A Labdarúgás Rúgástechnikájának Fejlesztése: Alapok és Speciális Készségek
Amikor a legtöbb ember az elsődleges futballkészségekre gondol, a sebességet, a technikát és a mentális erőt hangsúlyozza ki. Természetesen ezek nagyon fontosak, de ezeknek szinte minden olyan játékos a birtokában van, aki ezt a sportot gyakran űzi. Amint egy labdarúgó profi státuszba kerül, ezek már alapvető "skillek" kell legyenek és ilyenkor az dönt egy-egy labdarúgó minőségéről, hogy ezen felül milyen speciális készségekkel rendelkezik - ami miatt jobb tud lenni társainál.
Ilyen speciális készségek például a robbanékonyság, a mozgáskoordináció, a dinamizmus és az állóképesség. Neymar da Silva Santos Jr. alias Neymar jó példa erre. Soha nem nyugszik bele abba, hogy ő már híres és trófeák tucatját megnyerte. Folyamatosan jobb és jobb akar lenni. „Minden meccsen a legjobbunkat kell megmutatnunk.” Ez egy olyan készség, amelynek tökéletesítése rengeteg órát és főként futásgyakorlatot igényel, ami segít fokozni az erőt és dinamizmust.
A Rúgástechnika Fejlesztésének Alapjai
A labdarúgás technikai elemei közül a labdás technikai elemek vannak túlsúlyban. A koordináció a labdarúgásban összehangolás, összerendezés, ami a labda és a játékos valamelyik testrészére (testrészeire) vonatkozik és nem két vagy több játékos összjátékát, összműködését értjük alatta. A mozgásmód vagyis technikai elem és a mozgásfeladat vagyis összjáték elem is két különböző fogalom. Technikai elem például a belsővel való rúgás, míg a mozgásfeladat (technika) például a mélységi passz. Amíg a mozgásfeladatnak (összműködésnek) van játékcélja, addig a mozgásmód, csak a rúgómozdulatra vonatkozik.
Az edzésjátékban, mérkőzésen a mélységi passzt melyik technikai elemmel (eszközzel) oldja meg a játékos teljesen mindegy, csak az a legfontosabb, hogy célt érjen el vele. A kérdés az, hogy szükséges-e elszigetelten (izoláltan) gyakoroltatni a technikai elemeket, vagy játékban feladatmegoldás közben várjuk a csodát, hogy a legfontosabb készségek fejlődni fognak?
Az Izolált és Játékalapú Képzés Vitája
Ha már két játékos gyakorol, már eleve nem lehet elszigetelt a gyakorlás, mivel egyik adja a másik pedig kapja, feladatot végeznek, tehát összműködés van a két játékos között. Az izolált képzést elvetők azzal érvelnek, hogy minden technikai elemet (olvasatukban ez egyenlő a technikával) játékban kell megtanulniuk a gyerekeknek. Az ellentábornak viszont az a válasza, hogy a technikai finomságokat nem lehet aktív ellenállás mellett elsajátítani. Az utóbbival értek egyet én is, ugyanis az edzésjátékok magasabb célkitűzése gátja lehet a technikai elem, technika helyes kivitelezésének.
A magasabb célok csak akkor érvényesülhetnek, ha az alaptechnika már készségszinten jól működik. Készségszintre pedig sok gyakorlással lehet eljutni. Nem mindegy, hogy játék közben mire összpontosít a játékos, és az sem mindegy, hogy milyen ismétlésszámmal dolgozik, ugyanis a készségek elsajátításának egyik legfontosabb feltétele, a magas ismétlésszám.
A másik érv az, hogy az izolált gyakorlás közben az agy nem kapja meg a kellő impulzusokat, következésképpen nincs fejlesztő hatása. Ezzel is vitatkoznom kell, ugyanis már említettem, hogy a legegyszerűbb mozgás is összetett, ezért rendkívül fontos a tiszta technika begyakorlása a finom mozdulatok beidegzése, automatizálása, amire egyetlen edzésjáték sem alkalmas, viszont nagy koncentrációt igényel folyamatos agyi tevékenység mellett. Az edzésjáték viszont az alkalmazás színtere, visszajelzés a készségek gazdaságos és eredményes végrehajtásáról.
Igen egyszerű érvvel szeretném állításomat alátámasztani. Munkám során volt szerencsém profi röplabda edzést és kosárlabda edzést megtekinteni. Az egyéni képzést vajon hogyan oldják meg az izolált képzést elvetők? Az edzésjáték célja labdabirtoklás aktív ellenállással szemben, ami lehet létszámhátrány és létszámazonosság. A technikai kivitelezés célját felülírja az, hogy a játékos arra összpontosít, hogy második érintésre tovább tudja adni a labdát. Ha az első labdaérintés rossz, nincs második érintés sem, mivel nem a játékhelyzetnek megfelelő lehetőséget fogja alkalmazni, hanem az edzői instrukciónak igyekszik megfelelni. Ha a technika rossz ez problémát fog okozni neki, ezért a játékot sok hiba, sok megszakítás fogja jellemezni, fejlesztő hatása szinte egyenlő lesz a nullával.
Az edzésjáték az alkalmazás színtere, a technika pedig eszköze az összjátéknak az összműködésnek, az összműködés viszont a játékhelyzet megoldás alapvető feltétele, ami a játékfeladat megoldásában realizálódik. A mozgásmód (technikai elem) és mozgásfeladat (technika) fejlesztése aktív ellenállással nem hozhat olyan eredményt, mint ahogy az izolált fejlesztést elvetők gondolnák, ha nincs oktatási folyamatba beépítve.
A Labdarúgás Rúgásfajtái és Technikái
A rúgások célja, hogy a labdát meghatározott célt vagy célterületet eltalálja. A rúgások során az egyes fázisok egymásra épülve, meghatározott sorrendben követik egymást: az előkészítés, a rálendítés, a labdaérintés és a véghelyzet. Más felosztás szerint a labdához való hozzáállás, a láblendítés, a rúgás és az utána kísérés. Kisebb különbségek vannak, de lényegében ugyanazon mozdulatokat tartalmazzák. A legáltalánosabban elfogadott fázisok: a játékos hozzáállása a labdához, a rúgóláb hátralendítése, a rúgó láb rálendítése a labdára, a labda érintése és az átkísérés. A legjobban elterjedt felosztás aszerint történik, hogy a rúgás pillanatában a láb mely részével érintjük a labdát.
Futóakadémia - 3. rész. Futótechnika
Belsővel történő rúgás
A rúgások közül ezt a rúgásfajtát alkalmazzák a mérkőzéseken leggyakrabban a játékosok. Pontosan lehet vele rúgni és a többi rúgásfajtához viszonyítva könnyen is végre lehet hajtani. Érintési felülete a belső boka, a sarokcsont és a lábujjtő által határolt háromszög. Kétféle módon, helyből és nekifutásból lehet végrehajtani. A rúgások oktatását a belsővel történő rúgásokkal kezdjük, melyek a labda pontos célba juttatását segítik elő.
A nekifutás iránya az oktatás kezdeti szakaszában megegyezik a rúgás irányával. A támaszláb 10-15 cm-re oldalt, a labda középsíkjánál helyezkedik el, úgy, hogy az a rúgás irányára merőleges legyen. Az érintés pillanatában a rúgó láb lábfejének párhuzamosnak kell lennie a talajjal. Az átkísérés után a rúgó láb derékszögben kifordított lábfeje a támaszláb elé kerül.
Gyakorlatok:
- Párokban belsővel történő passzolás egymással szemben.
- Szemből kétkezes alsó átadással dobott labda belsővel történő visszarúgása.
- Lábtenisz közben a belsővel történő rúgás gyakorlása.
Belső csüddel történő rúgás
Az belső csüddel történő rúgásnál a játékosok a lábfejük belső részével, a lábközép csontoknak a belső felületével érintik meg a labdát. Az érintési felület a nagyujj tövétől a belső bokáig, illetve a belső bokahajlatig terjed. Különbség a belső rúgás érintőfelületétől, hogy a belső csüdrúgásnál a labda nem érintkezik a sarokcsonttal.
A nekifutás iránya a mozgásirányára vonatkozik. Jobb lábbal végrehajtott belső csüdrúgásnál bal oldalról, bal lábbal végrehajtott belső csüdrúgásnál jobb oldalról kell nekifutni. A hozzáállásnál a támaszláb távolabb helyezkedik el, mint a belső rúgásnál. A rúgó láb csípőből történő kifordítása (kb. 45°) után hátralendül, majd az előrelendítésnél a lábszár térdből rácsapódik a labdára. A rúgás pillanatában a térd és boka ízületet meg kell feszíteni. Az átkísérés után a rúgó láb keresztbe a test elé lendül.
Teljes csüddel történő rúgás
A teljes csüddel történő rúgáskor a tanulók a lábfej elülső részével rúgják meg a labdát. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy az érintési felület a cipőfűző alatti terület. A támaszláb 10-15 cm-re oldalt helyezkedik el a labda mellett, hosszanti tengelye pedig párhuzamos vele. A rúgó láb hátralendítésének síkja párhuzamos a rúgás irányával. A rúgás pillanatában a labda középpontjára irányul. A rúgó láb térdének labdához viszonyított helyzete nagymértékben befolyásolja a megrúgott labda ívét.
Gyakorlatok:
- Labdaemelgetés (dekázás) teljes csüddel mindkét lábbal.
- Társ által kétkezes alsó átadással szemből dobott labda visszarúgása.
- A teljes csüddel történő rúgás gyakorlása rúgópalánk használatával.
Külső csüddel történő rúgás
A külső csüd érintési felülete a kisujjtőtől a külső bokáig tart. A nekifutást történhet szemből és oldalról bekanyarodva. A támaszláb lábfejének hosszanti tengelye nem egyezik meg a rúgás irányával, azzal enyhe szöget zár be. A csípőből indított rálendítés után a találati pontig a bokaízület folyamatosan megfeszül. Az érintés pillanatában a lábfejet befelé kell fordítani és lefeszíteni. A lefeszített lábfej hosszanti tengelye nem a rúgás irányába néz.
Speciális rúgások: A „csőrös” lövés (spicc)
A labdarúgás történetében számtalan gyönyörű gólt láthattunk már. Általában a távolság vagy a kivitelezés miatt kapjuk fel a fejünket egy-egy ilyen találatnál, hiszen a sarokkal vagy ollózó mozdulattal lőtt gól mindig szenzációnak számít. Azonban akadt egy sokkal nehezebben kivitelezhető technika, a csőrrel lőtt labdák. A foci egyik legkülönlegesebb rúgási technikájával olyan legendás labdarúgók tudták csak elkápráztatni a szurkolókat, mint Ronaldinho, Ronaldo, Romário, vagy épp Diego Maradona. Alighanem gyerekkorábban mindenkinek volt legalább egy olyan ismerőse, aki focizás közben mindig csak a cipője orrával rúgott egy izmosat a labdába, lesz, ami lesz alapon. Pedig ez a rúgásfajta legalább olyan látványos tud lenni, mint hatékony, ha megfelelően hajtják végre.
Ennek a rúgástípusnak az az egyik előnye, hogy hátralépés nélkül lehet nagy erőt kifejteni. A másik előnye pedig a váratlan meghúzása lehet, mivel a cipő orrával meglehetősen nehéz pontosan célozni, ezért erre senki sem számít, általában kényszer miatt hajtják végre. A csőrrel való rúgást leginkább a futsalban lehet megfigyelni, ahol a szűk pálya és a gyors játék erre lehetőséget biztosít.
Híres „csőrös” gólok a futballtörténelemből
- Oscar (2014-es VB): A 2014-es vb nyitómérkőzésén könnyedén győzték le Horvátországot, Marcelo öngólja után Neymar kétszer volt eredményes, a 91. percben pedig Oscar pazar mozdulattal állította be a 3-1-es végeredményt. A Chelsea korábbi játékosa a félpályánál csapott le egy elkallódó labdára, majd két védő között ütemtelenül, spiccel lőtt a kapuba. A brazil középpályás egyébként korábban maga is futsalozott, a gólja pedig tökéletes példa arra, hogy egy ilyen lövésre általában nem számít az ellenfél.
- Ronaldo (2002-es VB): A brazilok nyerték a 2002-es vb-t, miután Ronaldo két gólt lőtt a német válogatottnak. Ahhoz, hogy bejussanak a fináléba, előbb Törökországot kellett legyőzniük. Az elődöntőben a törökök kapusa, Rüstü Recber brillírozott, de Ronaldónak elég volt egy villanás, amivel szállította az 1-0-s győzelmet. A kétszeres aranylabdás klasszis három védő között tört be a tizenhatoson belülre, majd a cipője orrhegyével a hosszú alsóba pöckölte a labdát.
- Romário (Barcelona vs. Real Madrid, 1994): Romário utánozhatatlan stílusban volt képes úgy megtolni a labdát a védők között, hogy utána már képtelenség volt utolérni. A legemlékezetesebb "pöckölős" gólját a Barcelona színeiben szerezte a Real Madrid ellen. 1994. január 8-án az El Clásicók történelmének egyik feledhetetlen összecsapását vívta egymással a két nagy rivális, amelyet végül Romário három góljának is köszönhetően a katalánok nyertek meg 5-0-ra. A találkozón Romário szerzett vezetést a Johan Cruyyf által irányított Barcelonának, miután egy könnyed trükkel előbb bolondot csinált a Real Madrid tapasztalt hátvédjéből, Rafael Alkortából, majd a rá jellemző módon elpöckölte a labdát Francisco Buyo mellett. A gól elsősorban azért is gyönyörű, mert Romário láthatóan mindenféle erőlködés nélkül verte meg a spanyol liga akkori legkeményebb védőjét, miközben tulajdonképpen egyetlen bonyolult cselt sem mutatott be, mégis ez a mozdulat annyira tökéletes, gyors és jól időzített volt, hogy Alkorta még csak reagálni sem tudott rá.
- Diego Maradona (1986-os VB): Diego Maradona két legemlékezetesebb gólját Anglia ellen szerezte az 1986-os világbajnokság negyeddöntőjében. Négy perccel az ikonikus kezezős gólja után az isteni Diego a kezdőkörből indulva végigfutott a pályán, kicselezte a teljes angol csapatot, végül pedig a cipője orrhegyével juttatta a labdát a kapuba. Ezt a gólt egyébként a futballtörténelem legszebb találatának is megválasztották.
- Miroslav Klose (2010-es VB): A Nationalelf már a 20. percben megszerezte a vezetést Miroslav Klose góljával. Manuel Neuer hatalmas kirúgásával indult az akció, majd a lengyel származású német csatár, egy védőn átverekedve magát, estében még bele tudott úgy érni spiccel a labdába, hogy az védhetetlenül a kapuban kötött ki. Klosénak nem sok ideje maradt mérlegelni, és klasszis megoldást választott.
- Ronaldinho (2005-ös BL-mérkőzés): A Barcelona egykori aranylabdás klasszisa 2005-ben a Chelsea elleni Bajnokok Ligája-mérkőzésen lőtt olyan gólt, amelyet azóta is, ha megnéz valaki, annyira ledöbben, mint azon az estén a londoniak kapusa, Peter Cech. Ronaldinho megtalálta a rést három védő között, majd álló helyzetből belestukkolt a labdába, ami védhetetlenül a kapu bal oldalában kötött ki.
Kijelenthető tehát, hogy a dél-amerikai labdarúgók a csőrgólok mesterei. Azonban az európai futballistáknak sincs okuk szégyenkezni, hiszen szép számmal találni köztük olyat, aki rúgott már gólt cipője orrhegyével.
„Egyszerűen nem lehet rá időben reagálni, csak jön a labda, majd egy szempillantás alatt a kapuban landol" - foglalta össze tökéletesen a különleges rúgási technika előnyét az angol televíziós sportközvetítő, Clive Tyldesley.
Labdaátvétel a Rúgás Előkészítéséhez
A labdaátvétel során a labdát úgy próbáljuk átvenni, hogy az átvétel után minél gyorsabban a megfelelő irányba tudjuk továbbítani. Lényege, hogy azzal a testrészünkkel, amellyel átvesszük a labdát a labda érkezésének az útjába állítjuk, majd egy fékező mozdulattal hátraengedjük. A labda sebességét úgy kell szabályozni, hogy a labda ne pattanjon messzire tőlünk. A labdaátvételeket mindkét lábbal kell gyakoroltatni.
Belsővel történő labdaátvétel
A belsővel történő labdaátvételnek három változatát ismerjük: a guruló, a laposan vagy félmagasan érkező és a felpattanó labda átvételét. Guruló labdáknál az átvétel során használt láb csípőből 90°-ra kifordul és enyhén hajlított térddel előrenyúlik a támaszláb elé a labda érkezési irányába. Ezután következik az átvételt végző láb hátraengedése, majd fokozatos lassítás utáni megállítása.
Csüddel történő labdaátvétel (Léglevétel)
Ennél az átvételnél a labdát leggyakrabban a levegőben vesszük át, ezért léglevételnek is nevezzük. Az átvételt végző láb csípőből megemelkedik és a levegőben a labda érkezési irányába mutat. A labda mozgásának lassítását a labda érintése után a lábfejének utánaengedésével érhetjük el. A fékezés mozdulata először gyors, aztán fokozatosan lassul. A helyesen végrehajtott léglevételnél a lazán tartott és utánaengedett állapotban tartott bokaízülete a labda súlypontjának függőleges vetülete alatt van. Így a labda megáll a játékos előtt a talajon.
Külsővel történő labdaátvétel
Ezt az átvételi formát leggyakrabban valamilyen kényszerhelyzet miatt alkalmazzák a játékosok, például guruló labdák esetén. Az érintkezési felület megegyezik a külső csüdrúgáséval. A rúgó láb előre lendül, a lábfej befelé fordul és a talajról felpattanó labda fölé kerül, majd visszakerül az eredeti helyzetébe. A lábfej enyhén megfeszül, amelynek hatására a labda mozgásereje csökken. Helyesen kivitelezett mozgásnál a labda megáll a talajon.
Talppal történő labdaátvétel (Toppolás)
A talppal történő átvételt a szemből guruló és meredek ívben érkező labdák átvételekor alkalmazzák a játékosok. A térdben hajlított támaszláb hossztengelye az érkező labda irányába néz. A labdát átvevő lábfejének talpa a labda ívétől függően eltérő szöget zár be a talajjal. Függőlegesen érkező labdáknál a talp helyzete párhuzamos a talajjal. A testsúly a támaszlábon van, a tekintet a labdán. Fontos, hogy a labda a játékos elé kerüljön.
Robbanékonyság és Mozgékonyság Fejlesztése
A robbanékonyság fejlesztése javítja a koordinációt, a sebességet és a reakciókészséget. Az alábbiakban megmutatjuk a hét legjobb robbanékonyság-fejlesztő edzésgyakorlatot, amelyek egy egészen más szintre emelhetik játéktudásodat és játékmódodat. Mint minden más gyakorlatnál, természetesen ezek előtt is elengedhetetlen a megfelelő bemelegítés, hogy megelőzd a kisebb-nagyobb sérüléseket. Ezeket a gyakorlatokat hetente kétszer kell végezni a rendszeres futballedzések részeként. Amint azt majd látni fogod, a gyakorlatok alapja a sprint, úgyhogy nyugodtan kezdj is barátkozni a futás gondolatával. Általános szabály, hogy amikor sprintelsz, hajtsd le a fejed: ez segít a sebességben, a koordinációban és az erőben.
Robbanékonyság-fejlesztő sprintgyakorlatok
- Sprint gyors irányváltásokkal: Ennek a gyakorlatnak az a célja, hogy modellezzen egy gyakori eseményt a pályán: amikor a védő olvasva a játékot rájön, hogy irányt kell váltania, miközben ellenfelét feltartóztatja, és megtámadja a labdát. Ehhez a gyakorlathoz 3-5 bójára van szükség, amelyek egy vonalban sorakoztatunk 5-6 méterre egymástól.
- Doboz sprint: Ennek a gyakorlatnak az a célja, hogy imitálja egy gyors labdaszerzést, miközben az ellenfél játékosai ki akarnak passzolni. A gyakorlathoz négy bójára lesz szükség, amelyek egy doboz formájában vannak elrendezve. A gyakorlatnál azt javasoljuk, hogy teremtsd meg a valódi játékhelyzetet, ami azt jelenti, hogy a lehető leggyorsabban futsz, miközben megtartod a testkontrollt.
- Koordinációs létrás gyakorlatok:
- Két láb minden létrában: Menj át a létrán, mintha futnál, de ezúttal az első lábnak, amivel belépsz, találkoznia kell a hátsóval. Például elindulsz jobb lábbal, és mielőtt kivennéd a létrából, a ballal is belépsz oda.
- Két láb minden létrában (oldalirányban): Ez a mozdulatsor ugyanaz, mint fent, azzal a különbséggel, hogy oldalirányban hajtjuk végre.
- Ugróiskola: Indíts mindkét lábaddal a létrán kívülről, majd páros lábbal ugorj be a létrába. Told ki a határokat azzal, hogy növeled a távolságot a létrák vagy bóják között.
- Ugróiskola 2: Ugorj be a létrába az egyik lábaddal úgy, hogy a másik a levegőben van, majd ugorj a másikkal is, miközben emeled az előzőt. Segíthet, ha szóbeli emlékeztetőket adsz magadnak a gyakorlat végrehajtása közben: „be-ki-fel”.
- Elkapós sprintjáték: Ez a gyakorlat képezi le leginkább a pályán való védekezést. Javasoljuk, hogy ezt használd bemelegítésként minden edzés alkalmával, hogy fenntartsd a robbanékonyságod!
- Kocogásból sprintbe: Ez a gyakorlat a kocogásból a sprintben való gyorsításra összpontosít. Szimulálja azokat a mozdulatokat, amelyek ahhoz szükségesek, hogy hatékonyan eljussunk az általános területvédéstől a lyukak bezárásához, és átmenetet képezzen a gyors kontrák felépítéséhez.
- Sprint megállás nélkül: Ehhez a gyakorlathoz három bója szükséges. Segít megerősíteni a lábizmokat és az állóképességet, javítva a játékos általános mozgékonyságát.
- Lábmozgás sebességfejlesztés: Ennek a gyakorlatnak az a célja, hogy a lábmozgás sebességét fejlessze; jellemzően játék közben ez a mozgás sokkal lassúbb, mivel ott labda is van. Próbáld meg ezt hetente legalább kétszer végrehajtani!
Gyakorlatszervezési példa
A labdabirtoklás folyamatosságának fenntartása érdekében a labdabirtokló négyzet közelében legyen sok tartalék labdánka. Ha a védekező csapat megszerzi a labdát, akkor átveszi annak a csapatnak a helyét, amelyiktől megszerezte, és folytatja a labdabirtoklást a másik párossal (pl. ha a sárgák a fehérektől veszik el a labdát, akkor a labdabirtoklást a sárgák és pirosak folytatják a fehérek ellen).
Részletes felépítés
Szervezés: A két kaput helyezzük egymás mellé ugyanarra az oldalra, egymástól kb. 10 méter távolságra, mindkettőt a pálya közepe felé fordítva. A kapuk elé kb. 25 méter távolságban helyezzünk el 1-1 koordinációs létrát; az oldalsó sávokban pedig, átlósan elrendezve, alakítsunk ki 2 szlalompályát 5-5 jelzőrúdból, amelyek egymástól kb. 1 méter távolságra lesznek. Néhány méterrel a szlalompálya utolsó jelzőrúdja elé (az átlós vonalat követve), rakjunk le megfelelő számú labdát (legalább 5-6-ot). A 2 koordinációs létra mögött középre, azoktól 5 méter távolságban, alakítsunk ki egy 15x15 méteres négyzetet a 4 tányérbója segítségével. A mezekkel osszuk a játékosokat 3 négyfős csapatra. A négyzetben 2 sárga, 2 piros és 2 fehér játékos helyezkedik el, míg a csapatok fennmaradó 2-2 játékosa a 2 szlalompálya előtt sorakozik fel, így mindkét szlalompálya előtt 3, eltérő színű játékos lesz. A 2 kapus a 2 kaput védi (lehetőleg használjunk szabványméretű kapukat).
