A Sabaria Cipőgyár Futballtörténete és a Név Eredete Szombathelyen

A Szombathelyi Futball Gyökerei és a Sabaria Megszületése

Mielőtt belevetnénk magunkat a szombathelyi futball őstörténetébe, vizsgáljuk meg, mit jelentett 1926-ban a profizmus a magyar labdarúgásban. Száz évvel ezelőtt, 1926-ban vezették be a magyar labdarúgásban a profizmust, amely mérföldkövet jelentett a hazai klubfutball fejlődésében. Ám az átalakulás nem ment zökkenőmentesen, az elkövetkezendő években csapatok tűntek fel és süllyedtek le. Onnantól az egyesületek egy része részvénytársasági formában működött, a futballisták profi szerződést köthettek klubjukkal, megnőtt a szponzori lehetőségek mértéke is, valamint először országos profi ligát szerveztek. A módosítások hatására számos magyar válogatott játékos tért haza külföldről, például Schlosser Imre is, aki 37 évesen (újra) az FTC labdarúgója lett.

A vasi megyeszékhelyen már a XIX. század végén rendeztek bemutató futballmérkőzéseket. A profi I. osztály mezőnyét tíz csapat alkotta, a nyolc legjobb fővárosi (és környéki, hiszen például akkor Újpest és Kispest sem volt Budapest része) mellé a két legerősebb vidéki együttes csatlakozott Szombathelyről és Szegedről. A Szombathelyi Sportegylet 1910-ben indította el labdarúgó-szakosztályát.

A Szombathelyi SE néhány tagja - főként gyárosokból, iparosokból, kereskedőkből álló köre - 1911-ben belső ellentétekre hivatkozva külön csapatot szervezett Acél néven. Egy évvel később immár Szombathelyi Iparosok és Kereskedők Magyar Testgyakorló Köre néven kiváltak a Sportegyletből, majd 1913-ban felvették a Szombathelyi Athletikai Klub nevet és a sárga-kék színeket. Két évvel később ebből vált ki a Szombathelyi Iparosok és Kereskedők Magyar Testgyakorló Köre, a későbbi SzAK. A háborút követő időszakban hamar az egyik legerősebb vidéki csapattá fejlődött, egymás után hétszer (!) nyerte meg a kerületi bajnokságot, kétszer az országos bajnoki döntőbe is eljutott, ám ott 1923-ban és 1924-ben is alulmaradt. A húszas évekre a SzAK a vidék egyik legerősebb gárdájává vált, sorozatban hétszer nyerte meg a Nyugati alosztályt.

1926 nyarán a SzAK keretére alapozva, Sabaria néven a szombathelyiek is jelentkeztek a profi ligába. Jórészt belőlük szerveződött a Sabaria, mely a város első profi élvonalbeli csapatává vált. Még légiósokat is alkalmaztak! „A csapat már úgyszólván készen áll a startra, a játékosok legnagyobb része már leszerződött. Fővárosiakra vagy más vidékiekre egy-kettő kivételével nem számítanak, bíznak a bennszülöttekben. A régi SzAK-ból Weinhardt, Prém, Nagy, Vámos, Holzbauer és Németh lesz a Sabáriában, de az SzSE is ad játékost, még pedig a három legjobbját: Sladovicsot, Basst és Horváthot” - írta lapunk a sárga-kékekkel kapcsolatban 1926 augusztusában.

A Profi Sabaria Virágkora és Bukása (1926-1932)

Elkapta a rajtot az együttes, 1926. szeptember 5-én a kispestiek ellen 4:1-es szombathelyi siker született, egy héttel később hazai környezetben az Újpestet múlta felül a Sabaria. „Szombathely egész társadalma eljött megnézni a Sabaria nagy csatáját. A Sabaria meghálálta a nagy érdeklődést s legyőzte Újpest félelmetes hírű csapatát, nagy küzdelemben, de biztosan és megérdemelten” - számolt be lapunk hasábjain a találkozóról a legendás Pluhár István.

Az elsőosztályban is megállták a helyüket, kétszer egymás után negyedikek lettek, csak egy pont vagy jobb gólkülönbség hiányzott a dobogóhoz. Első profi idényében csupán rosszabb gólkülönbsége miatt maradt le a dobogóról a Sabaria, amely az utolsó fordulóban a Hungária együttesét múlta felül 2:1-re. Rövidesen visszavágtak a fővárosiak, a Közép-európai Kupa selejtezőjében 3:2-re győztek, így ők indulhattak a nemzetközi sorozatban. A Sabaria a következő idényben is nagyszerűen szerepelt, mindössze négy vereséget szenvedett és ezúttal is negyedik lett. A Ferencvárost például 28 ezer néző előtt múlta felül 3:1-re az Üllői úton, erről a meccsről még a filmhíradó is beszámolt, Weinhardt Ferenc védéseit a mai napig megnézhetjük, míg lapunk két és fél oldalon (!) taglalta a találkozót. A Hungária elleni 5:1-es siker után csak úgy röpködtek a játékosokat dicsérő jelzők, a fővárosi publikum a vállán vitte le a vasi futballistákat… „Hihetetlen lelkesedéssel játszott mindegyik szombathelyi játékos: gyorsak voltak, sokkal gyorsabbak a kék-fehéreknél, mindenütt ők voltak, úgyhogy sokszor úgy tűnt fel, mintha sokkal több Sabaria-játékos volna a pályán, mint kék-fehér” - méltatta lapunk a Sabariát.

A Sabaria mindeközben folyamatosan anyagi problémákkal küszködött, mivel a korban a klubok számára nem adott egységesen támogatást a Labdarúgó Szövetség. A sárga-kékek nem rendelkeztek saját pályával (1929-ben felmerült, hogy a Haladással együtt építenek egy nagy stadiont, nekünk akkor már elkészült a Rohonci úti létesítmény, melyen többször szerepeltek, majd a Városligetbe költöztek), ezért infrastrukturális hiányosságok miatt rendre megbírságolták őket. Sokszor megesett, hogy a mérkőzések előtt a játékosok és edzők a nézőktől kértek némi adományt a tartozások csökkentésére. A sikeresen szereplő csapat fenntartása azonban sok pénzbe került, a játékosok fizetése mellett az utazásra, játékvezetők fogadására is költeni kellett többek között. Ráadásul a Sabariának még saját pályája sem volt, eleinte a SzAK stadionjában, majd a Városligetben fogadta ellenfeleit, hacsak el nem adta a pályaválasztói jogot. Bevételi oldalon a jegyek mellett a hirdetések szerepeltek, valamint az úgynevezett portyázás vagy „vajaskenyér-túrák”, amelyek során külföldi ellenfelekkel mérkőztek meg a csapatok.

A krízisre gyógyírként hatottak a komoly pluszpénzzel kecsegtető európai és amerikai turnék. Az akkori élvonalbeli csapatok többsége (szintén tizenketten alkották a mezőnyt) a szünetekben külföldre utazott, ahol hírverő mérkőzéseket vívott. Így tett a Sabaria is, mely több korabeli sztárcsapatnak (Bilbao, Slavia Prága) tört borsot az orra alá, ráadásul első magyar csapatként eljutott Amerikába.

1928 decemberében, a gyengén sikerült őszi szezont követően váratlant húzott a Sabaria: magyar klubként először a tengerentúlra utazott, méghozzá azzal a reménnyel, hogy némi bevétel mellett sikerül egymásra hangolnia a keretét. Az 1929-es téli amerikai túrának nagy reményekkel vágott neki a szombathelyi gárda, a pénzszerzés mellett két kint ragadt magyart is haza akartak csábítani, illetve abban bíztak, hogy a kiesés elől harcoló csapatot összehozza ez a néhány hét. „A Sabaria különben mindenre felkészülve utazik el. Visznek magukkal több labdát, hátha ott más fajta, a Sabaria játékosainak szokatlan labdával játszanak. Zászlót egész bőröndre valót csomagoltak be. Köztük van a nagy angyalos címerrel díszített nemzeti zászlónk, amit a szállodára tűznek ki és esetleg a hajó árbocára húznak fel. Zászlót visznek minden egyesület és minden szövetség részére, zászlót tűznek ki az autójukra, a vasúti kocsikra, mégpedig nemzeti színűt és Sabaria-lobogót is” - számolt be lapunk az előkészületekről. Még üres szerződéseket is vitt magával a csapat, hátha hazacsábít néhány magyar légióst.

Nos, a Kubát, Mexikót és az Egyesült Államokat is érintő túra végül négy hónaposra nyúlt, többek között influenzajárvány és felkelés is nehezítette az együttes dolgát. A kirándulás végzetesnek bizonyult, az álmok szertefoszlottak. Útközben két játékos lelépett, Mexikóban felkelés tört ki, ezért más útvonalon kellett menni, ami fontos meccsek lemondásával járt. Mindeközben a gazdasági válság elérte Magyarországot is, a klub kasszája teljesen kiürült. A játékosok ugyan az életre szóló élmény mellett háromezer pengőt kaptak, de a klub bevételei elmaradtak a remélttől. Ráadásul a bajnokságban sem javultak az eredményei, a Sabaria kiesett.

Egy idényt követően visszajutott, ám már nem tudta megismételni korábbi nagyszerű teljesítményét. A begyűrűző nagy gazdasági világválság hatása is közrejátszott abban, hogy a Sabaria 1932 tavaszán az utolsó hét mérkőzését már le sem játszhatta, súlyos anyagi problémái miatt áprilisban kizárták, mivel az ellenfeleinek járó nyolcszáz pengőt sem volt képes kifizetni. „A Sabaria nem vehet részt tovább a bajnokságban, eredményeit semmisnek tekintik, a csapatot utolsónak helyezték, öt játékosát a szövetség »lefoglalta«” - írta címlapján a Nemzeti Sport 1932. április 27-én. Saját maga hatodik születésnapját sem élhette meg az egyesület, amely lényegében a magyar profi futball első hullócsillaga lett. Rövid időre felragyogott, majd gyorsan el is tűnt…

Emblematikus alakok:

• Holzbauer József: 1916-ban a Szombathelyi SE edzésén nem akadt elég játékos, így a nézőtérről ugrott be balszélsőnek egy 15 éves legény. Holzbauer József néhány nappal később már az SzSE csatársorának bal oldalán szerepelt a budapesti „33” ellen. 1919-ben a Szombathelyi AK második csapatához került, egy sérülés miatt kapott először lehetőséget a felnőttek között. A bécsi Cricketer ellen jól sikerült a bemutatkozása, rövidesen a SzAK alapemberévé vált a civilben villanyszerelőként dolgozó futballista. A „Bozsó” becenevű támadó 1925-ben a felnőttválogatottban is bemutatkozott; „Holzbauer nemcsak megállta a helyét, hanem - még ellenségeinek megállapítása szerint is - a magyar csapat legjobb, leghasznosabb tagja volt” - írta róla a Pesti Napló. Holzbauer a meggypiros mezt összesen hat alkalommal húzhatta magára. 1926-ban a SzAK-ra épülő Sabaria játékosa lett, amelyet megszűnéséig, 1932-ig szolgált. 1965-ben hunyt el.
• Weinhardt Ferenc: A Sabaria válogatott kapusa, akinek védéseiről még filmhíradó is beszámolt.

A Sabaria Után: A Szombathelyi FC

Szombathelyi FC néven új egyesület szerveződött a romokon, ám a városban onnantól a vasutasok Haladása tört meghatározó szerepre. A MÁV mindvégig amatőr státusú csapata 1936 nyarán országos bajnokként vívta ki szereplési jogát a nemzeti bajnokságban. A játékosok egy részéből Szombathelyi FC néven új csapat szerveződött, mely jogelődjének tekintette a Sabariát, de sikereket tekintve sohasem tudta azt megközelíteni. Tíz évvel később mégis majdnem az élvonalba jutottak, 41/42-ben csak rosszabb gólkülönbség miatt zártak a Haladás mögött. Más szombathelyi egyesület azóta sem jutott el a legmagasabb osztályig, habár 1942-ben a többek között Lóránt Gyulát is foglalkoztató SzFC csak rosszabb gólkülönbséggel maradt le.

A Sabaria Cipőgyár Felemelkedése és Hanyatlása

Szombathely „bőrös” hagyományokkal már nagyon régóta rendelkezett - csaknem kétszáz év óta. Már 1845-ben a Gyöngyös patak mentén, valahol a mai Borostyánkő Áruház parkolója környékén bizonyos Stirling József bőrgyárat alapított. Aztán újabb és újabb bőrgyárak létesültek a városban.

A Szombathelyi Bőrgyár Rt-n belül alakult ki egy cipőgyártó részleg, 1937 tavaszán. Tizenöt munkás dolgozott benne: ők voltak a későbbi Sabaria alapítói. Sok éven át kézzel, rámán dolgoztak, de az ötvenes években már Vas vármegye legjelentősebb üzemeként tartották számon ezt a gyárat. A szombathelyi Szabadságharcos utcában, valamint vidéki fióktelepeken (például Körmenden, Vasváron, Őriszentpéteren és Beleden is) működtek. A külföldre vitt magyar cipők közül ekkor már minden harmadik Szombathelyen készült! A hatvanas évek végére a termelés már elérte az egymilliót - ebből az időszakból már vannak Fortepan emlékek. Sabaria Cipőgyár: amikor Szombathely volt a cipő fővárosa.

A csúcsidőszakban, az 1970-es évek második felében a gyár összesen több mint 4000 dolgozót foglalkoztatott és több mint évi 6 millió pár cipőt gyártott! Akkoriban tértek át a varrott cipők helyett a ragasztásos technikára: a kiforratlanság miatt válságos időszak jött a gyárra. De aztán a talpra állás után négyszer minősítették az ország legjobb cipőgyárának. A nyolcvanas évek elején fénykorát élte a Sabaria Cipőgyár.

Aztán anyagellátási nehézségek jöttek, a gyártás emiatt lelassult, akadozott - és nem tudták kiszolgálni a megrendelői igényeket. Egy komoly 1987-es tűzeset is tovább nehezítette a helyzetüket. A vállalat 1987-es közel 270 millió forintos nyeresége 1988 végére 15 millió forintra csökkent. Így érkezett el a cég a rendszerváltáshoz, amikor átállt az ország a dollár-elszámolásra, az addigi stabil szovjet és más KGST-országok megrendelései pedig elillantak. Svájci tőkével ugyan megalapították a Marc Cipőgyárat, de aztán a kilencvenes évek közepére a vállalat végérvényesen ellehetetlenült. Végső sorsa 2006-ban pecsételődött meg, amikor a termelést Kínába helyezték át.

A Sabaria Cipőgyár Labdarúgócsapatának Története (1941-1993)

Létezett egy másik Sabaria is! 1941-ben Bőrgyári Üzemi Sportegyesület néven alakult meg a Szombathelyi Cipőgyár csapata. Ez, az eredeti nevén a Szombathelyi Cipőgyár, első jelentősebb eredményét az 1957/1958-as szezonban érte el, amikor megnyerte a megyei I. osztályú bajnokságot. Következett még egy megyei I-es szezon, majd a folytatásban hol az NB II-es, hol az NB III-as bajnokságban szerepelt. 1967-ben a harmadosztályba jutott. Két év múlva immár Sabaria Cipőgyár néven játszottak. A Sabaria nevével a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján találkozhattunk legközelebb, ám ennek a piros, fehér és kék színeket használó csapatnak lényegében semmi köze sem volt az ötven évvel korábbi Sabariához. Azaz valamennyi mégis, a Szombathelyi SE Dózsa (az SzSE-ből vált ki a későbbi SzAK még az első világháború előtt) és a Savaria Cipőgyár SE egyesülésével jött létre 1975-ben a Sabaria SE, amely részben a Városligeti Sporttelepen fogadta ellenfeleit 1993-as megszűnéséig.

A Sabaria Cipőgyár SE fontosabb mérföldkövei

1978-ban átszervezték az alsóbb osztályokat, és bár a Sabaria csak a 14. helyet szerezte meg, egy szerencsésen vett osztályozó után a másodosztályba kvalifikálta magát. 1979-ben hosszú idő után - 1942. április 19: Haladás - Szombathelyi FC 4:3 - másodosztályú városi rangadót rendeztek Szombathelyen. A Haladás a Safrankó utcában 6000 néző előtt 4:1-re nyert, a Rohonci úton 2:2-re végeztek a felek. A következő szezonban is megmérkőzött a két gárda, szintén győzelem-döntetlen mérleggel. Egy évvel később a Sabaria kiesett, és csak a rendszerváltás idején került ismét vissza, akkor is egy-egy győzelmet és döntetlent értünk el ellenük (1990/91 és 1992/93). A Sabaria SE legnagyobb sikerei közé tartozik az 1980-as MNK-menetelés, ahol az elődöntőben a Vasas jelentette a végállomást. A találkozóra 12 000 szurkoló zsúfolódott össze a Safrankó utcai pályán.

Az utolsó évek is szép sikerekről szóltak. Az 1989/1990-es bajnokságban aranyérmes lett az NB III. Bakony-csoportban a gárda. A következő három esztendőben pedig stabil NB II-es középcsapattá lépett elő - sorrendben - egy 10., egy 5. és egy 8. hellyel. Az 1993/1994-es szezonnak azonban már nem futott neki a csapat, ugyanis megszűnt a klub. Az utolsó városi rangadót 1993. június 19-én rendezték, néhány nappal a Magyar Kupa Döntő visszavágója előtt. 4000 néző gyűlt össze a Rohonci úton, csapatunk a Derdák - Nagy M., Jagodics, Sánta, Németh Z. - Szekér, Kenesei, Kovács S (ő pont a Sabariától érkezett) - Hidvégi, Morozov, Farkas összeállításban lépett pályára, míg a piros-kék-fehéreknél Fedor Sándor (korábbi labdarúgónk, edzőnk) a Táncsics - Halász, Koncz, Kovács Zs., Csákvári - Neudl, Farkas, Baranyai - Vidóczi, Vidos, Koman tizenegynek szavazott bizalmat.

Már húsz éve, hogy eltűnt a magyar futball térképéről Szombathely régi, patinás, sokak által kedvelt labdarúgócsapata, a Sabaria-Tipo. Az egykori vezetők, játékosok egy kis nosztalgiázásra gyűltek össze. A Sabaria-Tipo egykori játékosai, edzői, vezetői szombaton egy kis nosztalgiázásra gyűltek össze. „Főként azoknak postáztunk meghívót, akik a 90-es évek elején tartoztak a csapat kötelékébe - fogalmazott az egyik ötletgazda Kovács Zsolt, akinek a szervezésben Koncz György volt a társa. - Minden érintett örült az invitálásnak, aki csak tehette, eljött a vacsorára. Nagy örömünkre az akkori vezetőségből megjelent Virágh Géza, Jankó András, Kereki Zoltán és Nyíri Péter, eljöttek az edzők, Mihalecz István és Árvai István is. Összesen egyébként 29-en ültük körül az asztalt. Jó volt a régi társakkal találkozni, hiszen sokfelé sodort minket az élet. Természetesen van, aki a futball mellett maradt, edzősködik, vagy még rúgja a labdát, de sokan elszakadtak a sportágtól. Elhatároztuk, hogy a jövőben gyakrabban sort kerítünk a találkozókra, és megpróbáljuk szorosabbra fűzni a kapcsolatot. Például szeretnénk öregfiúk-tornákon pályára lépni.”

Az elmúlt 27 évben a legmagasabb osztályokban a Haladáson kívül más szombathelyi csapat nem szerepelt. Korábbi szombathelyi ellenfeleink emlékeit ma már csak egykori stadionjaik őrzik.

Savaria vagy Sabaria? A Név Eredetének Vitája

Savaria vagy Sabaria? Mindkettő helyes és alkalmazható, bár az utóbbi már-már kikopni látszik a köztudatból. Amikor a szombathelyi cipőgyár felvette a Sabaria nevet, sokan gondolták úgy: nem ez, hanem a Claudius császárhoz kötött Savaria elnevezés az igazi. Holott már a kezdet kezdete is kétosztatú volt, a Gyöngyös patak ó-latin elnevezéséből - Sibaris - levezetve Savaria, illetve Sabaria.

Borovszky Samu vármegyei történetíró részletesen foglalkozott a város nevének kialakulásával. Nagy Konstantin idejére esik Pannónia négy részre osztása, minek következtében Sabaria a Pannonia prima nevű tartomány fővárosa és a tartományi főnök (Praeses) székhelye lett. Ezen időben érte el Sabaria virágzásának tetőpontját. „Népessége megszaporodott,az őrállomásokból szervezett katonai csapatok számára nagyobb szabású középületek, hivatali helyiségek, oszlopcsarnokos bazilikák épültek.”

Voltak és vannak, akik másként látják a mai napig. Mi több, megkérdőjelezik a várost, mint Szent Márton szülőhelyét. Egyikük, Siska Gábor, szintet is lépett: „Sulpitius Severus Szent Márton születési helyét a pannóniai Sabariába tette, melyből kettő is volt akkor. A történészi vita tehát rámutat arra, hogy a „természetes sem mindig természetes”, ha a múltat kutatjuk. A kettős név kapcsán a legelfogadottabb álláspont, hogy a középkorban Sabaria azonosítása egyértelmű volt. „Sohasem volt kétséges, hogy a római kori Savaria a középkori Sabariával, azaz Szombathellyel azonos.”

Mivel mindez a kádári időkben is ismert volt, csak találgathatunk: miért választotta a cipőgyár - és a sportegyesülete - a Sabaria nevet. Vélelmezhető, hogy így akartak kitűnni, hiszen a hatvanas-hetvenes évekre még a csapból is „Savaria” folyt. Másrészt viszont miért keltett ez vitát? Ezzel kapcsolatban hallottunk olyan véleményt, miszerint a megyei pártbizottságnak nem tetszett a név, mert azt egy vallási személyhez, azaz Szent Mártonhoz kötötték. Elképzelhető, hogy - legalább is a háttérben - kialakulhatott egyfajta ideológiai vita a Sabaria névhasználat kapcsán? Vagy zavarta a vezetést, hogy, úgymond, „riválisa” támadt a Savaria névalaknak? Erről kérdeztük Feiszt György főlevéltárost, kutatót, aki „városi legendának” tartja az ellentéteket. „Ez egyszerűen csak kósza szóbeszéd, alapja nincs, semmiféle dokumentum nem rögzíti. Mind a Savaria, mind a Sabaria név használható volt és ma is az, ebből nem keletkezhetett vita. Az viszont lehet, hogy a kettős névalak eredetét nem ismerőknek furcsa lehetett a Sabaria. Feiszt György szerint a szombathelyi gyakorlatban egyértelműen a Savaria honosodott meg, a legtöbb intézmény ezt viseli. Csupán csak egy betűnyi különbséggel.

tags: #sabaria #cipogyar #foci

Népszerű bejegyzések:

• Real Madrid-Liverpool rivalizálás: dicsőség és dráma
• Steam tárgyszerzés tippek
• Női kézilabda a Ferencvárosban
• Success of the Hungarian Junior Handball Team
• Bevezetés a Madden NFL 18-ba