A magyar labdarúgás szaknévsora: legendák, küzdelmek és a háttérhatalom
A magyar labdarúgás története tele van dicsőséges pillanatokkal, felejthetetlen hősökkel és lenyűgöző teljesítményekkel. Azonban a pályák mellett és a kulisszák mögött gyakran súlyos küzdelmek, intrikák és megmagyarázhatatlan események is zajlottak, amelyek mélyen érintették a sportág meghatározó alakjait. Ez a cikk a magyar foci szaknévsorát járja körül, bemutatva a legnagyobb legendákat, de rávilágítva azokra az árnyoldalakra is, amelyek a rendszerváltás előtt és után egyaránt rányomták bélyegüket a sportágra, Varga Zoltán megdöbbentő történetén keresztül.
Varga Zoltán - A legenda harca a "maffiával"
Varga Zoltán, a Ferencváros és a magyar futball legendája önéletrajzi könyvében írta: „Az a lényeg, hogy akikkel én szembekerültem, az nem egy spontán képződmény, nem egy futballra specializálódott társaság, hanem egy jól konstruált, minden területre kiterjesztett szervezet Magyarországon. Nincs rá jobb fogalom: maffia”. Háromrészes sorozatunkban megírtuk, hogyan küzdöttek minden szinten Varga Zoltán ellen a játékosok, az erre kapható újságírók és médiamunkások, illetve egy közveszélyes, jórészt bűnözőkből álló szurkolói csoport. Az utolsó rész a Varga Zoltán elleni fizikai támadásokról, fenyegetésekről és megfigyeléséről szól, amely mögött ő a titkosszolgálatot sejtette. Az biztos, hogy az állambiztonság megfigyelte és kiemelt célszemélyként kezelte, és a posztkommunista maffia ugyanúgy kérlelhetetlen ellenfelet látott benne. Végéhez ért háromrészes sorozatunk, amely azt vizsgálta, hogyan tette tönkre a kommunista, majd posztkommunista hálózat Varga Zoltánt a rendszerváltás előtt és után. Vendégszerzőnk, Kovács Attila írásának első részében a játékosokról, a Varga elleni kampányokról, lázadásokról írt. A másodikban bemutatta a sajtó szerepét, azt, hogy hogyan végezték Varga lejáratását Hegyi Ivántól elkezdve a Kisalföld sportrovat-vezetőjéig bezárólag. Az utolsó rész témája is kifejezetten izgalmas, felkavaró és már-már krimiszerű. Arról szól, hogyan félemlítették meg Vargát a szélsőséges szurkolói csoportok, és hogyan figyelhették meg edzősködése idején.
Hazatérésétől kezdve egészen második győri szerepvállalása befejezéséig Varga Zoltán több megdöbbentő esetet élt át, mint bármelyik izgalmas krimi főszereplője. Az ellene dolgozó erők ugyanis nem fukarkodtak a támadásokkal, minden szinten igyekeztek elbizonytalanítani, megrémíteni, feladásra kényszeríteni a visszatért legendát. A Varga Zoltán életében 1996 őszétől bekövetkező képtelen incidensek közül - időrendben haladva - most csak néhányat idézünk fel, de hitünk szerint ennyi is kellően érzékelteti majd, milyen aljas és nemtelen eszközöket vettek igénybe az ellehetetlenítésére törekvők.
Mindössze két hónap telt el Varga hazaérkezésétől, amikor 1996. november 16-án kopaszra nyírt fiatalemberek jelentek meg a Ferencváros délelőtti edzésén. Egyikük se szó, se beszéd, beviharzott a pályára, és fennhangon azt követelte az edzőtől, hogy hadd rúghasson kapura Szeiler Józsefnek. Amikor Varga karonfogva levezette a pályáról, egy időre eltűnt az illető, ám az edzés végén az öltözőben várta a csapat tagjait, akiknek dülöngélve, összefüggéstelenül mondta a magáét. Miután Varga onnan is kikísérte, még egyszer visszatért. Ezután az edző - jogosan elveszítve türelmét - kipenderítette a lábán is alig álló „szurkolót”. A játékosok végignézték az esetet, de nem szóltak egy szót sem. Vagy nem akartak, vagy nem mertek... Egyik sem szerencsés állapot...
Az első életveszélyes fenyegetés
A történet itt még nem ért véget. Ugyanezen a napon, pontban éjfélkor megszólalt Varga bérelt lakásának vezetékes telefonja, amely titkos volt, s amelynek számát Varga alig pár embernek adta csak meg. „Te szemét Varga, ha nem takarodsz el a Fradiból, kitekerjük a nyakad! Ezt nem úszod meg élve!” - szó szerint így hangzott el az életveszélyes fenyegetés, majd bontották a vonalat. Varga Zoltán másnap képtelen volt kimenni a stadionba, a Győr elleni meccsen pályaedzője, Rácz László irányította a csapatot. A halálos fenyegetés alig-alig kapott visszhangot a sajtóban.
A fenyegetés után pár nappal Varga arra lett figyelmes, hogy egy számára ismeretlen, BMW márkájú fekete taxi állandóan az Óra utcai bérelt lakása előtt áll. A szomszédok megfigyeléséből kiderült, hogy amikor Varga Zoltán reggel elment otthonról, a taxi is elhajtott, majd este, Varga hazatérte után ismét megjelent a ház előtt, és ott állt egész éjjel. Néhány héttel később Varga késő éjszaka tért haza a bérelt lakásába. Amikor lezárta a kocsiját, a sötétben megindult felé négy tagbaszakadt, kigyúrt férfi. Ebben a pillanatban kilépett a ház ajtaján akkori élettársa, akinek látványára a négy férfi megtorpant, majd hátrafordult és elsietett a helyszínről. A Fradi-korszakban autója hátsó ablakára „Auf Wiedersehen” feliratot ragasztott néhány „vezérszurkoló”, ami még sokáig ott árválkodott a zöld gépkocsi ablakán.
A Dunaújvárosnál is megtalálta ez a csoport
Ugyanez a szurkolói csoport - amelynek egyik vezetője FTC-s rendszámú Mercedessel járt-kelt a városban - az immár Dunaferr-edző Vargát is megtalálta. A III. kerület elleni bajnoki mérkőzés ideje alatt a Hévízi úti pálya parkolójában álló autója két kerekét is kivágták, a gumik sérüléseiből ítélve késsel, nagy erővel. Emellett egy tortát nyomtak a szélvédőjére. Saját és egy taxis barátja pótkerekével tudott csak elautózni a helyszínről a meccs után az első gumiszervizig. A feltételezett elkövetőket meglehetősen könnyen be lehetett határolni, hiszen a hírhedt és hírhedtségük okán közismert „szurkolók” közül többen személyesen is ott voltak az óbudai meccsen, s ott 90 percen keresztül artikulátlanul üvöltözve mocskolták Vargát. Ily módon nem volt nehéz kitalálni, hogy minden bizonnyal ez a kör állt az említett atrocitás mögött.
Győrben a pályaedzőjét ütötték meg
A szakember győri szerepvállalása alkalmával még kevésbé bíztak bármit is a véletlenre a Varga-ellenes erők. Ennek okát abban kellett keresni, hogy a Rába-parton rendezett volt az anyagi háttér, amely Varga kvalitásaival kiegészülve előrevetítette egy sikeres csapat felépítését. Ezt mindenképpen meg akarták akadályozni, amely minden korábbinál durvább, mocskosabb Varga-ellenes hadjáratot eredményezett. Már az első napon tettlegességig fajult a támadás, igaz, nem Varga volt a közvetlen áldozat. Idézzük ismét szó szerint Varga Zolit. „Győr nekem duplán, háromszorosan fájt, mint a Fradi. ...Annyi emberi aljasságot, amit én ott átéltem, az nem egy évet, hanem tízet is elvett az életemből. Annyi bántódás, annyi rosszindulat, ami ott összejött, az szinte annyi, mint addig együtt az összes többi. Rájuk gondolva szinte megborzongok ma is. ... Amit ott kaptam újságíróktól, játékosoktól, a klubban az alkalmazottaktól, az egy rémálom. ... Már az első győri napomon tudtam, hogy mire kell számítanom. A szerb származású segédedzőmet, az Újvidékről való Dzsinovicsot, akit még Diósgyőrben ismertem meg, és mert nagyon becsületes, rendes embernek tartottam, elhoztam magammal Győrbe, már az első napon kikezdték, bántalmazták, mert a régi győri játékosokat szerették volna a klubba betenni az ő helyére is. Csakhogy én ragaszkodtam hozzá, megbíztam benne, mert jó szakember volt. Ugye hihetetlen, hogy megeshetett Magyarországon az, hogy az öltöző folyosóján egyszerűen megtámadta két markos fickó és megütötték. Meg akarták félemlíteni, el akarták zavarni mellőlem.” (Varga Zoltán: Valahogy mindig félúton) Nemcsak a pályaedző lett megfélemlítve, de Varga is. A rosszul sikerült rajtot követően a nagy olvasottságú helyi lapban több Varga-ellenes írás is napvilágot látott, majd megjelentek a helyi kemény mag képviselői, hogy befenyítsék az edzőt. Erről így emlékezett meg Varga:
„Egy délelőtti edzésen tíz-húsz kopasz mászott be a kerítésen, be a pályára! Hogy kerültek oda? Küldte valaki őket? Kiabáltak: ’Varga, te szemét, takarodj! Megmérgezünk, megölünk! Tedd ki a lábad a városból, elkapunk!’ Eközben a játékosok futották a köröket. És persze hallottak minden szót. Én meg tartottam az edzést. Mi volt ez? A megfélemlítésem. Meg a játékosok megfélemlítése is! Hogy aki még mellettem lett volna, meggondolja, míg maga is sorra nem kerül. Ezek után a legkeményebb, legtisztább is átgondolta, érdemes-e mellettem állni, engem elfogadni, velem dolgozni? Győr nem egy hatalmas város, belvárosát pedig, ahogy láttam, ezek a kopaszok uralták. Mindennap találkozhattak velük a játékosok, véletlenül is beléjük futhattak. Tehát vették a leckét…” (Varga Zoltán: Valahogy mindig félúton)
A Bodajk elleni mérkőzésen kikészítették
Második győri korszakában sem volt jobb a helyzet; a Bodajk elleni kupabúcsú után híre ment, hogy komoly szurkolói tüntetés készül Varga ellen. Az edző - ettől teljesen függetlenül bekövetkező - lemondása tette csak fölöslegessé a tüntetés megtartását. Csapatából az említett kupameccsen ugyanis többen nyíltan ellene futballoztak, amelyet az alacsonyabb osztályú ellenfél előbb felismert, majd remek sportemberi kvalitásokról tanúbizonyságot téve ki is használt. A skandalum, miszerint egy nevesincs csapat kiejti a jóval esélyesebb ETO-t, olyannyira megviselte Vargát, hogy minden bizonnyal ennek a meccsnek a következménye volt élete első - lábon kihordott és csak utólag rekonstruált - szívinfarktusa. Győrt követően jelentős edzői szerepet már nem vállalt a labdarúgásban.
Titkosszolgálati árnyékok és a háttérhatalom
Varga Zoltán életében nem csupán fantazmagória, hanem papírokkal alátámasztott tény, hogy folyamatosan megfigyelte őt a titkosszolgálat. A kommunista állambiztonság a forradalom és szabadságharc után amúgy is rendkívüli erővel tartotta megfigyelés alatt a Ferencvárost, „Kőműves”, „Bakos” és „Nemere” fedőnéven legalább három ügynök jelentett folyamatosan a csapat háza tájáról. Külön történetet érne meg, mert jól példázza a rendszerváltozás megbicsaklását, hogy amikor hazatérése után néhány évvel Varga bemutatta saját megfigyelési aktáit, majd nem sokkal később kiderült, hogy „Nemere” Novák Dezsőt takarja, akkor néhányan nem az egykori besúgót, hanem az általa „megfigyeltet” vetették meg és kárhoztatták, amiért ezt a témát fel merte vetni. Az tehát vitán felüli, történészek által is elismert ténykérdés, hogy 1968 előtt folyamatosan „figyelőztette” Vargát a titkosszolgálat. Jó ok van azonban arra, hogy azt feltételezzük: Vargát 1996-tól kezdve újra megfigyelték. Hogy kik tettek így, az persze kérdés, hiszen időközben mégiscsak változtak az idők, s a régi titkosszolgálat abban a formájában, amelyben az 1960-as évek közepén működött, már nem létezett. Azonban az eddig felsorolt eseteken túl - amelyek hátterében ugyanúgy ott állhatott valamilyen szolgálat - történtek olyan esetek is Varga körül, amelyek nem magyarázhatók mással, mint azzal, hogy valamilyen szolgálat 1996-tól kezdve újra „rádolgozott”.
Bodnár György és a viselkedési tanácsai
Ferencvárosi edzősködése idején többször is „viselkedési tanácsokkal” látta el őt az a különleges életúttal „büszkélkedő” Bodnár György, aki ugyan de jure semmilyen pozícióban nem volt a Ferencvárosnál, de facto viszont sokak véleménye szerint ő maga volt a Fradi mindenható ura. A Szaknévsor alapítója, a magyar futball akkori talán legbefolyásosabb alakja bejáratos volt a Ferencváros akkori vezetéséhez, és talán mondani sem kell, Varga ellen uszította a Fradi-vezetést. Szintén a ferencvárosi edzői korszakában volt Vargának egy élettársi kapcsolata. Az illető hölggyel Varga négy hónapig élt együtt, ám a barátnő szinte abban a pillanatban lelépett Varga mellől, amint a trénert kirúgták az Üllői útról. Varga Zoltán állítása szerint a hölgy feladatot teljesített mellette, meg kellett figyelnie, ám erre nyilván nincs bizonyítékunk. Mindenesetre meg kell hagyni, hogy érdekes tud lenni a szerelem. Lehet, hogy a hölgy a Fradiba volt szerelmes, nem az edzőjébe?
Varga Zoltán több lakásban is élt hazatérése után, valamennyi esetben Budán. Az összes lakásában „tiszteletüket tették” ismeretlen személyek, akik - Varga Zolit szó szerint idézve - „nem vittek el tőlem semmit, de lehet könnyen lehet, hogy hoztak valamit”. Egy alkalommal Varga egy last minute utat lefoglalva utazott el Dominikára. Bár Dominika nem éppen a szomszédban van, megdöbbenésére kevéssel a megérkezése után szembejött vele a tengerparton egy korábbi közeli hölgyismerőse, akivel akkor már eléggé régen nem találkozott... Vajon hogy került éppen oda?
Sok-sok megválaszolatlan kérdés, mint ahogyan feltehetjük még azt a kérdést is, hogy miként üldözhették Vargát módszeresen és válogatott eszközökkel a fentebb leírt módokon, anélkül, hogy az elkövetőket bármikor, bármilyen módon is felelősségre vonták volna? Megtehették volna-e mindezt ezek az eléggé jól behatárolható körök a legfelső hatalmi pozíciókban lévők hallgatólagos félrenézése, vagy akár támogatása nélkül?
Grosics is úgy érezte, hogy megfigyelik
Varga Zoltán történeteit hallgatva Grosics Gyula jutott eszembe. Egy ízben, amikor úgy 2006-2007-tájban interjút szerettem volna készíteni a „Fekete Párduccal”, a harmadik telefonhívásomra is megszakadt a vonal. Amikor negyedszer is felhívtam, Grosics lediktálta nekem a mobilszámát, és kérte, hogy azon hívjam vissza, mert ezt nem hallgatják le, vagy ha mégis, itt legalább nem tudják bontani a vonalat. Majd, immár a mobilján beszélgetve, elmesélte, hogy hiába a rendszerváltozás, hiába az állítólagos demokrácia, őt továbbra is folyamatosan lehallgatják, vezetékes telefonja beszélgetés közben kattog, majd rendszerint meg is szakad a rajta folytatott beszélgetés, ahogyan az nálam is történt. Grosicsot is megfigyelték a Kádár-rendszerben, amely megfigyelés, hogy, hogy nem, túlélte a rendszerváltozást is. Több, mint valószínű, hogy Varga Zoltán hasonló cipőben járhatott, mint Grosics; hazajövetele után őt is megfigyelték valakik, valamilyen célból.
1996 szeptemberében történt hazatérése után rövidesen bizonyságot nyert, hogy hiábavaló mindennemű megtörési kísérlet. Varga Zoltán a kiállásával, személyiségével, megnyilatkozásaival jelezte: elveiből szemernyit sem hajlandó engedni, és semmilyen módon nem fog beállni abba a sorba, amelybe be akarták kényszeríteni. Varga bizonyított. Mindenkinek. Az ő oldalán állóknak, a sikeréért szorító százezreknek azt, hogy méltó a mellette való kiállásra, az ellenségeinek pedig azt, hogy nem fog megváltozni, nem fog az ő kottájuk szerint énekelni. Alighanem ez pecsételte meg a sorsát. „Most így, nyugodtan átgondolva derül ki a lényeg, amit később értettem csak meg. Az a lényeg, hogy akikkel én szembekerültem, az nem egy spontán képződmény, nem egy futballra specializálódott társaság, hanem egy jól konstruált, minden területre kiterjesztett szervezet Magyarországon. Nincs rá jobb fogalom: maffia.” (Varga Zoltán: Valahogy mindig félúton) A Varga által „maffiaként” aposztrofált szerveződés valóban létezik. Abban is igaza volt, hogy átsző mindent. A közéletet, a kultúrát, a sportot, a médiát, és mindenütt gátolja a kibontakozást, az újat, s pláne a nemzetit, a magyart. Azért, hogy ezt minél kevesebben ismerjék fel, és akik esetleg felismerik, azok se merjenek róla beszélni, pláne fellépni ellene, a szemfelnyitó embereket el kell lehetetleníteni. Így válik Varga Zoltán sorsa az elfuserált rendszerváltozásunk kórisméjévé.
A rendszer kihívásai és az MLSZ - A Szaknévsor tükrében
Az MLSZ-szel elsősorban az a probléma, hogy a sportszövetségi működési szisztéma mellett nehéz egyértelmű felelősségi rendszert kialakítani. Ekként igen komplikált vagy talán nem is lehetséges az elnök akaratát maradéktalanul érvényre juttatni. Például Bozóky Imre volt MLSZ-elnök január 3-i bukását pro forma az idézte elő, hogy a testületi tagok fele lemondott, s ezzel az elnökség megszűnt. Egy Csányi kaliberű üzletember nem teszi ki magát annak, hogy később bárki is hátba támadja. Először az amatőrök (a megyei labdarúgó-alszövetségek képviselői) nevezték meg Csányit ideális jelöltjüknek az elnökség élére, amelybe a profik (Magyar Labdarúgó Liga - MLL) és az amatőrök is hét-hét főt delegálnának. Pénteken Gyárfás Tamás, a 2012-es labdarúgó Európa-bajnokság (Eb) pályázati szervezőbizottságának magyar vezetője felszólalt az MLSZ rendkívüli közgyűlésén, és azt javasolta, hogy olyan emberekre gondoljanak, akiknek van súlyuk és ráhatásuk a történésekre. Majd próbaszavazást ajánlott, és garanciát kért, hogy a többségi jelöltet a közgyűlés egy emberként támogatja. A küldöttek nemcsak a bank-elnök jelölését szavazták meg közfelkiáltással, hanem megválasztása esetén nyolc neves üzletembernek, illetve közéleti személyiségnek is - többek között Eppel Jánosnak, a Porsche Hungária, Erdei Tamásnak, a Magyar Külkereskedelmi Bank és Hernádi Zsoltnak, a Mol első emberének - helyet szorítanának az elnökségben, és csak három-három helyet hagynának meg az amatőröknek és a profiknak. Bodnár György, a HTD Szaknévsor Kft. vezetője, a televíziós közvetítések egykori birtokosa szerint annak sem lett volna jelentősége, ha Csányi 12 emberrel jön, és az alszövetségekből csak egy-egy fő marad meg magnak.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Péntek óta a magyar futball élén - várhatóan a február 24-i tisztújító küldöttgyűlésig - egy háromtagú ad hoc bizottság áll, melyben Kisteleki István, az MLL igazgatója mellett a nyíregyházi Helmeczy László, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Labdarúgó Szövetség (LSZ) és a kaposvári Vörös Tamás, a Somogy megyei LSZ elnöke található. Helmeczy ügyvéd, volt megyei közgyűlési elnök, korábban a Fidesz színeiben indult a választásokon, most az MDF-ében; Vörös Somogy megye főjegyzője. Az MLSZ-elnöki posztra a forgatókönyv szerint február 9-ig érkezhetnek jelölések; a pályázókat hattagú amatőr-profi vegyes bizottság hallgatja meg. Sárközy Tamás jogászprofesszor, az Eb pályázati szervezőbizottságának a tagja szerint az MLSZ-ben a választási rendszer miatt programozva van a vezetési válság. A szakszövetség fő tisztújító fóruma a közgyűlés, melyben 60-40 százalékos megoszlásban az amatőrök és a profik küldöttei vesznek részt. Az elnökség tagjai küldő szervezetük érdekeit képviselik, miközben nincs köztük olyan, aki független, kompetens gazdája lenne az egyes területeknek (jog, pénzügy, marketing, külső kapcsolatok stb.), és az apparátust ellenőrizné. Ezt a véleményt osztja Bodnár György is, aki szerint a világ második legnagyobb szórakoztató iparágát demokráciában sem lehet másképp vezérelni, mint felülről jövő döntésekkel; úgy, ahogyan egy nagyvállalatot szokás.
A magyar labdarúgásban uralkodó turbulenciákra Lothar Matthaus volt szövetségi kapitány szerződéshosszabbítási terve irányította rá a figyelmet. A december 20-i elnökségi ülés után azonban napvilágra került az MLSZ felügyelőbizottsága (fb) által megrendelt - elvileg bizalmas - könyvvizsgálói beszámoló, amely ijesztő képet mutatott a szövetség gazdálkodásáról, és a helyzetet a kapitány szerződtetéséhez köthető, erőn felüli kötelezettségvállalással indokolta. A vizsgálati anyag szerint az MLSZ adóhiánya meghaladta a 200 millió forintot, 500 milliót pedig jogtalanul számolt el. Matthaus és Bozóky leváltását a rend és törvényesség jelszavát hirdető ligaelnök, Kisteleki István fellépése kényszerítette ki. A német edző szerződtetésében kulcsszerepe volt a Svájcban született Pellady Péter vállalkozónak, a Derball Kft. vezetőjének, aki a magyar válogatott fellépéseihez köthető kizárólagos kereskedelmi jogokért cserébe egy svájci érdekeltségű cégen (Kentaro AG) keresztül előfinanszírozta a tőkehiányos konstrukciót. Pellady évi 250 ezer eurót garantált az MLSZ-nek akkor is, ha nem hoz egyetlen szponzort sem - viszont minden megkötött szerződés után cégének, a Derball Kft.-nek 25 százalékos, Matthausnak pedig 20 százalékos jutalék járt. A szakvezető évi 350-400 ezer eurót kért szerepvállalásáért, amiből az MLSZ fizetett 100 ezer eurót, a korábbi ligaelnök, Demján Sándor érdekeltségébe tartozó Arcadom Rt. ugyanennyit vállalt, a maradékot pedig a Kentaro biztosította. Pellady révén az MLSZ 2004-ben 363 ezer, 2005-ben 620 ezer euró szponzori bevételhez jutott - s ebből jött le a már említett jutalék. Matthaus két éven át térített, összesen 11 millió forintos telefondíj-tartozása, a budai luxuslakás háromezer eurós havi bérleti díja vagy a tízmillióba került lakberendezés önmagában is alkalmas a kedélyek borzolására. Bár Horváth Cs. Attila, a Győr-Moson-Sopron megyei Labdarúgó Szövetség elnöke 2003 óta hiába nyaggatta az elnökséget, hogy adjon választ az MLSZ működését firtató kérdéseire, másfél év alatt sem kapott választ. Bár terítékre az MLSZ költségvetése került, a ligának sincs 2004-es auditált mérlege. Sziebentől márciusban vonta meg a tagság a bizalmat, miután kiderült, hogy 2004 tavaszán a liga számára hátrányos szerződést kötött az MHLL egyik cégén keresztül a mérkőzések közvetítését és összefoglalóját beharangozó kisfilmek gyártására. A liga működését kritizálóknak Kistelekivel szemben is van felhánytorgatnivalójuk: állítólag vitatható indokkal, ellenszolgáltatás nélkül utalt át 40, majd 97 millió forintot az MHLL-tulajdonú Profi Liga Kft.-től - amely a 3,1 milliárd forintos Hivatásos Labdarúgás-fejlesztési Kötvény kibocsátója - az MLL-nek. A kötvényt 2001-ben a Magyar Fejlesztési Bank jegyezte, és a befolyt pénzből tagi kölcsön formájában részesülhettek a klubok. A csapatokhoz az elmúlt években összesen mintegy 1,3-1,4 milliárdot helyeztek ki, és vagy egymilliárdot még nem fizettek vissza. Vagyis mind az MLSZ, mind a liga komoly likvidátási gondokkal küzd; a csőd szélére került.
A magyar labdarúgás halhatatlanjai - Kik a legjobbak?
A labdarúgásról azt szokták mondani Magyarországon, hogy szinte mindenki ért hozzá. És különösen így van ez, amikor mondjuk egyes labdarúgók teljesítményét kell értékelni vagy éppen egy adott válogatott meccs után mondják el a szurkolók a véleményüket arról, hogy kinek kellett volna egy adott találkozón játszania. Ettől függetlenül is nagyon nehéz megmondani azt, hogy vajon kik voltak a valaha volt legjobb magyar futballisták. A következőkben mi kísérletet teszünk erre, de értelemszerűen hozzá kell tennünk, hogy ez egy szubjektív lista, könnyen lehet, hogy mások szerint más futballistáknak kellene szerepelnie ezen a listán.
Puskás Ferenc - A Száguldó Őrnagy
Talán ez a név az, amelyben nincs vita még a legelvakultabb szurkolók között sem. Puskás Ferenc vagy Puskás Öcsi egyértelműen a valaha volt egyik legjobb magyar focista. Gondoljunk bele, 85 nemzetközi meccsén 84 gólt szerzett és 514 gól fűződik a nevéhez a magyar és spanyol bajnokságok mérkőzésein.
Kocsis Sándor - Az Aranyfejű
A sort folytatva legendás játékosokkal, Kocsis Sándor nevét is meg kell említenünk. A Budapest Honvéd egykori játékosa komoly karriert futott be a Budapest Honvéd, egy svájci csapat és az 1950-es évektől kezdve a Barcelona színeiben.
Kubala László - A Mester
Szintén szupersztár volt a Barcelona színeiben az 1950-es években Kubala László, aki azon kevesek egyike, aki mindkét barcelonai csapatban, így az FC Barcelonában és az RCD Espanyol csapatában is letette névjegyét.
Hidegkuti Nándor - Az Öreg
Az 1950-es évek voltak a magyar labdarúgás legjobb évei, nem csoda, hogy a legjobb magyar futballisták is ezekből az évekből kerülnek. A 2002-ben, 80 éves korában elhunyt Hidegkuti Nándor azon kevesek egyike volt az 1950-es évek focisztárjai közül, akik Magyarországon értek el hatalmas sikereket. Hidegkuti az MTK csapatának volt a legnagyobb legendája, de amiért a legtöbb külföldi és hazai szurkoló emlékszik a nevére, az a legendás mérkőzés volt Anglia ellen a Wembleyben, amikor 6-3-ra nyert Magyarország.
Bozsik József - Cucu
Rengeteg nagyszerű név közül lehetne még válogatni, de az biztos, hogy bármilyen toplistán ott kell lennie a legjobbak között Bozsik Józsefnek is.
Albert Flórián - A Császár
Most már egy évtizede nincs közöttünk a Ferencváros legendás labdarúgója, Albert Flórián, akit már életében a Császár névvel illettek. Képességeinek különlegessége az volt, hogy elegánsan, nagyon technikásan futballozott.
Grosics Gyula - A Fekete Párduc
Grosics Gyula listánk egyetlen kapusa, aki szintén az 1950-es évek legendás aranygenerációjának tagja volt. Azért is tartják különösen nagy sportembernek a 2014-ben elhunyt legendát, mert bőven túlmutatott azon, amit egy kapusnak képviselnie kell, igazi csapatember volt.
Czibor Zoltán - A Rongylábú
Nagyon nehéz dolgunk van egy ilyen lista összeállításánál, hiszen a magyar labdarúgás hosszú és többnyire sikeres történetében számtalan fantasztikus játékos lépett pályára a magyar meccseken. Emeljük ki például Czibor Zoltánt, aki Puskáshoz hasonlóan az 1950-es évek sikerei után az FC Barcelonánál futott be komoly karriert.
Gera Zoltán - A Mágus
Gera Zoltánnak is kell, hogy hely jusson egy ilyen listán, hiszen nagyon sok fantasztikus pillanatot szerzett már a magyar szurkolóknak. Magyarországon több csapatban is játszott, de az FTC színeiben tette le igazán a névjegyét. Mégis a válogatottban nyújtott hihetetlen teljesítményei okán emlékezünk rá, valamint a gólok után bemutatott félelmetes szaltóiról.
Illés Béla - A Gólvágó
Listánkra a 10. helyen, de semmiképpen nem utolsóként fel kell írnunk Illés Béla nevét is, aki karrierje során leginkább az MTK csapatában tette le névjegyét. Gondoljunk bele, 540 magyar élvonalbeli meccsen lépett pályára és ezeken 215 gólt rúgott. Karrierje után is sokat tett a magyar labdarúgásért, ő alapította a szombathelyi Illés Béla Football Akadémiát. A magyar válogatottban 64 meccsen lépett pályára, ezeken a meccseken 15 gólt szerzett. Alapvetően most bemutattunk 10 olyan labdarúgót, akiket nevezhetünk minden idők legjobb magyar labdarúgóinak. Viszont fontos kiemelni, hogy ez egy szubjektív lista, a magyar labdarúgás történetéből számtalan olyan játékost lehetne bemutatni, aki meghatározó pillanatokban mutatta meg képességeit.
Kevésbé ismert hősök és a fejlődés
Európa nemrég még az EURO 2024 lázában égett, ahol szurkolók milliói követték izgatottan a labdarúgó Európa bajnokság eredményeket, kíváncsian várva, hogy ki lesz az, aki a kontinens legjobbjaként emelheti majd magasba a trófeát. Ez az esemény nagyon sok mindenkit magával ragadott, a szurkolók pedig a stadionokban és a képernyők előtt egyaránt drukkoltak kedvenceiknek. A magyar válogatott az utóbbi években a nemzetközi labdarúgó bajnokságok rendszeres szereplőjévé vált, ami azt is jelzi, hogy a magyar futball folyamatosan erősödik. De vajon kik azok a kevésbé ismert hősök, akik szintén jelentős mértékben hozzájárultak a magyar labdarúgás fejlődéséhez?
Schlosser Imre
Schlosser Imre pályafutása a 20. század elején kezdődött, aki gyorsan a magyar futball egyik meghatározó alakjává vált. A profi labdarúgóként eltöltött évek alatt Schlosser összesen 417 gólt szerzett, mellyel sokáig birtokolta a magyar gólkirályi címet.
Márton Esterházy
Márton Esterházy az 1980-as években tette le névjegyét a nemzetközi labdarúgásban. Esterházy Márton aztán a Budapest Honvédban kezdte el igazán csiszolni tehetségét, ahol több szezonon át volt a csapat meghatározó támadója. Legnagyobb nemzetközi hatása az volt, amikor Görögországba költözött, hogy az AEK Athénben és a Panathinaikoszban játsszon.
Fazekas László
Fazekas László ezután az Újpesti Dózsa csapatától a belga Royal Antwerpenhez került, ahol szintén maradandót alkotott. A magyar válogatottban Fazekas László 92 alkalommal lépett pályára és 42 gólt szerzett, amivel a magyar csapat számos fontos győzelemhez járult hozzá. Aktív labdarúgó-pályafutása befejezése után edzői pályára lépett: először a Racing Jet Bruxellest, majd az Eendracht Aalst, végezetül az R. Francs Borains csapatát edzette.
Puskás öröksége és a Hírességek Csarnoka
Magyarországon maradnak Puskás Ferenc relikviái: az árverésre szánt tárgyakat az Országos Szaknévsor megvásárolta. Összesen 127 tételről van szó, melyek közül 93 származik Puskás feleségétől, a további 34 pedig öt különböző személytől vagy cégtől. Bodnár György arról nem kívánt nyilatkozni, hogy mennyit fizetett a gyűjteményért. A Szaknévsor mind a Bonhamsszel, mind Puskás Ferenc feleségével megegyezett, így - bár a meghirdetett árverést november 2-án megtartják az angliai Chesterben - a legendás futbalista emléktárgyai nem kerülnek kalapács alá. Bodnár birtokában van továbbá egy 1963. március 11-én, közjegyző előtt hitelesített madridi okirat, mely szerint Puskás és hitvese deklarálja: bármelyikük döntésképtelensége esetén a házastárs teljes joggal jár el helyette. Bodnár azt tervezi, kellő támogatás esetén megpróbálja Budapesten létrehozni a magyar labdarúgó Hírességek Csarnokát, és abban csaknem valamennyi Puskás-relikviát kiállítja. Azért a „csaknem”, mert a P. F. monogrammal ellátott arany zsebórát, illetőleg Puskás pecsétgyűrűjét felajánlja „Bözsi néninek” (a bálvány hitvesének), aki hamarosan megkapja a vételár összegét a Bonhams cégtől.
Az 1956-ban emigrált üzletember kiváltképp négy „műkincset” tart értékesnek a különleges kollekcióból. Az 1954-es vb-ezüstérmet, amely ugyan nem az eredeti darab, de Puskás kérésére készített hiteles másolat; a Bernabeu stadion két, 1997-ben, illetve 2002-ben készült, ezüstözött makettjét (ezek közül az egyik a régi, a másik az átépített madridi arénát mintázza); egy futballcipőt, amelyben Puskás az 1952-es olimpia aranyérmes csapatában játszott; valamint egy német sportszergyártól a „száguldó őrnagynak” adományozott aranycipőt. Szerepel a felbecsülhetetlen értékű kollekcióban a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség centenáriumán átnyújtott érdemérem; egy 10-es mez, melyet Pelé dedikált Puskásnak; több, egyaránt spanyol gólkirályként nyert Aranylabda; egy görög kitüntetés, melyet Puskás a Panathinaikosz edzőjeként kapott 1971-ben, amikor az athéni együttes BEK-döntőt játszott; „az évszázad mérkőzésének” emléklapja és a 6-3 alkalmából kibocsátott angol bélyeg, rajta a Wembleyvel; a Világ Kupa másolata, melyet Sepp Blatter FIFA-elnök adományozott a futball élő legendájának; egy aranyozott síp és egy „Magyarország legnépszerűbb labdarúgójának” feliratú trófea (mindkettő az MLSZ ajándéka); vagy Puskás néhány jegyzete a saját kézírásával.
tags: #regi #foci #szaknevsor
