A Röplabda Játéka: Szabályok, Történelem és Stratégiák
A röplabda egy dinamikus és izgalmas csapatsport, amelyet két, hat-hat főből álló csapat játszik egy labdával. A cél, hogy a labdát a hálón átjuttatva az ellenfél térfelére juttassák, minimalizálva az ellenfél támadási esélyeit. A játék a levegőben zajlik, miszerint a labdának "röpülnie" kell. A röplabdázás jellemző labdaérintési módja az ujjakból formált “kosár” feszes felülete (ujjpárnák) a szabályos érintési felület. A test bármely részével szabályos, ha egyidejű, pillanatnyi és elpattanó.
A röplabda csapatsport, amelyet két, hat-hat főből álló, egymástól egy magas hálóval elválasztott csapat játszik egy labdával, amit főleg kézzel és karral (ritkábban más testrészekkel) érintve tartanak mozgásban a pálya légterében. A pálya mérete 9×18 méter. A pályát két részre osztja egy 9,5×1 méter méretű háló, amelynek a teteje férfiaknál 2,43, nőknél 2,24 méter magasan van. A hálón két fehér oldalszalag van függőlegesen elhelyezve mindkét oldalvonal fölött.
A mérkőzés három nyert játszmáig tart. Egy játszma megnyeréséhez - legalább két pont különbséggel - 25 pontot kell szerezni. Ha a két pont különbség eddig nem alakul ki, akkor tovább folytatják. Döntő játszmában 15 pontig tart a mérkőzés és 2 pont különbség szükséges a játszma nyeréshez.
A labda bőrből vagy műbőrből készül. Rugalmas üvegszálból, vagy műanyagból készült 180 cm hosszú, 10 mm átmérőjű rúd, mely 10-10 cm-ként változó színű. Gyakori labdatovábbítási mód.
A Játék Alapjai és Mozgásformái
A labdatovábbítás pontos, sérülésmentes, szabályos. A labdatovábbítás a feladó játékoshoz. A labdatérés első érintése. Történhet alkar, vagy kosár érintéssel. Az alkarok által formált érintő felületről pattan el a labda. A röplabdázás előkészítő játéka. Összjáték feladó és leütők között, amikor hátsósorköteles játékos végzi a feladást.
A támadások befejezésének legeredményesebb, leggyakoribb és leglátványosabb érintési módja. Általában a harmadik érintés az egy térfélen történő játékban. A támadó csapat játékosa a feladott labdát - levegőben felugrás közben közvetlenül az ellentérfélbe juttatja ütőérintéssel. Látványos támadás, befejezési játékelem. A cselezés egyik módja. Leütő, vagy feladó játékos hajtja végre. Ütőmozdulattal gyengén a labda megütése sánc felett, sánc mellett vagy a sáncra.
A leütések elleni védekezés közvetlen és legeredményesebb eszköze. az elsősorköteles játékosok a hálónál a levegőbe felugorva magastartásban nyújtott, összezárt karokkal - esetenként a hálón átnyúlva a támadóérintés megtörténte után - megakadályozzák az ellentérfélről érkező labda saját területre kerülését. A felezővonaltól ill. A támadási vonalak által határolt terület. Az ellentérfélbe juttatott labda első, második, vagy harmadik (sáncérintés után negyedik) érintése. A legegyszerűbb támadásbefejezési módok.
A labda játékba hozása. A nyitásra jogosult játékos a nyitó zónából a levegőben lévő labdát a bírói sípszó elhangzása után az antennák által határolt légtérben az ellenmezőbe üti kézzel vagy karral. Több módon lehet végrehajtani. Alsó, felső felugrásos nyitások a játékosok technikai képzettségének megfelelően szerepelnek a női és férfi csapatok játékában. A nyitás lebegtetett és pörgetett is lehet. A nyitó helyen lévő játékos az egyes, a jobb sarok. Előtte a kettes játékhely a jobb szeglet. Az első sorban középső játékhely a hármas. Mellette a négyes játékhely a bak szeglet. Mögötte az ötös játékhely a bal sarok.
Amikor a csapat nyitásjogot nyer, akkor játékosai az áramtató járásával megegyező irányba egy játékhellyel tovább lépnek. Ha egy csapat elnyerte a szerválás jogát, akkor forgás következik. A csapat tagjai az óramutató járása szerinti irányban forognak. Amennyiben a forgás következtében egy adott pozícióba kedvezőtlen adottságú játékos kerül, azt lecserélhetik a liberóval, de akár más játékossal is.
Tornapad fölötti játék a lábteniszhez hasonló szabályokkal alkarérintéssel. A játékosok egymáshoz viszonyított kötött felállási rendje a nyitóérintés pillanatában, melyet a jegyzőkönyvi leírás rögzít. A nyitó és a fogadó csapat játékosaira egyaránt vonatkozik.
Speciális Szerepkörök és Stratégiák
Minden csapatnak lehetősége van a 12 játékos közül egy speciális védekező játékost /“Libero”/ kijelölni. A Libero játékos olyan egyenruhát (vagy újra kijelölt Libero esetén mellényt) viseljen, amelynek legalább a meze a csapattársakétól elütő színű. A Libero bármely hátsó sorköteles játékost helyettesíthet. A Libero csak hátsó sorköteles játékosként játszhat, és nem hajthat végre a játéktéren belül (pálya és kifutó) befejezett támadó érintést, ha az érintés pillanatában a labda teljes terjedelmével a háló szintszalagjánál magasabban volt. A Libero nem nyithat, nem sáncolhat és sánckísérletben sem vehet részt.
A csapat irányítója. Szervezi a csapatmunkát és a támadás befejezést. Támadás előkészítés általában második érintés az egy térfélen történő játékban. Történhet előre, hátra, fej felé, röviden és hoszan, alacsonyan és magasan, a hálóhoz közel, vagy a hálótól távol.
A nyitócsapat egy vagy több játékosa a nyitás pillanatában takarást hajt végre, ha mozgatja karjait, ugrál, vagy oldalt mozog és közvetlenül labda röppályája alatt van. A leütésnek az az változata, mikor a feladott labda gyorsan lapos ívben érkezik a leütőhöz. Eredményessége a gyorsaságon alapszik.
A Röplabda Története és Fejlődése
1895. február 9-én a massachusettsi Holyoke városában egy testnevelési igazgató, William G. Morgan megalkotott egy új szabadidős játékot mintonette néven, felhasználva a tenisz és a kézilabda egyes elemeit is. Ezt főleg teremben lehetett játszani, korlátlan számú résztvevővel, és eredetileg a YMCA (Fiatal Férfiak Keresztény Egyesülete) korosabb, de mégis atletikus beállítottságú tagjainak tervezték a túlságosan is erőszakosnak tartott kosárlabda helyett. A William G. Morgan által papírra vetett első szabályok a háló méretét 1,98 méterben (6 láb és 6 hüvelyk), a pálya méretét pedig 7,6×15,2 méterben (25×50 láb) határozták meg, a játékosok számát azonban nem korlátozták.
1947-ben alakult meg a Fédération Internationale de Volleyball (FIVB), a röplabdajátékokat szervező nemzetközi szövetség. 1949-ben bonyolították le az első férfi, majd 1952-ben az első női bajnokságot. A strandröplabda a kaliforniai Santa Monica tengerparti strandjairól indult világhódító útjára. A hobbisportból az 1950-es években vált szabályokkal rendelkező sport, amit az FIVB 1986-ban hitelesített.
1900-ig a labda nem speciálisan röplabdának készült, és a szabályok sem olyanok voltak, mint ahogy ma ismerjük. 1916-ig tartott az a folyamat, amelyben felfedezték a feladás és a lecsapás erejét, majd négy évvel ezután bevezették a három érintés szabályát, és az ütő-segédvonalat is felfestették. 1917-ben 21-ről 15-re csökkent a győzelmet jelentő pontmennyiség. Külföldön elsőként Kanada fogadta be a röplabdát, 1900-ban.
Manapság a sport különös népszerűségnek örvend Brazíliában, egész Európában (ahol főként Olaszországnak, Hollandiának és Szerbiának vannak meghatározó csapatai az 1980-as évek vége óta), Oroszországban és számos ázsiai országban is. A nyári olimpiai játékok hivatalos programjában az 1964-es tokiói olimpia óta szerepel. A strandröplabda az 1996-os atlantai nyári olimpiai játékokon került be a programba.
Versenyrendszer és Játékvezetés
Érvényes szakszövetségi és sportorvosi igazolással rendelkező sportoló, aki a versenykiírásban közölt korosztályos bajnokságban résztvesz. Mérkőzést vezető hivatalos személy, akit a Magyar Röplabda Szövetség vagy a helyi szövetségek küldenek a mérkőzés színhelyére. A röplabda mérkőzést első és második játékvezető vezeti külön-külön ítélkezési jog és hatáskörrel.
Térfélcsere: a csapatok a játszma befejezése után térfelet cserélnek. A döntő játszma előtt - mint a játékkezdésnél - sorsolással döntik el a térfélválasztást. Ilyenkor a 8. pont elérése után - játszma közben - történik a térfélcsere.
Játékoscsere: játszma közben egy vagy több kezdőjátékos helyére cserejátékos áll be. Játszmánként és csapatonként hatszor engedélyezett. A csere végrehajtása a Szabályok által kötött. Egy csapat hat kezdő játékosból, öt cserejátékosból és egy liberóból áll. Utóbbi - a nyitás kivételével - tetszés szerinti posztra cserélhető, de alapjában védekező specialista.
Játszmánként és csapatonként 2 pihenő időt engedélyez a játékvezető, melynek időtartama 30 sec. Ez szabályos játékmegszakításnak számít. A FIVB Világ - és Hivatalos versenyein az első négy játszmában további két, egyenként 60 másodperc időtartamú technikai pihenő idő következik automatikusan, amikor a vezető csapat eléri a 8. és a 16. pontot.
Strandröplabda Specifikumai
Strandröplabdánál nagyjából hasonlóak a szabályok, de itt egy csapatot két játékos alkot, csere nincs. A játékot homokborítású pályán játsszák, mérete 8×16 m. A játszmánként elérendő pontszám itt 21, az esetleges harmadik (döntő) játszmában 15.
Röplabdázás és Egészség
A röplabda igen aktív sport, különösen alkalmas rugalmas, gyors feladatok gyakorlására. A röplabdának lehetnek negatív hatásai is. Ezek közé tartoznak az olyan fizikai sérülések, mint a bokaficam, térdproblémák (például patelláris ínhüvelygyulladás vagy ACL-szakadás) és vállproblémák.
tags: #roplabda #posztok #angolul
