A Körmendi Kosárlabda Története: A Vidéki Csoda Legendája
Körmenden az egyesületi kosárlabdázás több évtizedes múltra tekint vissza. A helyi közösség szívében mélyen gyökerező sportág számos felejthetetlen pillanatot és történelmi sikert hozott a városnak.
A Kezdetek és a Klub Alapítása (1958-1970-es évek)
A Körmendi Községi Sportkör ugyanis 1958-ban alakult meg. A csapatot nagyrészt középiskolás diákok alkották, akik a megyei bajnokság küzdelmeibe kapcsolódtak be. Két év után sajnos megszűnt a csapat. Azonban 1962-ben a Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum diákjainak bevonásával ismét elindultak a megyei bajnokságban, innen számoljuk a mai klub történetét, hiszen ekkor egyesült több helyi csapat, a legendás MTE néven.
A csapat első hivatalos neve MEDOSZ Technikus Egyetértés volt, vagyis MTE. A MEDOSZ a mezőgazdasági dolgozók szakszervezete volt, a technikus szó az akkori technikumot (későbbi főiskolát) képviselte, hiszen ennek égisze alatt működött a klub. A harmadik betű, az E, az egyetértés kezdőbetűje, amely jól szimbolizálta a helyi összefogást. Az 50 éves jubileumot 2012-ben ünnepelték, ami azt jelenti, hogy 1962 óta megszakítás nélkül jelen van a kosárlabda Körmenden.
1975 is fordulópont lett a körmendi kosárlabdázás történetében. A csapat alig talált legyőzőre a második vonalban, s utolsó mérkőzésükre úgy utaztak el Oroszlányba, hogy már megnyerték a bajnokságot. Ezzel kivívták az NB I-be jutást. Sajnos kellemetlen meglepetés is érte az együttest: Szlávik Csaba bevonult katonának, s a Bp. Honvéd játékosa lett. Ugyanakkor terem sem állt rendelkezésre az NB I-es mérkőzések lebonyolítására.
Az első nyolc mérkőzést idegenben játszották, és 1976. március 14-én a MAFC ellen 1400 néző előtt avatták fel az új csarnokot. Szoros mérkőzésen a közönség lelkes buzdítása ellenére vendéggyőzelem született. Az első NB I-es évet a csapat a 8. helyen zárta.
Az Út a Csúcsra: Patonay Imre Érája (1980-as évek)
Az időközben eltelt évek szeszélyes vádaskodásoktól és harcoktól sem voltak mentesek, ám a "körmendi szív" és a közös akarat átlendítette a csapatot és vezetését a holtponton. 1981 szintén fordulópontnak tekinthető, amikor az együttes eddigi leggyengébb (11. hely) eredményét érte el. Ebben az időszakban Patonay Imre, aki 22 évesen diplomázott Pécsett a Tanárképző Főiskolán és a csapat legidősebb játékosa volt, fiatalon abbahagyta sportolói pályafutását, s a csapat edzője lett. Korábban, 1975-ben Kristóf László edzőnek már két segítője volt: a 22 éves Patonay Imre és Mogyorósi Jenő.
Egy másfajta játékstílus kialakítása kezdődött el, s a körmendi együttes a magyar bajnokság egyik meghatározó gárdájává kovácsolódott. Bebessel, Szalayval, Hódival, Zsebével, Molnárral és Kardossal megerősödött csapat évről évre ütőképesebb lett. Az 1984/85-ös bajnokságban kivívott 3. helyezés már előre vetítette egy még sikeresebb szereplés esélyét. Akkor majdnem ugyanaz a csapat játszott, mint 1987-ben, sőt, Trummer és Szlávik még játszott a csapatban. Igazából a nagy sikert akkor alapozták meg.
Az 1986/87-es bajnokság nem a legkedvezőbb előjelekkel indult. A körmendi "kosárkirály" Szlávik és "triplagyáros" Trummer visszavonulása sokakban pesszimista érzelmeket keltett, ám a fiatalok számára adódott egy óriási lehetőség a bizonyításra. Erről Patonay Imre, aki ma már nyugdíjas pedagógus, így emlékezett: „Szlávik Csaba és Trummer László, a csapat akkori két legjobb dobója az 1985/86-os idény végén abbahagyta a játékot, nélkülük vágtunk neki a következő szezonnak. A bajnokság előtt így senki sem beszélt az aranyéremről.”
Az 1987-es Történelmi Bajnoki Cím: A Vidéki Álom Valósággá Vált
Felejthetetlen és emlékezetes menetelés kezdődött, amely 1987. április 12-én a magyar kosárlabdázásban sporttörténeti eseményt hozott. A Körmendi DMTE első ízben lett vidéki csapatként magyar bajnok. Az aranyérmet 3200 néző előtt akasztották a játékosok nyakába. Patonay Imre emlékei szerint: „Igazából mindez 1987. március 29-ig szóba sem került. Ekkor játszottunk Csepelen a bajnoki elődöntő harmadik meccsén. A félidőben 51-40-re a Csepel vezetett, a végén 96-87-re mi nyertünk.” Ez akkor hatalmas szenzáció volt, mert az erőviszonyok alapján mindenki Csepel-Baja döntőt várt. A másik ágon a Honvéd kiverte a bajaiakat, így jött létre a Körmend-Honvéd döntő. Ezzel az is eldőlt, hogy a párosításban a körmendiek lesznek a kedvezményezettek, azaz ha harmadik meccsre kerül sor, akkor azt Körmenden játszhatják. „A többi pedig már történelem.”
A bajnoki döntő harmadik mérkőzésén a Budapesti Honvédot, a verhetetlennek hitt, huszonkilencszeres bajnokot 82-72-re győzték le. Ez egyedülálló volt, hiszen a vasi együttesben egyetlen egy idegenlégiós sem szerepelt. A győztes csapat tagjai a következők voltak:
- Szendrey Sándor
- Németh István
- Fodor Péter
- Szájer József
- Szalay György
- Zsebe Ferenc
- Hódi László
- Kardos László
- Bebes István
- Molnár László
- Érsek István
- Molnár Tamás
Edző: Patonay Imre.
A döntő utolsó, körmendi meccse előtt Patonay előadást tartott a halálra vált játékosoknak - eljátszotta az összes honvédos játékost, mint szánalmas, összeakadó lábú, karikahátú figurát, majd egy 17 éves ifistát, Szájer Józsit jelölte kezdő irányítónak, és már a meccs elején letámadást vezényelt. „Ezzel a húzással megbillentettük a Honvéd magabiztosságát, így nyertük meg a bajnoki döntőt.”
A győzelem után az egész város a 8-as útra tódult ünnepelni, a nép lezárta az utat. Patonay Imre felidézte: „Egyszer csak halljuk a Szabad Európában a híreket, hogy Körmenden óriási tüntetés van, mert emelték a kenyér árát. Kicsit megijedtünk, hogy mi lesz ebből, de aztán a rádió este 11 órai híreiben már javították a dolgot. Ne feledjük, hogy a SZER Münchenből sugározta a műsorát, amíg oda eljutott a helyesbítés híre, eltelt pár óra. De legalább ott is bemondták, hogy bajnok lett a Körmend.”
A finálé megnyerése utáni ünneplésről Zsebe Ferenc, a bajnokcsapat talán legnagyobb kedvence így nyilatkozott: „A mindent eldöntő meccs, az ünneplés, a koccintás a várossal. Feledhetetlen. Az a buli 52 év tapasztalata alapján benne van a TOP 3-ban. Fényes, Zenés, Korona. Ez a három szórakozóhely 100 méter távolságon belül volt. Sokat nem kellett sétálni.”
Bebes István, Körmend polgármestere, a 30 évvel ezelőtti bajnokcsapat tagja is megerősítette: „Az az összefogás, amely akkor a körmendi kosárlabdát jellemezte, ma már szinte elképzelhetetlen. A csapat tagjai és a város lakói szinte együtt lélegeztek, amikor pedig bajnokok lettünk, egész Körmend a vállán vitt bennünket.” Patonay Imre a győzelem után alkoholmérgezéssel kórházba került, de utólag azt mondta: „Megérte!”
A csapatot hihetetlen összetartás és baráti viszony jellemezte. „A Honvéd játékosállományában jobb volt, mint a miénk, de a Körmendnél jobb közösséget nehéz lett volna találni” - emlékezett vissza Zsebe Ferenc. „Ráadásul olyan edzőnk volt, aki csak tíz évvel volt idősebb nálunk, jó játékos is volt, hihetetlen tisztelet övezte Körmenden. Nem is beszélve arról, hogy Putesz is hatalmas bulikirálynak számított. Egy hibája volt csak, nem ismerte azt a szót, hogy pihenőnap. Elképesztő mennyiséget edzettünk, így utólag persze azt mondom, hogy megérte.”
A régi csarnok, a Palazzo del Gango legendája is szorosan összefonódott a csapattal. A Batthyány-kastély lovardájából lett művházban, melyet akkoriban művelt galambok laktak, rendezték be a pályát. A galambok is megmaradtak, de a körmendi legenda szerint kizárólag az ellenfél játékosaira szartak.
A TeleSport 1987-ben készített tudósítása Körmendről
Folyamatos Sikerek és Az NKA Marc-Körmend Korszaka (1990-2000-es évek)
A körmendi piros-feketék évről évre ott vannak a legjobbak között. 1990-ben, 1993-ban, 1994-ben, 1995-ben, 1997-ben, 1998-ban és később 2016-ban a Magyar Kupát is elnyerték. 1996-ban és 2003-ban ismét bajnoki címet szereztek, és a nemzetközi küzdőtérre kilépve több emlékezetes mérkőzéssel ajándékozták meg lelkes szurkolóikat. A Marc-Körmend 1983 óta nem végzett a hatodiknál rosszabb helyen, tizenhatszor került be a rájátszás legjobb négy csapata közé.
Az idegenlégiósok megjelenésével új korszak köszöntött be. Az első tengerentúli játékos, Harry Bell 1989-ben érkezett Körmendre. Később olyan ikonok érkeztek, mint Charles Edmonson, akit a helyiek "fekete kedvencnek" tartottak, vagy Denis Toroman és David Toya, akik a modern érában is meghatározóak voltak. A körmendi vezető elárulta, hogy „kosarasaink fizetése nagyjából egyforma, és kevesebb, mint az említett összeg fele”, utalva a focistákhoz képest alacsonyabb fizetésekre, ami rávilágított a klub anyagi kihívásaira.
A kisvárosi csapat persze folyton küzd a pénzért. Az önkormányzat erejéhez mérten támogatta a kosarasokat, akiket valójában évek óta a Marc cipőgyár tartott el. A Marc éppen akkor vonta ki a gyártást Magyarországról (áttette a még olcsóbb Kínába), de a bajnoki cím után még fenntartotta támogatását egy újabb évadra.
A "Körmendi Csoda" Magyarázata
Ha a "körmendi csodáról" faggatják a csapat vezetőit, ők általában három magyarázattal állnak elő. Az első misztikus: a Rába-part köré szerveződő kisváros versengő hajlamáról és bálványimádatáról szól. A második czeizeli: tény, hogy a ma Körmenden (vagy onnan eligazolt) és részben a magyar válogatottban játszó fiatal kosarasok - Németh, Fodor Gergő, Fodor Márton, Trummer Rudolf - apái szintén NB I-es kosarasok voltak Körmenden. A harmadik pofonegyszerű: Patonay talán a legjobb nevelőedző Magyarországon. Míg a megyeszékhelyek csapatai a helyi önkormányzat vagy egy nagy állami cég támogatásával évről évre összevásárolják játékosaikat, a Körmend mindig rákényszerült, hogy komolyan foglalkozzon a saját neveléssel.
A körmendiek a problémák ellenére azért végtelenül optimisták. Végül is mindenki tudja, mit válaszolt Patonay Imre arra a kérdésre, hogy miért nem megy máshová edzőnek: „Azért, mert nyáron csodálatos a Rába, a tél mindenhol rossz, a tavasz és az ősz meg eltelik kosárlabdával.”
A Körmendi Szív és a Jövő (2010-es évektől napjainkig)
A körmendi kosárlabda klub 2012-ben jeles évfordulóhoz érkezett, ekkor ünnepelték a csapat 50 éves fennállását. A programok a Rázsó szakközépiskola területén kezdődtek, ahol az első salakos pálya létrejött Körmenden, majd a várkastélyba, a színházterembe, a híres Palazzo del Gangóba vonultak, ahol a régi játékosok osztották meg élményeiket. A Sala Terrana Galériában az elmúlt ötven év történetét örökítették meg képekben és hangokban, majd a városi sportcsarnokban emléktáblát avattak. Az ünnepség fénypontja a volt körmendi légiósok és a volt körmendi játékosok összecsapása volt, ahol többek között Bebes István, Körmend polgármestere, és Trummer Rudolf is parkettre lépett.
Trummer Rudolf, akinek szinte a génjeibe íródott ez a sport, 2017-ben hagyta abba az élsportot. Korábban a MJUS-Fortress Körmend klubvezetése közölte vele, hogy nem kívánnak vele a jövőben együtt dolgozni. Trummer egy ideig még gondolkodott a folytatásról, azonban a civil életet választotta. Később azonban két, kosárlabdaberkekben országosan is jól ismert személy Trummer Rudolf és Tahin Péter elindította a női kosárlabda alapjait Körmenden. Kezdetben két korcsoporttal indultak, azóta azonban bővült a létszám, jelenleg három korcsoportban, hetven kislánnyal dolgoznak. Céljuk, hogy a 2022/23-as bajnokságban elinduljanak.
A harminc évvel ezelőtti bajnokcsapat tagjai közül sokan a mai napig a sportban maradtak, vagy a város életében töltenek be fontos szerepet. Zsebe Ferenc sporthivatalnok lett, Bebes István pedig Körmend polgármestere. Bebes István, polgármesterként is aktív tagja a sportközösségnek, elmondta: „Harminc év múltán sem lehet pontosan felidézni azt az egyhetes ünnepségsorozatot, amely a döntőt követte. Meg kellett jelennünk minden vendéglátóhelyen, együtt kellett lenni az emberekkel. Hét nappal a döntőt követően a Ganz MÁVAG csapatával Svédországba mentünk egy túrára, igazából ott sikerült magunkat kipihenni és ott tudatosult mindenkiben, hogy bajnokok lettünk. Ez a győzelem annyira mélyen beleívódott a lelkekbe, hogy azóta is minden egyes szezonban beszédtéma.”
A 2017-es szezonban tizenegy év után újra vasi döntőt rendeztek a férfi élvonalban, a Falco ellen. Ezt az eseményt Trummer Rudolf így kommentálta: „- Az akkori csapatnak ez egy eléggé fájó emlék. Arra emlékszem, hogy volt egy jó menetelésünk, és a bajnokság közepén Dragoljub Krivacsevics irányítása alatt nagyon sok edzéssel, munkával felálltunk. A végén Szolnokon egy sikeres, és szerencsés végjátékból jól jöttünk ki, majd jöhetett a döntő.”
Körmendi Bajnoki Címek és Kupagyőzelmek
| Év | Eredmény |
|---|---|
| 1987 | Magyar Bajnok |
| 1990 | Magyar Kupa Győztes |
| 1993 | Magyar Kupa Győztes |
| 1994 | Magyar Kupa Győztes |
| 1995 | Magyar Kupa Győztes |
| 1996 | Magyar Bajnok |
| 1997 | Magyar Kupa Győztes |
| 1998 | Magyar Kupa Győztes |
| 2003 | Magyar Bajnok |
| 2016 | Magyar Kupa Győztes |
tags: #rudolf #kosarlabda #kormend
