Szabó Benedek zenei útja: A Gyökkettőtől a Galaxisokig és a Rajjátszásig
Szabó Benedek a bajai Gyökkettő frontembereként a kétezres évek közepén már jelentős magyar nyelvű dalokat írt, csak azokat még nem sokan hallották. A 2010-ben indult Zombie Girlfriend zajpoposabb angol nyelvű kitérője után azonban szólóban és Galaxisok nevű zenekarával kiadott legutóbbi albumaival igazán telibe talált.
Bár a nagyközönség is egyre inkább megismeri, és már sokan szerették a Zombie Girlfriend idején is, azt viszont kevesebben tudják, hogy ezek előtt volt Baján egy Gyökkettő nevű zenekara, amivel már frappáns, generációs, magyar nyelvű szövegeket énekelt.
A kezdetek Baján: Gyökkettő
Mivel Budapestre költözése után indította a Zombie Girlfriendet, és utána a Galaxisokat, az emberek természetes módon azt hitték, hogy ekkoriban kezdte, de ez őt meglehetősen zavarta is, hiszen már 2002 óta zenél. A Gyökkettő annyira fontos zenekar volt az életében, hogy ha az nem lett volna, akkor nem is ülne itt.
Öt és fél meghatározó év volt az életéből. Talán az volt az a zenekar, aminek az utolsó felállása tökéletesen működött. Együtt jártak bulizni, még nem volt annyi teher a vállukon, Baján helyi hősök voltak, komoly rajongótáborral.
A probléma az volt, hogy a városon kívül senki nem ismerte őket, nem tudtak kitörni. Egyébként volt egy pesti koncertjük 2007-ben a Rocktogonban, ami katasztrofálisan rossz volt. Egyetlen pozitívumaként ott ismerte meg Sallai Lacit, aki a Pygmalion nevű zenekarával lépett fel szintén aznap.
A Gyökkettő akkor kezdett elsikkadni, amikor úgy érezte, hogy el kell jönnie Bajáról, és a zenekar sajnos - az ő hibájából - megmaradt egy helyi dolognak. Lehet, hogy máshogyan is alakulhatott volna, de nem bánta meg, mert nagy szüksége volt erre a váltásra. Belefáradt abba, amiben ekkoriban volt, az utolsó két évben már nem is nagyon írt számokat.
Angol nyelvű kitérő: Zombie Girlfriend
2010 őszén, egy nagyon ihletett egy hónap alatt felvette a Zombie Girlfriend első nagylemezét, azzal kapott egy végső lökést, hogy felköltözik Budapestre és csinál ott egy zenekart. Nagyjából egyből fel is jött és ott hagyott mindent maga mögött - a Gyökkettővel együtt.
A Zombie Girlfriend kicsit opportunista húzás volt, mert arra figyelt, hogy éppen akkor milyen zenék mennek. Igaz ugyan, hogy mindig háromakkordos, dallamos számokat ír, de volt benne szándékosság az angol nyelv terén is, és - fura módon - működött is. Élete egyik legjobb lemeze lett. Sok dolog, amit sokkal őszintébben csinált, végül sokkal rosszabbul sült el. Viszont szívének mélyén mindig egy magyarul éneklő dalszerző-énekes volt, úgyhogy teljesen természetszerű volt, hogy előbb-utóbb visszatér a magyar szövegekhez.
American Authors - Best Day Of My Life
Szabó Benedek és a Galaxisok: A kiteljesedés
Magyarul már régebb óta jöttek dalok, még a Zombie Girlfriend ideje alatt. Ebben a projektben - ma már úgy érzi - egyetlen lemez volt, ám ő ezt nem volt hajlandó elfogadni és csak csinálta. Eleinte nagyon élvezte, mert bármennyire is borzalmasak voltak élőben, mindig jól érezték magukat, de egy idő után, úgy nagyjából a felétől elkezdte unni.
Aztán 2012-ben felvett egy régi magyar számát, ami már nem a Gyökkettőnek készült, és ez volt a Galaxisok. Különben amikor ezt írta 2009-ben, akkoriban teljesen egyedül felvett egy párszámos EP-t is Műholdak, felhők, csillagok néven, de azzal nem csinált semmi mást, mint hogy feltette MySpace-re és YouTube-ra. Ez már megelőlegezte azt, ahol most tart. Akkoriban még annyi történt, hogy a Műholdak, felhők, csillagok MySpace-oldalán ráírt a Magashegyi Underground, hogy írjon nekik szövegeket. Válaszolt, hogy oké, de aztán eltűntek, soha többé nem reagáltak. Ekkoriban még sok másik szám is volt a fejében, amikből felhasznált később részleteket, motívumokat - így vette fel 2012-ben a Galaxisokat is.
A zenekari felállás fontossága
Rögtön az elején úgy képzelte el, hogy megír és felvesz egy lemezanyagot, de azt már zenekarral adja elő, és ez egyértelmű volt számára. Egyrészt nagyon utál egyedül színpadra állni. Ahhoz nagyon erős kisugárzás, egy olyan karakter kell, ami neki egymagában nincs meg. Másrészt pedig ugyan egyedül vette fel a lemezt Jacopo (Futó Péter, a Fél fény projekt vezetője, az egykori Zombie Girlfriend-tag Nagy Gergő mellett az E Sávok másik fele) pilisvörösvári stúdiójában, de a hangszerelés már egyértelműen zenekarra volt kitalálva.
A Kapuzárási piknik nagyon jó fogadtatásban részesült. Kamaszkorától zenél, és nem akarja tagadni, hogy mindig is inkább dalszerző volt, mint zenész, gitáros. Már akkor abbahagyta a gitáron való tanulást, gyakorlást, amikor eljutott addig, hogy azt a minimumot el tudta játszani, ami a dalaihoz szükséges volt. Azt viszont mindig szerette volna, ha a zenekarát sokan szeretik. Amikor a Galaxisokat jól fogadták, akkor érezte, hogy talán eljutott oda, hogy ebből lehet valami.
Dalszerzés és inspiráció
Két év telt el a két lemez között, és Szabó Benedek szerint egy huszonöt perces lemez esetében ez sok. Kívülről jövő nyomás vagy hasonlók soha nem érdekelték. Egyszer ugyan, amikor a Beat On The Brat előtt állt és egy újságíró ismerős kérdezte, hogy milyen lemezt akar csinálni másodszorra, mert olyan jó úgyse lesz, mint az első volt, na azt azért megjegyezte, mert vicces volt.
Viszont most is megtörtént, ami egyszer korábban már a Zombie Girlfrienddel is, hogy vitte a lendület és rögtön elkezdte írni a dalokat, ahogy kijött az első album. De aztán hamarosan azt kezdte gondolni, hogy ráér még és szépen ellustult. Idővel aztán azok a számok sem tetszettek, amiket addigra megírt.
Időközben kezdett befutni a zenekar, elkezdtek rendszeresen koncertezni, volt A Szám című indexes dalverseny, ahol döntőbe jutottak, idén pedig már a Vad Fruttikkal és a hiperkarmával országszerte felléptek mindenfelé. Ezen a ponton már tényleg rendesen nekiállt az új lemez elkészítésének. Most nem volt annyira kényelmes a helyzet, ez nem volt olyan ihletett időszak, mint az elsőnél, amikor ömlöttek a dalok. Az olyan különben is ritka az ember életében. Most rendesen kellett dolgozni is.
Az elmúlt két év során elszórtan, viszont az említett két kivétellel - A teljesség felé, Philip Morris Blue - nem voltak készen a dalok. Január-február során vette fel a dalokat, de azok akkor még csak félkész állapotban voltak. Ekkor írta meg hozzájuk az utolsó versszakokat és az utolsó hiányzó témákat. Munka után leült otthon és rákényszerítette magát, hogy írjon.
Ez talán inkább abból ered, hogy ezek a dalok lazábbak, nem olyan tömények, ő is kicsit felszabadultabb volt és ez színesebbé tette az egészet. Ugyanakkor az időhiány miatt a finomságokat nem tudta annyira kidolgozni és ettől szerinte direktebb is a megszólalás.
Szövegvilág és őszinteség
A dalokon túl a magyar nyelvű szövegek az igazi erősségei a produkciónak. Egy nagyon személyesnek tűnő szövegvilág ez. Az első lemez teljesen önéletrajzi volt. A második már kevésbé. Lehetne gondolni róla azt, hogy ez is teljesen önéletrajzi, de már nem annyira nyomasztóan az. Az elsőnél el tudja képzelni, hogy volt olyan része, amit olyan kínos volt hallgatni, mint amikor az ember lát valamit a tévében és már neki kínos a helyzet. A másodikon már jobb a hangulat és ezért talán nem annyira jön zavarba tőle az ember.
Az új lemezen vannak számok, amik egyáltalán nem kötődnek hozzá, ilyen például az Egyetleneim. Nem volt vele olyan, mint amiről az a szám szól. Elindult egy gondolatmagból és valahogyan továbbment. Örül neki, hogy már így is tud számot írni. Vagy például a Philip Morris Blue sem szól konkrét személyről. Azt nem érezte, hogy szükség lenne rá, de azt tudta, hogy nem nagyon van ilyen. Biztos ez is az egyik erőssége.
De azért nehéz ennyire őszintén írni és utána kicsit furcsa kimenni az utcára, vagy találkozni az ismerősökkel. „Te tényleg ennyire rosszul vagy?” „Nem!” Csak ezekről a dolgokról ír. Ugyanakkor pont két lemez után kezdi azt gondolni, hogy ezt nem lehet a végtelenségig csinálni, az őszinteség egy darabig pótolja a játékosságot meg a tehetséget, de nem a végső megoldás. Elkényelmesedik tőle az ember. Egy idő után már arról szólnának a számok, hogy „negyven éves vagyok, lementem a boltba krumpliért és utána feljöttem”. Gyorsan unalmassá tud ez válni. Ez a két lemez kerek egész számára.
Hasonlítanak is, igazából szerinte A legszebb éveink az egy gazdagon hangszerelt, lazább hangulatú Kapuzárási piknik.
Generációk és nosztalgia
Nyilvánvaló, hogy sikerült megfognia azt, ami a korosztályát foglalkoztatja. Sőt, a szövegek talán érvényesek lehettek volna bármelyik korábbi három-négy évtizedben is, ám az apró árnyalatok miatt nagyon maiak is: időtlenség a mában.
American Authors - Best Day Of My Life
Volt, hogy valaki megkérdezte tőle, mi a legjellemzőbb dolog a generációjára? Nem érzi magát feljogosítva, hogy ezt megmondja, nem szociológus, se filozófus. Inkább olvasott, mint művelt. Ha valamit muszáj kiemelnie, azt mondaná, hogy nincs generáció. Kinyíltak a határok. 18-tól 45-ig mindenki benne van a társaságokban. Sokszor jönnek oda hozzá akár ötvenes emberek is, hogy „ez a dal mintha rólam szólna!” Ez persze neki nagyon ijesztő és furcsa. Mint ahogyan a popkultúrában is minden összemosódott, úgy szerinte ma a generációs kérdésben sem lehet éles határokat húzni. Egy társaságban ott van minden korosztály és az eltérő korú emberek problémái mégis nagyon hasonlóak.
Kórosan nosztalgikus ember. Már 18 évesen is ilyen volt. Akkor folyton azon gondolkozott, hogy milyen jó volt 14 évesen. Aztán 22 évesen azon, hogy milyen jó volt 18 évesen, amikor… Most meg, hogy milyen jó volt 22 évesen. Ez nem normális dolog. Néha egyszerűen rá kell kényszerítenie magát arra, hogy elhiggye, hogy tényleg most vannak a legszebb évei. Szeret megállni és arra gondolni, hogy milyen jó volt, amikor. Amikor különben egyáltalán nem volt jó, de az idő minden megszépít. Túl sok évet hagyott ki amiatt, hogy semmi mással nem foglalkozott, csak arra gondolt, hogy milyen jó volt ekkor és ekkor és milyen jó lesz majd akkor.
Hatások és a hazai dalszerzői hagyomány
Dalaiiban egyértelműen folytatódnak a nem is annyira létező hazai dalszerző hagyományok, különösen Cseh Tamás munkássága. Viszont dolgozott zenei újságíróként is - alkalmanként még ma is -, de ettől függetlenül is rengeteg friss zenét hallgat.
Cseh Tamás letagadhatatlan, nagyon szereti, persze. De azt hatalmas hülyeségnek tartja, hogy ő lenne az új Csehtamás, ettől mindig irtózik. Bereményi Géza szövegeinek a hatása nagyon erős. Ha dalszövegekhez kell viszonyulni, akkor Bereményin kívül nagyon kevés szerző van, akihez jó szívvel viszonyulna bármilyen formában. Az ő munkássága a valaha volt legjobb szerinte, és egyértelműen jelen van a dalaiban. Ugyanúgy ahogyan nehéz Magyarországon olyan zenekart csinálni, mint amilyen a Gyökkettő volt, anélkül, hogy a Kispál és a Borz ne lenne rá hatással, úgy nehéz ezt a műfajt a Cseh-Bereményi-dalok hatása nélkül megvalósítani.
Ő inkább azon csodálkozik, hogy abból az életműből nem lett itthon iskola. Kevesen folytatták. Ez talán ugyanannak köszönhető, mint hogy itthon a zenészek interjúkban nem beszélnek nyíltan drogokról és szexről. Semmilyen kicsit is kínos dologról nem hajlandó senki sem nyilatkozni. Mindenki finomkodik, meg modoroskodik. Valószínű, hogy a dalszövegek terén is ez van. A Bereményi-féle brutális őszinteség helyett mindenki finomkodik, az alteros szóvirágokban énekel, mert majd ki kell menni az utcára. Pedig nem történik ám semmi.
A flow nagyon számít a folkos hatású zenékben is. A Neutral Milk Hotelben megvan a flow, meg a hiperkarmában is. Mintha csak jönnének maguktól a dolgok. Ezt nagyon nehéz megvalósítani. Ő is sokszor próbálja, sokszor nem sikerül, néhányszor igen.
Jövőbeli tervek és a Rajjátszás projekt
Idén volt egy turné a Vad Fruttikkal, ami nagyon jó volt, ez volt az első normális, sokállomásos vidéki koncertsorozatuk. Aztán játszottak a hiperkarmával is, de mivel márciusban jött ki a lemez, a fesztiválszezon szervezéséről már kicsit lecsúsztak. Azért lesz pár fesztiválos fellépés is a nyáron, ősszel pedig erősen szeretnék megnyomni a klubkoncerteket. Nagyon sokat kell játszani, de nagyon szeret koncertezni, neki az a kedvenc része a zenélésben, szóval ezt várja. Jövőre szeretnének ott lenni a nagyobb fesztiválokon is, semmi nem mutat arra, hogy ne lehetnének ott. Most nem akar két évet várni a következő lemezzel, és bár imádja a nagylemez-formátumot, de lehet, hogy jövőre egy ötszámos EP-vel jelentkeznek.
Új kihívás a pályáján, hogy résztvevője lett a zenészeket költőkkel, írókkal összepárosító Rajjátszás új, fiatalokat szereptető kiadásának, Fehér Renátó társaként.
Az első kérdése az volt, hogy ugye ebben nincsen slam poetry? Neki ez nem természetes terepe. Eleve nem szereti mások szövegeit énekelni, mert elsősorban szövegíró. Viszont úgy érezte, hogy ki kell próbálni, mert nem jó elkényelmesedni, néha feszegetni kell a saját korlátait. Reméli, hogy nagyon jó fog sikerülni, június 6-án lesz a Margó Irodalmi Fesztiválon az első fellépés.
tags: #szabo #benedek #rajatszas
