Puskás Ferenc: A magyar és világfutball legendás alakja
Puskás Ferenc - Öcsi, Sváb, a Száguldó Őrnagy, Pancho, majd Cañoncito Pum - a földkerekség valaha volt egyik legjobb játékosa. Beltagja a legszűkebb elitnek, amelybe csak Pelé, Di Stéfano, Maradona, Ronaldo és Messi tartozik. Minden idők legjobb magyar futballistája, akit az UEFA 2004-ben az előző ötven év legjobb magyarjának voksolt. S nem utolsósorban: a földkerekség jegyzett bajnokságaiban az egész XX. század gólkirálya.
Andy Roxburgh, a FIFA egykori technikai igazgatója élete meghatározó pillanatának nevezte, amikor először játszani látta. Pelé, amikor Budapesten járt, csak annyit mondott róla: „Nem született még a világra olyan csatár, akinek az övénél csodálatosabb bal lába lett volna.” Denis Law, a Manchester United hajdani szupersztárja pedig mindenkit félretolva vágtázott felé, amikor megpillantotta.
A kispesti kezdetektől a Honvéd száguldó őrnagyáig
Puskás Ferenc Purczeld Ferenc néven született Budapesten 1927. április 1-jén. Évtizedeken keresztül más, egy nappal későbbi dátum volt ismert - mint kiderült, édesanyja, Bíró Margit így akarta elkerülni, hogy a fiát gúnyolják azért, mert a „Bolondok napján” született. Apja, az egykori félprofi játékos - majd edző - Purczeld Ferenc már akkor tudta, csodákra képes a srác. A szinte mindenki által Öcsinek hívott fia mindössze tíz és fél évesen került be a Kispesti AC kölyökcsapatába miután kikönyörögte a csapat intézőjénél, hogy hamis igazolással, Kovács Miklós néven bár, de hadd játsszon. Tízévesen még elemista volt a kispesti Petőfi utcai iskolában - nem sokkal korábban íratták át oda a Szegfű utcaiból -, de már igazolt játékosnak mondhatta magát. Igaz, a dokumentum még Kovács Miklós nevére szólt.
Tizenhat évesen, 1943. december 5-én bemutatkozott az első osztályban. Egy héttel később belőtte első „felnőttgólját” is. Onnantól kezdve villámgyorsan alakult a karrierje. Első NB-s szezonjában 18 mérkőzésen 7 gólig jutott, aztán a következő két esztendőben két meccsenként lőtt egy gólt.
A háború vége utáni években a Kispest az ország legjobb csapatai közé emelkedett. Bár a bajnoki címet nem tudta megszerezni, a két gyermekkori barát, Bozsik József és Puskás Ferenc köré nagyszerű csapat épült. Közben a hadsereg irányítói szemet vetettek a Kispestre, amely 1949 decemberében tulajdonképpen beleolvadt az új „kiemelt fontosságú” óriásklubba, a Honvédba. A piros-feketéből piros-fehér lett, abban az idényben, amelyben az idényt KAC-ként kezdő, de már Honvédként záró csapat megszerezte első bajnoki címét. Puskásék az elkövetkező bő fél évtizedben e nevet ismertették meg a nagyvilággal. A Bp. Honvéd 1956-ig ötször nyerte meg az országos bajnoki címet, Puskás pedig az 1948-as, első gólkirályi címét megtoldotta még hárommal. Mindmáig a klub történetének leggólerősebb játékosa, a magyar élvonalban 350 mérkőzésen 358 gólt ért el.
Az Aranycsapat vezére és a világ sikerei
Puskás Ferenc 1945. augusztus 20-án góllal mutatkozott be a válogatottban. A mai számítás szerint 85 mérkőzésen 84 gólt szerzett. Gólt lőtt Európa legjobb kapusainak, Sentimentinek, Zemannak, Svenssonnak, Bearának, Merricknek, Tureknek, Jasinnak, Turgaynak. A magyar válogatottban a leghosszabb gólsorozatát 1949. július 10. és 1950. október 29. között érte el: kilenc egymást követő mérkőzésen talált a kapuba, és összesen 19 gólt szerzett.
Az Aranycsapat kapitányaként olimpiai bajnoknak, világbajnoki ezüstérmesnek, az Európa-kupa, másképpen a Gerö-Svehla-kupa győztesének mondhatta magát. A magyar válogatott az 1952-es Helsinki olimpián aratta az első igazán nagy győzelmét, melyen Puskás már csapatkapitányként szerepelt. Az olimpiai focidöntőjében 2:0-ra megverte a jugoszláv ellenfelét, így aranyérmet szerzett hazánknak. Részese volt - az előbbieken kívül - olyan fényes és visszhangos győzelmeknek, mint a londoni 6-3 (az Évszázad mérkőzése) és a budapesti 7-1 az angolok ellen. Talán a helsinki döntőt leszámítva akkor játszott a legjobban, amikor a legjobban kellett, a római stadionavatón és a londoni „Évszázad mérkőzésén” különösen pazar teljesítményt nyújtott. Az évszázad mérkőzésének nevezett találkozó után az angolok, akik addig hazaiban még sohasem kaptak ki, meglepetten tapasztalták a 6:3-as veszteséget, mely olyannyira sokkolta őket, hogy rögtön meg is állapodtak egy visszavágóban, melyet fél évre rá rendeztek meg Budapesten.
A győzelmi sorozat az 1954-es Vb-n ért véget, ahol 3:2-re kaptunk ki az NSZK-tól, így a második helyen végeztünk. A svájci világbajnokság a brazilok és az uruguayiak elleni találkozóját leszámítva, ahol sérülését kúrálta, miután a nyugatnémetek elleni első találkozón Liebrich csúnyán lerúgta, Puskás aktív résztvevője volt. Még mindig ez a sérülés, illetve Puskás a finálé előtti gyors felgyógyulása a magyar futball egyik nagy polémiája. Akadtak, akik Sebes Gusztávot hibáztatták, mondván, miért állította be a döntőre még nem teljesen egészséges kedvencét.
Lehet mégis Magyarország nyerte a világbajnokságot 1954-ben? | Félidő!
Emigráció és a Real Madrid
Puskás a forradalom kitörésekor családjával elhagyta az országot. Csapatkapitányként vezette a Budapesti Honvéd 1956 novemberében induló csaknem négy hónapos nyugat-európai és dél-amerikai túráját, amelyen az ő személye jelentette az elsőszámú vonzerőt. A túra végén úgy döntött, nem tér haza. Félt a megtorlástól. A Magyar Labdarúgó Szövetség 1957 tavaszán a FIFA-n keresztül külföldre is kiterjesztette az eltiltást, hogy a kint maradt játékosok ne lehessenek profik. Ennek ellenére Puskás Bécsben a Wiener Sportclubnál edzett, sőt, előszerződést is aláírt, miközben a magyarokból alakult csapattal játszott néhány gálamérkőzést. A milánói Internazionale tett neki először ajánlatot, ott edzett egy darabig. Tizennyolc kilónyi súlyfelesleggel. Ám mégsem emiatt nem szerződtette őt a fekete-kék klub, hanem mert adminisztrációs nehézségek támadtak: az átigazolási határidő lejártakor Puskás még az eltiltás hatálya alatt állt. A külföldön maradt magyar játékosok közül Puskás Ferenc és Czibor Zoltán kényszerült a leghosszabb kihagyásra.
1958 tavaszán az az év februárjában - a müncheni repülőgép-katasztrófában - szinte a teljes első csapatát elvesztő Manchester United arra kérte a FIFA-t, engedélyezze, hogy a három eltiltott magyar világklasszist, Puskást, Kocsist és Czibort kölcsönbe vehesse. Az ügy az MLSZ, vagy inkább a magyar politikai vezetés makacsságán bukott el. Puskás Bécsi lakásán egyik este csörgött a telefon. Kubala jelentkezett, aki annyit mondott, hogy Saporta, a Madrid elnökhelyettese napokon belül Bécsbe érkezik, mert beszélni akar Östreicherrel. Östreicher Emil, a „királyi klub” sportmenedzsere, technikai igazgatója nagy szerepet játszott abban, hogy Puskás végül Madridba került. Puskás Öcsiből Madridban Pancho Puskas lett, de ez csak arra értendő: ott is a legnagyobb sztárok közé, a legnagyobb kedvencek közé emelkedett.
A 33. évében járt már, mire befejezte első „légiós” idényét - varázslatosan játszott ő, akiről már 1956 elején azt mondták itthon, hogy közeli a pályafutása vége, elhízott, nem tud megújulni, kiégett. Az elkövetkező hat hétben megmutatta, hogy nem csak hogy a világ legjobb, hanem a legnagyobb akaraterővel rendelkező játékosai közé is tartozik. Pokoli erőfeszítéssel másfél hónap alatt lefogyott. Amikor Puskás bemutatkozott a „királyi klubban”, már spanyol állampolgárnak mondhatta magát. 1958. augusztus 11-én kapta meg új okmányait.
A Real Madridban akkoriban Alfredo Di Stéfano, a korszak első számú játékosa volt a „főnök” a pályán. Di Stéfano azt is tudta, hogy számára a csúcsformában lévő Puskás vetélytársat is jelenthet. A szezon végén mindössze egy találattal maradt le Di Stéfano mögött a góllövőlistán, s tagja volt az újra BEK-győztes csapatnak. Az ötvennyolc-ötvenkilences szezon utolsó meccse előtt Puskás és Di Stéfano holtversenyben vezette a góllövőlistát. A Madrid a Granada ellen zárta a szezont. Az egyik támadásnál Öcsi jó helyzetbe került, de bepasszolta a labdát Di Stéfanónak, szinte felajánlva neki a gólkirályi címet. Alfredo Di Stéfanóval, Puskással, sőt Paco Gentóval, Kopával, Riallal, Santamariával, s a többi világklasszissal az ötvenes évek második felében a Real Madrid szilárdan ült az európai futball trónján.
Máig élő csúcsok a Real Madrid színeiben
Puskás Ferenc lenyűgöző eredménysora a Real Madridban:
- Ötszörös spanyol bajnok (1960-1961, 1961-1962, 1962-1963, 1963-1964, 1964-1965)
- Spanyol Kupa-győztes (1962)
- Háromszoros BEK-győztes (1959, 1960, 1966)
- Kétszeres BEK-döntős (1962, 1964)
- Világkupa-győztes (1961)
- Négyszeres spanyol gólkirály (1960, 1961, 1963, 1964)
Élete egyik legjobb meccse az Eintracht Frankfurt elleni, 7:3-ra megnyert BEK-döntő volt. Négy gólt szerzett! A 34. évében járt már, amikor négy gólt szerzett az Eintracht Frankfurt elleni BEK-döntőben (ez máig rekord a legrangosabb európai kupasorozat történetében!), és amikor a France Football Aranylabda-szavazásán második lett. A glasgow-i BEK-döntő után nem sokkal újabb címet gyűjtött be a Madrid: az első ízben kiírt Világkupa győztese lett a Peñarol legyőzésével. Puskás Ferenc - a magyar Aranycsapat egykori kapitánya - hat gólt szerzett a tizenkettőből.
1958 és 1966 között 262 mérkőzésen 242 gólt szerzett a Real Madridban, visszavonulásakor csupán Alfredo Di Stéfano előzte meg a klub örök-góllövőlistáján. (Azóta is csak négyen, Santillana, Raúl, Cristiano Ronaldo és Karim Benzema kerültek eléje.) A klubtörténet tíz legjobb góllövőjéből egyedül a portugál szupersztárnak jobb a meccsenkénti gólátlaga Puskásénál! A Real Madrid történetében társrekorder az egy bajnoki mérkőzésen szerzett legtöbb gólt tekintve (ötöt rúgott az Elchének 1961. január 22-én), ugyancsak társrekorder az országos kupában egy mérkőzésen szerzett gólokat tekintve (1961. június 18-án hat a Betis ellen). Aztán a nemzetközi kupatalálkozókat tekintve (kétszer is négy gólt ért el, 1960-ban az Eintracht Frankfurt, valamint 1965 őszén a Feijenoord ellen), egyedüli rekorder a nemzetközi kupadöntőkben egy találkozón elért legtöbb gólt tekintve (az a bizonyos négyes az Eintracht elleni glasgow-i BEK-döntőben), s ő az egyedüli, aki két gólt is szerzett a „régi” Világkupadöntők valamelyikében (1960. szeptember 4-én, a Penarol ellen). S még valami: egyedül ő szerzett két BEK-döntőben is legalább három gólt (1960-ban négyet, 1962-ben, a Benfica ellen 5-3-ra elveszített fináléban hármat).
Nyolcvanöt magyar válogatottságán kívül 1961. november 12. és 1962. június 6. között négyszer játszott a spanyol válogatottban is, utoljára a chilei világbajnokságon. A 37. évében, amikor éppen tíz évvel a „6-3” után a világválogatottban futballozott a Wembley-ben, a 38. évében, amikor megszerezte pályafutása utolsó gólkirályi címét a spanyol első osztályban.
Edzői pályafutás a világ körül
A visszavonulása után sem szakított a futballal. Spanyolországban kezdett dolgozni, majd hamarosan Észak-Amerikába került. Az akkor alakuló profi bajnokságban, a Vancouver együttesénél ügyködött. Ott élte meg edzői pályafutásának legnagyobb sikerét, óriási meglepetésre a BEK döntőjébe vezette az athéni Panathinaikoszt. Görögországból távozva szinte bebarangolta az egész golyóbist, dolgozott Dél-Amerikában, Ázsiában, Európában, Afrikában, s újra Európában, majd Ausztráliában is.
Edzősködött a Murciában (1974-1975), Rial segítőjeként a szaúd-arábiai válogatottnál (1975-1976), majd a Colo-Colóban (1976-1977), az AEK Athén (1978-1979), az Al-Maszri (1979-1984), a Sol de América (1985), a Cerro Porteño (1986) és a South Melbourne Hellas (1988-1991) csapatánál. Edzőként háromszoros görög bajnok (1969-1970, 1971-1972, 1978-1979), BEK-döntős (1971), ausztrál bajnok (1991) és kupagyőztes (1990).
Örökség és emlékezet
1981-ben - 25 év után először - látogatott újra Budapestre, aztán 1992-ben végleg hazaköltözött. Kispest díszpolgára lett, 1992-ben kinevezték a Magyar Labdarúgó Szövetség utánpótlás-, majd nemzetközi igazgatójának. 1993-ban még a szövetségi kapitányi posztot is elvállalta, hogy segítsen a magyar futballon. 1994-ben FIFA Érdemrendet kapott, 1997-ben a Nemzetközi Olimpiai Bizottság az Olimpiai Érdemrend ezüstfokozatával tüntette ki, majd az Évszázad Labdarúgója Gálán a XX. század gólkirályaként ünnepelték, a következő esztendőben pedig bekerült a FIFA Hírességek Csarnokába. 1999-ben a magyar sport tiszteletbeli nagykövete lett. 2001-ben az évszázad legjobb férfi sportolójává választották.
2001-től egészségi állapota rohamosan romlott, Alzheimer-kórt diagnosztizáltak nála. 2002-ben az Aranycsapat játékosai közül harmadikként neveztek el róla stadiont: a korábbi Népstadion vette fel a nevét. (Amelyet azóta átépítettek, 2019-ben nyílt meg újra, Puskás Aréna néven.) A Puskás Múzeum kultikus hely. Része a Puskás Ferencről elnevezett nemzeti stadion hatalmas épületegyüttesének, mégpedig az egyetlen olyan része, amely a régi Népstadionból megmaradt. A stadion még Puskás életében, a 75. születésnapján, 2002-ben vette fel a nevét. 2006-ban itt állt Puskás ravatala, ahol tízezrek búcsúztak tőle. És itt épült meg a megújuló magyar futball szimbólumaként az új szentély: a Puskás Aréna.
Puskás Ferenc 2006. november 17-én hunyt el az akkor már évek óta az otthonául szolgáló Kútvölgyi Kórházban. December 9-én a nemzet halottjaként temették el a Szent István-bazilikában, temetése napjára nemzeti gyásznapot rendeltek el. A magyar futball valaha volt legnagyobb alakja távozott közülünk. De azóta sem felejtették, a világ egyetlen szegletében sem. Nevét viseli a FIFA az esztendő legszebb góljáért felajánlott díja. Azóta minden évben kiosztják a Puskás Ferenc-díjat az esztendő legszebb gólját szerző játékosnak. Ugyancsak nevét viseli a felcsúti labdarúgó-akadémia. Puskás Ferenc mellszobra Kispesten, egész alakos szobra Óbudán áll, s 2013. november 16. óta Szentesen is látható Puskás-szobor. A Real Madrid edzőközpontjában 2013. október 24-én avatták fel „Pancho” mellszobrát. Immár utca is őrzi az emlékét Madridban.
