A Magyar Labdarúgás Története és Hajós Alfréd Öröksége
A labdarúgás, mint a kultúránk szerves része, hosszú utat járt be Magyarországon, a kezdeti, lelkes próbálkozásoktól egészen a modern sportlétesítmények megteremtéséig. Ezen út egyik legkiemelkedőbb alakja Hajós Alfréd, az olimpiai bajnok úszó, aki nemcsak sportolóként, hanem építészként is maradandót alkotott a magyar sport történetében.
A Labdarúgás Kezdeti Lépései Magyarországon
Hajós Alfréd Óbudán született 1878. február 1-jén Guttman Arnold néven. Apja tragikus halála nem tántorította el a fiatal Guttman fiút az úszástól, sőt, már tizenöt éves korában csatlakozott az 1893-ban alapított Magyar Úszó Egyesülethez. Ő szerezte Magyarország számára az első olimpiai bajnoki címet az 1896-os athéni játékokon, ahol 100 és 1200 méteres távon is diadalmaskodott. Hajós Alfréd az úszáson kívül - mint a XIX. században oly sokan - más sportágakkal is foglalkozott.
A magyar labdarúgás megszületését Hajós Alfréd az 1955-ben írt „Így lettem olimpiai bajnok" című könyvében a következő szavakkal mutatta be: „Stobbe Ferenc, a svájci származású, de Budapesten működő építésznek, Ray Rezsőnek a munkatársa volt, akinek a fia, Ray Ferenc, a zürichi műegyetemen tanult. A fiatal Ray 1896 telén meglátogatta szüleit s egy futball-labdát hozott magával, hogy a téli szünet alatt is gyakorolhassa legkedvesebb sportját." Ray Stobbe Ferenctől értesült, hogy Magyarországon még nem láttak szabályos futball-labdát. A labdarúgást a svájci építész hallgató 1896 decemberében ismertette meg pár lelkes fiatal magyarral, köztük Hajós Alfréddal, aki klubja, a BTC színeiben részt vett az első magyarországi mérkőzésen, a Millenáris pályán. Játszott a hazánkban rendezett első nemzetközi találkozón is, amelyet 1897-ben rendeztek meg.
Érdemes megemlíteni, hogy "Magyarországon dr. Ottó József fővárosi tanár kísérlette meg először tanítványaival a football játék meghonosítását. A Rugby játéknak a középiskola igényeihez mért változatát játszották." Azonban "az association, azaz a mai foci meghonosítása különösen Iszer Károlynak köszönhető, aki a BTC másodelnöke volt akkoriban." "Új korszakot jelent a Football-Association-nak 1863-ban való megalakulása. Ez a szövetség fogadta rendszerébe a football-játékot, elkülönítve azt a Rugby-játéktól, mely a régibb, durvább módon (a kéz használatával) folyik. Szóval régi, sőt ősrégi játék a football. Mert ki hinné, hogy ez az igazi új játék a görög episkyros-ból és a római harpastum-ból fejlődött."
Hajós Alfréd, a Játékos, Kapitány és Sportvezető
Hajós Alfréd a hivatalos magyar bajnokság kiírása után 1901-ben és 1902-ben is tagja volt a BTC aranyérmes csapatának. A magyar labdarúgó-válogatott első mérkőzésén támadó játékosként szerepelt. Aktív sportpályafutását 1904-ben fejezte be. Vi
Hajós Alfréd élete, sportkarrierje és építészeti öröksége
Hajós Alfréd Óbudán született 1878. február 1-jén Guttman Arnold néven. Édesapja két testvérével együtt őt is gyakran levitte a Dunához, ahol szülőként megszerettette a vizet a gyermekeivel. A tizenhárom éves Hajós Alfréd szeme láttára apja egy tehergőzös keltette hullámsor örvényében elmerült. A családi tragédia nem tántorította el a fiatal Guttman fiút az úszástól, így tizenöt éves korában csatlakozott az 1893-ban alapított Magyar Úszó Egyesülethez.
Hajós Alfréd első győzelmét 1895. július 28-án érte el a Siófokon rendezett 100 méteres gyorsúszóversenyen, amelyet több osztrák és magyar megmérettetésen elért siker követett. Ő szerezte Magyarország számára az első olimpiai bajnoki címet: az Athén közelében lévő tengerben 1896. április 11-én rendezett versenyen a 100 méteres táv mellett az 1200 méteres távot is megnyerte.
A magyar labdarúgás hőskora
Hajós Alfréd az úszáson kívül más sportágakkal is foglalkozott. Az 1955-ben írt „Így lettem olimpiai bajnok” című könyvében elevenítette fel a magyar labdarúgás születését: „A fiatal Ray 1896 telén meglátogatta szüleit s egy futball-labdát hozott magával. A labdarúgást a svájci építészhallgató 1896 decemberében ismertette meg pár lelkes fiatal magyarral, köztük Hajós Alfréddal, aki klubja, a BTC színeiben részt vett az első magyarországi mérkőzésen, a Millenáris pályán.”
MI, MAGYAROK - A „magyar delfin” - Hajós Alfréd
Hajós Alfréd a hivatalos magyar bajnokság kiírása után 1901-ben és 1902-ben is tagja volt a BTC aranyérmes csapatának, valamint a magyar labdarúgó-válogatott első mérkőzésén támadó játékosként szerepelt. Aktív sportpályafutását 1904-ben fejezte be, később a Magyar Labdarúgó-szövetség és a Magyar Úszószövetség alelnöki tisztségét is betöltötte.
Építészeti munkássága és a Nemzeti Sportuszoda
Sportkarrierjével párhuzamosan építészmérnöki diplomát szerzett. A Hajós Alfréd által tervezett épületek közül kiemelkedik a margitszigeti Nemzeti Sportuszoda, amelyet a „magyar sport Mekkájának” tekintenek. A 1930. december 7-én átadott épület a vasbeton-építészet dicsérete: a medencék fölötti vasbetonból formált ívek egyszerre töltenek be statikai szerepet, valamint magas fokú esztétikai élményt nyújtanak.
Sportlétesítmények és tervezési elvek
Hajós legjelentősebb sportlétesítménytervei az 1920-as években valósultak meg. Az alábbi táblázat néhány jelentősebb alkotását foglalja össze:
| Építmény | Átadás éve | Jellemzője |
|---|---|---|
| UTE Stadion | 1922 | 32 500 fő befogadóképességű aréna |
| Millenáris átépítése | 1928 | Kerékpáros világbajnokságra tervezett vasbeton teknő |
| Nemzeti Sportuszoda | 1930 | Modernista stílusú, fedett vasbeton szerkezet |
Hajós Alfréd 1955. november 12-én hunyt el. Tiszteletére a Budapesti Városvédő Egyesület Sporttörténeti Csoportja születésének 140. évfordulóján Hajós Alfréd-emlékévet hirdetett, öröksége pedig ma is meghatározó része a magyar sportkultúrának.
tags: #regi #football #fenykepekkel
