Real Madrid: A világ legjobb klubja

A Real Madrid Club de Fútbol, rövidítve Real Madrid CF, a sajtóban legtöbbször egyszerűen Real Madrid, egy spanyol labdarúgóklub. A klubot 1902-ben alapították, és jelenleg a La Ligában játszanak. Alapításuk óta az összes szezont az első osztályban töltötték el, sosem estek ki. Hazai mérkőzéseiket a 80 354 néző befogadására alkalmas Santiago Bernabéu stadionban játsszák.

A Real Madrid a legeredményesebb spanyol csapat, eddig 32 bajnoki címmel és 17 kupagyőzelemmel. A Bajnokok Ligáját (korábbi nevén BEK) 10 alkalommal nyerték meg, ami szintén rekord. Emellett a csapat kétszer az UEFA-kupát is elhódította, így az összes európai kupagyőzelmek tekintetében is az első helyen áll.

A Harvard Egyetem 2007-ben végzett kutatása szerint a Real a világ második legnagyobb és legdrágább, valamint a második legnagyobb bevétellel gazdálkodó klubja volt, költségvetése mintegy 350 millió euró, a klub összértéke pedig közel egymilliárd euró. 2000. december 23-án a FIFA a 20. század legjobb csapata címet adományozta a királyi gárdának. A Real Madrid alapító tagja volt a FIFA-nak és az azóta már megszűnt G-14-nek, amely Európa 14 (2002-től 18) legbefolyásosabb labdarúgóklubját foglalta magában. A Real a G-14 helyébe lépett Európai Klubszövetségben is alapító tag.

A klub alapítása és korai évei

A labdarúgás Madridba az Institución Libre de Enseñanza egyetem tanárai és diákjai által jutott el, akik közül többen Nagy-Britanniában (Oxford és Cambridge) tanultak, így megismerkedhettek a játék alapjaival. Ők alapították meg 1897-ben az első madridi labdarúgóklubot, a Footbal Club Sky-t. Ez a klub 1900-ban kettévált, a New Foot-Ball de Madrid és a Club Español de Madrid léptek a Footbal Club Sky helyébe. Utóbbi klubból 1902. március 30-án jött létre a Madrid Football Club, a Real Madrid közvetlen elődje. Mindössze három évvel alapítása után a Madrid FC megnyerte első rangosabb serlegét, miután legyőzte az Athletic Bilbaót a spanyol kupa döntőjében. A madridi gárda ezután sorozatban háromszor nyerte meg ezt a címet.

1905-ben játszották első nemzetközi mérkőzésüket a franciák bajnoka ellen. A csapat rendkívül kicsi pályákon játszott 1912-ig, azonban ebben az évben jött az áttörés: ekkor költöztek át nagyobb stadionjukba, a Campo de O’Donnell-be. 1920-at írunk, amikor XIII. Alfonz király a „Real” (királyi) jelzőt adta a Madrid CF-nek, ekkor lett belőle hivatalosan is Real Madrid CF.

1929-ben hivatalosan is elindult a spanyol labdarúgó-bajnokság első osztálya, amit ma már úgy ismerünk, hogy LaLiga Santander. Ugyanebben az évben, a spanyol labdarúgó-bajnokság első szezonjában a Real Madrid egészen a szezon utolsó mérkőzéséig az első helyen állt, ám mivel az utolsó fordulóban vereséget szenvedett az Athletic Bilbao vendégeként, a bajnoki címet végül az FC Barcelona nyerte, a Real pedig a második helyen végzett, mindössze 1 ponttal a katalán csapat mögött. Évek múltán, az 1931/32-es szezonban viszont a Real Madrid ünnepelhetett a spanyol bajnokságban, ekkor nyerte meg legelső bajnoki címét. Ugyanez következett a következő szezonban.

1931. április 14-én a második Spanyol Köztársaság beköszönésével a klub elveszítette a „Real” jelzőjét és a királyi koronát is címerén, így a Madrid Football Club maradt egészen a polgárháború végéig. A Franco-diktatúra idején, amikor Spanyolországban köztársaság volt, az összes spanyol labdarúgócsapatnak, így a Real Madridnak is el kellett távolítaniuk a nevükből a királyi jelzőt, címerükből pedig a koronát.

A futball a második világháború alatt is folytatódott, és 1943. június 13-án a Real Madrid 11-1-re legyőzte a Barcelonát a Copa del Rey elődöntő visszavágóján. Ekkoriban felmerült, hogy a Barcelona játékosait megfenyegették a rendőrök - köztük az állambiztonsági igazgató is -, aki állítólag azt mondta a csapatnak, hogy néhányan csak azért játszhatnak, mert a rezsim engedélyezte számukra, hogy az országban maradjanak. A Barcelona elnökét, Enrique Pineyrót megtámadták a madridi szurkolók. Ez az állítás végül nem volt igaz, és a FIFA illetve UEFA továbbra is jogosnak tartja a végeredményt. Juan Carlos spanyol újságíró arról számolt be, hogy a Barcelona akkori játékosa, Josep Valle cáfolta a rendőrök általi fenyegetéseket. A mérkőzés első félideje után a Barca edzője, Juan José Nogués (és játékosai is) dühös volt a Real Madrid kemény játékstílusára, valamint a madridisták általi kemény agresszivitására.

Santiago Bernabéu és a BEK-hegemónia

Santiago Bernabéu Yeste, a klub stadionjának későbbi névadója, 1945-ben, más források szerint 1943-ban lett a Real Madrid elnöke. Elnöksége alatt felújították a Santiago Bernabéu stadiont (ekkor még Estadio Chamartín) és a klub korábbi edzőkomplexumát, a Ciudad Deportivát is. Jelentős szervezeti átalakításokat hajtott végre a klubnál, valamint új szakosztályokat is alapított, ilyen volt a kézilabda (1952 és 1959 között) és a kosárlabda. Megépítette az új Chamartin Stadiont, amely 1947-ben nyílt meg, és 1955-ben vette fel a nevét.

Az 50-es évek elején Bernabéu kialakította a klub mai arculatát, miszerint főleg külföldi világklasszis játékosokra építi csapatát, és 1953-tól kezdődően világklasszis játékosokat kezdett szerződtetni külföldről. Santiago Bernabéunak óriási érdeme volt abban, hogy 1955-ben a L'Équipe újságírója, Gabriel Hanot ötletéből, Sebes Gusztáv segítségével Bernabéu megalapította, vagy támogatta egy olyan európai sorozat létrehozását, amiben a legjobb, ergo bajnokcsapatok vesznek részt. Ez az UEFA Bajnokok Ligája (akkori nevén BEK).

Bernabéu irányítása alatt a Real Madrid a spanyol és európai labdarúgás meghatározó csapatává vált. Az újonnan alakult sorozatban a Real Madrid sokáig egyeduralkodó volt, ugyanis 1956 és 1960 között zsinórban megnyerte az első öt kiírást. Ezen öt egymást követő győzelem után a Real Madrid végleg megszerezte az eredeti kupát, és jogot szerzett az UEFA többszörös bajnoka elismerésére.

Ezek közül az egyik legemlékezetesebb döntő az 1960-as volt, amikor a Hampden Parkban, több mint százezer néző előtt 7-3-ra győzték le az Eintracht Frankfurt együttesét, Puskás 4, Di Stéfano 3 góljával. Santiago Bernabéu olyan világsztárokat csábított a Real Madridhoz, mint Alfredo Di Stéfano, Francisco Gento, Raymond Kopa és természetesen Puskás Ferenc. A magyar klasszisnak a másfél éves eltiltását követően adott esélyt a bizonyításra, és Puskás súlyfeleslegét ledolgozva a klubtörténetének egyik legnagyobbjává vált. 1969. május 26-án a spanyol sztárklub íratlan szabályait figyelmen kívül hagyva búcsúmérkőzést szervezett Puskás Ferenc tiszteletére. Ezt tízéves szolgálattal lehetett kiérdemelni a Real Madridnál.

A Real hatodik BEK-győzelmét 1966-ban aratta a Partizan Beograd 2-1-es legyőzésével. A 70-es években a Real Madrid összesen 5 bajnoki címet és 3 kupagyőzelmet szerzett. A klub 1971-ben játszotta első kupagyőztesek szerinti Európai Kupáját - ahol végül 2-1-re kikapott az angol Chelsea csapatától. Santiago Bernabéu Yeste 35 éves elnöksége alatt 71 trófeát nyert a klub - többek között 6 Bajnokcsapatok Európa-kupáját (BEK), az első ízben kiírt Világkupát, 16 spanyol bajnoki címet és 6 spanyol kupát. Hivatali ideje alatt lépett ki igazán a Real Madrid a riválisok árnyékából, és vált a világ egyik legjobb csapatává. Santiago Bernabéu 1978. június 2-án hunyt el 82 éves korában, a világbajnokság alatt.

A "Keselyűsereg" és a "Galaktikusok" érája

Az 1980-as évek elejére a Real Madrid egy kisebb hullámvölgybe került, egészen addig, amíg fel nem nőtt egy főleg saját nevelésű játékosokra épülő generáció. Julio César Iglesias spanyol sportújságíró ekkor a „La Quinta del Buitre” (szabad fordításban „keselyűsereg”) nevet adta ennek a generációnak, amely jelző Emilio Butragueño becenevéből származik. A csapat gerincét adó további játékosok: Manolo Sanchís, Martín Vázquez, Míchel és Miguel Pardeza. A „La Quinta del Buitre” közben négytagúra csökkent, miután Pardeza 1986-ban a Zaragoza csapatához igazolt. A Real Madrid ekkor olyan neves játékosokkal büszkélkedhetett, mint Francisco Buyo, Miguel Porlán, Chendo vagy épp Hugo Sánchez. Ez a csapat egyike lett Spanyolország és Európa legeredményesebb csapatainak, két UEFA-kupát és zsinórban öt bajnoki címet nyert, emellé jött még a spanyol kupa és három szuperkupa.

A 90-es évek elején a „Quinta del Buitre” feloszlott, mivel Vázquez, Butragueño és Míchel is elhagyta a klubot. 1996-ban az akkori elnök, Lorenzo Sanz Fabio Capellot ültette a Real kispadjára. Ugyan ez csak egy szezonig tartott, a Real Madrid megnyerte a spanyol bajnokságot, és olyan játékosok érkeztek a klubhoz, mint Predrag Mijatovic, Davor Suker, Clarence Seedorf, Roberto Carlos vagy épp Bodo Illgner. A csapat már ekkor olyan játékosokkal állt fel, mint Raúl, Fernando Hierro vagy épp Redondo. Ennek köszönhetően (1997-ben Fernando Morientes csatlakozásával) a Real Madrid 32 év várakozás után újra meg tudta nyerni a Bajnokok Ligáját. 1998-ban Jupp Heynckes irányításával legyőzték a Juventust. 1999 novemberében Vicente Del Bosque vette át a vezetőedzői posztot. A csapatot ekkor még olyan veterán játékosok alkották, mint Hierro, Redondo, Roberto Carlos és Raúl. A Real Madridhoz ekkor került fiatal tehetségként Morientes, Guti és Iker Casillas. Ekkor érkezett Steve McManaman, Nicolas Anelka, Míchel Salgado és Iván Helguera is. Del Bosque első idényében megnyerte a Real Madrid nyolcadik Bajnokok Ligája serlegét, miután a döntőben 3-0-ra legyőzték a Valenciát. A gólt Morientes, McManaman és Raúl szerezte.

Florentino Pérez és a „Galaktikusok” korszaka

2000 júliusában Florentino Pérezt választották meg a klub új elnökének. Első jelentősebb intézkedése Luis Figo megszerzése volt. Az ő elnöksége alatt nagyon sok pénzt költöttek játékosvásárlásra (Zinédine Zidane 75 millió euróért történő megvásárlása egészen 2009-ig rekord volt), és létrejött egy főleg nemzetközi sztárokra (Figo, Zidane, Ronaldo, Raúl, Roberto Carlos, Beckham) épülő csapat, a „Galaktikusok”.

2006 nyarán a frissen megválasztott elnök, Ramón Calderón Fabio Capellot szerződtette edzőnek, sportigazgatónak pedig a klub korábbi játékosát, Predrag Mijatovićot nevezte ki. 2007-ben a klub négy év után ismét bajnoki címet ünnepelhetett. Capello munkájára az újbóli bajnoki cím ellenére ismét nem számított a klub, helyére a klub korábbi játékosa, a német Bernd Schuster került. A 2007-2008-as szezont, immár Schusterrel, ismét az első helyen fejezték be, így 18 év után sikerült ismét egymás után két bajnoki címet szerezniük.

A 2008/2009-es szezonban már korántsem úgy kezdték az idényt a blancók, ahogyan azt elvárták volna a drukkereik. Fájó vereségekbe szaladtak bele, és egyszerűen nem tudtak talpra állni. Ennek hatására a vezetőség úgy döntött, hogy meneszti a csapat vezetőedzőjét, Bernd Schustert, és helyére a Sevilla korábbi sikertrénerét, Juande Ramost nevezi ki.

2009. május 14-én ismét Florentino Pérez lett a klub elnöke. Terveiben szerepelt egy új „galaktikusok” létrehozása, melyre előzetesen 300 millió eurót szánt. Első komolyabb intézkedése a vezetőedzőt illetően történt, Juande Ramos helyett Manuel Pellegrinit szerződtette. Nem sokkal később a Real Madrid megszerezte a már régóta a kívánságlistájukon szereplő Kakát 65 millió euróért. Később leigazolta Cristiano Ronaldót, Raúl Albiolt és Karim Benzemát is. Cristiano Ronaldo 94 millió eurós vételárával megdöntötte Zidane korábbi, 75 millió eurós csapatváltását, amelyet szintén Pérez állított fel előző elnöki ciklusa alatt.

Egy évvel később, mivel ismét nem sikerült bajnoki címet szerezni, távozott a vezetőedző Manuel Pellegrini, helyére a Chelsea és az Internazionale korábbi mestere, José Mourinho érkezett. Vele együtt hat játékos, di María, Sergio Canales, Pedro León, Sami Khedira, Ricardo Carvalho és a fiatal német-török irányító, Mesut Özil érkezett. Távozott viszont a klub két ikonja, a csapatkapitány Raúl (Schalke) és Guti (Beşiktaş). Mourinho az első évében egy bajnoki második helyezést, valamint egy kupagyőzelmet ért el. 2011 nyarán újabb öt játékossal bővítette keretét.

Klubcímer és mezek

A Real Madrid legelső címere a maihoz képest még elég egyszerű volt. A címerben fehér alapon a klub nevének rövidítése (MCF - Madrid Club de Fútbol) szerepelt egyéni elrendezésben. 1920-ban a klub megkapta a spanyol királytól a „Real” (királyi) előtagot, így a klub neve Real Madrid Club de Fútbol-ra változott. Ezután a spanyol korona is belekerült a címerbe.

A Franco-diktatúra idején, amikor Spanyolországban köztársaság volt, az összes spanyol labdarúgócsapatnak, így a Real Madridnak is el kellett távolítaniuk a nevükből a királyi jelzőt, címerükből pedig a koronát. A klub címere a jelenlegi formát 1941-ben nyerte el, a betűk ekkor kaptak arany színezést, végleg visszakerült a címerre a spanyol királyi korona, a betűk hátterébe pedig keresztben egy lila csík került, ami Kasztíliát szimbolizálja.

A Real Madrid alapítása után még teljesen fehér mezben játszott, de még ugyanebben az évben, 1902-ben egy kék csík is rákerült a felsőre keresztben, és a maival ellentétben sötétkék sportszárban játszottak. A kék csíkkal ellátott mez egy angol csapat, a Corinthian FC mezéről lett mintázva. Szintén 1902-ben, a sötétkék sportszárat feketére cserélték. A Real Madrid idegenbeli meze teljesen fekete, de lehet még teljesen lila is. A mezeket 1998 óta az Adidas gyártja a csapatnak, a multinacionális céggel jelenleg is tart a szerződés.

A klub első mezszponzora a Zanussi volt, a logójuk 1982-től 1985-ig szerepelt a csapat mezén. Ezután 1992-ig a Parmalat volt a csapat főszponzora. Ezt követően, 2001-ig a Teka logója szerepelt a klub mezén. A Teka logójának helyére egy szezon erejéig a klub hivatalos weboldalának címe, a realmadrid.com került, reklámozandó az oldalt. Ezután 2006-ig a Siemens volt a Real Madrid legfőbb támogatója.

Stadionok

A klub alapítása után sokáig kisebb pályákon játszott, első nagyobb stadionjuk az 1912-ben átadott Campo de O’Donnell volt. Ez 11 évig maradt a Real hazai pályája. A korábbi egyszerű labdarúgópálya az utolsó években, amikor a Madrid ott játszott, már körülbelül hatezer néző befogadására is alkalmas volt. Ezt követően egy nyolcezer néző befogadására alkalmas stadionban, a Campo de Ciudad Lineal-ban játszottak. Ennek a stadionnak a nyitómeccsén négyezer (egyes feltételezések szerint nyolcezer) néző vett részt.

Következő stadionjuk az Estadio Chamartín volt, amelyben már 22 500 néző foglalhatott helyet. A munkálatok 500 ezer pesetába kerültek, amit a korábbi játékos, Carlos López-Quesada, valamint az elnök, Pedro Parages és az igazgatósági tagok, José de la Pena, valamint Bernardo Menéndez finanszíroztak. A stadionnak nem volt hivatalos neve, de az emberek elsősorban Chamartínként említették, és később is így szerepelt mindenhol. Az első mérkőzést ebben a stadionban 1923. május 17-én vívták, a barátságos meccsen a Newcastle volt az ellenfél. A Real itt ünnepelhette első bajnoki címét.

Az 1943-ban megválasztott elnök, Santiago Bernabéu Yeste egy idő után úgy gondolta, ez már nem elég nagy a klub ambícióihoz, és új stadiont építtetett. A Bernabéu stadion befogadóképessége sokszor változott, 1953-ban például akár 120 ezren is elfértek a stadionban. Ezután a stadiont a biztonsági okok miatt átépítették, és fokozatosan egyre kevesebb néző befogadására volt alkalmas. A Bernabéu stadion több nagy torna döntőjének adott otthont, itt rendezték az 1964-es labdarúgó-Európa-bajnokság és az 1982-es labdarúgó-világbajnokság, valamint az 1957-es, az 1969-es és az 1980-as BEK-döntőt is.

Az Alfredo di Stéfano stadionban jelenleg a Real Madrid tartalékcsapata, a Castilla játssza mérkőzéseit. A stadiont 2006. május 9-ére teljesen felújították. A nyitómérkőzésen, az 1956-os BEK-döntő „visszavágóján”, a Stade de Reims ellen a Real Madrid 6-1-re nyert, Antonio Cassano és Roberto Soldado 2-2, valamint Sergio Ramos és José Manuel Jurado 1-1 góljával.

Rekordok és statisztikák

A Real Madrid játékosai közül a legtöbb mérkőzésen Raúl lépett pályára, összesen 741 mérkőzést játszott le a királyi Gárdában 1994 és 2010 között. Második helyen Santillana áll 643 lejátszott mérkőzéssel. A kapusok között a jelenleg is aktív Iker Casillas a csúcstartó 518 fellépéssel.

A Real Madrid legeredményesebb gólszerzője a klub korábbi csapatkapitánya, Raúl, aki 1994-től 2010-ig eddig 323 alkalommal talált be az ellenfelek kapujába. Második helyen, 307 találattal a klub tiszteletbeli elnöke, Alfredo Di Stéfano áll. A Bajnokok Ligájában is Raúl vezeti az összetett góllövőlistát, 64 találattal. A korábbi rekorder Di Stéfano volt 49 góllal.

A Real Madrid legmagasabb hivatalos nézőszáma 83 329, egy 2006-os kupamérkőzésen voltak ennyien a lelátókon. A hazai mérkőzéseken az ülőhelyek nagy része a bérletesek részére van fenntartva, akiknek létszáma évek óta 60 000 felett van. Ahhoz, hogy valaki bérlethez juthasson, klubtagnak (socio) kell lennie.

A Real Madrid a 2011-12-es szezont is beleértve a 81. alkalommal, megszakítás nélkül vesz részt a spanyol labdarúgó-bajnokság küzdelmeiben. Ebből 32 alkalommal szerezte meg a bajnoki címet, amivel a bajnokság csúcstartója. Ezzel jelentősen megelőzi a bajnokság második legeredményesebb csapatát, az FC Barcelona együttesét, mely 19 bajnokságot nyert meg.

Rivalizálás

A Real Madrid több spanyol labdarúgócsapattal rivalizál évtizedek óta, ezek például a szintén madridi Atlético vagy az FC Barcelona. A klubnak szerte a világon több milliós rajongótábora van, akik több klubbal is rivalizálnak. Ezek közül a legismertebb az Barcelonával való rivalizálás.

El Clásico - A Real Madrid és az FC Barcelona

A Real Madrid egyik legnagyobb riválisa az FC Barcelona. A két klub rivalizálásának politikai okai is vannak, az ellentét legjobban a Franco-érában jelentkezett. Mivel a Real Madrid a Franco-rezsim támogatását élvezte, Katalónia pedig önállóságot követelt magának, a klub egyfajta fellegvár lett a politikai harcokban. Azokat a játékosokat, akik az egyik klubtól igazoltak a másikhoz, különösen nem szerették az ellenfél szurkolói. A leghírhedtebb eset Luís Figóval történt, aki 2000-ben igazolt a katalán klubtól a Real Madridhoz: egy 2002. évi egymás elleni mérkőzésen, mikor Figo szögletet készült elvégezni, a katalán klub szimpatizánsai többek között egy malacfejet dobtak a játékos irányába. A Barcelona az eset után 4000 eurós büntetést kapott. Korábban Alfredo Di Stéfano volt a Barcelona szurkolói által legjobban utált játékos, mivel a Real Madrid és a Barcelona egyaránt megpróbálta leigazolni a játékost. Di Stéfano végül a Real játékosa lett, és később a csapat egyik húzóemberévé vált. Mivel a Real és a Barcelona a két legeredményesebb csapat Spanyolországban, és szinte mindig esélyesek a bajnoki címre, az ellentét időről időre kiújul.

El Derbi madrileño - Real Madrid és Atlético Madrid

A Real Madrid legközelebbi „szomszédja” a szintén madridi Atlético, és szintén a Real egyik legnagyobb riválisa. Bár a klubot baszk diákok alapították 1903-ban, a klubhoz több, a Realtól elküldött tag is csatlakozott, innen az ellentét oka. További ellentétre adott okot, hogy korábban a Real Madrid szurkolói főleg a középosztályból, míg az Atléticoé leginkább a munkásosztályból kerültek ki, de az ebből adódó ellentét mára már szinte teljesen eltűnt. A két csapat először 1929. február 21-én játszott egymás ellen a bajnokságban. Az első hivatalos El Derbi madrileño-n a Real nyert 2-1-re. A két csapat nemzetközi mérkőzésen először az 1958-1959-es BEK elődöntőjében találkozott, ahol az első meccset 2-1-re a Real, míg a visszavágót 1-0-ra az Atlético nyerte. Újrajátszás után a Real Madrid jutott tovább. 1961-től egészen az 1980-as évekig, amikor a Real Madrid dominált a bajnokságban, a kisebbik madridi klub volt a Real egyik legkomolyabb ellenfele.

Szurkolói csoportok

A szurkolók egy csoportja, az Ultras Sur ismert szélsőjobboldali nézeteiről. Ez a szurkolói csoport jó viszonyt ápol az SS Lazio Irriducibili nevű csoportjával.

Gazdasági háttere és értéke

2025-ben is a Real Madrid termelte a legtöbb bevételt a földkerekség labdarúgóklubjai közül - ez derül ki a világ egyik legnagyobb könyvvizsgáló cége, a Deloitte éves jelentéséből. A spanyol csapatot az ősi rivális FC Barcelona követi a rangsorban, míg a harmadik helyen a Bayern München áll.

A Deloitte, a földkerekség egyik legjelentősebb pénzügyi elemzője, elkészítette a világ leggazdagabb futballklubjainak rangsorát (Football Money League). A cég a tanulmányában 2025-ös bevételeik alapján állította sorrendbe az egyesületeket - a lista élén továbbra is a Real Madrid áll 1.161 milliárd euróval, a képzeletbeli dobogó második és harmadik fokán azonban jelentős volt az „átrendeződés”. A friss ranglista második helyén, négy pozíciót javítva az FC Barcelona (974.8 millió) áll, a harmadikon pedig a Bayern München (860.6 millió) található - az egy évvel ezelőttihez képest növelte ugyan a bevételeit a Paris Saint-Germain (837 millió), de a tavalyi harmadik helyhez így is egyel lejjebb került. A 2025-ös második Manchester City négy helyet rontva a hatodik, s ugyanennyivel került hátrébb a városi rivális Manchester United is, amely a nyolcadik pozícióba csúszott vissza. A negyedik helytől lefelé az első tízben csak angol csapatokat találunk, a legjobb harmincba pedig mindössze egyetlen Európán kívüli klub, a 2025-ös brazil országos bajnok és Libertadores-kupa-győztes Flamengo került be.

Ahogy hosszú évek óta, a Forbes pénzügyi magazin is rangsorolta a világ legértékesebb futballklubjait. Az élmezőnybe tartozó klubok átlagos összértéke 2,3 milliárd dollár, ami 5,1 százalékos növekedést jelent 2023-hoz képest. A top 30-ban szereplő együttesek átlagos jövedelme 397 millió dollár, ami 3 százalékos növekedésnek felel meg 2023 óta. Ugyanakkor szembetűnő, hogy nincs összefüggés az eredményesség és az érték között: a Manchester United pocsék szezont zárt, nem indulhat ősszel a BL-ben, mégis a második helyen áll, és a Bayern München, amely csak bronzérmes lett a Bundesligában, megszerezte a lista ötödik helyét.

A Premier League fölénye továbbra is nyomasztó: hat klub képviseli a top 10-ben Angliát, sőt, ha a legjobb harmincat nézzük, akkor tizenketten vannak a PL-ből. Figyelemre méltó, hogy kilenc MLS-klubot találunk a top 30-ban. A klubok bevételének jelentős része a televíziós szerződésekből folyik be. A növekedés megtorpant, a világválság hatása érezhető, ha megnézzük az öt topliga új szerződéseit.

tags: #real #madrid #klub #terbaik #dunia

Népszerű bejegyzések:

• Swansea City futballeredmények
• Női labdarúgás Magyarországon: Történelmi áttekintés
• Névmások a magyar nyelvben
• 2018-as Eurovízió második elődöntője
• Okok és megelőzés