Horváth Judit: A PVSK legendás csapatkapitánya és örökös emléke

Ha Pécs, akkor a női kosárlabdacsapat - amíg még egy volt -, annak zseniális szurkolótábora, a Lauber Dezső Városi Sportcsarnok, Rátgéber László, Fűzy Ákos, Iványi Dalma és mindenekelőtt Horváth Judit, írásunk hőse. Húsz évvel ezelőtt, 1997. szeptember 12-én hunyt el közlekedési balesetben Horváth Judit, a pécsi és a magyar kosárlabda egyik legnagyobb alakja, háromszoros magyar bajnoka, 67-szeres válogatottja. Mindössze 34 éves volt, tragikusan korán távozott közülünk.

Bárcsak ne indult volna be aznap reggel kismotorod! Azzal jártál, pedig te voltál a helyi kosárlabdázás ikonja, a Horváth Juci, akinél talán senkit nem szerettek jobban a városban. És bárcsak másfelé ment volna az a fránya kamion lassan 25 éve, 1997. szeptember 12-én. De nem ment másfelé, te pedig kanyarodás közben a kamion kerekei alá kerültél. És nem volt tovább… Ott, azon a pénteki napon majd belehalt a fájdalomba a város, mert tudták kit veszítettek el. Elveszítették a csapat lelkét, az apró, 11-es számú irányítót, aki mégis a legnagyobb volt: Horváth Judit.

Bárcsak ne indult volna reggel a Babettád, hiszen rengeteg terved volt. Harmincnégy éves voltál, s addig mindent a PVSK-nak adtál. Nem túlzás, csak akkor mozdultál ki a városból, ha a kosárcsapat idegenben játszott. Vágytál valami újra, meg arra is, hogy többet lehess a családoddal, a kisfiaddal, Balázskával és a férjeddel. Tudtam, hogy újságírónak készültél, sőt, már jelentek meg írásaid Pécsen. A bajnoki rajt előtt néhány nappal egy rádióadásban azt mondtad, jó lenne magyar bajnokként és kupagyőztesként befejezni a karrieredet. Talán ez is megfordult a fejedben a Babettán ülve, mikor a kereszteződésben utolérted a kamiont. A monstrum kanyarodni kezdett és te is…

A pályafutás kezdetei és az első sikerek

Bercsényiné Horváth Judit, vagy ahogy mindenki hívta, „Juci”, 1963. február 25-én született Pécsett. A Komarov Gimnáziumban érettségizett, és a kosárlabda iránti szeretete már az általános iskolában megmutatkozott. Varga Ferenc edző irányításával vált kiváló játékossá, már 1982-ben az első osztályban is bemutatkozott a PVSK színeiben.

Ez a csapat 1984-ben a PVSK történetének addigi legjobbjaként a 6. helyen végzett, majd 1985-ben bronz-, 1987-ben ezüstérmet szerzett. Horváth Judit 21 éven át tartó élvonalbeli pályafutása alatt csak és kizárólag a PVSK-ban játszott, pécsi születésűként. Háromszoros magyar bajnok, hatvanhétszeres válogatott, és 1991-ben a válogatottal bronzérmet szerzett az Izraelben megrendezett Európa-bajnokságon.

Húszéves korában egy súlyos térdsérülés majdnem derékba törte pályafutását, de átlagon felüli akaraterejének köszönhetően, teljesen rendbe jött. Tagja volt annak a PVSK-Co-Ordernek, amely Vertetics István vezetésével 1992-ben először nyert bajnokságot, megalapozva ezzel a következő évek sikereit. Később még két arany- és két bronzérmet is nyert.

A Rátgéber-korszak és a bajnoki címek

1992 óta a Pécs már a harmadik bajnoki aranyát szerezte meg. Mindhárom győzelemben kulcsszerepe volt Horváth Juditnak, a pécsiek kedvenc Jucijának. A 1992-ben bajnok Pécs 1993-ban hatodik lett, az addigi vezetőedző, Vertetics István lemondott és Sopronba szerződött. Ekkor érkezett Pécsre Rátgéber László, aki még nem volt 27 éves, amikor 1993-ban a Pécs vezetőedzője lett. A csapat egy része idősebb volt nála, így a csapatkapitány, Horváth Judit is.

Molnár Csaba „Rátgéber az isten!” című könyvében olvashatjuk, hogy ha nincs Horváth Juci, talán ő sem marad sokáig a klubnál. Rátgéber óriási hatással volt a csapatra, és a beilleszkedésben és a kiteljesedésben olyanokra támaszkodhatott, mint a pályán az elbűvölő csapatkapitány, Horváth Judit. Amikor Rátgéber László Pécsre került edzőnek, kicsit tartott Judittól, hiszen idősebb volt nála. De Juci meglátta benne a zsenit, és egy bólintás elég volt a csapat felé, hogy higgyenek benne. Elképesztő sikereket értek el. Zúgott a Rátgéber-egyetem, Pécsre pedig kikapni járt minden rivális.

Horváth Judit az egyik oka, hogy cirka 25 éve lehet azt is kiabálni a pécsi kosaraslányok tiszteletére, hogy „PVSK, kurva jók vagyunk!” Ő töltötte be a városban és a csapatban azt a státuszt, amit később Iványi Dalma örökölt meg tőle hasonló tulajdonságai, stílusa, teljesítménye és odaadása miatt. Iványi Dalma 1994-ben igazolt Pécsre Kecskemétről, Juci mögött volt második számú irányító, már első közös évükben bajnokok lettek.

Molnár Csaba könyvéből Rátgéber László Horváth Juditról:

„Juci számomra a pécsi kosárlabda szinonimája. Pécs egyik ikonja. Csak rá lehetett számítani! Soha, senki nem szólt egy rossz szót sem rá! Csak pozitív dolgokat tudok róla mondani! Példamutató volt. A mai napig él bennem, hogy ha bármikor valami problémával küszködtem, csak ránéztem, és ő egyből tudta, miről van szó, egyből segített. Hihetetlen szeme volt, nem kellett semmit magyarázni neki. Nem lehet leírni, hogy mit is jelentett ő a csapatnak! Számomra ő a legeslegnagyobb játékos, akit valaha edzettem! Az összes kupám közül kettőt ő nyert meg nekem! Ha csak az egyik kosarat bedobja, akkor nyertünk! Ha nem, akkor veszítettünk! Nem szerette, ha én mérges voltam rá, ha kiabáltam vele. Emlékszem, egyszer valamiért mégis kiabáltam vele, ő pedig azt mondta, ’László, ne rám kiabáljon, inkább a Gyöngyire kiabáljon!’”

Horváth Judit nyilatkozata 1995-ből:

„Kaptam két Pro Communitate díjat, aztán tavaly megkaptam a Pro Civitate díjat, ami nemcsak a játékos, hanem a polgár Horváth Juditnak szól. Jó esik, ha elismerik a munkámat, de nem ez tart itt Pécsen, sokkal inkább a szeretet, a csapatszellem és a baráti légkör. Sokan nem hiszik el, hogy létezik ilyen, pedig mi ezt komolyan csináljuk, évről évre jobbak akarunk lenni.”

Zsolnay Gyöngyi visszaemlékezése:

„A mi kis Jucink! Hihetetlen volt! Mindig! Azt hiszem, ő Rátgéber segítőjeként funkcionált. Azonnal megértette, hogy mit is akar Rátgéber, ami nem mindig volt egyértelmű, hiszen ő egy elég temperamentumos ember. Juci volt az, aki lefordította, továbbította a dolgokat. Együtt tudott élni Rátgéberrel, megértette őt. A pályán meg volt a zsenialitás, hogy egy apró ember hogy tud ilyen szinten játszani! Hogy tudja a csapatot vinni a hátán! Nem szabad elfelejteni a dobásait! Olyan zseniális ütemben dobott, hogy a mai napig nem értem, hogyan csinálta. A kétkezes dobás volt a specialitása. Nagyon szerettem vele játszani!”

Elveszett labdák és örök szív: Horváth Judit játékstílusa és személyisége

Horváth Judit a hétköznapok hőse, Pécs imádott sportolója volt. Megnyerő egyénisége, csodálatos játéka, egész pályafutása során mutatott önzetlensége tette azzá, akit mindenki feltétel nélkül tisztelt, és szeretett. Irányítóként szerepelt, legendás kétkezes dobásai mindig a legjobbkor hullottak be az ellenfél gyűrűjébe. Óriási szíve volt, számára nem létezett elveszett labda, egyik ismertetőjegyének a kétkezes dobása számított.

Mikor hozzá került a labda, bemutatta a variációt, megindult, és vagy adott egy zseniális passzt, vagy az apró termete ellenére átcikázott az óriások között és dobott egy kétpontosat. Húszéves korában egy súlyos térdsérülés majdnem derékba törte pályafutását, de átlagon felüli akaraterejének köszönhetően, teljesen rendbe jött. Ez is mutatja kitartását és elszántságát.

A PVSK: Egy sikerkorszak rövid története

Immár nyolc éve annak, hogy jogutód nélkül megszűnt az utolsó két idényében éppen Pécs 2010 néven kosarazó női csapat, a magyar kosárlabda történetének egyik legmeghatározóbb együttese. Az 1919-es alapítású pécsi vasutasklub 1946 óta élő szakosztálya a '90-es évek közepétől a kétezres évek első évtizedének végéig élte a fénykorát, Pécsre nem csupán a magyar, de az európai riválisok is remegő térdekkel érkeztek.

Az 1993-ban kezdődő Rátgéber-korszak termése nyilván örökre felülmúlhatatlan: bajnoki és kupagyőzelemből is kilencet-kilencet jegyez a Vajdaságból nem egészen 27 évesen érkező mester, aki háromszor az Euroliga négyes döntőjébe is bevitte lányait. Irányításával bajnoki aranyból az elsőt éppen negyedszázada, 1995. április 17-én, Húsvéthétfőn nyerte meg az akkoriban PVSK-Dália néven kosarazó csapat, amely kétéves közös munka után ért fel Rátgéber Lászlóval a csúcsra.

A váratlan tragédia és a város gyásza

1997. szeptember 12-én jött a szörnyű hír, amely megrázta a várost és a kosárlabdatársadalmat is: közlekedési balesetben elhunyt a csapat örökös kapitánya, Bercsényiné Horváth Judit. A PVSK legendás irányítója, örökös csapatkapitánya az utolsó évadjára készült játékosként, újságíróként kívánta volna folytatni, mindössze 34 évesen hunyt el. Kismotorjával egy kamionnal ütközött, esélye sem volt.

Ha tudják a pécsiek, mi vár rájuk, több ezren rohantak volna oda, hogy közös erővel visszatolják a kanyarodó kamiont. Te pedig tovább mentél volna és ma is köztünk lennél. Pécs aznap hangosan sírt. De sírt Sopron is, a nagy rivális, és sírt mindenki. A bátyád, László hosszú évekkel később mesél arról a feldolgozhatatlan napról. Őt érték el telefonon és közölték vele, nem élted túl a balesetet. Összeroppant, nem hitte el. Aztán dolgozni kezdett benne az életösztön, s gyorsan elment az iskolába a kisfiadért.

Az édesapád már nem élt ekkor, az édesanyád viszont - aki sokat betegeskedett - három nap múlva utánad ment. Nem bírta feldolgozni azt, ami történt. A csapat sem. Azt a nyilatkozatodat pedig, amit a rádióban mondtál, egyfajta végrendeletként kezelték. Ha Juci bajnoki arannyal akart búcsúzni, akkor megszerezzük, kiharcoljuk, kiszenvedjük. És szárnyakat adtál nekik. Megcsinálták, bajnokok lettek, de az az ünneplés egészen más volt a következő év áprilisában Pécsen. A több ezres tömeg téged várt, de nem jöhettél.

Örökség és emlékezet: A 11-es mez és a család

A Lauber Dezső Városi Sportcsarnokban tábla, a csarnok előtt szobor őrzi emlékét. Az általa viselt 11-es mezt halála után visszavonultatták a PVSK-Dália-Dalmand Rt. jóvoltából, soha többé nem viselheti senki, csak a kisfia, Bercsényi Balázs, aki másfél éves korától járt ki édesanyja meccseire. 2004-ben, az Euroliga pécsi négyes döntője előtt felavatták a Lauber Dezső Sportcsarnok mellett Rigó István szobrászművész róla mintázott, a Kosárlabdázó nő című alkotását.

Horváth Judit példakép volt, és a mai napig is az. 1995-ben a PVSK Aranygyűrű kitüntetésben részesítette. Nemes gesztussal emlékezett meg egykori diákjáról a pár éve Kovács Béla nevét viselő, egykori Rácvárosi Általános Iskola. Egykori iskolájának tantestülete és a család összefogásának eredményeként méltó emléket állítottak a vidéki csapatként először bajnoki címet szerző női kosáregyüttes csapatkapitányának. Családtagjai, egykori csapattársai, barátok és ismerősök elevenítették fel a közös emlékeket egy születésnapi közönségtalálkozó keretében.

Az emléknap nyitányaként a 67-szeres válogatott, többszörös magyar bajnok kosaras ereklyéiből, iskolaéveihez kapcsolódó tárgyi emlékeiből összeállított kiállítást avattak az iskolában. Majd a legelső, 1992-ben bajnoki címet érő, sorsdöntő mérkőzésének legszebb pillanatait idézték fel archív felvételek segítségével - és az egykori csapattársak visszaemlékezésével.

Szemere Mária, az emléknap programfelelőse elmondta, hogy mint a család barátja jutott arra a gondolatra, hogy a PVSK-val közösen méltóképp emlékezzenek meg Juditról. A családtagok természetesen örültek a nemes gesztusnak. Horváth László, a „cséká” bátyja szerint is szép emléket állítottak testvérének. „Aki itt volt, tudja, hogy miért volt itt” - fogalmazott, s ugyanezt mondta Bercsényi Gábor, a férj is, aki szerint mindenki itt volt, akinek itt kellett lennie. „Nagyon jól esett a megemlékezés. Örülök, hogy vidám hangulatú összejövetellé kerekedett az esemény, hiszen Juci is vidám természetű és életigenlő személyiség volt.”

Bercsényi Balázs, Horváth Judit fia, is megtisztelőnek tartja, hogy ilyen módon állítottak emléket édesanyjának. Emlékei között is kiemelkedik az a felejthetetlen jelenet, amikor egy mérkőzés hevében kiesett édesanyja kontaktlencséje, s mindkét csapat játékosai négykézláb keresgélték az óminózus lencsét a parkettán. Balázs édesanyja halála után döntötte el, hogy kosárlabdázó lesz. Pedig olyan pici volt akkor… És az is lett, bár aztán befejezte a kosárlabdázást. Jelenleg pedig ott tart, hogy külföldön is neves tetováló-művésznek számít, a Forma-1-es pilóta Lewis Hamiltonnak is készített már tetkót.

Te Juci, téged egyáltalán nem felejtettek el azóta sem! Te ma is ott vagy minden meccsen a sportcsarnokban a 11-es számú mezeddel együtt. Képzeld, lassan 25 év telt el, de a kis kosarasgyerekek közül sokan mindent tudnak rólad a városban. Fejből mondják, hogy ki voltál, milyen eredményeket értél el. És a szurkolók sem felednek. Hosszú évek teltek el nélküled, ám volt olyan meccs, ahol a következő transzparens tették ki a pécsi drukkerek: „Ismertük őt. Nagy volt és kiváló, a mi szívünkhöz közel álló.” Mindenki tudta, hogy rólad szólnak a sorok. A fiad felnőtt, a férjed pedig ott volt azon a csapatképen, amelyet a 20 éve elért bajnoki cím jubileuma kapcsán készítettek. Ott vagy a pályán is a Lauberben is, ha pedig a pécsi támadás végén a gyűrűn pattog a labda, s nem tudja eldönteni, hogy behulljon vagy sem, te egy finom mozdulattal besegíted onnan fentről.

tags: #pvsk #horvath #judit #parja

Népszerű bejegyzések:

• A Dilidzsan Városi Stadionról
• Nemzetközi futballtornák jelentősége az utánpótlásban
• Az amerikai futball története Los Angelesben
• McGregor bokszmérkőzései
• Magyar labdarúgás történelme