A Röplabda Szabályai és Oktatási Terve

A röplabda egy dinamikus sportág, amely egyaránt népszerű teremben és strandon. A röplabda és a strandröplabda közötti szoros kapcsolat sok szempontból előnyös, és mindkét sportág kiegészíti egymást. A Német Röplabda Szövetség is támogatja a két sportág kombinált képzését egészen a nemzeti válogatott szintig.

Mindkét sportág célja az, hogy a labdát a háló fölött az ellenfél térfelére juttassák, ahol az ellenfél nem tudja visszajuttatni a labdát. A labdát maximum három érintéssel kell visszajátszani az ellenfél térfelére. A védekezésben a sánc és az alkarérintés a legfontosabb technikák. A kezdő játékosok számára a játékmód alapja a labda levegőben tartása. Ahogy a játékosok fejlődnek, ez a játékmód védekező és támadó játékmóddá fejlődik.

A teremröplabda és strandröplabda technikai, taktikai, atlétikai és pszichológiai különbségei ellenére mindkét sportág gyakorlása kölcsönösen előnyös lehet. A strandröplabda előnyei közé tartozik a sokrétű képzés és az egyéni technikai képességek fejlesztése, míg a teremröplabda előnyei közé tartozik a szezon előkészítése és az átmeneti időszak kihasználása.

A Röplabda Alapvető Szabályai

A játszma (szett) és a pontszerzés

Egy játszma megnyeréséhez - legalább két pont különbséggel - 10 pontot kell szerezni. Az elődöntőben és a döntőben 2 játszma megnyerésére van szükség, amelyben 10 pontot kell szerezni, legalább két pont különbséggel. Döntetlen esetén egy harmadik, döntő játszma következik, amelyben 5 pont megszerzése szükséges.

Egy csapat pontot szerez, ha sikeresen az ellenfél térfelére juttatja a labdát, ahol az leér, az ellenfél hibát követ el, vagy az ellenfelet büntetik (piros lapot kap). Ha a nyitást végrehajtó csapat nyeri a labdamenetet, kap egy pontot és végrehajtja a következő nyitást. Ha a fogadó csapat nyeri a labdamenetet, akkor ők kapnak pontot és ők nyitnak legközelebb.

Csapat, felállás és forgás szabályai

Egy csapat legfeljebb 12 játékosból és egy edzőből áll, az egyik játékost csapatkapitányként kell kijelölni. A játékban nem lévő játékosoknak a cserepadon kell ülniük. Egy játszma során 5 csere megengedett.

Csapatonként mindig 6 játékosnak kell játékban lenni. A csapat kezdő állásrendje meghatározza a forgásrendjét a pályán. Ezt az állásrendet fenn kell tartani a játszma során. Ha egy csapat elnyeri a nyitás jogát, forgás történik, és a csapattagok az óramutató járásával megegyezően forognak.

A nyitó játékos labdaérintésekor mindkét csapatnak a kijelölt pozíciójában kell lennie a saját térfelén (kivéve a nyitó játékost). A játékosok pozíciói a következőek: a hálóhoz legközelebbi 3 játékos az első sorban, míg a másik 3 játékos a hátsó sorban helyezkedik el.

Csapatkapitány szerepe

A mérkőzés előtt a csapatkapitány képviseli csapatát a sorshúzásnál. A mérkőzés során, ha a labda játékon kívül van, a csapatkapitány beszélhet a játékvezetővel a szabályok alkalmazásával és értelmezésével kapcsolatos magyarázat kérésére, valamint csapattársak kéréseinek vagy kérdéseinek továbbítására.

Sorshúzás és térfélválasztás

A mérkőzés előtt a játékvezető elvégzi a sorshúzást, hogy meghatározza az első játszma első nyitását és a térfeleket. Ha döntő játszmára kerül sor, új sorshúzást kell végezni. A sorshúzásnak mindkét csapatkapitány jelenlétében kell megtörténnie. A sorshúzás győztese választhatja a nyitás vagy a nyitásfogadás jogát, illetve a térfél választását. A vesztesé a megmaradó alternatíva.

A labda megjátszása és szabálytalan érintések

A játék folyamán egy játékos bármilyen érintkezése a labdával labdaérintésnek számít. Minden csapatnak legfeljebb három labdaérintésre van joga, hogy a labdát visszajátssza. Ha ennél többször érintik azt, a csapat "NÉGY ÉRINTÉS" hibát követ el. Egy játékos nem érintheti a labdát kétszer egymás után. A labda a test bármely részét érintheti. A labdát nem szabad megfogni és/vagy dobni. Az érintés után a labda bármilyen irányba pattanhat.

Labdával kapcsolatos hibák:

• Négy érintés: Egy csapat több mint háromszor érinti a labdát, mielőtt visszajuttatja.
• Segített érintés: Egy játékos egy másik csapattársat vagy bármilyen tárgyat/dolgot használ a játéktéren belül a labda megjátszásához.
• Fogott labda: Egy játékos megfogja vagy eldobja a labdát, és az nem pattan az érintés után.
• Kettős érintés: Egy játékos kétszer érinti a labdát egymás után, vagy a labda kétszer érinti a test különböző részeit egymás után.

A hálóval kapcsolatos szabályok:

• A labda érintheti a hálót.
• A hálót érintő labda továbbra is játékban van a csapat három engedélyezett érintésén belül (kivéve a nyitásnál).
• A labda átmehet a háló alatt az ellenfél térfelére, feltéve, ha ez nem akadályozza az ellenfél játékát.
• A háló érintése nem hiba, kivéve, ha a háló felső részét (fehér szalag) érinti, vagy ha az érintés befolyásolja a játékot.

A labda játéktérben és játéktéren kívül:

• A labda "bent" van, ha érinti a pályát, beleértve a vonalakat is.
• A labda "kint" van, ha a labdának a földet érő része teljesen a vonalakon kívül van, a labda a pályán kívüli tárgyat, a plafont, vagy a játékban nem érintett személyt érint, a labda érinti a háló oszlopait, vagy a labda teljesen a háló alatt halad át.

A nyitás szabályai

A nyitás során a labdát a nyitó zónában lévő jobb hátsó játékos hozza játékba. A nyitás csak a sípszó után történhet.

Szankciók és sportszerű viselkedés a röplabdában

A röplabdában a sportszerű viselkedés alapvető fontosságú. A játékvezető különböző lapokkal szankcionálhatja a szabályszegéseket és a sportszerűtlen magatartást:

A Röplabda Oktatásának Alapjai és Óraterv

Ahhoz, hogy a röplabdázás oktatásának folyamatát meg tudjuk tervezni, el kell döntenünk, hogy mi a célunk, vagyis mit akarunk megtanítani. A tartalmak, valamint saját iskolánk lehetőségeinek ismeretében dönthetünk aztán a konkrét oktatási feladatokról, az alkalmazott módszerekről. Az oktatás nem lineáris, hanem koncentrikus, ami azt jelenti, hogy a témák újra előkerülnek, miközben a tanulók idősebbek lesznek, fizikai és értelmi képességeik fejlődnek.

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma 51/2012. sz. rendelete szerinti kerettantervek adják az oktatás alapját. Mi az általános iskolák 1-4., és 5-8., valamint a gimnáziumok 9-12. évfolyamára vonatkozó részeket ismertetjük. Természetesen vannak más iskolatípusok, így más kerettantervek is - pl. a sportiskolákban, de jelen cikk keretein belül a köznevelési intézmények kerettanterveire koncentrálunk, különös tekintettel a sportághoz kapcsolódó részekre.

A röplabda oktatásának előkészítése az 1-2. évfolyamon

Az 1-2. évfolyamos tanterv nem tartalmaz kifejezetten röplabdás gyakorlatokat. Azonban számos olyan mozgásanyag van, mely a röplabda mozgásanyagához kapcsolódik, és azt előkészíti. Ide tartoznak például a menekülő, üldöző feladatok, az egyszerű, 2-4 mozgásformából álló helyváltoztató mozgássorok egyénileg, párban és csoportban végrehajtva. Fontos a labdaérzékelés, labdabiztonság fejlesztése; guruló, pattanó és levegőben érkező labdák és egyéb eszközök elkapása egyénileg, párban és csoportban, helyben, haladással. A szökdelések és ugrások előkészítik a felugrásokat a hálónál, a támadást és a sáncvédekezést. Szerepjátékok, szabályjátékok, feladatjátékok, alkotó, kreatív és kooperatív játékok, népi gyermekjátékok megismerése is hozzájárul a mozgásfejlődéshez.

A röplabda a 3-4. évfolyamon

Ezen az évfolyamon az összjáték-tapasztalatok gyűjtése az egyszerű támadó és védő helyzetekről kerül előtérbe. Fontos a kommunikációs formák és jelek felismerése a csapatjáték során, valamint a társas szabályok betartására való törekvés. Játékos passzgyakorlatok falhoz, társhoz, és a csoportos röplabda játék bevezetése jellemző.

A röplabda az 5-6. évfolyamon

Itt kezdődik meg a tulajdonképpeni sportági képzés, ahol cél az érdeklődés kialakulása a sportjátékok iránt. Az alaphelyzet elsajátítása után az alkarérintés (könnyű műanyag labdával, majd röplabdával) egyéni és páros gyakorlatokkal, valamint a kosárérintés egyénileg és párokban való gyakorlása folyamatos és váltakozó érintésekre. A nyitásfogadás csillag alakzatban, a nyitás-nyitásfogadás elemeinek gyakorlása, valamint a különböző egyensúlyi helyzetekben állás, testhelyzetek változtatása, a labda és a test különböző helyzeteinek összehangolása. A kosárérintés elsajátítása kulcsfontosságú eleme a felső ütőérintésnek.

A röplabda a 7-8. évfolyamon

A kosárérintés előre-hátra, alacsony és közepesen magasra elpattanó labdával való gyakorlása, a mozgás végrehajtása a labda megütése nélkül, egyénileg a fallal szemben a labda megütésével, illetve párokban a zsinór/háló felett. A felső egyenes nyitás-nyitásfogadás, valamint a támadási alapformák és a helyezkedés támadásnál kerül fókuszba. Az erő-állóképesség fejlesztése az egyenes leütés és a sáncolás többszöri és folyamatos végrehajtásával. Az alapérintések tökéletesítése és a játékelemek eredményességének javítása testnevelési játékok, játékos feladatok alkalmazásával történik. Fontos a sportszerűség, a fair play és a szabálykövető magatartás fontossága a sportjátékokban. A 8. évfolyam végére a tanulók már szinte teljes röplabda játékot tudnak játszani, és a kulcsfontosságú játékelemek, mint a feladás és a támadás, nagy százalékban sikeres végrehajtásuk szükséges a játék kialakulásához.

A röplabda a 9-10. évfolyamon

Ezen a szinten bonyolultabb - kooperatív, kreatív - testnevelési és sportjátékok, mint például a röplabda, kerülnek előtérbe. A bemelegítési modell ismételt gyakorlása és az önálló bemelegítésre való felkészítés kiemelt fontosságú. A mélységlátást, labdához való igazodást elősegítő gyakorlatok, társtól dobott vagy falra feljátszott labdával, valamint gurulások és vetődések. A 10. évfolyam végére a tanulók elsajátítják a versenyröplabdázás játékhelyzeteinek megoldására vonatkozó technikai elemeket, beleértve a pontos ütéseket és érintő labdatovábbításokat mozdulatlan, majd mozgó céltárgyra vagy társhoz, különböző elhelyezés szerint. A komplex szabályismeret, a sportszerű alkalmazás és a játékok önálló továbbfejlesztése is elengedhetetlen.

A röplabda a 11-12. évfolyamon

A helyi tanterv szerint választott labdajátékokban a 9-10. évfolyamon tanult technikai és taktikai elemeket finomítják. Önálló csapatalakítás, bemelegítés, gyakorlás és játékszervezés válik fontossá. A labdajátékok szervezésére, a csapatösszeállításra és az értékelésre vonatkozó megbeszélések beépülnek a gyakorlásokba, akár videó-elemzés használatával is. A 11-12. évfolyamon a tanult technikai elemek végrehajtásának finomítása történik, javítva a végrehajtás sikerességének százalékos arányát. Ezen a szinten a tanulóknak oktathatóak a már tanult elemek módosított változatai, például a légi kosárérintés háttal a hálónak, vagy az egykezes kosárérintés.

A Kosárérintés (Felső Ütőérintés) Technikai Leírása és Gyakorlatai

A kosárérintés szerepe és kialakítása

A röplabdázás egyik speciális alapérintése a kosárérintés. Ezt a technikát a feladó a legtöbbször alkalmazza, és gyakran nyitásfogadáshoz, illetve bizonyos esetekben a mezőnyvédekezésben is alkalmazzuk. A kosárérintés az alkarérintést is helyettesítheti. A labdafogás történhet két kézzel (álló, mozgás közben), illetve egy kézzel is.

A kosárérintés technikai leírása a következő:

• A játékos vállszélességű terpeszállásba helyezkedik. Egyik láb kissé előrébb helyezkedik el, a test alátámasztása stabil.
• A karok felemelkednek, a könyök kissé előre mutat, a csukló hátratartott, hátrafeszített, az ujjak tártan egy síkban vannak. A tenyér kosarat formál.
• A testsúly a láb első részére nehezedjen, a sarkak ne legyenek leterhelve, akár el is emelkedhetnek a talajtól.
• A mutatóujjak egymás felé mutatnak, nem az érkező labda és nem az arc felé. Ebben a tartásban a mutatóujjak egymástól való távolsága 5-6 cm, a hüvelykujjaké kb. 3 cm.
• A kéz kisujj felőli éle az érkező labda felé néz. A homlok és a labda 15-20 cm-re találkozik. Ha a hulló labdát a játékos elengedné a két keze közt, az éppen a homlokára esne.
• Az érintés nem a tenyérrel, hanem az ujjbeggyel történik, leginkább a mutató és a középső ujjakkal, míg a hüvelykujj elsősorban tartja a labdát. A tenyér nem érintheti a labdát.
• Az érintés egyenes vonalú lökő mozdulat, a továbbítás irányába mutat.
• A karok az érintés pillanatában hajlatban vannak, ám az érintés pillanatától azonnal nagyobb, a karok pedig teljesen kinyúlnak, és ezzel a lehető leghosszabb úton kísérik a labdát.
• A mozdulat a hátul lévő láb kinyúlásával kezdődik, ez a mozgató erő a csípőt a cél felé löki. Ezt a mozgást folytatva lép mozgásba a váll, a könyök és a csukló.
• A karok az érintés után párhuzamosak, és nem nyílnak szét.

A kosárérintés oktatása és gyakorlatai

Labda nélküli gyakorlatok, a kosárforma kialakítása:

Az érintőfelület megmutatása után a tanulók labda nélkül kialakítják a kosárformát. A tanár végig tudja járni a tanulókat, és felülről könnyen hozzáfér a kialakított kosarakhoz.

Labdaérzékelés és a labda fogása a kosárformában:

A labda felvétele, a kialakított kosárformába helyezése. Ellenőrizhető, hogy a labda az ujjbegyeken nyugszik-e, a tenyér középső része nem érhet a labdához (kb. 3 cm távolság).

Karmunka hangsúlyozása (lábak kiiktatásával):

Kimondottan a karmunka tanításához könnyen ki tudjuk iktatni a láb szerepét fekvésben, vagy ülésben végeztetett gyakorlatokkal, például hason fekve. Két tanuló egymással szemben hason fekszik. A maguk elé földre helyezett labdát kosárérintéssel átgurítják a társuknak. Ülésben kosárérintés fej fölé - egyesével, majd folyamatosan. Kosárérintés ülésből falra. Kosárérintés ülésből közel álló társ fölött. A tanulók kosárérintés előtt és után szamárfület mutatnak - hüvelykujjukat a homlokukhoz teszik. A láb lényegi munkájának kiiktatása, így a karmunka hangsúlyozása állásban végzett feladatoknál is megoldható, ha a tanulók egészen a falnál állnak, mert így a térd nem hajlítható.

Lábdinamika és aláhelyezkedés hangsúlyozása (karok kiiktatásával):

A karmunka teljes kiiktatására szolgáló gyakorlatok is hasznosak. A tanuló fejelgesse a röplabdát saját magának levegőbe, vagy falra, illetve társnak. Magasra feldobott labda megjátszása pattanás után guggolásból, végig nyújtott könyökkel. A kosárérintés előtti aláhelyezkedésnél, guggolásnál a tanulónak meg kell érintenie a talajt. Az érintés előtt a labdának pattanni kell a talajon, így alacsonyabb labda megjátszására kerül sor, ezért az aláhelyezkedés létrejön.

Komplex gyakorlatok (kar- és lábmunka összehangolása):

Ezeknél a gyakorlatoknál a térd és a könyök egyszerre hajlik be, majd egyszerre nyúlik ki, összehangoltan működve. Kosárérintés alaphelyzetből falra, feldobott labdából, majd kosárérintéssel fej fölé játszott labdából. Kosárérintés háló felett célterületre, karikába. Folyamatos labdapasszolgatás kosárérintéssel, különböző ívekben, vagy szabadon. Két tanuló egymással szemben áll, folyamatos átadások kosárérintéssel, de középen a labda mindig pattan egyet. Labdapasszolgatás kosárérintéssel háló, vagy gumiszalag fölött. Labdapasszolgatás kosárérintéssel hármas csoportokban, akár két labdával is.

Befordulás, igazodás:

A pontos labdatovábbítás érdekében a játékosok érintéskor a továbbítás helye felé fordulnak. Ennek lényege, hogy a labda érintésekor a játékos a továbbítás iránya felé nézzen - lábfejei, teste, és arca egyaránt. Az érintés előtt meg kell történnie a befordulásnak, az igazodó mozgás után. Két tanuló egymással szembe helyezkedik el. A labda elkapása után a tanuló a labda érkezésének helyén befordul, kosárérintéssel visszaadja azt társának, majd hátramozgással a kiindulási pontra érkezik vissza. Labdaadogatás kosárérintéssel hármas csoportokban. Eleinte a labda elkapásával, majd elkapás nélkül, mindkét irányban történhet.

Hátrafelé feladás:

A hátrafelé feladás során fokozottabb térdhajlításra van szükség az előkészítés fázisában. A karhajlítás mérsékelt, az érintőfelület a fej fölé kerül. A könyöknyújtás a labdaérintés pillanatában erőteljes, s a törzs kissé hátrahajlik. Ezt a mozdulatsort labda nélkül is lehet gyakorolni. Egy specifikus gyakorlat: a tanulók hármas csoportokban állnak, ´A´ és ´B´ a két oldalvonalon egymással szemben, ´C´ kettejük között félúton ´A´-val szemben. ´A´ kosárérintéssel ´C´-nek passzol, aki hátrafele kosárérintéssel adja ´B´-nek, majd 180 fokos fordulatot tesz.

Légi kosárérintés:

A légi kosárérintést a röplabdában a feladás gyorsításának eszközeként használjuk. A labdával való találkozás az ugrás holtpontján történik. A tanuló magának dobja fel a labdát, majd felugrik érte, s a levegőben kosárérintéssel újra feljátssza. Légi kosárérintés célpontokba ívelve - társnak, mozgó társnak, célterületre, vagy céltárgyra is végezhető.

Egykezes kosárérintés:

Az egykezes kosárérintést a játékban szinte kizárólag levegőben használjuk, és ez az ejtéshez, ami a támadások egyik formája, is kapcsolódik. Az érintőfelület kialakításakor a mutató és középső ujj egy síkban van, a többi ujj begörbül, így formálja meg a kosarat. Fontos, hogy az érintés pillanatnyi legyen! Egy gyakori gyakorlat: Két tanuló a háló egyik oldalán, egyikük a hálóhoz közel, annak háttal, másik a 3 m-es vonalon, a hálóval szemben. Két tanuló ugyanígy áll fel a túloldalon. A labda az egyik hálóval szemben álló tanulónál. Ő feldobja, elkapás után kosárérintéssel magasra feljátssza, a hálóhoz közelre, maga elé. A másik, hálóhoz közel álló játékos kétkezes, később egykezes kosárérintéssel átpasszolja a háló felett a túloldali 3 m-es vonalon lévő társának.

Játékos feladatok a kosárérintés gyakorlására:

A kosárérintés elsajátítása után már intenzív, érdekes játékok játszhatóak 1:1, vagy 2:2 ellen. Cél, hogy a háló felett kosárérintéssel átjuttatott labda az ellentérfélen essen le. Előírható a három érintés kijátszásának kötelezősége, ez segíti a játék kialakulását.

Gyakori hibák és javításuk a kosárérintésnél

A kosárérintés során számos hiba előfordulhat, melyek felismerése és korrigálása elengedhetetlen a technika tökéletesítéséhez:

• A labda pörög, forog: Az érintőfelület kialakítása nem megfelelő.
• A labda előrefelé kipördül a kosárformából: Gyakran a hüvelykujj nem tartja megfelelően a labdát.
• A labda hátrafelé kipördül a kosárformából: Az ujjak túl merevek vagy nem támasztják meg eléggé a labdát.
• A labdatovábbítás nem ívelten, felfelé történik, a labda egyenesen előre száll: A mozdulat túl lapos, hiányzik a lábakból eredő felfelé irányuló impulzus.
• A labda nem pattan ki az ujjakról, a labdaérintés sokáig tart (tartott labda): Az ujjak túl lazák, vagy a karok nem nyúlnak ki elég gyorsan és dinamikusan.
• A labda nem egyenesen, hanem oldalirányban száll: Az érintőfelület nem néz pontosan a továbbítás irányába, vagy a test nincs megfelelően befordulva.
• A labdatovábbítás túl rövid: A karok nyújtása korlátozott, vagy a lábak ereje nem elegendő.
• A tanuló a feje fölé engedi a labdát: A törzs nem dől előre, egyenes lesz, vagy akár hátra is hajlik kissé.

A hiba okának felismerése után vissza kell térni a hibás technikai elemet iskolázó oktatási feladatra, lehetőség szerint kényszerítő helyzetek alkalmazásával. Például a hüvelykujj használatának hangsúlyozása, a megfelelő lábhelyzet kialakítása karika használatával, vagy a törzs előredőlésének segítése akadályokkal.

tags: #roplabda #szabalyai #oraterv

Népszerű bejegyzések:

• Részletes Kosárlabda Útmutató
• Eredmények és összefoglalók
• Kapus edzés
• Több mint sport: A Super Bowl amerikai jelenség
• Részletes Áttekintés a Brazil Focibajnokságokról