A régi idők focija: Egy mosodás álma és a magyar filmtörténet ikonikus alkotása
Budapest, 1924. Minarik Ede (Garas Dezső), a megszállott mosodás minden szabadidejét és pénzét csapatának, a másodosztályban vegetáló Csabagyöngyének szenteli. Élete célja, hogy feljuttassa a klubot az élvonalba, de megannyi akadállyal kell szembenéznie. Játékosai elégedetlenkednek a mostoha viszonyok miatt, az egyetlen klasszis Vallay (Vogt Károly), a kapus, aki körül keselyűként köröznek a riválisok ügynökei. A pénzhiány miatt időről-időre áruba kell bocsátania a csapat egyik tagját, és a végén még meg is verik. A mosodás életének legfelemelőbb pillanata, a válogatottban szerzett gólja, egy szürreális flashbackben meg is jelenik: Minarik a Himnusz (!) taktusaira átkígyózik a pályán, majd magasba emelkedik és elrepül.
Minarik Ede mosodás, akit igazából egyetlen dolog éltet: felhozni az első osztályba futballcsapatát, a Csabagyöngyét. Az egykori válogatott játékos él-hal a fociért, kiválóan tudja motíválni a játékosait, azonban nincs pénze, ezért napról napra küzdenie kell azért, hogy a csapat fennmaradjon. Kis pénz, kis foci, nagy pénz, nagy foci. Puskás Ferenc legendás mondatát látjuk beigazolódni a képsorokon. Hiába küzd oroszlánként Minarik a csapatért, egymaga kevés ahhoz, hogy szembeszálljon a dúsgazdag háttéremberekkel, akik üzletnek tekintik a sportot, szemben a mosodással, aki naivan hisz abban, hogy pusztán szív és hit kell ahhoz, hogy összeálljon egy igazi csapat. Ő a Csabagyöngye szíve-lelke, nélküle semmit sem ér az egész hóbelevanc, de végül belefárad abba, hogy képtelen sikert elérni, ezért egyetlen vágya már csak egy emberes méretű zsíros kenyér elfogyasztása. Minarik egy igazi lúzer, akit azonban mégis mindenki tisztel, hiába tudják, hogy nincs esélye, mert ő legalább tiszta szívvel hisz abban, amit tesz. Abban a percben, hogy ő feladja, a Csabagyönye megszűnik létezni, nélküle nem ér semmit az egész.
„Kell egy csapat!” - A film üzenete és a kollektív munka ereje
A film jelmondata szállóigévé, főhőse fogalommá vált, szinte azonnal: „Kell egy csapat. Mert anélkül nincs foci.” Sándor Pál filmjén nem fogott az idő, az a jelenet pedig, amikor Garas Dezső a magyar Himnusz zenéjére felemelkedik a földről, maga a tökély. A film egyik szállóigéje mindennapjaink vezérfonala lett: Kell egy csapat! És ebben a filmben van. Sándor Pál visszatérő témája az egymásrautaltság, a közösség és az egyén egymást csiszoló viszonya. Filmjeinek híres szállóigéi is a közös ügyért vívott küzdelem életben tartó erejét sulykolják: „Mert kell egy csapat. Kell.”, ismételgeti Minarik Ede a Régi idők focijában, „Egyedül nem megy”, énekli a Ripacsok (1981) slágerét a színészpáros, Ede és András, akik szinte összenőttek háromszárú nadrágjukban. Ám az összetartás szép ideájának megvalósulását kisebb-nagyobb árulások akadályozzák meg. A hűtlenség és a csapat széthullása csaknem elkerülhetetlen a közösség nélkül helyüket nem találó hősök történetében. Összjáték és széthúzás keserű tapasztalatának sokrétű megfogalmazása a Régi idők focija. Hőse Minarik Ede, a szegény mosodás, akinek egyetlen álma, hogy szedett-vedett városszéli focicsapatát, a Csabagyöngyét az élvonalba juttassa.
A MAGYAR FOCI LEGVICCESEBB PILLANATAI 2. RÉSZ 😂⚽
Nem kell érteni a focihoz ahhoz, hogy megértsük, mennyire fontos az, hogy legyen valaki, aki hisz a játékosokban, aki elhiteti velük, csak a meccsért érdemes élni, és kihozza belőlük a legjobbat, vállal minden nehézséget, hogy megpróbálja biztosítani az alapvető anyagiakat a csapat működéséhez. Habár a történet a 20. század elején játszódik, a helyzet igazából mára sem változott, a foci elsősorban üzlet, de a szív nélkül mit sem ér, ha nincs csapat, nem jönnek az eredmények. Egy ember nem tud csodát tenni, de ő maga a csoda, amely működteti a csapatot, Minarik Ede "csak" egy mosodás, aki él-hal a fociért, egy hétköznapi hős, aki belefárad a nehézségekbe.
Mándy Iván ihletése és Sándor Pál rendezői víziója
Sándor Pált és állandó forgatókönyvíróját, Tóth Zsuzsát Mándy Iván prózája ihlette meg, aki a magyar írók közül elsőként emelte irodalmi témává a futballt. A pálya szélén című kisregényének főszereplője Csempe-Pempe, a fanatikus játékosmegfigyelő, belőle lett Minarik Ede a filmváltozatban. Mándy Iván novelláját, a Tribünök árnyékát, illetve A pálya szélén című kisregényét a rendező állandó munkatársaival, Tóth Zsuzsa forgatókönyvíróval és Bíró Zsuzsa dramaturggal ültette át mozgóképre, és - csakúgy, mint következő Mándy-adaptációjuk, a Mélyvízből készült Szabadíts meg a gonosztól (1979) esetében - kitűnően sikerült az író szövegvilágának megfelelő filmes stílust találniuk. A film a kiváló író, Mándy Iván novellája alapján készült. Érdekesség, hogy a készítők kérték fel a novella megírására, ő pedig örömmel vállalkozott rá. A fociért ő is rajongott, büszkén mesélte, hogy gyerekként még látta védeni Zsák Károlyt, a Budai 33 legendás kapusát, meg a Ferencváros nagymenőit is.
Sándor Pál már a pályanyitó Bohóc a falonban (1967) is bátran kísérletezett, de az a virtuóz műfajáték, amellyel átültette Mándy világát a vászonra, a magyar filmben szinte előzmény nélküli. Sándor Pál kiváló példának látszik arra, hogy bemutassuk, miként lehet a csapatjáték a karakterisztikus, egyéni vízió hallatlanul hatékony alkotóeleme. Ráadásul több mint emblematikus, hogy a rendező alkotómódszerének eme kommunális jellege az életmű központi tematikus szervezőelve is egyúttal. Ahogyan elszántan ragaszkodik alkotótársaihoz, ugyanolyan ki/megtartó a témák, a stilisztikum, az alkalmazott szimbolika terén is. Nagyon tudatosan építkező életműről van szó, különösen a tematikus motívumokra igaz ez, amiben persze nagyon fontos szerepe van annak, hogy Sándor Pál Tóth Zsuzsa személyében lényegében állandó forgatókönyvíró-társsal dolgozott a teljes eddigi életműben. Sándor Pál remeke a magyar filmtörténet fontos darabja.
Filmes stílus és korrajz
Ragályi Elemér operatőr célja az volt, hogy egyetlen hétköznapi snitt se legyen a filmben, de közben valóban a huszas éveket idézzék a kosztümök, a frizurák és a képi megoldások. Az 1924-ben játszódó történet a futball aranykorának legendáját összekapcsolja a mozi korai nagy fejezetével. A korszak a díszleteken, jelmezeken, a mulatságosnak ható futballdresszeken túl a film ironikus és harsány formanyelvének köszönhetően elevenedik meg. A Régi idők focija idézőjelbe tett némafilm: tréfás inzertek, állóképekre komponált jelenetek, zongorakíséret, a színészek gyorsított mozgása, széles gesztusaik és burleszkbe illő kergetőzős, tortadobálós jelenetek képviselik a mozi hang előtti korszakát. Az alkotók igazi bravúrja, ahogy a hang, a színek és a némafilmes eszközök egyvelegéből egységes formavilágot teremtenek. Minarik esetlen kalapjával, lógó nagykabátjában, ormótlan cipőjében és kis bajuszával Chaplinre emlékeztet: a burleszk legnagyobb alakjához hasonlatosan újabb és újabb ravasz ötleteivel ő is legyőzhetetlennek tűnik. Ugyanakkor korántsem utánzat a Garas Dezső játszotta Minarik. Filmtörténetünk egyik legemlékezetesebb, sajátosan magyar figurája mélyen kötődik az első világháború utáni évek budapesti életvilágához. A fociláz lassan csillapodik, de volt néhány olyan napunk, amikor nagyon jó volt magyarnak lenni, együtt dobogott a szívünk a játékosokkal, végre átérezhettük, miért is mesélnek nekünk szüleink és nagyszüleink máig könnyes szemmel a régi nagy focimeccsekről.
1924 Budapestje: A film háttere
A film kiváló korrajznak bizonyult. A foci és a mozi iránti szenvedély mellett ugyanis megjelenik a Horthy-korszak társadalomrajza is, ami keserű, szomorkás színt visz a derűsre stilizált némafilmes világba. Már a helyszín, a budapesti külvárosi szegénynegyed árnyalja a komédiázást. Lerobbant épületek, szegényes mosoda, kültelki focipálya környezetében álmodik a nyomor: az első ligába feljutni társadalmi felemelkedést is jelentene. Mintegy mellékesen jelenik meg a szerveződő munkásmozgalom, és Minarik egyszerű, naiv kérdése, „Ki az a Hitler?”.
Fontos tények 1924-ből
| Kategória | Részlet |
|---|---|
| Focibajnokság | MTK egyeduralkodó, Orth György a nagy sztár (a válogatott 3:0-ra kikapott Egyiptomtól) |
| Miniszterelnök | Bethlen István |
| Földbirtok | Esterházy herceg: 222 ezer hold föld |
| Társadalmi és gazdasági helyzet | Tombolt a mélyszegénység és az infláció, Róbert bácsi konyhája előtt kígyózó sorban álltak az emberek egy tál ingyen ételért |
Színészek és alkotók a kulisszák mögött
Garas Dezső nélkül ez a film semmit sem ért volna, chaplini mélységeket tudott adni Minarik Ede alakjának. Garas Dezső pedig simán zseniálisan játssza el nekünk. Talán csak véletlen, hogy mire Garas Dezső elérkezett Minarik Ede szerepéhez, már két felejthetetlen epizódalakítással kapcsolódott a focihoz. Ő volt Steiner, a kétballábas antitalentum az életükért és becsületükért küzdő munkaszolgálatosok csapatában a Két félidő a pokolban (Fábri Zoltán, 1961) és a kapus a Mese a 12 találatról (Makk Károly, 1957) című filmben. Sándor Pál még két alkalommal Edének keresztelte a Garas megformálta figurát. A Ripacsokban Stock Ede a bőnadrág elárult „tulajdonosaként” fogad színésztársa ellen gyilkos bosszút, a Noé bárkájában (2006) egy másik Ede, egykori moziigazgató, nyugdíjas ételkihordóként televíziós vetélkedőben próbálkozik élete utolsó nagy dobásával. Az „Edék” a saját „nagy ügyükben” megszállottan hívő kisemberek.
Sándor Pál remeke a magyar filmtörténet fontos darabja. A filmet a legendás Sándor Pál rendezte, neki köszönhetjük többek között a Bohóc a falont, a Herkulesfürdői emléket, a Szerencsés Dánielt és a Ripacsokat is. Nem sok hiányzott hozzá, hogy Haumann Péter kapja Minarik Ede szerepét. Történt, hogy Sándor Pál Garas Dezsőt nézte ki magának, ám a sokat foglalkoztatott színész éppen egy sorozatra készült, így nemet mondott. A Minarikot alakító Garas Dezső kiskorában majdnem meghalt, a strúmája miatt műtötték, de a beavatkozás közben leállt a légzése. Gégemetszést alkalmaztak és így mentették meg az életét.
- Major Tamás is főszerepet alakított a filmben. Elkötelezett baloldaliként a II. világháború alatt az ellenállásban dolgozott, a háború után pedig Nemzeti Színház igazgatója lett, aztán 1956-ban, a forradalom alatt eltávolították a székéből. De csak ideiglenesen. Major remek színész volt, ám színházigazgatóként sok kollégája életét megnehezítette.
- Márkus László is szerepelt a filmben, ő volt Turner Pipi. A kiváló színész szokás szerint remekelt - mint számtalan szerepében. A gyerekek a Kukori miatt imádtak, meg Béni hangjaként a Frédi és Béniből, a felnőttek pedig azt is tudták, megdöbbentő színpadi jelenetekre képes. Csoda, hogy a II. világháború alatt életben maradt, a nyilasok ugyanis az édesanyjával együtt a Duna felé terelték, ám végül nem lőtték le.
- Vogt Károly volt Vallay, a csodakapus. A kiváló színész sajnos meglehetősen fiatalon, 45 évesen halt meg.
- Kern András is ott volt a Régi idők focijában, ő volt Kövesi, a tartalék. Ki gondolta ekkor - talán Sándor Pál igen -, hogy néhány évvel később ismét Garassal játszik majd, méghozzá az 1981-ben bemutatott, kultikus Ripacsokban.
- A film operatőre a legendás, Oscar-díjas Ragályi Elemér volt, aki csodálatos képi világot álmodott meg a hangos némafilmhez… Ragályi Elemér 2023-ban hunyt el 84 éves korában.
- Kemenes Fanni jelmeztervezőként dolgozott a filmben, korhű kosztümöket álmodva meg a húszas évek hangulatához.
Forgatási helyszínek és kulisszatitkok
A filmet több helyszínen forgatták. Részben Óbudán, ahol találtak néhány omladozó házat a korszakból. A legtöbb jelenetet a kőbányai szeméttelepen vették fel, azért ott, mert olyan futballpályát nem találtak, ahová ne lógott volna be egy-egy oda nem illő villanyvezeték, oszlop vagy modern ház a háttérben. Minarik legendás öltözője csak díszlet volt, másképp nem tudták megoldani. A korhű berendezés kedvéért a VIII. kerületből gyűjtöttek össze tárgyakat. Remek alkotók, kiváló színészek teszik felejthetetlenné a képernyő előtt töltött időt. Minarik Ede, Csabagyöngye, tűpontos korrajz és egy ma már legendás alkotás.
