A Futsal (Teremlabdarúgás) Története és Szervezése: Az Amatőr Játékosok Szemszögéből
A sport lélek nélkül semmi! A kispályás labdarúgás hazánkban, a 60-as években indult. Ez a sportág, amelyet ma már futsal néven is ismerünk, a nagypályáról visszavonult öreg fiúk és az amatőröket nagy számban bekapcsoló szakszervezeti örömfoci ötvözeteként vált népszerűvé. Hamar népszerű lett, bár többnyire nem lépte át a városi szerveződés határait.
A Futsal eredete és hazai kialakulása
Kétség sem férhet hozzá, hogy a teremlabdarúgás hazája a Dél-Amerikai kontinensen van. Történt ugyanis a múlt század harmincas éveiben, Uruguay fővárosában Montevideóban, egy argentin labdarúgó edző, Juan Carlos Ceriani edzéseket tartott a helyi katolikus fiataloknak. Nagy bosszúságára a gyakori esők miatt rendre félbe kellett szakítania a foglalkozásokat. Akkor találta ki, hogy bemennek terembe, és négy plusz egyes felállásba speciális teremhez illesztett szabályok szerint játszatja a gyerekeket. Hamar híre ment a dolognak, a siker teljes volt. A játék rövid időn belül elterjedt az egész kontinensen. Különösen Brazíliában hódított, ahol kiírták az első bajnokságot is. Megszületett a FUTSAL, a futball és a sala, vagyis terem szavak összetételéből, a 4+1-es teremlabdarúgás.
A csapatok nagy száma ellenére meglehetősen elszigetelten, tájegységenként vagy városonként eltérő szabályok szerint játszottak, és játszanak ma is. Szerveződés hiányában pontos számadataink nincsenek róluk. Becslések szerint azonban ezt az 5+1-es szisztémát több mint 55.000-en játsszák hazánkban. Mivel néhány kupától eltekintve a csapatok sem feljutni egy magasabb minőségbe, sem a nemzetközi szintérre kijutni nem tudnak így, az ilyen jellegű kispályás foci a tömegsport kategóriába szorult.
Nemzetközi elismerés és a magyar futsal útja
Változást jelentett a FIFA és az UEFA állásfoglalása, amely felismerte a játék világszerte növekvő népszerűségét. Egységes szabályokat vezetett be, elindította az Európa- és Világbajnokságokat. Több ország, különösen a nagypályán is vezető szerepet játszók éltek a lehetőséggel és komoly anyagi, szakmai befektetéssel azonnal az élvonalba kerültek. Az első nemzetközi tornát, a Dél-Amerikai Kupát mégis Paraguay nyerte 1965-ben, ám sportág első világbajnoka Brazília lett. Ezt az 1982-ben megrendezésre került tornát még a sportág saját világszervezete, a FIFUSA rendezte. 1989-ben aztán a FIFA irányítása alá került a sportág.
Magyarország is időben eszmélt, és Komora Imre vezetésével kialakította válogatottját. A játékosok kiválasztása főleg a nagypályás, válogatott szintű játékosokból történt, olyan nevekkel találkozhattunk ebben a csapatban, mint Kovács Kálmán, Bognár György vagy Borostyán Mihály. Az első, kísérletinek számító világkupát 1986-ban, amelyet Szepesi György segítségével sikerült Budapestre hozni, meg is nyerték. Ez tulajdonképpen a sportág bemutatkozása volt a FIFA szervezésében a nemzetközi szintéren. De ez a társaság csak erre az egy alkalomra állt össze, utána évekig nem történt semmi. Az 1989-es hollandiai VB-re, amely az első hivatalos világbajnokság volt, ismét egy neves szakember készítette fel a csapatot. Gellei Imre válogatottja még mindig a nagypályásokra támaszkodva 5. helyezést ért el, és külön érdekesség, hogy ekkor még 3:2 arányban legyőztük Brazíliát is.
A fejlődés kihívásai és az amatőr sportág szerepe
A sportág egyre csak fejlődött, mi azonban egy helyben álltunk, hiszen a mi válogatottunkat csak nagypályások alkották, akik csak egy-egy alkalomra álltak össze. A következő kispályás szövetségi kapitány Both József volt, aki még mindig a nagypályásokra épített, de itt-ott már helyet kaptak az együttesben speciálisan teremfocit játszó játékosok is. Nem sikerült kijutnia az együttesnek a Hong Kongban megrendezett világbajnokságra. Világosan megmutatkozott, hogy sok gyakorlással és csak speciálisan teremben játszókkal érhetünk csak el eredményt, ugyanis a profikat nem engedik el akármikor. Nem tudnak folyamatosan rendelkezésre állni. Viszont sportágunknak sem országos szintű bajnoksága, sem utánpótlás nevelése nem volt, ahonnan meríteni lehetett volna. Sürgősen lépni kellett.
1993-ban Ritter Imre kapta a megbízatást, hogy kifejezetten kispályán játszókból állítsa össze csapatát, amely az akkori Budapest bajnokságból verbuválódott. A fejlődés jó irányba indult, hiszen folyamatosan játszó, tanuló és ez által fejlődő emberekből összegyúrt csapata, szép eredményeket ért el. Két év sikereit sajnos a torinói VB selejtezőn nem tudták megismételni, és ha csak egy hajszálon múlott is, de nem tudtunk tovább lépni. Bebizonyosodott azonban, hogy ez a helyes irány, de ki kell terjeszteni a játékot vidékre is, a nagyobb válogatási lehetőség miatt. 1996-ban végre elindult az országos szintű bajnoki rendszer a FIFA által elismert szabályok szerint. Ma már ez kiválóan működik. Első és másod osztályban, őszi-tavaszi rendszerben versenyeznek egymással a csapatok. A téli időszakban foci nélkül maradt nézők hamar megismerték és megszerették ezt a játékot. Vidéki nagyvárosainkban már valóságos fellegvárak alakultak ki. Még ebben az évben Sári Géza kapta a feladatot, hogy fiatalítson, és lehetőleg minél több vidéki játékost is beépítsen az együttesbe.
A játék alapjainak megtanítása rendszeres edzések nélkül lehetetlen, olyan játékos pedig elég kevés volt, aki csak kispályázott. Meg kellett küzdeni a sportágunk hazai elismertetéséért is. Új feladatok és kihívások következtek a heti rendszerességgel bevezetett válogatott keretedzésekkel. Ezt azonban már 1997 őszétől Mucha József irányította. A nemzetközi szabályok megváltoztatása következtében még dinamikusabbá, és látványosabbá vált a játék. Engedték a test- test elleni harcot, és bizonyos körülmények között a hátulról történő szerelést is. A játék előnyére változott, sokkal férfiasabb és dinamikusabb lett. Ám ez azt is jelentette, hogy teljesen más típusú játékosokra és taktikai elemek használatára lett szükség. Egyszerre kellett fiatalítani, és újat tanítani. A kezdeti sikertelenségek után azonban ismét szép eredményekkel büszkélkedhet a gárda. Időközben már a fél kontinensen profi keretek között zajló játékkal rendkívül nehezen lehetett lépést tartani, és az Európa bajnoki selejtezőkön ismét csak egy hajszállal, de elbuktunk.
2001. évtől Szabó András irányította válogatottunkat, akinek elődeihez hasonlóan több szempontból is igen nehéz volt a feladata. Csakúgy, mint nekem, aki 2003. januárjában kaptam ezt a megtisztelő felkérést. A legfőbb gond, hogy kevés csapatnál folyik hazánkban komoly szakmai munka, így még mindig a válogatottnak kell ebben is elől járnia. Pedig ennek pontosan fordítva kellene lenni. Egy viszonylag kész csapatba nehezen tudnak beilleszkedni a fiatal tehetségek, ha nem ismerik a játék alapjait. Lemaradásukat a klubokban kellene behozni, vagy egy utánpótlás csapatot létrehozni. Másrészt pedig még mindig nincs annyi pénz a sportágunkban, hogy a profizmus útjára lépjen. Még mindig elég kevesen játsszák ezt a játékot országszerte, és sajnos a legtöbben párhuzamosan teszik mindezt a nagypályával. Válogatottunk számára a kiválasztás azonban mindössze ebből a pár száz labdarúgóból történhet. Nincsenek tehát kiszélesítve a játék alapjai. Ez jelentős hátrányt jelent számunkra még a környező országokhoz képest is.
A Futsal nemzetközi helyzete és a jövő
A futsal rendkívül népszerű világszerte, és ez a népszerűség számos országban már a játékosok számában is megmutatkozik:
| Ország | Igazolt teremlabdarúgók száma |
|---|---|
| Csehország | 30.000 |
| Finnország | 8.000 |
| Japán | ~5.000.000 |
| Spanyolország | 200.000 |
| Olaszország | ~4.000.000 |
Szinte hihetetlen, de Japánban közel öt millióan űzik ezt a játékot. Nem csoda tehát, hogy mára már szóba került sportágunk olimpiai versenyszámmá nyilvánítása. A Torinói Téli Olimpián talán már be is mutatkozhatunk.
Kiemelkedő futsal nemzetek
Kétség sem férhet hozzá, hogy a teremlabdarúgás hazája a Dél-Amerikai kontinensen van. Brazíliában járva a strandokon milliónyi gyermek rúgja a labdát. Túlzás nélkül állíthatom, hogy éjjel-nappal, hiszen reflektorok fényében kergethetik a labdát a jövő reménységei. A szamba és a foci hazájában a labdarúgás kiemelkedési lehetőség is. Csakúgy, mint Argentínában. Csoda-e, hogy ezek az országok ontják a tehetségeket? Ronaldó például 14 éves koráig kispályázott, amikor is végleg elcsábította a profi világ, a nagypálya. De ugyanígy indult Rivelino, Zico, és Sócrates is, vagy a legújabbak közül Ronaldinho vagy akár Eduardo Costa. Fiúk és lányok közül is mérhetetlen számban tűnnek ki a zseniális képességű labdarúgók. Igaz az is, hogy ebben az országban már hetven éves ez a játék, és az első profi csapatuk már 1948 óta létezik. A TV csatornák heti három alkalommal közvetítik élőben a bajnoki mérkőzéseket. Olyan sztárok pedig, mint Manuel Tobias, akit a világ legjobbjának tartanak, 40.000 dollár körül keresnek, ami óriási lehetőség és példa egy szegény gyermek számára. Csoda-e, hogy Brazília a strandfocitól kezdve a kispályás labdarúgásig a világ közvetlen élvonalát alkotja?
Európában az élen, talán nem véletlenül, a spanyolok állnak. A világ és Európa bajnok Spanyolország első két bajnoki osztályában, hivatásos játékosok, csapatok szerepelnek a nagypályás futballban kötelező liga rendszerben. A sztárok havi fizetése 1.5-2 millió peseta, azaz elérheti a hárommillió forintot. Olyan nagy és híres egyesületek tartanak fenn futsal csapatot is, mint a Reál Madrid vagy a Barcelona. Válogatottjuk valamennyi meccsét közvetíti a közszolgálati televízió. Világ és Európa Bajnokok. 200.000 teremlabdarúgójukkal több, mint 6000 edző foglalkozik. Jóval többen játszanak tehát kispályán, mint nagyon. Annyira népszerű a játék Hispán földön, hogy a válogatott mérkőzések előtti edzések is teltházasok. Legutóbbi alkalommal a magyar és a spanyol válogatott, egy kisváros főterén több mint ötven percig osztogatta az autogrammokat. Egyszóval olyan közeg veszi körül ott a labdarúgást, legyen az bármelyik vállfaja is, hogy azt nálunk még el sem tudjuk képzelni. Labdarúgó szövetségük elnöke a teremlabdarúgók főnöke is, valamint az UEFA kispályás bizottságát is évekig ő vezette. Átfogja és felügyeli a gyermeklabdarúgástól kezdve a válogatottakig a teljes spanyol labdarúgást. A szakmai előírások mellett még azt is szabályozzák, hogy mikor milyen járművel és milyen öltözetben utazhat egy csapat a mérkőzésre. Általános viselkedési előírásoknak kell megfelelniük a játékosoknak és a vezetőiknek egyaránt. Edzőik komoly szakmai képzésben részesülnek és profi csapataik játékosai, minden nap edzenek. Náluk 14 éves korig mindenki kispályázik, hiszen a gyermekek életkorának ez a pályaméret felel meg leginkább. Általános labdarúgó képzés folyik. Itt szerzik meg a technikai és taktikai alapokat amelyeket ezután a nagyobb térben tovább fejlesztenek. Itt azonban kettéválik az út. Vannak, akik maradnak továbbra is a kispályán és vannak, akik a nagypályás karrier irányába lépnek. Válogatottjuk, a zseniális Lozano mester irányításával, 1996 és 2003 között, a rendes játékidőben nem szenvedett vereséget. Ez pontosan 80 találkozón át tartó hat év veretlenséget jelent! Az akkori, 96-os vereségük sem egy barátságos mérkőzés alkalmával történt, hanem a világbajnoki címért folyó küzdelemben. Akkor már, mint Európa Bajnokok szerepeltek a VB-döntőben, és ott Brazília állította meg őket, így csak ezüstérmet kaptak. Címvédőként 1999-ben, az EB döntőben, a rendes játékidőben elért döntetlen után, csak büntetőkkel maradtak alul az oroszokkal szemben, és lettek másodikak. 2001-ben, Moszkvában, már újra ők foglalhatták el Európa trónját, és emelhették magasba, a legjobb csapatnak járó trófeát. Erre a kontinens viadalra azonban már, mint Világbajnokok érkezhettek, hiszen egy hónappal előtte Guatemalában a brazilokat legyőzve a földkerekség legjobb csapata lettek. A spanyol és a brazil kispályás foci között csak egy aprócska különbség van. A spanyolok annyi gólt rúgnak egy mérkőzésen, amennyit csak tudnak, a brazilok meg amennyit akarnak.
Az olasz, spanyol, brazil, orosz bajnokságban csak olyanok játszhatnak, akik nem nagypályáznak. Az Olasz Olimpiai Bizottság jelentése szerint náluk, több mint 2000 klubban, közel 4 millió igazolt teremlabdarúgó kergeti a labdát. Négyszer annyian, mint nagypályán. Az első osztályban 14, a másodikban 28, a harmadik vonalban pedig 112 csapat játszik. Igaz az is, hogy talján földön 1960- óta űzik ezt a sportágat.
Fejlesztési lehetőségek és edzőképzés
Vannak tehát értékeink, lehetőségeink. Azért, hogy le ne csússzunk erről a ma még előkelő helyről, azonnal ki kell szélesíteni a játék alapjait. Meg kell teremteni a kispályás edzőképzést, beillesztve az UEFA tanfolyamainak sorába. Ez az írás ehhez szeretne segítséget nyújtani, valamint támaszt vagy megerősítést azok részére, akik ezt a csodálatos játékot űzik vagy irányítják. Leginkább azokhoz szeretne szólni, akik most akarnak megismerkedni vele, hogy gyermekeknek fiataloknak oktathassák. Kezdőknek és haladóknak, de reményeim szerint mindenkinek, aki szívesen fogadja. A felállítási formákon kívül megismerhetik az alapvető támadási és védekezési formációkat. Pontrúgásokat és létszámfölényes helyzeteket. Az ezekhez szükséges edzésgyakorlatokat és taktikai elemeket, valamint jó tanácsokat kaphatnak a kezdő edzők arra, hogy különböző helyzetekben mit ajánlatos tenniük. Hogyan kell felépíteniük az edzésüket, és milyen szabályokat kell követniük a munkájuk során. Megtanulhatják a statisztikai adatok értékelését és azok felhasználását. Pontos szabályismertetést adok közre azok számára, akik ezen írás hatására vagy segítségével kezdenék el a játékot. Érdekességeket, jellemző játékstílusokat más országok nemzeti csapataitól. Biztosra veszem, hogy sokan hozzá tudnák tenni tapasztalataikat, eddig megszerzett tudásukat, és ki tudnák egészíteni ezt az írást. Ám azoknak, akik az elkövetkezendő időszakban akarják elkezdeni ezt a játékot, biztos, erős támaszt szeretne nyújtani.
Szinte minden kisiskolában van pálya, és a srácok még most is imádják a focit. A játékot, amely még mindig a legnépszerűbb. Ha testnevelő tanáraik segítségével támpontot kaphatnának hozzá, és az általános labdarúgás képzésén túl ezeket a speciális kispályás elemeket is elsajátíthatnák a nebulók, sportágunknak óriási fejlődési lehetőséget jelenthetne. Az elitnevelés és a tömegnevelés egymástól el nem választható szerves egység kell, hogy legyen. Csak akkor érhetünk el igazán hosszú távú értékes eredményt, ha megvan a kettő egyensúlya.
tags: #sala #zsolt #amator #roplabda #kupa #szervezo
