Tóth-Zele József, a Real Madrid magyar legendája
A beszélgetés apropóját az adta, hogy Józsi bácsi vezetésével a Real Madrid FC öregfiúk csapata is részt vesz a Salgótarjánban január 27-én megrendezésre kerülő Gabora -gálán.
A futball tornán a „királyi gárda” legendás játékosa José Emilio Amaviscát is a pályára lép majd.
Ott bizony - mondja nevetve a 82 esztendős Tóth-Zele József, José, aki több mint harminc esztendeig dolgozhatott a Real Madrid korosztályos csapatainál, és aki szombaton a hagyományos Gabora-gálára kíséri a korábbi világsztárokkal érkező Real Madridot.
Múlt héten bemutattuk az 56-os forradalmár Tóth-Zele József labdarúgó-edzőt, aki az Egri Fáklyában kezdte profi karrierjét, majd a forradalom után Ausztriába menekült, és szép lassan a magyarországi NBIII-as futballistából először a Grenoble, majd a párizsi Red Star játékosa lett, majd végül az Atletico Madridban szerződtette.
Interjúnk első részében felidéztük a kezdeteket, a forradalmat, majd a külföldre való menekülést, illetve azt, hogyan jutott el Tóth-Zele József a madridi sztárcsapathoz, ahol sérülés miatt abba kellett hagynia a futballt.
Ha itt megállnánk a történet fonalával, akkor is kerek lenne, és egy igazi sikertörténetről beszélhetnénk, igen ám, de itt még messze nincs vége, hiszen Tóth-Zele József kalandos labdarúgó karrierjét igazából az edzői pályafutása koronázta meg, és nem máshol, mint a 20.
A közelmúltban együtt lehettem Madridban Dunai Antallal, az Újpest egykori kiváló csatárával, és csak mondtam, mondtam neki, hogy lenyűgözve néztem az ő játékukat, a Titit, azaz Göröcs Jánost, Fazekas Lászlót, Bene Ferencet, Zámbó Sándort és persze őt is abban a nagy Dózsában, amely Európa egyik legjobb csapata volt.
A kezdetek és a külföldi út
Nem volt az különösebben értékes járgány, bár ma is hálával gondolok vissza rá, mert végigrobogott velem és egy tanárral az országon, egészen a határig. Ott aztán letettük, elköszöntünk tőle, és átsétáltunk Ausztriába.
Igen, tizenhét évesen már az NB II-es csapat védője lehettem, és azt mondták, nagy játékos válhat belőlem.
Amikor Bécsbe érkeztem, egyetlen dolog volt fontos számomra, minél előbb csapatot találni magamnak, mert tudtam, hogy egyelőre csak a futballhoz értek, abból tudok talán megélni.
Végül is így kerültem Franciaországba, ahol a Grenoble-ban szerepelhettem három esztendeig, majd ugyanennyi időt töltöttem el Párizsban a Red Starnál, amely akkor híres klub volt.
Természetesen profi szerződést kaptam, s amikor nagy ritkán sikerült hazatelefonálnom, és mondtam édesanyámnak, hogy hivatásos labdarúgó vagyok, ő folyton azt kérdezte, hogy „Jól van fiam, de mit dolgozol, miből élsz?” Én meg nem győztem magyarázni, hogy „anyám, nekem ez a foglalkozásom, a futballal keresem a kenyeremet.” Szegény sehogyan sem akarta elhinni, hogy azért adnak nekem pénzt, mert rúgom a lasztit.
Igen, akkor már ott éltem, hívott és szerződtetett az Atlético. Sajnos akkor már komoly baj volt a bokámmal, ami nem is jött rendbe, így bajnoki meccsen nem léphettem pályára a klub piros-fehér csíkos mezében.
Addig igazából nem kötődtem egyetlen klubhoz sem, még itthon rajongtam a Fradi erőteljes, karakteres futballjáért, és csodáltam az Újpest technikás, látványos, gólra törő játékát.
A Real Madridhoz vezet az út
José Santamaría, a híres hátvéd hívott a Realhoz, mondván, foglalkozzak a fiatalokkal.
Mindezt annak köszönhettem, hogy kezdő, zöldfülű edzőként egy harmadosztályú csapattal nem kaptam ki tizenegy-egyre, vagy tíz-nullára az erősebb riválisoktól, mint az elődeim.
Emlékszem, akkor Santiago Bernabéu, a Real Madrid elnöke, akit mindenki csak Donnak hívott, azt mondta nekem: „José, rád bízom ezeket a tizenhét éves fiúkat, és majd megnézzük, húszesztendősen mi lesz belőlük…”.
Mondanom sem kell, milyen nagy ember volt, tekintélyt parancsoló karakter.
Eltelt néhány hónap, foglalkoztam a gyerekekkel, amikor egyszer magához hívatott, ült a székben szivarral a szájában, és azt gondoltam, most kirúg.
Emelkedett hangon azt mondta: „José, nem tűrhetem, hogy az edzéseken kiabáljon, üvöltözzön a játékosaimmal…” Aztán intett, hogy mehetek.
Thomas Roncéro az AS egyik vezető publicistája így fogalmazta meg a Tóth József szerepét: “Tóth úr akkoriban mindig a második vonalban maradt, nem igazán került a reflektorfénybe, de munkája kétségtelenül hozzájárult ahhoz, hogy a Real Madrid a 20.
Idővel elvégeztem az edzői tanfolyamot, mert nem akartam a pályától távol kerülni.
Akkoriban kötelező volt edzeni is egy kisebb csapatot, ifjúsági nívón.
Betettek egy harmadosztályú ifjúsági csapathoz, a Moscardóhoz, akik ugyanabban az osztályban szerepeltek, mint a Real vagy az Atletico, persze óriási szintkülönbséggel.
Így történt, hogy egyszer ezzel a kis csapatommal 0-0-t játszottam hazai pályán a Real Madriddal, akik általában 8-0, 11-1-re verték az ellenfeleket.
Idegenben pedig a visszavágón 1-1-et játszottunk.
Mindig kérdezik tőlem, hogyan lehet a Real Madridhoz kerülni.
Egyszerű, meg kell verni őket.
Ha ez nem is sikerült, de két döntetlen elég volt, hogy felfigyeljenek rám.
A nagy José Santamaria, aki 54-ben az uruguayi válogatottban játszott a magyarok ellen, és Öcsinek is csapattársa volt vezette akkoriban a Real Madrid összes utánpótlás csapatát, ő volt az összes edzőnek a vezetője.
Megkérdezte akkor tőlem, hogy “Józsi, nem jönnél hozzánk jövő nyártól?”.
Mondtam neki, hogy “repülök, amikor csak szeretnéd”.
Akkoriban minden barátom azt mondta, hogy könnyű volt nekem a Real Madridhoz kerülni, hiszen Öcsi odavitt.
Ez nem igaz, Santamaria volt az, aki meghívott, mert jó eredményt értem el ellenük.
Így kerültem 1969-ben a Real Madridhoz.
Közben letettem a legmagasabb színvonalú edzői vizsgát is.
Meghívtak tanítani is Madridban, öt évig voltam tanár, sőt még a Madridi Edzők testületének is voltam egy ideig az elnöke, amíg el nem mentem máshová edzeni.
Volt pár nagyon sikeres évem, Butragueño, Michel, Martín Vásquez, Pardeza mind velem edzetek gyermekkoruktól kezdve, de Camachot is én hoztam Murciából vagy Frailet a Rayo Vallecanótól, de még sorolhatnék több nevet.
Nagyon büszke vagyok rájuk.
Jó nevet szereztem a szakmában az öt madridi év alatt az ifjúsági csapatnál.
Sajnos abban az időben Bernabéu nem engedte az első és a második csapat edzőjének csak azokat, akik voltak játékosok a csapatnál.
Santamariával megbeszéltük, hogy nekem ez járna, de sajnos nem tud segíteni.
Én kértem, hogy engedjen el, de nem akart.
Megegyeztünk abban, hogy maradok a klub kötelékében, és mindig olyan másodosztályú csapatokhoz küldenek, ahol vannak kiszemeltjeik, hogy én neveljem őket.
Közben kaptam olyan tehetséges játékosokat, akik nem fértek be a Real Madridhoz, hogy tudjak velük eredményeket is elérni.
A mai szójárással amolyan scout, megfigyelő edzője voltam a Real Madridnak.
Ez volt harminc éven keresztül a munkám.
Bejártam egész Spanyolországot, és felfedeztem a tehetségeket, miközben rendes edzői munkát végeztem, és hála a játékosoknak, akiket küldtek sikeres voltam, és jó eredményeket értem el.
Harminc év alatt csak egyszer edzettem első osztályban, Portugáliában a Lucitano de Évora csapatánál, ahova egy nagyon tehetséges brazil gyerek, Jerusio miatt küldött a Real Madrid.
Rendkívüli tehetség volt, de végül sérülés miatt mégsem került be a Realba.
Spanyolországban azért nem küldtek az első osztályú klubokhoz, mert amikor egy játékos eléri a 16 évet, joga van profi szerződést kötni.
A Realnak más volt a politikája, nem akart nagy összegeket ilyen fiatal játékosokra költeni, olcsóbb volt nekik másodosztályú tehetségeket felkutatni és kinevelni.
Ennek a rendszernek viszont az volt az előnye, hogy sosem voltam munka nélkül.
Egy első osztályú csapatnál állandó mozgás van, az edzők jönnek mennek, megtörténhet, hogy egy évet dolgozol, egy évet nem, mert pont nincs csapatod, stb.
Én megelégedtem azzal, hogy a világ legjobb csapatának dolgozhattam harminc évig.
Azóta is tisztelnek, szeretnek, és megbecsülnek Madridban.
A magyar futball helyzete és a jövő
A magyarok szinte sétálnak a pályán, míg az ellenfelek futva közlekednek.
Hiányzik a dinamika, a gyorsaság.
Én nem is fizikai gondot látok, sokkal inkább szellemit, mentálisat.
A magyar hagyja magát lefutni, elnyomni, legyőzni.
Valami kiveszett, eltűnt belőlünk, mert amikor én úgymond disszidáltam, rajtam kívül még megszámlálhatatlan tehetség hagyta el az országot, és húszból tizennyolc hazánkfia külföldön is karriert csinált.
Tudom, hogy más idők voltak, de most nézzük meg, hány magyar játszik a határon túl, komoly bajnokságban.
Ha Puskás Öcsi élne, azt mondaná, mit majmoljátok ti az angolokat, a németeket, a belgákat, vagy a brazilokat.
Tudomásul kell venni, hogy mi magyarok vagyunk, a gyerekeink hiába akarnak lefutni az edzésen a németeket, tízből nyolc alulmaradna, vagy hiába akarnak jobban cselezni, mint a brazilok, az arány itt is hasonló.
Hozzánk és most nem hazabeszélek, a latinos, spanyolos, technikás, rövid passzos játék áll legközelebb.
Annak érdekében, hogy a magyar futball fejlődjön, a szakembereknek a magyar játékosok egyéni képességeire kellene építeniük, ahelyett, hogy idegen futballstílusokat próbálnának utánozni.
A dinamika és a gyorsaság hiányát a szellemi és mentális felkészültség erősítésével lehetne pótolni.
Hiszen magyar vagyok, ezt sohasem tagadtam meg.
Egy lányom és két fiam van, mindhárman tökéletesen beszélnek magyarul, mint ahogy a spanyol feleségem is, aki szerencsére még mindig mellettem él, lassan már hatvan éve Madridban.
Lehet, hogy meglepődik azon, amit mondok, szinte már biztosra veszem, hogy Ronaldo elmegy Madridból.
Sokat tett ezért a klubért, de az elmúlt hónapokban alig lőtt gólt és nem tud vezéregyéniség lenni.
Ráadásul amikor meglátta a hírekben, hogy a világon ő csak a hatodik legjobban fizetett labdarúgó, bement az elnökhöz, és még több pénzt kért, mire azt a választ kapta, 2021-ig tart a szerződésed, nem is olyan régen már emeltük az összeget, most nincs erre mód.
Menjen.
Nélküle is lesz Real, mint ahogy Alfredo Di Stéfano és Puskás Öcsi után sem állt meg az élet.
Tóth Zele József
A magyar futball fejlődése lassú, de folyamatos.
A profi világban a játékosok motivációja és ambíciója kulcsfontosságú, és ez a magyar játékosokból gyakran hiányzik.
A külföldi játékosok behozatalával a magyar futball nem fejlődik, mivel nem hoznak új stílust vagy technikát.
A szülők szerepe a gyerekek foci karrierjében jelentős, de a mentalitás és a támogatás eltérő lehet.
A Puskás Akadémia, mint magyar utánpótlás nevelő intézmény, fontos szerepet játszik a jövőbeli labdarúgók felkészítésében.
A fiatal játékosoknak nem szabad elkényelmesedniük, és mindig törekedniük kell a fejlődésre, mint ahogy Szoboszlai Dominik is teszi.
A spanyol futballkultúra magában foglalja a technikai képzettséget, a fizikai állóképességet, a reakcióidőt és a robbanóképességet.
Emlékek és barátságok
Öcsit itt ismertem meg, a családdal minden csütörtökön együtt jártunk estebédre.
A bátyám Tóth Sándor a filmrendező, bemutattam neki, és utána azt mondta nekem, “Te Józsi, ez az ember a pályán kívül is olyan nagy, mint a pályán”.
Öcsi nagyon tanulékony volt, 3-4 nyelvet kimondottan jól beszélt, akcentus nélkül.
Amikor az Atleticoba megérkeztem, már az első napokban és tudtam, hogy ő a Realnál volt, felkerestem az egyik törzshelyén, és bemutatkoztam.
Ettől kezdve majdnem minden edzés után találkoztunk, volt egy közös bár a Nino Jesus negyedben, ahol mindig megittunk egy sört.
Akin tudott mindig segített, de sokan megpróbálták kihasználni a jóságát.
Néha megjelent egy-két cigánygyerek, és valamit rá akartak sózni.
Egyszer mondta nekik Öcsi, hogy ő már ezt megvette nemrég tőlük, de akkor sem rázta le őket, hanem odahívta a pincért, és meghagyta, hogy amit esznek-isznak, írja hozzá, de aztán 3 hónapig meg ne lássa őket.
Ilyen ember volt, akinek szüksége volt, azon segített.
Sajnos nem.
Egy adott időben csak mi ketten voltunk Öcsivel, és spanyol szinten is csak a futballvilágban voltak magyarok.
Manapság nagyon jól szervezett magyar élet zajlik Madridban.
És mi a helyzet Kubalával?
Laci teljesen más stílusú volt, mint Öcsi.
Öcsi nem szeretett edzeni, csak játszani.
Laci ennek az ellentétje volt, ha a mérkőzés előtt nem melegített, és nem masszírozták meg, ő nem tudott játszani.
Öcsi meg sosem engedte, hogy akármilyen masszőr hozzányúljon a lábához.
Laci fantasztikus játékos volt, minden testrészével tudta kezelni a labdát.
Ha nem jön ki, biztos tagja lett volna az Aranycsapatnak.
Anekdotaként mondom, hogy egyszer Buzánszky Jenőnek ezt megemlítettem, és ő nagyképűen visszakérdezett, hogy “ugyan már kinek a helyére fért volna el Kubala?”.
Kubalával is kimondottan jó barátságban voltam, sőt még a tanárom is volt, amikor az edzői tanfolyamot végeztem.
11 évig volt válogatott edző, és mindig úgy szervezte a felkészülésekkor, hogy az én csapatommal játszotta az utolsó mérkőzést.
Mindegy, hol voltam edző, ez mindig így volt.
Mintha másodedzője lettem volna 11 évig.
Még bírónak is engem tett be, hogy vigyázzak a csapatára.
Egy esetben megtörtént, hogy sérülést okozott a csapatom, de nem Kubala csapatának, hanem a magyar válogatottnak, akit Illovszky Rudolf hozott Spanyolországba velünk játszani, és az egyik játékosom felugrott Páncsics Mihállyal aki sajnos lesérült.
Egyértelműen a Butrageno felfedezését.
Ő annyira korszakos zsenije volt a Real Madridnak és a válogatottnak is, hogy hihetetlen.
Azt a precizitást, nyugalmat és eleganciát, amivel ő játszott, nem lehet leírni.
Ő a spanyol focinak és a Real Madridnak is egy külön fejezete.
A Real Madrid edzői
Xabi Alonso 2028-ig, három szezonra szóló szerződést ír alá, hivatalosan hétfőn mutatják be - jelentette be a Real Madrid vasárnap.
A klub korábbi játékosa tehát visszatér a Santiago Bernabéuba, de ezúttal a kispadra.
Ancelotti, akinek Alonso a játékosa is volt, és már korábban is állást foglalt mellette, nemrégiben egy sajtótájékoztatón azt mondta a spanyol szakemberről, hogy „az ajtó nyitva áll előtte, mert ő az egyik legjobb edző".
A San Sebastianban született edző a Bayer Leverkusennél eltöltött sikeres időszak után érkezik Madridba.
Alonso a Leverkusennel többek közt veretlenül nyert bajnokságot tavaly, és elhódította a Német Kupát is.
A profi pályafutását a Real Sociedadban kezdő Xabi Alonso játékosként kulcsszerepet játszott a Real Madrid tizedik Bajnokok Ligája győzelmében, miután már a Liverpoollal is megnyerte a legrangosabb európai klubtrófeát.
Legnagyobb madridi sikere után az egykori középpályás játszott még a Bayern Münchenben is.
A baszk edzőnek az lesz a feladata, hogy fenntartsa a Real Madrid versenyképességét, és gyorsan alkalmazkodjon egy olyan csapathoz, amelyet nem ő állított össze.
Álvaro Arbeloa, teljes nevén Álvaro Arbeloa Coca (Salamanca, 1983. január 17. Karrierjét a Real Madrid csapatnál kezdte, a különböző ifjúsági és tartalékcsapatok után a 2004-05-ös szezonban a felnőtt csapatban is játszott két mérkőzést.
Ezt követően egy szezon erejéig a Deportivo La Coruña játékosa volt, majd Angliába, a Liverpoolhoz szerződött.
2000-től egészen 2006-ig a Real Madrid szolgálatában állt.
2006-ban a Deportivo játékosa lett.
2007.
A következő szezonban a 2-esről a 17-es számú mezre váltott, mivel azt jobban preferálta.
Ekkor lett stabil kezdő, amit például a Manchester United vagy a Chelsea ellen nyújtott jó teljesítményének köszönhetett.
2009. május 18-án, egy West Bromwich Albion elleni összecsapáson majdnem összeverekedett hátvédtársával, Jamie Carragherrel.
Négy ember, Xabi Alonso, Pepe Reina, Daniel Agger és Emiliano Insúa választották szét őket.
2009. július 28-án született meg a megállapodás nevelőegyesülete, a Real Madrid és a Liverpool között Arbeloa átigazolásáról.
A transzfer összege 3,5 millió euró volt, szerződése öt évre szólt.
Míchel Salgado és Miguel Torres távozása után a kettes számú mez lett az övé.
Tapasztalt játékosok híján leginkább balhátvédként szerepelt.
Első gólját a Xerez ellen szerezte február 13-án.
Bő egy hónappal később a „madridi derbin” (El Derbi madrileño) is betalált.
A 2016-2017-es idényt az angol West Ham Unitednél töltötte, de mindössze három bajnokin lépett pályára.
Először 2008.
2008-ban tagja volt az Európa-bajnokságon szereplő spanyol keretnek.
2020 szeptemberében visszatért a Real Madridhoz, ahol az U14-es csapat menedzserévé nevezték ki.
Két évvel később a Juvenil A-hoz került, ahol a 2024-25-ös szezonban megnyerte a területi bajnokságot.
MADRID - Manuel Pellegrini (56), a Real Madrid edzője meghívta az első csapat tréningjére Szalai Ádámot (21), a tartalékegyüttes (Castilla) magyar csatárát.
Nagyok között.
Az AS „A Castilla magyar óriása” címmel írt Szalairól, kiemelve, hogy a kétméteresre nőtt magyar csatár a zseniális Puskás Ferenc (†79) óta az első honfitársunk, aki magára húzhatta a királyi klub legendás mezét.
Tavaly benevezték ugyan a Bajnokok Ligája kieséses szakaszába, de nem kapott játéklehetőséget, Manuel Pellegrininek, a Real nyáron kinevezett edzőjének pedig most bizonyíthatta először képességeit.
Megtartotta első edzését a Real Madridnál a Xabi Alonso helyére érkezett Álvaro Arbeloa
Arbeloa többek között arról beszélt, hogy sok van benne egykori portugál edzőjéből, ám saját stílusát szeretné belevinni a munkájába.
Először dolgozik felnőtt csapatnál, miután eddig a Real Madrid B együttesét irányította.
Álvaro Arbeloa, a Real Madrid labdarúgócsapatának új vezetőedzője ígéri, nem próbál meg az új José Mourinhóvá válni a királyi gárdánál.
A Real Madrid új edzője korábban Mourinho játékosa volt a Királyi Gárdánál, és hangsúlyozta, hogy nagy hatással volt rá a portugál tréner.
A Xabi Alonso helyére kinevezett spanyol tréner új szerepkörében kedden állt először a sajtó elé és többek között arról beszélt, hogy sok van benne egykori edzőjéből, a portugál José Mourinhóból, ám saját stílusát szeretné belevinni a munkájába.
Arbeloa először dolgozik felnőtt csapatnál, miután eddig a Real Madrid Castilla csapatát irányította.
„Kiváltság volt az ő irányítása alatt játszani, valóban nagy hatással gyakorolt rám.
Ugyanakkor én mindig Álvaro Arbeloa leszek.
Sosem féltem a kudarctól, viszont ha megpróbálnék Mourinhóvá válni, látványosan elbuknék” - mondta Mourinho kapcsán Álvaro Arbeloa, aki 2010 és 2013 között a portugál edző játékosa volt a Real Madridnál.
Xabi Alonso tavaly nyáron a Bayer Leverkusentől érkezett Madridba, az együttes kispadján mindössze 34 mérkőzés jutott neki, ezeken 24 győzelem, négy döntetlen és hat vereség volt a mérlege.
Az utolsó meccse a vasárnapi, Barcelona elleni spanyol Szuperkupa-döntő volt, melyet csapata 3-2-re elveszített.
Arbeloa játékosként 2009 és 2016 között 238 mérkőzésen szerepelt a Realban, amellyel nyolc trófeát nyert: a Bajnokok Ligáját és a Király-kupát kétszer, a klub-vb-t, az európai Szuperkupát, a spanyol bajnokságot és a spanyol Szuperkupát egyaránt egyszer nyerte meg.
