A futballcipők fejlődése és Cristiano Ronaldo Mercurial története
A futballcipők története hosszú utat járt be az utcai viselettől a csúcstechnológiás sportfelszerelésekig. Túlzás nélkül állítható, hogy mindenki, aki valaha futballra adta a fejét, fel tudja idézni, hogy kitől és milyen körülmények között kapta meg az első focicsukáját. Az első igazi futballcipő mérföldkő a labdarúgópalánták életében, hiszen attól kezdve, hogy valaki már csukában rugdossa a labdát, teljesen más megítélés alá esik, szintet lép a futball hierarchiájában. Pedig viszonylag sok időnek kellett eltelnie ahhoz a foci történetében, hogy a játékosok sportágspecifikus lábbeliben rúgják a bőrt.
A futballcipők korai évtizedei és az innovációk hajnala
A 19. század elején még nem létezett sportágspecifikus focicsuka, a futballisták leginkább az utcai viseletükben léptek pályára. Mivel kezdetben úri sport volt a labdarúgás, így a lábbelik is inkább elegáns bakancsok voltak. Aztán ahogy a munkásosztály körében egyre inkább teret nyert a foci, a drága cipőket folyamatosan felváltották a melós bakancsok. Ezek a lábbelik gyakran acélbetéttel voltak ellátva, így nehezek, kemények voltak, és teljesen alkalmatlanok a futásra és a labda irányítására. De viselésük nemcsak a gazdájuknak okozott kényelmetlenséget, hiszen egy-egy szabálytalanság után a sértett fél sem tette ki az ablakba, amit egy acélbetétessel kapott.
A stoplik megjelenése és szabályozása
A 19. század derekán egyre több bakancs talpán jelentek meg a fémstoplik, melyek segítségével könnyebben tudtak kitámasztani a játékosok, és kevesebb alkalommal csúsztak el a sáros pályákon. Ám ezek a házi készítésű tákolmányok gyakran komoly sérüléseket okoztak, így 1863-ban az FA (The Football Association) megtiltotta a stoplik és egyéb kiálló alkatrészek használatát. A futballisták azonban 1891-re elérték, hogy a szövetség engedélyezze a stoplikat, melyeknek köszönhetően kevésbé voltak kiszolgáltatva az időjárás viszontagságainak. A szabály viszont csak bőrből készült stoplikat engedélyezett, melyek nem lehettek hosszabbak fél hüvelyknél, és a rögzítő szegecseket is bőrdarabokkal kellett borítani.
Innentől kezdve már voltak olyan manufaktúrák, ahol gyártottak lábbeliket kifejezetten futball céljára: vastag bőrből készültek, stoplik voltak a talpakon, és bokáig értek. A cipők orra merev bőrdarabbal volt megerősítve, hiszen ekkoriban a „csőrrel” való rúgás volt a megszokott. Az első focicsukák nagyjából fél kilogrammot nyomtak, ám ha vizes volt a pálya, akár a duplájára is hízhattak. A korabeli krónikák szerint általános szokás volt a labdarúgók körében, hogy valós lábméretüknél kisebb focicsukát vettek (akár két számmal is), amit úgy törtek be, hogy a cipőt felvéve több mint fél órát ültek egy forró kádban, hogy a lábbeli teljesen rásimuljon a lábukra. A lassú szárítást követően pedig alaposan kibokszolták a csukákat, melyek így már jóval kényelmesebbek voltak.
A Dassler testvérek és a modern sportcipők születése
A két világháború miatt a futballcsukák történetében sem történt jelentős előrelépés a múlt század közepéig. Ekkor azonban az Adidas és a Puma forradalmi ötlettel állt elő: megalkották a csavaros, cserélhető stoplikat, így a labdarúgók esős időben műanyagstoplikat, míg száraz körülmények között gumistoplikat használtak. Egyes források szerint már az 1920-as években gyártottak ilyen cipőket a Dassler-testvérek, ám ekkor még szögelték a stoplikat, így a cseréjük nehézkesebb volt.
Egy bajorországi cipészmester, Christoph Dassler két fia, Rudolf és Adolf 1920-tól kezdett el sportcipőket készíteni édesanyjuk mosókonyhájában. Adolf inkább a sportolókkal tartotta a kapcsolatot, és mérte fel az igényeiket, így ő a feltalálói oldalt, míg Rudolf inkább a kereskedői vonalat erősítette. Az 1928-as olimpián már láthattak a nézők Dassler-cipőket a sportolókon, 1936-ban pedig a legendás bajnok Jesse Owens cipőjével futott be a cég végleg. Ekkor már közel 100 fővel dolgoztak, és 11 sportág számára közel harmincféle lábbelit gyártottak. Természetesen a futballcsuka is a paletta része volt már a korai időszakban is. A II. világháború idején összeveszett a két testvér, ami a cég széteséséhez vezetett. Adolf „Adi” Dassler 1947-ben új céget alapított, amely 1949-ben vette fel az Adidas nevet. Rudolf pedig 1948-ban a Ruda céget indította útjára, mely később a Puma nevet vette fel.
Az 1950-es évek forradalma és a "Berni Csoda"
1950-ben Brazília-Uruguay döntőt rendeztek a világbajnokságon. A vb-n a dél-amerikai játékosok cipői jóval finomabb és puhább bőrből készültek az európai társaikhoz képest, valamint a súlyuk is sokkal kisebb volt, ugyanis az ottani pályák jóval szárazabbak voltak, mint Európában. Látva, hogy mindez könnyedebb játékot szül, a gyártók rájöttek arra, hogy ezekben a lábbelikben jobban „érzik” a focisták a labdát, valamint az is jelentősen javítja a komfortérzetet, ha nem egészen a bokáig ér a csuka szára, hanem lejjebb, így a lábfej is könnyebben mozgatható. Ennek eredményeként az orrnál vékonyabb bőrrel, a talprészen könnyebb műanyaggal, a belsőben pedig habgumival dolgoztak a készítők, ami viszont a sérülések elszaporodásához vezetett, hiszen így a durva belépőket is jobban megérezték az áldozatok.
A Pumánál az Atom modell, míg az Adidasnál az Argentinia volt az „első gyermek” az 1950-es évek elején, melyek már egészen jól hasonlítottak a mai modellekhez. Az Adidas szerencséjére az 1954-es berni vb-döntőn az NSZK játékosai az Argentinia modellben győzedelmeskedtek az Aranycsapat felett. A „berni csodához” sok legenda fűződik, és ezek közül az egyik legelterjedtebb, hogy a német csapat játékosai a sáros pályán a cserélhető stoplik miatt sokkal jobban tudtak kitámasztani, mint a hagyományos cipőben játszó magyarok, így ezeknek a lábbeliknek (és stopliknak) döntő szerepe volt a diadalban. Az előbbi történet fényében nem meglepő, hogy az 1958-as vb-re már a Weltmeister (Világbajnok) modellt alkotta meg az Adidas, amellyel a ma is divatos műanyag talp honosodott meg, ez pedig Just Fontaine-t is gólkirályi címhez segítette.
A Puma az Atom után a Super Atommal (1952) rukkolt ki, mely a vetélytárs Argentinia modelljéhez hasonlított, majd a Brasil modellben (1953) megtartva az addigi főbb irányvonalakat a boka körüli részt finomították, és a talp területe is szélesebb lett. A Puma Brasil a Hannover 96 csapatával vonult be a köztudatba, hiszen ezt a cipőt viselve nyerték meg a német bajnokságot 1954-ben, a nagy esélyes 1. FC Kaiserslautern gárdáját legyőzve. Az 1958-as vb is a Pumának kedvezett, hiszen a brazilok Rudolf Dassler cipőiben győzedelmeskedtek. Ezt meg is lovagolta a vállalat, és elindította az első nagy marketingkampányt a futballcsukák történetében, olyan klasszisokat nyerve meg magának, mint Pelé és Eusébio.
A dizájn és technológia további fejlődése
1962-ben az Adidas Chile modellje már abban is a mai csukákra hajazott, hogy a boka alatt mélyen ki volt vágva, így a boka még szabadabban mozoghatott, majd az 1965-ös Achilles már egy speciálisan a labdarúgókra jellemző sérülésre volt válasz, hiszen akkoriban sokan hagyták abba a játékot Achilles-ín bántalmak miatt. Ez a modell a sarokrésznél egy plusz réteggel volt ellátva, így a kritikus területet jobban védte. 1965-ben Uwe Seeler is átesett egy komoly Achilles-ín sérülésen, így az is mutatja az Adidas tervezőinek eredményeit, hogy Seeler még 1972-ig folytatni tudta a játékot ebben a cipőben.
THE PUMA X ART OF FOOTBALL COLLECTION. LONG LIVE THE KING.
1966 nagy mérföldkő volt a futballcsukák történetében. A Puma piacra dobta a King modellt, melyet máig előszeretettel viselnek a focisták, míg az Adidas a Diamanttal rukkolt elő. Jelentős változás egyik lábbelin sem volt felfedezhető az előző cipőkhöz képest, ám az 1966-os angol vb-t uralta ez a két csuka: Eusébio a torna gólkirálya lett a Puma Kingben, míg az angolok két legjobbja, Geoff Hurst és Bobby Moore az Adidas Diamantot viselve lett világbajnok. Az Adidas ekkoriban már kezdte kiépíteni máig tartó uralmát a piacon, a világbajnoki döntő játékosainak 75%-a az ő csukáiban lépett pályára. Az ikonikus 1970-es világbajnokság Brazília győzelmével ért véget, ami fordított felállást eredményezett a négy évvel korábbihoz képest: Pelé Puma Kinggel a lábán vezette a győztes brazilokat, míg a gólkirály Gerd Müller Adidasban ontotta a gólokat.
Mivel a sportszergyártók felismerték, hogy egy-egy világklasszis reklámarcként való szerepeltetése komoly bevételt generál, elszaporodtak az egyéni szponzorszerződések: a Puma megnyerte magának Pelét, Eusébiót, Johan Cruyffot és Diego Maradonát, míg az Adidas Franz Beckenbauert, Trevor Francist és Gerd Müllert. Angliában a Mitrének Kevin Keegan lett a reklámarca, majd megjelent egy új márka is, a Stylo Matchmakers, amely George Besttel szerződött le. Később Pelét, Trevor Francist és Kevin Keegant is sikerült átcsábítaniuk magukhoz. A focistáknak sokáig nem volt sok választása a színek tekintetében, ám a Hummel 1970-ben piacra dobta a fehér csukáját, amit az Everton játékosa, Alan Ball viselt először a Charity Shielden. A külső változások mellett a technológiát illetően is fokozatosan léptek előre a gyártók: egyre könnyebbek és kényelmesebbek lettek a lábbelik.
1979-ben az Adidas a Copa Mundiallal rukkolt elő, amelyből ma már a legtöbbet adják el a piacon. A Copa Mundial kengurubőrből készült, valamint plusz bőrből készült megerősítések kerültek a cipőbe a saroktól az orrig, így lehetőséget adva a labdarúgóknak arra, hogy gyorsabbak és sokoldalúbbak legyenek.
Az 1990-es évek és a Nike berobbanása
A dizájn és a technológia tekintetében jelentős előrelépések történtek a múlt század végén, ami egy korábbi Liverpool-játékos, Craig Johnstone kreálmányának, az 1994-ben megjelent Adidas Predatornak volt köszönhető. A Predator lábfej részénél gumírozott irányítósávok jelentek meg, melyek növelték a labda tapadását, így a labdakontroll, valamint a lövések és csavarások pontosságának és erősségének növekedéséhez vezettek. A 20. század vége felé további új szereplők is megjelentek a futballcsukák gyártói között: a spanyol Kelme és az olasz Lotto 1982-ben, míg az angol Umbro 1985-ben indult el a piacon, ám a legjelentősebb vetélytársat a Nike személyében kapta meg a Puma és az Adidas.
A Nike az 1994-es vb-n tört be igazán a focicipők világába a Tiempo Premierrel, ami a döntőben már 10 játékoson is felfedezhető volt: szinte a komplett brazil csapat, de Paolo Maldini is ilyen csukát viselt. A Nike mellett a '90-es években tűnt fel a Reebok (1992), az Uhlsport (1993) és a japán Mizuno (1997) is. Az Adidas mellett a Puma sem kívánt lemaradni, ezért ők is próbálkoztak újításokkal, ám ebben az évtizedben a Nike tette le komolyabban a névjegyét az 1998-as Nike Mercuriallal, amely csupán 200 grammot nyomott.
Cristiano Ronaldo: A futballfenomén és a Nike Mercurial
Cristiano Ronaldo pályafutásának mérföldkövei
Cristiano Ronaldo Dos Santos Aveiro, ismertebb nevén CR7 1985. február 5.-én látta meg a nap világot Madeira szigetén, Portugáliában. Fiatalon megmutatta rendkívüli tehetségét a futball iránt. Pályafutását a Sporting CP ifjúsági csapatában kezdte, ahol tehetsége hamar felkeltette a nagy európai klubok figyelmét. Itt 2001-ben került fel a felnőtt csapatba. Itt össz-vissz egy szezont játszott, utána egy másik, „kicsit nagyobb” szigetre költözött, mivel a „vörös ördögökhöz”, azaz a Manchester United-hoz szerződött 12 millió fontért 2003-ban, mindössze 18 évesen. Itt Sir Alex Ferguson irányítása alatt világszínvonalú játékossá fejlődött és 2009-ig rúgta a bőrt az Old Trafford pályáján. A Unitednél már Bajnokok Ligája győzelemben vehetett részt, valamint bezsebelhette az első aranylabdáját is.
Innen 2009 nyarán szerződött át Real Madridhoz, rekordösszegű, 94 millió eurós átigazolási díjért. Itt kezdődött felejthetetlen pályafutása és töltötte karrierje legtermékenyebb éveit: 9 szezon alatt több mint 450 gólt szerzett, és a klub történetének egyik legnagyobb alakjává vált. Ronaldo napjainkig ötszörös aranylabdás, a Madridiakkal zsinórban háromszor nyerték meg a Bajnokok Ligáját, CR7 többszörös gólkirály volt a La Ligában, a Hazafiakkal pedig Európa Bajnoki aranyérmet vihettek haza. Madridisták bánatára és a Juvesok örömére Ronaldo 2018 nyarán átigazolt az „Öreg hölgyhöz” vagyis a Juventus-hoz. Két szezon alatt két Serie A-bajnoki címet nyert és folytatta gólszerző formáját. Az olasz bajnokságban új kihívásokat keresett, ám itt nem sikerült Bajnokok Ligája győzelemhez vezetnie a csapatot. 2022 végén Ronaldo a szaúdi Al-Nassr csapatához igazolt, új fejezetet nyitva karrierjében.
A Nike és Ronaldo kapcsolata: egy életre szóló szerződés
A többszörös aranylabdás életre szóló szerződést kötött a Nike-val, és ezt nem sok sportoló mondhatja el magáról, hogy bármelyik sportszer gyártó cég ilyen szerződést dug az orra alá. Mint korábban megírtuk, a Real Madriddal való szerződéshosszabbítást követően a Nike élete végéig szóló kontraktust írt alá Cristiano Ronaldóval, erre pedig csak kivételes esetekben volt példa. Nem meglepő, hogy Cristiano Ronaldo számára abszolút nem mindegy, hogy milyen szerelésben jelenik meg. Az ő stílusa és elvárásai pedig nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a Nike keményen dolgozzon termékei folyamatos fejlesztésén. „Minden vele kezdődött” - árulta el Max Blau, a Nike Football alelnöke. „Ő egyszerűen fantasztikus. Folyamatosan fejlődni akar, ehhez pedig ránk is szüksége van és ez inspirál minket is. Mindig elő kell rukkolnunk valami újdonsággal, amivel segíteni tudjuk őt.”
THE PUMA X ART OF FOOTBALL COLLECTION. LONG LIVE THE KING.
A Nike Mercurial CR7 kollekciója
1998-ban a Nike tervező gárdája azt a célt tűzte ki maga elé, hogy megalkotja a kor leggyorsabb és legkönnyebb focicipőjét. A tervezésbe bevonandó sportolók közül egyetlen név merülhetett csak fel, méghozzá Ronaldo Luís Nazário de Limáé, akit legtöbben csak Ronaldoként ismerünk. A brazil foci fenomén a tervezőasztaltól részt vett a cipő megalkotásában, mely utána a pályán igazolta az alkotásába invesztált energiákat és időt. Mind a Serie A-ben, mind a világbajnokságon jól szerepelt cipő és gazdája. Bár 98-ban nem sikerült a világbajnoki cím elhódítása 2002-ben ugyanolyan elánnal készültek, mind a Nike mérnökei, mind R9 a Korea és Japán által rendezett megmérettetésre. Ronaldo nem csak új frizurájával tudott így hódítani a pályán, hanem mindössze 195 grammos Nike Mercurial Vapor I-es cipőjében szórta a gólókat. A Vapor I új fejezetet nyitott a füves pályára épített modellek között extra könnyű súlyával.
Ronaldo menetelésével párhuzamosan a kétezres években egy új csillag kezdett tündökölni Angliában, aki évekkel később átvette a stafétát a brazil csodacsatártól. Christiano Ronaldo méltón követve a hagyományokat vesz részt a Mercurial modellek kialakításában és persze a pályán is meg-megvillan a Nike pipa egy sarokba lecsapódó bombákat megelőzően. Tehát megjelent a Cristiano Ronaldo számára tervezett futballcipő-sorozatának legfrissebb darabja a Niketól, a Mercurial-kollekció első darabja 2015-ben debütált. A hétrészes sorozat minden egyes modellje különleges dizájnnal ellátott, amelyeken a futballfenomén egy-egy fontos személyes vagy éppen szakmai pillanatai elevenednek meg. „Ezek a focicipők tükrözik, hogy ki is vagyok." A különleges sorozat minden Mercurial darabjához köthető még egy igencsak fontos játékos: grafikai tervezőjük, Jessica Tresser.
Június 17. és július 2. között rendezték meg Oroszországban a 10. Konföderációs kupát. Portugália 2016-os EB-győzelmére emlékezve, Cristiano Ronaldo ismét egy egyedi tervezésű cipőben léphet pályára, amely a CR7 Mercurial Campeões nevet viseli. Nem csak a megjelenése készült külön erre az alkalomra - a cipőn a portugál válogatott színei köszönnek vissza - de a formatervezésben is teljesen egyedi megoldásokat kapott, hogy a lehető legjobban támogassa a pályán a világklasszis játékost. Minden játékosnak megvan a kedvenc színe: tudományosan bizonyított, hogy a cipők színei kémiai folyamatokat indítanak el a játékosok agyában. Amikor jobban érzed magad, jobban játszol. A szín legfontosabb szerepe, hogy magabiztosságot ad. Blau hiszi, hogy a megfelelő cipő nagy szerepet játszik Ronaldo sikereiben, de ez akár az összes sportolóra kivetíthető.
„Néha azt mondom, én már nyertem számos Grand Slam-tornát, Bajnokok Ligáját és néhány világbajnoki címet. Hiszek benne, hogy egy kicsit nekem is részem van ezekben a sikerekben. A legérdekesebb része a munkámnak, hogy az emberi tehetség kibontakozását tudom segíteni. A kulcs minden esetben a személyiség, de a termék is nagy szerepet játszik.”
A modern futballcipők jellemzői
A 2000-es évek elejétől nem csupán a technológia terén jelentek meg forradalmi újítások, hanem a színek tekintetében is. Egészen eddig az időszakig meglepő volt, ha valaki nem fekete futballcsukában játszott, míg ma már mindez ritkaságszámba megy. Először csak a szimpla alapszínek jelentek meg opcióként, majd folyamatosan bővült a paletta, napjainkban akár már 4-5 szín is felfedezhető a cipőkön. Az Adidas, a Puma és a Nike ma is uralja a futballcsukák piacát, ám megférnek mellettük a kisebb gyártók is, akik mindig megpróbálnak valami új, addig szokatlan ötlettel forradalmasítani. Törekvéseiket kisebb-nagyobb sikerek jellemzik. Talán a Lotto fűző nélküli Zhero Gravity modellje bizonyult a legjobb húzásnak 2006-ban.
Persze a „szuperszonikus űrlaborjaikban” a „nagyok” is folyamatosan újítanak és fejlesztenek a kényelmességet és a könnyűséget, valamint a labdakontrollt és a gyorsaságot szem előtt tartva, ám a régi klasszikus modellek sem tűntek el a boltok polcairól. Az Adidas Copa Mundial, a Puma King és a Nike Tiempo továbbra is nagyon közkedvelt darabok a piacon, melyek csak kevés változáson mentek keresztül az idők során. Persze a „régi bútordarabok” mellett kifejlődtek új modellek is a nagy vállalatoknál, melyek már szinte csak szintetikus anyagokból épülnek fel. Alapkoncepciójuk, megjelenésük csak keveset változik, mindig csak apró fejlesztések jelennek meg rajtuk évről évre. A legújabb trend a boka körüli részt érinti, ugyanis ma már szinte minden típusból gyártanak olyan változatokat is, melyek egy zokniszerű gumírozott anyaggal vannak ellátva, hogy egyrészt jobban védjék a viselő bokáját, másrészt ha esetleg kicsit feljebb éri a lábat a labda, akkor is tapadjon a játékoshoz.
Napjainkban az Adidasnál a Predator, a Nemeziz, az X vagy az Ace a vezető modellek, míg a Nike-nál a Hypervenom, a Magista, a Mercurial vagy a Phantom, a Pumánál pedig az evoPower, az evoSpeed, az evoTouch, a Future és a One típusok viszik a prímet. Persze a legnagyobb klasszisok mindig a legújabb csukákban játszanak, hiszen így a gyerekek mindig a legfrissebb és legdrágább modelleket vetetik meg a szüleikkel. Az Adidasnál Lionel Messi, Paul Pogba és Paolo Dybala korunk húzóneve, a Nike-nál Cristiano Ronaldo, Neymar és Kylian Mbappé, a Pumánál pedig Antoine Griezmann, Sergio Agüero és Luis Suárez. A nagy sztárok és a profi játékosok nem tehetik meg, hogy ne a legújabb focicsukákban lépjenek pályára, hiszen köti őket az egyéni vagy a csapat szponzori szerződése, ám az amatőr ligákban és ott, ahol nincs kikötve, hogy milyen cipőben kell játszani, a labdarúgók lábain gyakran fedezhetünk fel olyan lábbeliket is, melyek a klasszikus külsőt idézik és bőrből készültek.
