A Csehszlovák labdarúgás dicső évtizede: az 1980-as évek és a stadionok öröksége

A cseh, illetve a csehszlovák válogatott története igazán veretes. A prágai futbalnak mély gyökerei vannak, az elmúlt század első évtizedében Közép-Európában Prágában játszották a legjobb futballt. Történelmük során számos alkalommal bizonyították tehetségüket a nemzetközi porondon: 1934-ben és 1962-ben világbajnoki ezüstérmet nyertek a csehszlovákok, akik 1976-ban Európa-bajnoki címet, 1996-ban kontinensbajnoki ezüstérmet nyertek. 1960-ban, 1980-ban és 2004-ben elődöntősök voltak az Eb-n, 1960-ban győztek a közép-európai válogatottak Európa Kupáján.

Az 1980-as év különösen emlékezetes maradt a csehszlovák labdarúgás történetében. Ebben az esztendőben értek el kiemelkedő sikereket mind az olimpiai játékokon, mind az Európa-bajnokságon. 1980-ban olimpiai arany-, 1964-ben olimpiai ezüstérem került a dicsőséglistájukra. Az Európa-bajnokságon pedig a bronzérmet szerezték meg: a bronzmeccsen Csehszlovákia büntetőpárbaj után verte az olaszokat, másodszor vett részt az Eb-k történetében 11-es párbajban.

A Panenka-tizenegyes és az 1980-as Eb bronzérem

A csehszlovák futball egyik legikonikusabb alakja, Antonín Panenka, egy tizenegyessel írta be a nevét a labdarúgás aranykönyvébe. 1976-ban, Belgrádban, az NSZK ellen hanyagul alárúgott a labdának, s miközben Sepp Maier elugrott oldalra, kínos lassúsággal landolt a gólvonal mögött. Ezt a rúgásfajtát azóta is mindenki Panenka-tizenegyesnek nevezi.

A névadó 1948. december 2-án született, 1967 és 1981 között szülővárosa, Prága zöld-fehér csapatában, a Bohemiansban játszott. Harminckét évesen engedélyt kapott a külföldi szerződésre, s még nyolc évet játszott Ausztriában, előbb a csúcson lévő Rapidban, majd levezetésként a St. Pöltenben és a bécsi Slovanban. 1976 Európa-bajnoka 1980-ban is nyert egy bronzot, ott is lőtt tizenegyesgólt, méghozzá az olaszok elleni bronzmeccs 'szétlövésében'. Berúgott két tizenegyest az 1982-es világbajnokságon is.

A klubfutball aranykora és a kihívások: Dukla és Bohemians Praha

A hetvenes évektől kezdődött a Bohemians igazi aranykora. Jaroslav Tipek lett a csapat edzője, olyan sztárok tűntek fel a klubnál, mint Antonín Panenka, Zdenek Hruska, vagy Karol Dobias. Az együttes kijutott a nemzetközi kupába, huszonöt évvel ezelőtt még az Ajaxot is kiverték. 1982-ben a bécsi Admira, a francia St. Etienne, a svájci Servette és a skót Dundee United kiverése után a belga Anderlecht állította meg őket. 1982-ben a Dukla 4-0-s kiütésével kupagyőztesek lettek, egy évvel később, 1983-ban nyerték történetük eddigi egyetlen bajnoki címét.

A Dukla Praha is kiemelkedő szerepet játszott ebben az időszakban. Az 1948-ban alapított Dukla Csehszlovákia egyik legeredményesebb csapata volt, 11-szer nyert bajnokságot, és olyan játékosok futballoztak egykoron a sárga-pirosaknál, mint Josef Masopust, Zdenek Nehoda, Ivo Viktor, Ladislav Vizek, vagy a legvégén Pavel Nedved. A hetvenes évek legjobb és leggólerősebb cseh csatára, Zdeněk Nehoda 1952. május 9-én született, 21 évesen a TJ Gottwaldow együtteséből került élete klubjába, a Dukla Prahába. 1983-ig 290 mérkőzésen 124 gólt szerzett a csehszlovák élvonalban, majd a német Darmstadtban, a belga Standard-ban és a francia Grenoble-ban is futballoztott. Ivo Viktor, aki 1942. május 21-én született, szinte egész 'profi' pályafutását a Dukla Prahában töltötte, 1963 és 1977 között 310 bajnokin védett a katonacsapatban. Az 1980-ban Eb-bronzot nyert Jan Fiala is a hetvenes-nyolcvanas évek kiválósága, aki 1956. május 19-én született és 1975 és 1987 között a Dukla Praha tagja volt.

A Bohemians Praha stadionja és újjászületése

A Bohemians Praha történetében a stadion mindig is központi szerepet játszott. Már 1912-ben Jindrich Waldes, a klub egyik mecénása, a jól ismert Waldes Koh-i-noor cég tulajdonosa pénzéből saját stadionja lett a csapatnak. Érdekesség, hogy a klub a nevét egy sikeres ausztráliai túra után kapta: a gárda két élő kenguruval tért vissza a hosszú útról és a sikeres szereplés után a szövetség engedélyezte, hogy megtarthassa a Bohemians nevet.

A klub történelme azonban viharos fordulatokat vett a rendszerváltás után. A rendszerváltás legnagyobb vesztese a Dukla és a Bohemians Praha volt. Nem létezik már a cseh Dukla Praha, az egykori keletnémetek is eltűntek a süllyesztőben. A klub 1996-ban ment tönkre, de ahogy a Bohemians, úgy a Dukla is újjáéledt. A Bohemians sem járt jobban. Az 1993-ban rendezett első önálló cseh bajnokságban 10 ponttal megelőzte a kieső helyen végző Vitkovicét, de csak a 14. lett. Egy év múlva már kiesett az élvonalból, egyből visszakerült, de megint nem sikerült megragadni a legjobbak között. 1999-ben ismét megnyerte a másodosztályt a Bohemians. 2002-ben még a negyedik helyen végzett a gárda, de innentől kezdve megindult a lejtőn. A 90-es évek közepétől olyan vállalkozások privatizálták, illetve adták-vették a klubot, melyeknek nem a fejlesztés volt a céljuk, hanem a még megmaradt értékek kimentése. Közel egy évtized alatt a Bohemians 20 millió cseh koronás adósságot halmozott fel, amelyet a Cseh Labdarúgó Szövetség 2005. februárjában elégelt meg.

A szurkolók ereje: a Bohemians újjászületése

A prágai történelmi negyed, Vrsovice középrétegének kedvenc csapata gyakorlatilag megszűnt létezni, de a zöld-fehér szurkolók olyat produkáltak, amire kevés példa akad a világon (Angliában, az AFC Wimbledon hívei alkottak hasonlót): 2005 márciusában a Vrsivoce Pubban valamivel több mint egy fél tucat szurkoló elhatározta, hogy gyűjtést kezdeményezett. Már az első héten mintegy ezren csatlakoztak a kezdeményeshez, a nemes ügybe sikerült bevonni a klub egykori játékosát, Antonín Panenkát is. Néhány hét alatt nyolcmillió korona (akkori értékén 72 millió forint) jött össze, állítólag Panenka félmillió koronát tett be indulásként. Csatlakozott a társasághoz Jirí Dientsbier volt cseh külügyminiszter és Ivan Trojan színész is. Az alapszabályban rögzítették, minden DFB-tag minimum ezer koronát köteles betenni a közösbe, a héttagú vezetőség pedig a saját vagyonával szavatolta, hogy legrosszabb esetben a tagok visszakapják betétjük 99 százalékát.

Itt vált ketté az addig oszthatatlannak hitt Bohemians története. Prága elővárosának számító Strizkov csapata, szerződésben foglalva, egy évre kölcsönvette a Bohemians nevet és az emblémát, valamint a zöld-fehér színeket. Mindeközben az összegyűlt pénzből a Bohemians 1905 vezetősége megvásárolta a Xaverov másodosztályú indulási jogát és 2007-ben feljutott az élvonalba. A rendkívül alacsony költségvetéssel dolgozó klub egy év múlva kiesett, de 2009-ben hétpontos előnnyel megnyerte a másodosztályt és ismét feljutott. A Bohemians 1905 tavalyi sikerében fontos szerepet vállalt Róth Ferenc, aki 2005 óta játszik Csehországban, és 2008 augusztusában igazolta le a Bohemians. Megkapaszkodás a legjobbak között a Bohemians egyetlen célja.

A Dolíček Stadion sorsa

A stadion kérdése kulcsfontosságú maradt a klub számára. 2009-ben az 1932-ben épített, immár roskadozó stadionjukban, a Dolícekben is lejárt a szerződésük, újat építeni egyelőre nincs pénz. Jirí Steinbroch, a Bohemians elnöke a HVG-nek elmondta, vagy megveszik saját volt stadionjukat - ehhez azonban több tízmillió koronára lenne szükség -, vagy elköltöznek a közelben épült városi stadionba, ahol viszont a Slaviával lennének társbérletben. „Egy szentélyt nem lehet elhagyni. Ha a városi stadionba költözünk, a Bohemians meghal. Ezt meg fogjuk akadályozni. Hogy hogyan, azt most tervezzük” - nyilatkozta Martin Jensík, a szurkolói klub egyik vezetője.

Legendás játékosok a csehszlovák futballtörténelemben

Egy ilyen gazdag történelmű futballnemzet gazdag ragyogó játékosokban. Az 1980-as évek, és az azt megelőző időszak is számos felejthetetlen alakot adott a világ labdarúgásának:

František Plánička (Kapus)

Ő (1904. június 2.-1996. július 20.) volt a harmincas évek legjobb kapusa, pedig olyan kiválóságok voltak a vetélytársai, mint Giampiero Combi, Ricardo Zamora, Aldo Olivieri, Rudi Hiden vagy Szabó Antal. Plánička mindegyikükön túltett, mégha 1937 egy ihletett délutánján Sárosi György doktor egy félidő alatt hét gólt is lőtt neki. Az IFFHS, a labdarúgás statisztikáival és történetével foglalkozó szervezet őt választotta a XX. század kilencedik legjobb kapusának, a csehek között pedig a legjobbnak. Plánička 73-szor védett a csehszlovák válogatottban, 1934-ben vb-ezüstérmes lett, részt vett az 1938-as Mondialon is. Mi több, ott a brazilok elleni mérkőzést törött kézzel is végigvédte. Élete klubjával, a Slaviával a hazai sikerek mellett KK-győztes is volt.

Josef Masopust (Jobb oldali középpályás)

A csehek álomcsapatában aligha lehet vitás az első cseh aranylabdás helye. Josef Masopust (1931. február 9.-) pályafutása során többször is megkapta a magyar sajtóban a 'cseh Bozsik' becenevet. Nincs értelme az összehasonlításnak, maradjunk annál: Prágában ugyanazt jelenti a Masopust név, mint Budapesten a Bozsik. A kiváló jobbfedezet a háború után a mosti csapatban kezdte a pályafutását, majd a teplicei klubból került a Dukla Prahába. Ő is nyolcszoros bajnok, s ugyanazon válogatottbeli sikerek részese 1954 ősze után, mint Ladislav Novák. Pályafutása során 63-szor játszott a csehszlovák válogatottban. Népszerűségére, elismertségére jellemző, hogy 1968-ban (!) engedélyt kapott arra, hogy egy belga klubban, a Crossing Molenbeekben zárja le játékos-pályafutását. 1962-ben a France Football aranylabdása lett.

Ladislav Novák (Balhátvéd)

Ő volt a 'kapitány'. Ladislav Novák (1931. december 5.-2011. március 21.) három világbajnokságon, 1954-ben, 1958-ban és 1962-ben is játszott, tagja volt 1960-ban a kontinensbajnokságon bronzérmes válogatottnak, illetve az abban az évben lezárult, közép-európai Európa Kupát megnyerő csehszlovák csapatnak. Hetvenöt válogatottsága közül 72-n ő volt a csapatkapitány. Ő viselte a karszalagot akkor is, amikor a magyar válogatott először kapott ki a Népstadionban - 1956 tavaszán, a csehszlovákoktól. Nyolcszor nyert csehszlovák bajnoki címet, ezzel társrekorderként vonult vissza. 1952 és 1966 között viselte a Dukla Praha mezét.

Josef Bican (Középcsatár)

Bécsben született, cseh szülők gyermekeként. A 88 évet élt (1913. szeptember 25.-2001. december 12.) egykori csatár 1938-ig szülővárosa klubjaiban, legszebb éveiben a Rapidban játszott, tagja volt az osztrák válogatottnak is, amelynek tagjaként 19 mérkőzésen 19 gólt lőtt. Az Anschluss után Prágába költözött, 1948-ig a Slaviában, majd kisebb klubokban játszott. Teljes pályafutása során 406 mérkőzésen 607 gólt szerzett. Pályafutása során 12 idényben lett gólkirály, 1939 és 1944 között senki sem szerzett nála több gólt egész Európában. A csehszlovák válogatottban 14 mérkőzésen 12 gólt lőtt. A statisztikusok szerint ő volt az első európai játékos, aki 1000 gólnál is többet szerzett teljes pályafutása során. Elképesztő gólérzékenysége mellett sprinternek is elmehetett volna: 10,8 mp alatt futotta 100 métert.

Az alábbi táblázatban összefoglalva láthatók a csehszlovák és cseh labdarúgás kiemelkedő alakjai, akik hozzájárultak a nemzet sporttörténelméhez:

tags: #stadion #1980 #cseh #foci

Népszerű bejegyzések:

• Hogyan tereljem el a figyelmét a fociról?
• Gyergyószentmiklós labdarúgásának átfogó képe
• Érzelmek a sportban: A düh szerepe
• Tehetséggondozás a jégkorongban Boros Norbert példáján
• Görög kispályás labdarúgás sikerei