Szabó Bence: A magyar kardvívás legendája, aki a röplabda pályáról érkezett
Szabó Bence sportberkeken belül újat írni nem egyszerű feladat. A kivételes tehetségű sportoló és sportvezető pályafutása sokakat inspirálhat, és talán nem sokan tudják róla, hogy sportos útját a csapatsportok világából, egészen pontosan a röplabda pályáról kezdte.
A sportágválasztás útjai és az első lépések
Az elején focizott és röplabdázott, és csak utána jött a vívás. Óbudán, egy játszótéren nőtt fel, ahol vagy rabló-csendőröztünk, ami abból állt, hogy a hegyen, meg a városi házakban a folyosókon kergettük egymást, és emeleteket ugrottunk le, vagy fociztunk. Tehát hajmeresztő dolgokat végeztek, kemény környék volt. Aztán a Vasasban kezdett focizni, tetszett. Röplabdázni iskolai szinten kezdett, de nagyon-nagyon szerette. Teljes véletlen folytán került a vívásba: édesanyja francia tolmács volt egy nemzetközi vívóversenyen, és kiment, megnézte, az is megtetszett, és akkor eljött Óbudára. Hát persze, hogy ügyesebb volt a tornából felmentett belvárosi gyerekeknél, tehát elég hamar utolérte a csoportot, és hallatlanul élvezte.
Kivételes vívókarrier és az áttörés a világ élvonalába
Kivételes sikereit vívóként úgy érte el, hogy „csak” 26 évesen tudott bekerülni az akkoriban bomba erős magyar „nagyválogatottba”. Mindezt talán egy sérülésnek köszönhette. 1986 őszén az Újpest, akkoriban legendás Király utcai csarnokában, az edzés utáni, szokásos egyérintő csatában egy fejes után rosszul érkezett földre, és bokaszalag-szakadást szenvedett. Méghozzá úgy, hogy a komplett vívóvilágot - közte a harmadik „legendást”, az akkori klubtárs Gedővári Imrét - legyőzve megnyerte a varsói Világkupa-versenyt. Hogy mekkora volt akkoriban a konkurencia idehaza, azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy ennek ellenére nem került be az akkori vb-csapatba. „Helyette” megnyerte egyéniben és csapatban a zágrábi Universiadét. Mivel az 1987-es vb nem sikerült jól a kardozóknak, adva volt a lehetőség a szöuli olimpiai részvétel kiharcolására, és élt is ezzel. Az olimpiai aranyéremben oroszlánrészt vállalt. Az olaszok elleni elődöntőben és a szovjetek elleni döntőben is a csapat egyik legjobbja volt. Aztán, amikor egy évvel később az összetett világranglistát is megnyerte, már senki sem vitathatta el klasszisát. Pályafutása az atlantai olimpiával ért véget.
Szabó Bence gazdag éremgyűjteménnyel büszkélkedhet, amelyek a világ élvonalában eltöltött éveinek ékes bizonyítékai:
| Verseny típusa | Érem | Vívásnem |
|---|---|---|
| Olimpia | 2 arany | Kard |
| Olimpia | 2 ezüst | Kard |
| Világbajnokság | 2 arany | Kard |
| Világbajnokság | 3 ezüst | Kard |
| Világbajnokság | 2 bronz | Kard |
A vívás művészete és a siker kulcsa
A vívás úri sport, ami egyrészt szenvedélyt feltételez, másrészt visszafogott eleganciát. Szenvedély nélkül semmilyen sportot nem lehet művelni, de a vívásban ez különösen fontos dolog. A taktikai érzék is nagyon fontos, meg az, hogy valaki úgy tudja magát gyötörni, mint például Szilágyi Áron, akit méltán tart példaképnek a mai fiatalok számára. Három aranyat nyerni küzdősportban óriási dolog. Hasonlóan gondolkodott ő is, amikor Szatmári Andrásnak azt mondta: „figyelj, ott ér véget a mi karrierünk, ha én egyszer azt érzem, hogy jobban akarom a győzelmet, mint te: nézd meg Szilágyit, ahogy lábmunkázik, nézd meg a szemét, nézd meg, ahogy nyújt, nézd meg, ahogy vív, vívjál vele... tehetségesebb vagy, mint ő, de azt, amit az Áron tud, ahogy a lábmunkát átszellemülten megcsinálja, hogy minden egyes edzésével hozzátesz a formájához, azt kell megtanulni tőle”.
A vívó fegyvernemek közül a kard a legnehezebb, mégis ebben van a legtöbb aranyunk. Igen, a karddal szúrni meg vágni is lehet, és ez a leggyorsabb. Viccesen azt szokták mondani, hogy a tőr gyakorló fegyvernem, tehát a kiválasztáson, aki gyors és jó reflexei vannak, az megy kardozni, aki pici, gyors és finom mozgásokat tud csinálni, az megy tőrözni és, aki maradt, abból lesz a párbajtőrös. Ezt nyilván csak egymás között mondják, viccből, hiszen például Siklósi Gergely párbajtőröző óriási eredményt ért el világranglista egyesként 23 évesen. Ilyen nyomással nem vallott kudarcot, és olimpiai döntőt vívott: ez egy óriási dolog.
Kard oktatófilm 2. rész
Versenyt megnyerni nagyon nagy teljesítmény, nehéz dolog, mert a helyezettek közül a legjobbak az érmesek. Pályafutásában is megesett, hogy összekerült az athéni világbajnokságon az akkori feltörekvő orosz fiatal zsenivel. Ő már a dolgok zenitjén túl volt, ugyan a világranglistán még az első tízben volt, de már nem az volt, mint négy évvel azelőtt. Természetesen kikapott tőle, de harmadik lett, és harmadiknak lenni egy világbajnokságon nagyon jó eredmény. Viszont volt olyan is a pályán, amikor meg első volt a világranglistán, könnyedén menetelt be a döntőbe, ahol egy ideig sima győzelemre számított, aztán mégis vereség lett a vége. Annak az ezüstéremnek nagyon sokára tudott csak örülni, és nagyon-nagyon rossz érzés volt. Egy nagy segítség volt, hogy az egyéni verseny után megnyerték a csapatversenyt, és végül arról a világbajnokságról, Németországból, Essenből aranyéremmel tért haza 1993-ban. De így elveszíteni egy világbajnoki döntőt, azért az nagyon kemény.
Az edzői háttér és a sportpszichológia szerepe
Az érmek, a kiváló eredmények milyen arányban múlnak az edzői teljesítményen? Az ő edzője, Zarándi Csaba mondta, hogy „figyelj, amikor te hozzám kerültél, kilencven százalék volt, amit én hozzátettem, tíz, amit te - most, hogy olimpiai bajnok vagy, tízet tudok én hozzátenni, kilencven az már te vagy”. A másik ilyen óriási szöveg Kiss Ferenctől származik, aki Kocsis Feri olimpiai bajnok birkózó edzője volt és maga is bronzérmes világbajnoki helyezett. Egy riportban azt mondta: „Tudja kedves újságíró úr, hogy miért nem neveltem több olimpiai bajnokot? Miért? Azért, mert egy se jött be a terembe.”
Amikor nehéz pillanatok adódnak, mint például egy döntő elvesztése, gyakran merül fel a sportpszichológus szerepe. A 90-es években Szabó Bence volt az első olyan olimpikon egyéni sportoló, aki nem csak sunyiban járt sportpszichológushoz. Budavári Ágotával dolgozott együtt, és a mai napig is őt ajánlja mindenkinek, vagy Kárpáti Robit. Nagyon sokat tudnak segíteni, ha nem esik valaki abba a hibába, hogy tőlük várja az eredményeit. Ágota az első megbeszélés után felhívta a figyelmét erre: azt mondta: „nézze, Bence, maga egy önbizalomtól duzzadó, rengeteg eredményt hozó, hat-nyolc éve a világ élmezőnyében sportoló fiatalember, hát azt hiszem, biztos tudok egy picit hozzátenni, de azért azt ne gondolja, hogy majd én hozom az eredményeket”. És akkor végighallgatta, és mondta, hogy „nekem pont ez a picike kell, és elég is lesz”. A páston, a vízben az atlétikai pályán egyedül vagy, neked kell a feladatokat megoldani.
Sportvezetői és civil pályafutás, valamint a nehéz döntések
Huszonöt éves sportkarrier, ugyancsak sok éves vezetői karrier után úgy látja, a sportolói működésből mik azok a képességek, tapasztalatok, amiket a sportvezetésben lehetett azonnal használni? Ő a sportvezetői tapasztalataira, és a nagy ismeretségi körére támaszkodott mindig, tehát úgy próbálta összegyűjteni az információkat. Nyilván, amikor sportvezetőhöz képest igen fiatalon, 35 évesen megválasztották az ország legnagyobb klubja, az UTE elnökének, azért vétett hibákat. De érzi is az ember a finomságokat, ami tényleg abból fakadt, hogy sokat volt öltözőben, és sokat volt nemzetközi társaságokban is, meg a pástok mellett. Sok vezetőtől tanult pozitívumokat, amikről tudta: ő is így fogja csinálni, és sok vezetőtől épp negatív példákat látott.
Van néhány nagy törés a sportvezetői karrierjében, amit nem lehetett könnyű megemészteni: például 2016-ban a Nemzetközi Vívószövetség beválasztotta a Hírességek Csarnokába, ehhez képest ugyanebben az évben kellett távoznia MOB főtitkári pozíciójából, de nemrég indult a Vívószövetség elnökválasztásán és alulmaradt. Ezek a sérelmek nem múlnak el nyomtalanul, főként egy olyan ember számára, aki versenyszellemben is maximalistaként szocializálódott. Borkai úr küldte el az Olimpiai Bizottságtól, és ez egy személyes ügy volt, de utána sokkal csúnyább dolgok történtek: politikusok és sportvezetők is becsapták. Hiába érezte azt, hogy az ő ajtaja mindig mindenki előtt nyitva volt, mindenkinek csak segíteni akart, és tényleg nem volt olyan szövetségi vezető, akivel problémája lett volna, a nyolcvan százalékuk nem tudta a szemébe mondani, hogy nem az ő jelölését fogja támogatni az elnökválasztáson. Ehelyett hazudtak, nyájaskodtak, de ezen is túl van, megrázta magát, hiszen vannak más örömök is az életben.
Azon ritka sportolók közé tartozik, akik a profi sportkarrier mellett civil pályán is sikeresek: a Vendéglátóipari Főiskolát is elvégezte, éttermet is működtetett. 86-ban fejezte be a főiskolát, de az olimpiai felkészülés miatt csak 87-ben államvizsgázott le. Universiade játékokat is nyert, a főiskolai időszak alatt, nagyon büszkék voltak rá. Jelenleg is vannak érdekeltségei a vendéglátóipari szakmában, de operatív szinten nem dolgozik benne.
Nemzetközi elismerés és a magyar sport iránti elkötelezettség
Külföldön nagyra becsülik a vívószakmában: a Nemzetközi Vívószövetség board tagja, de edzőként is komoly ajánlatokkal keresik meg, viszont ezeket visszautasította, hogy itthon maradjon. Komoly pénzekért hívták edzőnek Tajvanra, Törökországba, hívták kurzusokat tartani Dél- és Közép-Amerikába, de nem ment. Tízéves a kislánya, itt van a családja, most jól érzi magát itthon. Úgy látja, felívelő pályán a vívósport. Ameddig Szilágyi Áron és az általa fémjelzett kardcsapat vív, addig igen. De nagyon nagy szégyen, hogy a hatalmas tradíciókkal rendelkező magyar párbajtőrvívás csapatszinten nem volt ott az olimpián. A kardcsapat legalább harmadik lett. Óriási dolog, ha úgy nézzük, hogy utoljára 25 évvel ezelőtt 96-ban, mikor még ő vívott abban a csapatban, akkor volt érem.
A sportvezető legnagyobb eredményei
Érzelmileg is, népszerűség szempontjából is a legnagyobb eredménye, hogy utoljára 98-ban az Újpest futballcsapata az ő irányításával lett magyar bajnok. A mai napig negyven százalékban olyan emberek ismerik meg az utcán, akik erre emlékeznek, tehát ezt semmihez nem lehet hasonlítani. Ugyanakkor ez nagyon nehéz időszak volt. Egy fillérük nem volt, a BM már rugdosott le magáról minket, az önkormányzat szinte semmit sem adott, neki kellett összekalapolni a pénzt, játékost eladni. Váradi Péterrel sakkoztak, köpködtek rájuk a szurkolók, hogy miért adnak el ilyen játékosokat félévkor, hogy így semmi sanszuk nem lesz. Mindenkinek mondta, higgyétek el, sokkal jobb, ha nyugalom van, és van a kasszában pénz, mintha mi tartozunk a játékosoknak. Végül megnyerte a csatát a szurkolókkal szemben is, mert annak ellenére, hogy négy meghatározó játékost adtak el félévkor, megnyerték a bajnokságot. Úgyhogy ez egy nagy dolog volt.
A 98-as évben az Újpest nyerte a LEN-Európa-kupát, és egy olyan vízilabda csapatot raktak össze, amit Kásás, Biros és Kiss Gergő fémjelzett. Kőbán Ritát áthozták oda az Újpestbe, és 98-ban az olimpiai pontszámítás szerint toronymagasan a legjobb egyesület voltak.
A fiatalok motiválása a 21. században
Máshogy kell ma motiválni a fiatalokat? Erre csak egy példát mondott. Tatán voltak az összes tanítványával, és edzőként mesélte a régi sztorikat, köré ültek, röhögtek a hülyeségen, és mondta nekik, hogy „ide figyeljetek, mi nem ilyen idióták voltunk, mint ti, hogy itt vannak a tornász csajok, a röplabdás csajok, és ha vége az edzésnek, ti fölmentek a szobába, és nyomkodjátok a telefonotokat, hanem hajtottuk lent a csajokat, biliárdoztunk”. Mire ez volt a válasz: „jó, jó, mester, mert akkor nem volt még internet”. Mondta, „mindegy, hogy nem volt internet, de csaj volt, és az most is van”. De volt olyan, hogy reggel egy futás, délelőtt edzés, délután edzés program után a maguk kedvtelésére este kilenckor fogadtak egy láda sörben, majd kétszer fél órát fociztak érte. „Micsoda? - mondták - Hát mi olyan fáradtak vagyunk, hogy most dehogy fociznánk!” Húszévesen, hogy lehet fáradt? Erre mondta a Repka Attila olimpiai bajnok birkózó: „húszévesen, ha este levágták a kezemet, reggelre kinőtt”.
