Simon Henrik: A Vízilabdázó, Aki Félelmet és Betegséget Győzött Le
Hosszú szünet után végre elkezdődött a vízilabda-bajnokság, amelyben a magyar válogatott keret tagja, Simon Henrik is kiemelt szerepet kap. Az új szezon kiélezett küzdelmet ígér, bombaerős Szolnokkal, Ferencvárossal, OSC-vel és Vasassal.
Simon Henrik a Vasasban
Az angyalföldiek néhány év után kerülhetnek újra reflektorfénybe, köszönhetően az új támogatónak, a megerősített játékoskeretnek, s a kispadra igazolt, kőkemény edzőnek, Vad Lajosnak (55).
Fontos szerep várhat Simon Henrikre (23) is, aki a kupaküzdelmek során már többször fontos gólokat lőtt, és magabiztos játékot produkált. A vízilabdázó reméli, hogy a Vasassal komoly célokért küzdenek a bajnokságban.
A Vízilabda Pályafutás Kezdete és Az Élet Kihívásai
Simon Henrik élete korán tartogatott számára rendkívüli kihívásokat, melyek nemcsak sportolói, hanem emberi jellemét is formálták. Négyévesen még kerek a világ. Fagyi, süti, karácsonyi ajándékok a fa alatt, születésnapi torta, négy icurka-picurka gyertya elfújása után - már persze, ha mindenre jut pénz. Akkor még nem fogja föl a gyerek, mi zajlik körülötte. Hogy akár ez az életfolyamnak nevezett valami pillanatokon belül véget érhet.
Rutinvizsgálaton derült ki, hogy leukémiás vagyok, és az orvosok azt mondták a szüleimnek, bízzunk a csodában. Nyolc hónapig voltam kórházban, és ez úgy maradt meg bennem, mintha folyamatos, soha véget nem érő szobafogság lenne. Folyamatosan kaptam a kemoterápiát, nem értettem, mi történik velem, körülöttem, miért hullik ki a hajam, miért nem mehetek játszani, ugrálni.
Simon Henrik maga is így emlékezik vissza erre az időszakra: „Furcsa visszagondolni arra az időszakra, sokszor érzem azt, hogy nem is velem történt, nem is én éltem át azokat a borzalmas napokat.”
Felépülés és Az Úszás Szerelme
A súlyos betegségből való felépülés hosszú folyamat volt, melynek végén a sport, különösen az úszás vált Simon Henrik életének meghatározó részévé. Meggyógyultam, aztán évekig jártam kontrollvizsgálatra, és 2014-ben egészségesnek nyilvánítottak.
Érdekes módon, egy vízilabdázótól szokatlanul, az úszással való kapcsolata is különlegesen indult: „Furcsa lesz egy vízilabdázó szájából, amit most mondok, de annak idején szégyelltem magam a barátaim előtt, hogy nem tudok úszni. Ez nagyjából 2007-ben történt, és úgy voltam vele, irány a leányfalui strand, aztán ugrás a habokba, és valahogy csak túlélem.”
Ez a kezdeti, személyes kihívás azonban meghozta gyümölcsét. Simon a leányfalui strandról előbb komótosan, majd egyre gyorsabb karcsapásokkal a válogatott kerettagságig úszott. Legyűrve a félelmeit - és az egyik legfélelmetesebb betegséget.
tags: #simon #henrik #vizilabda
