A Hét Aranyváros legendája és a spanyol konkvisztádorok kutatása
A 15. században megkezdődtek a nagy földrajzi felfedezések, amelyek alapjaiban változtatták meg a világról alkotott képet. A spanyolok és a portugálok pedig messze kiemelkedtek a többiek közül, ugyanis mindenkinél több expedíciót finanszíroztak. Az Újvilág újbóli meglátogatása, a nyugat-afrikai partok és a keletre vezető óceáni útvonal felfedezése hatalmas gazdagságot hozott az Ibériai-félsziget hajós nemzeteinek, táplálva a további felfedezések iránti vágyat és a legendák utáni kutatást.
A Hét Aranyváros legendájának eredete
A hét aranyváros legendája egy korábbi mendemondából eredhet. E szerint a spanyol Don Rodrigo a történet szerint a Kr. u. 8. században elvesztette királyságát a muszlimok ellen. A monda szerint hét püspök menekült el Rodrigóval, akik hatalmas kincsekkel és hívőkkel indultak nyugat felé, remélve, hogy találnak egy új otthont. A legenda szerint ők alapították meg a hét aranyvárost, amelyek gazdagsága az évszázadok során csak gyarapodott, elrejtve a civilizáció elől valahol az Újvilág mélyén.
Az első, tragikus expedíciók és a remény megszületése
Az aranyvárosok utáni kutatás egyik első komolyabb fejezete az 1527-ben indult felfedezőút volt, melynek célja Florida gyarmatosítása volt. Ez az expedíció azonban katasztrofális véget ért. Ha a hajótörés nem önmagában nem lett volna elég szörnyű, a túlélőket az őslakosok ejtették foglyul. Amikor végül Sinaloánál, a mai Mexikó területén spanyol katonákkal találkoztak, a kezdeti 600 fős csapatból már csak 4 férfi maradt életben. A National Geographic szerint az expedíció során de Dorantest állítólag megölték a zunik, a pueblo indiánok egy csoportja, akikkel összehozta a balsors, ami jól mutatja a kutatás veszélyeit.
A négy túlélő közül az egyik, a rabszolga Estevanico, és a velük együtt visszatérő Fray Marcos de Niza szerencsésebb volt, neki sikerült visszatérnie Mexikóvárosba. Ők meséltek az alkirálynak, Antonio de Mendozának a Sonora-sivatagban látott, távoli, aranyban úszó városokról. Az egyik ilyen városról, Cíboláról, úgy írták le, hogy "egy kerekded dombtetőn, egy sík területen fekszik", és házai állítólag aranyból vagy más értékes anyagból készültek.
Coronado és a hét aranyváros
Coronado nagyszabású expedíciója (1540-1542)
Az alkirály elhitte a történetet, ezért úgy döntött, hogy a következő évben még ennél is nagyobb expedíciót rendel el, ezúttal Francisco Vázquez de Coronado konkvisztádor vezetésével. A spanyol Francisco Vázquez de Coronado expedíciója (1540-1542) volt az egyik legnagyobb és legdrágább kutatási vállalkozás az Újvilágban. “Kutatómunkájuk” két éven át tartott, és az előzőekhez hasonlóan teljes kudarcot vallott a fő cél, az aranyvárosok megtalálása szempontjából.
Ahelyett, hogy nagy, aranyból épült városokat találtak volna, Coronado és emberei csak egyszerű, vályogból épült falvakra bukkantak, amelyek a pueblo indiánok otthonai voltak. A hőn áhított arany helyett az expedíció tagjai mindössze termékeny földeket és új indián törzseket fedeztek fel.
Az expedíció öröksége és Coronado sorsa
Bár Coronado és emberei kudarcot vallottak a hét aranyváros meg nem találásával, a keresés mégsem mondható eredménytelennek, legalábbis az ország számára. Az expedíció során feltérképezték Észak-Amerika jelentős részét, beleértve a Grand Canyont és a Colorado folyót, jelentős geográfiai ismeretekkel gazdagítva a spanyol koronát. Coronado mindazonáltal dühösen tért vissza a kormányhoz, mert nem hozta vissza az ígért gazdagságot. Ő maga soha többé nem indított újabb expedíciót, és abban a hitben halt meg, hogy szégyenletes kudarcot vallott. Az általa feltárt területek azonban a későbbi spanyol gyarmatosítás alapját képezték, hosszú távon gazdagítva a birodalmat, még ha nem is aranyvárosok formájában.
