A Röplabda Játék Kezdete és Alapvető Szabályai
A röplabda csapatsportág, amelyet két - egymástól hálóval elválasztott - hatfős együttes játszik labdával. A röplabdát, a gyorsaság és a csapatszellem jellemezte sportágat világszerte milliók élvezik. Ez a játék egyéni ügyességet és kollektív koordinációt egyaránt igényel, így ideális tevékenység a bajtársiasság és a fizikai erőnlét fejlesztésére. A sportág nem csak az erő és a mozgékonyság, hanem stratégiai gondolkodást és precíz technikát is igényel. Miközben a játékosok a háló fölött oda-vissza rúgják a labdát, be kell tartaniuk a játékot szabályozó szabályokat.
A Röplabda Története és Fejlődése
1895. február 9-én a massachusettsi Holyoke városában egy testnevelési igazgató, William G. Morgan megalkotott egy új szabadidős játékot Mintonette néven, felhasználva a tenisz és a kézilabda egyes elemeit is. Ezt főleg teremben lehetett játszani, korlátlan számú résztvevővel, és eredetileg a YMCA (Fiatal Katolikus Férfiak Szövetsége) korosabb, de mégis atletikus beállítottságú tagjainak tervezték a túlságosan is erőszakosnak tartott kosárlabda helyett (ami egyébként mindössze négy évvel korábban és 16 kilométerrel arrébb, a szomszédos Springfieldben alakult ki). A Morgan által papírra vetett első, kezdetleges szabályok a háló méretét 1,98 méterben, a pályáét pedig 7,6×15,2 méterben határozták meg, s ekkor még a játékosok számát nem korlátozták. Egy-egy meccs kilenc labdamenetből állt, és mindkét csapat játékosai korlátlanul érinthették a labdát, mielőtt átütötték volna azt az ellenfél térfelére. Szervahiba esetén engedélyezett egy második próbálkozás, de ha a labda fennakadt a hálón, úgy az ellenfél kapott pontot - kivéve, ha ez az első szervapróbálkozásnál történt meg.
A springfieldi YMCA-ban játszott első, 1896-os bemutatómeccsen az egyik nézőt, bizonyos Alfred Halsteadet megihlette a játék „röpködő” természete - tőle ered a volleyball, vagyis a röplabda név. A sportág eleinte elsősorban az amerikai kontinensen terjedt el, néhány év múlva azonban már Kínában, Japánban és a Fülöp-szigeteken is ismerték. Külföldön elsőként Kanada fogadta be a röplabdát, 1900-ban. Az I. világháborút követően gyors ütemben nőtt a népszerűsége Európában is. A kezdeti teremjátékot már szabadtéren is űzték, tornákat is rendeztek, és a fejlődés nyomán szükségessé vált a játékszabályok módosítása. 1900-ig a labda nem speciálisan röplabdának készült, és a szabályok sem olyanok voltak, mint ahogy ma ismerjük. 1916-ig tartott az a folyamat, amelyben felfedezték a feladás és a lecsapás erejét, majd négy évvel ezután bevezették a három érintés szabályát, és az ütő-segédvonalat is felfestették. 1917-ben 21-ről 15-re csökkent a győzelmet jelentő pontmennyiség.
Nemzetközi Szervezetek és Események
A sportág nemzetközi irányítását először a Nemzetközi Kézilabda Szövetségen belül működő röplabda technikai bizottság végezte. A Nemzetközi Röplabda Szövetség (FIVB) csak 1947-ben alakult meg. A tizennégy alapító nemzet között ott volt Magyarország is. A FIVB létrejötte után különösen megélénkült a nemzetközi röplabdaélet; az első Eb-t 1948-ban, az első férfi világbajnokságot 1949-ben, az első női vb-t 1952-ben rendezték. Az idők során a világ legnépszerűbb sportágai közé emelkedő röplabda szabadtéri változata, a strandröplabda a kaliforniai Santa Monica tengerpartjáról indult világhódító útjára. A hobbisportból az 1950-es években vált, önálló szabályok szerint játszott szakág, melyet a FIVB 1986-ban ismert el hivatalosan.
A Röplabda Magyarországon
Magyarországon a II. világháború előtt gyakorlatilag ismeretlen volt a röplabdasport. Azt követően azonban - elsősorban a játékot szabadidejükben játszó szovjet hadsereg katonáinak jóvoltából - gyorsan nőtt a népszerűsége, olyannyira, hogy 1946 decemberében megalakult a Magyar Röplabda Szövetség. A magyar röplabdázás legfényesebb időszaka az 1960-as, 1970-es évekre esett. A férfiválogatott 1963-ban, a női 1975-ben szerzett Eb-ezüstérmet. Olimpián a nők három, a férfiak egy alkalommal vettek részt.
A Röplabda Pálya és Felszerelés
A Pálya Jellemzői
A pálya mérete 9 m × 18 m. A pályát egy 9,5 m × 1 m méretű háló két részre osztja, aminek a teteje férfiaknál 2,43, nőknél 2,24 méter magasan van, de ez változhat a kezdők és a veterán játékosok számára. A háló magasságát a pálya közepén kell mérni. A háló magassága a pálya két szélén egyenlő kell legyen és a szabályos magasságot 2 cm-nél többel nem haladhatja meg. A háló felső peremét 7 cm széles fehér csík fedi. A hálót a hálótartó oszlopokhoz kötéllel kell kifeszíteni. A hálón 5 cm széles fehér oldalszalagok vannak az oldalvonalak fölött.
Minden vonal 5 cm széles és a pálya része. A pálya két hosszabb határoló vonalát oldalvonalnak, a két rövidebbet alapvonalnak nevezzük. A középvonal tengelye osztja a pályát két egyenlő 9x9 m-es térfélre. A hálóval párhuzamosan, attól 3 méterre mindkét térfélen van egy vonal, a támadóvonal. A támadó vonal a középvonal tengelyétől három méter távolságra, a középvonallal párhuzamosan húzott vonal, mely az általa határolt támadó terület része. A nyitási zóna 9 m széles az alapvonal mögött. Mindkét oldalát egy-egy 15 cm-es vonal jelzi az alapvonalon kívül, az oldalvonalak meghosszabbításában. A Libero csere zóna a támadóvonal és az alapvonal közötti terület a pályán kívül. Kb. 1 cm átmérőjű üvegszál pálcák, melyeken 10 cm-enként eltérő és jól látható színű csíkok vannak, ezek az antennák a pálya oldalvonalait jelzik a háló feletti részen.
Felszerelés
Az alapvető röplabda felszerelés magában foglalja a megfelelő röplabda beszerzését, amely jellemzően bőrből vagy szintetikus anyagból készült, beltéri vagy kültéri használatra alkalmas, valamint a megfelelő cipőt, amely megfelelő tartást és tapadást biztosít. Ezenfelül kiemelkedő fontosságú a kényelmes sportöltözet kiválasztása, amely elősegíti a korlátlan mozgást. Az alapokon túl a játékosok választhatnak kiegészítő kiegészítőket, például térdvédőt a merülés közbeni védelem érdekében, bokarögzítőt a sérülések megelőzése érdekében, strandröplabda esetén pedig napszemüveget, sapkát és homokzoknit a környezeti tényezők kezelésére.
A Csapat és a Felállás
A röplabdát 6 fős csapatok játsszák. A pályán mindig 6 játékosnak kell tartózkodnia, 5 játékossal nem játszhat a csapat. Ha nem tud kiállítani 6 játékost a pályára a mérkőzést elveszíti. A 6 játékosból 3 első sor köteles, 3 hátsó sor köteles. Minden csapatban egy ún. libero játékos tartózkodhat a pályán, akire külön szabályok vonatkoznak és a csapat többi tagjától eltérő színű mezt kell viseljen.
A játék folyamán a játékosok forognak, vagyis ciklikusan helyet cserélnek a pályán. Erre akkor kell, hogy sor kerüljön, amikor az ellenféltől a csapat átveszi az adogatás jogát. Forgásnak nevezzük a röplabdában, amikor a csapat megszerzi a nyitás jogát, akkor a játékosok az állásrend szerint egy hellyel arrébb lépnek, az óramutató járásával megegyező irányba. Így a játékosok a játék során mindegyik játékhelyre kerülnek és mindegyik játékos a nyitó helyre (hátsó sor jobb széle) is kerül. A játékosoknak az új helyüket mindaddig meg kell tartaniuk, amíg, miután egyszer elveszítve a nyitás jogát újra megszerzik azt, akkor ismét forgást végeznek. A nyitás jogát elveszítő csapat nem végez forgást. Egy játszma során 5 csere megengedett. A röplabda játékban szettenként egyszer lehet cserélni minden játékost. A lecserélt játékos csak annak a helyére mehet vissza akivel cserélt. Tehát vagy egyszer mind a 6 játékos cseréjére van lehetőség egy szett alatt, így lecserélhető gyakorlatilag az egész csapat, de utána nincs több csere lehetőség, vagy három játékost oda-vissza egyszer cserélhetnek. A cseréket előre jelezni kell a játékvezetőnek, és csak a felezővonal, és a támadóvonal közötti területen lehet lebonyolítani a cserét.
A játékosoknak a pályán a nyitás pillanatában meghatározott rendben kell elhelyezkedniük. Ezt nevezzük állásrendnek. A csapat kezdő állásrendje meghatározza a forgásrendjét a pályán. Ez a felállásrendet a játszma során fent kell tartani. A játékosoknak előre-hátra és oldalra kell igazodniuk egymáshoz. A korábban már említett 3 első sorköteles játékosnak egy kicsivel mindig közelebb kell elhelyezkedniük a hálóhoz mint a nekik megfelelő hátsó sorköteles játékostársuknak. Első sor bal szélső-hátsó sor bal szélső, első sor középső-hátsó sor középső, stb. A soron belül pedig a szélső játékosnak mindig egy kicsit közelebb kell állnia az ő oldalvonalához, mint a sorban középső játékostársának. Ez a szabály valójában rendkívül sokféle felállást tesz lehetővé. A nyitás pillanata után a játékosok természetesen elhagyhatják ezt a pozíciót és bárhová helyezkedhetnek a pályán, de az első és hátsó sor köteles játékosok tevékenységét eltérően szabályozza a szabálykönyv. Az első sorköteles játékosok mindenfajta játékcselekményt végezhetnek. A mezőnyjáték közbeni megkötések a hátsó sorköteles játékosokra vonatkoznak. A hátsó sorköteles játékosok nem végezhetnek támadó érintést a támadó területen belül. Ők csak a támadóvonal mögül felugorva üthetnek le.
A fent már korábban említett ún. liberó játékos tevékenysége szabályozott a játék során. Nem nyithat, nem végezhet semmilyen támadó tevékenységet, nem kerülhet első sorba. Másképp kell cserélnie mint a többi játékosnak. A liberó játékos minden jelzés nélkül cserélhet, de csak ha a labda játékon kívül van, és a támadó vonal és az alapvonal közötti területen kell a cserét lebonyolítani. Amikor a forgásrend szerint első sorba kerülne, akkor az a játékos kell visszaálljon a játékba akivel cserélt. Egy labdatérést követően újra beállhat egy hátsó sorköteles játékos helyett, stb.
A Játék Menete és Alapvető Szabályok
Mérkőzés Formátum és Pontozás
A játékot meccsnek hívják. A mérkőzést általában öt szettből legjobb öt szettben játsszák, és az a csapat, amelyik először eléri a 25 pontot, megnyeri a szettet, feltéve, hogy legalább kétpontos előnyre tesz szert. Az első 4 szettben 25 pontig, míg az 5.-ben 15 pontig tart a játék. Két ponttal kell nyerni, azaz 25:24-nél a játék folytatódik. A szettek pontozása folyamatos, azaz minden rontás pont az ellenfélnek. A meccset 3 nyert szettig játszák. A szettek között a csapatok térfelet cserélnek, míg az 5. szettben, ha erre sorkerül, akkor is cserélnek, amikor először valamelyik csapat eléri a 8 pontot. A mérkőzés három nyert játszmáig tart. 2:2-nél az ötödik játszma 15 pontig tart, melyet szintén két pont különbséggel kell megnyerni.
Egy csapat pontot szerez, ha: sikeresen földre juttatja a labdát az ellenfél térfelén, az ellenfél hibát követ el, vagy az ellenfél szankciót (piros lapot) kap. Ha a nyitó csapat nyeri a labdamenetet, pontot kap és folytatja a nyitást (ugyanaz a játékos). Ha a fogadó csapat nyeri a labdamenetet, pontot kap és ő nyit legközelebb.
A Játék Kezdete: Nyitás és Sorshúzás
A játék az egyik csapat nyitásával kezdődik. A játékot kezdő csapat nyitással (adogatással) hozza játékba a labdát (a pálya mögül átüti a háló fölött, az antennák között a labdát). A nyitást a nyitó zónában lévő jobb hátsó játékos játékba hozza. A nyitást az alapvonalon túlról, a két oldalvonal meghosszabbítása közötti területről kell elvégezni. A nyitó játékos a labda érintésének pillanatáig nem érintheti az alapvonalat, sem a pálya bármely más részét. Ha a játékos a nyitáshoz már feldobta a labdát, akkor azt meg kell játszania! Ha nem üti meg, hanem pl. elkapja, vagy hagyja leesni, akkor a pontot az ellenfél kapja. Szintén az ellenfél kapja a pontot, ha a nyitó játékos a labdát a hálóba üti. A hálót érintő, de azon átbukó labda szabályos, a játék folytatódik.
A mérkőzés előtt a játékvezető elvégzi a sorshúzást, hogy meghatározza az első játszma első nyitását és a térfeleket. Ha döntő játszmára kerül sor, új sorshúzást kell végezni. A sorshúzást mindkét csapatkapitány jelenlétében kell elvégezni. A sorshúzás győztese választhat: a nyitás jogát vagy a fogadást, vagy a térfélválasztást. A vesztesé a megmaradó alternatíva.
Labdaérintések és Játékhelyzetek
A játék folyamán mindkét csapatnak 3 érintés alatt át kell juttatni az ellenfél oldalára a labdát. Minden csapatnak legfeljebb három labdaérintésre van joga, hogy a labdát visszajátssza. Ha ennél többször érintik azt, a csapat "NÉGY ÉRINTÉS" hibát követ el. Egymás után kétszer ugyanaz a játékos nem érhet a labdához. A 3 érintés megszokott sorrendje: fogadás, feladás, ütés; de ettől persze bárki eltérhet. A labda a test bármely részét érintheti. A labdát nem szabad megfogni és/vagy dobni. Az érintésnek pillanatnyinak és elpattanónak kell lennie. A nyitott tenyérrel alulról végzett labdaérintések minden esetben szabálytalanok, tartott labdának minősülnek. Az érintés után a labda bármilyen irányba pattanhat.
A labdát átütő játékossal szemben a két kéz felemelésével "falat" húzhat az ellenfél csapat (ezt hívják sáncnak), mely során ha a labda a sáncoló játékoshoz ér, akkor az nem számít érintésnek. Sánc érintésnek, sáncolásnak vagy blokknak nevezzük, amikor a védekező csapat egy, vagy több játékosa felugorva, két kezét a labda elé tartva igyekszik megakadályozni az ellenfél támadó érintését. A sánc érintés nem számít bele a csapat 3 érintésébe. Tilos a nyitást sáncolni! A nyitást a háló szintje fölött lévő labda esetén tilos egyből visszajátszani a nyitó csapat térfelére. Tilos átnyúlni a háló fölött az ellenfél térfelébe. Kivéve, ha az ellenfél már elvégezte a támadó érintését. Támadó érintésnek nevezzük a csapatnak azt a labdaérintését, amelyet az ellenfél térfelére irányít.
A labda "bent" van, ha érinti a pályát, beleértve a határoló vonalakat is. A labda "kint" van, ha a földet érő része teljesen kívül esik a határoló vonalakon, a labda a pályán kívüli tárgyat, a plafont, vagy a játékban nem részt vevő személyt érint, vagy a labda érinti a hálóoszlopokat, vagy teljesen a háló alatt halad el. A labda érintheti a hálót. A hálót érintő labda a három megengedett csapatérintésen belül még játszható (kivéve a nyitást). A labda áthaladhat a háló alatt az ellenfél oldalára, feltéve, hogy nem zavarja az ellenfél játékát. A háló érintése nem hiba, kivéve a háló felső részét (fehér szalag), vagy ha az érintés befolyásolja a játékot.
| Szabálysértés | Leírás | Következmény |
|---|---|---|
| Négy érintés | Egy csapat többször érinti a labdát, mint háromszor, mielőtt visszajátssza. | Pont az ellenfélnek. |
| Segített érintés | Egy játékos egy másik csapattagot vagy bármilyen tárgyat használ a labda megjátszásához. | Pont az ellenfélnek. |
| Fogott labda | Egy játékos megfogja vagy dobja a labdát, és a labda nem pattan el az érintés után. | Pont az ellenfélnek. |
| Dupla érintés | Egy játékos kétszer érinti a labdát egymás után, vagy a labda különböző testrészeket érint egymás után. | Pont az ellenfélnek. |
| Hálóérintés | A háló felső részének (fehér szalag) érintése, vagy ha az érintés befolyásolja a játékot. | Pont az ellenfélnek. |
| Szervahiba | A szerváló játékos nem tartja be a nyitás szabályait (pl. alapvonal átlépése, labda leejtése). | Pont az ellenfélnek. |
Rávezető Gyakorlatok és Készségfejlesztés
A röplabda játék javításához holisztikus megközelítésre van szükség, amely magában foglalja az edzést, az alapok elsajátítását és a másoktól való tanulást. A következetes edzés és kondicionálás, amely erő-, szív- és érrendszeri, valamint hajlékonysági gyakorlatokból áll, elengedhetetlen az általános fittség és teljesítmény javításához. Az alapvető készségek, mint a passzolás, a beállítás, az adogatás, az ütés és a blokkolás elsajátítása célzott gyakorlatok és helyes forma segítségével kulcsfontosságú a következetes és hatékony játékhoz.
A labdajátékok mozgásanyaga a kondicionális és koordinációs képességek megfelelő fejlettségi szintjére épül. A röplabdázás felső tagozattól kezdődő, szisztematikusan felépített, sportág-specifikusan összeállított gyakorlatanyagával fejlesztése megtörténik. A hálónál a magasra törekvés, a mezőnyben pedig a talajközelség a jellemző. A ritmusgyakorlatok, illetve a propriocepciót jól fejlesztő feladatok játszanak jelentős szerepet, mivel a szalagok, és az izmok proprioceptív receptorokat tartalmaznak, melyek információt továbbítanak az agynak az ízület állásáról. A térbeli tájékozódás, ízületi hajlékonyság, stb. - mellett a labdás sportágak megalapozására a labdás ügyességfejlesztés gyakorlatait használjuk.
Néhány rávezető gyakorlat a röplabda technikai elemeire:
- Labda elkapások homlok előtt, fölött: Elkapáskor a lábak vállszélességű, kis harántterpeszben vannak, és a törzs enyhén előre dől. A tanuló saját magának, vagy falra is dobhatja a labdát, az elkapás helyben, vagy kis elmozdulással, fordulattal történik. Ívelten dobja a labdát, az elkapás futás után, a labdához igazodva történik. Labdához való igazodó futás előre és hátra, valamint oldalirányba is javasolt.
- Labda elkapások rézsútos mélytartásban: Elkapáskor a lábak vállszélességű, kis harántterpeszben vannak, és a törzs előre dől. Kerülendő a kar lógatása - ami a törzs túlzott előre hajlításából eredhet. Hasonlóan az előző gyakorlathoz, az elkapást végezheti a tanuló egyedül, vagy a labdát neki (kétkezes alsó dobással) ívelő társsal. Karika használatával segíthető a megfelelő terpesz kialakítása, kényszerítve a törzs előre hajlását.
- Gurítás, passzolás hason fekvésben, kétkezes mellső átadással: Ez a gyakorlat a kosárérintéskor fontos szélesebb könyöktartást idézi elő. Medicinlabdával végezve erősítő hatása is van.
- Labdavezetés helyben, vagy haladással: A tanulók a labdát feszes tenyérrel ütik a földhöz.
- Labdatáncoltatás a levegőben: Végezhető helyben, vagy mozgás közben is.
- Egykezes felső átadás fal mellett: Két tanuló egymással szembe áll a fal mellett. A könyöke a falhoz ér, vagy nagyon közel van hozzá. Lábuk enyhe harántterpeszben, a faltól távolabbi láb kissé előrébb. A gyakorlat közben a fal megakadályozza a könyök oldalirányú leengedését, előkészítve ezzel az ütőmozdulatot. Rajzoltassunk hálót a falra, e fölött kell az átadást elvégezni. Még hatékonyabb, ha társ botot tart a falra merőlegesen, ezzel helyettesítve a hálót.
Játékszerű rávezető feladatok:
- Szabadulás a labdától: A játékot háló, vagy kifeszített gumiszalag fölött játsszák a csapatok, melyek létszáma variálható. A játékosok számától függően változik, nagyobb csapatlétszám több labdát feltételez. Sípszóra átdobják a háló felett. A cél az összes labda ellentérfélre juttatása.
- Zsinórlabda játék: Cél, hogy a háló felett átdobott labda az ellenfél térfelén leessen! A játékot minden csapatban két játékos játssza. Dobással és elkapással játszunk. A játék célja: a labdát úgy kell átdobni, hogy az ellenfél ne tudja azt elkapni és az ott a földe essen. A csapat „forog”, majd az alapvonal mögül dobással indítja a labdát. Ha az ellenfél rontott a támadó csapat pontot kap, ha ők rontanak az ellenfél forog. Dobás: Csak két kézzel, a homlok fölött lehet labdát eldobni. Elkapás: A labda elkapása is lehetőleg homlok fölött történjen.
Sportszerű Magatartás és Szankciók
A résztvevők magatartása rendkívül fontos a játék fair play szellemének fenntartásában. A kisebb sportszerűtlenségek (pl. kommentálás) sárga lapot vonhatnak maguk után. Ez egy formális figyelmeztetés, amely nem minősül szankciónak, de jelzi, hogy a csapattag (és rajta keresztül a csapat) elérte a mérkőzésen a szankcionálandó szintet. Durva viselkedés esetén, ami a jó modor, vagy az erkölcsi elvekkel szembeni megnyilvánulás, piros lapot kap a játékos, amely következtében az ellenfél csapata pontot kap és nyit. Támadó viselkedés esetén, mint a becsmérlő, vagy sértegető szavak vagy taglejtések, vagy bármilyen megvetést kifejező megnyilvánulás, sárga és piros lapot adnak együtt egy kézben, amely kiállítást jelent: a kiállított csapattag a játszma hátralévő részében nem játszhat. A fizikai megtámadás, agresszív, vagy fenyegető viselkedés, azaz megtámadás, sárga és piros lapot von maga után külön kézben, amely kizárást jelent: a kizárással büntetett csapattag azonnal el kell hagyja a versenyterületet.
tags: #roplabda #jatek #kezdes
