Paul Pogba, a Manchester United, és a csapatkapitányi örökség
Paul Pogba neve az elmúlt évtizedben egyet jelentett a kiemelkedő tehetséggel, a botrányokkal és a folyamatos pletykákkal, különösen a Manchester Uniteddel való kapcsolata és a csapatkapitányi szerepkör kapcsán. A francia sztárfocista - aki korábban a Manchester United és a Juventus játékosa is volt -, hosszú eltiltás után készül visszatérni a pályára, és minden jel arra utal, hogy nagy dobásra készül.
Paul Pogba karrierjének fordulópontjai és a Manchester United
Paul Pogba már fiatalon sem számított egyszerű esetnek. A szélesebb közönség valószínűleg 2012-ben találkozott először a nevével, amikor - még tulajdonképpen utánpótlás játékosként - kisebb balhé alakult ki az új szerződése körül. A Manchester United szeretett volna hosszabbítani a tehetséges középpályással, aki a felnőttek között is bemutatkozhatott, de a játékos ügynöke, Mino Raiola nem könnyítette meg a tárgyalásokat.
"Van egy-két ügynök, akit egyszerűen nem szeretek, és Mino Raiola közéjük tartozik" - mondta Sir Alex Ferguson egy 2015-ös interjúban. "Pogbával hároméves szerződést kötöttünk egyéves opcióval, amit szándékunkban állt aláírni. De aztán hirtelen megjelent Raiola, akivel már az első tárgyalás kudarcba fulladt. Olyanok voltunk, mint a tűz és a víz. Onnantól befellegzett nekünk, mert Raiola maga mellé állította Pault és a családját, a játékos pedig aláírt a Juventushoz."
A Juventus és a tehetség kiteljesedése
Pogbát nagyon sok kritika érte Angliában, és talán jogosan, azzal azonban nehéz lenne vitatkozni, hogy a karrierje szempontjából tökéletes döntést hozott. Ferguson a bajnoki címmel végződő 2012/2013-as szezont követően visszavonult az edzősködéstől, amely a Manchester United hosszan elhúzódó - és mind a mai napig tartó - válságát eredményezte. Manapság a Juventus sincs sokkal jobb passzban, 2012-ben azonban egyértelműen felfelé ívelő pályán volt.
A francia játékosnak Torinóban is várnia kellett arra, hogy nagyobb szerepet kapjon, de már az első szezonjában fontos játékosnak számított. Antonio Conte 18-szor tette be a kezdőbe a bajnokságban - ami a félelmetesen erős Pirlo-Marchisio-Vidal trió mellett nagy dolog volt egy 19 éves játékosnál - a 2013/14-es idényben pedig már ő volt a középpályás hármas egyik fix eleme. Andrea Pirlo, Arturo Vidal, Paul Pogba - a Serie A mezőnyének esélye sem volt egy ilyen Juventus ellen.
Pogba a torinói időszakában szinte értelmezhetetlen számokat hozott. Egy box-to-box nyolcashoz képest rendkívül gólerősnek számított (már a legelső idényében betalált ötször, a következő három évben 23 bajnoki gólt tett hozzá), és az előkészítések terén is a csapat egyik legjobbja volt (négy szezon alatt 23 gólpassz). Ezek a számok azonban még mindig nem írják le eléggé, miért gondolták sokan azt, hogy csak idő kérdése, mikor kerül hozzá az Aranylabda.
Miközben Pirlo a technikájával és a játékintelligenciájával emelkedett ki, Vidal elsősorban a kemény munkával és a fizikumával vált Conte egyik kedvenc futballistájává. Pogbában mindkét játékos erényei megtalálhatóak voltak: a kreativitás terén a legjobb irányító középpályásokkal is felvette a versenyt, csak épp az ő zsenialitását egy védekező középpályás testébe csomagolták. 2013 és 2016-ban Pogba állt a legközelebb ahhoz, amit tökéletes középpályásnak nevezhetünk.
Soha ne feledd Paul Pogba ragyogását...
A #Pogback és a visszatérés az Old Traffordra
Volt akkoriban egy ki nem mondott alapszabály a Juventusnál: aki menni akar, az mehet. Így aztán, amikor 2016-ban Pogba iránt a világ leggazdagabb klubjai kezdtek szaglászni, és a francia sztár nyitott volt a váltásra, csak az volt a kérdés, mennyi pénzt tudnak begyűjteni érte. Giuseppe Marotta végül alaposan megizzasztotta a Manchester Unitedet, és elégedetten dörzsölhette a tenyerét a 105 milliós profit láttán, de valószínűleg az Old Traffordon sem érezték úgy, hogy rossz üzletet kötöttek.
Az MU besült igazolásait tartalmazó, nem annyira rövid listán szerepelnek sokkal nagyobb és egyértelműbb lehúzások, Pogba pedig eleget törlesztett az árából ahhoz, hogy ne tekintsük befuccsolt transzfernek. Az azonban tagadhatatlan, hogy egy korszakosnak gondolt játékostól - aki Torinóban tényleg olyan szinten játszott, ami a középpályások új minőségének tűnt - kevés volt az az örökség, amit a nagy visszatérése során alkotott.
Torinóban a négy év alatt négy bajnoki címet nyert (kétségtelenül kevésbé versenyképes környezetben) és 2015-ben BL-döntőbe jutott a Juventusszal, Manchesterben azonban csak két trófeához járult hozzá: 2017-ben az Európa-ligát és a Ligakupát sikerült behúzniuk.
A francia játékos oroszlánrészt vállalt az EL-sikerből - bekerült a szezon legjobb csapatába is - a manchesteri időszakát azonban többnyire a csalódások jellemezték. Pogbát egy kultúrát meghatározó - sőt: azt megváltó - igazolásnak szánták, erre a szerepre azonban alkalmatlannak bizonyult. Időnként bizonyította, mennyire remek játékos, egyénileg a 2018/19-es szezonja is remekül alakult a 13 bajnoki góllal, a közeg azonban lassacskán őt is maga alá temette.
A következő táblázat összehasonlítja Paul Pogba teljesítményét a Juventusban és a Manchester Unitedben:
| Klub | Időszak | Bajnoki címek | Gólok (bajnokság) | Gólpasszok (összes) | Fontosabb trófeák |
|---|---|---|---|---|---|
| Juventus | 2012-2016 | 4 | 28 (összesen) | 23 | 4x Serie A, 2x Olasz Kupa, 2x Olasz Szuperkupa |
| Manchester United | 2016-2022 | 0 | 29 (összesen) | 28 | Európa-liga, Ligakupa |
Hozzáállásbeli problémák és a sérülések
Pogba példája tökéletesen szemlélteti, mennyire fontos minden labdarúgó életében, hogy a megfelelő környezetben játszhasson. Torinóban a világ egyik legjobban menedzselt klubjában futballozott, vezérek és győztesek társaságában, egy példátlan sikerszéria legelején. Manchesterben pedig a fejetlenség, a szervezetlenség és az átmeneti megoldások fogadták, csak épp még nagyobb elvárások és teljesíthetetlen küldetések mellett.
A francia játékos népszerűségi indexe azt is megérezte, hogy időszakosan Manchesterben is megvillantotta a zsenijét, voltak hibátlan mérkőzései és fantasztikus sorozatai, a kiegyensúlyozottság terén azonban meg sem közelítette a torinói időszakát. A jelenség részben a közegnek tudható be: Pogbával sokszor kísérleteztek az edzői, és rendre ugyanazt a konklúziót voltak kénytelenek levonni: vagy a védelem elől, vagy a kapu elől hiányzik a francia középpályás.
A stabil játékrendszer, játékstílus és szerepkör hiánya aligha segített, hogy megfelelően kibontakozzon, ám a hullámzásban ő is vastagon benne volt. A 2018-as világbajnokságon nem csak a francia válogatott, de az egész torna egyik legjobb teljesítményét nyújtva megmutatta, hogy ha kellően motivált, akkor tényleg pokoli nehéz határt szabni a játékának. Erre a Manchester United akkori edzője, José Mourinho is utalt.
"Nem hiszem, hogy ez arról szól, mi mit hozunk ki belőle. Neki kellene mindent beleadnia." - jelentette ki a portugál. "A szezon közben vannak nagyobb és kisebb meccsek, és aztán annál is kisebbek. Ilyenkor elveszítheted a fókuszt, a koncentrációt, de aztán megint jön egy nagy meccs. A világbajnokságon viszont az érzelem, a felelősség és a fontos döntések tétje is folyamatosan nő. Csoportkörből a nyolcaddöntőbe, onnan a negyeddöntőbe, majd az elődöntőbe és végül a döntőbe jutsz. Ezek táplálják a motivációt. Ezek segítenek a koncentrációban. Ez volt a tökéletes környezet számára."
Mourinho nyilatkozatából hiányzik némi önreflexió, valamire azonban alighanem rátapintott. A környezet - és itt jön képbe az edzői felelőssége, amit a portugál elhárítani igyekezett - sokat számít, Torinóban ő is sokkal egyenletesebb teljesítményt nyújtott. Lehetséges, hogy a pályája elején még éhesebb volt a sikerre. Vagy talán a Juventus győztes kultúrája tartotta fenn az érdeklődését. Az sem kizárt, hogy a csúcsra érés érzetét már attól megkapta, hogy a világ egyik legdrágább játékosa lett.
De a fókusz és a motiváció hiánya egyértelműen meghatározta a manchesteri időszakát. Talán már a gyakori sérülések is ennek a nem optimális állapotnak voltak köszönhetőek. Az Olaszországban töltött négy éve alatt 14 mérkőzést kellett kihagyna, Manchesterben viszont minden szezonra jutott egy-egy hosszabb kihagyás. A boka- és a combhajlító-sérülések idővel krónikus problémává váltak, ami miatt már Manchesterben felmerültek a kérdés, lesz-e még belőle teljes értékű futballista valaha.
A doppingügy és az eltiltás, majd az újrakezdés
A választ részben megkaptuk a Juventusnál, ahova 2022-ben - ismételten átigazolási díj nélkül - írt alá. A második torinói időszakában már csak nyolc mérkőzésen tudott pályára lépni, így a rossz gazdálkodás terhét nyögő klubvezetők alighanem felsóhajtottak a Juventus székházában, amikor kiderült, hogy megbukott az egyik doppingvizsgálaton, és hosszas huzavona után sikerült felbontani a szerződését.
Paul Pogba 2023 szeptemberében, a Juventus Udinese elleni szezonnyitója után bukott le tiltott szer használatával, amiért eredetileg négyéves eltiltást kapott. Az ítéletet azonban a Sportdöntőbíróság (CAS) 18 hónapra mérsékelte, így a büntetés 2025 márciusában lejárt. A középpályás ez idő alatt komolyan elgondolkodott a visszavonuláson is: „Igen, sok minden megfordult a fejemben, még az is, hogy abbahagyom a játékot. Négy év kihagyás után ki akarna engem? Fitt lennék-e még egyáltalán? Szerencsére azonban hittem magamban, tudtam, hogy nem szándékosan követtem el hibát, és végül csökkentették a büntetést.”
Pogba utoljára 2023 szeptemberében lépett pályára a Juventus színeiben, akkor mindössze 29 percet játszott. Teljes mérkőzést legutóbb 2022 márciusában, még a Manchester United játékosaként játszott végig.
A visszatérésre készülő Pogba az elmúlt hetekben az Egyesült Államokban edzett, ahol NFL-sztárokkal, például Tyreek Hill-lel is közösen tréningezett. Az igazi szenzációt azonban az okozta, amikor Instagram-oldalán Real Madrid mezben posztolt magáról képeket, a bejegyzés mellé pedig a következő üzenetet írta: Azt hiszem, itt az idő. A poszt azonnal felrobbantotta a közösségi médiát, a szurkolók pedig találgatni kezdtek, hogy Pogba valóban a Real Madridhoz igazol-e. Paul Pogba nem lesz a Real Madrid játékosa.
A francia játékost több csapattal szóba hozták, és a Monaco végül szerződést kínált neki, amit szombaton - két kitörő sírás között - alá is írt. Látszik, hogy tényleg nagyon mélyen járt az elmúlt két évben, mint ahogyan az is, mennyit jelent neki a visszatérés lehetősége. A francia játékos hazatér. Paul Pogba a Monaco játékosa lesz.
A Manchester United csapatkapitányi kérdései: Carrick örökli a karszalagot
Miközben Paul Pogba karrierje számos fordulatot vett, a Manchester Unitednél a csapatkapitányi karszalag kérdése is aktuális volt. Wayne Rooney távozásával talált új gazdára a karszalag. A Manchester United hivatalos közleményben jelentette be, hogy Michael Carrick lesz az új csapatkapitány. A karszalagot eddig viselő Wayne Rooney az Evertonhoz igazolt, ezért kellett új embert választani a posztra, a klub végül a rutinos játékos mellett döntött.
„Nagyszerű érzés és hatalmas megtiszteltetés, hogy egy ekkora klubnak én lehetek a csapatkapitánya. Ez lesz a tizenkettedik szezonom, sosem gondoltam volna, amikor 25 évesen ide szerződtem, hogy ennyi mindent elérhetek a klubnál. Önmagam szeretnék lenni továbbra is, nem is lenne helyes, ha ez a poszt megváltoztatna, kiabálnék a többiekkel és mindenkinek megmondanám, hogy mit tegyen. Én nem ilyen vagyok, beszélni fogok ugyan, amikor azt kell tennem, de egyébként inkább jó példát szeretnék mutatni a társaknak. Futballistaként érkeztem, most pedig hatalmas szurkolója vagyok a csapatnak. Az évek múlásával egyre jobban megszerettem a klubot, így a csapatkapitányi poszt igazán különleges számomra” - fogalmazott Carrick. A 35 esztendős középpályás 2006 óta a vörös ördögök játékosa. Az átigazolása óta eltelt 11 évben összesen 459 alkalommal játszott tétmérkőzésen a klub színeiben.
Vezetői szerepek és az öltöző kultúrája
A csapatkapitányi szerepkörről általánosságban is elmondható, hogy nem csupán egy karszalag viselését jelenti. „Látható az egyénisége. Soha nem kedveltem annak a meghatározását, hogy 'Te vagy ez, te meg az'. Úgyhogy tényleg úgy gondolom, hogy 11 kapitány játszik nálunk a pályán, nem igazán foglalkoztat engem ez az egész. Játékoskoromból nekem is sok fajta kapitányom volt. Aztán nem szabad elfelejteni természetesen [Roy] Keane-t se, aki fantasztikus kapitány volt. Nem beszélt sokat. Ebben a tekintetben szerintem Gary volt a legtöbbet beszélő kapitányom. De ez is csak egy a jellemzők közül ... te hozod az alapokat, a kultúrát az öltözőbe. Steve Bruce és Bryan Robson személyében korábban is voltak ikonikus kapitányaink. Nagy személyiségek.”
tags: #pogba #united #uj #csapatkapitanya
