Az FC Barcelona története és magyar kapcsolatai: Több mint egy klub

A Ferencváros keddi Bajnokságok Ligája-ellenfelénél, az FC Barcelonánál a történelme során tíz magyar labdarúgó fordult meg, többek között a legendás Kubala László, és ha ez még nem lenne elég, három magyar edző is ült a kispadon a katalán sztárcsapatnál. Az FC Barcelona Spanyolország Katalónia tartományának labdarúgócsapata, mely a spanyol labdarúgó-bajnokság kezdetétől megszakítás nélkül részt vesz az első osztály bajnoki küzdelmeiben. Az egyesületet 1899. november 29-én alapította a svájci Hans Gamper. Az FC Barcelona előbb a katalán regionális bajnokságban és a spanyol labdarúgókupában, később pedig az 1928-ban megalakított egységes spanyol labdarúgó-bajnokságban és a nemzetközi kupákban vált a spanyol, valamint a nemzetközi labdarúgás egyik legmeghatározóbb egyesületévé. Még ha nem is tudod, valószínűleg már több tucatszor láttad a Barcelona FC mottóját. Ez katalánul annyit tesz: "Több mint egy klub". Összefoglalja és részletezi mindazt, amit ez az egyedülálló klub képvisel.

A kezdetek és az első sikerek

A klub megalapítása a Hans Gamper nevéhez fűződik, akinek katalán beceneve Joan volt. Gamper 1899. október 22-én hirdetést adott fel a helyi sportmagazinban, egy barcelonai székhelyű labdarúgócsapat létrehozásának céljával. 1899. november 29-én Gamper elnökletével Gimnas Soléban került sor az egyesület első gyűlésére. Az összejövetelen résztvevők névsora a következő volt: Hans Gamper, Gualteri Wild, Lluis d'Ossó, Bartomeu Terradas, Otto Kunzle, Otto Maier, Enric Ducal, Pere Cabot, Carles Pujol, Josep Llobet, John Parsons és William Parsons. A gyűlés határozata alapján megalakult a klub, melynek első elnöke Gualteri Wild lett, aki feladatai mellett játékosként is szerepet vállalt a csapat munkájában. A csapat első mérkőzésére Bonanovában került sor, egy angol kivándorlókból álló csapat ellen. Az összecsapást az angol együttes nyerte meg 1:0 arányban. A meccs érdekessége, hogy az angol csapatban néhány Barcelona játékos is szerepelt a mérkőzés során.

A klub az 1901-1902-es évadban megnyerte a Macaya Kupát, az 1904-1905-ös és az 1908-1909-es szezonban pedig katalán kupát. Az utóbbin 1922-ig még nyolc alkalommal diadalmaskodtak (1910-ben, 1911-ben, 1913-ban, 1916-ban, 1919-ben, 1920-ban, 1921-ben és 1922-ben). Emellett a spanyol labdarúgókupában is eredményesen szerepelt a csapat és több alkalommal is sikerült elhódítania a trófeát (1910-ben, 1912-ben, 1913-ban, 1920-ban és 1922-ben). 1922-ben került felavatásra a Les Corts Stadion, mely a klub egyik legsikeresebb időszakának lett a helyszíne. Az egyesület első aranykorát 1919-től 1929-ig élte. A klub sorozatban öt alkalommal nyerte meg a katalán kupát, emellett három ízben (1925-ben, 1926-ban és 1928-ban) hódították el a spanyol labdarúgókupát. Az utóbbi két spanyol labdarúgókupa győzelmet megismételt mérkőzésen szerezte meg a csapat a Real Sociedad ellenében. Az összecsapások hőse a kiemelkedő teljesítményt nyújtó Plattkó Ferenc volt. A magyar labdarúgó tiszteletére Rafael Alberti költeményt írt. A csapatban olyan kitűnő labdarúgók szerepeltek, mint Samitier, Alcántara, Zamora, Sagi, Piera és Sancho. Az FC Barcelona ebben az időszakban vált a katalán hazafiasság szimbólumává. 1924-ben, a klub fennállásának 25. évfordulóján már 12 207 pártoló tagja volt. Az eseményt az ismert plakátrajzoló művész Josep Segrelles örökítette meg. Az első hivatalos spanyol labdarúgó-bajnokságra az 1928-1929-es szezonban került sor. Az FC Barcelona az első osztályban indult és megszerezte az első bajnoki címét, betetőzve ezzel a korszak sikereit.

Politikai viharok és a klub túlélése

A pályán kívül azonban számos tényező befolyásolta a klub működését. 1925. június 14-én egy hazai mérkőzés alkalmával az FC Barcelona szurkolói kigúnyolták a spanyol nemzeti himnuszt. Válaszul Miguel Primo de Rivera spanyol diktátor hat hónapra bezáratta a Barcelona hazai pályáját. A büntetést végül három hónapra csökkentették, emellett Gampert lemondásra kényszerítették. A klub alapítója 1930. július 30-án hunyt el. Ebben az időszakban a politikai harcok visszavetették a sport szerepét a spanyol társadalom egészében. Ennek megfelelően az FC Barcelona teljesítménye visszaesett, bár továbbra is voltak tehetséges játékosai Martí Ventolrà, Josep Raich és Josep Escolà személyében. Az egyesület végül pénzügyileg, társadalmilag és a sport terén is válságba jutott. Bár a csapat hat alkalommal diadalmaskodott a katalán kupában (1930-ban, 1931-ben, 1932-ben, 1934-ben, 1936-ban és 1938-ban), a spanyol labdarúgó-bajnokság első osztályában meglehetősen sikertelen volt és számos szurkolót vesztett.

A spanyol polgárháború kitörése után egy hónappal a klub elnökét, Josep Sunolt Francisco Franco csapatai Guadalajara közelében meggyilkolták. A játékosok ekkor Mexikóban és az Egyesült Államokban egy túrán vettek részt és ennek köszönhetően a klub vagyona megmenekült, azonban a csapat fele száműzetésbe vonult Mexikóba és Franciaországba. 1938. március 16-án falangista bombamerénylet érte az egyesület társasági klubját. Pár hónappal később pedig a katalán hazafiasság jelképeként az egyesület francói befolyás alá került. A sok viszontagság következtében a klub tagsága 3486 főre csökkent. 1940 márciusában Francisco Franco támogatója, Marqués de la Mesa Rsta került a klub élére. Ezt követően az egyesület nevét az angolosan hangzó Fútbol Club Barcelonáról a spanyolosabb hangzású Club de Fútbol Barcelonára változtatták. Az eredeti nevet végül 1973-ban vette vissza a klub. Emellett a katalán címer 4 vörös sávját kettőre csökkentették és ezt csak 1949-ben állították vissza. Az 1940-es években stabilizálódott a csapat helyzete. 1942-ben sikerült megnyernie a spanyol labdarúgókupát. A következő szezonban a Real Madrid CF elleni botrányos kimenetelű összecsapás után, melyen a csapat fenyegetettségben játszott, lemondott a Barcelona elnöke. A spanyol bajnoki címet ezt követően 1945-ben, 1948-ban és 1949-ben is elnyerte a csapat és 1949-ben a latin kupában is sikerült diadalmaskodnia. A korszak meghatározó játékosai a következő labdarúgók voltak: César, Basora, Velasco, Curta, a Gonzalo testvérek, Seguer, Bíosca és Ramallets. 1949-ben, a klub fennállásának 50. évfordulóján a Barcelona 24 893 főnyi tagsággal rendelkezett, mérlege pedig 21 katalán, 9 spanyol kupagyőzelem és 4 bajnoki cím volt.

Az aranykor: Kubala László és a magyar legendák

1950 júniusában érkezett a klubhoz a magyar származású Kubala László és ezzel egy új korszak vette kezdetét az FC Barcelona életében. A csapat kiemelkedő teljesítményt nyújtott és ennek köszönhetően az 1951-1952-es és az 1952-1953-as szezonban is sikerült megnyernie a spanyol labdarúgó-bajnokságot, valamint 1951-ben, 1952-ben és 1953-ban a spanyol labdarúgókupát. Emellett az 1951-52-es idényben az FC Barcelona elhódította a latin, az Eva Duarte és a Martín Rossi kupákat is. A legendás támadósor tagjai a következő labdarúgók voltak: Estanislao Basora, César Rodríguez Álvarez, Kubala László, Tomás Moreno és Eduardo Manchón. A kapuban pedig Antoni Ramallets rendkívüli teljesítményével hívta fel magára a figyelmet. A labdarúgó öt alkalommal bizonyult a spanyol labdarúgó-bajnokság legjobb kapusának az 1951-től 1960-ig terjedő időszakban. Ezzel ma is ő vezeti az ezért adományozott Ricardo Zamora-trófea örökranglistáját. Kubala ekkora már a csapat legendás játékosa lett. A magyar labdarúgó 1952. február 10-én egy mérkőzésen egymaga hét gólt szerzett. Egyéves FIFA-eltiltást kellett teljesítenie, mielőtt debütálhatott volna a Barcánál, ám amikor mégis megtette, a hatás rendkívüli volt. A szobrot is kapó Kubala László első Spanyolországban lejátszott idényében 19 mérkőzésen 26-szor talált a kapuba, köztük egy Sporting Gijón ellen 9-0-ra megnyert mérkőzéssel, ahol egymaga 7 gólt vállalt. A Barcelonában tíz évet lehúzó (1951-61) játékos 329 mérkőzésen 256-szor volt eredményes, négy bajnoki címig vezette a katalánokat. A Barcelona története legjobb játékosának is megválasztott támadó.

1953-ban nem sikerült az argentin Alfredo Di Stéfano leigazolása és a labdarúgó a rivális Real Madrid CF-hez igazolt. A csapat népszerűsége, melyben kiemelkedő szerepe volt Kubala Lászlónak, szükségessé tette egy új, nagyobb és korszerűbb stadion megépítését. A magyar labdarúgót 1999-ben minden idők legjobb Barcelona játékosává választották. A ma is használatban lévő Camp Nou Stadion átadására 1957. szeptember 24-én került sor és 90 ezer férőhellyel rendelkezett. Ekkor a klubnak már 40 ezer pártoló tagja volt. 1957-ben ismét sikerült elnyerni a spanyol labdarúgókupát, melyet 1959-ben és 1960-ban újabb bajnoki címek követtek. Emellett a csapat 1958-ban és 1960-ban is megnyerte a vásárvárosok kupáját. Ekkor Kubala mellett már Czibor Zoltán és Kocsis Sándor is a csapat tagja volt. Rajtuk kívül még olyan kiváló labdarúgók szerepeltek a csapatban, mint Evaristo, Eulogio Martinez, Suárez, Villaverde, Olivella, Gensana, Segarra, Gracia, Vergés és Tejada.

További magyar játékosok a Barcelonában

Plattkó Ferenc 1923-ban volt az úttörő, aki később kétszer a klub edzője is volt (1934-35 és 1955-56). Az Angliát is megjárt kapusra az MTK elleni két barátságos találkozón figyelt fel a Barca. A magyar klasszis már a La Ligában is pályára léphetett, hiszen 1923-tól egészen 1930-ig védte a katalán együttes kapuját. A hatszoros katalán bajnok az 1929-es idényben - ami az első La Liga-szezon volt - spanyol bajnok is lett, és további három alkalommal a Spanyol Kupáért adott aranyérmet is a nyakába akasztották.

Az 1930-as években Ernst Löwinger, Szeder György és Berkessy Elemér játszott a Barcában. Ernst Löwinger egy évig volt a klub játékosa (1933-34), de nem sikerült helyet szereznie magának a csapatban. Szeder György (1934-35), születési nevén Silberstein György balszélső volt. Csak 19 éves volt, amikor csatlakozott a Barcelonához, de küzdött a beilleszkedéssel, és csak öt meccset játszott. Ezt követően visszatért Magyarországra, ahol tragikus körülmények között halt meg 1945-ben, éppen azon a napon, amikor Adolf Hitler öngyilkos lett. Berkessy Elemér (1934-36) Plattkó Ferenc irányítása alatt került Barcelonába Párizsból. A kiváló játékos a La liga történetének első magyar gólszerzője lett. A hétszeres magyar válogatott labdarúgó 28 bajnoki mérkőzésen három gólt szerzett a katalánok színeiben. Később az angol bajnokság első külföldi edzője lett a Grimsby Town edzőjeként.

Az 1950-es években Nyers István, Kaszás László, valamint az Aranycsapatból Kocsis Sándor és Czibor Zoltán is a klubhoz került. Nyers Istvánt minden idők egyik legjobb magyar futballistájának tartják, Olaszországban szerzett magának hírnevet. 32 éves volt és már a pályafutása vége felé járt, amikor a Barcelonához igazolt, ahol azonban nem hagyott mély nyomot maga után 1956 és 1957 között. Kaszás László csak 17 éves volt, amikor csatlakozott a Vasas Barçához, amelynek 1957 és 1959 között volt a tagja. Mivel nem sikerült helyet szereznie a csapatban, a Real Madridba távozott. Számos klubban játszott Spanyolországban, Olaszországban és az Egyesült Államokban is. 1958-ban Kubala László csábította Kocsis Sándort és Czibor Zoltánt, az Aranycsapat két oszlopos tagját Barcelonába. A jobbösszekötő Kocsis Sándor - az 1954-es világbajnokság gólkirálya volt - nyolc éven át volt a katalánok játékosa, miután elhagyta a Honvédot, ezalatt az időszak alatt 75 bajnoki mérkőzésen 42 gólt szerzett. Kétszer bajnoki címet, egyszer-egyszer pedig Spanyol Kupát és BEK-et nyert a csapat mezében. Czibor Zoltán története is nagyon hasonló Kocsiséhoz. Ő is az egyik hőse volt 1954-es világbajnokságon ezüstérmes magyar válogatottnak, illetve a híres Honvédnak. A szintén kétszeres La Liga-győztes, egyszeres Spanyol Kupa és BEK-győztes játékos három éven keresztül focizott a Barcelonában. A 38 mérkőzésen 17 gólt szerzett, később lehúzott egy évet még az Espanyolban is, azután elhagyta Spanyolországot.

Szalay Tibor 1961 és 1963 között két mérkőzésen szerepelt a Barcelona első csapatában, de ez is elég volt neki ahhoz, hogy szerezzen egy gólt. Az utolsó játékos, aki eddig magára húzhatta a Barcelona mezét. Érdekesség, hogy az említett játékosok közül Kubala, Kocsis és Czibor a Ferencvárosban is játszott, illetve Nyers István is, igaz, utóbbi csak bemutató mérkőzéseken lépett pályára az FTC színeiben.

Két magyar is a tűzközelben volt az elmúlt évtizedekben, bár soha nem léptek pályára a Barcelonában, meg kell említeni Vincze Ottó és Tajti Mátyás nevét. A Ferencváros BL-csapatának legendás játékosa, Vincze Ottó 1997-ben került a Barcelona B-csapatához, de itt nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, így visszakerült a Ferencvároshoz. A Puskás Akadémiában nevelkedő középpályás, Tajti Mátyás 2014-ben, 15 éves korában járt próbajátékon a Barcelonánál és a Real Madridnál is, majd mindkét csapat ajánlatot tett érte, a fiatal játékos végül a katalán egyesületet választotta. Két éven át futballozott a Barcelona utánpótlás csapatában, majd 2016 nyarán a több játéklehetőség miatt elhagyta klubot.

Magyar játékosok és edzők az FC Barcelonánál

Magyar edzők a kispadon

Pozsonyi Imre (1923-24), Plattkó Ferenc (1934-35 és 1955-56) és Kubala László (1962-63 és 1980) volt a Barcelona első csapatának az edzője. Az egyszeres válogatott Pozsonyi Imre volt az első magyar, aki megtapasztalhatta a spanyol futball légkörét, igaz nem a pályán, hanem edzőként. 1924 és 1925 között volt a Barcelona trénere, ez idő alatt egy katalán bajnokságot és egy Spanyol Kupát nyert. Összesen 47 találkozón 30 győzelem, 9 döntetlen és 8 vereség volt a mérlege a Barcelona kispadján.

Plattkó Ferenc később kétszer is irányította a csapatot, de ekkor már nem sikerült elhódítania a spanyol bajnoki címet. Előbb az 1934-35-ös, majd később az 1955-56-os szezonban. Utolsó éveinek nagy részét Dél-Amerikában töltötte, nagy szegénységben halt meg Chilében 1983-ban. Kubala László nemcsak játékosként, hanem edzőként is legendás volt. Ahogy azt már korábban írtuk, először 1962 és 1963 között játékosmenedzserként, majd visszavonulása után 1980-ban is irányította az együttest. 11 éven keresztül irányította a spanyol labdarúgó-válogatottat, 68 mérkőzésen 31 győzelem, 21 döntetlen, 16 vereség és 98-59-es gólkülönbség a mérlege. Kijuttatta a spanyol csapatot az 1978-as argentínai világbajnokságra és az 1980-as olaszországi Európa-bajnokságra is. Az 1992-es barcelonai olimpián aranyérmet nyert a válogatottal.

Az "Álomcsapat" és a modern kor felé

1960-ban Luis Suárez a kiemelkedő teljesítményével az FC Barcelona első aranylabdával díjazott játékosa lett. Ennek ellenére az 1960-as években nem sikerült megismételni a korábbi sikereket. A csapat mindössze három kupasikert könyvelhetett el. 1963-ban és 1968-ban a spanyol, 1966-ban pedig a vásárvárosok kupájában diadalmaskodott a csapat. A klub viszonylagos sikertelensége ellenére mégis egyre népszerűbb lett, mivel a katalán nép egyre inkább a katalán öntudat jelképeként tekintett az egyesületre. Ebben az időben a diktatúra kemény kézzel kívánta elfojtani a katalán identitást. Ennek következtében lett közismert a "Més que un club" (több, mint egy klub) kifejezés is.

A hatvanas évek - az 1966-os vásárvárosok kupája-győzelem ellenére - kétségtelenül hanyatlást hoztak az egyesület számára, azonban Johan Cruyff érkezése jelentős változást hozott a klub életében. A holland játékos 1973. október 28-án mutatkozott be az FC Barcelona csapatában. Vele a csapat teljesítménye jelentősen feljavult és a Barcelona megnyerte a spanyol labdarúgó-bajnokságot. A szezon csúcspontját a Real Madrid CF 5:0 arányban való legyőzése jelentette. A támadó alakzatban az 1973-ban és 1974-ben is aranylabdával díjazott Cruyff mellett Carles Rexach, Juan Manuel Asensi, Hugo Sotil és Marcial nyújtott kiemelkedő teljesítményt. A bajnoki cím megszerzése egybeesett a klub fennállásának 75. évfordulójával, melynek megünneplése valóságos társadalmi esemény volt.

Francisco Franco 1975-ben bekövetkező halála után bekövetkezett Spanyolország demokratizálódása. Ez jelentős változásokat hozott a labdarúgás területén is, mivel ezt követően a klubok igazgatása is demokratikussá vált. Az elnöki pozícióba Josep Lluís Núñezt választották, aki ezt követően a klub történetében a leghosszabb ideig látta el az elnöki teendőket. Cruyff jövetele azonban nem igazán hozta vissza az aranykorszakot. Az FC Barcelona nyert ugyan egy bajnoki címet, de nem sikerült visszaszereznie az uralmat a spanyol futballban, pedig a vezetőség mindent megtett azért, hogy a Barcelona Spanyolország és Európa csúcsára kerüljön. A klub vezetése számos ismert és világhírű labdarúgót igazolt a siker érdekében. A csapatba olyan játékosok érkeztek, mint Johan Neeskens, Allan Simonsen, Hans Krankl, Bernd Schuster, Diego Maradona, Mark Hughes és Gary Lineker. Ennek ellenére az újabb bajnoki cím elnyerésére csak az 1984-85-ös szezonban került sor. A bajnokcsapat kulcsjátékosai a következő labdarúgók voltak: Javier Urruticoechea, Julio Alberto, Migueli, Archibald, Schuster és a csapatkapitány Alexanco. A spanyol labdarúgókupában a csapat jóval eredményesebb volt ebben az időszakban és öt alkalommal is elnyerte a trófeát (1971-ben, 1978-ban, 1981-ben, 1983-ban és 1988-ban). A Kupagyőztesek Európa-kupáját pedig két alkalommal nyerte meg (az 1978-79-es és az 1981-82-es szezonokban). A legrangosabb sorozatban, a bajnokcsapatok Európa-kupájában és az UEFA-kupában azonban nem sikerült áttörést elérni. A klub népszerűsége a fenti időszakban egyre nőtt. A tagok száma 1974-ben 66 000, 1978-ban 77 000, 1986-ban pedig már 108 000 volt. Emellett a szurkolói klubok száma is növekedésnek indult. Számuk 1979-ben 96, 1993-ban pedig majdnem 700 volt.

Jelentős változás állt be az eredményesség terén Johan Cruyff 1988-as érkezésével. Cruyff edzőként visszatérve egy sikeres, nyerő mentalitású csapatot állított össze, amelyet a közvélemény csak „álomcsapatként” emlegetett. Ebben az időszakban olyan játékosok járultak hozzá a sikerekhez, mint Hriszto Sztoicskov, Ronald Koeman, Michael Laudrup és Andoni Zubizarreta kapus. A csapat az 1988-89-es szezonban a kupagyőztesek Európa-kupáját, 1990-ben pedig a spanyol labdarúgókupát hódította el. Emellett a spanyol labdarúgó-bajnokságban is legyőzhetetlen bizonyult, így 1991 és 1994 között négy bajnoki címet nyert. A legnagyobb sikerre azonban az 1991-1992-es szezonban került sor, amikor a klub először megnyerte a bajnokcsapatok Európa-kupáját is. A döntőre 1992. május 20-án került sor az olasz Sampdoria ellen. A mérkőzést Ronald Koeman briliáns szabadrúgásgóljával nyerte meg az FC Barcelona. A kupagyőztes csapat tagjai a következő játékosok voltak: Zubizarreta, Nando, Ferrer, Koeman, Juan Carlos, Bakero, Salines (Goikoetxea), Stoitchkov, Laudrup, Guardiola (Alexanko) és Eusebio. Az 1993-1994-es szezonban, az UEFA-bajnokok ligája döntőjében elszenvedett vereséggel azonban lezárult az „álomcsapat” korszaka. 1996-ban Cruyff vitatott körülmények között távozott a klubtól. A sikeredző távozása mélyen megosztotta a rajongókat és ez az ezt követő sikerek ellenére a későbbiekben is éreztette a hatását. Ez a megosztottság vetett véget Josep Lluís Núñez elnökségének is 2000-ben.

Cruyffot Bobby Robson követte. Az angol edző azonban rövid idő elteltével távozott és a helyére az AFC Ajax sikeredzője Louis van Gaal érkezett. Az új edzőkkel az FC Barcelona az 1996-97-es szezonban is megnyerte a kupagyőztesek Európa-kupáját és két egymást követő bajnoki címet szerzett. A sikerek ellenére egyre inkább növelte a megosztottságot az az érzés, hogy lezárult egy fontos és sikeres korszak az egyesület életében. A holland edző a klub egyik legellentmondásosabb edzője volt. Viszonylagos sikerei ellenére érzelemmentes hozzáállása és taktikája a szurkolókban ellenérzést keltett. Különösen népszerűtlen volt a hazai tehetségek eladása, valamint a holland játékosok tömeges leigazolása miatt (összesen nyolc honfitársát szerződtette). Sokan kritizálták szigora és az erőnléti edzések intenzitása miatt is. A sajtóval állandóan hadban állt, a kritikákat pedig mereven elutasította. Az 1999-2000-es szezon sikertelenségére való tekintettel Josep Lluís Núñez távozott az elnöki posztról.

2002-ben az akkori elnök, bizonyos Joan Gaspar úgy látta, a klub akkor lehet újra sikeres, ha visszahívja a korábban a szurkolók által nem igazán kedvelt Louis van Gaalt. Igazán nem jó ponttal indított ebben az évben szurkolóknál a vezetőség, hiszen teljesen ingyen elengedte a csapat legnagyobb sztárját, Rivaldót. A csapat az előző évtizedek leggyengébb teljesítményével indította a bajnokságot. Nem lehetett kérdés, a szurkolók az edző és az elnök lemondását szerették volna. 2003 januárjában a holland trénerrel szerződést bontottak, az új edző Radomir Antic lett, aki nagyon nehéz helyzetben lévő csapathoz érkezett. Néhány hónap múlva Gaspar lemondott és ideiglenes vezetőség alakult. Antic mondhatni csodát tett: amikor érkezett, 15. helyen állt a csapat, szezon végén, pedig a jövő évi UEFA kupában való szereplést biztosító 6. A júniusra kiírt elnökválasztást egy ügyvéd, bizonyos Joan Laporta Estruch nyerte. Nem a legjobb helyzetben vette át kis csapatával a klubot, hiszen Gaspar felelőtlen költekezésének köszönhetően a klub rossz anyagi helyzetbe került. Ő sem jól indított a szurkolóknál. Kampányát David Beckhamre építette, és ígérte, ha megválasztják, megszerzi az angolt. Megválasztották, ám a sztár a rivális Real Madridhoz került. A következő hetekben azonban egyre szimpatikusabb lett az új elnök a szurkolóknál. A rossz anyagi helyzetre tekintettel megfontoltan, olcsón szerzett játékosokat: Rüstü, Rafael Márquez, Quaresma. Ezután következett a Barca következő éveit meghatározó legfontosabb eseménye: Laporta és csapata megszerezte 27 millió euróért a francia PSG-ből a világ legnagyobb ígéretének tartott Ronaldinhót. A Barcelona anyagilag stabil, aminek köszönhetően új sztárjátékosok érkezhettek. 2004-ben 60 millió euro állt igazolásokra. 2005-ben a csapat spanyol bajnok, a világ legerősebb klubjaként emlegetik. 2006-07-ben a csapat a második helyet szerezte meg a bajnokságban az örök rivális Real Madrid mögött. A szezon végén érkezett erősítésnek Thierry Henry az Arsenalból. A következő szezonban is csak az ezüstérem jutott a csapatnak, ráadásul a kupákban eredménytelenül zárt. A vezetőség Laportával az élen úgy döntött, hogy radikális változtatásokat visz végbe. Elküldték a sikeredző Rijkaardot, megváltak a Barcelonát a trónra újra felültető Ronaldinhótól, illetve Decótól és számos játékostól. Vezetőedzőnek az egy évig a Barca B-vel foglalkoztatott, korábbi Dream Team-tagot, Josep Guardiolát nevezték ki. Több játékost is leigazoltak, Sevillából a rekordáron vásárolt Daniel Alvest, az Arsenalból Hlebet illetve a Manchester Unitedből visszavásárolt Gerard Piquét. A 2008-2009-es szezon a Barcelona számára minden idők legsikeresebb szezonja volt. A csapat a Messi-Eto'o-Henry támadósorral gólrekordokat megdöntve nagy előnnyel zárta a bajnokságot a Real Madrid előtt. A spanyol kupát - a döntőben az Athletic Bilbaot legyőzve - sok év után ismét elhódította, míg a szezon legnagyobb sikereként a római fináléban lefutballozva a Manchester Unitedet, 2006 után ismét a Barcelona került fel az európai futball trónjára. A szezon végén a nyári átigazolás egyik legnagyobb szenzációjaként a Barcelona megszerezte Zlatan Ibrahimovicot az Intertől, 43.25 millió euróért és Samuel Eto'o játékjogáért, azonban ez a szezon már nem volt olyan sima, mint az előző. Az első kellemetlen meglepetés a kupából való kiesés volt: a Sevilla ellen hazai pályán elszenvedett 2-1 arányú vereséggel.

Az FC Barcelona több, mint egy futballklub: Egyéb sikeres szakosztályok

Az FC Barcelona labdarúgócsapata évtizedek óta a legsikeresebbek egyike a világon, de a katalán klub nemcsak futballistáira lehet büszke: több más csapatsportágban is a legszűkebb hazai és nemzetközi elithez tartoznak a gránátvörös-kékek. Az egyesület legsikeresebb szezonjai közé tartozik a 2008-2009-es, valamint a 2014-2015-ös idény, amikor a focicsapat triplázása mellett a többi szakosztály is szállította a trófeákat. 144 bajnoki cím, 126 kupagyőzelem, 44 kontinentális kupasiker - aligha van még egy egyesület, amelynek csapatai annyi fontos trófeát nyertek, mint az FC Barcelona. Természetesen mindenkinek elsősorban a labdarúgócsapat jut eszébe a név hallatán, de bármilyen meglepő, nem a futballszakosztály a legeredményesebb a katalán óriásklubon belül.

Kézilabda: Magyar főszereplővel

Aki figyelemmel kíséri a férfi kézilabdázás nemzetközi történéseit, nyilván találkozott már a Barcelona nevével, már csak azért is, mert a közelmúlt egyik legnagyobb sztárjának a magyar Nagy László számított a csapatban. A világklasszis jobbátlövő négy-négy alkalommal nyerte meg a spanyol bajnokságot és a kupát, kétszer pedig a Bajnokok Ligájában is a csúcsra ért - emlékezetes módon 2011-ben csapatkapitányként emelhette magasba a BL-trófeát. De Nagy érkezése előtt és távozása után is igencsak sikeresnek számítanak a barcelonai kézilabdázók: 30-szoros bajnok, 27-szeres kupagyőztes és 11-szeres Bajnokok Ligája-győztes a klub - valamennyi adat egyedülálló a spanyol, illetve az európai mezőnyben.

Kosárlabda: Katalán kosarak

A legtöbb szurkoló következő tippje minden bizonnyal a kosárlabda, és nem is alaptalanul: az FC Barcelona Básquet nemcsak Spanyolország, de egész Európa egyik legsikeresebb csapatának számít a palánkok világában. A katalánok kedvenc kosarasai 20 alkalommal nyertek bajnokságot, 27-szer Spanyol Kupát, és a legrangosabb európai kupasorozatban, az Euroligában sem sikertelenek: kétszer, 2003-ban és 2010-ben a magasba emelhették a trófeát, emellett rendelkeznek hat ezüst és négy bronzéremmel is a sorozatban, a Final Fourban pedig rekordot jelentő 17 alkalommal vettek részt - a legutóbbi idényt a negyedik helyen zárták. A kézilabdázókhoz hasonlóan a kosarasok sikereiből is jócskán kivette a részét egy honfitársunk: Hanga Ádám 2017-től négy szezonon át szerepelt a gárdában, egy bajnoki cím és három Copa del Rey-siker szereplője volt.

Görhoki: 22 Bajnokok Ligája-győzelem négy keréken!

A görhokisok! A legtöbb hazai sportbarát valószínűleg azt sem tudja, hogy az FCB ebben a sportágban is képviselteti magát, az pedig még kevésbé számít közismert ténynek, hogy az összes labdajáték valamennyi európai csapatát figyelembe véve alighanem a katalán görhokisoké a legtöbb Bajnokok Ligája-győzelem: 1973 óta nem kevesebb, mint 22 alkalommal diadalmaskodtak a legrangosabb európai kupában! Emellett 33 bajnoki cím és 25 spanyol kupagyőzelem is szerepel a klub neve mellett, vagyis összesen 80 jelentős trófeát gyűjtöttek az 1942-ben alakított szakosztály képviselői.

Futsal és a legkeményebb fiúk

Ugyan közel sem ennyire sikeres, világszerte mégis ismertebb a Barcelona futsalcsapata, amely az elmúlt bő egy évtized során nem sok trófeát engedett át másnak sem Spanyolországban, sem Európában: A legutóbbi 12 szezonban hét bajnoki cím, nyolc Copa del Rey-siker és négy UEFA Futsal Cup, illetve Bajnokok Ligája-diadal (futsalban 2018 óta nevezik BL-nek a legrangosabb európai kupasorozatot) a klub mérlege! A 2011-2012-es idényben a triplázás is sikerült az együttesnek, vagyis mindhárom trófea a katalánoké lett. Ha Európában nem is, de Spanyolországban sikeresnek számít a klub további másik két szakosztálya is. A jégkorongozók hét alkalommal nyerték meg a bajnokságot, hatszor pedig a spanyol kupában sem találtak legyőzőre. A rögbicsapat, amely 2024-ben ünnepli alapítása 100. évfordulóját, jelenleg nem története legsikeresebb időszakát éli, múltja azonban kalapemelést érdemel: 14 alkalommal lett bajnok (utoljára 1965-ben), az 1980-as években pedig kétszer az akkor elsőszámú spanyolországi sorozatnak számító Copa del Reyben is diadalmaskodott.

A legsikeresebb szezonok

Az 1899-es alapítás óta tehát szinte megszámlálhatatlan trófeát nyertek az FC Barcelona csapatai, így nem könnyű kiválasztani a klubtörténet legsikeresebb szezonját. Akár a legutóbbi, 2022-2023-as idényt is megnevezhetnénk, hiszen a klub öt szakosztálya, a labdarúgók, a kézilabdázók, a kosárlabdázók, a görhokisok és a futsalosok is bajnokok lettek, Európában azonban egyik csapat sem tudott felérni a csúcsra. Ellentétben a 2008-2009-es, valamint 2014-2015-ös szezonnal, amikor a futballisták minden fontos címet megszereztek, és a többi sportágban sem vallottak szégyent a katalánok, sőt. Európában nyolc labdarúgóklub volt képes a klasszikus triplázásra, azaz egy idényen belül megnyerni hazája bajnokságát és legfontosabb kupasorozatát, valamint az első számú európai kupát. Ez kétszer csak a Bayern Münchennek és az FC Barcelonának sikerült - a katalánoknak a 2008-2009-es, valamint a 2014-2015-ös idényben, ráadásul mindkétszer elsőéves vezetőedzővel. Amikor 2008 nyarán a csapat korábbi klasszisát, az addig a Barcelona B együttesét irányító Josep Guardiolát nevezték ki a csapat élére, aligha gondolta bárki is, hogy a klubtörténet egyik legsikeresebb idénye következik - főleg, miután Ronaldinho távozott a csapattól. Guardiola azonban tudta, hogy mit akar, és el is érte azt: A Barcelona mindössze öt vereséget szenvedve, kilencpontos előnnyel nyerte meg a spanyol bajnokságot, a Copa del Rey döntőjében 4-1-re verte az Athletic Bilbaót, a Bajnokok Ligájában pedig a Bayern München és a Chelsea legyőzése után a római fináléban 2-0-ra verte a Manchester Unitedet és első spanyol csapatként triplázott. Messze nem ez volt a klub egyetlen sikere a szezonban: a kosárlabdázók, a görhokisok és a jégkorongozók is bajnokok lettek, a kézilabdacsapat pedig a Copa del Rey és a Copa ASOBAL trófeáját tette be a közösbe.

Ezt az idényt is sikerült azonban felülmúlni hat évvel később, amikor összesen nem kevesebb, mint 14 sorozatban diadalmaskodtak az FC Barcelona különböző csapatai. A futballisták megint tripláztak, ezúttal már Luis Enrique vezetésével. A Lionel Messi-Luis Suárez-Neymar csatársor összesen 81 gólt szerzett a bajnokságban, a Barca mégis csupán két ponttal tudta megelőzni a 48 találatig jutó Cristiano Ronaldo vezette Real Madridot. A Copa del Rey közel sem tartogatott ilyen izgalmakat a csapat számára: Messiék mind a kilenc mérkőzésüket megnyerték a sorozatban (34-6-os összesített gólkülönbséggel), a Camp Nouban lejátszott döntőben pedig 3-1-re verték az Athletic Bilbaót, így megünnepelhették történetük 27. kupagyőzelmét. A tökéletes szezonra június elején, Berlinben tette fel a koronát a csapat, ahol a Juventus elleni 3-1-es diadalt követően emelhették a magasba a trófeát a katalán játékosok. Azt nem lehet mondani, hogy könnyű úton jutottak el a döntőig Messiék, hiszen az egyenes kieséses szakaszban a Chelsea-t, a Paris Saint-Germaint, majd a Bayern Münchent kellett legyűrniük, hogy eljussanak a fináléig. A focisták triplázása sem hétköznapi tett, de akkor mit mondjunk a kézilabdázók idényéről: a többek között Kiril Lazarov és Nikola Karabatic nevével fémjelzett csapat hét trófeát gyűjtött be egyetlen szezon leforgása alatt! A zsinórban ötödik bajnoki cím (amely egymás után a második volt, amelyet veretlenül szerzett meg a csapat) és a klub történetének kilencedik Bajnokok Ligája-elsősége mellé (a kölni döntőben a Veszprémet verték a katalánok) sikerült megszerezni a Spanyol Kupát, a klubvilágbajnoki címmel felérő IHF Super Globe-trófeát, az ASOBAL Kupát, az ASOBAL Szuperkupát, valamint a Katalán Szuperkupát is!

tags: #spanyol #labdarugokupa #fc #barcelona

Népszerű bejegyzések:

• NBA témájú Tissot karórák
• A Balatonfüredi KSE szezonjának összefoglalója
• Botrányok és bundák az olasz fociban
• A spanyol bajnokság dominanciája a kézilabdában
• Az új sportorvosi szabályozás részletei