A magyarországi üveggyári futballklubok története – A Salgótarjáni Síküveggyár SE felemelkedésétől a Tokodi TÜSC legendájáig

A magyar labdarúgás történetében az ipari háttérrel rendelkező sportegyesületek kulcsszerepet játszottak, különösen a vidéki városokban és településeken. Ezek a klubok gyakran a helyi gyárak, bányák vagy üzemek éltető erejét élvezték, amelyek nemcsak munkalehetőséget, hanem stabil anyagi és infrastrukturális támogatást is biztosítottak számukra. Salgótarján, Magyarország második legkisebb megyeszékhelye, egykor virágzó nehézipari központ volt, ahol kis túlzással minden sarkon állt egy hatalmas gyár - legyen szó síküveg, öblösüveg, acél vagy legkülönfélébb feldolgozóipari cégekről. Nem beszélve a tízezernél is több embernek munkát adó Nógrádi Szénbányákról.

Ebben az ipari aranykorban „minden magát kicsit is komolyabban vevő gyárnak megvolt a maga focicsapata, pályája és törzsközönsége.” Ahogy Lakatos József, az SBTC operatív igazgatója büszkén megjegyzi: „Tévedés, hogy Salgótarjánban csak két csapat, a Stécé és a Kohász volt akkoriban. Egyszerre épült a gyár, a lakótelep körülötte, és a sportpálya mellette. Több ezer főt foglalkoztató üzemekről beszélünk, mindegyiknek megvolt a maga csapata.” Ez a jelenség nem korlátozódott Salgótarjánra, számos más településen is hasonlóan alakult a sportélet. Ez a cikk a síküveggyári és más üvegipari futballklubok történetét mutatja be, kiemelve a Salgótarjáni Síküveggyár SE-t, a Tokodi Üveggyári SC-t és a Sajószentpéteri üveggyári csapatokat.

A salgótarjáni Síküveggyár SE felemelkedése és az SBTC-vel való kapcsolata

Salgótarján futballpalettáján, a nagy múltú SBTC (Salgótarjáni Bányász Torna Club) és a Kohász mellett, számos más gyári csapat is tevékenykedett. A város sporttörténetének egyik érdekes fejezete a Salgótarjáni Síküveggyár SE története, amely rivalizálásba is került a Bányászokkal.

Az 1988/89-es szezonban, amikor az SBTC már az NB III Mátra csoportjában küzdött a bentmaradásért, a helyi rivális Síküveggyár SE szerezte meg az első helyet. Ez különösen figyelemre méltó volt, hiszen "több Stécétől elszármazott játékos is kergette a bőrt" a Síküveggyár csapatában. Ebben az időszakban "a város az egy osztállyal feljebb szereplő Síküveggyárt támogatta", ami rávilágít a gyári támogatás sportban betöltött szerepére és az erőviszonyok átrendeződésére.

A '90-es évek elején, amikor a pénztelenség már a salgótarjáni futballt is elérte, a Síküveggyár kulcsszerepet játszott az SBTC megmentésében. "Kakuk József nyújtott mentőövet a fekete-fehér gárdának, amely 1992 őszén egyesült a bennmaradást éppen kiharcoló Síküveggyárral." Ez az egyesülés révén a csapat SBTC-Salgglas néven indult az NB II-es pontvadászatban. Azonban ez a fúzió rövid életűnek bizonyult, és "nem sok babér termett" az egyesült csapatnak, nem sikerült kiharcolniuk az újbóli tagságot. Végül "a bajnokság végén a válás mellett döntöttek a felek és az SBTC már saját nevén folytatta újra az NB-III-ban." Ez a történet jól illusztrálja a gyári csapatok támogatásának fontosságát és a nehézségeket, amelyekkel az ipari háttér meggyengülésével szembesültek a futballklubok.

A Tokodi Üveggyári SC (TÜSC) legendája

Tokod sporttörténelmének egyik legkülönlegesebb fejezete a legendás üveggyári csapat, a Tokodi Üveggyári SC, azaz a TÜSC története. Ez a futballcsapat rövid idő alatt az élvonalig jutott, és egy botrányos kapufás meccsel örök emléket szerzett a szurkolóknak. A klub évtizedeken át a helyi közösség egyik legfontosabb büszkesége volt, amely a magyar labdarúgás történelmében is nyomot hagyott.

A TÜSC-t 1926-ban alapították, amikor a tokodi üveggyár dolgozóinak közössége saját sportegyesületet hozott létre. A csapat tagjai közül sokan nappal a gyárban dolgoztak, hétvégén pedig a pályán képviselték a települést. Az 1930-as években érte el a tokodi gárda első nagy sikereit. Az 1933/1934-es idényben megnyerték az országos amatőr bajnokságot, és elhódították a Corinthian-díjat is. Alig pár évvel később, már a Nemzeti Bajnokság II Dunántúli csoportjának trófeáját is megszerezték, amellyel feljutottak az NB I-be.

A kidőlt kapufa esete és az élvonalbeli szereplés

A Tokodi Üveggyári SC nevét nemcsak az élvonalba jutás tette emlékezetessé, hanem egy legendás mérkőzés is. Az NB I-es tokodi gárda a Törekvés elleni összecsapását nem a saját pályáján játszotta, mivel az nem felelt meg a követelményeknek, ezért a mérkőzést az esztergomi MOVE sporttelepre költöztették. A Nemzeti Sport beszámolója szerint a találkozót egy rossz állapotú kapufa pecsételte meg a hajrában. A kapufa kidőlt, a szurkolók a pályára szaladtak, ami tömegjelenethez és félbeszakadt mérkőzéshez vezetett. Végül a Tokod 4-1-re győzte le a Törekvés gárdáját.

A Tokodi Üveggyár csapata egyedülálló módon apró település egyesületeként jutott el a legjobbak közé. Fenntartójuk, egyben tulajdonosuk, "elképesztő anyagi körülményeket tudott biztosítani", aminek köszönhetően a tokodiak a legmagasabb osztályban szerepelhettek. Igaz, mindjárt az első évben, az 1940-1941-es évadban ki is estek, és többé már az NB I közelébe sem jutottak.

Sajószentpéter üveggyári csapatai és az ipar mecénási szerepe

Salgótarján és Tokod mellett Sajószentpéter is olyan település volt, ahol az ipari háttér, különösen a bánya és az üveggyár, meghatározó szerepet játszott a sportéletben. A sajószentpéteri labdarúgás az 1924/1925-ös bajnoki évben kapcsolódott be a hazai bajnokságba, ekkor a csapat az Északi kerület, II. osztályában játszott Sajószentpéteri Iparosok LCs néven. Később a település legsikeresebb csapata, a későbbi Borsodi Bányász volt, amelynek első bajnoki éve az 1926/1927-es volt. A Sajószentpéteri Tárna (későbbi Borsodi Bányász) 1950-ben az NB II Keleti csoportjának élén végzett, ami hatalmas teljesítmény volt.

A Sajószentpéteri ÜMSE, amely 1945-ben jött létre, későbbi elnevezései között szerepelt az SVSE, Sajószentpéteri ÜMSE, Sajószentpéter VSE és Sajószentpéter SZSE. Sokan ezt a klubot az üveggyár csapataként emlegették. Zsíros László, a helyi sportmúlt kutatója szerint: „Sokan azt mondják, hogy a sajószentpéteri sportélet aranykora a bánya és az üveggyár működésének idejére esett. Valóban ennyire meghatározóak voltak ezek az üzemek? Ez valóban így van, a bánya és az üveggyár bőkezű mecénás volt.”

Amíg a bánya működött, „sikert sikerre halmozott a Borsodi Bányász foci csapata.” Azonban, ahogy a Salgótarjáni Síküveggyár SE esetében is láthattuk, az ipari támogatás hanyatlása itt is éreztette hatását. „Amikor pedig bezárt a bánya, s megszűnt a támogatás, a foci is leépült. A Borsodi Bányász labdarúgó csapata az 1988/1989-es Nemzeti Bajnokság III, Mátra csoportjában szerepelt utoljára, s ezzel a bajnoki évvel nem csak a csapat szűnt meg, hanem a sajószentpéteri foci legsikeresebb időszaka is.” Ezt követően „aztán az üveggyár is kivonult a sport támogatásából, így az általuk támogatott klubok is megszűntek.”

A helyzetből való kiutat próbálták megtalálni, és „ekkor alapítottuk meg a Sajószentpéteri Városi Sport Egyesületet, amelyiknek a korábbi működtetője (a bánya) átadta a labdarúgók sportpályáját, így tudtuk biztosítani azt, hogy a foci tovább éljen a településen.” Bár "mecenatúra hiányában már nem voltak olyan sikerek, mint korábban," később "fúzióra léptünk az üveggyárral," ami ismét azt mutatja, hogy az ipari partner milyen fontos volt a helyi sport fennmaradásában és fejlődésében.

Összefoglalás: Az üveggyári futballklubok jelentősége

Az alábbi táblázatban összefoglaljuk a cikkben tárgyalt üveggyári és ipari háttérrel rendelkező futballklubok legfontosabb adatait és eredményeit, rávilágítva a magyar vidéki labdarúgás ezen sajátos szegmensének gazdag történelmére és az ipari támogatás kulcsfontosságú szerepére.

A magyar labdarúgásban a vidéki csapatok felemelkedése, különösen az NB I-ben, mindig is nagy jelentőséggel bírt. Azonban az anyagi háttér elengedhetetlen volt, hiszen "ezekben az időkben profi liga volt az első osztály." Ezért sem meglepő, hogy csak olyan nagyvárosok és erőteljes ipari támogatással rendelkező települések tudtak ekkora finanszírozási erőt felmutatni. Az üveggyári futballklubok története kiváló példája annak, hogyan fonódott össze a munka és a sport, a gyár és a közösség élete, és hogyan hagyott mély nyomot ez a korszak a magyar futball krónikájában, mielőtt a nehézipar hanyatlásával a csapatok többségének "leáldozott az aranykora".

tags: #sikuveggyari #futball #egyesulet

Népszerű bejegyzések:

• A bokszvilág csúcsán: Nagy János
• Stadionavató és bajnokságok a Fehérvári úton
• Philips DVD-lejátszó kézikönyv
• A futsal csapat pénzügyi tervezése
• A portugál válogatott új kapitánya