A Rájátszás: Amikor a Költészet és a Popritmus Találkozik – Háy János Perspektívája

Pár éve, 2011-ben mutatkozott be először a közönség előtt a hazai popélet egy merőben új vállalkozása, a Rájátszás című produkció. A Rájátszásban a magyar pop-rock szcéna legismertebb alakjai és kortárs költők írják át egymás műveit, hogy slágereket hozzanak létre. Az alkotói folyamatban a költők új szövegeket írnak a zenészek ismert dalaihoz, a zenészek pedig megzenésítik a poéták egy-egy versét.

A címben megjelölt „mozgalom” lényege: kortárs költők verseinek megzenésítése rockzenészek által, illetve szövegek létrehozása már meglévő dallamhoz. Az elnevezés nagyon ötletes, többféle értelmezési lehetőséget is nyit: utalhat irodalom és zene párbeszédére, de vonatkozhat a posztmodern szövegek olyan jellegzetességeire, mint a szövegközöttiség, vendégszövegek hívása, újraértelmezése, korábbi témák, műfajok megidézése. A hátterében pedig az a napjainkban zajló folyamat áll, mely során az irodalom egyre életszerűbbé válik, kezd kimozdulni megszokott könyvtári közegéből.

„Hát ez a Rájátszás: verseskötet, amit az autódban tartasz és a telefonodra töltesz, rendezvénysorozat, amin részt veszel, ha színpadra állnak a kortárs sztárpárosok, brand, amit ápolunk és építünk, első album, amelynek folytatása következik - költészet popritmusban.”

Az alkotóközösség és a kezdetek

A Rájátszás különböző alkotók közös ügye volt és lesz is mindig. „Amikor dalban vagyunk, mindenki zenésszé válik” - hangzott egyszer Beck Zoli magyarázata, és bár igazi zenekar nem lett soha a Rájátszás, nyitott alkotóközösség viszont igen, amelynek tagjai hol közösen, hol párban dolgoznak együtt, és ami a legfontosabb: folyamatosan inspirálják egymást. A kezdetekről Háy János felidézi, hogy az első koncert a Gödör-klubban volt, 2011-ben. Akkor még senki nem tudta pontosan, mi is lesz a Rájátszás.

A Petőfi Irodalmi Múzeumban egy margós programnak tűnt, amiben Beck Zoli, Bérczesi Robi, Borbély Szilárd, Háy János, Karafiáth Orsi, és Kollár-Klemencz Laci léptek fel. Később csatlakozott Egyedi Péter, Erdős Virág, Grecsó Krisztián, Kardos-Horváth János, Kemény István, Másik János, Szálinger Balázs, Szűcs Krisztián és Takács Eszter is. A koncerteken két állandó zenész jelentette a biztos pontot: Sárközy Papa (30Y) és Jancsovics Máté (Kistehén). Ugyanakkor egy pillanatra sem gondolta senki, hogy ez egy profi együttes, igaz, ez nem is volt soha elvárás.

A Rájátszás főbb résztvevői

Háy János elmondása szerint az alkotói munka kezdetben óvatos kérdésekkel indult: „Az egyik, amikor Másik János azt mondta, hogy „adjatok be a költőknek a kontrollba hangot, amúgy is annyira szoronganak”. A másik pedig az, amikor látom, hogy Kollár játssza az Ezt is elviszem magammal című dalt, és megkérdezem tőle, hogy beszállhatok-e (két akkordot kellett fogni), amin Grecsó annyira felbuzdult, hogy ő is beszállt.” Beck Zoltán emlékei szerint az elején nem volt zenekar: „Felmentünk a színpadra a különböző minőségű gitárjainkkal, voltak a különböző énekek, senki nem tudta, mi van, nem voltak szólamok. Aztán lett egy ütőhangszeres srác, aki jó fej volt, de éreztük, hogy ez így még mindig nem zenekar.” Később elhívták Sárközy Papát a 30Y-ból, majd Jancsovics Máté dobos is csatlakozott a Kistehénből, és innentől kezdtek el zenekarként működni.

Vers és dalszöveg: Különbségek és találkozások

A Rájátszás egyik legizgalmasabb aspektusa a vers és a dalszöveg közötti határvonalak újragondolása volt. Háy János a vers és dalszöveg különbségét így fogalmazza meg: „A vers bármekkora súlyt elbír, ráér megvárni a megértést. A dalszövegnek akkor és ott kell betalálnia, ha nem is érted, érzésben.” Kemény István pedig így gondolkodik erről a kérdésről: „A dalnak ott van segítségül a zene, a vers meg egyedül kínlódik. A zenét is neki kell kipótolni, és ez örök hátrány.” Erdős Virág szerint „egy jó dalszöveg rögtön megfogja az embert, egy jó vers viszont soha többé nem engedi el.”

Beck Zoltán kiemeli, hogy „ezek nem megzenésített versek, ez a kulcs.” Háy János is aláhúzza, hogy a dal nem bír el akármekkora terheket, és egy jó vers nem biztos, hogy jó dalszöveg, ahogy egy jó dalszöveg általában nem jó vers. Beck Zoltán maga is rájött a közös munka során, hogy a dalszöveg mennyire más dolog, mint a vers: „Másként üzemel. Ezáltal a vershez való viszonyom lett más. Ha vers alapján írok dalt, akkor tudom, hogy az egy alapanyag, amivel dolgozni kell, nem lehet érintetlenül hagyni.”

Ez az alkotói folyamat rendkívül izgalmas volt, hiszen bár a versszövegeket felsértették, mégis közlésképesek maradtak, miközben dallá váltak. Háy János szerint „nem megzenésített versben gondolkodtunk, hanem dalszövegekben. A szerzőktől ez nyilván flexibilitást igényelt, nem ragaszkodhatott minden sorához, mert a dal nem biztos, hogy elbírja az összes sort. Úgyhogy ez egy nyitott játék volt.” Beck Zoltán hangsúlyozta, hogy a versszövegeket a dalszerzők nem „szent tehénként” kezelték, hanem anyagként, amelyből jó dalt akarnak írni, és ehhez a költőnek és a zenésznek emberileg is együtt kellett működni. Az alkotói folyamat során együtt találkoztak és énekelték el a dalokat, ami nagyon összekötötte őket.

Háy János szerint az elsődleges költészeti élményünk mind dalszöveghez kötődik: „Mindenütt dalszöveget hallunk. El se tudjuk képzelni, hány ilyen pörög a fejünkben, és ez hogyan fordul bele a kommunikációba. A dalszövegek részei a mindennapi életünknek. Ezért fontos, hogy úgy is tekintsük a dalokra, hogy azok a kultúránk részei.” Ugyanakkor nem gondolja, hogy feltétlenül versek lennének a dalszövegek: „Nem biztos, hogy leírt formában megélnek. Nem is kell nekik, nem ez a természetes megnyilvánulási módjuk. A dalszövegnek ott, abban a három percben meg kell hatnia, legalább a refrének át kell mennie, mert ha nem megy át, akkor nem működik az egész. Nincs idő gondolkodásra, mint egy versnél.”

Háy János és Beck Zoltán - Egy alkotói páros

A Rájátszásból számos költő-zenész duó nőtte ki magát, köztük a Háy-Beck páros, a Szálinger-Szűcs és az Erdős-Kollár formációk. Háy János elmondása szerint még a Rájátszás előtt is dolgoztak már együtt Beck Zolival, és ez a projekt spontán alakult ki. Háy János Gyermekverse alakult át Beck Zoli keze által, akire egyébként nem jellemző, hogy ne saját szövegből alkosson dalt, de elmondása szerint ezek a sorok olyan „éles, pontos és egyszerű szövegek, hogy nem lehetett elmenni mellettük”.

Beck Zoltán szerint a közös munka nagyban megváltoztatta a beszédmódját: „Egyszer mondták is nekem, hogy amióta Jánossal dolgozom, érződik a dalszövegeimen, hogy hatott rám. És úgy tették fel a kérdést, mintha ez probléma lenne. Én pedig arra gondoltam, ha két alkotó tíz éve dolgozik együtt, és nem hatnak egymásra, az elég furcsa volna.” A Szívemhez szorítom című daluk is annyira beleépült az életükbe, hogy végül 30Y dal lett belőle. Beck Zoltán prózai visszatérésében is szerepet játszott Háy Jánossal való kapcsolata: „Az, hogy visszabátorodtam a prózába, hogy újra elkezdtem novellákat írni és közölni, hogy merek történeteket nem csak dalban elmesélni, az például annak az élménye, hogy a Jánossal voltam együtt nagyon sokáig. De ugyanúgy hatott a szövegírói világomra is.”

Háy János számára a másik ember gondolkodásába való intenzív belemerülés volt az egyik legfontosabb tapasztalat. Beck Zoltán is kiemeli: „Nagyon jó, hogy Jánossal szimpatizálunk egymással és ismertük egymás dolgait korábbról is, de az egymásra találásunk nem szimplán emberi egymásra találás volt, hanem annak a tudása, hogy egymásból dolgozunk.”

A Rájátszás hatása és öröksége

A Rájátszás nemcsak az alkotók, hanem a közönség számára is mély és maradandó élményt nyújtott. Háy János úgy érezte, hogy a Rájátszás inkább a régi közönséget erősítette meg, illetve a színpadon jelen lévők működéséért rajongó embereket hozott be, kevésbé olvasókat. Beck Zoltán szerint azonban az irodalmat nem, de az írót láthatóvá tette: „és ők nagyon viccesek voltak a színpadon, amikor viccesek voltak, és mélyek, amikor mélyek voltak.” Hozzáteszi, hogy a zenészek sokszor inkább csak támogatói szerepben voltak jelen, az írók járták be az érzelmi szélsőségeket.

A produkció a közvetlenséget képviselte - azt, hogy az író megszólítható, nyitott, párbeszédben van a világgal és a közönséggel, ami Háy János szerint „ezt a Rájátszás szerintem elég jól megerősítette.” A személyes találkozások is meghatározóak voltak, mint ahogy DCinti fogalmazott: „a zenei és költészeti eufória másnapos érzése tört rám: akarok még ilyet!!!” Róka pedig azt írta: „Tulajdonképpen ez a könyv, és maga a Rájátszás fontos szerepet játszott az életemben - de csak így, évekkel később, utólag látom ezt be.” Sokaknak segített leküzdeni az idegenkedésüket a kortárs magyar irodalommal szemben, és új zenei élmények felé nyitott. Szibolya is arról számolt be, hogy egy koncert után rajongókká váltak.

Példaértékű alkotások és pillanatok

• Háy János Gyermekverse: Ez a vers Beck Zoli keze által alakult dallá, bemutatva, hogy egy költemény hogyan kelhet új életre a zene segítségével.
• Karafiáth Orsi versei: Fájdalmasan betalál, ahogy Karafiáth Orsi verse megidéz egy túl jól sikerült és túlságosan véletlen találkozást. Aki gondolta volna, hogy egy ilyen verset, aminek nincs se refrénje, se egy különösen határozott üteme, ilyen szépen lehet elénekelni?
• Erdős Virág és Kistehén: Erdős Virág zseniális verse és a Kistehén sodró zenéje nagyon egymásra talált. Ennek köszönhetően nem csoda, hogy ez a dal az egyik legismertebb a sorban, és biztos, hogy mindenkinek legalább egyszer okozott már dallamtapadást.
• Radnóti Miklós megzenésítése: Radnóti Miklós gyönyörű versét fantasztikus gitár- és hegedűjáték teszi igazán szívbemarkolóvá.
• Magashegyi Underground és Závada Péter: Nyilván a csendet épp szöveggel és zenével lehet a legnehezebben kifejezni, de a Magashegyi Underground-Závada Péter párosnak hátborzongatóan sikerült. Závada Péter első verseskötetének címadó verse, az Ahol megszakad, Egyedi Peti bársonyos, simogató hangján kel életre. Az elsőre talán össze nem illőnek tűnő sorok mégis gyönyörű egységgé állnak össze, és zárulnak le búsan: „Tán nem szerettelek.”

A Rájátszás lezárása és az alkotói szabadság

Tizenegy év után, áprilisban elbúcsúzott a közönségtől a Rájátszás. Háy János szerint „nem is tudom, hogy befejeztük-e, vagy csak úgy egyszerűen befejeződött. Volt egy futamideje, voltak nagyon jó részei ennek az együtt dolgozásnak, voltak nagyon komoly egymásra találások művészileg és emberileg is.” Az íróknak nagy reveláció volt, hogy csapatban dolgozhatnak és nem egyedül, mint ahogy általában szoktak. Meg kellett tanulniuk, hogy bár nem színészek, a szöveg mögött lennie kell egy közvetítő erőnek, egy hangzásnak, egy kifejezni akarásnak, hogy átmenjen az üzenet. Háy János hangsúlyozta, hogy „Nagyon jó volt, de aztán minden résztevevőt elvitt a saját útja. Az nagyon fontos, hogy mindenkinek megvolt a saját szakmája, nem a Rájátszás volt a preferált dolga.”

Beck Zoltán is megerősítette, hogy „Tulajdonképpen a Rájátszást se elkezdtük csinálni, hanem beleértünk a Rájátszásba. Ami most ennek a deklarált végét jelenti, az kódolva volt az elején. Nem az volt a kérdés, hogy befejeződik-e, hanem az, hogy méltóan tudjuk-e befejezni.” Háy János hozzátette, hogy „Lehet, hogy lesz belőle, lehet, hogy nem lesz belőle, eddig jó volt szerintem, a közönség eddig szerette.”

Beck Zoltán szerint a Rájátszás alkotói szakaszát valószínűleg azért zárták le, mert fölfigyeltek arra, hogy „ezt az alkotói dialógust egyre kevéssé forszírozzuk, egyre kevéssé arra tartunk. Van, amikor egy egész közösség fölismeri, hogy mindenki egy kicsit másfelé halad az alkotói kíváncsiságában.” Háy János úgy véli, az „egymás figyelmének kinyitása, ez a művészti lét egyik legnagyobb ajándéka. Addig működsz alkotóként, amíg a figyelmed terét tudod növelni és nyitni.”

A kortárs magyar kulturális térben tapasztalható nyomásról szólva Háy János kijelentette: „Nekem nem mondja meg senki, hogy mit csináljak, eddig sem mondta meg, és azt nem is fogadnám el.” Aggodalmát fejezte ki azonban a fiatalok befolyásolhatósága miatt, akiknek még nincs kialakult beszédmódjuk. Beck Zoltán szerint a leginkább az a kérdés, hogy „a fiatalok számára hallatszik-e az a belső hang, ami meg akar szólalni. Vagy már fel sem tűnik az a belső hang, mert mielőtt meghallanák, valami elnyomja azt.” Háy János szerint „Sajnos az irodalomban is megjelent ez a fajta gondolkodás. Amikor nem az a tét, hogy a világot megragadd egy műben, hanem az a tét, hogy mit tudsz egy művel elérni. Ez pedig egyértelműen sodorja az alkotókat a korrupció és a művészi hazugság irányába.”

tags: #rajatszas #dalszoveg #hay #janos

Népszerű bejegyzések:

• többet is megtudhat a stadiondiplomácia hátteréről
• Az Offenbach és a Magyarok Útja az Európa Ligában
• valóság és álhírek
• A női foci modern kori szerepe
• Otthoni áramkihívások Fradi derbik idején