A Real Madrid és az FC Barcelona Szuperkupa Örökrangadója

Eseménytelennek éppenséggel nem nevezhetjük a vasárnap esti spanyol Szuperkupa-döntőt, sőt, úgy is fogalmazhatunk, hogy a Barcelona és a Real Madrid az El Clásicók tradíciójához méltó összecsapást produkált. A Barca hatalmas csatában aratott győzelmével végül hazavihette Dzsiddából a serleget.

Az El Clásico a Spanyol Szuperkupában: Történelmi Áttekintés

Nem kellett sokáig várni az év első el Clásicójára: a két spanyol sztárcsapat Szaúd-Arábiában, a Szuperkupa fináléjában találkozott azt követően, hogy az elődöntőben a katalánok az Athletic Bilbaót (5-0), a madridiak pedig városi riválisukat, az Atléticót (2-1) győzték le.

A tizenegy trófeaküzdelem persze darabszámra jóval több meccset takar. Mivel a korábbi kiírások közül az első hét oda-visszavágós rendszerben zajlott, az egyik pedig már az új, 2019 óta tartó formátumban „csak” elődöntő volt, összesen 18 mérkőzést játszottak ebben a sorozatban.

A Real Madrid és a Barcelona Szuperkupa Párharcainak Statisztikái

Az alábbi táblázatban összefoglaltuk a két óriásklub Szuperkupa-mérkőzéseinek főbb adatait:

A Legutóbbi Döntők: Barcelona Diadalok a Dzsiddai Finálékban

Miről is szóljunk legelébb a Szaúd-Arábiában megvívott spanyol Szuperkupa-döntő apropóján? Vinícius Júnior „feltámadásáról”? Hogy a tizenkilenc meccsen át tartó góltalanságát megtörve, szenzációs találattal jelentkezett? Vagy arról, hogy Xabi Alonso igen alaposan kimunkált, speciálisan az El Clásicóra kidolgozott taktikája még akár eredményre is vezethetett volna, és ha nem is nyert vele trófeát, időt alighanem igen? Hogy Raphinha a négyes döntő két fellépésén négy gólt szerezve már megint világklasszis teljesítményt nyújtott? Netán Joan García különlegesen fontos védéseiről, Lamine Yamal félelmetes cseleiről, a Barcelona ismételten bezsebelt Szuperkupa-serlegének jelentőségéről? Talán az lesz a legjobb, ha mindet alaposan átvesszük.

A 2026-os Szuperkupa-döntő: Barcelona 3 - 2 Real Madrid

Az FC Barcelona nyerte a spanyol labdarúgó-szuperkupát, miután vasárnap a dzsiddai fináléban 3-2-re legyőzte a Real Madridot. Kifejezetten lendületes tempóban kezdődött a finálé, mindkét csapat próbálta ráerőltetni akaratát a másikra, de komolyabb gólhelyzet az első 10 percben nem alakult ki. Vinícius Junior végül a 13. percben talált be először.

Mert valóban szólhatott volna ez a döntő Vinícius Júniorról, aki már az első negyedóra végén remekül ment el a bal oldalon, de a hosszúra ellőtt, gyenge lövését még simán fogta Joan García. A katalánok első kapura tartó lövésére a 27. percig kellett várni, ekkor Baldé passzát Raphinha lőtte el jó 17 méterről, Courtois kiöklözte. Nagyon aktív volt a brazil, a következő helyzet is az övé volt, Yamal remek ívelését 11 méterről nem tudta értékesíteni. Bezzeg egy perc múlva: Pedritől kapta a labdát Raphinha, betört a tizenhatoson belülre és 12 méterről a bal alsóba bombázott (1-0).

A Real Madrid brazil klasszisa, Vinícius Júnior sem tétlenkedett: a ráadás perceiben meglódult a bal szélen három védő között, kiosztott egy kötényt, kapura tört és jobbal remekül lőtt a jobb alsóba. Hatalmas gól!

Ekkor azt gondoltuk, döntetlennel fordulnak a felek, de gyakorlatilag a középkezdésből eljutott a labda Lewandowskihoz, aki egy kicsit hosszan vette át, így került ziccerbe, és elpöckölte a labdát Courtois felett - egyenesen a hálóba (2-1). És még ekkor sem volt vége a félidőnek! A második félidő elején Vinícius megpróbálta lemásolni első félidőben szerzett remek gólját: ugyanúgy a bal szélről lódult meg és befelé cselezett, bombáját viszont most védte Joan García. A kipattanóra is elindult a brazil, de kapura már nem tudta lőni a labdát. A másik oldalon Frenkie de Jongot buktatta Bellingham, az ezért járó veszélyes szabadrúgást Raphinha lágy mozdulattal fölé pörgette.

Vinícius mondhatni a hátára véve csapatát egyenlített, de véletlen-e, hogy épp akkor nyújt extraklasszis teljesítményt, amikor Kylian Mbappé nincs a pályán? Aligha. Mert bizonyára megvan ennek a pszichológiája, ami úgy egy évtizeddel korábban, Cristiano Ronaldo és Karim Benzema esetében is megvolt. Amíg ugyanis a portugál szórta a gólokat a Real mezében, és egyértelműen a blancók első számú játékosának számított, Benzema a háttérben maradt. Kiszolgált, alárendelte magát a csapat (és Ronaldo) érdekeinek, alighanem tudat alatt is visszavett a vezérszerepből. Amikor azonban Ronaldo eligazolt, és egyszeriben szükség volt egy új királyra, a francia előlépett, és a későbbi Aranylabdájához méltón rendre világklasszis produkciókkal jelentkezett. A számok is alátámasztják ezt a teóriát: 2018-ig, Ronaldo távozásáig egyetlen szezon kivételével mindig simán 30 gól alatt maradt (valamennyi sorozatot tekintve), az utolsó két „Ronaldós” idényében 19, illetve 12 góllal zárt. Amint eligazolt azonban Cristiano, Benzema megtáltosodott: 30, 27, 30, 44, az utolsó évadában pedig 31 gólt jegyzett. Mindeközben a mezőnyben is ragyogó megoldásokkal jelentkezett.

Adódik hát a kérdés: biztosan a legjobbat hozta-e ki Vinícius Júniorból Mbappé érkezése, és az, hogy a francia felbukkanása óta már nem ő a királyi uralkodó? Vajon az elmúlt évi és az idei gyengébb futballjának az (az egyik) oka, hogy magában nem sikerült még rendeznie, mi is a pontos státusza csapaton belül? Ugyanolyan fontos ember ő, mint Mbappé? Lehet két királya egy csapatnak? Egyáltalán, hol a helye? Nyilván foglalkoztatják ezek a kérdések, és nem lenne meglepő, ha az új helyzet zavarta volna össze, és nyomta volna rá a bélyegét az elmúlt másfél év teljesítményére. Ám miután Mbappé még sokáig marad, a probléma továbbra is orvoslásra vár.

A Madrid vereségével Xabi Alonsónak sem csökkentek a gondjai, az ugyanakkor kiderült, pragmatizmusa, taktikai érzéke sokat érhet akkor, ha csapata történetesen rossz passzban van. A Real márpedig nem túl fényes futballt bemutatva tudta le az utóbbi heteket, ezért is lehetett azt gondolni, a finálé fő esélyese a bajnokságban kilencmeccses győzelmi szériát produkáló, az elődöntőben az Athletic Bilbaót 5-0-val elintéző Barcelona.

Xabi Alonso nem akarta azonban könnyen adni a bőrét. És ha célfutballt kieszelve, a zárt védekezésből induló kontrafutballra hagyatkozva is, de működő taktikát kreált. Labda nélkül jellemzően öt védővel futballozott a Real, Raúl Asenciónak Raphinha követése, Federico Valverdének Alejandro Baldé semlegesítése lett a feladata, de Gonzalo Garcíának is vissza kellett zárni, elsősorban a Pedri-Frenkie de Jong kettős valamelyikét őrizve, miközben a két brazilnak, Rodrygónak és Vinícius Júniornak az lett a feladata, hogy a bal oldalt túltöltve, a visszazárni úgysem nagyon akaró Lamine Yamal hiányában Jules Koundét hozzák minél többször nehéz helyzetbe. Sikerült is nekik. A gólt és a meccs eleji Vinícius-lehetőséget már ecseteltük, de a Realnak a második félidő első negyedórájában is akadt onnan három lehetősége a gólszerzésre. Mondhatni tehát, a taktika ült, akkor is, ha nem feltétlenül méltó a másodszándékú futball, a rendkívül alacsony labdabirtoklás (32 százalék) a Real Madrid hagyományaihoz, és akkor is, ha a Barca 1-0-ás előnye után benne volt a pakliban, hogy megszórja riválisát.

Asencio hátulról buktatta Pedrit, Eric Garcia távolról rohant oda elégtételt venni a spanyolon, Valverde is közbeavatkozott, akit meglökött Raphinha, majd az uruguayi is meglökte a brazilt, aki a földön landolt. Villant néhány sárga lap ebben a szituációban - de hát ilyen egy el Clásico. A 63. [percben Vinícius Júnior bombája a lécen csattant, majd a 70. percben hatalmas védést mutatott be Courtois: a jobb szélről Koundé lőtte be középre, Raphinha érkezett rá és lőtt egyből, mint egy ágyúgolyó, de a belga kapus pont útját állta a labdának, és kipattant róla. Két perccel később viszont már tehetetlen volt Courtois.]

Nem így történt, olyannyira nem, hogy De Jong buta kiállítása után a meccs ráadásában két ordító ziccert is elrontott Xabi Alonso alakulata. A hollandnak is örök tanulság lehet: a Real Madridnak nem szabad ilyen előnyt adni, a meccs utolsó perceiben sem, mert ha van csapat, amelyik bármikor, bármilyen helyzetben képes betalálni (hát még emberelőnyben), az a Madrid. S ha a Carreras-Asencio kettősből csak az egyik valamivel pontosabb, meglehet, Madridba kerül a trófea. Nem várt tovább Xabi Alonso, pályára küldte a sérüléséből éppenhogy felépülő Kyilan Mbappét, hátha ő változást tud hozni a madridiak támadó játékába. A francia támadó beállása után hosszú percekig nem találkozott a labdával, a Barcelona rendkívül magabiztosan tartotta a játékszert és passzgatott. És ott volt az esély a Real Madrid előtt, hogy az utolsó pillanatokban kiegyenlítsen, de Arda Güler remekül középre lőtt labdáját hatalmas ziccerben Carreras gyengén Garcia kezei közé lőtte. Az utolsó szögletből pedig Asencio fejelt, de ő is csak a Barcelona kapusának kezei közé. Maradt a 3-2, a Barcelona megvédte címét és 2026-ban is megnyerte a Spanyol Szuperkupát. Története során 16. [Szuperkupa-győzelmét aratta].

De végül Barcelonába tért vissza, az elmúlt szezon után ismét, az említettek ellenére sem érdemtelenül. A diadalhoz rengeteget tett hozzá Raphinha, akinek nem feltétlenül a góljai a leginkább kiemelendők teljesítményéből. Persze, meg kell jegyezni az első gólját, de legalább annyira nagyszerű volt a kevéssel korábban elpuskázott helyzetére adott válasz. Mert a nagyságát igazából az mutatja, hogy egy perccel azután, hogy Lamine Yamal pazar labdájából helyzetbe kerülve nagyon csúnyán mellé lőtt, képes volt tökéletes mozdulattal gólra váltani második lehetőségét. Azt követően, hogy méterekkel tévedett, hibátlan technikai kivitelezéssel kilőtte a hosszú sarkot. Az, hogy közvetlenül az elrontott akció után másodszorra már nem hibázik, egyértelműen a klasszis ismérve. Nem csoda, hogy a Final Four MVP-je lett.

De ugyancsak dicséretre méltó Lamine Yamal, amiért, szemben az októberi El Clásicóval, ezúttal elég sokszor megfirkálta Álvaro Carrerast, és ha gólt, illetve asszisztot nem is jegyzett, a mezőnyben remekelt. Nem maradt el viszont a Lewandowski-gól, a lengyel 37 évesen is bizonyította, még mindig kulcsjátékosa a Barcelonának. Miképp az is teljesen egyértelmű, hogy Joan García is az. Nem kellett olyan földöntúli bravúrokat bemutatnia, mint nemrégiben az Espanyol ellen, hétszer azért védett. S hogy a Barca egyértelmű mezőnyfölénye dacára alakulhatott volna másképp is a döntő, azt jól jelzi, hogy nagy helyzetből a Real előtt adódott több: hét a négy ellenében. Ennek tükrében tán meglepő, hogy a helyzetek alapján várható gólszámot tekintve a Barca bizonyult jobbnak: 2,6-os xG-t produkált szemben a Madrid 1,39-ével.

További Közelmúltbeli Szuperkupa Győzelmek

A Barca a vasárnapi sikert megelőzően 2025. január 11-én is 3-2-re verte a Real Madridot a Szuperkupa-döntőben. A Barcelona története ezzel során 15. [Szuperkupa-győzelmét aratta].

Egy szó mint száz, az elmúlt szezon után ismét a Barcelonáé lett a Szuperkupa. Ám amíg tavaly a Real elleni fináléban mutatott 5-2-es diadal mintegy bedurrantotta a katalánok szezonját, és onnantól a La Ligában 17 meccsen két döntetlen mellett 15-ször győzve meg sem állt a bajnoki aranyig, az idei első serleg legfeljebb megerősítheti abbéli hitében, hogy képes megőrizni négypontos előnyét, és megvédeni a címét. Attól, hogy a Szuperkupa kényelmessé tenné, aligha kell tartani. Amíg Hansi Flick a Barca edzője, ez nem fordulhat elő. Ha mégis felütné a fejét a megelégedettség, a német ugyanúgy odacsapna, mint tette a 3. fordulót követően, a Rayo elleni iksz után. Akkor csapatára zárva az öltöző ajtaját azonnal nyomatékosította, nincs szüksége egókra. Egység kell, egy csapat, amelyik az azt megelőző szezont oly sikeresen tudta le.

A döntőben kiélezett harcra lehetett számítani, ám hiába kezdett remekül a spanyol bajnok és címvédő madridi csapat, Kylian Mbappé ötödik percben szerzett gólja után a katalánok fokozatosan átvették az irányítást. A Barca Lamine Yamal révén az első félidő közepén egyenlített, onnan pedig lendületben maradt Hansi Flick csapata, mely nagyon fölénybe került, s előbb Robert Lewandowski büntetőből szerzett góljával átvette a vezetést, majd a Raphinha és Balde is betalált, így a szünetre eldőlni látszott az összecsapás. A fordulás után a Barcelona ott folytatta, ahol abbahagyta és Raphinha gyorsan négyre növelte csapata előnyét.

Gólszerzők: Yamal (22.), Lewandowski (36.-11-m), Raphinha (39., 48.), A. Balde (45+9.), ill. K. Mbappé. Barcelona: Szczesny - Koundé, Cubarsí, Í. Martínez (R. Araújo, 28.), A. Balde - Gavi (Inaki Pena, 59.), Casadó, Pedri - Yamal (Olmo, 59.), Lewandowski, Raphinha (Ferran Torres, 79.). Real Madrid: Courtois - L. Vázquez (Raúl Asencio, 53.), Tchouaméni (Modric, 64.), Rüdiger, F. Mendy (Fran García, 75.) - Valverde, Camavinga (Ceballos, a szünetben) - Rodrygo, Bellingham, Vinícius Júnior (Brahim Díaz, 75.) - K. Mbappé.

tags: #real #barcelona #superkupa #donto

Népszerű bejegyzések:

• A magyar labdarúgás jelene
• Az Aranycsapat legendás kapusa
• Ismerd meg Uram János, a Vasas új kapusának történetét
• Zuglói kosárlabda fejlesztés a Herman Ottóban
• A sorsolás szerepe a pontegyenlőség eldöntésében