A Ferencvárosi Torna Club Stadionjainak Története
A Ferencvárosi Torna Club, röviden FTC, története során több otthont is mondhatott magáénak. A klub stadionjainak fejlődése szorosan összefonódott a csapat sikereivel, a szurkolói igényekkel és a kor technikai lehetőségeivel.
Az első otthon: a Soroksári úti pálya
Az FTC első pályája az akkori Külső-Soroksári úton állt (ma Soroksári út 79-91.). A Ferencvárosi Torna Club első pályája a Soroksári úton volt. Amíg ezt használhatóvá nem alakították, grundról grundra vándorolt a Fradi (Rezső tér, Hadi laktanya, Műegyetem mögötti rét). A pálya igazi társadalmi összefogással épült, a lelkes csapattagok és ugyanolyan lelkes szurkolók együtt alakították ki a vasúti töltés, egy bérház, egy iskolaépület és a már akkor is forgalmas Soroksári út által határolt területen.
Az egyesület elnöke, Springer Ferenc számolt be a pályaépítésről, kiemelve, hogy a Székesfőváros június 5-én megtartott közgyűlése hat évre ingyen átengedte a 2.387 négyszögöl nagyságú fővárosi telket. Ullmann István tevékenységét siker koronázta. Igaz, hogy a terület csak 95×55 méter nagyságú pálya létesítését tette lehetővé, mert két vasúti pályatest között terült el és későbbi pályabővítést sem lehetett tervezni, de már volt pálya!
A pálya egyik oldalának kerítését Antony Tamás, egy igazi lokálpatrióta, Ferenc téri ácsmester készítette, a másik oldalát a vasúti töltés határolta. Az egyik kapu mögött egy kétemeletes bérház tűzfala, a másik mögött pedig egy iskolaépület állt. Az öltöző -egy 6×8 méter nagyságú terem- a pálya nyugati részén volt. Bejárata az iskola felőli oldalra nyílt. Közvetlenül a bejárat mellé került a mosdó, ahol a szabad ég alatt egyetlen zuhanyzórózsa állt a versenyzők rendelkezésére. A vízvezetéket Lányi Emil készítette, és ha már volt folyóvíz, egyúttal az általa mért sört is a csap alatt hűtötte a kívánt hőmérsékletre. Az öltözőben a fal mellett körbe padokat helyeztek el, alatta kis ládikák a mezek, zoknik részére, a falon pedig fogasok. A „tribün” helye adott volt a vasúti töltés oldalában.
Kicsi volt, enyhén lejtett is, ez azonban nem zavarta a játékosokat. Előfordult, hogy Malaky lövése olyan erővel vágódott a bérház falának, hogy beleremegett az egész épület. Ilyen derűs epizódok fűszerezték az edzéseket, mérkőzéseket. A csapat itt szerezte meg első bajnoki címét 1903-ban. A pálya befogadóképessége 1.500 fő volt. Az FTC sorozatos sikerei mágnesként vonzották a közönséget és hétről-hétre emelkedett a nézők száma. Még négy idényt zárt bajnokként az FTC a Soroksári úton, a Fradi-drukkerek száma pedig csak nőtt és nőtt, a hely 1908-ra már alkalmatlan volt a sok ezer néző befogadására.
A pénztár mégis rendszerint üres volt, mert kevés nézőt tudtak elhelyezni a pályán és a bevétel nem fedezte a kiadásokat. A kisméretű játéktér sem felelt már meg az igényeknek. Egy évtized alatt az egyre nagyobb sikereket elérő focicsapat kezdte kinőni a régi Soroksári úti pályát. A problémát csak radikálisan lehetett megoldani: új, nagyobb méretű és nagyobb befogadóképességű pályára volt szükség.
Az első Üllői úti stadion: egy igazi szentély (1911-2013)
A főváros a Népligettel szemben, az I. Ferenc József gyalogsági laktanya mellett biztosított területet az építkezéshez. Az elnökség egy korszerű, atlétika pályával felszerelt sporttelepet álmodott meg. Természetesen ahhoz is ragaszkodtak, hogy az új stadion ugyancsak a Ferencvárosban legyen. Az addig elért sikerek ellenére az egyesület nem dúskált az anyagiakban, csak a pártoló tagjaira számíthatott. Ekkor, mint eladdig oly sokszor, ismét Dr. Springer Ferenc szervezőképessége és kapcsolatai segítettek. Neki köszönhetően jutott a klub egy üres telekhez, amikor az FTC 1908 nyarán a székesfőváros tanácsának adott be kérelmet, hogy megszerezze az Üllői úti területet a laktanya mellett. Végül 1909 nyarán a budapesti főpolgármester tíz évre átengedte a kiszemelt telket az FTC-nek olyan megkötéssel, hogy ezen csak sportcélra használt épületeket húzhat fel. 1910-ben írták alá a szerződést a főváros és az FTC között, így megkezdődhetett a szervezés, majd az építkezés.
A pályát Mattyók Aladár tervezte Jánszky Béla és Szivessy Tibor mérnökök közreműködésével. A tervezőmérnökök és a klub elnöksége számos külföldi példát megvizsgálva alakították ki a pálya koncepcióját, melyben a labdarúgókon kívül helyet szántak az atléták, vívók, teniszezők és tornászok számára is. Az építkezéshez szükséges tőke egy részét a Ferencvárosi Versenypálya Rt. elnevezésű részvények kibocsátásával teremtették elő. Elmondható, hogy a nemes cél érdekében ismét összefogott az egész Ferencváros, polgárok, szurkolók, vezetők, így napok alatt összegyűlt 15 000 aranykorona. A különbözetet az elnökség a várható bevételekből kívánta összeszedni, de érkeztek adományok, felajánlások is, így szépen gyűlt a pénz az építkezésre, ami végül 1910 őszén kezdődött el. Az építkezés 1910. őszén indult el, és 1911. februárjában már meg is nyitotta kapuit az új létesítmény az első ütemnek megfelelően. Bár először csak az A lelátó, illetve az Üllői úti oldalon egy fedett állóhelyi rész készült el, így is összesen 20 000 néző befogadására képes stadion nyithatta meg kapuit 1911. február 12-én. A pálya befogadóképessége 18-20.000 néző volt.
Előző hétvégén az FTC már játszott egy barátságos meccset az URAK csapata ellen, amit 2:0-ra megnyert, de az igazi megnyitóra az MTK elleni bajnoki mérkőzésen került sor. A stadionavatón az FTC a Fritz - Rumbold, Manglitz - Weinber II, Bródy, Payer - Szeitler, Weisz F., Koródy, Schlosser, Borbás összeállításban lépett pályára és Schlosser duplájával már a szünetben 2:0-ra vezetett. A második félidőben a kék-fehérek szépítettek, egyenlíteni azonban nem tudtak, így egy gyönyörű 2:1-es győzelemmel sikerült felavatni az új pályát, amely nagy lépés volt az újabb bajnoki cím felé. Még ugyanebben az évben az egyesület klubházát is átadták, ami egyáltalán nem volt elhanyagolható eredmény, addig ugyanis a klub ügyeit, így például a jegyértékesítést a Mester utca - Ferenc körút sarkán működő Széchényi Kávéházban, egy arra külön kialakított helyiségben intézték. A fejlesztések ezután sem fejeződtek be.
9Tv - Ötven évvel ezelőtt adták át az Üllői úti FTC stadiont
1913-ban befüvesítették a játékteret és befejezték a körlelátó megépítését, így 25.000 néző fogadására volt alkalmas a pálya. 1922. szeptember 23-án felavatták az alapító elnök emlékművét. 1924-ben az újabb átalakítások következtében 37 000 fősre bővítették a pálya befogadóképességét. Az Üllői úti oldalon a fedett állóhelyek lelátóját lebontották és felépítették a 140 m hosszú, 4 emelet magas „B tribünt”, amit a nyugati oldalról a kis körtribün kötött össze az „A tribünnel.” Ennek megfelelően a pályát U alakban impozáns lelátósor övezte. A tribünök alatti területeken állóhelyeket alakítottak ki, így a „B tribün” alatt lévő domboldal lett a későbbi „B-közép” szurkolói csoport helye. 1928-ban itt győzte le a Fradi a Közép-európai Kupa döntőjében a Rapid Wient 7-1-re és nyerte meg végül a kupát.
Voltak természetesen kudarcok is, és a nézőket veszélyeztető balesetek. 1927. augusztus 7-én egy edzőmeccset követően leégett a C tribün, 1947. május 4-én pedig a Magyarország-Ausztria válogatott találkozón a zsúfolásig megtelt stadion egyik lelátórésze összedőlt. Szerencsére senki sem lelte halálát a romok alatt, de több mint kétszázan megsérültek. Már ez az eset is előrevetítette, hogy az 1911-ben épült pálya megérett a korszerűsítésre.
Korszerűsítés és átmeneti időszak
Az 1950-es évek azonban inkább a csapat túlélésének jegyében telt, s bár elvették a nevét és színét is, de ÉDOSZ, majd Kinizsi S. E.-ként sem tudták az akkori hatalom birtokosai a Fradi népszerűségét csökkenteni. 1956 után ismét zöld-fehérben focizhattak az FTC játékosai, és a stadion korszerűsítésének a kérdése is napirendre került. 1962-ben megkezdődött a már igencsak elkorhadt lelátók bontása, a csapat utolsó bajnoki mérkőzését 1963. november 20-án rendezték a pályán, ezután a Fradi a hazai meccseit a Népstadionban játszotta. 1968 márciusában sajtótájékoztatón jelentették be, hogy öt éven belül elkészül az új sportközpont.
A bemutatott terveken a gyepszőnyeg körül már nem szerepelt atlétikai pálya, a nézőtér közvetlenül a játéktér mellé került. A terveket a Budapesti Műszaki Egyetem építészmérnöki karának munkatársai készítették két neves építész, Schall József docens és Kapsza Miklós adjunktus irányításával. Pattantyús Ádám építész is részt vett a tervezésben. Az elképzelések egy része végül megfelelő anyagi háttér hiányában nem valósult meg.
Az 1974-es "új" Fradi-pálya
1974 május elejére már szinte minden lényeges alkotóelem elkészült, a május 19-ére kitűzött átadási ünnepségre pedig hatalmas érdeklődés mutatkozott. A Képes Sport május 14-i számában részletesen bemutatták az új stadiont. „A lelátó szerkezeti része, monolit harántfalas vasbeton pilonokra helyezett, előregyártott, lépcsőzetesen elhelyezett elemekből készült. A lelátó nyitott, a jelenlegi férőhely 29 700. Az érkező nézőket a lelátó alatti széles folyosó osztja szét, ahonnan műkőlépcsők vezetnek a felső körüljáró szintre, és innen felülről tölthető a lelátó.”
„A Fradi-pálya (nem túlzunk, nincs rajtunk zöld-fehér szemüveg) a legkorszerűbb honi labdarúgó-létesítmény. A futópálya nélküli megoldás révén kitűnő rálátási lehetőség adódik, ezt egyébként a lelátó parabola szerkesztése is elősegíti. A küzdőtér 66x110 méteres, körülötte süllyesztett árok a rendőrség, rendezők részére.” A stadion 29.505 nézőt tudott befogadni.
1974. május 19-én nagyszabású ünnepség keretében adták át az új stadiont: az FTC szakosztályainak bemutatkozásával, öregfiúk-mérkőzéssel és Fradi-Vasas bajnoki találkozóval kezdődött az új korszak. A fejlesztés a megnyitóval egyébként nem állt le, mert a világítástechnikával még sok munka adódott. 1978 szeptemberében üzemelték be a pályát megvilágító reflektorokat, ettől kezdve este is lehetett edzéseket és meccseket rendezni. Az új stadiont hamar megszerették a szurkolók, és bár a faszerkezetes pályáról az idősebbek továbbra is csak a legnagyobb tisztelet és szeretet hangján beszéltek, ők is az új helyet tekintették Budapest, sőt az ország központjának.
Fáncsi Ferenc, az FTC örökös tagja, évtizedeken át az Üllői úti pálya gondnoka volt, családjával az egyik lelátó alatt kialakított lakásban élt 53 éven át! Nyugdíjba vonulása óta is rendszeresen kijár a rendezvényekre, besegít az „utókornak”.
Az 1990-es évek elején műanyag székek felszerelésével a stadion befogadó-képessége 18 100 főre csökkent. A 90-es évek elején az UEFA szabályait követve 18.000-re csökkentették a befogadóképességet, mivel az állóhelyeket ülőhelyekké kellett alakítani. 2007 decemberében fontos eseménnyel gazdagodott a pálya története: Albert Flórián, az egyetlen magyar aranylabdás játékos nevét vette fel a stadion. Ebben az időben már a felújítás, illetve egy teljesen új sportlétesítmény építésének a gondolata is megszületett. Néhány év alatt azután az is eldőlt, hogy a „középkorú” stadiont hosszú távon egy, a XXI. század követelményeinek megfelelő pálya váltja fel.
Groupama Aréna: A modern otthon
Néhány nehéz év után 2011-től folyamatosan stabilizálódott a klub anyagi helyzete. 2013. március 18-án megkezdődött az Albert Flórián Stadion bontása, az új aréna pedig 2014. augusztus 10-én nyílt meg. Magyarország egyetlen aranylabdás játékosa, Albert Flórián egész alakos bronz szobra 3,5 méter magas, Kligl Sándor műve. A szobor avatására 2014. augusztus 7-én került sor, családtagok, az FTC Baráti Kör, a Nagy Béla Hagyományőrző Egyesület, az FTC vezetői, valamint a klub olimpiai bajnokai, sportolói jelenlétében.
A hazai és nemzetközi színtéren is ismert szobrászművész, Szőke Gábor Miklós készítette el Európa legnagyobb madárábrázolását, a hatalmas sas szobrot. A 2014. augusztusában átadott szobor 16 méter szárnyfesztávval, 15 tonna súllyal rendelkezik és hét hónapig készült. A nyolc méter magas, nyolc méter hosszú szobor rozsdamentes acélból és lemezekből áll. A sas ábrázolásánál a szobrászművész visszanyúlt az FTC eredeti címerében szereplő totemállathoz, amely az egyik legösszetettebb jelentéssel bíró állat: egyszerre szimbolizálja az akaraterőt, a szabadságot, a harciasságot és a rendkívüli teljesítményt.
Sikerek a Groupama Arénában
A 2015-ös évben olyan fantasztikus sikereket ünnepelhettek a szurkolók a stadionban, mint a Ferencváros Magyar Kupa győzelme, vagy a Magyar Válogatott 44 éve várt Európa-bajnoki részvételének kiharcolása. 2016 a ferencvárosi történelem egy különleges éve volt. Labdarúgó-csapatunk 12 hosszú év után, fölényesen, 21 pontos előnnyel hódította el ismét a magyar bajnoki címet. Emellett, megismételve az előző szezon menetelését, csapatunk magabiztosan nyerte meg a Magyar Kupa párharcait is, az egész éves kiváló teljesítményt megkoronázva a döntőben az Újpest csapatát a Groupama Arénában legyőzve. A 2017-es Magyar Kupa győzelem után 2019-ben történelmi sikert ért el a Ferencvárosi Torna Club, azzal hogy megnyerte a 30. bajnoki címet. 2019 sikerei nem értek véget a bajnoki címmel, ősszel csodás Európa Liga csoportkört élhettünk át a Ferencvárossal.
2020-ban ezt csak még tovább fokoztuk, a 31. bajnoki cím megszerzése után BL-csoportkörben játszott a Fradi, ahol olyan ellenfelekkel találkozhattunk, mint az FC Barcelona, a Juventus FC, vagy a Dinamo Kyiv FC. A 2020/2021-es szezonban is a Fradi lett az OTP Bank Liga legjobbja, így sorozatban harmadjára, a klub történetében pedig a 32. alkalommal szerezte meg a bajnoki címet. Sikerekkel teli volt a 2021/2022-es szezon is a Ferencváros számára. Ugyanis 2019 után ismét Európa-liga csoportkörbe jutott a Fradi, ahol az utolsó fordulóban 1-0 arányban legyőzte az évek óta német élvonalban szereplő Bayer Leverkusen csapatát.
A sikerek azonban itt sem értek véget, ugyanis április 24-én a Derbin a Ferencváros megszerezte sorozatban negyedik, a klub történetében pedig a 33. bajnoki címét. A győzelmekkel teli szezont megkoronázva a csapat 2017 után újra elhódította a MOL Magyar Kupát. A 2022/23-as szezonban a Ferencvárosi TC ismét kivívta a lehetőséget, hogy a Bajnokok Ligája főtáblájára jusson. Az első selejtezőkörben magabiztos, 5-1-es győzelmet arattak a kazah bajnok Tobol FC ellen a Groupama Arénában. Bár egy fordulóval később az azeri bajnok Qarabag ellen már nem sikerült továbbjutni, így a csapat ismét bejutott az UEFA Európa-liga csoportkörébe. Három hónappal később óriási bravúrral a Ferencváros csoportelsőként végzett, olyan nagy csapatokat maga mögé utasítva, mint a Monaco, a Trabzonspor és a Crvena Zvezda, ezzel hosszú idő után újra kivívta a tavaszi folytatást a nemzetközi porondon. A szezon azonban itt nem ért véget, hiszen a Ferencvárosi TC zsinórban ötödik alkalommal is megszerezte a bajnoki címet a hazai bajnokságban.
A 2023/24-es szezon nem indult a várakozásoknak megfelelően, mivel a Ferencváros már a Bajnokok Ligája selejtezőjének első fordulójában búcsúzott. Így a nemzetközi szereplést a Konferencia-ligában folytathatta, ahol ismét lenyűgöző teljesítményt nyújtott, és a Fiorentina mögött a második helyen jutott tovább a csoportjából. Emellett a hazai porondon is küzdött a MOL Magyar Kupa és a bajnoki cím megszerzéséért. Nemzetközi szinten az Olimpiakosz ellen ért véget a szereplése, de a bajnokságban továbbra sem talált legyőzőre így immáron 35 bajnoki címmel büszkélkedhet a csapat. A 2024/25-ös szezonban a Ferencváros sorozatban hatodik alkalommal jutott ki a nemzetközi porondra, és az UEFA új lebonyolítási rendszerének köszönhetően ezúttal nyolc mérkőzést játszott a főtáblán, amelyek közül négyre hazai pályán került sor.
Az Európa Ligában rangos ellenfelekkel mérkőzött meg a csapat: a Groupama Arénában vendégül látta a Premier League-ben szereplő, és végül az Európa Liga-győzelemig menetelő Tottenham Hotspurt, valamint a svéd Malmö, a francia Nice és a holland AZ Alkmaar együtteseit is. A Fradinak sikerült továbbjutnia a csoportból, ahol a legjobb 16 közé kerülésért a cseh Viktoria Plzennel mérkőzött meg. A hazai pontvadászat rendkívül kiélezett volt, és csak az utolsó fordulóban dőlt el a bajnoki cím sorsa: a Ferencváros idegenben 2-1-re győzte le a Győr együttesét, ezzel megszerezve sorozatban hetedik, összességében pedig 36. magyar bajnoki címét.
