A magyar labdarúgás és más csapatsportok finanszírozása: TAO, klubköltségvetések és a Szombathelyi Haladás esete
A magyar futballban egy évtizede szinte elképzelhetetlennek tűnt, hogy olyan klubok legyenek a másodosztály ki-bejárói, mint a 2012/2013-as idény bajnoka, a Győri ETO, az MTK, a Diósgyőr, a Kecskemét, a Zalaegerszeg vagy akár a Haladás - miközben az NB I. élére korábban marginálisnak sem számító csapatok törnek. A 103 éves Szombathelyi Haladás futballcsapata hetedik a tabellán, miután vasárnap 3-2-re legyűrte az MTK együttesét az NB II. 12. fordulójában.
Noha jórészt az ennek nyomán bekövetkezett változások szolgáltak az elmúlt tizenkét év parázs, sportot érintő, de nem feltétlenül sportszakmai vitáinak alapjául, jelen cikk nem a megcsömörlött szurkoló vádirata, hanem ködoszlató szeretne lenni. Arra tesz kísérletet, hogy a Szombathelyi Haladás futballcsapatát közelebbről is megvizsgálva igazítsa el az olvasókat abban a szervezeti és pénzügyi labirintusban, amelyet a hazai klubfoci a Fidesz-kormányok ellentmondásos intézkedései által gyakorolt hatásoknak köszönhet.
Kormányzati befolyás és a TAO-rendszer kiépítése
2010. a politikatörténet, valamint a sport- és futballélet szempontjából is fordulópontot jelentett Magyarországon. Orbán Viktor második kormánya kétharmados felhatalmazással a háta mögött belefogott a magyar sport újrahuzalozásába. Ami egyebek mellett korábban soha nem tapasztalt pénzmennyiség beáramlását jelentette az amatőr és profi látványsportba, és ezzel - sokáig megkérdőjelezhetetlenül első helyen - a labdarúgásba.
A Fidesz 1998-as választási győzelme után minisztériumot hoztak létre a sportügynek, Deutsch Tamás pedig Orbán Viktor „nevében” könyörtelenül végrehajtotta a rendszerváltás utáni futballvilág első komoly leszámolását a Fidesszel nem túl rózsás viszonyt ápoló Kovács Attila MLSZ-elnökkel szemben. A 2010-es átadás-átvételt követően a kormány hamar rá is fordult a futball ügyére. A Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) élére a bundabotrányba bonyolódó Kisteleki István lemondását követően 2010 júliusában Csányi Sándor OTP-vezér került, akivel a szervezet 10 éves víziót dolgozott ki a magyar foci jövőjéről, „A megújulás évtizede” alcímmel.
A magyar klubok elnöki székeit, tulajdonosi köreit Fidesz-közeli üzletemberek, oligarchák, politikusok lepték el. Az olyan, korábban szinte eredménytelen kiscsapatok, mint a Kisvárda, a Mezőkövesd, a Paks és a Felcsút hirtelen felemelkedése - a Gyirmót üdítő kivételével - egytől-egyig pártemberek, a Felcsút esetében egyenesen a miniszterelnök árnyékában zajlott.
A központi költségvetésből a sportra fordított összegek kezdetben lassú, majd egyre ütemesebb növekedésnek indultak (2010-ben a KSH adatai szerint a költségvetés sportkiadásai 38 milliárd forintra rúgtak, 2013-ban már 71 milliárdra). 10 év alatt összesen 2300 milliárd forintot költött sportra az állam - közvetlenül. Az MLSZ adatai szerint csak focira 2011 és 2020 között 1.127 milliárd forint ment el, ebből 722 milliárd származott a központi költségvetésből, a fennmaradó 404 milliárd forint legnagyobb része pedig tao-támogatásokból jutott az ágazatba.
Csányiék 2010-es anyaga jogosan panaszkodott alulfinanszírozottságra, ám arra talán nem számítottak, mennyivel kompenzálja majd túl őket a kormány, amikor szinte korlátlan mennyiségben öntötte a pénzt bárhová, ahol futballt orrontott. 2011-ben az EU szerveivel (elsősorban az Európai Bizottsággal) folytatott hosszas jogharmonizációs huzavona után törvényben alapozták meg a magyar sportvilág messiásának szánt - aztán az átláthatóság szempontjából mumusává lett - tao-támogatások rendszerét.
A támogatási forma, amelyről a Kúria 2017-ben mondta ki, hogy közpénznek minősül, a sportfinanszírozás egyik sarokköve lett. Lényege, hogy a nyereséges vállalkozások társasági adójuk maximum 70 százalékát az államkassza helyett kezdetben öt, majd hat látvány-csapatsport (labdarúgás, kosárlabda, kézilabda, vízilabda, jégkorong és röplabda) szervezeteinek adhatják. A pályázó sportszervezetnek a támogatásért sportfejlesztési programot kell készítenie, amit a focicsapatok és akadémiák esetén az MLSZ hagyhat jóvá. A cégeknek előnyös, ha élnek a lehetőséggel, mert a támogatást költségként számolhatják el, csökkentve az adóalapjukat, és a nyújtott támogatásuk összegét levonhatják az új adóalap nyomán számított társaságiadó-kötelezettségükből. Előírás, hogy az így megtakarított pénz háromnegyedét kiegészítő támogatásként oda kell adniuk a sportszervezeteknek vagy az országos szövetségnek, az egész végén viszont így is jól járnak, főleg, mióta a folyamatot a NAV közbeiktatásával lényegesen egyszerűbb végigzongorázni. A fociba az elmúlt tizenkét év során csak úgy hömpölygött a tao-pénz, az MLSZ összesítője szerint a program 2011-es indulásától a 2021/2022-es időszakig 385 milliárd forintnyi tao-támogatást hívtak le a futballban a jóváhagyott 453 milliárd forintból.
Infrastruktúra fejlesztések és stadionépítések
A sportpolitika egyik kiemelt prioritása az infrastruktúra fejlesztése lett. 2011 és 2020 között ennek megfelelően 1286 focipálya létesült az országban az MLSZ Országos Pályaépítési Programja és a tao-milliók nyomán, 2700 meglévőt pedig renováltak. Ugyanebben az időszakban 28 stadiont építettek és újítottak fel, összesen 336 milliárd forint költségvetési forrásból.
Ennek része a 8900 férőhelyes Rohonci úti Haladás Sportkomplexum 15,6 milliárdja. Szombathelyen, infrastrukturális fejlesztés keretében az Illés Akadémia tőszomszédságában 6 milliárd forint állami pénzből megépítették a Nyugat-Magyarországi Utánpótlás Nevelési Centrumot is, amelyet Illésék aztán potom 400 ezer forintos havi bérleti díjért kaptak meg. Király Gábor is továbbfejleszthette sportlétesítményét egy 4,5 milliárd forintos dotációnak köszönhetően. Az „ajándékba kapott” stadionért Puskás Tivadar akkori fideszes polgármester szerint mindössze arra volt szükség, hogy a város „jól viselkedjen”.
A Szombathelyi Haladás esete: sikerek, nehézségek és tulajdonosváltás
A Szombathelyi Haladás története jól példázza a magyar futballban bekövetkezett változásokat. 2009. május 30-án röviddel este hét óra előtt a Szombathelyi Haladás csapata örömittas biztatás mellett futhatott ki a roskatag Rohonci úti stadion gyepére. Az akkor 90 éves klub a szezon legmagasabb nézőszámát produkálva, tizenkétezer ember előtt ünnepelte történetének legjobb eredményét, a meccs eredményétől függetlenül ugyanis biztos volt a bronzérem az NB I.-ben. Nyolc óra után nem sokkal aztán szabályosan felrobbant a hazai szektor, miután a Kenesei Krisztián mellől Oross Márton elé pattanó labda az ősi rivális Zalaegerszeg kapujában landolt. Az NB I. 2008/2009-es szezonjának utolsó fordulójában a találat végső eufóriába lökte az amúgy sem szomorú szurkolótábort.
A meccsek látogatottságát az új stadion átadása nem befolyásolta érdemben, és bár az átadás utáni szezonban a nézőszám nőtt, könnyen lehet, hogy a változásban több szerepe volt a meccsek visszatérésének Szombathelyre - a Sportkomplexum építése alatt ugyanis a Hali hazai meccseit Sopronban játszotta, ami a (hazai) nézőszám csökkenésével járt. A szurkolók nem szívesen nyilatkoztak a kérdésről, egyikük azonban - névtelenséget kérve - mégis szóba állt velünk: szerinte a drukkerek mindig elmondták, jelezték a véleményüket, ha valami nem úgy alakult a csapat körül, ahogy szerették volna. Attól, hogy a rossz szereplést „belül nehezen dolgozzák fel”, kitartanak a gárda mellett. Véleményüket a lelátóról is kifejezik például azzal, hogy nem bontják ki a drapériákat, vagy a tábor a meccs alatt nem buzdítja a csapatot.
2019. március 30-án, tíz évvel a bajnoki bronz után a Rohonci úton egy új stadion lelátójáról párszáz fő kiáltja dühödten, hogy „Illés Béla, tedd vissza a pénzt!”. Az NB I.-ben maradás minimális esélyét és a klub egyre reménytelenebb anyagi helyzetét megelégelő Haladás-ultrák tiltakozása ez. Illés Béla Halmai Gáborral szállt be a klubba még 2007-ben, az önkormányzat 51 és Séllei Árpád 5 százaléka mellé, s 44 százalékos kisebbségi tulajdont szereztek Halmill Team Tanácsadó Kft. nevű cégükkel. Illést ekkortájt a város és a szurkolók is örömmel fogadták, az akkori sportért felelős alpolgármester, Czeglédy Csaba az Illés Akadémia ugyanezen évi elindulását is üdvözölte. Azonban - meséli a jelenleg városi képviselőként dolgozó politikus - a viszony fokozatosan egyre küzdelmesebbé vált. Czeglédy szerint az Illés Akadémia megjelenésével rivalizálás indult a HVSE és az új Akadémia közt, ám ezt a 2010-es évek elejéig remekül „ki tudták balanszírozni”.
Egy idő után viszont az Illés Akadémia, amely eredetileg egy egyezségnek megfelelően „alárendelte magát a Haladás érdekeinek”, fokozatosan távolodni kezdett a klubtól, mígnem mára „egyáltalán nem a Haladásról szól” - véli Czeglédy, aki szerint az ott focizó fiatalok nagy részének egyáltalán nincs célja a csapattal, nem rendelkeznek Haladás-identitással, és hiába működik a kisebb, helyi érdekeltségű utánpótlásképző, a HVSE, az egyszerűen nem képes vonzó alternatívát nyújtani az „országos lefedettségű” Illés Akadémiával szemben. 2019-ben aztán Illés Bélával kapcsolatban kezdett egyértelművé válni: valójában inkább megválna a klubtól, mintsem, hogy tovább fenntartsa. Több hónapos huzavona kezdődött a súlyos anyagi problémákkal és adósságokkal küzdő Haladás Kft.
A pénzt a Haladás szerette volna azonnali, egyszeri támogatásként felvenni a várostól, hogy orvosolhassa sürgető anyagi problémáit, illetve legyen esélye licenchez jutni és elindulni a következő idényben, az önkormányzat által szabott szigorú feltételrendszernek viszont nem kívánt megfelelni. A patthelyzet feloldásaként végül Illés „visszatette a pénzt”: 210 millió forintot utalt át a Kft.-nek, amivel a város támogatása elől is elhárult az akadály. Illés csak két évvel később, 2021 végén, egy tőkeemelés után lett kistulajdonos. Az emelés után vált először láthatóvá Séllei Árpád az Illés Akadémia Alapítvány helyébe tulajdonosként lépő Haladás Marketing Kft.-je mögötti láncban. A hivatalos pillanat végül 2022 júliusában jött el. A Szombathelyi Haladás Labdarúgó és Sportszolgáltató Kft.-ben ekkortól Séllei Árpád mellett a Haladás Marketing Kereskedelmi és Szolgáltató Kft.-n keresztül 57 százalékos tulajdonrésze van Homlok Zsoltnak.
A Haladásnál információink szerint jól fogadták a tulajdonviszonyok átrendeződését, hiszen a tőkeerős üzletember megjelenését gazdasági stabilitás követheti. A korábban a Swietelsky Vasúttechnika Kft. ügyvezetői pozícióját betöltő, Szombathelyen korábban is ismert és sikeres vállalkozó 2017-ben a Mészáros-család tagja lett. Cége, a Homlok Építő Zrt. a Szombathely környéki közbeszerzések gyakori nyertese, a 2021-es évet közel tízmilliárd forintos bevétellel és 704 millió forint adózott eredménnyel zárta. Homlok érdekeltségébe tartozik - egy brnoi cégen keresztül Svájcban elvesző tulajdonosi szállal - a tőkeemeléskor említett Vasútvillamosító Kft. is.
Szombathelyre is jutott a tao-pénzből. A legtöbb támogatást - 3,1 milliárd forintot, összhangban az orbáni sportpolitika alappillérét képező akadémiai rendszerbe vetett hittel - éppen Illés Béla Akadémiájának hagyta jóvá az MLSZ. Ám a Király Gábor 2016-ban Szombathelyen létrehozott utánpótlás-nevelője sem panaszkodhatott, az elmúlt 8 évben 334 millió forintra kaptak pecsétet.
A Diósgyőri VTK költségvetési adatai
A labdarúgó NB I-ből az idény végén kieső DVTK hivatalos honlapján jelent meg egy interjú a klubot működtető kft cégvezetőjével, Tamás Gáborral, amely a klub költségvetéséről keringő hírekre volt hivatott reagálni. Mint ismert, sajtóhírek szerint az NB I-től utolsó előttiként búcsúzó miskolci klub 7,5 milliárd forintból gazdálkodott, ami a liga második legmagasabb büdzséje a Ferencváros után.
„Az alapállítás igaz, a Diósgyőr FC Kft. 2024-es pénzügyi beszámolójából valóban 7,5 milliárd forintos bevétel olvasható ki, azonban tévedés ezt kizárólag a Fizz Ligában szereplő csapatra fordított összegként értelmezni” - idézi a klubhonlap Tamás Gábort, aki hozzáteszi, hogy az általa vezetett cég az felnőttcsapat mellett többek között az akadémiai rendszer, a stadion és az élvonalbeli női csapat üzemeltetéséért is felel. A cégvezető azt is elmondta, hogy a diósgyőri utánpótlás piramisba tartozó tehetségközpontok (Sajóvölgye Focisuli, Eger SE, Salgótarjáni BTC) központi bevételének egy része is a Diósgyőr FC Kft.-n keresztül jut el az érintett egyesületekhez, akárcsak a DVTK más szakosztályainak klubszintű szponzori bevétele. „A Diósgyőr FC Kft. könyveiben bevételként valóban 7,5 milliárd forint szerepel a 2024-es költségvetési évben, azonban ennek kevesebb, mint a fele képezte az első csapat büdzséjét.”
TAO és más csapatsportok: Röplabda és Kézilabda
A magyar röplabda helyzete és a TAO-támogatások
A világban roppant népszerű röplabda itthon régóta nincs jó bőrben, 1980 óta esély sincs az olimpiai részvételre, nincs a sportágnak arca, az átlagos sportkedvelők sem tudják megmondani, ki most a legjobb játékos férfi vagy női vonalon. A sportágat azonban 2017 nyarán beemelték a látványcsapatsportok közé, a klubok onnantól kezdve számíthattak a társaságiadó-kedvezményre (tao), így itt is megjelentek az adófizetői milliárdok. A szövetség költségvetése hirtelen legalább a tízszeresére duzzadt, de az elmúlt hét évben a felnőttek eredményességén még nem igazán látszottak a megnövekedett források hatásai.
Heves klubvezetői szóváltás vezette fel a Magyar Röplabda Szövetség (MRSZ) május végi küldöttgyűlését. A vártnál lényegesen nagyobb érdeklődést kiváltó küldöttgyűlésen, ahonnan csak néhány klub hiányzott, kellett volna elfogadni az előző, 2023-as év gazdálkodásáról szóló beszámolót, ami sok mindent tisztázhatott volna, ezt végül nem tették meg. Három héttel a személyeskedéstől sem mentes küldöttgyűlés után, június 18-án lemondott hat elnökségi tag és maga a tavaly májusban megválasztott elnök, a kaposvári Bögöly Gyula is. A szervezet ezzel működésképtelenné vált. A tisztújításra július 23-án kerül sor, három nappal az olimpia megnyitója előtt. Sokan úgy értelmezték ezeket a lemondásokat, hogy ezzel beismerték a felelősségüket és azokat az állításokat, amiket a levelekben leírtak, azaz hogy megvették kilóra az elnökséget. Az egyik távozó a Telexnek azt állította, a két dolognak nincs köze egymáshoz.
Baran Ádám úgy nyilatkozott a Telexnek, hogy mivel az elnökség nem működött a kellő hatékonysággal, úgy érezték, időszerű átadniuk a helyüket olyanoknak, akik többek között forrásokat tudnak bevonni a sportágba. „Segélykiáltásnak is lehet nevezni, amit tettünk, én mindenesetre büszke vagyok arra, hogy nem kapaszkodtunk görcsösen az asztal sarkába, és át tudjuk így adni a helyünket. Tény az, hogy jelenleg a felnőtt nemzeti válogatottak versenyeztetése nem megoldott hosszabb távon és magas szinten. Bízom benne, hogy feláll egy olyan grémium, ami tud a mostani helyzeten javítani, én személy szerint semmiképp sem szeretnék egy pozitív szellemiségű változás kolonca lenni” - mondta. A klubokhoz elküldött levelekben Vatai Gabriellát, az MRSZ ügyvezető igazgatóját támadták. A levelekben azt állítják, hogy a Békéscsaba, a Vasas és az Újpest is úgy kapott a taóból egyéb jogcímen százmilliós nagyságrendű forrást, hogy ezt az ügyvezető kvázi saját hatáskörben osztotta szét. „Egyértelmű és bizonyítható, hogy nincs egymilliárdos hiánya az MRSZ-nek. Ami a taót illeti: ennek elosztása nem egyéni döntés, az ügyvezetőnek nincs ilyen hatásköre, sportszakmai elvek mentén születnek döntések” - válaszolta lapunknak Vatai, amikor a hiány mértékéről és a taoforrásokról kérdeztük. A forrásaink arra mutattak rá, hogy elsősorban a gödöllői klub, amit meglehetősen szigorúan kizártak a taokörből, és erről a konfliktusról az egész sportág értesült. A kizárás miatt a klub jelentős versenyhátrányba került a többiekkel szemben.
Gergye Roland, a magyar röplabda egyik kiemelkedő játékosa hozzászokott ahhoz, hogy itthon nem követik az eredményeit, mintha ő nem is lenne érdekes. „Mit tehetnék?” - tárta szét a kezét. Szívesen bevárná azokat, akik most 12 évesek, és akik, ha jó képzést kapnak, tíz év múlva eredményesek lehetnek. „Két hét együttlét nem elég. A mozgások összehangolásához, egymás megismeréséhez nem az. Ha nincs összhang, akkor leesik a labda, mert nincs meg az alapjátékunk. A két hét arra elég, ami most van. Kikaptunk Angliától, ahol ugyan megmozdult a sportág a londoni olimpia miatt, de nincs erős keretük, egyénileg mi jobbak vagyunk. Csapatszinten viszont felülmúltak bennünket, ami idegesítő, de igazán meg sem lehet lepődni rajta. Rosszul mutattunk a pályán, mint hat nyeretlen kétéves. Higgyék el, mi is szeretnénk nyerni. Mi szeretnénk nyerni, ha megkapnák az esélyt, a törődést, akkor előre is tudnánk lépni. Hát még ha rendszerszinten változna valami. Ha lennének vidéki központok, ahol hozzáértő edzők nevelnék, tanítanák a fiatalokat. Nem reménytelen, amiről beszélek, két-három képzett edzőről van szó. Örömmel megyek a válogatotthoz úgy is, hogy saját magam álltam az útiköltségemet. Napidíjról nem álmodhatunk. A huszonegyedik században ez már nem járható út. Nincs benne nagyképűség, csak szomorúság és bánat.”
Kézilabda: a norvég Kolstad-projekt és nemzetközi összehasonlítás
A TAO-rendszer nemcsak a labdarúgást, hanem a többi látványsportágat is érinti, így a kézilabdát is. Amikor először hallhatott a sportvilág a Kolstad-projektről, már teljesen világos volt a helyzet: főként hazai játékosokra építve, a legnagyobb sztárjaikat innen-onnan elcsábítva 2024-re a legjobbak szeretnének lenni Norvégiában, majd a Bajnokok Ligáját is meg akarják nyerni. Ennek eléréséhez előbb megszerezték főszponzornak az egyik legnagyobb norvég élelmiszerláncot (REMA 1000), majd 2022 márciusában a norvég válogatott akkori szövetségi kapitányát, Christian Bergét. A feltételek minden szempontból adottak. A norvég kupát már megnyerték, mint ahogy a bajnoki alapszakaszt is, a rájátszásban maximum az Elverum okozhat gondot nekik, de ami még komolyabb, az a költségvetés.
A norvég TV 2 csütörtöki cikke szerint 2021-ről 2023-ra öt és félszeresére, 9,4 millió norvég koronáról 52,8 millióra nőttek a játékosfizetések (ez nagyjából 1,8 milliárd forintnak felel meg), ami példátlan a norvég kézilabda történetében. 2022-ben 24,3 millió korona volt a szám, ám az új játékosok érkezése mellett az adminisztratív hátteret is növelni fogják. A TV 2 kézilabda-szakértője, Bent Svele még soha nem látott hasonló bérköltségvetést a norvég kézilabdában. „Ezek brutális, teljesen példátlan számok. A norvég kézilabdában sosem voltak ekkora fizetések, de ilyen ez a sportág: ha a legmagasabb szinten akarunk versenyezni, és valóban a BL-győzelem a cél, akkor növelni kell a költségvetést és olyan sztárjátékosokat kell szerezni, akik nyáron is érkeznek.”
Érdekes összehasonlítani a Kolstadot a Norvégiában eddig egyeduralkodónak számító Elverummal, valamint más európai klubokkal, így például a PSG-vel, a Veszprémmel vagy a Szegeddel. Az Elverum nyilvános adatai szerint náluk nagyjából 15-16 millió korona megy fizetésekre évente (körülbelül 511 millió forint), ez a teljes éves költségvetésük felét teszi ki. Ha ezt a 30 millió koronát átváltjuk euróba, 2,6 milliós összeget kapunk - szemben a Kolstadnál 80 millió korona, azaz évi 7 millió euró (2,7 milliárd forint) ez az összeg.
A hazai és nemzetközi sajtóban több helyen is megtalálható adatok szerint magasan a Máthé Dominiket is foglalkoztató PSG gazdálkodik a legtöbb pénzből az európai férfi kézilabdázásban: 18 millió eurónál is nagyobb az évi költségvetésük, azaz a Kolstadot két és félszeresen verik. A Veszprém költségvetése 10-12 millió euró (több, mint 4 milliárd forint), a Szegedé - a szintén a hazai sajtóban keringő számok alapján - ennek nagyjából a fele (2 milliárd forint környéke), tehát a veszprémiek a Kolstadénál több, a szegediek a Kolstadénál kevesebb pénzből gazdálkodhatnak.
Kézilabda klubok költségvetése (éves)
| Klub | Költségvetés (euró) | Költségvetés (milliárd forint) | Megjegyzés |
|---|---|---|---|
| PSG | > 18 millió | > 7,0 | Legmagasabb európai költségvetés |
| Veszprém | 10-12 millió | 4,0-4,7 | Magyar élklub |
| Kolstad | 7 millió | 2,7 | Norvég élklub, nagy növekedés |
| Szeged | ~ 5-6 millió | ~ 2,0-2,3 | Magyar élklub |
| Elverum | 2,6 millió | 0,511 | Norvég klub, fizetések a költségvetés felét teszik ki |
Általános TAO adatok és hatásai
Tíz év alatt 923 milliárd forintot gyűjtöttek össze a sportszervezetek a társasági adóból, és a taoprogramnak a Covid-válság sem tett be. 923 milliárd forintot gyűjtöttek össze a sportszövetségek és -egyesületek a nyereséges cégek társasági adójából tíz év alatt, azaz a taoprogram 2011-es bevezetése óta - derül ki azokból a válaszokból, amelyeket a hat kedvezményezett sportág szövetsége adott a 24.hu körkérdésére. A felhasznált összeg 133 milliárd forinttal nőtt egy év alatt, de ennek csak a kétharmada friss pénz, a 2020/2021-es idényre adatkérésünkig 88,7 milliárd forint felhasználását jelentették a sportszövetségek, a fennmaradó összeggel a korábbi évek számláinak értéke nőtt.
A nyári adatszolgáltatás idején az látszott, hogy a legutóbbi évadban kézilabdára többet áldoztak a vállalkozások, mint a sokáig egyeduralkodó labdarúgásra: a 2020/21-es idényre a kéziszövetség 23,8 milliárd, míg a Magyar Labdarúgó Szövetség 21,5 milliárd forint lehívásáról számolt be. Már a tavalyi összegzésünkkor is hasonló kép bontakozott ki, de mostanra a 2019/2020-as idényre a labdarúgásnál 35,4 milliárd, míg a kézilabdánál 24,1 milliárd forint szerepel, magyarán a futballklubok és maga az MLSZ lassabban számolják el a társasági adóból származó támogatásokat, ám egyelőre nincs szó arról, hogy a kézilabda felzárkózott volna a futballhoz.
Amíg a futballba áramló pénz ezernél jóval több klub között oszlik meg, addig a kézilabdás mezőny sokkal szűkebb, és összegzésünk szerint négy tucat olyan klub van, amely legalább százmillió forint támogatást zsebelt be tavaly. Továbbra sem fenyegeti viszont semmi a 2006-ban Orbán Viktor által létrehozott Felcsúti Utánpótlás Neveléséért Alapítvány kitüntetett helyét a hazai tao-tápláléklánc tetején. A miniszterelnök falujába tíz év alatt 36,3 milliárd forint futballtámogatás érkezett összegzésünk szerint. A második legnagyobb összegnek futballberkekben Mezőkövesden örülhettek, a helyi Zsóry FC 516,5 millió forintot szedett össze. Ez több mint hatszor annyi, mint amennyit a tavaly a Bajnokok Ligája, idén az Európa Liga csoportkörében szereplő FTC mögött álló zrt. kapott (83,1 millió forint), amiből arra következtethetünk, hogy ahol a szponzoráció kecsegtet némi haszonnal, ott a cégek örömmel adják nevüket egy klub sikereihez (a Ferencváros támogatói között találjuk az állami MVM és Szerencsejáték Zrt. mellett a Magyar Telekomot, a Nike-t, a Pennyt és a Lidlt, a Groupama Biztosítót és a Volkswagent is). A klubok a pénzbőség miatt egyáltalán nem működnek hatékony, s főként nem megtérülő módon, miközben ugyanemiatt a teljesítménnyel aránytalanul emelkedtek többszörösen is a költségeik.
tags: #roplabda #klubok #koltsegvetese
