A Schumacher-incidens és a futball legdrámaibb sérülései

A támadó sérülése egy volt a sok közül a futball világában, hiszen már láthattunk a futballpályákon különféle csonttöréseket, ficamokat egyaránt. Ám a futballtörténelem tele van olyan pillanatokkal, amikor a játék szépsége hirtelen drámai eseményekbe torkollott. Az alábbi cikkünkben egy különösen emlékezetes és brutális esetet vizsgálunk meg részletesebben, és összegyűjtöttük mostanra a legvérfagyasztóbb, - és brutálisabb sebesüléseket egy csokorba.

Az 1982-es sevillai dráma: Schumacher és Battiston ütközése

1982. július 8-án minden idők egyik legmagasabb színvonalú labdarúgómeccsét játszották Sevillában. Az NSZK és Franciaország a vb-döntőért küzdött. A francia futball-legenda, Michel Platini így nyilatkozott erről a mérkőzésről: „Sportolóként ez volt életem legnagyobb mérkőzése - sőt, talán azt is mondhatom, hogy úgy általában ez a legnagyszerűbb emlékem a futballal kapcsolatban. Rendkívüli meccs - semmi sem hiányzott, legkevésbé a dráma. Jobb volt bármilyen filmnél, bármilyen színdarabnál, bármilyen regénynél. Nagyon örülök, hogy én is részese lehettem. Felejthetetlen.”

Ez a 120 perc 3-3-as döntetlennel zárult, hogy aztán a tizenegyespárbajt 5-4-re a nyugatnémetek nyerjék. Kicsit igazságtalan is, hogy mindenkinek AZ jut eszébe. Nem valamelyik gól, nem Karl-Heinz Rummenigge csodálatos beállása, hanem AZ. A jelentsor, ami az idősebb nézőknek jó eséllyel eszébe juthatott, amikor látták Varga Barnabás és Angus Gunn ütközését, valójában 51 perce játszódott le a Ramón Sánchez Pizjuán Stadionban. A nem sokkal korábban sérülés miatt cserét kérő Bernard Genghinit váltó Patrick Battistont ugratta ki Platini. Battiston a 16-osnál elpöckölte a labdát a kapujából kirobbanó Schumacher mellett, aztán filmszakadás - a kapus teljes lendülettel nekiütközött.

Schumacher azáltal, hogy egy kicsit sikerült elfordulnia, tompította valamelyest a becsapódás erejét, de csak saját maga számára, merthogy Battistonon ez nem segített, őt csípővel frontálisan arcba kapta a kapus. Drámai percek következtek. A cserejátékos eszméletlenül hevert a zöld gyepen, csapattársak és az NSZK csapatkapitánya, Kaltz vették körbe, kétségbeesetten mutatva, segítség kell, de gyorsan! A francia gyúró és orvos jelezte, hordágyra lesz szükség, ám a rendfenntartók érthetetlen módon percekig nem engedték a pályára a mentő személyzetet. Három percbe telt, mire végre megérkez(het)ett a várva várt hordágy, és nagy nehezen levitték a játéktérről Battistont. A hordágyat egyik oldalon egy orvos, a másikon Platini kísérte, aki az oldalvonalhoz érve megcsókolta társa élettelenül lehanyatló kezét.

Battiston negyedórán keresztül feküdt eszméletlenül az öltözőben, aztán kórházba szállították, ahol kiderült, hogy kitört két metszőfoga, megrepedt a nyakcsigolyája, és súlyos agyrázkódást szenvedett. Fél évig nem állhatott klubja, a Saint-Etienne rendelkezésére. Hogy mit csinált gaztette után Schumacher? A részvét vagy a megbánás legkisebb jele nélkül, rágózva leállította a labdát az ötösre a kirúgáshoz. Schumacher még csak sárga lapot sem kapott a holland Charles Korver játékvezetőtől...

Toni Schumacher karrierjének fordulata és visszatérése

Toni Schumacher, akit a világ elsősorban a Battistonnal történt ütközés miatt ismert meg, valójában a nyolcvanas években posztja egyik legjobbja volt a világon. Két vb-döntőben és egy Eb-fináléban játszott. Összesen 76-szor szerepelt a német válogatottban, és 1973-tól 1987-ig 14 éven keresztül szinte megszakítás nélkül védte a Köln kapuját.

Ám az 1987 márciusában megjelent önéletrajzi könyve után, amelyben többek között saját doppinghasználatáról, társai sportszerűtlen életéről az edzőtáborokban, továbbá földbe taposta a német labdarúgó-szövetség vezetőit, klubja, amellyel gyakorlatilag összenőtt, kirúgta. És a válogatottból is azonnal kitették. 33 éves volt akkor, egy kapusnak ekkor még lehetne 5-6 jó éve. Az 1982-es vb-döntőben a vele szemben lévő kapuban az akkor 40 éves Dino Zoff parádézott. És világbajnok lett. Schumacher még csak 36 volt 1990-ben, amikor a német válogatott vb-t nyert. Nélküle.

Szerencséjére a Kölnhöz közel lévő Gelsenkirchenből mentőövet dobtak neki. Így a Schalkéhoz igazolt, amelynek kapujából a következő szezonban kirobbanthatatlan volt. Csak egy mérkőzésről hiányzott. Ám számolatlanul kapta a gólokat, a királykék csapat pedig kiesett vele. Nem volt kedve a másodosztályba menni, az elsőosztályban viszont nem nagyon kértek belőle. Így külföldön próbált szerencsét, de 34 évesen már komoly csapatba nem mehetett. Az isztambuli Fenerbahce volt pályafutásának következő állomása, és 1991-ig ott védett. A Kölnnel 1978-ban szerzett Bundesliga bajnoki cím után 1989-ben török bajnok lett. Míg ő ott volt száműzetésben egykori válogatott társai, a 23 éves Bodo Illgnerrel a kapuban világbajnoki címet szereztek.

1991-ben tért haza Törökországból, és a tőle elvártnál csendesebben, 37 évesen visszavonult. Az egykori botrányhős még csak ismerkedett a civil élettel, amikor váratlan helyről tárcsázták a számát. A számára az ősellenséget jelentő Bayern Münchentől. A Bayern 1991 őszén története legnagyobb válságát élte, miután kulcsjátékosok távoztak és a kapusok sérüléseket szenvedtek. Ekkor jutott a bajor vezetők eszébe az ősellenség, ám akkor éppen sehová sem tartozó Schumacher. Felhívták, és kérték, hogy segítsen rajtuk az ősz hátralévő részében. 1991. november 23-án állt először a Bayern kapujában. 37 évesen. 3-0-ra nyert vele a müncheni gárda a Mönchengladbach ellen. Majd a következő héten Wattenscheidben sem kapott gólt. Nyolc mérkőzésen kezdődött a Schumacher névvel az összeállítás. A mérlege: 3 győzelem, 3 döntetlen, 2 vereség, ami abban az évben nem is volt olyan rossz. Tíz gólt kapott, vagyis valamilyen szinten stabilizálta a Bayernt. A téli szünetre feljött a csapat a 11. helyre, kicsit eltávolodva a kieső zónától. Schumacher pedig hivatalosan is visszavonult.

Elkezdte edzői pályafutását. Előbb a Schalke, majd a Bayern kapusedzőjeként tevékenykedett, majd ugyanezt a feladatot kapta 1995-ben Dortmundban. Lelkesen teljesített új szakmájában is. Hisz mindig mindent teljes erőbedobással csinált. Négy és fél év telt el azóta, hogy utoljára tétmérkőzésen pályára lépett, amikor 1996 májusában váratlan dolog történt a Dortmundnál. A záróforduló előtt a szezonban egyetlen percet sem hiányzó Stefan Klos megsérült. Szerencsére annak a mérkőzésnek már nem volt tétje. A Dortmund a Freiburg elleni találkozó eredményétől függetlenül megnyerte a bajnoki címet. Így Ottmar Hitzfeld nyugodt szívvel jelölhette a május 18-i mérkőzésre a kapuba Wolfgang „Teddy" de Beer-t. Ám a kispadra nem az amatőrök kapusát hívta, hanem titokban csináltatott egy 36-os kapusmezt Schumachernek, és játékengedélyt kért számára a szövetségtől. Csak a meccs előtt közölte vele, hogy őt írta a jegyzőkönyvbe tartalék kapusnak. Az utolsó két percben a közönség óriási ovációja közepette ismét Bundesliga-mérkőzést játszott a gyakorlatilag öt évvel korábban visszavonult világsztár. Még a labdát is meg kellett fognia egy beívelés után. 18 évvel az első bajnoki címe után ismét Németország legjobb csapatának tagja lett. Túl a 42. születésnapján. A mai napig Toni Schumacher a legidősebb, aki Bundesliga bajnoki címet szerzett játékosként.

1998-ig volt az edzői stáb tagja Dortmundban, vagyis szakvezetőként Bajnokok Ligája-aranyérmet is kapott 1997-ben. Majd 2002-ben a Leverkusen kapusedzőjeként is hivatalos volt egy BL-döntőben. 2003-tól az üzleti élettel is megpróbálkozott, és időnként szakkommentátorként is feltűnt a német állami televízióban. Aztán 2012-ben megbocsátottak neki a számára legfontosabb helyen. A Köln alelnöke lett. Innen vonult nyugdíjba 65 évesen, tavaly nyáron.

Más súlyos futball sérülések az évek során

A Schumacher-Battiston ütközés csak egy volt a sok drámai és súlyos sérülés közül, amelyek a futballpályákon történtek. Az évek során számos játékos szenvedett ijesztő sérüléseket, amelyek mély nyomot hagytak a sportág történelmében és a szurkolók emlékezetében.

A Schumacher név a futballban: Más kontextusok

A Schumacher név a futballvilágban más kontextusban is felmerült. Sokan emlékezhetnek a jótékonysági „aranycsapatra”, amely 2005-ben alakult magyar művészek részvételével, a világhírű Forma-1-es autóversenyző, Michael Schumacher vezette válogatott elleni barátságos futballmérkőzésre. Boros Csaba, a Republic zenekar basszusgitárosa focirajongóként idézte fel a különleges meccset, ahol annak idején zenésztársa, Cipő egy gólt is lőtt a világrekorder pilóta ellen. A tőle kapott relikviát pedig a mai napig féltve őrzi. Cipő is szerepelt a magyar művészválogatott keretében a 2005-ös MAICASCO Futball Grand Prix „Forma-1-es futballmeccsen”, amelyben többek között az Omegából Kóbor János, az LGT-ből Somló Tamás is helyet kaptak. A történelmi jelentőségű, jótékonysági focimérkőzésen Maestro Plácido Domingo, a világhírű operaénekes-tenor - és a Virtuózok V4 + nemzetközi versenyének zsűritagja - végezte a kezdőrúgást, a találkozót Puhl Sándor vezette, az egyik gólt pedig épp Cipő szerezte a Michael Schumacher vezette csapat ellen.

tags: #schumacher #foci #serules

Népszerű bejegyzések:

• Hagyományőrzés Balatonfenyvesen: Pozsonyi csata
• A 2019-es EL-párharc: Kukësi – DVSC
• Stílus és identitás a stadionokban
• A Gibraltári Nemzeti Stadion története
• A Fradi női kézilabda múltja és jövője