Friedrich Schiller esztétikai gondolatainak mélysége és a játék fogalma
A "Vallomások a művészetről" címmel gyűjtött kötetek az alkotóművészet titkait tárják fel az ókor legjobbjaitól kezdve a legújabb kor óriásaiig, költők, írók, gondolkodók és festők tollából. Elsőnek, a Schiller-emlékév tiszteletére, a nagy német költő prózájából azokat a műveket tolmácsolják magyar nyelven, amelyekben megtalálhatók a költő legfontosabb, s mára nézve is leginkább időt álló esztétikai gondolatai.
Schiller fő esztétikai művei és a kor szerepe
Ebben a gyűjteményben elsősorban "A naiv és szentimentális költészetről" és "az ember esztétikai neveléséről" szóló nagy tanulmányok kapnak helyet. A költészet titkait feszegetve, a költő a legnyomatékosabban arról tesz tanúságot ezekben a művekben, hogy műfaj és forma csakúgy a kornak függvénye, mint maga a tartalom. Ez a megközelítés rávilágít Schiller azon mélyebb belátására, miszerint az esztétikai jelenségek nem elszigetelten, hanem mindig egy adott kulturális és történelmi kontextusban értelmezhetők.
A játék fogalma Schiller esztétikájában: az emberi szabadság kulcsa
A klasszikus esztétikai gondolkodásban főleg Schiller hangsúlyozta a játék jelentőségét, különösen a Levelek az ember esztétikai neveléséről című művében. A játékot úgy írja le, mint egy szabad és önkéntes tevékenységet, amely mentes mindenféle külsődleges kényszertől és saját körén kívül eső célkitűzéstől. Ezért különbözik a munkától, és a szabadidő és a szórakozás területéhez tartozik, egyúttal az emberi kultúra egyik fontos eleme. Minden játék saját térrel, idővel és a játékban részt vevők által elismert szabályokkal rendelkezik.
Schiller a játékösztönt úgy határozza meg, mint ami a passzív anyag- és az aktív formaösztön között áll, s amely összeköti az érzékiséget és az észt, a természetet és a szabadságot. A játékösztön tárgya a szépség, végcélja pedig a szabadság.
A játék szerepe az esztétikai nevelésben
A játék és a szépség az esztétikai nevelés eszközei nála, melynek révén az elidegenedett emberi viszonyok helyett a szabad, harmonikus személyiséget lehet megteremteni. Ez a gondolat kiemeli a művészet és az esztétika társadalomformáló erejét, ahol a játék nem csupán időtöltés, hanem az emberi kiteljesedés útja.
Kant és Schiller egyaránt azt hangsúlyozza, hogy a művészi alkotótevékenység jellemzője a képzelőerő szabad játéka.
Schiller levelei az ember esztétikai neveléséről: A szépség ápolása (a művészet politikája)
A játékfogalom továbbélése és kritikái a modern korban
Schiller játékra vonatkozó elmélete jelentős hatást gyakorolt a későbbi gondolkodókra. Főként Schiller hatására hangsúlyozza a 20. században Marcuse, hogy a játékösztön uralkodóvá válása egy elnyomásmentes kultúra jellegzetessége. Ennek révén lehetséges az instrumentalizált ész hatalmának megtörése.
Azonban nem mindenki fogadta el Schiller játék-fogalmát kritikátlanul. Lukács György viszont bírálja Schiller játék-fogalmát. Az emberi személyiség teljességének a megvalósítását ugyan ő is hangsúlyozza, de ezt a célt - Schillerrel ellentétben - szerinte nem a valóság esztétizálásával, hanem a társadalmi-politikai viszonyok radikális átalakításával lehet elérni.
Játék, művészet és kultúra - további perspektívák
A játék fogalma az esztétikán túl is széles körben értelmezhető. J. Huizinga a játékban a művészet és a kultúra eredetét látja. A műalkotások előadását (színház, hangverseny) és belső struktúráját - ritmus, rím stb. - egyaránt meghatározzák a játékelemek.
H.-G. Gadamernél a játék a műalkotás létmódjának a kulcsmozzanata (A szép aktualitása). A játék nála nem a játékban tevékenykedő szubjektivitás szabadsága, hanem a műalkotás létmódja. A játék elemzésekor kerüli a játszó szubjektív reflexiójából való kiindulást. A játék a játszók révén csupán megmutatkozik. Éppen ebben áll a műalkotással való rokonságának egyik legfőbb bizonyítéka. A művészet tapasztalatában is a művészet megőrzött „szubjektuma” a műalkotás, amelynek létmódja a bemutatás. A művészet „játéka” számára alapvető jellegzetesség, hogy nincs elkülönülés az alkotás és aközött, aki ezt az alkotást tapasztalja. Lényegében egy kommunikatív tevékenység nyilvánul itt meg a műalkotás befogadása során.
Gadamer a játékkal kapcsolatban általában is azt hangsúlyozza, hogy a játszó „maga fölött álló valóságként” tapasztalja a játékot. A színjáték esetében ez kifejezetten kitüntetett érvényességű, hiszen az itt bemutatott alkotást önálló valóságként értelmezhetjük, amelyet a nézők számára mutatnak be, s a nézőben kell a játék értelemegészének „összeállnia”.
A játék fogalmának különböző értelmezései
| Filozófus | A játék lényege | Célja/Jelentősége |
|---|---|---|
| Schiller | Szabad, önkéntes tevékenység; az anyag- és formaösztön közötti összekötő kapocs. | Szépség, szabadság, harmonikus személyiség kialakítása esztétikai nevelés révén. |
| Kant & Schiller | A képzelőerő szabad játéka a művészi alkotótevékenységben. | Kreatív szabadság és önkifejezés. |
| Marcuse | A játékösztön dominanciája. | Elnyomásmentes kultúra, az instrumentalizált ész hatalmának megtörése. |
| Lukács György | (Kritika) Nem a valóság esztétizálásával, hanem a társadalmi-politikai átalakítással érhető el a teljesség. | Az emberi személyiség teljességének megvalósítása társadalmi változásokon keresztül. |
| J. Huizinga | A művészet és kultúra eredete. | Kulturális és művészeti formák, struktúrák alapja (ritmus, rím, előadás). |
| H.-G. Gadamer | A műalkotás létmódjának kulcsmozzanata; a műalkotás bemutatása. | A művészet kommunikatív tevékenysége, önálló valóságként való megtapasztalása. |
tags: #schiller #valogatott #esztetikai #irasai
