Szedlacsek István labdarúgó pályafutása

Szedlacsek István 1966. augusztus 26-án született. A Dorogi Bányász saját nevelésű játékosaként 1985-ben mutatkozott be a felnőtt csapatban, a III. Kerületi TVE csapata elleni idegenbeli győztes mérkőzésen. Az utánpótlás években, majd a felnőtt csapatban is olyan játékostársakkal játszott együtt, mint Füle Antal, Belányi István, vagy Filip György.

Játékának egyik fő erénye a hihetetlen gyorsasága volt, góljai zömében pedig igen emlékezetesek maradtak. Pályafutása remekül alakult, szinte minden évben nyert valamit akár bajnoki, akár kupa-szinten. Első komolyabb sikere, az 1987-1988-as NB III-as bajnoki második helyezése, amellyel az NB II-be jutottak. Ekkor már biztos pontja volt a dorogi csapatnak.

A másodosztályban is jól és eredményesen szerepelt. Különösen 1991-ben, a Magyar Kupa negyeddöntőjében, a Vác elleni mérkőzéseken figyeltek fel rá. Az első találkozón az ő góljával vezetett a mérkőzés nagy részében a dorogi csapat.

Az évadot követően bejelentkezett érte a váci csapat. Egy évig kölcsönjátékosként az NB II-es miskei csapatban játszott, ahová egykori dorogi edzője, Gabala Ferenc hívta. A csapatnak szintén volt egykori dorogi játékosa, Goldschmidt Gyula személyében.

A Vácban 1992-ben kapott először lehetőséget bajnoki mérkőzésen, ahol a BVSC elleni győztes csapat tagja volt. Innentől számítva érte el pályafutása legjobb időszakát. A váciakkal három egymást követő emlékezetes évet tudhatott maga mögött. Előbb a második helyen végeztek, majd a következő évadban bajnoki címet szereztek, az ezt követő évben pedig Magyar Kupa-döntősök voltak.

Szerepelt a váci csapat UEFA- és BL-meccsein, ahol a Benfica elleni idegenbeli mérkőzésen emlékezetes gólt szerzett. A váci csapatban két egykori dorogi játékostársával, Füle Antallal és Orosz Ferenccel is együtt játszott.

Rövid időre kölcsönben szerepelt a szintén NB I-es nagykanizsai csapatban. Összesen 49 NB I-es mérkőzésen lépett pályára.

Visszatérés Dorogra és további sikerek

1995-ben visszatért Dorogra, ahol nagy versenyfutásban voltak a bajnoki címért folytatott küzdelemben, de végül a negyedik helyen zártak. 1989. november 20-án, hazai pályán a Nagykanizsa elleni mérkőzésen a dorogi klub történetének talán legnagyobb gólját szerezte. A dorogi védők éppen megakasztottak egy vendég támadást, majd Szedlacseket indították a bal oldalon, aki miután átvette a labdát, a bal oldali oldalvonal és a felező vonal kereszteződésénél, de még saját térfélről meglőtte a labdát, amely, mintha zsinóron húzták volna, a vendégek kapujának hosszú felső sarkában kötött ki. A mérkőzést a dorogiak nyerték 4-1-re.

Az ESMTK elleni tavaszi nyitó fordulóban, 1988 tavaszán történt egy meghökkentő eset, amikor egy kecsegtető támadást követően csapattársa, Sulija Ottó lőtt kapura, amely az erzsébeti kapusról kipattanva éppen az öt és feles vonalán álló Szedlacsek elé került. 1989-ben egy rendkívüli gólt szerzett a Szekszárd elleni bajnoki mérkőzésen.

Az 1993-1997 között eltelt négy év során hatalmas eredménybeli és érzelmi hullámvasutat élt meg a dorogi labdarúgó csapat és szimpatizánsai. Az NB I küszöbéről egyetlen évad leforgása alatt kiesett az NB II-ből, majd tovább zuhanva, kishíján a harmadosztályból is búcsúzott. Ezt követően viszont máris bajnokesélyesként az élbolyba visszatornázva magát, s újabb egy évet követően bajnokságot nyert és sikeresen vette az osztályozót is a csapat.

Érthetően hatalmas csalódással élte meg minden érintett, hogy a dorogiak egymást követően kétszer is elszalasztották a feljutást az NB I-be. Arra viszont kevesen gondoltak, hogy a rákövetkező évben kiesik a csapat az NB II-ből, majd az NB III-ban is igen rezgett a léc, ahol az utolsó fordulóig izgulni kellett a bentmaradásért. A mélyrepülés legfőbb oka az ellehetetlenült anyagi helyzet volt, miután a korábbi legfőbb támogatóját, a Dorogi Szénbányákat elvesztette az egyesület. Még a klub életben tartása is kétségessé vált, végül a helyi Önkormányzat adott rendkívüli és soronkívüli gyorssegélyt 1995 tavaszán, hogy egyáltalán be tudják fejezni az évadot.

Éppen a kilátástalan anyagi alapnak köszönhetően sok jóra nem számíthattak a jövő terén Dorogon. Ennek ellenére az újabb évadban egycsapásra a piros-feketék remek szezont produkáltak és volt kiesőjelöltből bajnok-esélyessé léptek előre. Végül a 4. helyen végeztek. Pedig az anyagiak terén továbbra sem volt fényes a helyzet. Néhány kisebb helyi vállakozó mellett az Önkormányzat állt a klub mellett, amely csak a nyugodt alapokat tudta biztosítani. Ennek tükrében még nagyobb sikernek bizonyult a 4. hely.

1996 nyarán a csapat szinte azonos összetételű kerettel készült, mint az előző évadban. A játékosok zöme helyi labdarúgó volt, köztük többen is saját nevelésű játékosként, illetve Dorog vonzáskörzetéből. 1995-ben visszatért az NB I-et is megjárt Simon László és Szedlacsek István, valamint az egykori ferencvárosi labdarúgó, Vanicsek Zoltán is Dorogra igazolt.

A néhány évvel korábbi botrányos kimenetelű kupadöntőt követően kapott eltiltást, majd büntetése lejártával az FTC szabadlistájára került. A bajnoki nyitányra nagyszerű kupa-sorozattal hangolt a csapat, amely előbb megnyerte a Magyar Kupa megyei döntőjét és a megyéből egyedüliként jutott az országos főtáblára, ahol többek között a Vasas és a Paksi Atom elleni csoportmeccseket követően a legjobb 32-közé is bejutott.

A bajnoki szezon 1996. augusztus 11-én rajtolt, amely során a szomszédvár Viscosa vendégeként léptek pályára. A mérkőzést biztosan és megérdemelten nyerte a Dorog, de hogy nem lett gólzáporos siker, arról éppen a volt dorogi, Bohner Zoltán a hazaiak kapusa gondoskodott, aki bravúrt bravúrra halmozott. Éppen a nyergesiek egykori játékosa, Marczinkó Zoltán - aki már 3. éve játszott Dorogon - gólja döntötte el a találkozót.

A dorogiak villámrajtot vettek és az első hat fordulót követően hibátlan teljesítménnyel, pontveszteség nélkül, 14 : 1-es gólaránnyal álltak a tabella élén. Pedig néhány gátló tényezőn is túl kellett lépniük. Többek között az egyik leggólerősebb, ráadásul rutinosnak számító csatár, Szedlacsek István fegyelmi okok miatt kizárásra került, így a harmadik fordulótól már nélküle folytatták a bajnokságot. A játékvezetők sem fogadták kegyeikbe a piros-feketéket.

Ezen időszak egyik legemlékezetesebb kiegészítő eseményeként, egy hibás adatból fakadva, országos visszhangot kaptak. Az egyik vezető napilapban jelent meg vaskos főcímmel egy cikk, amely szerint milyen teljesítmény kell Dorogon ahhoz, hogy valaki a kezdőcsapatban kapjon helyet? Az újságíró ugyanis azon akadt fent, hogy a dorogiak aktuális mérkőzésén, Adonyban aratott nagyszerű győzelem során Bodó László mesterhármast ért el, mégsem szerepelt a kezdőben a következő bajnokin. Honti mester frappáns választ adott a cikkre. Mint említette, nála természetesen kezdő ember, aki az előző meccsen mesterhármast vág és ennek megfelelően ott is volt Bajor Tibor, az adonyi mérkőzés hőse és a mezőny legjobbja.

Egy másik történet, a MALÉV SC vezetőedzője, a Dorog egykori kiválóságához, Pálinkás Andráshoz kapcsolódott. A fővárosiak elleni idegenben játszott mérkőzés során Pálinkás kisétált a dorogi szurkolók elé és meghajolt. Ezzel a gesztussal igen nagy ovációt váltott ki a lelátón tomboló drukkerek soraiban, akik ütemes vastapssal Bandi, Bandi! felkiáltást skandálva viszonozták.

A legkimagaslóbb esemény Monostori Tivadar kerek évfordulójának ünneplése volt, amelyre Bányásznapon került sor. A legenda 60. születésnapja alkalmából az Országház tagjai is eljöttek Dorogra, valamint Szűcs Lajos, ahol a bajnoki meccset megelőzően került sor a Dorog öregfiúk - Parlament-válogatott mérkőzésre. Több, mint 2 ezer néző jött ki a találkozóra, amelyet a dorogi öregfiúk biztosan nyertek 7-2-re, majd közvetlenül utána Honti József fiai is győzedelmeskedtek.

A 6. forduló az addig pontveszteség nélkül álló két élcsapat, a Dorog és a Pénzügyőr rangadóját hozta. A 7. fordulóban Szigetszentmiklóson ezúttal csak döntetlent játszott a csapat, pedig ebben a mérkőzésben is benne volt a győzelem, de a játékvezető a pártatlanság legcsekélyebb igyekezetét sem mutatta ténykedésével. A 8. forduló pedig meghozta az első vereséget, ráadásul megyei rangadón a Komárom ellen, hazai pályán. A játék képe alapján fordított eredmény is születhetett volna, de a hazaiak ezúttal tompák voltak a vendég kapu előtt. Azonban csak múló kisiklás volt, ugyanis a 13. fordulóig továbbra is menetelt a csapat, akkor viszont újfent otthon maradt alul ugyancsak egy góllal az Elektromos ellen, majd rangadót nyert Csákváron és otthon 4-0-ás győzelemmel fejezte be a szezont a Tihany ellen és lett őszi bajnok.

Az ősz folyamán a dorogiak a legjobb 16-közé kerülésért játszottak az Újpest ellen oda-visszavágó alapon fordulót a Magyar Kupában. A Megyeri úton biztosan nyert az NB I-es gárda, viszont a dorogi visszavágón többezres nézősereg előtt parádés játékkal legyőzték a lila-fehéreket. A vb-selejtezőre készülő magyar válogatott ellen a tatai edzőtáborban minimális egy góllal maradt alul a dorogi legénység. Nemzeti tizenegyünk csak nagy nehezen és szerencsés cserével csikarta ki a győzelmet.

A téli felkészülés során néhány játékos távozott a keretből, helyettük hárman érkeztek a Fradi tartalékcsapatából, köztük az egykori dorogi kiválóság, Mucha József fia, Bálint is. A tavaszi szezon legelső dorogi gólja. Hazai győzelemmel indult a szezon, azonban ezúttal is Bohner kapus villogása miatt nem lett vaskosabb az eredmény. Az első idegenbeli forduló hidegzuhanyként hatott. A csapat Taksonyban kapott ki 1-0-ra. Noha a játékvezetés ezúttal is alaposan belenyúlt a találkozóba - többek között a döntő gól szabadrúgásból esett, amelyet dorogi részről nem előzött meg szabálytalanság, Marczinkó szabályos gólját viszont nem adták meg -, de ezzel együtt is teljesen váratlan volt a fiaskó. Az ezt követő két fordulóban helyrebillent minden, azonban az 5. fordulótól bőszen szórni kezdték a pontokat a dorogiak.

A szurkolók egész évben kitettek magukért otthon és idegenben egyaránt. Ekkor jött el a sorsdöntő összecsapás, amely nagyban meghatározhatta a bajnokság végkimenetelét. A dorogiak az előző napot is együtt töltötték a még jobb ráhangolódás miatt, de ez igen balul ütött ki. A csapat három kulcsjátékosa, Simon, Harmat és Vanicsek nem tartotta be a szigorú esti 10 órára elrendelt takarodót, amiért Honti edző mindhármukat azonnali hatállyal felfüggesztette és a későbbi fegyelmi eljárás során született határozat értelmében, egyik labdarúgó sem kapott további játéklehetőséget. Simon kapus kiesésével a dorogiak villámigazolással szerződtették korábbi kiválóságukat, Bohner Zoltánt az első számú kapussá előlépett Belányi mellé. Következetes, egyben merész döntés volt a három labdarúgó mellőzése, de végül az eredmények a vezetőedzőt igazolták. A csapat a hátralévő 8 meccsén sziporkázott és csak két döntetlen játszott, két kapott góllal.

Két fordulóval a befejezés előtt, az utolsó otthoni mérkőzésen már a bajnoki címért léphettek pályára az egyik legnagyobb rivális, a Csákvár ellen. Amennyiben nyer a Dorog, az utolsó forduló eredményétől függetlenül már bajnok. 3 ezer néző buzdítása mellett mindvégig fölényben játszottak, különösen a II. félidőben teljesen felbillent a pálya. Így a zárófordulóra maradt a végső döntés, amelyre a Balaton-partján, Tihanyban került sor. Több, mint ezer dorogi szurkoló kísérte el a csapatot a bajnokavatás reményében. A hazaiak hihetetlenül felszívták magukat és hatalmas elánnal vetették magukat a küzdelembe. Egyesek tudni vélték, hogy a két rivális igyekezett érdekeltté tenni a tihanyiakat, hogy lehetőleg nem kapjanak ki a Dorogtól. Az első percekben a hazaiak egy szögletet követő fejessel előnybe kerültek, amelyet Brandhuber gólja egalizált, majd a fordulást követően Bodó vezetést szerzett, Sabján pedig bebiztosította a győzelmet és vele együtt a bajnoki címet. A hazaiak még szépítettek, így az utolsó percek is tartogattak izgalmakat, de az elsőséget nem lehetett elvenni a dorogiaktól, akik 19 győzelemmel, 8 döntetlennel, 4 vereséggel, 50 : 16-os gólaránnyal végeztek az élen.

A Dorog 26 év után nyert újra bajnoki címet, amely történetének 11. bajnoki címe lett. A nagyszerű bajnoki szereplést és feljutást megfejelték még a kupában való helytállással is. Előbb a megyei selejtező elődöntőjében a Komáromon 3-1-es győzelemmel léptek túl, a döntőben pedig 6 : 0 arányban kiütötték az egy osztállyal feljebb szereplő Tatabányát.

Röpke 3 év után ismét visszakerült a Dorog a magyar labdarúgás térképére és a sikereitől volt hangos az akkori sajtó. Bebizonyosodott, hogy Dorogon még mindig nagy varázsa van a futballnak és komoly tömegeket mozgat meg, ha ilyen jól szerepel a csapat. A magas nézőszámok mellett igen illusztris személyek is rendszeresen helyet foglaltak a lelátón. Nemigen kezdődött hazai meccs Buzánszky Jenő, Monostori Tivadar, Ilku István és Ilku Péter jelenléte nélkül, de igen gyakran jött örömmel vendégsébe Czibor Zoltán is, aki valahányszor nagy tisztelettel beszélt a dorogi klubról. A siker értékét emelte, hogy igen szerény és szoros költségvetésből gazdálkodott a klub, ám ennek ellenére is sikerült egy olyan gárdát építeni, amelyre lehetett a továbbiakban is alapozni.

Vezetőedző: Honti József.

tags: #szedlacsek #istvan #labdarugo

Népszerű bejegyzések:

• Galactik Football Játékosok
• REAC Szakosztály Eredmények
• Sporthírek a Kézilabda Magazinból
• Hungarian Judo National Team with Peter Seisenbacher
• Ifjúsági asztalitenisz-válogatottunk a 50-es években