A rosztovi rém: Andrej Csikatilo elborzasztó története
Bevezetés: A Szovjetunió rettegett sorozatgyilkosa
A múlt század talán legelvetemültebb sorozatgyilkosa az ukrán Andrej Csikatilo volt. Andrej Csikatilo, a rosztovi rémként hírhedtté vált kannibál gyermekgyilkos bűntetteit még felsorolni is nehéz, annyi szörnyűséget követett el élete során. A férfi, aki később a rosztovi rém és a rosztovi hasfelmetsző néven vált ismertté, hosszú ideig elkerülte a hatóságokat.
Gyökerek: Gyermekkor és a pszichológiai problémák
Teljes nevén Andrij Romanovics Csikatilo 1936. október 16-án született az ukrajnai Jablochnajában. Fiatalkorában rendkívül nehéz körülmények között élt, hiszen az éhezés és a háború által sújtott Szovjetunióban nőtt fel, ahol gyakran szembesült az erőszakkal és a kegyetlenséggel. Az édesanyja például többször is elmondta neki, hogy a születése előtt volt egy bátyja, akit négyévesen elraboltak és megettek az éhező szomszédjaik. A pszichológiai problémák, amelyek nála már a gyermekkorában felütötték a fejüket, az egész életében elkísérték őt, végül pedig brutális tettekhez vezettek. Gyermekkorában rendszeresen bevizelt, később egymás után érték szexuális kudarcok. Ugyan bizonyítékok nem támasztják alá, de Csikatilo arról beszélt a nyomozóknak, hogy a 30-as években éhezők rabolták el a bátyját, majd megölték és felfalták.
Családi háttér és kettős élet
Még a sorozatgyilkosoknak is gyakran megadatik a családalapítás öröme. Andrej Romanovics Csikatilo még az első gyilkossága előtt ismerkedett meg Feodoszija Odnacsevával, akit fiatalabb húga, Tatjána Csikatilo mutatott be neki 1963-ban. Hiába tetszett Feodoszija Odnacseva a későbbi szovjet sorozatgyilkosnak, a férfi merevedési zavarral küszködött. A rosztovi hasfelmetsző később maga is bevallotta, hogy feleségével alig volt szexuális életük, így csak hosszas próbálkozás után sikerült gyereket nemzeni. Végül 1965-ben megszületett kislányuk, Ljudmila, majd négy évre rá fiuk, Jurij. Csikatilo élete során, 1978-1990 között több mint 50 ember életét oltotta ki az oroszországi Rosztovban, főként nőkét és gyermekekét, miközben tanárként és családapaként élte a mindennapjait. A rosztovi rém 1978-tól 1990-es elfogásáig összesen 55 gyermeket és nőt ölt meg.
A gyilkosságok anatómiája: Munkája és kegyetlen módszerei
Andrej Csikatilo 1964 és 1981 között tanárként dolgozott, így kerülhetett közeli kapcsolatba gyerekekkel és kamaszokkal. Már 1973-tól kezdve szexuálisan zaklatta diákjaikat, aminek következtében kétszer kellett munkahelyet váltania, ám idővel a molesztálások és panaszok miatt végleg felfüggesztették. Később építőanyag-gyártó cégnél dolgozott, melynek köszönhetően a Szovjetunió különböző területeire utazhatott, és a gyilkosságokhoz szükséges eszközöket is könnyen beszerezhette. Az első gyilkosságát egyébként 1978-ban egy kilencéves kislánnyal szemben követte el. Mielőtt Andrej Csikatilo 1978-ban kioltotta a kilencéves Jelena Zakatnova életét, vele látták utoljára élve a kislányt. Felesége azt állította, férje végig mellette volt otthon. Amikor Csikatilo rájött, hogy ilyen egyszerűen megúszhatja tetteit, miközben beteges szexuális igényeit is kielégítheti, megállíthatatlan lett. Annyi szörnyűséget követett el élete során, hogy azt felsorolni is nehéz lenne, így elég, ha annyit írunk, hogy nemcsak kannibál, hanem gyermekgyilkos is volt, ráadásul a diákjait sokszor szexuálisan zaklatta, noha elvileg merevedési zavarral küzdött, ami miatt a feleségével szinte nem is volt szexuális életük. Kiszemeltjeit módszeresen megkötözte a munkahelyéről lopott kötözőanyaggal, és mivel erekcióra csak úgy volt képes, hogyha fizikai fájdalmat okoz, több helyen megszúrta őket, vagy kivágott belőlük darabokat, belsőségeket, amiket elfogyasztott, gyakran még a szemeiket kivájta. A rosztovi rém késsel, kalapáccsal és puszta kézzel végzett áldozataival, köztük egy 19 éves magyar diáklánnyal, Varga Ilonával.
A sorozatgyilkosok pszichológiája
Münnich Iván kriminálpszichológus szerint minden sorozatgyilkosság egyedi eset, igaz, sok hasonlóságot lehet felfedezni közöttük. A személyiségében motivált bűnöző ha akarná sem tudná abbahagyni rémtetteit, függőség alakul ki, s a vágyat csak újabb gyilkosságokkal elégítheti ki. A legtöbb sorozatgyilkos zárkózott, remekül leplezik magukat. Megbánást nem tanúsítanak, az áldozat szemükben tárggyá kicsinyedik. A kéjgyilkosok többségével a szüleik kegyetlenül bántak.
A zavaró tulajdonság, ami szinte minden sorozatgyilkosra jellemző
A nyomozás nehézségei a Szovjetunióban
A Gorbacsov-rezsim alatt egyre nőtt a nyomás a nyomozóhatóság vállán, hogy minél előbb felgöngyölítsék a gyomorfogató ügyeket. Külön nehezítette a folyamatot, hogy a médiát nem értesíthették a körözésről, hiszen az csorbíthatta volna a kommunista hatalom tekintélyét, a rendszerbe nem illett bele egy sorozatgyilkos. Az országban akkoriban minden nyomozásnak titokban és észrevétlenül kellett zajlania, hiszen a kommunista rendszerbe nem illett bele a sorozatgyilkosok fogalma. Emiatt a médiát sem értesíthették a körözésről, ami igencsak megnehezítette a hatóságok helyzetét. A hatóságok munkáját gyakran akadályozta a rendszer, amely nem akarta elismerni, hogy egy sorozatgyilkos tevékenykedik az országban. A rendőrök kifejezetten olyan helyeken járőröztek, ahol bizonyosan felbukkanhat a rejtélyes, erdei vetkőztető gyilkos, ahogy ők nevezték. Előfordult, hogy közel három évig nem követett el újabb gyilkosságot, míg máskor nem bírta három napnál tovább.
Elfogás, beismerés és a per
Legutolsó rémtettét már nem úszta meg: Szveta Korosztik eltűnésének éjszakáján épp egy kirendelt járőrnek tűnt fel Andrej Csikatilo gyanús viselkedése a közeli vonatállomásnál. Végül 1990-ben sikerült őt letartóztatniuk: november 6-án egy álruhás rendőr felfigyelt rá, miután épp végzett a 22 éves Szvetlana Korosztyikkal. A férfi furcsán viselkedett, ráadásul az évnek abban a szakaszában az emberek csak azért mentek az állomás melletti erdőbe, hogy gombát szedjenek, de Csikatilo nagyon nem úgy nézett ki, mint aki gombát szedne. Ezek után elkezdték őt megfigyelni, s a korábbi munkahelyei után is nyomozni kezdtek. A férfit akkor kapták el, amikor - a megfigyelése hatodik napján - egy hálóban levő háromliteres befőttesüveggel a kezében lépett ki a házából, amibe egy helyi kioszkban sört vett, majd Novocserkasszk környékén sétált, megpróbálva kapcsolatba lépni azokkal a gyerekekkel, akikkel az útja során találkozott.
Amikor bilincsbe zárták, a kihallgatások elején a férfi tagadta a vádakat, végül egy pszichológusnak nyílt meg, akinek minden elkövetett szörnyűséget részletesen elmesélt. Sőt, korábban eltűntnek hitt emberek holttestének helyét is megmutatta. Még azt is elárulta, hol találják meg korábban eltűntnek hitt emberek holttestét, akiket ő gyilkolt meg.
| Gyilkosságok száma | Állapot |
|---|---|
| 56 | Bevallott |
| 53 | Rábizonyított |
Az 1992-es tárgyalásán ketrecbe zárták őt, hogy megvédjék a dühös lakosoktól, akiknek a szeretteivel ő végzett. Csikatilót végül golyó általi halálra ítélték, és kivégezték.
A család sorsa a leleplezés után
A nő vallomása szerint férje többször is megjelent véres ruházatban, amikre mindig logikus magyarázatot adott. Abba is csak utólag gondolt bele, hány éjszakát töltött úgy egyedül, hogy semmit nem tudott a férfi hollétéről. Ennek ellenére soha nem gyanakodott rá, az egyik legjobb embernek tartotta, és 27 évig boldog házasságban éltek. Feodoszija Odnacseva szerint senki nem nézte volna ki belőle, hogy ilyen szörnyűségekre képes. "Soha nem lett volna képes bántani senkit" - mondta. Annak ellenére, hogy a kihallgatóbizottság hitt a nőnek, nem mindenki volt így ezzel. A barátai elhagyták, a szomszédok is kirekesztették, és különböző halálos fenyegetéseket kapott nemcsak ő, hanem gyerekei is. Végül még a tárgyalások megkezdése előtt Ukrajnába menekültek, majd megváltoztatták a nevüket. Egészen 2009-ig nem lehetett hallani felőlük semmit, azonban Andrej Csikatilo fia, az akkor már 39 éves Jurij Fehéroroszországban, Kharkov városában megkéselte egyik ismerősét, aki szerencsésen túlélte a támadást. Az esetről a helyi újságban írtak.
Az "X polgártárs": Csikatilo története a filmvásznon
Andrej Csikatilo története egy igen sötét fejezet a szovjet történelemben, amelyet a róla készült X polgártárs című film hitelesen és rendkívül megrázóan ábrázol. Az Andrej Csikatilo bűntetteit és az ellene irányuló hajszát feldolgozó 1995-ös amerikai filmdráma, az X polgártárs hűen mutatja be a sorozatgyilkos által elkövetett szörnyűségeket és a hosszú, bonyolult nyomozást, amely végül a letartóztatásához vezetett. A Chris Gerolmo rendezésében készült filmben Donald Sutherland, Jeffrey DeMunn, Stephen Rea, valamint Max von Sydow játszották a főbb szerepeket. Mindez 1996-ban Golden Globe-díjat is hozott Sutherland számára, akit a legjobb férfi mellékszereplő kategóriában jelöltek. A produkcióban nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy bemutassák a szovjet bürokráciát és a politikai rendszert, amelyek a nyomozást is jelentősen megnehezítették. Az X polgártárs Viktor Burakov (Stephen Rea) nyomozó küzdelmét is bemutatja - ő hosszú éveken keresztül próbálta elkapni a rosztovi rémet -, hitelesen ábrázolva a férfi frusztrációját és kitartását a szovjet hatóságokkal szemben. Ugyanígy Csikatilo pszichológiai portréját és módszereit is részletekbe menően láthatjuk, amiket szintén hűen ábrázoltak Jeffrey DeMunn-nal, ugyanis a sorozatgyilkos ugyanezekkel a szadista és kegyetlen módszerekkel ölte meg áldozatait. Bár külsőre a The Walking Dead sztárja kicsit sem emlékeztet a Szovjetunió rettegett gyilkosára, az alakítása mégis magáért beszél.
tags: #rosztovi #hasfolmetszo #rem
