Marco Rossi és a magyar labdarúgó-válogatott útja a siker felé
A magyar labdarúgó-válogatott Marco Rossi szövetségi kapitány vezetésével az elmúlt években kiemelkedő eredményeket ért el, melynek titka a professzionális felkészülésben, az edzői filozófiában és a csapategységben rejlik. A sikerek hátterébe pillanthatunk be, a mérkőzések előtti taktikától az utánpótlás-nevelés kihívásaiig.
A szurkolók visszatérése és az Eb-felkészülés finise
Újra nézők előtt! A magyar válogatott végre ismét szurkolók előtt léphet pályára, a közönség buzdítása ezúttal is sokat segíthet a csapatnak. A Szusza Ferenc Stadionba érvényes jeggyel és a védettségi igazolvány bemutatásával lehet belépni. Az Európa-bajnoki felkészülés finisébe fordulva a magyar válogatott még két nemzetközi mérkőzést is játszik a Szusza Ferenc Stadionban: pénteken 20.00 órakor Ciprust, jövő kedden Írországot fogadja.
A Ciprus elleni összecsapás előtti utolsó edzést a találkozó helyszínén tartotta meg Marco Rossi. A gyakorlás előtti sajtótájékoztatón a szövetségi kapitány elárulta: fontos tanulságai lehetnek az előttünk álló két felkészülési mérkőzésnek. Óriási változás, hogy végre visszatérhetnek a szurkolók a lelátókra. Ez nagy lendületet adhat nekünk, ugyanakkor felelősséggel is jár.
Rossi taktikai elvei és mérkőzéselemzései
Marco Rossi szövetségi kapitány a csapat felkészítéséről elmondta: „Megvannak az elgondolásaim a csapat összetételéről az Európa-bajnokságon, de az előttünk álló felkészülési mérkőzéseken mindenkit megnézünk a pályán, majd taktikai és fizikai aspektusból is értékeljük a tanulságokat.” A kapitány hangsúlyozta, hogy győzni szeretnének, mert fontos alapelv, hogy a legjobb edzés a győzelem. Hozzátette, nem becsülik alá ezt a két felkészülési mérkőzést és az ellenfeleiket sem. A Ciprus és Írország elleni mérkőzéseken igyekeznek már az Eb-ellenfelenkre is felkészülni. Rossi szerint a három Európa-bajnoki találkozónk papíron már eldőlt, de láttunk már példát arra, hogy a pályán nyújtott teljesítmény rácáfol a papírformára.
Az ellenfelek elemzése során kiemelte: a ciprusi válogatott gyors a támadásba való átmenetekben, és igen hatékonyak az előreívelt labdái. A ciprusiak inkább az egyszerűségre törekednek, fizikálisan erősek, kifejezetten keresik a párharcokat. Szervezett, stabil védekezés jellemzi őket, és gyorsak a támadásba történő átmeneteik. Az utóbbi időszakban jó eredményeket értek el, oda kell figyelni rájuk, de gyors, kombinatív, pontos játékkal zavarba lehet hozni őket.
„Nehéz számunkra a mostani időszak, a ciprusi bajnokságnak már hetek óta vége, sokan pihenőjüket töltik, ezért nincsenek itt a keretben. Ez viszont lehetőséget ad arra, hogy új játékosokat is kipróbáljunk, és lemérhessük, hogyan szerepelnek kiélezett helyzetben. A keret tagja több fiatal is, akik bizonyíthatják rátermettségüket” - mondta Rossi. A felcsúti támadó kezdő tizenegybe állításáról az MTI érdeklődésére az olasz szakvezető elárulta: „Kezdetben azon gondolkodtam, hogy ő vagy Molnár Rajmund kezdjen, de a héten Lukács tűnt jobbnak, így 4-2-3-1-es felállásban játszottuk. Jól tartottuk a labdát, keveset kockáztattunk, de a befejezések nem voltak sikeresek, mert ahhoz a pálya utolsó negyedében jobb döntéseket kellett volna hozni. Taktikai szempontból így is telitalálat volt a döntés, hiszen kontroll alatt tartottuk a meccset. Mi döntöttük el, mikor gyorsítsunk, mikor lassítsunk.” Elmondta, az is döntés volt, hogy nem ívelgettek, inkább túlterheltek oldalakat és forgatták a játékot, mivel nem volt magas ember elöl.
Az örmények elleni mérkőzés kapcsán a 61 éves tréner elismerte, hogy „kiszenvedett győzelem volt”, egyúttal hozzátette, a végén Gruber Zsombor találatával mégis jogosan biztosították be a sikert. Úgy vélte, kis szerencsével kevesebbet szenvedhetett volna a csapata, példaként említette Nagy Zsolt kapufáját, Orbán a kaput centikkel elkerülő fejesét és Szoboszlai első félidőben kihagyott ziccerét. „Nem egy rossz csapat az örmény, jól védekezett. A mi dolgunkat alaposan megnehezítette, és másokét is meg tudja, de persze Portugália más szintet képvisel” - fejezte ki tiszteletét az ellenfél iránt.
„Az előrejelzéseikben sehol nem olvastam olyat, hogy Lukács lehet a kezdő. Igazam van, ugye? Nem akarok arrogánsnak tűni, de lehet, itt az idő, hogy mindenki magába szálljon. Én vagyok az edző, Önök pedig az újságírók. Ha én arra gondolok, hogy valakit beküldök a pályára, Önök pedig nem is gondoltak rá, akkor talán mindenki maradhatna a kaptafájánál” - jegyezte meg a sajtóval való kommunikációról. Kiemelte, hogy Tóth Barna taktikai alternatíva, de Írország ellen nem igazán sikerült megtartani vele a győzelmet, és Barna nincs olyan formában, mint a szezon elején. „Valahányszor pályára lép a válogatott, az infarktust kockáztatom, akkor nagy felelősség terhel. Minden edző átél hasonlót, de Magyarországon hatalmas felelősségérzetem van az ország, a labdarúgó-szövetség és a szurkolók irányába” - tette hozzá.
Marco Rossi interjú - Írország vs. Magyarország (2-2) VB-Selejtező csoportkör 10/5, 2025.09.06
Rossi vezetése és a csapat sikerei
A Szlovénia elleni mérkőzés értékelésére rátéve Rossi azt mondta: „Szlovénia nagyon intenzíven és magasan letámadott az első félidőben, ezért csak lassan tudtuk kihozni a labdát, mert nem találtuk a kitörési lehetőségeket. A második félidőben sokkal jobban játszottunk, két-három tiszta helyzetünk volt, így korábban is vezetést szerezhettünk volna, de végül csak sikerült.” A magyar állampolgársággal rendelkező tréner elárulta, az első félidőben nem igazán működött, hogy hamis kilencessel állt fel a válogatott, ezért is váltott a szünetben klasszikus középcsatárra.
Sallai Roland kapcsán arról beszélt, hogy ügyesen került helyzetbe, de három ilyen helyzetből máskor két gólt lőne. Úgy vélte, jól futballozott a Galatasaray légiósa, mert felvállalta az egy az egy elleni párharcokat, bátran vállalkozott. A gólszerző Schön Szabolcsot nemcsak a gólja miatt dicsérte, hanem a hozzáállása miatt is, ugyanis több lecsorgó szabad labdát szedett fel.
A védekezés megszervezésének fontosságát hangsúlyozva kiemelte: „Mivel Willi Orbán csak pénteken érkezett meg, Dárdai Márton pedig zúzódást szenvedett a Herthában, így a két középső védőnk csak egyszer edzett a meccs előtt. Ehhez képest sikerült jó munkát végezni a védekezés megszervezésében, amire a hangsúlyt fektetjük a mostani összetartás során, mert ha a csapat nem kap gólt, az máris legalább döntetlent jelent.”
A stáb szerepe és a magyar válogatott egysége
A magyar válogatott elmúlt éve nagyszerűen sikerült, egy roppant fegyelmezett csapat ellen lépünk pályára, amely nagyon jó az átmenetekben, és nagyszerű csapatszellem jellemzi. Laczkó Zsolt, Marco Rossi segítőjeként testközelből látja a válogatott munkáját. „Alapvetően a siker Marci Rossié. Először is fontos, hogy a külföldön játszó játékosok nagyon szeretnek hazajönni, és az itthon játszók is szeretnek a válogatotthoz menni, ez a kiindulópont. Van egy egészen kiváló csapategység és hangulat a magyar válogatottnál, de ebben évek hosszú és nagyon kemény munkája van a kapitánynak” - mondta Laczkó.
A válogatott sikerei kapcsán felmerült, hogy a csapat „csúcsra van járatva”, és félő, hogy a háttér nem biztos, hogy elég a tartós fenntartáshoz. Laczkó Zsolt szerint „ez a következő időszak nagy kérdése.” Fontos, hogy a játékosok hogyan tudnak fejlődni egyénileg a klubjaiknál. „Volt időszak, amikor tényleg csúcsra volt járatva a válogatott, például a Nemzetek Ligájában, de az ebben a selejtezőkörben elért eredményhez nem mindig kellett felülteljesítenünk ahhoz, hogy kijussunk, hozzátéve, hogy természetesen most is megvoltak a nehézségek és a nehéz ellenfelek. Magasra tettük az elvárásokat, de mindig reálisan és racionálisan kell magunkra tekinteni, földön kell maradnunk, és nem vehetjük úgy, hogy mi már az elithez tartozunk, mert ez jelenleg nem igaz” - figyelmeztetett.
Rossi vezetési stílusáról Laczkó így vélekedett: „Elképesztően fontos a kapitány szerepe, mert nagyon odafigyel a játékosokra, nagyon bízik bennük, és próbálja az ő képességeikhez alakítani a csapatát. Egyfajta rendezett szabadságban hisz, amiben nagyon fontos elem a játékos. Nekünk magyaroknak ez a felfogás egy követendő út lehet. Frázis, de benne és segítőjében, Cosimo Inguscioban van egy óriási tisztelet és alázat a magyarok felé, ez már a Honvédnál is így volt, ebben azóta sem változott. Szerintem ez nem jellemző, az a szokás, hogyha ide jön egy külföldi edző, akkor úgy gondolja, ő tud mindent a legjobban.”
„Marcónak és Cosimónak a szakmai tudása óriási, a kapitány alkalmazkodóképessége mindig is megvolt, így tudott alkalmazkodni a mostani futballhoz, és folyamatosan ezt teszi. A mindennapos munkában hisz, nyitott és fejlődni szeretne” - tette hozzá Laczkó. A kapitány nagyon jól kiválasztja a jót a felmerülő lehetőségek közül és jól is alkalmazza azt.
Laczkó Zsolt, aki Giovanni Costantino helyét vette át a stábban, elmondta, hogy a kinevezésénél az volt az első szempont, hogy Rossi tudta, milyen emberileg. Szerepe a válogatottnál sokrétű: „A játékosokkal az anyanyelvükön tudok beszélni. Egy vezetőedzőhöz mindig más viszonya lesz egy játékosnak, mint a segítőjével. A kulcs az, hogy jó kapcsolatom legyen a játékosokkal.” Hozzátette, nyitott, bárkinek tud segíteni, ha valakinek egy-két adat vagy részlet nem tiszta, bár „Marco nagyon tisztán és érthetően beszél a játékosokkal.” Laczkó a pályaedzői feladatait ellátja a meccsek során a kispadon is, és a videóelemzővel, Beregi Istvánnal is folyamatos a kapcsolata. „A fő asszisztens Cosimo, akinek szintén óriási szerepe van, de tudom, hol a helyem, nem akarom túljátszani a szerepem, de amit látok a pályán, azt persze megosztom én is a kapitánnyal és a stábbal.” Rossi szereti kikérni a stábtagok véleményét, de a felelősség és a végső döntés az övé. A két válogatott mérkőzés közti időszakban a Marco által kiadott feladatokat teljesíti, mérkőzéseket, játékosokat figyel meg, mert az összes magyar játékost figyelik. „Van még további merítési lehetősége a kapitánynak? Ez így nem igaz, mert az mindig van. Egy adott meccsre, ellenfélre mindig lehet találni olyan játékost, akit lehet hasznosítani annak függvényében, hogy ki esik ki épp a csapatból. Az elmúlt években voltak sérülések, eltiltások miatt komoly problémák, akadt, hogy a legjobb játékosaink hiányoztak, de mindig sikerült kezelni a helyzetet, és aki bekerült a csapatba, mindig tudott alkalmazkodni. Ebből is látszik, Marco milyen jól választja ki a játékosokat.”
A magyar futball identitása és a jövő útja
Bár az utánpótlás válogatottjaink az elmúlt években visszafogottan szerepelnek, a felnőtt válogatottnál úgy zajlott le egy generáció váltás, hogy közben jöttek az eredmények is. Laczkó Zsolt szerint „az Eb-re kijutók közül biztosan a miénk az egyik legfiatalabb csapat.” Saját játékos korára visszatekintve: „Nagyon egyszerű: csapatként akkor nem tudtuk ezt megoldani. De nehéz az összehasonlítás, hiszen változtak azóta a kijutási feltételek, a foci is sokat változott, de ettől még tény, hogy akkor is nagyon sok jó játékosunk volt, de nem volt meg a megfelelő csapategység. Nekem ez fájt, és valahol ez terelt engem az edzősködés felé.”
Laczkó hangsúlyozta, hogy mindenkitől tanult, mindenki munkájából kivette azt, amit hasznosnak gondolt. „Nagyon sok jót tanultam én a magyar edzőktől: tetszett Gellei Imre kommunikációja a játékosokkal, és a csapat körül általa kialakított környezet, vagy az, hogy Herczeg András mennyire együtt tartotta a debreceni kultúrát, már-már mereven ragaszkodott hozzá, és ettől a "kívülről jövők" még motiváltabbá váltak. Mészöly Géza vagányságát elismertem, Róth Antal felkészültsége extra volt, nagyon sok minden átragadt rám tőle. Egervári Sanyi bácsinak megvolt az a képessége, hogy szabadon engedte a játékosokat, a kreativitásuknak utat nyitott, Bekő Balázs taktikussága is pozitív volt, de az is, hogy mondjuk a Fradi ifiben felnézhettem egy Zoran Kunticsra, akinek ittam minden szavát. Mindenkinek volt jó oldala szerencsére.”
Olaszországban töltött játékoskarrierje során Laczkó megtanulta, hogy nagyon fontos betartani a taktikát, fegyelmezettnek lenni, ez kiskoruktól beléjük ivódik. „Amit ők tudnak a fociról - akár az adatok átültetését a játékba -, az nagyon magas szint. Nagyon jól tudnak foglalkozni a részletekkel, miközben látják a nagy egészet is egyben.” Laczkó szerint Ancelotti is úgy dolgozik, hogy „tökéletesen kapcsolódik a játékosaihoz, előbb meg akarja tudni, mi lehet az adott játékosnak az erőssége, ebből pedig leszűri, hogyan tudja őt használni, és nem a saját stílusára akarja őt formálni. Marco ugyanezt az utat követi a magyar válogatottnál.”
Pályafutása utolsó éveiben már kacsingatott az edzősködés felé, és gyorsan eldöntötte, hogy nem a negatív példák fogják meghatározni edzői filozófiáját. Gyorsan rájött, hogy nem attól lehet jó edző, hogy a múltjában mit élt át. „Ehhez jól jönne egy tanító, vagy ha hirtelen nincs kéznél, akkor keresni kell, én pedig a kereső voltam.” Ebből a szempontból szerencsésnek tartja magát, mert az összes módszertanon, összes stíluson, összes kulturális tanításon átrágta magát. „Nagyon mélyen ismerem a Barcelona akadémiájának módszertanát meghatározó "Paco" Seirul-lo tanításait, nagyon sokat köszönhetek Raymond Verheijennek, aki rengeteget tett a holland akadémiai munkáért, és az iránymutatásai tisztába tettek a fejemben sok dolgot a futball erőnléti oldaláról, de olyantól is tanulhattam az elmúlt években, aki Portugáliában végigcsinálta a taktikai periodizációt Berndt András személyében. Elolvastam az összes magyar szakkönyvet, ami az elmúlt 100 évben íródott, tisztában vagyok az összes Ferenczi Attila-könyvvel, Sisa Tibor írásaival, a mai fiatal edzőknél alapnak kellene lenni, hogy ismerjék azok tartalmát, és sokat tanultam más sportágak edzőitől is, így például Görgényi Istvántól, olimpiai bajnok vízilabda edzőtől. Sokat tanultam a futsalból Kis János által, mert aki azt mondja, hogy ennek nincs köze a modern focihoz, az szerintem nem ért eléggé a labdarúgáshoz. Ezek a szakemberek mind zsenik, és hálás vagyok, hogy találkozhattam velük.”
Laczkó Zsolt megfogalmazása szerint „a futball ugyanis művészet és nem tudomány.” A magyar labdarúgásban az a cél, hogy „modernizálni és újra kell éleszteni a tradicionális magyar stílust, amely a rövid kombinációs játék és a hosszú mélységi átadások egyensúlyán alapuló játék, amivel próbálod megtéveszteni az ellenfelet.” Hozzátette, hogy „ami akkor a pályán működött [1953, 6-3], abból még ma is nagyon sok minden működik a futballban.” Lehet és kell is nemzetközi trendeket, irányvonalakat figyelni és abból csipegetni, de csak óvatosan, mert a nagy részükben egy magyar játékos nem fogja komfortosan érezni magát. „Ismernünk kell magyar emberek lélektanát, a magyarokra jellemző személyiségjegyeket, ez alapján pedig a magyar tradicionális futballstílusra alapuló módszertant kialakítani. Hosszú ideig módszertanokat másoltunk, miközben nem voltunk tisztában a módszertan kiinduló pontjával, nem voltunk tisztában a saját múltunk erényeivel, és ha újra és újra ezt tesszük, akkor a sötét szobában megint el fogunk tévedni. A tudományból kell átvenni ismereteket, de olyanokat, ami a magyar futballnak kedvező.”
Utánpótlás-nevelés és a fiatal játékosok felelőssége
A gyakorlati tudás fontosságát hangsúlyozva Laczkó Zsolt, aki akadémiai edző a Puskás Akadémián, az U17-es csapatot irányítja, elmondta: „Alapvetően megteremtem azt az interaktív környezetet, ahol kérdezek a játékosoktól, és őket is mindig erre biztatom, mert nincs rossz kérdés. Rossz válasz van. Ezért fontos, hogy mindig kérdezzenek.” Amit mindig hangsúlyoz minden játékosának, annak a lényege az, hogy „próbáld lecsökkenteni a külső környezeti hatásokat, hogy ne máson múljon, mi lesz belőled, mert csakis rajtad múlik. Lesz jó edződ, lesz rossz edződ, lesz üvöltöző edződ, de ne ezzel törődj, hanem csak azzal, hogy mi a Te felelősséged ebben az egészben, és mindig tedd fel magadnak a kérdést, hogy tényleg mindent megtettél-e? Nem lesz mindig könnyű az út, tökéletes biztosan nem, de készülj fel rá, hogy nem egy edző miatt leszel futballista, nem is a társaid, és nem is a jó pályák miatt leszel az, hanem a gondolkodásmódod miatt. Akiket semmi nem tör meg, akik tudják a miértekre a választ, azokból lesz focista.”
Laczkó megfigyelése szerint „nagyon sok gyerek nem tudja, miért csinálja azt, amit csinál, nem tudnak arra választ adni, miért fociznak?” „Én egészen kicsi koromban tudtam, hogy a Fradiban akarok telt házas meccseket játszani, hogy mindenáron Olaszországba akarok eljutni, és válogatott akarok lenni. És én ezt az egészet kihívásként élem meg, igenis az a felelősségem utánpótlás edzőként, hogy gondolatokat ébresszek a játékosokban, hogy ha legközelebb megkérdezik, miért akarsz futballista lenni, akkor tudják a választ. Lehetőségem van minden nap arra, hogy akár egy edzés alatt is megtanítsak nekik a futballból valami újat, és ez hatalmas dolog.”
Szerinte a mai generációk „elkényeztetettek”, de ez nem az akadémia, hanem a szülői nevelés kérdése. „Ezért a létező legfontosabb, amikor kiválasztasz egy játékost, megismerd a szüleit is. Abból a beszélgetésből rájössz sok mindenre. Ha a szülőn azt látod, hogy nem követel, nem tanítja felelősségvállalásra, akkor mindig az lesz a vége, hogy a szülő, sőt a gyerek is az akadémiát, az edzőt fogja hibáztatni, amiért nem lesz belőle profi játékos, legalábbis mindig más lesz ezért a hibás, de a gyerek biztosan nem.” Hozzátette, hogy „persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy egy edzőnek sosincs ebben felelőssége.”
„Szerintem sokkal nehezebb dolguk van a mai gyerekeknek. A grundon, vagy az azok helyét átvevő pályákon megtanultál nagyon sok mindent, rengeteg élethelyzetre felkészített az, ha ott fociztál, a pályán rengeteg dolgot tudtál abból hasznosítani. Mára megváltozott a világ, grund helyett kütyü van, keveset mozognak a gyerekek, rosszabb lesz a mozgáskoordinációjuk.”
tags: #rossi #foci #edzo #reklam
