A Soproni Labdarúgás Gazdag Története: A Kezdetektől a Modern Korig
Sopron városa a magyar sportélet egyik jelentős központja, melynek gyökerei egészen a 19. századig nyúlnak vissza. Századunk húszas éveiben Sopron már jelentős sportélettel rendelkezett. 1866-ban alakult meg a Soproni Torna és Tűzoltó Egylet, a következő évben pedig ez a sportközösség néhány hónap alatt felépítteti a Papréten hazánk első sportcsarnokát. A kiegyezés évében tehát a magyar városok közül Sopron büszkélkedhetett azzal, hogy korszerű, fedett létesítménye van. A soproni sportéletben a századforduló éve mérföldkő volt, ekkor alakult meg a SFAC, amely 1945-ig főleg labdarúgásban mutatott fel jelentős sikereket.
A Soproni Futballklubok Hajnala és Első Sikerei
A labdarúgó sport hajnalán Sopronban Magyarországon 1900-ban az első klubok között alakult meg a Soproni Futball Club. Az egyesület néhány év után atlétikai szakosztállyal bővült, így az egyesület neve Soproni Footbal és Atlétika Clubra módosult. A SOPRONI FAC városunk legrégebbi, legendás labdarúgókat felmutató, népszerű klubja volt, a 30-as, 40-es, 50-es, 60-as években, majd a 90-es évek második felében, amikor még a Nemzeti Bajnokság II. osztályában szerepelt.
A harmincas-negyvenes években az SFAC és az 1921-ben alakult SVSE labdarúgói is közel álltak az NB I-hez, ám a feljutás akkoriban nem sikerült. Akkoriban az NB I valóban az ígéret földje volt, ahol a sportágat igen magas színvonalon űzték. Ezek azok az évek, amikor a magyar labdarúgó-válogatott vb-ezüstérmet szerzett. 1936-ban a berlini olimpiára két labdarúgónk is utazott: Scheidl (Soproni II.) József, az SFAC jobbszélsője, aki az olimpián játszott is csapatunk egyetlen hivatalos mérkőzésén, valamint Kőmíves Imre, az SVSE védője, aki tartalékként utazott a német fővárosba. A SFAC különben balszerencsés jubileumot tudhatott magáénak, 1925-ben a labdarúgócsapat kiesett az I. osztályból. Jelentős eredményekkel büszkélkedhetett már 1945 előtt is az 1860-ban, Selmecen megalakult egyetemi sportkör, az SMAFC atlétái, vívói, sízői és labdarúgói nemcsak az egyetemi sport berkeiben voltak ismertek.
A Háború Előtti Sportélet és a Pusztítás
A labdarúgás mellett Sopronban számos más sportág is virágzott. 1923-ban alakult meg a Pannónia Úszó Egyesület Sopron, amely 1926-ban létrehozta az ún. Nagyuszodát, ahol ötvenes pálya várta a sportolókat. Korszerű körülményekkel rendelkezett már a Tómalom is, virágzott az úszóélet. Rendszeresen került sorra ezekben az években a hagyományokban gazdag Három város verseny, melyen Pápa, Tatabánya és Sopron úszói és vízilabdázói mérték össze erejüket. 1937-ben a vízilabdacsapat bajnok lett, de az utazási költségek kifizetése meghaladta erejét, és visszalépett a bajnokságtól. Feljegyezték, hogy 1942-ben a soproni úszók hetente kétszer gyakorolhattak a hadapród iskola fedett létesítményében. A PUES hadapród iskola sok neves versenyzője közül meg kell említeni Arszin Miklós, Vécsei Vilmos, Hauer Antal nevét, a teljességre való törekvés nélkül. A vízilabdázók közül felejthetetlen Zigi bácsi (Bérczi Ernő) volt.
A második világháború eseményei azonban megtörték a fejlődést. A pályák, sportterek és uszodák jelentős károkat szenvedtek. Az egyesületek szertárainak felszereléseinek túlnyomó része a katonai igénybevétel idején eltűnt vagy megsemmisült. A város öt labdarúgópályája közül 100%-os kárt szenvedett az SVSE 1926-ban épült létesítménye, a többiek közül egyedül a SOTEX Somfalvi úti pályája maradt épen. A 12 tornacsarnok közül elpusztult a Hadapród iskola 216 négyzetméteres terme, 25 százalékos volt a Papréti csarnok háborús rongáltsága. Jelentős kárt szenvedtek a teniszpályák, korcsolyapályák, megrongálódott a Károly-magaslat és a turistaház között 1924-ben épült szánkópálya.
Újjáéledés és a Futball Aranykora
A háború soproni befejeződése után (1945. április 1.) a sportélet azonnal lábra kapott. Komoly segítséget kaptak a soproniak a szovjet városparancsnoktól, Naum Alekszejevics Romanov alezredestől is. Elsőként a labdarúgás állt talpra. 1945. május elsején már mérkőzésre is sor került labdarúgóink és az orosz katonák között. Ekkor indult hódító útjára a kosárlabdázás, a hamarosan NB I-be kerülő asztalitenisz (Soproni Postás SE), új lendületet kapott az úszás, a vízilabdázás, az ökölvívás, a sakk és a modellezés. Mindmáig büszkén emlegetnek a soproniak egy mérkőzést, amelyen Puskás Öcsiék csak 9-5-re tudták legyőzni városunk válogatottját. Góljaink közül Szondi Aurél négyet szerzett, az ötödik az elpusztíthatatlan Peps érdeme. Szondi Aurélt a mérkőzés után át is igazolta a Bp. Honvéd. Kezdetét vette városunkban a kézilabdázás, és országos vidéki bajnoki címmel büszkélkedhettek a jégkorongozók.
Az 1956-os forradalom érzékenyen érintette a soproni sportéletet. Több ismert sportoló és sportvezető hagyta el az országot. Jelentős veszteségek érték a vasutas labdarúgókat, az egyetemista kosárlabdázókat. A veszteségeket viszonylag gyorsan kiheverte a város sportélete. 1963-ban új, nagy sportegyesület jött létre Sopronban, az öt textiles sportegyesület fúziójából megformálódott a Soproni Textiles Klub. A későbbiek során ez a klub lett a város sportéletének az egyik bázisa. Még ugyanebben az évben létrejött a Városi Sportiskola, a diáksport és az utánpótlásképzés központi intézménye. 1962-ben az egyetemen olyan fiatal kosárlabdacsapat jött létre, amely a következő tíz évben Krasznai Ferenc irányításával sikert sikerre halmozott. 1969 nyarán Budapesten az egyetemista kosárlabdázók, a Honvéd majd a MAFC legyőzésével megnyerték a Népköztársasági kupát, a SMAFC a KEK-mérkőzései során kiléphetett a nemzetközi sportéletbe.
A Matáv FC Sopron Korszaka: Magyar Kupa Győzelem és Nemzetközi Szereplés
A 2000-es évek eleje hozta el a soproni labdarúgás eddigi történetének legszebb pillanatait, melyek a szurkolók emlékezetébe vésődhettek. 2004. januárjától Dajka László szakmai vezetésével folytatódott a bajnokság, és kezdődött meg az a sikerszéria, tavaszi hadjárat. Első alkalommal végzett a góllövőlista élén soproni labdarúgó: a válogatottban 2004. tavaszán bemutatkozó 30 éves csatárunk az MFC Sopron mezében 52 bajnoki gólt lőtt.
A Matáv FC Sopron a kiváló szereplésnek köszönhetően először indulhatott a nemzetközi porondon, a várost az UEFA Intertotó Kupa keretein belül képviselte. Az első fordulóban a cseh FK Teplice volt az ellenfél, mely csapat az UEFA Kupában a tavalyi szezonban a Kaiserslauternt és a Feyenoordot is búcsúztatta, és 2004. februárjában csak a Celtic Glasgow ellen esett ki. Az erősen tartalékos csapatunk hazai környezetben 1:0-ra ugyan legyőzte neves vetélytársát, és a visszavágón is vezetést szerzett Sira góljával.
A korszak csúcspontja 2005. május 11-én késő este volt, amikor Székesfehérváron 6000 néző előtt és 1 milliós televíziós nézettség mellett megrendezett Magyar Kupa döntőjében csapatunk 5:1 arányban diadalmaskodott a címvédő Ferencváros ellen. Az ellen a csapat ellen, amelyet bajnoki mérkőzésen két héttel korábban 3:0-ra győztünk le, és amely klub költségvetése négyszer, adósságai pedig tízszer nagyobbak voltak, mint a Matáv FC Soproné. A siker eredményeként klubunk másodízben indulhatott nemzetközi kupa sorozatban, és első alkalommal képviselhette hazánkat az UEFA kupagyőztesek Európa kupájában.
A Matáv FC Sopron Főbb Eredményei
| Év | Esemény | Eredmény / Szereplés |
|---|---|---|
| 2004 | UEFA Intertotó Kupa | Részvétel (győzelem az FK Teplice ellen 1:0-ra hazai pályán) |
| 2005 | Magyar Kupa Döntő | Győztes (5:1 a Ferencváros ellen) |
| 2005 | UEFA Kupagyőztesek Európa Kupája | Részvétel |
A bajnokság végén az eddigi fő támogató, a Matáv Rt. nem kívánta folytatni a klub további támogatását, s ugyanígy tett az Antók Kft. A menedzsment munkájának köszönhetően azonban új befektető érkezett a klubhoz, Vízer László Máriusz személyében, aki a romániai Nagyszalontán futball akadémiát működtet, ezen felül az Európai Judo Szövetség első embere is. Vízer úr a klub többségi tulajdonosa lett, így a költségvetés jelentős hányadát is ő biztosította.
Ferencvárosi TC - MATÁV FC Sopron 1-5 | Összefoglaló
Szemző Gyula: Egy Soproni Kapuslegenda Pályafutása
A múlt század elején Szemző Gyula az első soproni futballisták egyike volt, aki a városból indulva eljutott az első osztályig. Futballozott és edzősködött is a profi ligában, valamint az NB I-ben. A GYSEV-főkalauz édesapa hét gyermeke közül 1902. április 24-én látta meg a napvilágot Sopronban. Tehetsége, testi adottságai révén kapusként már fiatalon helyet követelt magának a korszak egyik jeles régióbeli klubja, a SFAC felnőttcsapatában. Az ifjú titán még nem volt 16 éves, amikor 1918. április 10-én a SFAC-SzSE (1:1) összecsapás után a Soproni Napló dicsérte a játékát, majd ugyanezt tette a Neulerchenfelders FC elleni 2:2-t követően is: „Az eldöntetlen mérkőzés eredményét csakis Szemző kapusunknak köszönhetjük, akire méltán büszke lehet a csapat. Kiválóan véd. Különösen labdafogásai elsőrangúak. Reméljük, hogy még gyakran lesz alkalmunk gyönyörködhetni védéseiben.”
Egészen pontosan további három évig lehetett gyönyörködni, mert Szemző Gyula egyik nyilatkozata szerint 1921-ben került a Salgótarjáni Bányászhoz. A Dunántúli Sport Újság 1923. június 11-én ezt írta: „Szemző Gyula, a SFAC volt egykori kapusa, jelenleg a Salgótarjáni Bányász TC óriás termetű kapusa, olyan kvalitásokat árult el az úrnapi DVTK elleni mérkőzésen, hogy jövő szereplése elé a legnagyobb várakozással nézhetünk.” A nógrádi csapatban is az egyik legjobbnak bizonyult, többször szerepelt Észak-Magyarország válogatottjában. Az SBTC fekete-fehér színeit 1926 végéig viselte. A következő év tavaszán már a nagy hírű Hungáriában találkozunk a nevével, ahol a cseh bajnok Sparta elleni meccsen (3:3) be is mutatkozott. Szerepelt a Ferencváros (0:2) és az Újpest (3:0) ellen, valamint a Profi kombináltban is. Ennek ellenére a Bástya ellen következő bajnokin nem kapott szerepet, mert „Szemző ügyeinek elintézése végett néhány napi szabadságot kapott.”
A szabadságolás azonban végleges lett, valószínűleg egy átigazolási szabálytalanság miatt. Egy évre Nagykanizsára igazolt a másodosztályba. 1929 februárjában a miskolci Attilához szerződött, ahol a profi másodosztályban a bajnokság végén a csapat a második helyen végzett, és osztályozót játszott a feljutásért. A Vasas ellen a harmadik mérkőzés döntött, ezen a Hungária úton 5000 néző előtt a borsodi piros-kékek a hibátlanul védő Szemző vezérletével 2:0-ra legyőzték az angyalföldieket, és ezzel feljutottak az élvonalba. Az első élvonalbeli mérkőzésen, 1929. augusztus 31-én is ő állt a kapuban a Millenárison, amikor az Attila 1:1-re végzett a Nemzeti vendégeként. „Szemző nagyon szépen védett. Egy-két védése nagy klasszisra vallott.” Később a harmincas évei felett lassan kiszorult a kezdőcsapatból, nemzetközi mérkőzéseken azért játszott, miközben a társai felkészítésében is szerepet vállalt.
Az Attila FC 1933-as sikeres erdélyi túráján megsérült. 1933. szeptember 19-én ő lett a miskolciak edzője. „Tegnap végre megegyezett az Attila Szemzővel, aki nemcsak védeni fog, hanem az edzéseket is vezeti majd. Kéri a visszaamatőrösítését.” Az év őszén játékosként kétszer is szerepelt a profi ligában. A Ferencváros elleni hazai mérkőzés előtt, a bemelegítés során megsérült a válla, így nem tudott játszani. Az őszi idény végéig volt az Attila edzője, 1934 januárjában felbontotta a szerződését a klubbal. Utána a perecesi csapatnál, Alberttelepen és a Miskolci Erdészetnél dolgozott szakoktatói végzettséggel. Az 1952-es idényre volt klubja, az akkor az NB I-ben szereplő Salgótarján kérte fel edzőnek. Az irányításával a 10. helyet szerezték meg a bajnokságban. Ez volt a második klub, ahol az élvonalban dolgozott. Korábbi csapatai közül ezúttal Nagykanizsára szerződött, ahol a másodosztályú együttest vezette, majd 1954 elején a megyei bajnokságból az NB II-be frissen feljutott Soproni Lokomotív hívta haza a szülővárosába. Csapatával 12 fordulót követően a 8. helyen állt a táblázaton. Szemző Gyulának 1954. május 30-án volt az utolsó mérkőzése a soproni kispadon. A karrierje végén hazatért a Soproni Lokomotívhoz és a csapat edzőjeként is hunyt el egy bajnoki mérkőzés után, ötvenkét évesen, szívinfarktust kapva.
A SFAC Újjászületése és a Jelen Kor Kihívásai
A korábbi évek sikerei után sajnos az NB II-es SFAC klub pénzügyi okok miatt ellehetetlenült, majd visszalépett az amatőr keretek közé. Az egyesületre azonban így is a lassú halál várt, és 2002-ben végleg megszűnt. Sopron azonban nem maradhatott SFAC nélkül. A SFAC szellemiségét továbbvivő sportbarátok az elnökké választott Kocsis Tamással az élen 2004-ben „senior” klubként újjáalakították és Anger-réti SFAC néven nevezték évről évre a magyar labdarúgás legalacsonyabb 6. osztályába, a Győr-Moson-Sopron megyei bajnokság III. osztályába.
Az SC SOPRON utánpótlás nevelő egyesületben a képzést befejező 19-21 éves fiatal felnőttekből álló csapat a 2015/16-os megye 3-as szezonban 29 győzelem, 1 döntetlen eredmény mellett 178 gólt szerezve és 13 gólt kapva torony magasan megnyerte a bajnokságot. A csapat gólkirálya Varga Viktor Szabolcs egymaga 46 találatot ért el. A SFAC női csapata pedig a Nemzeti Bajnokság II. osztályában ért el kiemelkedő sikert, hiszen bronzérmet szereztek a lányok. A lányok sikere azonban nem várt változást hozott, hiszen a bronzérem átadó ünnepséggel egyidejűleg a női csapat, amely 7 évig a SFAC kötelékében szerepelt, kollektíven átigazolt az SC Sopron UP.
2016 nyarán intenzív toborzásba kezdett a klub, Skvaris Frigyes, Deák Gábor, Horváth György, Török Péter révén új edzők érkeztek az utánpótlás szakosztályba. Az összes korcsoportban immár 150 gyermeket edzünk és versenyeztetünk. 2016. szeptemberétől 20 év után tért vissza a SFAC megyei serdülő és ifjúsági bajnokságokba. A 2016/17-es szezon végeztével a soproni csapat 24 győzelemmel, 2 döntetlennel és 2 vereséggel a megye 2-es bajnokság élén végzett. 20 év után pedig beadta a Magyar Labdarúgó Szövetség részére a megyei 1. licenc kérelmét amelyet a szakszövetség elfogadott, és a 17/18-as bajnoki szezont a megyei élvonalban kezdhette már. Első évesként sok csapat meglepetésére a dobogós helyek körül mozgott csapatunk, ám a felkészültségünk végül a középmezőnybe volt elég a szezon végére.
A 2018/19-es szezon nyári felkészülése megkezdődött, és már minden rendben is zajlott mindaddig, míg csapatunk játékosainak 85%-a el nem igazolt a nyári szabad átigazolási időszak lejárta előtt. Ezzel csapatvezetésünk nehéz helyzetbe került és rögtönözve próbálta orvosolni a gondot és játékosokat igazolt. U19-es csapatunk önfeláldozó hozzáállása nélkül nem sikerült volna a bent maradás és egyáltalán a szezon teljesítése sem. A 19/20-as szezonunk egy-két játékos igazolást követően indult, de még mindig kevésnek bizonyult ez az erő, ami szükséges a megyei bajnokság versenyfelvételére. Sereghajtóként zártuk a félidényt, és a téli átigazolás már igen csak erősebb játékosállomány összehívására volt lehetőségünk, és vágtunk neki a tavaszi szezonnak. Egy érdekes állapot miatt azonban félbeszakadt a Koronavírus világjárvány miatt minden labdarúgó bajnokság számára a szezon, várjuk a fejleményeket és a vezetők döntését, hogy a bajnokság hogyan kerül lezárásra. 2020 év elején történelmi pillanatot éltünk meg, ugyanis az egyesület, mint nevéből is már kikövetkeztethető, mindig is több szakosztály üzemeltetését végezte. Februártól pedig újra felvételre került jó néhány szakosztály, pontosítva 7 sportág.
Páder Vilmos Attila és a Soproni Futball Történetének Megőrzése
2020 elején Sopronban bemutatták Páder Vilmos Attila „Focilegendák és sípmesterek” című kötetét. Az olvasók a neves szakember labdarúgásban szerzett tapasztalatait és élményeit is megismerhetik. A soproni labdarúgás elmúlt ötven évének legjelentősebb eseményeit is feldolgozza Páder Vilmos Attila könyve. A sportújságíró a kötet hivatalos bemutatóján kiemelte: régi álma valósult meg a könyv megjelenésével, hiszen az elmúlt évtizedekben folyamatosan gyűjtötte a fényképeket és történeteket annak érdekében, hogy a futballrajongók és a fiatal generáció tagjai is megismerjék a soproni labdarúgás meghatározó alakjait és eseményeit.
Páder Vilmos Attila elmondta: „A labdarúgás iránti szenvedélyemet édesapámnak köszönhetem, aki gyerekkoromban rendszeresen elvitt a városi mérkőzésekre. Kezdetben kapusként játszottam, viszont egy sérülés miatt abba kellett hagynom a profi játékot, de a futball iránti szeretetem megmaradt. 1970-ben tettem le a játékvezetői vizsgát, azt gondolom, hogy az elmúlt évtizedekben mindent elértem ebben a pozícióban, amit csak lehetett. Büszke vagyok rá, hogy 4 évig az NB III. Bakony csoport Játékvezetői Bizottságát elnökként vezethettem, illetve, hogy több cikluson keresztül képviseltem a megyét a labdarúgás legmagasabb fórumán, az MLSZ küldöttközgyűlésen.”
A könyvbemutatón dr. Farkas Ciprián polgármester, dr. Barcza Attila országgyűlési képviselő, valamint Tóth Éva önkormányzati képviselő, kulturális tanácsnok is részt vett. Dr. Farkas Ciprián hangsúlyozta, hogy Páder Vilmos Attila könyve nemcsak sporttörténet, hanem várostörténet is, hiszen a sport mögött számos emberi életút, történet és nagy sztori húzódik. Páder Vilmos kötete megőriz egy jókora szeletet Sopron sportjából és múltjából. Dr. Barcza Attila kiemelte: „Amikor több mint 20 évvel ezelőtt megismertem Páder Vilmost, már akkor tervezte ennek a könyvnek a megírását, tehát hosszú évtizedekig foglalkozott azzal, hogy bemutassa a soproni labdarúgás elmúlt 50 évének történetét. Páder Vilmos egy kiváló játékvezető, szakértő és a hazai labdarúgás legendája, ezért ez a kötet minden olvasó számára különleges élményt fog nyújtani.”
Páder Vilmos Attila a Nemzeti Bajnokságban játékvezetőként és partjelzőként is hosszú évekig sikeresen működött. 1981-ben az év játékvezetője lett. Több évig volt a soproni játékvezetői csoport vezetője, majd 1995-ben Megyei Játékvezető Bizottság elnöke lett. Szakmai reformokat vezetett be az elméleti és gyakorlati képzésben. Mindezek mellett soproni labdarúgás első NB I-es csapatának sajtófőnöke volt 2 éven keresztül, majd a Matáv és az SC Sopron sajtóreferense lett. Sportújságírói hivatását 1985-től gyakorolja. 2013-ban a Győr-Moson-Sopron megye Sportjáért kitüntetésben részesült, majd 2017-ben Sopron Önkormányzata Sopron Sportjáért díjjal ismerte el a szakember munkásságát.
tags: #soproni #labdarugas #tortenete
