Akkordok és hangzatok világa: Alapok és alkalmazások
Kezdjük az elején. A zenei harmónia alapja az akkord, amely több hang, minimum három hang egyidejű megszólalása. A népzenei kíséretben leggyakrabban használt akkordok a dúr, a moll, a szeptim, a szűkített és néha a bővített akkordok.
Hangtávolságok és akkordok építése
Mielőtt az akkordok részletes felépítésébe merülnénk, fontos megérteni a hangtávolságokat. Két hang megszólaltatása esetén hangközről beszélünk. Ezek a hangközök képezik az akkordok építőköveit. A legfontosabb hangtávolságok a következők:
- prím: Ugyanazon hang egymás mellett szólal meg. (Harmonikánál ez nem lehetséges)
- kis szekund: pl: c-cisz, fél hang távolság
- nagy szekund: pl c-d, egész hang távolság
- kis terc: pl: c-disz, három félhangnyi távolság
- nagy terc: pl: c-e, két egész hangnyi távolság
- kvart: pl: c-f
- bővített kvart, vagy szűkített kvint: c-fisz
- kvint: pl: c-g
- kis szext: pl: c-gisz
- nagy szext: pl: c-a
- kis szeptim: pl: c-b
- nagy szeptim: pl: c-h
A hangtávolságok kiszámításának van egy nem hivatalos módja, ami kezdetben sokat segíthet az akkordok összeállításában. A módszer a következő: Vegyük a „c” hangot és önmaga beleszámolásával együtt számoljunk kettőig és menjünk följebb a klaviatúrán. Így a „cisz”-hez érünk el. Ha végig számoljuk, akkor kiderül, hogy ezzel a módszerrel a nagyterchez ötöt kell számolnunk. Így eljutunk az „e” hangig.
Az akkordok tercépítkezésről tanúskodnak, mivel azok tercépítkezésen alapulnak. Most már akkordról beszélünk, ha több hangot szólaltatunk meg együtt.
#2 Hogyan tanulj zongorázni kotta nélkül? Akkordok számítási módszere/alapakkordok megtanulása
Az alapvető akkordtípusok részletesen
Dúr akkord
A dúr akkord felépítése egyszerű: az alaphanghoz hozzájárul egy nagy terc és egy tiszta kvint. Jelölése a kottákban egy nagy betűvel, az alaphang betűjével történik. (Itt fontosnak tartom megjegyezni, hogy a nem törzshangok jelölése a jobb felső indexben a törzshang módosítási irányának jelölésével történik.)
Például, ha a „c” hangtól önmaga beleszámolásával együtt ötöt számolunk, eljutunk az „e” hangig. Az „e” hangtól önmaga beleszámolásával együtt négyet számolunk, akkor megkapjuk a kistercet, azaz a „g” hangot. Így össze is állt a C-dúr akkord.
Moll akkord
A moll akkord pont a fordítottja a dúr akkordnak, egy kisterc és egy nagyterc kell hozzá. Tehát előbb négyig, aztán ötig számolunk. Felépítése: az alaphanghoz hozzájárul egy kis terc és egy tiszta kvint. Jelölése a kottákban a nagy alaphang betűje mellett kis „m” betű.
Szűkített akkord
A szűkített akkord egy négyes hangzat, tehát 4 hangból áll. Csak kis tercekből áll ez az akkord, tehát 3 kistercből fog felépülni. Ha „c”-ről indulunk, és kiszámoljuk a kis terceket, megkapjuk a c-szűkített akkordot: „c-disz-fisz-a”. A következő két akkordnál az alaphang + kis terchez egy szűkített kvint járul hozzá, ezért ezt az akkordot Szűkítettnek nevezzük.
Bővített akkord
A bővített akkordban csak nagytercek vannak, tehát két nagytercet egymás után számolunk, megkapjuk a bővített akkordunkat. A következő akkordban az alaphang + nagy terchez hozzájárul egy bővített kvint, ezért ezt az akkordot Bővítettnek nevezzük.
Szeptim akkord
A szeptim akkord egy átmenő akkord, ami annyit jelent, hogy két akkord közé fogjuk be, mert jó átvezeti az egyiket a másikba. A szeptim, hetet jelent. Mint korábban már leírtam, ez hangtávolságot jelent. Van kis és nagy szeptim. A szeptim akkordban az adott akkordskálájának a kis szeptim hangja szólal meg negyedikként az akkordban. Például, ha C szeptimről van szó, melynek jelölése C7, akkor a C-dúr skálából a kis szeptim hang kell, amelyik a „b” hang. Ezt egyszerűbben is kiszámolhatjuk, ha az alaphangtól egy teljes hangot visszaszámolunk.
Az utolsó lehetőség, amikor az alaphang + kis terchez bővített kvint járul hozzá, ez azonban egy teljesen más (ráadásul dúr szext) akkordnak hangzik, ezért ez nem értelmezhető.
Érdemes megemlíteni a suspend akkordokat is, de erről majd később.
Akkordfordítások és fokok
Mivel az akkordjaink 3 hangból állnak (kivéve a szűkítettek), lehetőségünk van a hangokat egy oktávval odébb tenni, ha a kényelmünk és a szabályok megkövetelik. Ezeket az akkordokat, az alapállás és fordításainak nevezzük.
Az akkordnak alapállása és két megfordítása van: Szext és kvart-szext. Keyboardon a per basszusokkal szoktuk jelölni. Például, „c-e-g”-ből, a „c” hang egy oktávval való fölemelésével megkapjuk az: „e-g-c’ ” fordítást. Ha ennél is tovább megyünk, és ebből a szext fordításból indulunk ki, tovább helyezve az első hangot, akkor az „e-g-c”-ből eljutunk a „g-c-e”-ig.
A skála fokai és a harmonizáció
Minden dallamnak van egy skálája, amilyen hangokat használ. A klasszikus összhangzattanban így nevezik el a skálák hangjait. Vegyük a C-dúr skálát alapul: C-D-E-F-G-A-H. A továbbiakban a hangoknak számot adunk és fokoknak fogjuk őket nevezni. A zongorán, zongoracentrikusan vesszük a C-dúr-skála alaphangját (másképpen is mondhatjuk, az 1. vagy 1. fokot).
A C-dúr skála mind a 7 hangjáról elindítva építhető hármashangzat, amely 7 hármashangzatot eredményez. Nézzük meg, milyen akkordok építhetők az egyes fokokra:
- 1. fok (C): A „C” az 1. fok. A legközelebb lévő terc az „E”, majd erre a „G” hang, így nincs más jó megoldás, mint a jól ismert „c-e-g” hármas, a C-dúr. Ezt nevezzük tonikának.
- 2. fok (D): Erre is felépítjük a terceket a meglévő hangjainkból, akkor a „d-f-a” akkordot találjuk. Mivel a „d-f” hangköz kisterc és az „f-a” hangköze nagyterc, így ez az akkord a d-moll.
- 3. fok (E): „e-g-h” - e-moll.
- 4. fok (F): „f-a-c” - F-dúr. Ezt nevezzük szubdominánsnak.
- 5. fok (G): „g-h-d” - G-dúr. Ezt nevezzük dominánsnak.
- 6. fok (A): „a-c-e” - a-moll.
- 7. fok (H): Ez a H-szűkített akkord.
Így láthatjuk, hogy egy alaphangnemben, mint például a C-dúr, a következő dúr és moll akkordokat találjuk:
- C-dúr - 1.
- D-moll - 2.
- E-moll - 3.
- F-dúr - 4.
- G-dúr - 5.
- A-moll - 6.
- H-szűkített - 7.
Mivel 1 alaphangnem mindig van, annak kiindulópontja C-dúr esetén az 1. fokra épített C-dúr hármashangzat lesz; neve tonika. A zene elindul az 1. fokról (tonika) és hamar elérkezik a 4. hármashangzatra, neve szubdomináns. Ez eltávolodik az alaphangnemtől, a csúcson van és innen már csak visszakanyarodhatunk. Valóban, a következő, 5. fokra épített akkord a domináns, mely a leginkább feszültséget hordozó hangzat, mely a tonikába (1. fok) vezet vissza. Ez a T-S-D-T-képlet sejtelmesen körülírva.
Ha C-dúrban muzsikálunk és a dallamban mégis megjelenik egy „fisz” hang, akkor a kíséretet úgy kell alakítani, hogy ezt figyelembe vegyük, akár akkordváltással, akár más harmonizációval.
A Kvintkör és a Harmonika Bal Kéze
Íme, itt a kvintkör, amiből kiderülnek az előjegyzések az adott skálában és a párhuzamos akkordok, ill. hangnemek. Ezt jól nézzétek meg!
Ha balra, tehát az óramutató járásával ellentétesen indulunk, akkor szeptim körnek is nevezhetjük. Ha akkordoknak vesszük a feltüntetett hangnemeket, akkor a C-dúr után az F-dúr következik.
A harmonika bal kéz basszus
A harmonika bal és a jobb oldalának az együtt használata, nagyon fontos alapkérdés. Általában a „C” basszus a 2. sorban meg van jelölve. Harmonikája válogatja, hogy hány gomb van megjelölve. Látható, hogy ha ránézünk a táblázatra, akkor a kvintkör azonnal láthatóvá válik a 2. sorban. „C”-től jobbra a „G” a „D”, stb., balra pedig az „F” a „B”, stb.
Mi balra megyünk, mert a kvintkör is arra mutatja nekünk a szeptimek irányát. Ha az 1. sort nézzük, azok a vezető hangok, amelyek a szeptim akkordokhoz tartoznak. Például C-C7-F a bal kéznél így néz ki: C-E-F egy háromszögben mozog a basszus: C a 2. sor - E az 1. sorban.
Ennek az analógiájára elindulunk a H basszustól (ami itt B-vel van jelölve, ami nekünk B, az itt Bb) és ha minden akkord megvan, akkor szépen körbe érünk, ilyen módon:
H-H7-E-E7-A-A7-D-D7-G-G7-C-C7-F-F7-B-B7-Esz-Esz7-Asz-Asz7-Cisz-Cisz7-Fisz-Fisz7-H.
Fontos megjegyezni, hogy a fekete billentyűk elnevezéseit a népzenészek között megszokott variációban használom.
tags: #raoul #renier #harmashangzat #foc
