Ronaldo Luís Nazário de Lima: A Futball Fenomén Karrierje és a Legendás Mezszámok

Búcsúzik egy istenáldotta tehetség, minden idők egyik legkiválóbb képességű középcsatára, aki fénykorában a megállíthatatlanság szinonimája volt. 2011. február 14-én lezárult Ronaldo Luís Nazário de Lima, azaz a „valódi” Ronaldo labdarúgó-karrierje. A kétszeres aranylabdás brazil Ronaldo hétfői sajtótájékoztatóján - Andrés Sánchez, a Corinthians elnöke és két fia társaságában - bejelentette, befejezi profi pályafutását.

„Biztosan készen állnak? Ahogy hallották a hétvégén, azért vagyok itt, hogy… Egy hosszú jegyzetet készítettem, most meg semmit sem tudok mondani… Befejezem a profi pályafutásomat labdarúgóként” - mondta Ronaldo meghatottan a népes újságírósereg előtt. „Szép, csodás, érzelmekkel teli karrier volt ez. Sok vereséggel, döntetlennel és győzelemmel. Számos barátot szereztem. Nem emlékszem, hogy bárki az ellenségemmé vált volna. Több ok miatt döntöttem úgy, hogy előbb befejezem a tervezettnél.”

„Négy évvel ezelőtt Milánóban kiderült, hogy hyperthyroidizmusban szenvedek, és ennek a kezelésére olyan gyógyszereket kell szednem, amelyek doppingszernek minősülnek. Sok szó esett a súlyomról, és ez az oka a dolognak” - folytatta a csatár. „Nagyon hálás vagyok a csapattársaimnak. Minden percet élveztem, amelyet velük tölthettem. Mindent köszönök az összes klubnak, amelyben megfordultam, a játékosoknak és edzőknek egyaránt!”

A Szegénységből a Csúcsra: Gyermekkor és Korai Évek

Ronaldo Luís Nazário de Lima 1976. szeptember 18-án született egy szegény brazil családba, Rio de Janeiro egyik külvárosában és hatalmas nyomorban, Bento Ribeiróban nőtt fel. Édesanyja, Sonia, aki egyébként a fiát világra segítő orvosról nevezte el Ronaldót, szeptember 18-án született gyermekét csak 22-ére tudta anyakönyveztetni, ugyanis csak akkorra sikerült összeszednie a hivatalnoknak járó pénzt! A kis Ronaldo négyéves korában, édesapjától karácsonyra kapta első focilabdáját, mellyel naphosszakat játszott, és „Dadado” legszívesebben egész nap az utcán focizott, az iskolát pedig szerette messze-messze, megnyugtatóan nagy ívben elkerülni. Családi és szociális hátterére jellemző, hogy az apa nélkül felnövő gyermeket óriási kulturális hiányosságai és szegénységük rengetegszer hozta kellemetlen helyzetbe. Ám az ő igazi világa a futballpálya volt, s ebben a birodalomban mindenki az ő alattvalójának számított!

Sok brazil fiúhoz hasonlóan ő is futsalozni kezdett, első egyesülete a Valqueire Tenis Clube lett. Mondani sem kell, hogy a kispályás focinak köszönhetően Ronaldo páratlan technikai tudásra tett szert, melyet új csapatában is kitűnően kamatoztatott. Kedvencének és példaképének Zicót választotta. Kezdetben balszélsőként játszatták, ám így is megállíthatatlan volt, a Ramosban lőtt 166 góljának pedig hamar híre ment. A Flamengo azonban még így sem tartotta elég jónak ahhoz, hogy kifizesse a szemtelenül szegény fiú buszjegyét annak érdekében, hogy az el tudjon járni az edzésekre. Utólag - tudván ki lett Ronaldóból - az is érthetetlen és megmosolyogtató, hogy a Sao Paulónak és a Botafogónak sem kellett. Így került 1990-ben a riói másodosztályban szereplő Sao Cristovao együtteséhez, ahol rögtön az első edzésen kinevették, mert lyukas cipőben jelent meg a pályán. Persze társai is látták, hogy új csapattársuk különösen szegény sorból való, így azt is elnézték neki, hogy folyamatosan pumpálta őket, és mindenféle szégyenérzet nélkül újra és újra pénzt kéregetett ételre, üdítőre, vagy éppen ruhára. Az ifjú tehetség érezte, hogy a futball hozhatja meg számára a sikert, ezért 1991-ben, tizenöt évesen otthagyta az iskolát, hogy minden idejét a labdarúgásnak szentelje.

Az 1970-es világbajnok brazil csapat szélsője, Jairzinho a Cruzeiro figyelmébe ajánlotta az ifjú csodacsatárt, és a klub meg is vette a tizenhét éves Ronaldót. Első „keresztes” évében máris berobbant a brazil futballba: debütáló szezonjában 58 gólt rúgott az állami és országos bajnokságban, valamint a különböző kupákban. A bajnokikon 14 fellépésén 12-szer volt eredményes; a Bahiának 90 perc alatt ötször talált be, pedig akkoriban egy bizonyos Dida védte az ellen hálóját! A robbanékony, gyors és jól cselező támadó gólérzékenysége a hazai és a külföldi szakemberek figyelmét is felkeltette, köztük Carlos Alberto Parreiráét, aki a brazil válogatott szövetségi kapitánya volt. Jutalomképpen Ronaldo a válogatottban is pályára léphetett, természetesen már a felnőttek között, ráadásul az örök rivális Argentína ellen.

Remeklései hatására Carlos Alberto Parreira szövetségi kapitány benevezte ugyan a még fiatalkorú támadót az 1994-es világbajnokságra, de Ronnie egyetlen percet sem játszhatott Amerikában, hiszen Romário és Bebeto sokkal jobb volt még akkoriban nála, de még a kispadon is megelőzte őt a fiatal Viola és a tapasztalt Müller. Érdekes módon Ronaldao (Ronaldócska) néven ismerte meg a pelyhes állú éket az Egyesült Államokban a nagyvilág, hiszen a Ronaldo nevet már lefoglalta a Sao Paulo akkori emberfogója - a mai Ronaldinho meg éppen a Fenomén Ronaldo miatt vette fel a szintén kicsinyítő képző -inho végződést!

Európai Hódítás: PSV és Barcelona

Az első fizetéséből egy Volkswagen Golfot (jogosítványa sem volt) és édesanyjának új lakást vásárló tinisztár, mi sem természetesebb, hamarosan Európában találta magát, ugyanis a PSV benne látta a Barcelonába igazolt gólkirály, az akkoriban csúcson lévő Romário megfelelő örökösét. A hatmillió dolláros transzfer keretében Európába kerülő Ronaldo minden tekintetben a r(l)obbanékony Romário nyomdokaiba lépett: első évében Luc Nilis és Eric Meijer csatártársaként holland gólkirály lett 30 treffeléssel, majd második szezonja végén ő is Katalóniába költözött… A PSV-nél úgy gondolták, hogy tovább erősítik az egyébként jó felépítésű csatár fizikumát, ezért már az első fél évben majd’ négy kiló izmot építettek a játékosra. Ronaldo ízületei és inai azonban nem erősödtek olyan embertelen tempóban és mértékben, mint az izomzata, ezért már a második eindhoveni szezonban térdfájdalmak gyötörték. Éppen ezért a ’95/’96-os idényben mindösszesen 13 meccsen szerepelt, de ezeken 12-szer eredményes tudott lenni. A PSV játékosaként összesen 58 mérkőzésen játszott és 54 gólt lőtt, 1996-ban pedig holland kupagyőztes volt. Egyébként utolsó eindhoveni fél évét egy súlyos térdsérülés miatt teljes egészében kihagyta, de a Barcelona így is 15 millió eurót fizetett a friss Copa América-győztes csatárért, hogy pótolja az előző évben a Flamengóba hazamenekülő Romáriót.

Ronaldo igazi világklasszissá nőtte ki magát Barcelonában. A brazil fenomén csak a ’96/’97-es szezont töltötte a Barcelonánál, gyorsaságával, cseleivel és góljaival elvarázsolta a Camp Nou mindig igényes közönségét, na meg a csapattársakat is. Ezt követően két teljes éven át egyértelműen az akkor még roppant szerény és szimpatikus, lelkes Fenomeno dominálta a világ labdarúgását: lett spanyol gólkirály elképesztő átlaggal; rúgott gólokat a félpályáról indulva, amikor hárman is csüngtek a nyakán, de velük együtt ügetett be a hálóig. Lett aranylabdás és a FIFA legjobbja, lőtt győztes találatot a KEK döntőjében - talán csak az atlantai olimpiai bronzérem okozott számára némi csalódást. A szóban forgó idényben a franciák későbbi világ- és Európa-bajnok középső védője, Laurent Blanc is az együttes tagja volt, akit lenyűgözött Ronaldo: „Szerintem egész karrierje során akkor játszott a legjobban. Egy egész csapatot képes volt egyedül megverni. Úgy hagyta ott a védőket, mintha azok ott sem lettek volna. Jól emlékszem a Compostela elleni góljára, mikor a félpályánál megkapta a labdát, átment nyolc játékoson és gólt lőtt. Nem hittem a szememnek.” Az akkor még gyerek Messit is lenyűgözte a támadó játéka: „Ő a legjobb csatár, akit valaha láttam.”

Bár egy rendkívüli gárdában játszhatott, a pénz hívó szavának (akárcsak a katalánok elnöke, Núnez) nem tudott ellenállni: óriási meglepetésre 1997 nyarán elfogadta az Inter és Moratti elnök pazar, 28 millió eurós ajánlatát!

Az Inter Korszaka és a Legendás 1+8-as Mez

Ronaldo az arrafelé is nagy becsben tartott tízes mezt kapta meg a fekete-kékeknél, ugyanis az éppen a Real Madridtól érkező Zamorano már korábban lefoglalta a kilencest, s a brazil - szerencseszám ide, babona oda - a remeknek mondható 25 találattal zárta az évet. Azonban a kilencvenes évek végének első igazán idegenlégiósok dominálta, százmilliókba kerülő hada a fényes nevek ellenére sem uralta nemhogy az európai, de még az olasz futballt sem, pedig olyan játékosokkal léphetett pályára hétről hétre Ronaldo Milánóban, mint Pagliuca, Frey, Silvestre, Bergomi, West, Galante, J. Zanetti, Paulo Sousa, Aron Winter, Diego Simeone, Zé Elias, Moriero, Djorkaeff, Kanu, Recoba, Zamorano és Roberto Baggio. Így is szerzett egy címet az Interrel, az 1997-1998-as idényt UEFA-kupa-győzelemmel zárta, a 3-0-ra végződő döntőben maga is betalált a Laziónak. A ’96-os KEK-győzelem után pedig az olasz csapattal az UEFA-kupát is elhódította, melyre a döntőben megsemmisített Lazio középső védője, Alessandro Nesta a következőképpen emlékszik vissza: „A legrosszabb, ami valaha történt velem, hogy Ronaldo ellen játszottam a 3-0-ra elvesztett UEFA-kupa döntőben. Ma már tudom, hogy nem az én hibám volt, egyszerűen megállíthatatlan volt.” Kétségtelen, hogy a brazil csatár a gyorsaság, az erő és a halálbiztos befejezés tökéletes elegyét alkotta. Időközben médiasztárrá vált a kopasz csatár: tűzpiros Ferrarival járt, csüngtek rajta a nők, megtiltotta, hogy felhasználják védettnek vélt nevét egy futballjátéknál és találkozhatott a pápával is.

A Mezszámok Káosza és a '1+8' Születése

Emlékeznek még az 1+8-as mezszámra az Internél az 1998-99-es szezonban? Zamorano az 1996-97-es szezonban szerződött az Inter csapatához, ahol rögtön meg is kapta a Real Madridban is viselt 9-es mezét. A következő évben jött Ronaldo a klubhoz a Barcelonától, először a 10-es mezt kapta meg a brazil. Ezt követően jött a 1998-99-es szezon, amikor a chilei támadó átadta a 9-es mezt Ronaldónak. Állítólag ez az egész kavarodás Baggio hibája volt, aki követelte magának a 10-es mezszámot. A gond csak az volt, hogy ezt Ronaldo viselte, így egy kisebb szappanopera kezdődött a kék-feketéknél. Zamorano az első 5 fordulót még a 18-as mezben játszotta le, majd a 6. fordulóra megérkezett az Olasz Szövetségtől az engedély az 1+8 használatára. A legendás mez a mai napig a legnagyobb példányszámban eladott mez az Inter történetében. „Átengedtem Ronaldo számára a 9-es mezt, mivel kijárt számára, hogy az övé legyen. Soha nem láttam nála jobb csatárt, és hozzá hasonlót sem. Az első öt fordulót 18-as mezben játszottam le, de nem éreztem jól magam benne, ezért egy különleges kéréssel fordultunk a szövetséghez, akik szerencsére áldásukat adták az ötletemre” - mesélte Zamorano.

A Fenomén Bukása és Feltámadása: Sérülések és a 2002-es Világbajnokság

Az 1998-as azonban fekete éve lett: eleve úgy készült a várva várt világbajnokságra, hogy a Serie A-ban szinte végig sérülésekkel küszködött, ám Franciaországban így is gyakran egymaga vitte hátán góljaival a selecaót - azonban a döntő előtt a sérülése miatt lidokainkoktélokon élő ék kis híján meghalt egy máig nem tisztázott roham következtében. Ha jó barátja és szobatársa, Roberto Carlos nem hívja gyorsan a lélekjelenlétét szerencsére megőrző César Sampaiót, aki kihúzza Ronaldo hátracsúszott nyelvét, akkor… A kis híján (talán egy epilepsziás roham miatt) a túlvilágra költöző Ronaldónak viszont a fináléban mindenképpen játszania kellett, természetesen a mindenható szponzor nyomására. Jellemző módon pár perccel a döntő előtt még az egész világ úgy tudta, hogy az Állat (Edmundo) kezd Ronaldo helyén, aki a kispadon csücsül majd, de Teixera elnök tolmácsolta a szponzor kifejezett kérését a kapitánynak, Zagallónak, így a kilencesnek pályára kellett lépnie. A brazil drukkerek fájdalmára Ronaldo nem ezt az arcát mutatta meg a ’98-as fináléban. A mundialról végül a torna legjobb játékosaként, ezüstéremmel a nyakában és fájdalommal a térdében tért vissza az Interbe. A sajgó láb azonban nem bírta tovább a terhelést, a beszakadt keresztszalagját műteni kellett. Négy és fél hónapot kényszerpihenőt követően, 2000 áprilisában már ott volt a pályán, de a Lazio elleni kupadöntőn a combizma valósággal leszakította a térdkalácsát.

Ismét a térde sérült meg, de ezúttal nem a szalagok húzódtak meg, hanem egyszerűen eltörött a fáradt csont! Újabb hosszú kihagyás után 2001 szeptemberében húzhatott újra mezt tétmérkőzésen az FC Brasov ellen, de ezután decemberig csak edzéseken vehetett részt - életének azon időszakáról mindennél beszédesebben szólnak a számok: Ronaldo 1999 és 2001 ősze között, azaz 22 hónap alatt kerek 6 percet játszhatott nem barátságos fellépéseken! Moratti elnök ezen idő alatt fizette a csatár teljes bérét, sőt egy külön szakembert vett fel, akinek egyetlen dolga Ronnie istápolása volt; a játékos többször is azt nyilatkozta, hogy elnökét tekinti második édesapjának. 2000-ben már teljesen leírták a brazilt a futball világában: amikor az egykoron körülrajongott klasszis sokadik műtétjére készült, csupán egyvalaki látogatta meg őt családtagjain kívül - Zinedine Zidane. Hősünk csak 2002 elejére épült fel, hogy a nyári világbajnokságra óriási szenvedések árán összeszedje magát, rengeteget edzve a felgyógyulásáért és a formába lendülésért. A sok sérülés oka egy francia orvos szerint az volt, hogy a csatár igencsak elhanyagolta fogait - mindenesetre néhány kezelés és kisebb műtét után tényleg rohamosan javult a labdarúgó izomzatának állapota is! A tavaszi hajrában már újra gólerősen játszott (10 mérkőzés/7gól), de a scudettót, a bajnoki aranyat nem tudták hazavinni a fekete-kékek. Amikor utolsó bajnokijukon a Lazio ellen az őt sohasem kedvelő argentin Héctor Cúper lecserélte, Ronnie a kispadon könnyezve, sírva búcsúzott el az Intertől.

Az ázsiai vb-n aztán hatalmas meglepetésre újra a figyelem központjába került a sántikálva sprintelő támadó: a torna gólkirályaként óriási szerepet vállalt a brazilok aranyából, folyamatosan régen látott agresszivitással és lelkesedéssel támadta az ellen kapuját. Egy pár pillanatra újra a régi, 1996-1998-as gólvágót láthattuk, amikor a döntőben kétszer is betalált a torna legjobbjának választott Kahn hálójába! Bár a német kapusklasszis címét a brazil csatár érdemelte volna meg, az aranyon kívül az is vigasztalhatta Ronaldót, hogy az 1998-as világbajnokság legjobbjának is azt választották meg, aki a finálé nagy vesztese volt: őt! A Ronaldo nevével eladott mezekkel világrekordot értek el. Annyira népszerű volt, hogy amikor hosszabban sérült volt, a szurkolók akkor is folyamatosan éltették a lelátókon. Hírnevét jótékonykodásra is felhasználta.

Galaktikus Évek a Real Madridban

A vb után a vele nagyon rossz viszonyt ápoló Héctor Cúper miatt nem akart visszatérni Milánóba, s bejelentette, hogy mindenképpen távozik az Intertől - attól a klubtól, amely kitartott mellette sérülései idején, folyósította fizetését, műttette, rehabilitáltatta. Egy idő után a milánói szurkolók is ellene fordultak, s bár Ronaldo sokáig tagadta, hogy eligazolna, a Real elnöke, Florentino Pérez tárgyalt jachtján Morattival - és az Inter-elnök végül eladta a spanyoloknak a híres 9-est. A futballista ára körülbelül 45 millió euró volt. Nagy sajtóérdeklődés közepette átigazolt a Real Madridhoz, mintegy 39 000 000 €-ért. A Realt Ronaldo érkeztekor kezdték galacticosnak nevezni, s a támadó egy hónapos pihenő után decemberre felvette a spanyolországi ritmust. Bemutatkozó mérkőzésén a Real Madridban duplázott.

Világkupa-döntőbeli remeklése után belelendülve első évében 23, a következőben 24 gólt szerzett, ami fantasztikus teljesítmény az egy szem csatártól. A szezon végéig 23 bajnoki gólt lőtt (a Bajnokok Ligájában szerzett góljai nélkül). A Bajnokok Ligájában emlékezetes volt a Manchester United ellen elért mesterhármasa, amelyen a Real Madrid ugyan kikapott idegenben 4-3-ra, de a visszavágón aratott 3-1-es győzelem után, 6-5-ös összesítéssel továbbjutottak. Ráadásul eredményességéért cserébe még azt is megbocsátották neki, hogy miatta szorult hátrább a helyi ikon, Raúl; Morientest pedig a kispadról is száműzték Monacóba majd Liverpoolba. Egyébként Ronaldo legjobb mérkőzését a királyi csapat mezében talán Manchesterben vívta, amikor is egy mesterhármast helyezett el Fabian Barthez hálójába! Spanyol bajnoki címét elnyerve Fenomén 2003-ban lezárt egy különös sorozatot - bármilyen fura is, ez volt első országos bajnoki aranya pályafutása során. A 2004-es szezonban talán egyedül ő hozta formáját a madridi sztárok közül, hiszen gólkirály lett - bár csoda módon góljairól mindenki azt mondta, hogy „Onnan könnyű ám berúgni!”, de Ronnie volt akkoriban talán az egyetlen olyan csatár a világon, aki ugyanazzal a mozdulattal leveszi a lasztit, cselez és szökteti magát - hatalmas adottság számára ez Istentől!

A nagy fellángolás után 2004 végére mintha Madridban is kiteltek volna napjai: zűrös magánéletével, zsíros reklámszerződéseivel jóval többet foglalkozott, mint az egykoron annyira imádott Játékkal, s ez bizony teljesítményén is meglátszott. A madridi drukkerek is ellene fordultak, volt, hogy megtapsolták Luxemburgót, amikor végre lecserélte csatárát. Négy és fél szezont töltött a Blancóknál, 127 mérkőzésen 83 gólt szerzett, de Bajnokok Ligáját nem nyert a csapattal. A 2005 nyarán kihagyta a Konföderációs Kupát, mondván, inkább pihenni szeretne, erre Carlos Alberto Parreira azzal fenyegette meg, hogy ha lemondja a felkészülési mérkőzéseket, kirakja a világbajnokságra utazó keretből is. Németországban kiválóan helyettesítették Ronaldót a Robinho, Adriano kettős tagjai, talán ezért is jelentette be óriási meglepetésre a realos sztár, hogy a 2006-os világbajnokság után visszavonul a válogatottól.

Karrier Alkony: AC Milan és Corinthians

2007. január 18-án Ronaldo bejelentette, hogy elfogadja az AC Milan ajánlatát, és 7,8 millió dollárért átigazol az olasz klubba. Ronaldo távozását a Milan és a Real közötti pénzügyi viták hátráltatták. Január 25-én Ronaldo Madridból Milánóba repült, hogy megtekintse a Milan Roma elleni mérkőzését. Másnap Ronaldo orvosi vizsgálatai sikeresen befejeződtek, és január 30-án az átigazolási szerződésre is pont került. A csapatban a 99-es mezszámot kapta meg, mivel a kedvenc, klasszikus mezszámát, a 9-est Filippo Inzaghi viselte évek óta a klubban. A Milanban 2007. február 11-én mutatkozott be csereként, a Livorno elleni 2-1-re megnyert mérkőzésen. A következő - a Siena elleni, 2007. február 17-én lejátszott - bajnoki meccsen Ronaldo két gólt lőtt és egy gólpasszt adott, amivel 4-3-ra nyerték a mérkőzést. Az AC Milanban már nem volt olyan, mint régen, de még így is komoly gondot okozott a védőknek. Első fél szezonjában 14 összecsapáson 7 góllal segítette a piros-feketéket. Szerencsétlenségére a BL-be nem nevezhették, mert abban az idényben a Real játékosaként már pályára lépett a sorozatban, így a Milan ugyan megnyerte a legrangosabb európai kupát, Ronaldo mégsem lett BL-győztes.

Ronaldo pályafutásának érdekessége, hogy két esetben is a hazájuk bajnokságában rivális csapatokban játszott. Ráadásul a milánói rangadókon, mind az Milannak, mind az Internek rúgott gólt (az Interrel az 1998/99-es szezonban, a Milannal a 2006/07-es szezonban). A másik rivális páros a spanyol bajnokság két élcsapata, a Barcelona és a Real Madrid volt. A Rossonerik orvosi stábja idővel arra is rájött, hogy Ronaldo súlyproblémáinak hátterében pajzsmirigy-alulműködés áll. Kezelni kezdték, melynek hatására le is fogyott, s úgy tűnt a 2007/2008-as szezont ereje teljében, kiváló formában kezdi. Nem így lett. 2008 februárjában Ronaldo újabb súlyos térdsérülést szenvedett, amivel legkevesebb kilenc hónapra vált harcképtelenné. Ugyan ismét fel tudott állni a padlóról, s 2008 decemberében játékra késznek érzete magát, egyetlen európai csapatnak sem kellett a már harminckét éves, összesen négy térdműtéten átesett játékos. Hazatért hát Brazíliába.

2008. december 9-én a Corinthians csapatához igazolt azzal, hogy ha visszanyeri régi formáját és versenysúlyát, akkor ismét szerencsét próbál Európában. Végül két esztendőt játszott ebben a klubban, majd utána visszavonult, hiszen itt is többször volt sérült, ezért már nem látta értelmét, hogy tovább folytassa. Ezzel a klubbal 2009-ben nyert Campeonato Paulistát, Copa do Brasilt. A következő szezonra még hosszabbított a csapattal, de azt a kontraktust már nem töltötte ki.

Egy Legenda Búcsúja

2011. február 14-én, könnyek közt tudatta a világgal, hogy testileg és lelkileg sem bírja már a gyűrődést: „Fizikai fájdalmat okoz egy-egy sérülés után újra felépíteni az izomzatot, és érzem, hogy a testem nem engedelmeskedik az agyamnak. Elhízott, gyötörték a sérülések. A Fenomén visszavonult. Sérülésektől sújtott karrierje alatt számos trófeát és egyéni elismerést nyert, nevét pedig az egész világon ismerik és elismerik. A jövőm már meg van tervezve: létrehozunk egy alapítványt, amelynek a »Fenomének teremtése« lesz a neve.”

Karrierje során elért legfontosabb sikerei:

• 2x világbajnok (1994, 2002)
• Világbajnoki ezüstérmes (1998)
• 2x Copa América-győztes (1997, 1999)
• Copa América-2. helyezett (1995)
• Konföderációs Kupa-győztes (1997)
• Olimpiai 3. helyezett (1996)
• A világbajnokságok történetének második legeredményesebb góllövője 15 góllal
• Háromszor lett az év labdarúgója (FIFA World Player: 1996, 1997 és 2002)
• Kétszeres aranylabdás (1997, 2002)

„Ronaldo a világ legjobb csatára, sosem láttam még egy olyan játékost, mint ő. A futball karrierem legszebb évei voltak azok, amiket vele tölthettem a pályán. A sérülése után már azt hittük ennyi volt a karrierje, de kilenc hónap kihagyás után erősebben tért vissza, mint valaha. Bebizonyította mindenkinek, hogy sosem szabad feladni. Soha nem fogunk még egy olyan játékost látni, mint amilyen ő volt” - mondta róla Zamorano.

tags: #ronaldo #luis #nazario #de #lima #mezszam

Népszerű bejegyzések:

• Élvezze a DVSC meccseit VIP körülmények között
• MLSZ Elsőfokú Licencadó Bizottságának döntése
• Strukturális változások a FACR-nál
• Az SD Eibar és az FC Barcelona összecsapásainak teljes története
• Amit a gyerek futsalról tudni kell