A profi futball pénzügyi botrányai és adócsalási ügyei
A profi futball, mint globális jelenség, óriási bevételeket generál, és hatalmas összegeket mozgat meg. Ezzel együtt azonban, mint minden nagy volumenű üzleti területen, számos pénzügyi visszaélés, csalás és korrupció is jellemzi. A sportág története során nem ritkák a botrányok, amelyek rávilágítanak a rendszer árnyoldalaira.
Ne csodálkozzon senki, hogy a sosevolt, múlt, szurkoló és identitás nélküli felcsúti konstrukció nem szerepel a világ legnagyobb futballbotrányait érintő listánkon. Ezen ugyanis olyan esetek tűnnek fel, amelyeknek így vagy úgy, de köze van a sportághoz. Ha Mészáros Lőrinc és Orbán Viktor csörgőjátéka nincs is itt, felvillan a Marseille vesztegetési botránya, a Bosman-szabály meg Maradona is, meg persze a trójai faló, Vikidál Gyula, továbbá a Szerbhorvát nyelvkönyv.
A sport globalizációjának pénzügyi kihívásai és a játékospiac
Az elmúlt két évtized egyik fő trendje a sporttevékenységek globalizációja volt. Ezt a tendenciát jelzi az olimpiai játékok és a FIFA világbajnoksághoz hasonló megaesemények egyre növekvő nézőszáma. A FIFA szerint a világ négy évnél idősebb lakosságának több mint fele nézte a 2018-as világbajnokságot. Klubszinten, a növekvő költségvetéseknek köszönhetően, a nagy európai labdarúgóklubok világszerte kisebb klubokba és edzőközpontokba fektetnek be azzal a céllal, hogy tehetséges játékosokat találjanak és neveljenek. A marketingstratégiák is a nemzeti határokon túlra irányulnak. A sportipar értékének becslései a használt mutatók körétől függően változnak. 2018-ban a becslések 488,5 milliárd dollár és 756 milliárd dollár között mozogtak, ha csak a sporttal kapcsolatos termékeket vettük figyelembe, illetve ha más gazdasági ágazatokat, például a közlekedést és a szórakoztatást is beleszámítottuk.
A labdarúgás és a tenisz népszerűségük és globális elterjedtségük miatt reprezentatív példák a sportban fennálló pénzügyi egyenlőtlenségekre. A 2010-es dél-afrikai FIFA világbajnokság és a 2018-as oroszországi FIFA világbajnokság között a FIFA éves bevétele megháromszorozódott. Ugyanezen időszak alatt az európai versenyeken részt vevő futballklubok összesített bevételei 65 százalékkal, 12.774 millió euróról 21.083 millió euróra emelkedtek. Ennek következtében az átigazolási árak és a játékosok fizetései minden évben rekordokat döntöttek. Ehhez képest a globális bruttó hazai termék 25 százalékkal nőtt. Az öt nagy bajnokság (Anglia, Spanyolország, Németország, Olaszország és Franciaország) részesedése az európai összbevételből 2010 és 2018 között 69 százalékról 75 százalékra emelkedett, ami a legmagasabb szint, míg a többi 50 ország bajnokságainak részesedése 16 százalékról 12 százalékra csökkent. A bevételek elosztásának polarizálódása a legtöbb sportágban megfigyelhető. Számos nemzetközi és nemzeti szövetség küzd a média és a szponzorok vonzásáért.
A Vatikán állásfoglalása és a Bosman-szabály
Pápák már tiltakoztak védőoltás ellen, fogadták „égő aggodalommal” a nácizmust, és végül a Vatikán felemelte a szavát amiatt, hogy a futballklubok miként fizethetnek fontmilliókat és líramilliárdokat egy-egy focistáért, miközben egész megyék nyomorognak. Egy korai, de hatalmas átigazolás példája Gianluigi Lentini esete. 1992 nyarán a Torino FC villámléptű aranyifjújáért, a huszonhárom éves, de már válogatott balszélsőért, Gianluigi Lentiniért 18,5 milliárd lírát - 13,5 millió fontot - fizetett a feddhetetlen Silvio Berlusconi AC Milanja, és ezzel Lentini a világ legdrágább játékosa lett.
A játékosok mozgását és értékét alapjaiban változtatta meg a Bosman-szabály. Történt, hogy az Európai Bíróság a vonatkozó uniós szerződéseknek megfelelően Jean-Marc Bosman javára ítélt a futballtörténelem egyik legfontosabb perében. A szabály úgy szólt, hogy a klubok akkor is pénzt kérhetnek a játékosokért, ha lejárt a szerződésük. Az igazságszolgáltatás mindenesetre igazságot szolgáltatott, kimondatott, hogy a szabályozás szemben áll a munkaerő szabad áramlásának elvével, így nem kérhető átigazolási díj olyan futballistákért, akiknek véget ért a kontraktusuk, mehet mindenki az unió területén oda, ahová csak akar. Merthogy így a játékosok már évekkel megállapodásuk lejárta előtt nagyobb fizetést reklamálnak, a klubok meg mindent megtesznek, nehogy ingyen menjen az ember, akire annyit költöttek, így örökké tartó, brutális fizetést garantáló szerződések uralják ma a futballt, ahogyan Majka Tündi Bündi című száma a globális feminista slágerlisták utolsó helyét.
A fogadás és a korrupció hálózata a sportban
A fogadás és a sport szorosan összekapcsolódnak a modern sport korszakában. Sok olyan országban, ahol a fogadás legális, a fogadás finanszírozza a sporttevékenységeket közlottókon keresztül, amelyek nyereségét régóta sportszervezeteknek juttatják. Például a marokkói lottó finanszírozza a nemzeti sportügynökségüket. 2019-ben ez a hozzájárulás elérte az 50 millió eurót. A fogadások szponzorálás révén is finanszírozzák a sportot: 2020-ban a fogadási szolgáltatók a kiskereskedelmi vállalatok után a második legfontosabb mezszponzorok voltak az európai labdarúgóklubok számára. A fogadási vállalatok egyre inkább a nem európai piacokat is megcélozzák, mivel olyan országok, mint Brazília, India és az Egyesült Államok megnyitják fogadási piacaikat. Ezenkívül a fogadások további vonzerőt jelenthetnek a sportnézők számára, akik gyakran kevés érdeklődést tanúsítanak a játékok iránt, de a játékokból származó magánjellegű pénzügyi haszon lehetőségét szem előtt tartják.
Az internet megjelenése és tömeges elterjedése a 21. század fordulóján forradalmasította a fogadási ipart az online fogadások fejlődésével, amely világméretű fogadási piacot hozott létre. Ez lehetővé teszi például a fogadási szolgáltatók számára, hogy több fogadási weboldalon több fogadást téve csökkentsék a kedvezőtlen sporteseményekkel kapcsolatos kockázatokat. Így a külföldön elhelyezett hasonló fogadásokból nyert pénzzel kifizethetik a nyertes fogadásokkal rendelkező ügyfeleknek a nyereményeket. Ennél is fontosabb, hogy egyes fogadási szolgáltatók, akik csak egy joghatóságban rendelkeznek engedéllyel, az internetet használják arra, hogy világszerte a fogadókra célozzanak. A globális sportfogadási piac mintegy 80 százaléka illegálisnak tekinthető. Néhány év alatt a technológiai innováció a sportfogadást rendkívül volatilis, likvid és rosszul ellenőrzött pénzügyi piaccá alakította. Ez a fejlődés megkönnyítette a versenymanipulációban részt vevők tevékenységét is. Az eredmények előre történő rögzítésével (a „bundázással”) és a különböző platformokon történő nagyobb számú fogadás elhelyezésével jelentős összegeket lehet nyerni, minimális költségekkel és elhanyagolható lebukási kockázattal.
Bár a sportversenyek manipulálásának hosszú története van, az online sportfogadás megjelenése olyan mértékben súlyosbította a jelenséget, hogy nemzetközi és nemzeti szinten is hálózatok jöttek létre, amelyek megvesztegetik, kényszerítik és fenyegetik a játékvezetőket, a játékosokat és a klubtisztviselőket, hogy manipulálják a versenyeket, és így biztosítsák a kívánt eredményeket vagy eseményeket a versenyek során. Néhány esetben kiderült, hogy sportolók és tisztviselők is részt vesznek ezekben a tevékenységekben, amikor olyan versenyekre fogadnak, amelyekben maguk is részt vesznek. A manipuláció lehetőségét jelző riasztások száma a 2000-es évektől kezdve jelentősen megnőtt, és ez a tendencia egyetlen országot, sportágat és játékszintet sem kímél. A sportirányító szervek és a fogadási ipar közötti egyre szorosabb üzleti kapcsolatok is aggodalomra adnak okot, különösen néhány sportirányító szerv döntése, hogy megállapodásokat ír alá fogadási iparági vállalatokkal a sportversenyek kizárólagos adatszolgáltatási jogainak értékesítéséről. A fogadási cégek klubok szponzorálása további potenciális összeférhetetlenségeket és korrupciós lehetőségeket teremt.
Általánosságban elmondható, hogy a sportban a legális (vagy tolerált) fogadások intézményesülése normalizálta a fogadási magatartást és a kapcsolódó kockázatokat, és a játékosokat manipulátoroknak tette ki. A fogadások normalizálódásához számos társadalomban kapcsolódó másik szempont a sportolók, különösen a futballjátékosok körében a fogadók magas száma. A fogadási függőség oda vezethet, hogy a játékosok kenőpénzt fogadnak el vagy saját versenyeikre fogadnak, ami növeli a manipuláció kockázatát, amint azt a labdarúgásban végzett kutatások is bizonyítják. Az amerikai National Basketball Association kosárlabda-bajnokság egyik játékvezetőjének esete jól illusztrálja, hogy a szerencsejáték-függők mennyire sebezhetőek a szervezett bűnözés megkereséseivel szemben, ahogyan az olasz labdarúgó-mérkőzések manipulálási botránya is, amelyben egy játékos több mérkőzést is manipulált, hogy kifizesse szerencsejáték-adósságait.
E-sport és a korrupció új formái
A sport világát érintő másik technológiai fejlődés az e-sportok térnyerése. Az internet lehetővé tette, hogy a videojátékosok világszerte online játsszanak egymás ellen. Ez a tevékenység egyre professzionálisabbá vált, és ma már e-sport versenyeket is magában foglal, amelyek jelentős médiafigyelmet kapnak, nagy pénzdíjakat vonzanak, és egyre növekvő számú játékost és nézőt vonzanak. Az e-sport integritásának szabályozása azonban attól függ, hogy az egyes játékgyártók hajlandóak-e engedélyezni konkrét szabályok létrehozását, valamint a tevékenység felügyeletét és ellenőrzését. Az e-sportot nem szabályozza egy felelős globális nonprofit szervezet, mint a hagyományos sportokat. Az e-sport kétféle korrupcióra is különösen érzékeny. Először is, az e-sport versenyek versenykörnyezete és a tétjei miatt ugyanolyan típusú korrupt magatartásra hajlamosak, mint a hagyományos sportok: az e-sportban is jelentettek versenymanipulációs eseteket. 2020-ban az ausztrál rendőrség öt e-sport sportolót vádolt meg versenymanipulációs bűncselekményekkel. Másodszor, a médium virtuális jellege miatt sebezhetővé válik a játék lényegét befolyásoló strukturális manipulációval szemben.
Hírhedt pénzügyi és bundabotrányok a futballban
A Marseille vesztegetési botránya
Nem is értjük, miért nem lett még a NER díszpolgára Bernard Tapie, Marseille egykori köztiszteletben álló polgármestere, hiszen a politikus-üzletember élt-halt a futballért, és az Olympique Marseille elnökeként mindent megtett a kikötőváros csapatának sikeréért. Elnöksége alatt világsztárok sora igazolt a kikötővárosba, a csapat edzőjének elhozták az 1990-es világbajnok NSZK-válogatott szövetségi kapitányát, Franz Beckenbauert. Bár a csapat nagy sikereket ért el, ám kirobbant a vesztegetési botrány. Mint kiderült, a Marseille-től megkeresték az FC Valenciennes három játékosát, intézzék el, hogy a BL-döntő előtti fordulóban a kiscsapat küzdelem nélkül leadja a pontokat, csakhogy Tapie csapata pihenten utazzon az AC Milan elleni fináléra. Hosszas vizsgálat kezdődött, melynek végén elvették a Marseille bajnoki címét, a másodosztályba száműzték a csapatot, Bernard Tapie-t pedig börtönbe csukták. A rendőrség nyomozni kezdett a Marseille háza táján, mivel megpróbálták megvenni a Valenciennes-től az 1992-93-as idény utolsó meccsét. A pénzt tartalmazó borítékot a címzett egyik rokonának kertjéből ásták elő. Bernard Tapie több millió frankot költött a legjobb játékosok beszerzésére, és százezreket az ellenfél megvesztegetésére. Az ügy iróniája abban rejlik, hogy a botrány a csapat legnagyobb eredménye, az első BL-cím megszerzése után tört ki. A kupát már nem volt alkalmuk megvédeni. A Marseille-t a másodosztályba száműzték, Tapie-t pedig hat hónapra a börtönbe.
Luis Figo: az "árulás" ára
Az biztos, hogy Luis Figo jó esélyekkel indulna a Farkas Flórián-hazugságverseny portugáliai selejtezőjén. Történt, hogy 2000-ben elnököt választott a Real Madrid, és a kampányban bizonyos Florentino Perez bemondta: van egy papírja, rajta az aláírásokkal. Ez a garancia, hogy ha elnök lesz, Luis Figo a királyiakhoz szerződik. Addigra Figo mindenkinek elmondta, hogy természetesen Barcelonában kezdi meg a felkészülést, nem is érti, miről beszél az üzletember. Hogy aztán hamarosan bejelentsék: a portugál klasszis a Real Madrid játékosa lett. Barcelona történelme nem ismer ennél nagyobb árulást. Ahogyan az egyik transzparensen állt visszatérésekor: “Nagyon gyűlölünk, mert nagyon szerettünk”. És hogy mekkora ez a gyűlölet, mutatja, hogy második Nou Camp-beli fellépésén, 2002-ben az egyik szurkoló disznófejet dobott a pályára.
Brazil "Sípmaffia" és bírói korrupció
A megállapodás igen egyszerű volt: a két brazil bíró, Edílson Pereira de Carvalho és Paulo José Danelon készpénzért cserébe manipulálta egy csomó élvonalbeli, másodosztályú és Paulista állambeli meccs végeredményét. A piszkos hasznot külső befektetőktől kapták, akik gyanúsan magas összegeket tettek fel online fogadási oldalakon, bízva abban, hogy a korrupt bírók jó irányba tudják terelni a mérkőzések menetét. 2005-ben bukott be a biznisz, az ügy „Sípmaffia” botrányként vonult be a köztudatba.
Hertha BSC: feketén fizetések
A ’60-as évek közepén a Hertha BSC mesteri módon fogott hozzá a csaláshoz. A klub feketén kényszerült fizetni a szerződtetni kívánt játékosoknak, hogy meggyőzze őket. A kérdés az volt: honnan jött a pénz, és miért nem tűnt fel a könyvelésben?
Emilio Guruceta és az Anderlecht vesztegetési ügye
Annak ellenére, hogy a hírhedt 1970-es El Clásico után mindenki rossz szájízzel gondolt vissza a gyanús körülményekre, Emilio Guruceta vezethette az 1984-es UEFA-kupa elődöntőjét is, amelyben az Anderlecht a Brian Clough vezette Nottingham Forest ellen játszott. Az első mérkőzés után 2-0-s előnybe kerülő angol csapat végül 3-0-ra kikapott Belgiumban, miután szabályos gólját és két jogos büntetőjét nem adta meg a játékvezető. Tíz évvel később, az Anderlecht egyik nyugdíjba vonult tisztségviselője bevallotta, hogy „tizenötezer fontos kamatmentes kölcsönnel” segítette ki Gurucetát cserébe azért, hogy egyengesse a csapat útját a döntőig.
Byron Moreno: a bíró, a drog és a kampány
Ha a napfényes Itália helyi Nézőpont Intézete hasonlóan fontos és izgalmas eredményeket hozó, de legalább közpénzből fizetett közvélemény-kutatásokkal töltené idejét, mint a magyar tesó, akkor föltehetné azt a kevéssé gyakori kérdést: ki a leggyűlöltebb ecuadori ember Olaszországban? A játékvezető különleges tevékenységet mutatott be a vb-meccsen, mondhatjuk, hogy kitágította a játékvezetés kereteit, mint Verdi az operáét, amennyiben sok vitatható ítélete közül kiemelkedett, hogy második sárgával kiállította Francesco Tottit. Moreno azonnal közellenség lett Itáliában. Nem sokkal később ugyanis hazájában, Quitóban vezetett rangadót, hatperces hosszabbítást jelzett, hogy aztán tizenhármat tegyen rá, ami alatt két gólt lőtt a quitói csapat, volt vitatható tizenegyes, meg minden, amit akarunk. Az színezi a hihetetlen sztorit, hogy emberünk épp abban a városban volt képviselőjelölt, azaz hihetetlen innovációval próbálta csökkenteni a kampányköltségeket: fújt a hazainak. Természetesen vizsgálat indult ellene, eltiltották, aztán újabb botrány után befejezte a játékvezetést. Évekkel később Quitóból New Yorkba repült, ahol feltűnően ideges volt, a vámosok lekapcsolták, találtak nála hat kiló heroint, bevarrták pár évre.
Diego Maradona: a drogtesztek kijátszása
Ben Johnson óta nem bukott akkorát sportoló, mint Diego Maradona az 1994-es amerikai labdarúgó-világbajnokságon. Maradona Isten ajándéka volt az argentin népnek. A ’80-as években a Napoli vezetői szemet hunytak Maradona drogfogyasztási szokásai felett, de muszáj volt kitalálniuk valami igazán jó trükköt, hogy a véletlenszerű drogteszteket megússzák. Így történt, hogy a futball-legenda kapott egy gumiból készült, pénisz formájú pumpát, amibe valaki másnak a (kábítószertől mentes) vizelete került, és ezt a tárgyat húzta elő alsónadrágjából, amikor mintát kellett adnia. A 15 hónapos eltiltást eredményező 1991-es lebukása előtt a műpénisz számtalan alkalommal megmentette őt a drogteszteken.
Carlos Henrique Kaiser: a futballista, aki soha nem futballozott
Pelét, Zicót, Ronaldót, Ronaldinhót mindenki ismeri, Carlos Henrique Kaiser nevét azonban valószínűleg sokkal kevesebben. Pedig a saját szakterületén páratlan volt Kaiser, aki két és fél évtizeden át hitette el majdnem mindenkivel, hogy kivételes futballista, eközben alig lépett pályára, folyamatosan hazudozott, de a legtöbb helyen mégis imádták. Ez össze is foglalja röviden Carlos Henrique Kaiser történetét, de annyira erős sztóról van szó, hogy vétek lenne ennyivel letudni. Mert Kaiser valóban olyat tett, amit előtte és utána sem tudott senki, és bizonyos szempontból zseni volt, ugyanakkor nyilván egy csaló. Teljes nevén, Carlos Henrique Raposónak ugyanaz volt az álma, mint rengeteg fiatal brazilnak: híres futballista szeretett volna lenni, aki élvezheti az ezzel járó előnyöket: a pénzt, a szurkolók imádatát és nők rajongását. Az óriási dumájának, közvetlen, barátságos természetének, szerteágazó kapcsolatrendszerének köszönhetően elérte, hogy a brazil válogatott világbajnoka és csapatkapitánya, Carlos Alberto lehetőséget adjon neki az egyik legnagyobb brazil csapatnál, a Flamengónál. Persze rögtön kiderült, hogy futballozni nem tud, ezért hamar elküldték. A recept mindig ugyanaz volt: lesérült, majd a felépüléssel húzta az időt. A klubtulajdonos kétéves szerződéshosszabbítási ajánlatot tett neki, és még a fizetését is megemelték. Végül összejött neki az európai kaland is, és profi futballista lett, aki rengeteget partizott és falta a nőket. Később azt is elmondta, hogy általában a játékosok tudták, de legalábbis sejtették, hogy szélhámos, de mindenkivel jó volt a kapcsolata.
Argentin Labdarúgó Szövetség adócsalási botránya
Hatalmas botrány rázta meg az argentin futballt. A világbajnoki címvédő hazájában a fociszövetség elnökét, Claudio Tapiát adócsalással vádolják. Az ügy részeként tavaly decemberben házkutatásokat végeztek Claudio Tapiánál, az AFA elnökénél, továbbá egy közeli bizalmasánál és a szövetség helyettes pénztárosánál is. Az argentin igazságszolgáltatás vizsgálja a Sur Finanzasnak, annak a pénzügyi vállalatnak a számviteli gyakorlatát is, amely több élvonalbeli klubot, valamint az argentin nemzeti válogatottat is szponzorálja.
Arda Turan pénzügyi csalás áldozata
Arda Turan az Atlético Madridnál töltötte profi pályafutása legsikeresebb éveit, de a Barcelonában is megfordult, mielőtt visszatért volna hazájába. Turantól és kollégáitól egy korábbi török bankigazgató, Secil Erzan csalt ki tetemes mennyiségű pénzt. Az összegből Turan egyetlen fillért sem látott, sőt a bankár eltulajdonította a labdarúgó összvagyonát. „Azért döntöttem így, mert Erzan azt mondta, aki ebbe az alapba befektet, az jelentős profitra számíthat. Több mint 13 millió dollárt adtam oda neki - azaz minden pénzemet, amiért valaha is megdolgoztam. Azzal, hogy becsapott, lenullázta a vagyonomat, és megsemmisített mindent, amiért éveken át küzdöttem. Nagyon sajnálom, de ez az incidens rettenetesen kimerített. Hirtelen minden megtakarításom odaveszett” - ecsetelte a Barcelona egykori játékosa.
A magyar futball finanszírozási anomáliái
Kevés hír lehet már meglepő a magyar fociról, ami pénteken kiderült, mégis az. A kormány ugyanis úgy döntött, hogy 100 millió forintot ad a másodosztályú balmazújvárosi fociklubnak. Nem arról van szó, hogy nem volt eddig közpénz a fociban, hiszen szinte csak annak köszönhető a jelenlegi magyarországi, profinak mondott labdarúgás finanszírozásának fenntartása, hogy szinte államosították azt. Szemérmetlenül, mégsem úgy, hogy külön tétel lenne a magyar foci finanszírozása a költségvetésben. A bújtatott államosításra több módszer is van. A közszolgálati tévé például jelentősen túlértékelve vette meg a közvetítési jogokat, az MTVA által kifizetett díjból aztán a szövetségen keresztül kaptak a csapatok is. Vagy állami cégek szponzorálják a klubokat, olyanok is, amelyeknek nincsenek is lakossági ügyfelei.
A TAO-rendszer és a közpénzek felhasználása
És ott van a tao-rendszer, aminek a lényege, hogy nyereséges cégek nem az államkasszába fizetik be, hanem sportegyesületekhez terelik a társasági adójuk jelentős részét. A kulturális területen annyi visszaélés volt ezzel, hogy arra hivatkozva le is állították idén a taozást. A fociban is rengeteg csalás veszi körül a tao-pénzeket, de ott mégis megy tovább minden. Ahhoz ráadásul nem is kell csalni, hogy ezen keresztül finanszírozzanak egy rakás eszközbeszerzést a buszoktól a zokniig, vagy akár új épületeket is. Már amennyiben azokat nem az állami építi fel a központi költségvetésből, mint a stadionokat a profi csapatoknak.
A balmazújvárosi foci ebben a rendszerben is külön ékkőnek számít. A csapat tulajdonosa ugyanis az önkormányzat, a klub vezetője pedig Tiba István fideszes országgyűlési képviselő volt sokáig. Ez elég volt ahhoz, hogy a Balmazújváros története során először 2017 nyarán feljusson az első osztályba. Bevásároltak légiósokból, ennek ellenére a bajnokságban végig a kiesés ellen küzdöttek, majd el is buktak, egy idény után visszaestek a másodosztályba. Az ő idején - mint azt az Index kiderítette - a fociklubot birtokló önkormányzat olyan trükköket is bevetett, hogy a focistákat a város bérlakásaiba költöztette. Nem a városszéli szerényebb hajlékokba, hanem a központi részen lévő, értékesebb ingatlanokba. Viszont olyan kevés bérleti díjat fizettek ezekért, mintha szociális bérlakások lettek volna. Az elszállt igényt a fociklub részéről a fideszes országgyűlési képviselő, Tiba István azzal indokolta, hogy az első osztályból való kiesés miatt elvesztették a szponzorokat. Abból egyébként sem volt sok. Amikor még NBI-es volt a Balmazújváros, a klub büdzséjének 75 százalékát (!) az MLSZ központi támogatása tette ki, míg a maradék 25-öt a város és a kisebb szponzorok biztosították. Ha van komoly patrónus, akkor a cégek sokkal simábban ítélik meg a tao-pénzeket az adott klubnak. Ilyen például Tállai András a Mezőkövesdnél.
A kormány mégis úgy döntött, hogy a központi költségvetésből ad 100 millió forintot a „balmazújvárosi sportélet támogatására”, ami így elég általános hangzik, de konkértan megnevezik a Balmazújváros Sport Kft.-t, ami a fociklubos, minden évben veszteséges cég. Ez a 100 milliós támogatás a működéshez édeskevés lesz, a tartozások egy részét fogja tudni kifizetni belőle a klub. Viszont ezzel akár bent maradhat a még profinak számító NBII-ben (jelenleg a 17. helyen állnak a 20 csapatos bajnokságban), megelőzve olyanokat, akik kisebb költségvetésből dolgoznak, állami támogatás nélkül. Ott tartunk jelenleg, hogy már NER-es cégek sem akarják a közbeszerzéseken behúzott pénzek egy részét elégetni a magyar fociban, csak néhány kiválasztott klubnál, mint a Fradi, a Vidi vagy a Puskás Akadémia. Így aztán az állam nyúl a zsebébe.
A szombathelyi, NBI-es Haladás szintén anyagi probémákkal küzd. Itt is tulajdonos a fociklubban az önkormányzat, de nem 100 százalékos. 2015-ben lett a cég 75 százaléka a HALLMILL Kft.-é (ügyvezető a korábbi válogatott Illés Béla), a korábbi többségi tulajdonos városnak maradt 16,45 százaléka. és van még egy 8,55 százalék kistulajdonosok kezében. Tóth Miklós ügyvezető elismerte, hogy likviditási gondjaik vannak, „a várt támogatások, szponzori pénzek egyelőre nem érkeztek meg”. Hírek szerint félmilliárd hiányzik a költségvetésből, miközben bolgár válogatott játékost is szerződtettek a télen. Itt azért nem lenne meglepő, ha a klub többségi - és nem az önkormányzat kezében lévő - tulajdonát Mészáros Lőrinc veje, Homlok Zsolt venné át a HALLMILL-tól. Szintén van önkormányzati tulajdon a diósgyőri csapatot működtető cégben. Itt a többségi tulajdonos Leisztinger Tamás, aki a kormányváltás után érezte meg, hogy a korábbi balos kapcsolatai felett szemet hunyhatnak, ha támogat egy fociklubot (és megválik a szállodái jó részétől). Sok milliárdja bánta, de a csapat NBI-es lett, igaz az első osztályban gyengén szerepel. Miskolc fideszes polgármestere ezért folyamatosan azzal próbálkozik, hogy megszűnjön Leisztinger többségi tulajdona. És ott van a Kisvárda. A Balmazújvároshoz hasonlóan a Kisvárda is a semmiből lett NBI-es, és kieső helyen áll a bajnokságban. A korábbi sikeres szereplés mögött még ott volt Seszták Miklós fejlesztési miniszter, aki viszont tavaly kikerült a kormányból. Az NBI-es focicsapat költségvetése még úgy állt össze, hogy Seszták a háttérben volt. A klubot üzemeltető cég itt is az önkormányzat tulajdonában van. Anyagi gondokról az ő esetükben nem lehet hallani, de annyi légiósuk van (köztük román válogatott is), hogy a Fradi ellen 20 percig nem is volt magyar a pályán most szombaton a csapatban.
tags: #profi #futball #adocsalas
