A Fenomén: Ronaldo felejthetetlen útja és a brazil mez legendája
Minden idők egyik legjobb labdarúgója, Ronaldo már negyvenéves, de a futballrajongók nem feledik a fénykorában villámgyors csatár pazar technikai tudását és félelmetes gólérzékenységét. Karrierjének néhány érdekes részletét és történetét viszont csak kevesen ismernek. Egykori játékosok és klubvezetők is meséltek a Fenoménról, mi pedig megpróbáltuk kerek egésszé gyúrni a történetet.
A kezdetek és a brazil tehetség felemelkedése
Ronaldo Luís Nazário de Lima szegény brazil családba született 1976. szeptember 18-án. A kis Ronaldo négyéves korában, édesapjától karácsonyra kapta első focilabdáját, mellyel naphosszakat játszott. Sok brazil fiúhoz hasonlóan ő is futsalozni kezdett, első egyesülete a Valqueire Tenis Clube lett. Mondani sem kell, hogy a kispályás focinak köszönhetően Ronaldo páratlan technikai tudásra tett szert, melyet új csapatában is kitűnően kamatoztatott. Kezdetben balszélsőként játszatták, ám így is megállíthatatlan volt, a Ramosban lőtt 166 góljának pedig hamar híre ment.
A Flamengo azonban még így sem tartotta elég jónak ahhoz, hogy kifizesse a szemtelenül szegény fiú buszjegyét annak érdekében, hogy az el tudjon járni az edzésekre. Utólag - tudván ki lett Ronaldóból - az is érthetetlen és megmosolyogtató, hogy a Sao Paulónak és a Botafogónak sem kellett. Így került 1990-ben a riói másodosztályban szereplő Sao Cristovao együtteséhez, ahol rögtön az első edzésen kinevették, mert lyukas cipőben jelent meg a pályán. Persze társai is látták, hogy új csapattársuk különösen szegény sorból való, így azt is elnézték neki, hogy folyamatosan pumpálta őket, és mindenféle szégyenérzet nélkül újra és újra pénzt kéregetett ételre, üdítőre, vagy éppen ruhára. Sőt, Ronaldónak ahhoz is volt bőr a képén, hogy azzal a kéréssel álljon oda edzője elé, hogy az vegyen neki egy pár eredeti Nike stoplist. A Sao Cristovaónál még csak remélték, hogy beváltja a hozzá fűzött reményeket.
Az ifjú tehetség érezte, hogy a futball hozhatja meg számára a sikert, ezért 1991-ben, tizenöt évesen otthagyta az iskolát, hogy minden idejét a labdarúgásnak szentelje. Az 1970-es világbajnok brazil csapat szélsője, Jairzinho a Cruzeiro figyelmébe ajánlotta az ifjú csodacsatárt, a klub pedig meg is vette a tizenhét éves Ronaldót, aki a ’93/’94-es idényben 50 mérkőzésen 49 gólt lőtt. A robbanékony, gyors és jól cselező támadó gólérzékenysége a hazai és a külföldi szakemberek figyelmét is felkeltette, köztük Carlos Alberto Parreiráét, aki a brazil válogatott szövetségi kapitánya volt.
Európai hódítás: PSV, Barcelona, Inter
A holland PSV, látva a Cruzeiróban nyújtott teljesítményét, nagyon szerette volna megkaparintani Ronaldót, aki végül brazil válogatott csapattársa, Romário tanácsát megfogadva ’94 nyarán úgy döntött, hogy elfogadja az eindhoveni klub ajánlatát. A tizenhét éves csatár Eindhovenbe érkezésekor 178 centiméter magas volt és 73 kiló, és még növésben volt. A PSV-nél viszont úgy gondolták, hogy tovább erősítik az egyébként jó felépítésű csatár fizikumát, ezért már az első fél évben majd’ négy kiló izmot építettek a játékosra. Ronaldo ízületei és inai azonban nem erősödtek olyan embertelen tempóban és mértékben, mint az izomzata, ezért már a második eindhoveni szezonban térdfájdalmak gyötörték. Éppen ezért a ’95/’96-os idényben mindösszesen 13 meccsen szerepelt, de ezeken 12-szer eredményes tudott lenni. A PSV játékosaként összesen 58 mérkőzésen játszott és 54 gólt lőtt, 1996-ban pedig holland kupagyőztes volt.
Ronaldo igazi világklasszissá nőtte ki magát Barcelonában. A brazil fenomén csak a ’96/’97-es szezont töltötte a Barcelonánál, gyorsaságával, cseleivel és góljaival elvarázsolta a Camp Nou mindig igényes közönségét, na meg a csapattársakat is. Laurent Blanc, az együttes tagja, lenyűgözte Ronaldo: „Szerintem egész karrierje során akkor játszott a legjobban. Egy egész csapatot képes volt egyedül megverni. Úgy hagyta ott a védőket, mintha azok ott sem lettek volna. Jól emlékszem a Compostela elleni góljára, mikor a félpályánál megkapta a labdát, átment nyolc játékoson és gólt lőtt. Nem hittem a szememnek. Mindez még a térdsérülése előtt volt, utána viszont már nem volt ugyanaz a játékos, mint korábban.” Blanc-nak igaz volt, Ronaldo játéka a keresztszalag-szakadásait követően megváltozott. Gyors volt ugyan, de azt az ellenállhatatlan sebességét, ami korábban jellemezte, elvesztette. A Barcelona szerette volna a klubhoz láncolni a csatárt, ezért olyan szerződést kívántak kötni vele, hogy Ronaldót kivásárolni se lehessen. Az ügynökei viszont a biztonság kedvéért ragaszkodtak ahhoz a záradékhoz, mely biztosította volna pártfogoltjuknak, hogy egy megfelelő ajánlat esetén elhagyhassa a katalánokat, ha akarja.
Ronaldo az Inter játékosaként ficánkolt az akkoriban kőkemény olasz bajnokságban. A ’97/’98-as szezonban 32 bajnokin 25 gólt lőtt a Nerazzurrik színeiben, és a Barcelonában valamint az Interben nyújtott produkciójának köszönhetően 1997-ben Aranylabdát nyert. A ’96-os KEK-győzelem után pedig az olasz csapattal az UEFA-kupát is elhódította, melyre a döntőben megsemmisített Lazio középső védője, Alessandro Nesta a következőképpen emlékszik vissza: „A legrosszabb, ami valaha történt velem, hogy Ronaldo ellen játszottam a 3-0-ra elvesztett UEFA-kupa döntőben. Ma már tudom, hogy nem az én hibám volt, egyszerűen megállíthatatlan volt.” Kétségtelen, hogy a brazil csatár a gyorsaság, az erő és a halálbiztos befejezés tökéletes elegyét alkotta. „Soha nem láttam még játékost, aki olyan nagy sebesség mellett is tökéletesen kezelte és irányította volna a labdát, mint Ronaldo” - mondta a francia Marcel Desailly. Egykori csapattársa, Luis Enrique azt mondja, hogy manapság hozzá vannak szokva, hogy Messi hat védőt is kicselez, de amit Ronaldo csinált abban az időben, az felfoghatatlan volt. Az akkor még gyerek Messit is lenyűgözte a támadó játéka: „Ő a legjobb csatár, akit valaha láttam.”
Az Inter legendás 1+8-as meze
Zamorano az 1996-97-es szezonban szerződött az Inter csapatához, ahol rögtön meg is kapta a Real Madridban is viselt 9-es mezét. A következő évben jött Ronaldo a klubhoz a Barcelonától, először a 10-es mezt kapta meg a brazil. Ezt követően jött a 1998-99-es szezon, amikor a chilei támadó átadta a 9-es mezt Ronaldónak. Állítólag ez az egész kavarodás Baggio hibája volt, aki követelte magának a 10-es mezszámot. A gond csak az volt, hogy ezt Ronaldo viselte, így egy kisebb szappanopera kezdődött a kék-feketéknél. Zamorano az első 5 fordulót még a 18-as mezben játszotta le, majd a 6. fordulóra megérkezett az Olasz Szövetségtől az engedély az 1+8 használatára. A legendás mez a mai napig a legnagyobb példányszámban eladott mez az Inter történetében. „Átengedtem Ronaldo számára a 9-es mezt, mivel kijárt számára, hogy az övé legyen. Soha nem láttam nála jobb csatárt, és hozzá hasonlót sem. Az első öt fordulót 18-as mezben játszottam le, de nem éreztem jól magam benne, ezért egy különleges kéréssel fordultunk a szövetséghez, akik szerencsére áldásukat adták az ötletemre.”
Ronaldo a brazil válogatottban és a mezszámok jelentősége
Az 1998-as franciaországi vb-n 4 gólt és 3 gólpasszt jegyzett a döntőig menetelő brazil válogatottban, a franciák elleni fináléban azonban - köszönhetően annak, hogy előtte pár órával rejtélyes rángógörcs tört rá - csak halvány árnyéka volt önmagának. A mundialról végül a torna legjobb játékosaként, ezüstéremmel a nyakában és fájdalommal a térdében tért vissza az Interbe. A sajgó láb azonban nem bírta tovább a terhelést, a beszakadt keresztszalagját műteni kellett. Négy és fél hónapot kényszerpihenőt követően, 2000 áprilisában már ott volt a pályán, de a Lazio elleni kupadöntőn a combizma valósággal leszakította a térdkalácsát. Az újabb szalagszakadás után 2001-ben, kilenc hónap kihagyás után erősebben tért vissza, mint valaha. Bebizonyította mindenkinek, hogy sosem szabad feladni. A Távol-Keleten aztán a sors visszaadta neki, amit ’98-ban elvett: világbajnok lett és nyolc góljával a torna gólkirályi címét is kiérdemelte, de mindezekért előtte keményen megszenvedett és megdolgozott.
2002-es világbajnokság, Ronaldo összes gólja
A legendás 10-es mez: brazil örökség és kritika
Egy meghatározott mezszám láttán az emberek egy olyan játékosra asszociálnak, aki teljesítményével legendássá tette az adott jelzést a mezen. A 9-es szám hallatán az embereknek Alan Shearer, a Newcastle játékosa, vagy a brazil fenomén Ronaldo jut eszükbe. A 7-es a legtöbben David Beckhamhez kötik. Kezdetben a játékosok 1-11-ig terjedő skálán lévő számokat viseltek a mezükön. Mindegyik feliratnak jelentése volt, az adott futballista posztját határozta meg a pályán. Az 1-es számot a hálóőrök hordták, a védők viselték az alacsony számokat, általában 2-4-ig. A maradék mezjelzéseken a középpályások és a csatárok osztozkodhattak. Előfordult, hogy egy mezszámot többen is magukénak szerettek volna tudni, ebben az esetben a döntés úgy született meg, hogy az a labdarúgó érdemelte ki a kívánt mezjelzést, aki a mérkőzéseken és az edzéseken is egyaránt jobb teljesítményt nyújtott. A 10-es sorszámot az a játékos kapta meg, aki a csapatban kiemelkedő teljesítményével, mind a vezetőséget, mind a szurkolóközönséget el tudta kápráztatni.
A modern labdarúgásban már nincs ilyen szigorú megkötés a mezszámok terén. A 10-es mez legendássá válásának magyar vonatkozása is van. Az 1954-ben, Svájcban rendezett labdarúgó világbajnokság volt az első olyan torna, amit már nagy nyilvánosság előtt játszottak. A magyar válogatott a döntőig menetelt. Puskás Ferenc, a válogatott legjobb játékosa viselte a 10-es mezszámot. Az ellenfél az NSZK volt, ahol Fritz Walter ugyancsak ebben a mezszámban futott ki a gyepre. Az összecsapást elvesztette 3:2-re a magyar csapat.
Pelé, Puskásékat követően 4 évvel alig 18 évesen mutatkozott be a brazil válogatottban. A Svédországi világbajnokságon a brazil válogatottal megnyerte a tornát. Ő is a 10-es mezt húzta magára. Diego Maradona szintén a 10-esek névsorát erősíti. Karrierjét Argentínában kezdte, majd az európai futballba is belekóstolt. Játszott a Barcelona és a Napoli színeiben is. Klubszinten és a válogatottal is felért a csúcsra. Puskás és Pelé teljesítménye óta jól látszik, hogy a csapatok kiemelkedő játékosai birtokolják a 10-es számú mezt. A modern futballban is vannak kiemelkedő tehetségek, akik ezt a számot választották. A mezszám választásnak játékosonként eltérő története van. Del Piero, a Juventus kiváló csatára tizenhárom éves korában kezdett el focizni. A mérkőzéseire nagyanyja is kilátogatott, aki azonban rosszul látott. A fiatal Del Piero tudatosan választotta a 10-es számot, mivel ez beterítette a hátát, így a lelátóról nagyanyja könnyen megtalálhatta őt. Erre akkor kerülhet sor, ha egy játékos szolgálatával kiérdemelte a csapata tiszteletét, vagy egy tragikus haláleset miatt kerülhet erre a műveletre sor. Puskás Ferenc érdemei mind klub, illetve válogatott szinten vitathatatlanok, így a Budapest Honvéd visszavonultatta a mezszámát. A Napoli középpályása, Diego Maradona mezével szintén hasonlóan járt el.
Rivaldo, a brazilok világbajnok, nem mellesleg 74-szeres válogatott játékosa egy Argentína elleni felkészülési mérkőzés után az edzői stáb döntéseit kritizálta, azonban nem a csapat teljesítményét kifogásolta, hanem a legendás 10-es mezszám kiosztásával volt elégedetlen. Rivaldo 1993 és 2003 között játszott a brazil válogatottban, pályafutása legnagyobb sikerét is a nemzeti színekben érte el, alapember volt a 2002-ben világbajnok csapatban. Válogatottban betöltött szerepét jelképezte, hogy akkoriban ő viselhette a legendás 10-es mezt, aminek épp egy brazil zseni, Pelé alapozta meg a legendáját az 1958-as világbajnokságon. Rivaldót épp a történelmi vonatkozás miatt zavarta, hogy a 10-est egy rutintalan, alig néhány válogatottsággal rendelkező játékos viselte.
„Miközben néztem a brazil-argentin mérkőzést, nagyon szomorúvá tett, hogy mit csináltak a 10-es mezzel" - írta az egykori támadó az Instagramján. "Argentína ellen Paquetának adták a világszerte által tisztelt mezt. Ennek a meznek nem lenne szabad a kispadra szorulnia, pláne lecserélni az azt viselő játékost félidőben, mert előtte Pelé, Rivelino, Zico, Rivaldo, Kaká, Ronaldinho és Neymar tette világhírűvé. Ez nem a játékos hibája, hanem az edzői stábé, mert tisztában vannak a súlyával. Ezt nem lehet nagy jövő előtt álló 22 évesre bízni."
Jelenleg a brazil válogatottban Neymar a 10-es mez tulajdonosa, a PSG támadója azonban sérülés miatt nem lépett pályára a szaúdi meccsen. Így kapta meg a Milanban futballozó Paquetá, aki egyébként csak peremembernek számít Tite csapatában (a pénteki volt a 10. fellépése a braziloknál), ráadásul a félidőben le is cserélte a szövetségi kapitány, a 11-es számban pályára lépő Philippe Coutinho szállt be a helyére. Rivaldo egyébként nem először adott hangot elégedetlenségének a brazil 10-esekkel kapcsolatban. Neymar a 2016-os Copa Américán sem volt ott a brazil válogatott keretében, így a 10-es számot a Santos középpályása, Lucas Lima örökölte meg. Ő viszont Paquetához hasonlóan inkább kiegészítő embernek számított, így fordulhatott elő, hogy az Ecuador elleni 0-0-s mérkőzésen csak a második félidőben szállt be. Rivaldo akkor is az Instagramon öntötte ki a lelkét, és nem csak a 10-es szám sanyarú sorsa miatt szomorkodott, de a kreativitást is hiányolta a válogatottból. Ezért sürgette, hogy a tízes szerepkörben játszók nagyobb szerepet kapjanak.
"Mély szomorúsággal figyeltem a brazil mérkőzést, mert a 10-esünk csak a cserék között kapott helyet. Korábban ez a mezszám volt a kiindulópont a válogatottunk számára. Igaz, hogy Neymar, a mi valódi 10-esünk nincs ott a Copa Américán, a számot most Lucas Lima, egy nagyszerű játékos viseli, aki csak második félidő 40. percében szállt be. Véleményem szerint Lucas Lima vagy Ganso több lehetőséget érdemelne" - írta Rivaldo.
Ronaldo utolsó évei és visszavonulása
Az akkor épülő galaktikus Real Madrid nem is tehette meg, hogy ne szerződtesse. Első két szezonjában remekül játszott, 2003-ban bajnok, 2004-ben 25 találattal a liga gólkirálya lett, de a következő években már súlyproblémákkal küzdött. Négy és fél szezont töltött a Blancóknál, 127 mérkőzésen 83 gólt szerzett, de Bajnokok Ligáját nem nyert a csapattal. Az AC Milanban már nem volt olyan, mint régen, de még így is komoly gondot okozott a védőknek. Az AC Milan 2007 telén szerződtette, első fél szezonjában pedig 14 összecsapáson 7 góllal segítette a piros-feketéket. Szerencsétlenségére a BL-be nem nevezhették, mert abban az idényben a Real játékosaként már pályára lépett a sorozatban, így a Milan ugyan megnyerte a legrangosabb európai kupát, Ronaldo mégsem lett BL-győztes. A Rossonerik orvosi stábja idővel arra is rájött, hogy Ronaldo súlyproblémáinak hátterében pajzsmirigy-alulműködés áll. Kezelni kezdték, melynek hatására le is fogyott, s úgy tűnt a 2007/2008-as szezont ereje teljében, kiváló formában kezdi. Nem így lett. Ugyan ismét fel tudott állni a padlóról, s 2008 decemberében játékra késznek érzete magát, egyetlen európai csapatnak sem kellett a már harminckét éves, összesen négy térdműtéten átesett játékos.
Hazatért hát Brazíliába, ahol a Corinthians szerződtette, 2009-ben pedig 14 találkozón 10 góllal segítette az együttest a paulista bajnoki címhez. A következő szezonra még hosszabbított a csapattal, de azt a kontraktust már nem töltötte ki. Elhízott, gyötörték a sérülések, ezért 2011. február 14-én, könnyek közt tudatta a világgal, hogy testileg és lelkileg sem bírja már a gyűrődést: „Fizikai fájdalmat okoz egy-egy sérülés után újra felépíteni az izomzatot, és érzem, hogy a testem nem engedelmeskedik az agyamnak.” A Fenomén visszavonult. Sérülésektől sújtott karrierje alatt számos trófeát és egyéni elismerést nyert, nevét pedig az egész világon ismerik és elismerik. Ha századok múlva visszanézve a XXI. század elejéről kultikus hősöket keresnek majd, Ronaldo egész biztosan köztük lesz. Igazi modern mítosz az övé, nézzük miből épült fel. Ronaldo (b) és Zinedine Zidane (j) a szegénység elleni küzdelem jegyében tartott jótékonysági labdarúgó-mérkőzésen.
Ronaldo legnagyobb sikerei:
- 2x világbajnok (1994, 2002)
- Vb-ezüstérmes (1998)
- 2x Copa América-győztes (1997, 1999)
- Copa América-2. (1995)
- Konföderációs Kupa-győztes (1997)
- Olimpiai 3. (1996)
tags: #brazil #valogatott #ronaldo #mez
