségük. Pisont István alapító tagja a Pisont István Tehetséggondozó és Fejlesztő Alapítványnak, ezzel is igyekezve segíteni a fiatalabb generációkat.

tags: #pisont #istvan #labdarugo

Népszerű bejegyzések:

• A Ferencváros sikerei
• adatvédelem a sportban
• Ibrahimović góljai és amerikai kalandja
• 1985 Várpalotai Bányász mérföldkövei
• A lábtenisz világbajnokság és a magyarországi helyzet